Népújság, 1976. március (27. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-21 / 69. szám
k * •n •I:' w, Ház manzárdtetővel BH ismerősöm házat épít Manzárdtetősét egyeme- jteset Pardon: kétszinteset Így jobban is hangzik, meg íz a „hivatalos” elnevezése is a földszint, plusz egy eme- etnek. A ház jószerint már inkább csak bepucolásra vár. nőst vörös téglás falaival, nagy ablakszemeivel, és fölötte homlokba csúszott, nagy kalapnak tűnő manzárdtetővel. fitymálólag néz le az egyszintes, mindközönségesen 'öldszintet házak körülötte sorjázó csoportjára. Természetesen jó része annak is manzárdtetős. Itt és a környéken ez a divat. Ismerősöm lelkesen mutogat és győzöget. hogy egy ilyen ház városon a milliót Is megéri, de még többet is. ám ő kihozta félmillió, meg egy kegyetlen tüdőgyulladás Irán. Mutogatja, sorba a még nyers házat, a szobákat, fönt is. lent is van vagy öt kisebb, nagyobb, de inkább nagyobb, meg azt is. hogy hol a fürdőszoba, hol a mozgató. .. — Micsoda ez? — A mosogató — magyarázza a kis fülkében állva nekem, az értetlennek, és hozzá is teszi, hogy az üzemi konyhán sem a konyhán mosogatnak, hanem ott is a kü- 'ön mosogató a kötelező. Meggyőző érvei előtt fejet hajtok. de kell is. mert a mosogató szemöldöke kissé alasonyra sikerült. A sógor, aki civilben kőműves, hivataltól gépkocsivezető, szóval a sógor volt itt az építésvezető. Kissé elnézhette s tervrajzot. — ...mert vízvezeték is van ám. Ez a nagy sző — mondja ismerősöm már kint az udvaron és ez így igaz. bólogatok is helyeselve, miközben óhatatlanul bennem mo. oszkál valami furcsa érzés: hiányzik innen valami. Va- aml lényeges. Valami, ami megszokott. Ami nélkül nincs 'áz. Mesél, magyaráz, emlékezik, házszentelőre hív. meg- örlí most nem is izzadó homlokát és én nem tudok sza- 'adulni az érzéstől: valami nem stimmel itt. Uram, ég. mi ehet az? — Micsoda? Sertésól? Meg Istálló? Komám, te meg vagy őrülve... Ez egy korszerű, modern lakás... Akár i városon is lehetne... Még hogy sertéséi... — méltat- ankodlk ismerősöm, amikor egyszerre döbbenek rá és cöpöm is el álmélkodásom, hogy... — .. .megvan... Itt meg semmi melléképület.. Se ól >e Istálló, se pajta... BMsmerősöm, ahogyan a diplomácia nyelvén, finoman uokás ezt kifejezni, fagyos mosollyal búcsúzik tőlem. Elrejti megismételni a házavatóra szóló meghívást Is. Halmi vélem dobogását, amint majd meséli, hogy ez a vádból Ideszabadult őrült miket nem talál ki: kétszintes, nanzárdtetős, korszerű családi házhoz sertésól, meg Istálló. Cs ez még ráadásul újságíró is. Na. szépen vagyunk. Mondom a szövetkezeti elnöknek a történteket, bólogat. de nem nekem helyeslőén, hanem csak a tényeket udomásul vevően. majd hozzáteszi: — Hát bizony, elvtárskó tn, ha a konyha már nincs a lakás közepén, mert ott nem jó nézni a tévét, akkor a kóny- lánakvaló is kikerül előbb-utóbb a házból... — így a lölcsessége. Való igaz. a paraszti, azazhogy Inkább a falun élők 'létformája alapvetően megváltozott az elmúlt évek alatt, rctthátöh ‘ezt leírni közhely, sőt már közhelynek nevezni >zt — az is közhelynek számít. Dolgozik a család, ki az oartjan. ez leginkább a férj. meg a fiatalabbak, ki ott- íon a szövetkezetben, meg s ház körük ezek inkább az asszonyok, meg az öregebb je. A nők gazdasági, társadalmi >küvitása kétségkívül kihat arra is. hogy a konyha tZe- ■epe — ha nem is „forradalmi” módón —. de míndin- ■ább háttérbe szőrük a szoba veszi át a szerepét:, ott ta- ivártk egyre inkább a család. Változik belül a házak itruktúrája és ez megmutatkozik mindenképpen az új 'Ptiletek külső arculatában is. Ehhez jön még a divat. ime!v az egvforma zöld vaskerítéstől, a manzárd tetőn át. i falakba beépített csillámpaláig minden okos és óktalán iolgot felsorakoztat — néha: pokolba az esztétikai vagy akár csak a szerkezeti igényekkel 1 Mutasd meg a házadat, megmondom, hol épült. Ha pin- ~e nélküli, majdnem biztosan az Alíöldön. ha kétszintes, ha á pincéje — mert az is van — melléképületként ts szolgál „egy személyben”, akkor a hegyes vidéken épült. Mert nyilvánvalóan a földrajzi