Népújság, 1976. március (27. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-23 / 70. szám
A százezer éves Julcsi és Juíisia A hét végn két filmvlgjátékot nyújtott a „házi mozi” kedvelőinek. Az amerikai A kaktusz virága egy szokványos történet jó rendezésben és kitűnő színészi játékkal. A „Volt egyszer egy család". Révész György filmje egy semmiképpen sem szokvány történet televíziós bemutatója. A Goda Gábor kisregényéből készült film, amely sikert aratott a széles vásznon, nagyszerűen megállta a helyét a képernyőn is. Képünkön egy jelenei látható a filmből„ Irigykedve néztem azokat az orcb.deákat: a robotok szerint nem látnak, nem hal- , lanak így hát megúszták végignézni azt a fantasztikus történetet, amely pedig a sa- ját bolygójukon játszódott le, Ae űrbéli, sőt zűrbéli Jancsi és Juliska, pardon. A1 és ííat a mesebeli erdő helyett a scifi-béli műizék dzsungelében haladtak hol kézen fogva. hal leginkább nem úgy. mígnem beszippantotta őket egv valami, hogy végül is a robotok ítélőszéke elé kerüljenek a vasorrú bába helyett. Aztán az is kiderült a történetből. hogy a mesebeli Jancsinak és Juliskának sokkal nagyobb volt a rizikója, mert ők a saját bérüket vitték a vásárra illetőleg a banya sütő'apátjára. míg A1 és Kát ellenben csak a valamiféle kivetett és megölhetetlen asztráltestüket így persze aztán nem kunszt Százezer év múlva sem. Még tanulságot levonni sem kunszt. Amely tanulság' így hangzik valahogyan: légy ember. Mondja ezt egy robot, sőt több robot, a semmittevéstől érzéketlen orchideáknál is érzéketlenebb, majdan! földi utódainknak, az unalomtól érzéketlenné vált mai földi és magyar honi tévénéző előtt Az orchideák bolygója című televíziós játék minden technikai trükkjével. sőt Inkább amiatt sem vált közön. ségtoborzóvá a Scifi-lrodalom számára. Rajnai András rendezése. az adaptáció, de úgy vélem, az alaptörténet sem volt alkalmas arra. hogy valóban odafigyelésre és valamiféle lelki, történés beli azonosulásra serkentsen, mint nézőt. A tudományos-fantasztikum műfaja, ha igazán művészi, akkor a legkevésbé sem fantasztikus, legalábbis nem a mi régi fogalmaink szerint, de mindenképpen a tudományos lehetőségekre, már elért vagy elérhető és ezért a mai emberi agy számára megérthető tudományos tényekre épül. A scifi sokkal fegyelmezettebb műfaj, mint bármely „földi” írásmű, legkalandosabb és legszélsőségesebb területein is, ha valóban művészi igénynyel és erővel teremtődött, a legbehatároltabb. Jíém a csapongó, de a fegyelmezett, bátor fantáziának a műfaja, helyesebben művészete a scifi. Nem szűnik meg újból és újból szembesíteni az embert a világról alkotott saját tudományos világképével. s amely nem szűnik meg újból és újból bizonyítani a világ emberközpontúságát. A scifi a leg- antropoíormább művészeti ág talán, amióta az ember rádöbbent arra. hogy van egyáltalán művészet is a táplálkozás és a fajfenntartás művészetén kívüL Hogy a Jó scifi nem nélkülözheti a kalandot? Alapvető Bacher Mihály zongoraestjéről Az Országos Filharmónia rendezésében az elmúlt napokban került megrendezésre Bacher Mihály kiváló zongoraművész Beethoven-szo- nátaestje Egerben, az Állami Zeneiskola Bartók-termében. Beethoven négy szonátája, az í-moll, d-moll, g-moll, f-moíl („Appassionata”) hangzott el, s ráadásként a Für Elise. Beethoven szonátáinak műsorra tűzésekor minden zongoraművész nagy feladatra vállalkozik, hisz a szonáták interpretálása a muzsikus számára nem csak pianiszii- kus okokból, hanem általános művészi, sőt ezen is túlmenően, az emberi nevel ődés szempontjaiból válik lénye- t ges feladattá, felelősséggé. Beethoven zongoraműveinek többségére jellemző' a „szimfonikus” szerkesztésmód. Beethoven számol hallgatóinak logikai érzékével, műveinek OjmmM £276. március 33., kedd előadása teljes embert követel. Bächer Mihály ezen a hangversenyén is bizonyította, hogy értője, érzője a bee- thoveni világnak. Tolmácsolásának hitelességéhez nem fér kétség. Játéka erőtől duzzadó, kiforrott zongoristára vall. Az első szonáta (f-moll), mely művet a kis „Appassio- nata” néven is ismerünk, mintha még nem találta volna meg a kontaktust a művész és hallgatósága között A d-moll szonátával Bächer viszont feloldotta ezt a hiányt. A kéttételes g-moll szonáta rondo tétele különösen szép plaszticitásban fogalmazódott meg Bficher játékában. A hangverseny koronája, ékezete kétségtelen az f- moll szonáta („Aopassiona- ta") volt. örültünk, hogy az elmúlt hangversenyévadban szonátapartnerként hallott Bächer Mihályt mos+ önálló zongoraesten üdvöz'" hittük, s '"''0* tünk része--' 3 I* tékának. Szepesi György kerete ez mondanivalójához. Különben is: a „hagyományos” jó regény nélkülözheti? Minden művészetek halála az unalom. Az orchideák bolygója vontatott, unalmas, csattanója a végén poénta- lan és * díszlet, ez a fantasztikus bolygó, olyan naiv. hogy legfeljebb kuncogásra, mintsem figyelésre késztet. A tévéjáték százezer évvel viszi előbbre az emberiséget, a története szerint. Nem tudom, észrevették-e, hogy a fé'elmetes be- és kiszippantó készülékek, a még félelmetesebb ítélkező robotok, a pukkandó, robbanó, gyilkoló micsodák és a békés orchideák világában nem volt televízió. Minden volt, de az nem! Százezer év múlva talán már nem lesz rá szükség? Hát ezt még megvárom, mert lehet, hogy csak az író, meg a rendező felejtette ki, szeméremből. Gyurkó Géza A PORTUGAL KIRÁLY- LÁNY tévéváltozata közelebb hozta a nézőhöz a harminc éve írt Déry-novella hőseit, mint a rádiójáték. Ez alkalommal is kiderült, mennyire alkalmas a'televízió szépirodalmi művek bemutatására és milyen nehéz feladatra vállalkozik az adaptáló, amikor egy-egy jellegzetesen olvasásra szánt művet hangok segítségével kíván közel hozni a hallgatóhoz, az olvas"1-— a dióváltozaí elmaradt az olvasmány álmán „ . ., Déry Tibor szép szándékai maradtak meg bennünk: „A történet a háború utáni Budapestről szól, a háború egyije következményéről, az árvaságra jutott, elkallódott gyerekekről. Harmincéves a történet, ami annyit tesz, a mai fiatalságunk számára már történelemmé vált, azzá az egykor romokban heverő, kiégett fővárosunkkal együtt. Az elmúlt évtizedeket országunk szerencsére békében tölthette el, de körülöttünk a világban, itt is, ott is ma még háború pusztít s gondolom, nem árt emlékezetünkbe idézni, hogy milyen következményekkel.” A megnövekedett szabad! idő, a hétvégi pihenőnapok 20.05: Köznapi legenda Tévéfilm. Magyar—NSZK koopro- dukcióban készült ez a tévédráma, Soós György művéből, amely előzőleg rádiójátékként aratott sikert. Áment János szokatlan válópere és ugyancsak furcsa házasságkötésének története a tévéjáték. Az öreg gyári sepregető, az élet egyszerű dolgaiban sem igazodik el könnyen, a per- rendtartás labirintusában pedig csaknem elvész. Életének java részét Kántor Borbála oldalán élte le, de első élettársával kötött házassága még mind a mai napig érvényben van. S mikor Kántor Borbála megbetegszik, akkor jut eszébe az öregnek, hogy a második házasságot megkösse. De ekkor már tulajdonképpen késő. Főszereplők: Helmut Qualtinger, Horváth Teri, Szemes Mari. művelődésre felhasználható órái a hallgatók ezreit küldik a könyv, képek, a rádió és televízió mailé. A hét elején bemutatott hapgjáté- kok hét végi ismétlését is csak üdvözölni tudjuk, de a múlt héten a szokottnál is több volt