Népújság, 1976. március (27. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-21 / 69. szám

Mai textilek régi nyelve

><A>>WWVAAA>VAAAAAAAAAAAAAAAAAAA^\AAAAANAAAAAAA^^AAAAAAAAAAAAAAAAA^A^AAAAAAAAAAAAA^A-^AA>^A^A>^

r 'zAs Árpid: Kék rapszódia (síkkötés).

„Texas” már szerepei a Magyar Szólások és Közmondások könyvében, a „textil” még nem. Pedig hallottunk már olyasmit, hogy: „Majd jól kiporolom a textíliád.” Vagyis azt a textilt, ami a szóban forgó testrészt védelmezi. A textilek valóban hosszú évezredeken át védelmünket szolgálták.

Védték pásztorkodó őseinket a sátraikban, védték a várakban lakó középkoriakat a kőfal hidege ellen, védik testünket a lehűlés ellen a takarók, véd a tüll a trópusi szúnyogok ellen, felfogja a kalap a tűző nap sugarait, a kabát lepergeti az esőt s csendessé, puhává teszi lépésünk a textilszőnyegek képében. Persze, ki-ki másban jeleskedik. Híresek a kirgiz nemezek, a keleti szőnyegek, a székely szőttesek, somogyi hímzések, francia gobelinek s újabban megbecsültté váltak a lengyel tértextilek, s a szombathelyi Sa varia Múzeum hazánkban bemutatta az első mini-textileket is.

Ezzel a két fogalommal alig ti? éve találkozik az olvasó, bár gyakorlatban a textilművészet kezdete óta. Csupán, ami addig az anyag praktikus alkalmazásából következett, abból most önálló érték, a textil művészetének egyik feltétele lett Vagyis: a sík rézlemezt domborítani kell, hogy felületén mélységek és magasságok fejezzék ki mondanivalónkat, de a papír síkjára hiába rajzolunk tussal, nem a tus anyaga, hanem a megrajzolt téma mélységei éS magasságai szólnak hozzánk. A sima nemez kivételével a textilanyagokbó) — gyapjúból, lenből, kenderből, pamutból, selyemből. sizálból, szintetikus szálakból — font, szőtt, kötött. csomózott textíliáknak a felszíne sohasem egészen sima s ha súrló fénnyel közelítjük meg, előtetszik változóan szépséges felületük fénv x ny játéka. Alakíthatóak végtelen formában. S ezzel már meg is mondtuk, hogv mert a formáknak — így a textilnek eleve tere Van Jelentkezzék bár ez a tér csupán a felületén, mint a domborművekén, vagy akár mint körbe járható szobrokon: a tér három

irányában: szélességben, magasságban, mélységben.

őseink nyeregtakaróinak rojtjai éppúgy tértextilek, mint a zászlók s rongybabák, vagy a jurták bejáratát védő takarók. De még itt a fonál vagy szövött anyag több oldalának kihasználása az anyag feladatából, esetleg éppen díszítő jellegéből következett, a tna’ n'űvészet kifejező eszköznek használja, ugyanolyan rang- mint ami a művészi Mondanivaló egyéb tartalmát JMT «S7 Sittéi

agyagba mintázunk, gipszbe bronzba öntjük, vagy kőbe faragjuk, a portré jellegén mit se változtat, vagyis: az anyag alárendeltje a művészi mondanivalónak. De nem mindegy, hogy egy tértex tilt filcből, kötött anyagból vagy a laza szerkezetű, szái kás sizálból formálunk-1 Ezek esetében a textil anya ga beleszól, társul a művé szí kifejezéssel és színével felületével, lágyságával vagy durvaságával — is hozzájárul a művészi tartalom tolmácsolásához. Mindig szűkszavúbban, tömörebben, el- vontabban, mint a pontosan körülírható, leírható, jellemezhető szobor, de tartalmi bőségében szinte kíme- ríthetetlenül, hiszen nem csupán az anyagok bősége, megmunkálásuk sokfélesége áll rendelkezésünkre, de a színek végtelenje is.

A végtelenséget jelképezi maga a fonál. Nem véletlen, hogy a mitológia szerint a párkák fonják az élet fonalát, hogy Ariadné gombolyagot adott Thészsusz kezébe, aki fonala segítségével kiszabadult a labirintus végtelenjéből. A fonal valóban a végtelenséget jelképezi, s a „vég” vászonnak is csak azért van vége, hogy megmérethessék, valójában tovább fut, a többi végekben.

