Népújság, 1976. március (27. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-25 / 72. szám
Milliók, az alkonyévekért Számvetés az időskorúik sorsáról Valaha jelenünkért tevékenykedtek: a földeken, a munkapad vagy az íróasztal mellett. Gyermekeik felnőtté váltak, s ők ötvenöt, illetve huatvan évesen elbúcsúztak munkahelyüktől, a kollégáktól, a barátoktól. Nevüket mind ritkábban emlegették, s ha fokozatosan is, de csak sűrűsödött körülöttk a magány Évről évre többen lesznek. Pillanatnyilag ők képviselik megyénk lakosságának 22,6 százalékát, azaz legalább hetvenötezren várnak segítségre, emberségre, tartalmas, viszonylag gondtalan alkonyévekre. Vajon biztosítja ezt szánt kra a család, a társada- ibm? Q színvonalát emelik, s még kulturáltabb környezetet alakítanak ki. 1 ■ Az egyedüllét tragikus. Különösképp, ha azok nem kopogtatnak, akiket annyira várnak az idős szülők: lá.- nyaik és fiaik. Ehhez a szomorú élményhez társulnak igen sokszor az anyagi gondok hiszen jó néhányan a háztartásban szorgoskodtak, s így aztán nem kapnak nyugdíjat. A pár száz forintos tsz-járadék sem biztositja a megélhetést. A nehéz helyzetben levők mégsem maradtak magukra, a törődést ugyanis magára vá 'alta az állam. A statisztika1 mutatók azt igazolják, hogy mind nagyobb összeget fordítanak támogatásukra. M -gyénkoen 1965-ben 1 609 000, 1970-ben 3 909 000, 1974-ben 6 418 000 forint rendszeres szociális segélyt kaptak az időskorúak. S ide kívánkozik még több örvendetes tény. Az öregeknek 1970-ben mindössze havi 346. 1976-ban már 760 forintot kézbesített a postás. A községi tanácsok költségvetésükből a jogos igényeket kielégítették, Így hát senki sem kérelmezett hiába. A mérlegelést általában precíz tájékozódás, . felmérés előzte meg. A szociális gondoskodás 1971 óta a helyi vezetés fe'ndata. Ez életképes gyakorlat, hiszen megyei szinten ke ésbé ismerik a problémá- ka‘. mint a falvakban és a vár »sokban. Természetesen a pénz nem tnnden, s aligha jelent gy’.gyírt az egyre-másra jelentkező betegségekre. A hat- van-hetven évesek a családi házhoz kötődnek, oda, ahol csaknem két emberöltőt leéltek. ahol körülveszi őket az em'skek varázsa. Mozgásuk viszont elnehezedik, s nehezen látják el a háztartás tennivalóit. Ezért kellett megteremteni a törődés új korszerű járműt. Ilyen — többek között síz a számos szolgáltatás — napi étkeztetés, rendszeres orvosi felügyelet, mosás, fürdés — amit az öregek napközi otthonai kínálnak számukra. A IV ötéves terv során húsz új intézmény létesült. K -úett is, mert gyarapodott a' génylők száma. Érthető: a ‘érítés minimális, s a köze, égi légkör vonzó. Füzesabonyban, Mezősze- merén, Abasáron, Domoszlón, Gyöngyöstariánban a gondozottak létszámát huszonötről Ö'venre növelték. Az egri já rás fejlesztési elképzeléseinek viszont határt szab a m ' felelő épületek hiánya A hevesiben is lassan ha’ad- nak e'őre. A nagyközségi otthonon kívül csak Tiszanánán és Boconádon fogadhatják az id’s embereket. A fenntartásra 1974-ben 5,6! millió forintot költöttek. A' humánus alapállást jelzi, hogy ennek csak 10,4 százalékát fizették meg az öregek. Érdemes továbbra is alapozni erre a beyált formára. Különösképp. ha az ellátás Sokat ígér a házi szociális gondozás. Annál