az adaptációk száma, amik közül — a márciusi napokra készülődvén — csak A kőszívű ember fial rádióváltozatának ismétlése volt időszerű, mert bármenynyire is összetartanak a művelődés erővonalai, nem hiszem, hogy az elhangzott művek nyomán megnövekedett volna például a Gogol- regények könyvtári forgalma. ■ ■ ■ ■ A FELGYORSULT gazdasági, politikai, társadalmi változások az események, történések olyan tömegét dobják a ma élő ember elé, hogy szükségtelen analógiák, példázatok keresése, amikor a téma valóban az utcán hever. Erre mutatott a kitűnő cseh írónő, Natasa Tanska hangjátéka, az Angolóra is. Szokatlan hangvétel, egy látszólag mindennapi történet, a magányossá váló anya és a szövetséges nélküli kislánya, a felbomló családi élet drámába torkolló képei jelentek meg a hallgató előtt. (Milyen élők a cseh Irodalomban a kafkai hagyományok!) Az események menetét visszá- íogták a nyelvi óra sztereotip mondatai a családról, a munkába Induló és soha el nem késő édesapáról, a testvérekről. Az édesanya a hét elején elajándékozta pohár- gyűjteményét és ruháit, ezen a napon ünnepi ebédet főzött, amit fehér abrosszal terített asztalon fogyasztottak el, új sapkát és sálat kötött búcsúzóul, egy fényképét is csúsztatta a kirándulásra induló kislány táskájába. Mindez jele volt az utolsó napnak, a menekülésnek a rákényszerített magányból. És hogy mégsem következett be a tragédia, az a tanárnő érzékenységén, aktivitásán múlott. A játék fordulatait érző rendező — Barlay Gusztáv — két, a helyzetet és az író szándékait értő és átélő színész — Bánki Zsuzsa és Szántó Ildikó — emlékezetessé tette a szombat estét. De Natasa Tanska nevét meg kell tanulnunk. ■ ■ ■ ■ KISÜSTI ÉS GAZPALACK, — Tragédiák komor felhói, a kapzsiság és nyereségvágy, a haszonszerzés, a szemforgató humanizmus képei bomlottak ki Nagy Piroska kiskunsági riportjából. Bács megyében az elmúlt évben elkoboztak 719 pálinkafőző készüléket, kiszabtak 945, egymillió-hatszázezer forintnyi szabálysértési büntetést, lefoglaltak 9500 liter pálinkát és 63 gázpalackot. Ennyi a leltár. Két halott, két özvegy és négy árva az áldozat. A pálinkafőzők nem szegény emberek, nem a szegénység, hanem a kapzsiság visá őket az elhagyott tanyákra. Van, aki bérmunkással dolgozik. Volt főző, akinél hét gézpalckot találtak. (Másnak egy sem jut.) Némelyiküknél több gépkocsi ál! az udvaron, mint rége® ló. A falu közepén már felépült a többszintes családi ház, ami alól csak a kacsaláb hiányzik. Épülnek a nyaralóig a gyerekeknek a Balaton partján. „A gyerekek miatt tettük. Mindent a gyerekekért” — mondja az egyik megözvegyült fiatalasszony, mert férjét megölte az alkoholgőz. Utólag azonban kiderült, hogy a gyerekek nena igénylik a gondoskodásnak ezt a formáját, annyira nem, hogy inkább elköltöznek a családi háztól. Mi marad hát a gyászon kívül? Csak az öncélú, féktelen hajsza és körtánc a Pénz Jegyében. Nagy Piroska nem vont !« következtetéseket, tényeket, dokumentumokat, számokat, vallomásokat tett egymás mellé s a hallgatót magára hagyta gondolataival. Sbergéöyl ílbe* SZALSKy Az asszony nem szólt, de a férje tudta, hogy a párnába dugja az arcát és sír. — Hallod! őrültség tovább várni. Emma felgyújtotta az éjjelilámpát és kiment. Átment a szomszédos szobán is, ahol a gyerek az igazak álmát aludta. Pali tovább tépelődött. Át- érezte iszonyú helyzetüket, visszagondolt az átvirrasztott éjszakákra, amikor mindig elhatározták, hogy reggel, holnap reggel megmondják ä gyereknek az igazat. És jöttek a reggelek. Ilyenkor Terka mindig boldogan ugrott szülei nyakába. Egyik alkalommal még az iskolai fogalmazását is felolvasta, amelynek az volt a címe: Az én