A mini-textilek, melyekről a közelmúltban hallottunk, akkor lehetnek értékek, ha úgy zárják magukba a végtelent, mint a gombolyagfonál. Figyeliük csak meg, hogy hiába gombolyítjuk le a fonalat, a kisebb gombolyag csak térfogatára, súlyában csökken, de mo- • numentalitásában nem. Nem mondhat kevesebbet számunkra a mini-textil, mint egy hatalmas falat borító gobelin. Ají^nktejctilf sem mi találtuk ki, elkísér már sok-évezrdek óta*: De ma emeltük 'művészi rangra. Mint ahogy egész környezetünkben mis szerepe van a textilnek, mint annak előtte, jóllehet a népművészet már így élt értékeivel. Ma a te-! rítő, a törlőruha, a törülköző anyagának, színeinek, mintáinak a szépségét is keressük. nem csupán hasznosságát, miképpen párnavégek, vagy ingvállak hímzései évezredek szokásait, hagyományait őrizték, művészi megfogalmazásban. A texilművészet mai környezetünkben egyenrangú szerepet kapott festészettel, szobrászattal, mert ugyanannyit! tud elmondani rólunk, az emberről, ha más nyelven is. Meg kell értenünk ezt a nyelvet, mert egyértelmű, < mint az anyag, tiszta, mint< a színek s jót is tesz köz-< érzetünknek, ha egyetértünk £ vele.

Koczogh Ákos

Influenzavírus

Evenként rémltgeti az emberiséget a föld különböző tájain a járványos Influenza, és ha Valahol felütötte a fejét, nem ritka, hogy egész kontinenseken végigsöpör. Az öregek még emlékeznek az 1918—19. évek nagy világjárványára, de a betegség kórokozóját akkor nem sikerült felismerni, tévesen egy baktériumot gyanúsítottak vele. amely az Influenzás megbetegedettekben valóban gyakori.

Az igazi kórokozó, az Inf- 'uenzavírus felfedezését 1933- ban, egy véletlen körülmény segítette elő. Egy kis ragadozót, a vadászgörényt Igyekeztek megfertőzni az állatfertőzési kísérletek során. Az orrüregbe cseppentett vírusanyag hatására az állat lázas lett és iéguta!nak a nyálkahártyáján hurut fejlődött ki. A vírust további görény- átoltással tartották fenn. maid egérre vitték át. de kiderült, hogy más emlősök is fogékonyak a betegségre.

Az idők folyamán azonban ’ rájöttek, hogy ezek a vírusok — miután antigén szerkezetük nem egységes — megváltoznak. ennek megfelelően, ma már megkülönböztetik a? A-O, A-l, valamiut az A-2 (ázsiai) altípusokat, sőt a B, illetve C jelű törzseket is. A-0 törzseket találtak a vírus felfedezésétől 191S-ig. majd az A-l törzsek jelentek meg, ezek okoztak egy évtizedig járványokat. Az 1937. évj járványt az A-2 törzsek hozták.

Világji.rványok 2—3 évtizedenként, kisebb járványok 2 —3 éves időszakonként jelentkeznek. Az ataiantai vírusközpontban február 23-án tették közzé az idei A/New Yersey „sertés típusú” influenzavírusról az elektronmikroszkópos felvételt, amelyet katonáknál mutattak ki. Fel- téte’ezik, hogy hasonló íéhet az 1918—19. évi, halálos áldozatokat követelő influenzajárvány kórokozójához.

Jíri Ruzlcska;

■ M" V'. . ■■ :-IfKf; m.' , . Balte trim (tértextll) «-! 2m ladiBjftit ti

ÜZLET

Üzleti ügyben Hamburgba kellett utaznom. Mint ilyenkor szokásom,

ráérő időmben a város központjában kószáltam. Megéheztem és felkerestem egy első osztályú éttermet. Kiválasztottam egy ablak melletti asztalt, onnan nézegettem az utcai forgalmat.

Az ebéd kitűnő volt. a bor kellemesen hütött, és így optimista gondolataim támadtak utazásom sikerét illetően.

