Népújság, 1976. március (27. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-11 / 60. szám

Diák párttagok A taggyűlésen az egyik sa­rok* an húzódtak nagy sze­rényen. Ügy tűnhetett, hogy ezzel is jelezni akarják, ők még csak diákok, ők nem „teljes jogú” tagjai annak a pártszervezetnek, amelynek soraiban a tanársegéd úr, az adjunktus úr vagy a főisko­la' tanár úr is ott található. Persze ilyenkor nincs ta­nár úr megszólítás, hanem mindenkinek az elvtárs jár ki Aztán szó sincs valamiféle „szánom bá ^m a létezé­sem is” ,-fé'c ■’erénységrol. A vitában szót kértek és kap­tak a diákok is, és rájuk is éooen úgy figyelt mindenki, mmt az alapszervezet bár­melyik más tagjára. Ennek ellenére vagy mind­ezekkel együtt — mégis va­lami szokatlant érzünk eb­ben a tényben: a főiskolások is tagjai a főiskola párt- alaoszer vezetőnek. lass Ha a külső megjelenése alapján kellene véleményt mondani a gyöngyösi Kerté­szeti Főiskola hal’ga tó járói, Siliga Ágnesről, nehéz volna benne valamiféle harcosságot feltételezni Sűrű szemöldö­ke alól vékony keretes szem­üveg villan, és amikor meg­szólal, a .hangja is nagyon határozott, nem keresgéli a kifejezéseket sem. — Azt hiszem, a diáktár­saik is elismerik, hogy mi, akik a pártnak a tagjai va- gvunk, magatartásunkkal, vi- takészségünkke! és politikai meggyőződésünkkel egységes kis közösséget alkotunk. Szí­vesen kapcsolódunk be a né­zetek tisztázásába, ezt gyak­ran kifejezetten kérik is tő­lünk. és figyelnek is a véle­ményünkre. — A főiskolán a társakkal el kell fogadtatni magukat úgy, hogy maguk párttagok? Hű úgy tetszik: „mások”, mud a többiek? — Ez, hogy „mások”, rosz- szui cseng A felelősségünk több a tennivalónk több. És a/* -em gondolom, hogy „el kell fogadtatnunk” magun­ka* Elfogadnak bennünket, ez tény. — Mit szóttak otthon, amikor megtudták, hogy kérte a felvételét a pártba? — A szüleim tulajdonkép­pen semmit sem szóltak,. ter­mészetesnek vették, hogy párttag akarok lenni, ha a fejlődésben idáig már elér­tem. Édesapám valamikor a tsz-ben dolgozott, most vál­lalatnál van, mert betegsége m'att könnyebb munkát kel­lett keresnie. Anyám otthon do'gozik Mindezt azért mon­dom, hogy nem tőlük kaptam indíttatást, de ellenkező ha­tást sem. öreg nagyanyám... ő más. Vallásos, egy egészen más világ az övé. Ha nem is rosszaílta az elhatározáso­mat, de nem is lelkesedett érte, bár nem vitatkozott ve­lem. Egy kis faluból, Berhidá- ról jött Gyöngyösre. £868 öten voltak otthon testvé­rek Derecskéi Jánosék Ko­módiban. Ő tanult csak to­vább. Ez is vargabetűvel si­került, mert előbb a szak­munkás-bizonyítványt sze­rezte meg, aztán a középis- iskolai védettséget, ezt már minké mellett, levelező tago- za*on hogy utána a főiskolá­ra jelentkezzék. — Ügy mondhatom, na­gyon egys/erű családból szár­mazom. Anyagilag sem ál­lunk nagyon jól. Ebből a környezetből a főiskoláig el- ju*ni nem volt könnyű. Már a középiskolát is nehezen vé­geztem el, mert nekem pon­tosa annyit. kel'ett dolgoz­nom a tsz ben. mint azok­nak akik nem jártak iskolá­ba A főiskolán pedig az első félév volt nagyon nehéz, az, alapozó tárgyakból sokkal há*rábbról indul! am, mint a többiek. Most hol tartok? A négye« átlaa körül. — Tetszik, nem tetszik, már másként él, gondolkozik, mint az otthoniak. Hogy ta­la' vissza hozzájuk, amikor együtt vannak? — Nem kell „visszatalál­nom”. mert nagyon együtt {naro-Himk annak el’enére, hog\ másként ött^’-idörn. 