Népújság, 1976. március (27. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-04 / 54. szám
SM/«AWAAMÄMAAÄA^WüVWV«iMMMM^MMMMMAVWSiWAAM^ I Szerda esti külpolitikai kommentárunk: | Isit a komniwistákkall UGO LA RL1LFA MAE mindenképpen feikivánkozik arra a listára, melyet bárki a befolyásos és tekintélyes olasz politikusokról készítene. Meglehet, közgazdasági fejtegetései gyakran felkeltették a szakszervezetek, nern egyszer a munkáltatók, máskor a hagyományosan többségi kereszténydemokrata gazdaságpolitikusok éles bírálatát. Már önmagában ez is jelzi, hogy tévedéseivel és erényeivel egyetemben azok közé sorolható (számuk pedig korántsem oly nagy, mint képzelnék), akiknek van véleményük Itália mai állapotáról. Tegyük mindjárt hozzá: ez a vélemény mindennek nevezhető, csak derűlátónak nem. La Maifa már évek óta hirdeti, hogy Olaszország képtelen élni a lehetőségeivel, s az ötvenes évek végén kibontakozott gazdasági fellendülés módszereiből mit sem mentett át a hetvenes évek nyomasztó válságának megoldására. Ilyen előzmények után figyelmet érdemel a köztársasági párt elnökének a nemrég alapított La Repub- lica című lap számára adott nyilatkozata. La Maifát ellenségei sem gyanúsíthatják azzal, hogy „balra kacsintgat”, netán a kommunistákkal rokonszenvez. Az ízig-vérig polgári politikus ennek ellenére most azt javasolta: valamennyi demokratikus párt részvételével lássanak hozzá az olasz nagykoalíció megalakításához. Ez azt jelentené, hogy a kormányban helyet kapna az Olasz Kommunista Párt is. Minderre — La Maifa fogalmazásában — azért van égetően szükség, mert az ország gazdasági és politikai helyzetéből ez lenne az egyedüli kiút. A félreértések elkerülésére még azt is hozzátette: a kommunisták bevonása a kormányba nem az OKP által meghirdetett történelmi kompromisszum elfogadása. Áz hosszú távra szóló stratégiai elképzelés, a demokratikus erők összefogása viszont halaszthatatlan feladat. ITÁLIÁBAN AZ UTÓBBI ÉVEKBEN már sokszor szóba került a második világháború utáni nagykoalíció, az alkotmányt kidolgozó és elfogadó valamennyi jártot tömöi'ítő kabinet megalakításának gondolata. Ahogy Rómában mondják: e széles, demokratikus ív alatt egyaránt megférnének katolikusok és a marxisták, a munkásosztály és a polgárság képviselői. Nem véletlen, hogy mindig a nehéz helyzetekben, az ország újkori történetének egy-egy mélypontján fogalmazódik meg ez az igény. La Maifa tehát olyan húrokat pengetett, amelyek ismert, de nem mindenki által szívesen hallgatott dallamokat csalnak elő. Javaslatában mindenesetre új elem, hogy polgári politikus létére kimondta azt, amit nem hivatalosan sokan tudnak ugyan Itáliában, de nyilatkozatban nem szólnak róla: elismerte, hogy az OKP gazdaságpolitikai és más természetű javaslatai comolyak és megalapozottak. ÍZZEL A MEG ÁLLAPÍTÁSÁVAL bizonyára tetemesen növelte ellenségeinek számát. Egyszersmind azonban azokét is, akik a polgári gondolkodásmód és a oigott előítéletek ellenére az elnyomorodó ország babainak orvoslásában a kommunistákra potenciális szövetségesként számítanak. S az ilyenek — La Mai fa példája is bizonyítja — egyre többen vannak Olaszországban. Ma választják meg az SZKP áj központi bizottságát (Folytatás az 1. oldalról) Afanaszjev végül megállapította: — A szovjet gazdaság centralizációjáról hamis kép alakult ki Nyugaton. Valójában ma is inkább a centralizálás hiánya érződik a gazdaságban, semmint a túlzott központosítás. Ennek következménye, hogy időnként még a mai viszonyok között is a helyi gazdasági érdekek érvényesülnek az országos érdekkel szemben. A legfontosabb gazdasági feladatok megoldására ezért komplex programokat dolgoznak ki. Ilyen komplex tárcaközi program keretében folyik például a nem feketeföld övezet mezőgazdaságának fellendítése, a nyugat-szibériai gazdasági központ fejlesztése. A délutáni ülés végén következett Alekszej Koszigin vitazáró felszólalása. Az SZKP XXV. kongreszszusa szerdán Pjotr Maserovnak, a Belorusz KP KB első titkárának a szövegező bizot'ság nevében előterjesztett javaslata alapján egyhangúlag jóváhagyta az 1976 —80-as szovjet népgazdaság- fejlesztés fő irányait, az országos vita során teljes helyeslésre találtak. Kekkonen nyilatkozata HELSINKI: Az SZKP kongresszusa Finnországban, a világ többi országához hasonlóan, széles körű érdeklődést