Gondolataimmal coliam elfoglalva, amikor egy nő lépett az aztalomhoz. aztán szó nélkül leült. Bevallóin. meglepett ez a viselkedés. főként, mert első osztályú étteremben ültem.

0 azonban megbiccentette a fejét és így szólt:

— Kfrem. fogadjon engem természetes módon, mintha régi barátnője lennék. A térjem figyeltet... kérem. rendeljen nekem egy Martinit.

A hangja valósággal csilingelt.

Megrendeltem, amit kívánt és cigarettával kínáltam. Csak most láttam, milyen csinos. Gondolatban gratuláltam magamnak. hogy ilyen nővel hozott össze a sorsom.

— Természetesen, akár egész napra is

rendelkezésére átlók..

Volt egy egerem, volt egy tehenem, volt egy mekegő kiskecském,

■ volt egy barikám, volt egy paripám, volt egy brummogó kismedvém.

Volt egy kakasom, volt egy malacom, volt egy fiti-futi gyíkocskám, volt egy bogaram, volt egy badarom, s volt egy lilinuti kismacskám.

Egyszer az egerem hívta a tehenem, barikám, paripám, kiskecském, hívta a hatosom,

KRECSMÁRY LÁSZLÓ:

Volt egy egerein

hívta a malacom, hívta a brummogó kismedvém.

Hívta a bogaram, hívta a madaram, hívta a fiti-futi gyíkocskám.

de nem hívta vendégségbe magához a liliputi kismacskám.

Ezért persze megsértődött — ha íj! — a liliputi kismacska,

$ mérgében az egeremet s zőröstöl-böröstöl bekapta.

Bőgött a tehenem (sajnálta az egerem) elvágtatott bújába, és mindenkit feldöföti éppen odakerült útjába. Félelmében kereket oldat gyorsan a mekegő kiskecském, elszökött a barikám. a paripám s a kisme» Elment a kakasom, elment a malacom., elfutott a fiti-fut gyíkocskám, elbújt a bogaram, elszállt a madaram, s maradt csak a lilii egérfaló. szeleburdi, kotnyeles, csiribiri cirmoskám.. „

Hálás utasok

A Londontól északra fekvőChelmsford állomásfőnöke, Jim Whitley mindig megnevezette az u asokat. Közlendőit ilyen formán adta a várakozók tudtára: „Fogalmunk sincs róla. mennyi ideig kell várniuk a 8 43-es vonatra, de eflhívjuk szíves figyelmüktt. hogy a kioszkban megvásárolhatják a Háború és békét.'’ Vagy: ..Rendkívüli közlemény! A 8,14-es kivételesen pontosan fut- be'.”

A mozdonyvezetőknek azonban — az utasokkal ellentétben — nem volt humorérzékük, méltóságukban megsértve érezték magukat, panaszt eme'tek, és el is érték, hogv Whitley-t büntetésképpen máshova helvezzék Az u‘asok felháborodottan tiltakoz'ak. mire az állomásfőnököt ismét visszahozták régi posztjára Első közleménye íg yhangzott: „A vonat a menetrendben megielölt időnél korábban fut be, mert az utasok segítettek tolni...”

— ajánlottam fel szolgálataimat.

Felnevetett és hangosan mondta, hogy mások is hallják:

— ön még mindig olyan életvidám , fiú. Albert, mint régen! Ennyi figyelmességet igazán nem is várhattam. De csak rövid ideig maradhatok. Egy órán belül Beer doktornál kell lennem.

— A férje most lát bennünket? — kérdeztem olyan halkan, hogy csak ő hallja. Kérdésemre nem válaszolt. hanem hangosan felnevetett:

— Nagyszerű! Nagy- szerü. Albert! Nem. valóban nem!

Kissé nyugtalan lettem. Különös gondolataim támadtak. De akkor könnyedén hozzám hajolt.

— ön külföldi?

— Igen — feleltem.

— Amerikai?

— Nem. Svéd vagyok>

— Mindegy. A kiejtése után amerikainak vagy skótnak hittem. Az én anyám tulajdonképpen angol volt...

Kissé közelebb húzódtam hozzá. Gondolataim egymást kergették. Most már ki akartam használni a helyzetet, amibe belecsöppentem. ezért én folytattam a kér- dezősködést.