szüleim. A dolgozatát pedig így fejezte be: Nekem van a világon a legeslegdrágább édesanyám és édesapám. A Terka szobájában találkoztak. — Hová mész? — Iszom egy korty pálinkát! Itt van a bárszekrényben. — Később üveg csörrent és összetört egy pohár. — Mit csinálsz? Felébreszted a gyereket! — Pa'vagyok, édesanyám! — v k. az ágybó — H szájút t már édesapám? Pali kétszer is meghúzta az üveget, és felgyújtotta a villanyt. — Megjöttem, és éppen rólad. beszélgettünk anyáddal. Áz asszony ereiben meghűlt a vér. Iszonyat! Csak nem most akarja azt, amire tíz éve készülünk? Ez őrültség! Éjjel, éjszaka kettőkor felverni egy gyereket és megmondani neki, hogy... — Bemehetek édesapámék- hoz? — Gyere, gyere csak, kislányom! Bújj ide közénk, úgy, mint pici korodban. — Mi újság, édesapám? — törte meg a gyerek a pillanatnyi csendet. — Felvettek az iskolába! ősszel elmész a háztól Mesz- sze, más megyébe, távoli kollégiumba. Terkát egyszerre felébresztette a hír, és a maradék álmosság is elszökött a szeméből. Gyurira gondolt és elhatározta, hogy kirukkol a kérésével, de az apja forrón magához húzta a fejét úgy, hogy egy darabig szó se jöhetett ki a száján. — Terka! Mi már régen készülünk neked mondani valamit. Olyasmit, amelyben számodra semmi jó nincs, csupán annyi, hogy ez az :r c :j. • •■-zrek • - ’->• htján is érezte, hogy el-elcsuklik és küszködik a Bírással Mit téhetteAi? Ml rosszat? Villant át benne a gondolat — Terka! Te nem vagy a mi igazi gyermekünk. Kétéves voltál, amikor kihoztunk egy intézetből és örökbe vittünk. A lány felült, és mint ak! kábító orvosságot vett be, tétován nézett maga elé. Látta a rongybábúkat, amelyeket az édesanyja csinált neki, az első igazi alvós babát, a soksok labdát, játékot Iskolatáskát látóit maga előtt, amelyben színes ceruzák voltak. Egy hang jutott el hozzá a távoli messzeségből. A tanító néni hangja: Terka! Neked van az osztályban a legszebb színes ceruzád. Az első bál, amelyre Pesten csináltatták a ruhát. Aztán egy hang. A Gyuri hangja: Iskola pedig lenne közelebb is ... Később saját beszédét hallotta: Édesanyám majd közbejár... Aztán szótlanul kiment a szobából, és eloltotta a villanyt. — Mi lesz most, Páli? — sírta egy idő után az asz- szony. Megöli magát? Elbúj- dosik? A hajnal becsalta sugarait a roló rácsai között. Emma -y: tóttá az ablakot és mire •• Torka áüt m"- .. j í.n! Gl„.í. szúr nyűt álmodtam! Azt, hogy én nem is vagyok igaziból a gye- rekük. Olyan jó, hogy kivirradt, és mindjárt kisüt a nap is... Délben Gyuri újra ott állá a fűzfánál. — Megint láttad a vízben ti képemet? — Mindig látom, ami'ccr nem állsz mellettem. Terka a vizet leste, és oen- ae a fel-felcsillanó ha.akai. Később apját látta a víz tükrében, majd az édesanyja kék szemét, hosszú haját Aztán temetést látott, síró gyászmenetet, szép ezüst koporsót. De ez s kép gye r-are szertefoszlott, mert Gyuri kavicsot dobott a patakba. —- Miért sírsz? Mert el kell menned? Ha kitanulsz, haza- jössz és tanítónő leszel. meg... A kislány letörölte könnyeit és szembe fordult Guri- val. — Gyuri! Szoktál-e hazudni? —• Hát tudod... — Fogadjuk meg egymásnak, hogy mi mindig igazat mondunk! Akkor is, ha jó kimondani az igazat, akkor is, ha nem. Gyuri a zűgót figyelte. — Ne nézd a vizet! Ne keress valamit ott, ahol semmi nincsgn. A vízben halak vannak, én pedig itt állok melletted. — Csak akkor kereslek a vízben, ha majd elmégy. — Mindig csak az igazat keresd, Gyuri! Meg aztán nem is megyek el. A fiúnak felcsillan! a szeme. — Majd bejárok veled együtt a városba. — Édesapádék mondták? — Nem mondták! ~ Akkor? — Én mond ” -m ha■ -cm : ± (.'■ ín "7 I:gj. . iiioau J -z öreg /űz/s alatt » o o