keltett — mondotta Szovjet újságíróknak adott sajtónyilatkozatában Urho Kekkonen finn köztársasági elnök. Lezárták Mozambik és Rhodesia határát Samora Machel, Mozanv bik elnöke szerdán rádióbeszédben jelentette be a Mozambik és Rhodesia közötti halár valamennyi szakaszának lezárását, a Mozambik- ban levő összes rhodesiai javak elkobzását, mindenfajta összeköttetés és forgalom felfüggesztését és a fajüldöző fehártelepes rendszerrel szemben hozott ENSZ-szankciók maradéktalan alkalmazását — jelentik nyugati hírügynökségek a mozambiki elnök Salis- buryben, Rhodesia fővárosában lehallgatott rádióbeszédét ismertetve. A tengerrel nem rendelkező Rhodesia külkereskedelmének &0 százaléka a portugál gyarmati időkben Mo- zambikon keresztül bonyolódott le. Térkénünk a színhely vázlatát mutatja. — Ez az érdeklődés teljességgel érthető, ha meggondoljuk, hogy karunkban a Szovjetunió vezető szerepet játsz'k a világpolitikában. A kongresszus határozatai nagy hatást gyakorolnak majd a Szovjetunió határain túl is — így történt ez a XXIV. kongresszus által elfogadott békeprogram esetében is. — A békeprogram által kitűzött több feladat megvalósításában szorosan együttműködtek Finnország és a Szovjetunió kormány- szervei. Elsősorban az európai biztonsági és együttműködési értekezletre utalnék, amelynek összehívásáról az előző kongresszuson meghatározott békeprogram második pontja szólt. Az értekezlet záródokumentumának elfogadása fordulópontot jelent földrészünkön a nemzetközi feszültség enyhülésének vonatkozásában. — Leonyld Brezsnyev beszámolójában pozitívan értékelte Finnország és a Szovjetunió hagyományos jószomszédi kapcsolatait. Ezt nagy megelégedéssel fogadtuk, és a magunk részéről csatlakozunk ehhez az értékeléshez. — Az elmúlt években a két ország gazdasági és kereskedelmi együttműködés rekordgyorsasággal emelkedett. Méghozzá akkor, amikor külkereskedelmünk a tőkés világ gazdasági válsága miatt súlyos nehézségekkel küzd. Megítélésem szerint a hagyományos jószomszédi kapcsolatok mellett együttműködésünk növekedésében jelentős szerepet játszik az a tény is, hogy a szovjet tervgazdálkodás mentes a konjunkturális ingadozásoktól. Meggyőződésem, hogy a következő ötéves terv kedvező feltételeket teremt ahhoz, hogy országaink gazdasági együttműködése elmélyüljön és még sokoldalúbbá váljon. fejezte be a szovjet újságíróknak adott nyilatkozatát Kekkonen finn köztársasági elnök. (TASZSZ) A moipr pirikiiíiiisés látogatása Az SZKP XXV. kongresz- szusán részt vevő magyar pártküldöttség, élén Kádár Jánossal, szerda este ellátogatott a Szovjet Tudományos Akadémia elnökségének moszkvai székházéba. Részt vett a látogatáson Leo- nyid Szmirnov, az SZKP KB tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese és Vlagyimir Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykövete is. Újra jegyzik a lírát PEKING: Ismét a „tacebaok" A PEKINGI FALAKON feltűnő nagybetűs újságok a „tacebaok” új és gyorsan kiéleződő hatalmi-politikai harc híreit hozzák Kínából Hat héttel Csou En-laj halála után megindult, a küzdelem az utódlásért. Mégpedig nemcsak egyszerűen a miniszterelnöki poszt betöltéséért. A harcban részt vevők magasabbra vetik szemüket. Mao Ce-tung, a kínai párt elnöke nyolcvan- harmadik esztendejében van, egészségi állapota általános vélemény szerint hanyatlik és szélesebb körű nyilvánosság előtt voltaképpen már évek óta nem mutatkozott. A hatalmi harc kezdetét emlékezetes módon az a rendkívül meglepő döntés jelezte, amelynek nyomán Hua Kuo-feng, a korábbi közbiztonsági miniszter tölti be az „ügyvivő miniszterelnök” 'posztját. Ez nemcsak azért volt meglepetés, mert a kínai közbiztonság őre addig csak hatodik volt a kormányfő, Csou En-laj tizenkét helyettese közül. Az igazi és mélyebb meglepetést az • okozta, hogy az ismeretlen döntéshozó (aki vagv Mao volt, vagy csak 197a. március i., csütörtök Mao tudtával cselekedhetett) egyszerűen átlépte azt a politikust, akit Csou En- laj az utóbbi években szervezetten készített elő a miniszterelnöki poszt átvételére. Ez a kínai politikus Teng Hsziao-ping volt, akit annak idején, a „kulturális forradalom” viharos éveiben kitaszítottak a hatalom belső köréből és hét évig gyakorlatikig nem szerepelt a nyilvánosság előtt. (Sőt a „vörösgárdisták” a végleg elsüllyedt hajdani államelnök, Liu