— Monja meg. asz- szonyom. őszintén, nem veszélyezteti a viselkedése az életemet? Ma este szerepelek a televízióban, azért jöttem ide. És bevallom, nem szeretnék fekete monoklikkal a képernyőre kerülni...

Felnevetett, sőt alig tudta abbahagyni. Közben kétszer is

könniiedén átölelt. Végül így nyugtatgatott:

— Ne féljen, ilyen veszéhi nincs. A férjem egy beteg, gyenge aggastyán...

Csodálkozva néztem rá.

— Na igen. Aki engem figyeltet az eqy idióta, akit 6 keres, most évven útban van Párizs felé.

Még egy negyedórát voltunk együtt, amikor arany karórájára pillantott és felállt.

— Most mennem kell. Albert. Köszönöm a segítségét.

El akartam kísérni, de nem engedte. Megcsókoltam a felém nyújtott kezét, majd hosszan néztem utána. Léptei valóságos tánclépések voltak.

Eltűnt az utcai forgatagban. Es vele együtt a pénztárcám. Az a jó. hogy csak húsz márka volt benne. Szokásomhoz híven. a többi pénzem biztosabb helyen volt.

Az 6 számára tehát nem volt valami fényes, ragyogó üzlet. Én valamivel eredményesebb voltam; itt van az ezüst öngyújtója. az arany karkötője. Ennyi az egész...

(Antalfy István fordítása.)

Kalamol...?!

A címbeli igealakról elsősorban azért írunk, mert ez a még nem „közismert ’ nem „közhasználatú” szó éppen napjainkban vállal egyre gyakrabban nyelvi szereoet jegyzetfüzetemből olyan szövegrészieteket mulatunk mo ;t be. amelyekben ez a. valószínűleg hangutánzó, hang- fes*ő eredetű táj nyelvi szóalak sajátos közlő, kifejező értéket képvisel.

Egy képzőművészeti kiállításon elmondott megnyitóban hangzott fel a „kalamoló ügyeskedés” jelzős szerkezet (Palócföld, 1975. 1. sz.). A Népszabadság hasábjain megjelent bírálat a’ábbi mondatomban is olvashatok szavunkat: „Az agg megpillantja. és megkíméli a párba ragadt lepkét, mert t'kfn- tete az út porán ka'imol, magasabbra azt már nemigen függesztheti” (Népszabadság 1976. márc. 7.). Íróink. költőink is egyre gyakrabban élnek vele. Csak e"y je’lemző példát bizonví'ásul: „Kalamolt a sok tokmánv, / kinek pléből. kinek teh°n szarvából. / Benne langvult víz. / s madzagon lógott mindünk derekán” (Sebestyén Lajos: Egyszer volt).

A szó jelentésével, használati értékével kapcsolatban megkérdeztünk néhány olvasót: tudják-e értelmezni 82 ígea’akot, s az idézett szövegben váúalt nyelvi szerep alapján milyen rokon ér‘el- mű szósorba lehetne b éleszteni a kalamol igealakot. A megkérdezettek közül csak azok o’dották meg sikerrel a feladatot, ak'k ismerték a kalamol tájszói jelentéstartalmát.

Még ma Is népnyelv! szóalakként tarthatjuk számon ezt az iáét Népünk mFelv- haszná’afában Igen várplatós jelen*ést=rtaimú és használati értékű. Ebbe a rokon értelmű szósorba ille~ bele szervesen: keres"V motorász, motoz, kutat: rá sz. szöszmötöl. cél v '"-ni rakosgat; tétován Hrk•>* lézeng. csavarog; minden lében hálálkodik: zörög, csörög. zajt csap stb.

E rokon értelmű szősor segítségével egyértelműen megállapíthatjuk, hogy az idézett szövegrészletekben f szónak melyik jelenté-árnyalata jutott közlő, kifejező szerephez.

A kalamol szóalak bemutatásával, értelmezésével arra is rá akartunk mutatni, hogy éppen napjainkban gyorsult fel az a folyamat, amelyben igen «ok táj szó köznyelvivé, közhasználatúvá válik. Reméljük ezzel a közleményünkkel is elősegítjük, hogy olvasóink egyéni szókincsének tagjává váljék ez a hangzásában is szép táj- nyelvi igealak

Dr. Bakos József

JÁTÉK..;

WWWWWWVVWV/