9=áckéiü, viselkedem, hatott rám a megváltozott környe­zet. De ha otthon vagyunk, éppen úgy együtt élek, dol­gozom a családdal, mint az­előtt. Nem kell keresnem a ’ émát, nem kell kínosan lal'gatni. nem kell „megját­szanom” a családtagot. Én is nagyon vágyom haza. és rpind’g örömmel megyek ha­za, ahogy az otthoniak is nagyon várnak vissza. •— Ha végez, mint kommu­nista vezető, milvzn fe'ada- iokat lát maga előtt a mező­gazdasági üzemben? — Mindenekelőtt az embe­rekkel va’ó kapcSo’at kiala­kítását tartom fontosnak. Tudom, mennyire várják a szocialista brigádok, hogy álljon melléjük egy fatal szakember. Azt is tudom, hogy a falusi életben, annak alakításában mennyire szük­ség van az agrárértelmisé­giekre. Azt hiszem, a tenni- va'ók, vállalásában tudom kifejezni azt, hogy a pártnak a tagja vagyok. 1 K 1 8 Szinte „zsinóron” vezetett az útja a párthoz Szabó Györgynek, akinek édesany­ja otthon, Bánkon a tsz párt- titkára. — Ebből a környezetből, . amelyben nevelkedtem, ne­kem szinte feltétlenül el kel­lett jutnom a párthoz. Anyám ugyan nem sürgette, de szívesen megbeszélt velem mindent. Én is vártam már, hogy eljussak arra a fokra, amikor kérhetem a pártba a felvételemet. — Emlékszik rá, mikor és hogyan jutott el ehhez az elhatározáshoz? — Napra nem emlékszem, de azt tudom, hogy gimna­zista koromban is élt ben­nem már a szándék. — Ügy érzi, most már bi­zonyította is azt, hogy érett lett a párttagságra? — Az ember ezzel nem úgy van, hogy most pedig .bizonyítok”. Kaptam egy sor munkát, társadalmi funkciót, mindenekelőtt a pártcsoport vezetését, és eze­ket igyekszem a képességeim szerint ellátni. Valljuk be, sokszor nehéz valami olyant megfogalmaz­ni, amit egyébként természe­tesnek tartunk. Párt agnak lenni, a párt politikáját a mindennapok során érvénye­síteni, egész életünkkel bi­zonyítani azt, hogy párttag vagyok... ezt végezni, élni egészen más, mint beszélni róla. S 1 1 1 — Milyen helyzete van egy főiskolásnak az intézet alapszervezetében a tanárok körében? — tettük fel a kér­dést dr. Dráviczky Imrének, az alapszervezet párttitkárá­nak. — Kezdetben mindig ta­pasztalható a hallgatóknál valami elfogultság. Aztán iassan, bár nem is hosszú idő -tán, belátják, ők is éppen olyan párttagok, m*nt a ta­nárok. Amikor már részt vesznek az alapszervezet munkájában, a valóságos te­vékenységükben, szóbeli megnyilvánulásaikban nyo­ma sincs már semmiféle gát- lásoitságnak. — És fordítva? A tanárok részéről? — Ez a kérdésnek a másik oldala, ami szinte azonos az előzővel. Néhány évvel ezelőtt még magyarázkodni kellett és elfogadtatni a főiskolai ta­nárral, hogy a pártszervezet­ben csak párttagok vannak, és ez abban is megnyilvá­nul, hogy itt mindenki elv­társ, megszólításban is elv­társ. — Érzékelhető-e valami­lyen formában az, hogy a fő­iskolások Is „másként” néz­nek a párttag hallgatókra? A „krémje”-e a főiskolások­nak a hallgatók pártcsoport- j ja? — Politikailag, világnéze­tileg, közösségi munkában: mindenképpen az. Tanulmá­nyilag is a jók közé tartoz­nak, mert 3-as átlag alatt senkit nem veszünk fel. Az intézeti átlag 3,2, a főiskolai pártcsoport átlaga pedig 3,6. Volt valamikor olyan gyanú- sítgatás is, hogy a hallgatók közül csak a karrieristák je­lentkeznek a pártba. Miért lennének ők karrieristák? Semmi előnyük nem szárma­zik belő’e, a feleléskor, a beszámolókon ók is éppen olyan hallgatók, mint a töb­biek, de az elhelyezkedés so­rán sem élveznek előnyöket. Egyébként is, valamennyien még első éves korukban je­lentkeznek, tehát nem a ta­nulmányaik vége felé, vala­miféle számításból. — Könnyű a hallgatók so­raiból eljutni a vártba? — Nem. Alaposan mérle­geljük a felvételi kérelmü­ket. Ügyelünk arra, hogy csakugyan csak az arra leg­megfelelőbbek kaphassák meg a tagsági könyvüket. Meggyőződésem, hogy ezt az elvet a gyakorlatban is meg­valósítjuk. 