inkább, mert a segítség helybe jön, s azoknak jelent könnyítést, akik jórészt mozgásképtelenek. Ezt a feladatot — minimális tiszteletdíjért — az egészségügyi dolgozók, a vöröskeresztes és az egyéb társadalmi , szervek aktívái végzik, akik már korábban elsajátították a legfontosabb tenni- va'ókat. Tavaly ötvenegyen voltak, s a csaknerh kétszáz öreg lakásában mostak, főztek, takarítottak. Az ötlet jó, persze csak akkor válhat szélesebb körűvé, ha a már felvetődő nehézségeket minél hamarább megoldják. A gondozónők ugyanis jelenleg képtelenek naponta négy-öt helyre eljárni. Még nehezebben boldogulnak a hivatásosak: nyolcán foglalkoznak száztizenkét gondozottal. Ekkora túlterhelés feltétlenül csökkenti munkájuk nívóját. Bővíteni kellene a kört. Ez végső soron nem nagy ariyagi áldozat, hiszen a személyenkénti havi négyszáz forintos honorárium aligha terheli meg a költség- vetést. Fedezhetnék a községi tanácsok is. Példaként említhetnénk Istenmezejét, ahol már megtalálták a megoldást. Az igény mindenestre sürgető, mert nem százak, há~ nem ezrek várnak a segítségre. £ Akik végleg magukra maradtak, akik egyáltalán nem képesek törődni magukkal, azok szociális otthonba kerülnek. Így kellene lenni, csakhát a valóság egészen más. Kevés ugyanis a férőhely, s e téren megyénk az országos lista utolsó helyén álL Csupán hatszáznegyven- öten juthattak be, s mintegy kétszázötven jogos igénylő bem kaphat belépőt. Az intézmények zsúfoltak, kórszerűtlenek. A szobáknak mindössze 4,7 száza'éka kétágyas, holott egyre több házaspár kéri felvételét. Javulás máról holnapra nem várható. A fejlesztéshez milliók kellenek, s a hét ott- hón fenntartási költsége is meghaladja a 15,5 millió forintot. Megnyugtató változás csak akkor remélhető, ha elkészül a visontai létesítmény, s felépül az egri. Mi a teendő addig? Olyan társadalmi közhangulatra lenne szükség, amely kötelességének tudatára ébreszti a szülőkről megfeledkező gyermekeket. Ezt ugyan törvény írja elő, ám a valóság sokszor mégis más, mert az elhagyatottak legtöbbször nem panaszkodnak, nem vádaskodnék édes szülötteik ellen. Emellett a lehetőségekhez alkalmazkodva kell kiutat találni. Gyar'apíthatjuk a napközi otthonok számát, bővíthetjük a házi szociális gondozásban részesülők körét. Ez utóbbi nem is kerül sokba, s akárcsak az előbbi közkedvelt, mert nem tépi szét majd két emberöltő kötődésénél^ szálait. Az időskorúak mentesülnek azoktól a konfliktusoktól, amelyekkel az Intézeti elhelyezés, az alkalmazkodás jár. Célszerű figyelembe venni a különböző kísérleteket — Ilyen például a hevesi gereontológiai gondozó tevékenysége —, ezek tapasztalatait felhasználva az eddiginél is hatásosabb módszerek születhetnek. Olyanok, amelyek tartalmat adhatnak sok ezer ember alkonyéveinek. Pécsi Istváa í a KISZ zászlóbontása Heves megyében Sebestyén János tanulmánykötetérő! A KISZ közelgő IX. kongresszusa alkalmából a Heves megyei Lapkiadó Vállalat közreműködésével jelent meg Sebestyén János tanulmány- kötete, amely a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Heves megyei megalakulásáról, történetéről, az 1957 —1960-as évekről szól. Sebestyén János, a KISZ Heves megyei Bizottságának egykori első titkára több éves munkájának tapasztalatait