Sao-csi után őt nevezték „a második számú, bur- zsoá úton járó és hatalmon levő személynek”.) A Csou En-laj által vezetett „pragmatikus” csoport — amelynek megerősödését valószínűleg az okozta, hogy az anarchikus belső állapotok további fenntartása már Kína alapvető hatalmi pozícióit is veszélyeztette volna — 1973-ban emelte visz- sza a politikai reflektorfénybe Teng Hsziao-pinget. AZ UTÓBBI ÉVEKBEN és különösképpen Csou Eri-laj betegségének másfél esztendeje alatt gyakorlatilag Teng Hsziao-ping volt Kína miniszterelnöke. Arra természetszerűen számítani lehetett, hogy a kínai belpolitika ultrái, akik továbbra is megtartották néhány vezető pozíciójukat a hatalom belső körében, (s akiknek külön súlyt ad, hogy Mao felesége is soraik közé tartozik), Csou En- laj halála után megindítják az ellentámadást. Azt viszont már kevesen hitték volna, hogy Teng Hsziao-ping pozíciói ilyen gyorsan összeomlanak. A kínai fővárosban tevékenykedő nyugati hírügynökség — közöttük mindenekelőtt a francia. AFP — azt jelentették, hogy félbe kellett szakítani a kínai párt központi bizottsági ülését, ötnapos vita után február első napjaiban az ülés határozathozatal nélkül ért véget. Lényegében azért, mert a két egymással szemben álló csoport nem tudott megegyezésre jutni. Általában ebből vonják le azt a következtetést, hogy az új csillag Hua Kou-feng, afféle kompromisszumos jelölt, aki mindkét csoport számára elfogadható. Ez pillanatnyilag ereje — de később gyengesége is lehet. Hiszen, ha a belső hatalmi harcban valamelyik csoport győzedelmeskednék, mindenképpen saját emberét állítaná a miniszterelnöki posztra. Nyilván a viták eldöntetlen voltával függ össze, hogy Hua csak „ügyvezető” miniszterelnök lett. A TASZSZ-iroda moszkvai analízise is úgy értékelte a helyzetet, hogy Csou En-laj halála után a kínai párt úgynevezett szélsőséges szárnya indított támadást a „mérsékeltek” ellen. A moszkvai kommentátor Ugyanakkor hangsúlyozta: „Számos tény arra mutat, hogy felelős funkcionáriusok egy realista kül- és belpolitikát kívánnának és a kínai néo előtt álló gazdasági fejlődési problémák gyors megoldását.” Feltételezhető, hogy éppen az ilyen törekvések felbukkanása miatt már a Hua kinevezését követő héten rendkívül éles „tacebao” kampány indult Teng Hsziao-ping ellen. Nevét ugyan egyelőre nem említették, de félre nem érthető személyi célzások világossá teszik: ő az, akit most megint a „kapitalista út” követésével vádolnak. A kínai belső viszonyok természetesen nem teszik lehetővé a gyors és megbíz- . ható értékelést. Hiszen Peking zárt politikai világában a két ellentábor irányvonala leplezett és álcázott formában jelenik meg. A külvilág számára éppen ezért csak az a lehetőség nyílik, hogy a hatalmi harc kiéleződésének tényét leszögezze. És még egy: az, hogy — a moszkvai kommentátor szavaival — „a belső harcok által szétdúlt kínai vezetés’ egységének biztosítására a mao!síák továbbra is a szov- jetellenesség politikáját erőltetik”. EGY DOLOG az említettekből mindenesetre bizonyos: Csou En-laj nak az a törekvése, hogy viszonylag rendezetten, az ország gazdasági és politikai életének feldúl ása nélkül biztosítsa az utódlást —- nem sikerült. Peking a következő hónapokban a nyílt hatalmi harc korszakát éli majd. (~i—e—) tíjra megnyitották negyvennapi szitást után a '’uta- placat Öláezorss'gban. A líra árfolyama a vni’é tea d’ítál'a jegyzése szerint a doll&.hoz mérten 771,23 11.. 'mi 13—12 százalékos leérték e'érnek felei meg. (Népújság teleíotó — AP—MTI—KS) Lemond lene A kínai külügyminisztérium- szóvivője szerdán nem volt hajlandó nyilatkozó: azokról a pekingi diploma ciai körökben keringő hírest felétekről, amelyek szerit Teng-- Hsziao-ping minise terelnék-helyettes állítóle lemondott ti',zt:ágéről. Teng Hsziao-ping néhá’ hát óta fő céltáblája a„jobb oldali elhajlás el'en folyta tott kamuány-'ak”. Bár a hivatalos kínai sajtó nem táHsztao-ping? madja név szerint a miniszterelnök-helyettest,. a bírálatokból egyértelmŰE/i következtetni lehet arra, hogy a ámadás éle Teng. isziao- úng ellen irányul, n hiva- ti’os sajtóval ellenükben lintegy három hete több kí- ai városban, így elsősorban tanghajban és Hangcsouban, /aVmint a -pekingi egvee- meken . megjelent Teng dsziaó-ping neve a . k,,lu- rá'is forrad"'’-'m” Hö'-áká- ból jól ismert tacebaokon.