1 1 S 1 Párttagok, főiskolások, nem rendkívüli lények, de az el­határozásuk, hogy haszno­sakká tegyék magukat a sző­kébb és tágabb környezetük számára. Cselekedni akarnak. G. Molnár Ferenc Őriás földkolré Visonián Ví sontán, a Mílrmljl Szénbányák külszíni bánya­üzemében három hónappal a határidő előtt munkába ál­lították az ország legnagyobb teljesítményű földkotró gé­pét, az NDK ban gyártott marótárcsás. 15 emeletes, 50 méter magas gépórást. Üzembe helyezésével befeje­ződött a csaknem 10 évig tar­tó legnagyobb szénbányásza­ti beruházás. A gépek ebben az évben több mint 40 millió köbméter meddőföldet taka­rítanak le a szénmezőről. (MTI Fotó - Kozák Albert KS) Bányamunkás baktériumok Országos kutatásokat segít egy egri laboralórium és miniüzem Sok mindent hallottunk, tudunk már a baktériumok­ról — de olyant alighanem a legkevésbé, hogy: „bánya­munkások” is. Márpedig igaz a dolog: Egerben is egy egész kis „kutatóintézet” esküszik rá, sőt bizonyítja , nap nap után. Kíváncsiságunknak enged­ve látogattunk az érc- és ásványbányászat központi laboratóriumába, ahol ennek vezetője, Kiss János mér­nök társaságában alkalmunk nyílt közelebbről is megis­merni e különös tevékeny­séget. Különböző rendeltetésű. és felszerelésű helyiségek — tu­dományos műhelyek — egész során stt^hink kérésziül, ér­dekes. értékes, okos műsze­rek között, rrra’att kalau­zunk magyarázott: — A bak+énurnnkkal In- tenzifkált rézk’oldásos kí­sérletek t“rmász«-to«en csak eev részét jelentik telepa­táinknak — mondta Kiss János. — Kétségkívül érde- ke«"k és sokat íeérőek, de tu’eidonkéooen nem megle- nőek. hiszen az ereimén vé­ről már a XVIII—XIX. szá­zadban tudjak Soanyolor- száaban, sőt itt. Heves me­rtgében. Kecskén is. Bármi­lyen furcsán hangzik, már az akkorek is kihasználták a b^nvavízben tenyésző pa­rányi é1 o’én veket. I«az, nem ismen+ék őket, csupán azt vették észre, hogy a föld alatti folyaJÄk vas adagolá­sával remekül kiáztatia, ki- mo««a. k’csao’a a rezet az ércből. S voltaképpen elég A három tavasz ünnepen Országos msinyitó üsiapsstes - Koszorúzás! népség a kápolnai ealékaiiéi — Uj KISZ-tapI lopÉloifételg - Kultarális és sportműsorok - Háfaiüz Kiesietőn A három tavasz hagyomá- .yosan szép ünnepségére ké­szülnek országszerte és így Heves megyében is a fiata­lok. A forradalmi ifjúsági napok eseménysorozatáról szerdán sajtótájékoztatót tar­tott Budapesten, a Hotel If­júságban Barabás János, a KISZ-kb titkára. Egyebek között elmondotta, a KISZ- alapszervezetek, az ifjúkom­munisták kollektívái gazdag programmal köszöntik a há­rom tavaszi évfordulót: már­cius 15-ét, március 21-ét és április 4-ét Tájékoztató' adott a kiemelt központi ren­dezvényekről is. A hagyomá lyoknak megfelelően márci us 15-én . délelőtt a KISZ-kl és a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa rendezéséber nagygyűlés lesz a Múzeum- kertben. A résztvevők inner átvonulnak a Március 15 térre, ahol