összegezte a kiadványban. A történelmi eseményekben, adatokban gazdag és pontos tanulmány első nagyobb fejezete feleleveníti, őszinte kritikával elemzi az 56-os ellenforradalmi esztendőket, amelyek nem kerülték el megyénkén: sem. Említi továbbá, hogy 195S. november 9-én a Népújságban megjelent felhívás nyomán egymás után jelentkeztek a megye ifjúkommunistái az MSZMP-be, hogy segítséget adjanak -az ellenforradalmi zűrzavar tisztázására. A történelmi összefoglaló külön oldalakat szentel a különböző ifjúság! rétegszervezetek — MADISZ, EPOSZ, MEFESZ — megyei megalakulásához, amelyek tulajdonképpen a KISZ létrejöttének magvait képezték. Az egykori jegyzőkönyvek tanúskodnak arról, hogy a KISZ zászlóbontásával egy- időben Hevesben is egymás után alakultak meg az alap- szervezetek. Sok-sok fotó, adat rögzíti az emlékeket. Megemlíti az Ifjú Gárda létrejöttének történelmi körülményeit, színesen számol be a hatodik ifjúsági találkozó megyei tapasztalatairól. A megye kommunista ifjúsági mozgalma történetének jelentős állomása volt a KISZ első megyei értekezlete. Erről, valamint az alap- szervezetek erősödéséről, a járási és városi KlSZ-bizott- ságok megalakulásáról tudósít a kötet következő része. A politikai és nevelőmunka szempontjából igen jelentősek voltak a? ifjúsági találkozók, megyei, kulturális és sportseregszemlék. Ezeknek a rendezvényeknek már ebben az időben is jó hagyományai voltak Heves megyében. Az ellenforradalmi erők megsemmisítése után a KISZ-esek elsőnek jelentkeztek munkára az iparba és a mezőgazdaságba, a KISZ KB kezdeményezésére részt vettek az „Ifjúság a szocializmusért” mozgalomban, a politikai oktatásban és aKISZ- veze tőképzésben. A tanulmány befejező szakaszában részletes értékelést olvashatunk a KISZ I. kongresszusáról. megyénk képviselőinek ott szerzett tapasztalatairól is. Sebestyén János Írása a hasonló jellegű kiadványokkal együtt kezdeti szakaszát jelenti annak a folyamatnak, melynek célja megyénk ifjúsági mozgalmának összefoglaló és elemző feldolgozása lesz. Reméljük, hogy ez * kötet eredményesen segíti majd ifjúságunk további munkáját. A könyv név szerint is megismerteti, bemutatja azokat a K!SZ-es „veteránokat”, akik az említett Időszakban Heves megye mai KISZ- életének előfutárai, megteremtői voltak. Szüle Bits !8.25: FALUJÁRÁS Harmadik alkalommal jelentkezik a Falujárás című műsor, amely ezúttal Pest megyét választotta helyszínéül. Az eddig meglátogatott országrészekhez képest ez a vidék egyedülálló helyzetben van, hiszen lakosságának nagy része „kétlaki”, Budapestre jár dolgozni, s ugyancsak befolyásolja az Itteni élet alakulását a Du- na-kanyar, mint turtsiacerat- rum is. Az adás vendége: Cserven- ka Peremmé, az MSZMP Pest megyei Bizottságának első titkára. Méjwísm ia<o. március 25., csütörtök Nagyot tévedtek Lipót császár miniszterei, amikor abban hittek, hogy magyar földön valaki is kiszolgáltatja Rákóczi Ferencet a császáriaknak- A fenyegetések mit sem értek, attól már senki sem félt. hiszen nyomorúságosabb élet már úgysem szakadhatott volna a falvak lakosságának nyakába. Szökött jobbágyokból, tönkrement nemesekből, volt végvári vitézekből s régi kuru- cokból ezrekre növekedett a bujdosók száma. Életük szomorú tengődés