megkoszorúzzák Petőfi Sándor szobrát. Már cius 20-án este a KISZ Köz ponti Bizottsága és a KIS? Budapesti Bizottsága szerve­zésében fáklyás felvonulásra Kerül sor, amikor az ífiá­kommunisták a Köztársaság térről átvonulnak a Tanács- köztársaság emlékművéhez. Április 4-én délelőtt a Gel­lérthegyen találkoznak a fia­talok, ahol megkoszorúzzák a Szabadság-szobrot, majd részt vesznek a Jubileumi parkban sorra kerülő nagy­gyűlésen. Heves megye fiataljai a hagyományoknak megfelelő­en ugyancsak színes és gaz­dag rendezvénysorozattal készülnek a három tavasz ünnepére A megyei meg­nyitó eseményre március 14- én délelőtt 10 órakor kerül sor, a kápolnai emlékműnél. Egerben, Gyöngyösön és Hat­vanban a városi program megnyitóját március 15-én rendezik meg. Március 18-án az Ifjú Gárda kongresszusi versenyének gyöngyösi váro­si döntőjére kerül sor. Már­cius 19-én a városi ifjúság klubok Kongresszustól kong­resszusig címmel meghirde tett vetélkedőjét rendezi! meg Hatvanban az Ady End­re Köuvvtárban. A rendez­vén ik közül kiemelkedik az az ifjúsági találkozó, amelyet Felsőtárkányban’ rendeznek március 21-én, a megyei KISZ-bizottság vezetőképző táborában Hámán Kató ha­lálának 40. évfordu’ója al­kalmából. Március 23-án az Edzett ifjúságért című ver­seny aranyjelvényeseinek vá­rosi versenyére kerül sor Hatvanban, a Kinizsi-sport­pályán. Március 29. és ápri­lis 4. között a KISZ IX. kongresszusának előkészíté­seként a megyei KISZ-bi- zottság és a Heves megyei Moziüzemi Vállalat a téma­körökkel kapcsolatos filmna- pokat rendezi meg a megyé­ben. Április 4-én kerül sor a forradalmi ifjúsági napok Heves megyei eseménysoro­zatának zárására, hagyomá­nyosan a Kékestetőn. Itt ko- szorűzzák meg az emlékmű­vet és itt lobban föl a hála­tűz. A forradalmi ifjúsági na­pok rendezvénysorozatának ■zámos ifjúsági klubrendez­vényre, ankétra, beszélgetés­re kerül sor, ahol az ifjúsági mozga’-'-n kérdéseivel foglal­koznak a fiaialnJl, is volt a számukra ennyi, hiszen az így nyert cemen­tált réz volt a cél minden­napi munkájukban. A kis segítőtársaknak, pontosabban azoknak a baktériumoknak a felismerése, amelyek előmoz­dítják a szulfid ásvány oxi- dálását és oldatba vitelét csak 100—200 évvel később történt, s amerikai tudósok nevéhez fűződik. Lényegében ezután kezdték tudatosan is dolgoztatni. a szabad szem­mel nem látható élőlénye­ket. Most pedig már arról beszélhetünk, hogy a mód­szer fejlett, korszerű válto­zata egyre terjed, miután a hagyományos ércfeldolgozási technológiáknál, még a je­lenlegi • leg jobbaknál is jó­val gazdaságosabb, célrave­zetőbb. Mert eddig kiaknáz- hatatlan, úgynevezett „mérle­gen” kívüli ércvagyonok is kitermelhetők vele. Különö­sen nagy. tömegű előfordu­lások esetén van jelentősé­ge az eljárásnak. N era vé­letlen, hogy ma már a világ rézérctermelésének mintegy nyolc-tíz százalékát adja az így nyert fém, s a jövőben még ütemesebb növekedés várható. — A folyamat eléggé egy­szerű: a szokásos robbantá­sokkal — külföldön, újabban nukleáris energiával is — meglazítják a föld alatti kő­zetet, s a baktériumtenyé­szetet hordozó vizet átenge­dik az ércen, majd a fémet „felfogják”... Nos, a recs­ki bányavízből szerzett bak­tériumokat egy idő óta már magunk tenyésztjük tovább itteni laboratóriumunkban, s különböző szemnagyságú, ap­róbb és nagyobb, jelenték­telenebb vagy számottevőbb adagokon tesszük próbára, így sikerült a