volt; távol családjuktól, az otthon melegétől. örök nyugtalanságban, bizonytalanságban teltek napjaik. Csoportokba verődve. járhatatlan erdőségek rej- tekein tervezgetve várták, mikor „az idő megfordul, az jó szerencse megmozdul” — énekelték a kuruc költők. A bujdosók táborában új reményt gyújtott a hír: Rákóczi Ferenc kiszabadult börtönéből. nevét nem felejtették el. A bujdosók felismerték, hogy a haza szabadságáért indítandó háború nagy ügyét csak Rákóczira bízhatják. mert a Báthoryak, a Zrínyiek méltó utódának ismerték el, 1703 kora tavaszán történt az az erdei gyűlés, amely elhatározta, hogy Rákóczit hívják meg vezetőjüknek. Erősen tudakolóztak hol- tartózkodása után. A járókelő kereskedőktől úgy tudták. hogy valahol Lengyelországban van. Valóban. II. Rákóczi Ferencnek vakmerő szökése után. viszon'agságos meneküléssel sikerült eljutma Lengyelországba. Ide igyekezett. mert tudta, hogy gróf Bercsényi Miklóst, legkedvesebb elvbarátját is itt találja meg és számos rokoni szál is ide kötötte amely menedéket is nyújthatott. A Bercsényivel való találkozást még évek múlva is meghatottan írja le: „Észrevettem, hogy hátam mögött valaki az ajtót Ip-ova és a dörejt óvatosan elkerülni akarva kiGRÚZ JÁNOS: A kurucok Vezérlő Fejedelme 2. „Pro patria et libertate!" nyitja; hátranéztem hát és íme láttam, hogy az elsőbben félig nyitott ajtó hirtelen nagy erővel kitárul, s láttam, mint rohan a legnagyobb örömmel a kereseh gróf (Bercsényi] karjaimba, miközben megeredt mindkettőnk szeméből a könnyzápor.” A könnyeket a baráti mosoly és *a tréfa váltotta fel, de Rákóczit hamarosan elszomorította barátjának siralmas állapota: Bercsényi csontig lesoványodva, megsárgult és beesett arccal, rongyos ruhában állt előtte. Nagyon megviselte az eddigi bujdosás. A Lengyelországban bujdosó két magyar főúr politikai álláspontja is egyre inkább világosabbá válik. Ismerik a magyarországi Viszonyokat, meggyőződésük, hogy a Habsburg-elnyomás ellen indítandó háború ezreket mozgatna meg az országban. de kezdeményezés kockázatát ők is csak külföldi, főleg francia és lengyel támogatással vállalják. Így sikerült ügyük számára XIV. Lajos francia király lengyel- ors7.ági nagykövetét megnyerni. aki nemcsak megértést. hanem oénzt is nyújtott támogatásként. Az elhagyott hazából megdöbbentő hírek érkeztek. Szentiványi Sándor, aki a hegyaljai felkelésben is részt vett, arról hozott hírt Rákóczi Ferencnek, hogy új mozgalom bontakozik ki Magyarországon. s már háromnégyezren állnak készen, hogy az első adott jelre fegyvert fogjanak. „A nap csak vezérre vár, hogy fellázadjon.” 1 Ezek a hírek azonban még nem fordították Rákóczi figyelmét a terebélyesedő ku- rucmozgalom felé. Mégsem siklott el fölötte. A tehetetlenség. ez egy helyben íopc- gás egyre inkább hatalmába keríti. Már az is megfordul a fejében, hogy kolostorba vonul és ezzel végképp elhárítja magáról a hazája iránt érzett felelősség súlyos terhét. amelynek úgysem tud, eleget tenni. 