régebbinél jóval nagyobb munkára szoktatni őket: eredeti tel­jesítményük negyvenszeresét is elérték. Kísérleteink oly­annyira biztatóak, hogy a jövő év második felében Kecskén már nagyüzemi szinten is folytathatjuk. Mint Kiss János, az Or­szágos Ere- és Ásványbá­nyák központi, egri labora­tóriumának vezetője említet­te: a furcsa nevű Thiobacil- lus ferrooxidans baktériu­mokkal végzett kutatások csak részben foglalkoztatják a Kertész utcai telep szak­embereit. Az intézmény te­vékenysége valójában sok­kal változatosabb ennél. Az alkalmazott kutatások és a technológiai vizsgálatok so­rán a legkülönbözőbb fel­adatokat végzik. Az ország legváltozatosabb helyein folytatott fúrásokból évente négy-nyolcezer magmintát, 16—18 ezer alkotót vizsgál­nak, miközben — mint pél­dául Szabó László helyettes laborvezető és kollégái — nemegyszer új elemzési mód­szereket is kidolgoznak a szakma részére. Egyebek mel­lett innen adnak szakvéle­ményt is egy-egy új termék esetén, vagy éppenséggel va ’amilyen exportált ásvány lém, minőségének reklamáld :akor. A tervezésben, az új. echhológiák gozásában van szex’f ik, úi mód«7“r?k bevezetéséhez adnak hasznos segítséget. A laboratóriumhoz kapcso­lódó „kísérleti félüzemben” — ami a telepen tulajdon­képpen egy miniüzem, ahol az „igazinak” számos be­rendezése megvan kicsiben — minden kétséget kizáróan alátámasztották a világvi­szonylatban is számottevő, recski, nagy mélységű réz- ércvágyon előkészítési, dúsí­tási eljárására laboratóriumi szinten kidolgozott techno­lógia helyességét. S ellen­őrizték például a rudabá- nyai rézérc-flotálás meneté­nek pontosságát, illetve az úgynevezett „szállóporral” eddig veszendőbe ment, de meglehetősen értékes barit- koncentrátum kinyerésének, hasznosításának módját, hogy csupán néhányat említsünk az itteniek mozgalmas hét­köznapjaiból. Kísérleti ,i$lfeemünk- , b;en — hallottük *á\ laborve­zetőtől, a szakmán* kívüli számára is élményt jelentő munkahelyen — most is ér­dekes megbízási teljesítünk. Sass Pál csoportvezető mun­katársunk néhány éve la­boratóriumi szinten kidol­gozott technológiája alapján bentonitot választunk el a kaolintól, nagyobb tételben. A papíripar számára kell a kaolin, amely a gyártás egyik fontos alapanyaga. Reméljük, hogy tökéletesen megfelel majd megrende­lőnknek, s ugyanekkor s> másik hasznos ásvány, Q bentonit minősége is lénye® gesen javul eljárásunk so­rán. Ennélfogva a készletre települt mádi bánya a jövő­ben még jelentősebb lehet a népgazdaság számára. Á félüzem, univerzális kis munkahely, amelynek be­rendezését úgy válogatták össze, hogy belőle a legvál­tozatosabb gépészeti „törzs­fát” lehessen kialakítani a legkülönbözőbb folyamatos vagy résztechnológiai műve­letekhez. Ügy, hogy száraz és nedves eljárással egy­aránt dolgozhassanak, min­dig a megkívánt feladatok szerint. Látványos, megkapó ez a kutatómunka, a szakmérnö­kök irányításával dolgozó hat csoport tevékenysége, főleg pedig értékes: hiszen a műszaki gárda részt vesz a KGST szinesfémirc-dúsítási tudományos-műszaki tanácsa programjának megvalósítá­sában is. Amivel egyébként eszébe sincs eldicsekednie a la­borvezetőnek. A fontos köz­reműködésről a kíváncsi kí- vüálló csupán egy véletle­nül kezébe akadt folyóirat­ból, a Bányászati és Kohá­szati Laook egyik elmúlt évi néldányábó! szerezhet tudo­mást. .. Gvóni Gvula 19.'6. máir'us , r-<

Next

/
Thumbnails
Contents