1703. március közepén lezajlott események azonban más irányba viszik a történések kerekét Magyarországról jövevények érkeztek, akikkel való találkozás Rákóczinak örökké emlékezetes marad: „Mikor beszédemről rámismertek, könnyező szemmel, örömtől zokogva, lábam elé borulva, szakadozott beszéddel üdvözöltek. Azután baltát kértek, elhasították parasztmódra kezükben tartott botjukat, s előadták a küldetésükről szóló levelet." A levél Rákóczi jobbágyainak szavát tolmácsolja: az egész ország Rákócziban reménykedik. róla beszél, utána ki- áltozik. A fejedelem szívét mélyen megindítja a követek jajszava, de kétkedését nem oszlatja el. Derék lovászát küldi haza. aki egy hónaoi szorgalmas tájékozódás után Esze Tamással, egy taroai jobbággyal, a tiszaháti fel-j kelők vezérével tért vissza. „Alig tudta elmondani a szeretetnek és örömnek azokat a jeleit, amelyekkel mindenütt fogadták — írta Rákóczi Emlékiratában —. shogy Ikákóai Ferenc borsi szülőháza. ennek következtében csak parancsokat és zászlókat keli küldeni.” II. Rákóczi Ferenc életének minden napját „édes hazánk régi szabadságának, dicsőséges nemzetünk hajdani jó hírének s nevének s megnyomatott országunk lakosainak javára s hasznára szentelve" hamarosan bemegy az országba. Az akarata és végső elhatározása jeléül zászlókat is készíttetett piros selyemből, aranyos felirattal: „PRO PATRIA ET LIBERTATE!” (A házért és szabadságért) A fejedelem elfogadta a jobbágyok kinyújtott kezét, s megesküdött Esze Tamásnak, hogy a benne bízókat soha el nem hagyja. Ugyanakkor érezve felelősségének súlyát, lelkűkre kötötte Esze Tamásék- nak. hogy addig ne‘ bontsák ki a zászlókat, míg ő jelet nem ad arra. A követek hazatérését követő 15 nap múlva újabb követek érkeztek, akik vezetője: „Előadta, hogy a népből többezren fegyvert fogtak, s a határon érkezésemre várnak.” A követek elmondották. hogy a fejedelem parancsa ellenére kibontották & zászlókat több város piacán. s most mindenünnen őzönlik & zászlók alá a szegénység. Rákóczi ebben nem a parancs könnyelmű megszegését látta, hanem a felke'és belső feszültségének olyan erejét, amelynek nem lehetett gátat vetni. Valóban: a nép harcos lendülete ób an erő volt. hogy Rákóczit is magával ragadta. A fejedelem világosan látta a nehézségeket: „ez a segítség, amelyet Lengyelország nagyjai ígértek nekem, még nem állt készen. A pénznek szűkében voltam ,s a francia' követ’51 kapott remény semmiről sem biztatott" — mindez arra intette őt. hogy várjon az indulással. Hogy miért döntött mégis másként, azt maga mondja meg: „De amit nekem a nép hajlamáról mondtak. azt is megmutatta: milyen veszélyes lehet a késlekedés. Tudtam ...ha egyszer az első láng kialszik, e második már sohasem lehet olyan erős.” Ilyen körültekintő számos- vetéssel egy esős nap estéjén. június 9-én csupán szolgáitól és néhány katonától kísérve, elindult az édes haza. Magyarország határa felé. (Folytatjuk^ / I MIFILM propaganda!)!!!! slűdiója bemutatkozik Az évelte 80—100 filmet készítő MAFILM própagandaíilra stúdió tevékenységével ismerkedhettek meg szerdán az újságírók. A rövid lélegzetű egy-, háromperces úgynevezett „agttkáktól” & fél-, egyórás ismeretterjesztő alkotásokig, sőt a játékfilmekig terjed a stúdió kínálata. A különböző társadalmi szervek, vállalatok és intézmények felkérésére — olykor külföldi kooperációban ' — készülnek a filmek, s közös jellemzőjük a felismerés, hogy a reklám, az igazi, jó értelmű propaganda fontos szerepet tölt be az emberek szocialista nevelésében.