adottságok, az építőanyagok lehetőségei is meghatározzák: hogyan }s néz ki a mai alu utcaképe. Nevetséges dolog lenne visszasírni e régi. igymond a hangulatos, a romantikus faluképet, amely jól nutathat apdalgó lelkünk számára a skanzenben, mint „műemlék”, de benne élni egyet Jelentett a Morbus Huh- »arikusszal. De nem nevetséges egy dológban „visszasírni” azokat a régi. néhol azért még ma Is feliélhető falusi tortákat: funkcionálisak voltak. Világosabban szólva: rttég- eleltek ez életformának, egybeestek a szükségletekkel, szolgálták az elemi gazdálkodást Mindezt a mára vonatkoztatva, nem mindenkor és lem mindenben lehet elmondani a családiháa-építések- ől —■ hozzátéve az igazság kedvéért: városokon sem. A elszerűség. a praktikusság. ai esztétikum helyett igen vakra« a kivagyiság diktálja és formálja a házépítés -.emét és küllemét Korszerűség őrve alatt Ott is. ahol .“látható időn belül' bizony nem kerülhet még sor kőz- irivesítésre. évekig vagy még hosszabb időkig ném ssználható luxus-mellékhelyiségeket építenek — m*g- rutogatni. mintsem használni valóan. Eltűnnek a porták, melléképületek mert állítólag azok nem „korszerűek”, edig volt szerencsém például az NDK-ban. az NSZK-ban itní olyan falusi portákat, amelyek szemre és „tartalom- a” is igen korszerűek voltak, de ott sorjáztak az udvar égén a jószágtartáshoz szükséges, ugyancsak „korszerű” -■.elléképületek is. Még a magtár, meg a pajta is. Nem rajongok különösképpen az „egységes” falukép alakításának gondolatáért, hogy az ember ne tudja rfieg- üönböztetni saját szülőfaluját a szomszédétól, de azt ts domásul kell venni, hogy a falu arculatának változása '.ész társadalmi, gazdasági, kulturális életünk változásiak a függvénye. És ahogyan feltétlenül szükség van bi- *nyog modellek, típusok kialakítására, előre gyártott — > nemcsak építőiparira gondolok — elemekre a gazda- ágban is a folyamatosság, a takarékosság és a hatékonyig miatt, nem nélkülözhető mindez falun sem. Nem tipl- tusan falusi, de falusi — jó értelemben vett — típushibákra, variálható tfpusháztervekre van szükség. És azok népszerűsítésére, megismertetésére tsl Hogy mind több házszentelő legyen, de mind több olcsón. célszerűen és szépre épített családi Otthon ügyében. Az újságírót is érik meglepetések. Bármilyen érdeklődéssel szemléli is a világot, az emberéket Szentül hittem például, hogy jól ismerem dr. Ettre Istvánt, a kedves és kedélyes Pista bácsit, „mindenki Pista bácsiját” — ahogyan sokan nevezik Egerben. Hát hogyne lenne nyitott könyv az élete egy kisvárosban, ahol negyedszázadnyi időben alig múlt el hét hogy ne találkoztunk volna valahol. Még azt is tudom róla, hogy tiszteletet parancsoló hófehér haja korántsem az Öregség jele, az első világháborús hadifogság pusztító tífuszjárványának emlékét őrzi huszonkét éves korától. Azt hittem, mindent tudok róla. Gondolom, így hiszik barátai, ismerősei, tisztelői is, akik mindig szeretettel üdvözlik Pista bácsit, amikor felesége oldalán napi sétáját járja. És most egyszerre csak kiderül, hogy nem ismerem eléggé. Kiderül, hogy titkai vannak... ■ ■ • ■ Néhány nappal ezelőtt pár sor adta hírül, hogy dr. Ettre Istvánt felvették a Magyar Partizán Szövetségbe ét ünnepélyesen átadták a Fegyverrel a Hazáért Emlékérmet. Pista bácsi partizán! Nyolcvanhárom éves fejjel lett tagja annak a szövetségnek, amely a II. világháború antifasiszta fegyveres ellenállóit tömöríti soraiba, ■ 0 ■ ■ — Mesélj! Mit csináltál1 — Tudom, így kellene kezdeni érdeklődő gyorsasággal, mégis egy másik kérdéssel töröm meg a tavaszt ígérő márciusi délután csendjét: — Nem értem. De hát miért ilyen késén? Miért nem a felszabadulás után? A feleség — aki jogosan magának mondhatná a csillogó kitüntetés egy darabját — sietve kávét főz, az öreg partizán pedig a faragott szekrény mélyéből nagy paksahiétát szed elő, kibontja, leteszi az asztalra és csak ezután kezdi a mondókát. — Várd &! a végét, története van annak. Meglátod, nem is olyan egyszerű. Nézd — folytatja kis szünet után, lassan, tempósan formálva a mondatokat —, amikor a felszabadulás után rendeződtek a dolgok, Szentgott- hárdra siettem megszervezni a Nemzeti parasztpártot. De hát orvos is voltam, $ bizony járványos idők következtek, szervezni kellett az egészségügyei is. Abban az időben nem értünk rá saját dolgainkkal foglalkozni. — £s későob? — Később meg nem volt ajánlatos. Az ötvenes évek első felében jobbnak látszott szerényen, csendben, maradni. — Vártam, végeztém a munkámat, csak 1959 végén jelentkeztem, küldtem fel papírjaimat, a hiteles dokumentumokat a partlzánszö- vitségbe, ahol egy ideig elfektették, majd később visszaküldték. A kérelmet a határidőn túl nyújtottam be, a felvételeket már lezárták — jött a válasz. Hát ha lezárták, lezárták, gondoltam és ismét a szekrényre bíztam a régi papírokat. Keresgél s halomnyí irat között ■— Látod, ez a hír ragadta meg a figyelmemet — ad a kezembe egy kicsinyke újságkivágást, amely egy készülő munkásmozgalmi lexi- iconrói tudóéit ». • taxikon Hm a stük. .István, János Ha Dr. partizán ség lehet, legalábbis a történetemre, amelyről egy budapesti újságíró barátomnak beszéltem, ö szólt a Hadtörténeti Intézetnek, ahonnét váratlanul egy levelet kaptam. Dr. Gazsi József történész, az ellenállási mozgalom kutatója írta, hogy nagy segítséget adhatnék a munkájukhoz, utazzak Budapestre, vigyem a papírjaimat. Most már csakugyan rövidre fogom — tekint fel a féltve őrzött iratokból —, nem akarsz tán regényt írni? — néz rám a szemüveg mögül, majd kis szünet után: — Miután vittem az eredeti dokumentumokat, a had- történészek rengeteget kérdeztek, én válaszoltam, közben pergett a magnó, rögzítette a hosszúra nyúlt beszélgetést. A múlt év októberében aztán ismét levelet kaptam. — S már mutatja is: a Magyar Partizán Szövetség országos bizottsága értesíti, hogy 1975: szeptember 29.-Í ülésén a fasizmus elleni fegyveres harcban való részvétele alapján felvette tagjai sorába. — A többit tudod. BBSS A többit tudom? — Meditálok a szavak értelmén. — Már semmire sem merem mondani, hogy „tudom”, hogy „ismete m”. Pedig kezemben egy kutatói alapossággal megírt nagyszerű dolgozat, a Pista bácsi történetét és igazoló iratait ellenőrző dr. Gazs^ József .dokumentatív igényű írása, amelyet legszívesebben ide mellékelnék az első betűtől az utolsóig. De lám, milyen a krónikás: ha kevesebbet is, ha csak1 részleteket is, de élmény szerűen, magától a késói partizántól szeretné hállani: mit csinált azokban a nehéz hónapokban? És saját kezébe akarja venni a bátor tettek bizonyítékait. Ismét visszapergetjük az időt, bár jól tudjuk, 32 év távolából így, Ilyen békás délutáni kávézás mellett csaknem lehetetlen felidézni régmúlt idők hangulatát, az üldözöttek menekítésének izgalmait, a bujkálást, a fegyveres harcot, a felderítést kísérő veszély rég elcsendesedett érzetét. Ezek után se gondoljon az olvasó a filmekből ismert ezer veszélyen áttörő kalandos történetekre. Dr. Ettre István elsősorban orvos volt, aki szerette az embereket, s gyűlölte a háborút, tudta, hol a helye és ügyesen felhasználva ismeretségét, tekintélyét, nem kevésbé orvosi hivatását — azon sokkal túlmenően — különleges szolgálatokkal segítette az ellenállást és a szovjet csapatokat. — Szentgotthárdon éltem, ugrásnyira a nyugati határhoz, amelyen úgy jártam ki, be, mint egy kerti kiskapun. Körzeti és üzemi orvos voltam a húszas évek közepétől, korszerű rendelővel, széles körű ismeretséggel. Bíz-, tak bennem az emberek, még azox aa osztraa határőrök & vámosok isi, akik a háborús években átjártak hozzám kezelésre. Ilyenformán szinte biztos helyről értesültem, milyen is az az új rend, mit tartogat számunkra a hitleri uralom. És sokan tudtuk, hogy a háborút csak elveszteni lehet. Megnyerni is persze, de azt valahogyan másképp. Ahol tudtam, segítettem, olykor saját kocsimon vittem azokat, akik a partizánokhoz igyekeztek. 1944 tavaszán lelőttek egy angol gépet... Emlékezik az ejtőernyős pilótára, -akit csendőrök kísértek a rendelőbe, aki ugyancsak meglepődött, amikor angol szóval fogadták, segítették, miközben kérdezték is erről-arról, így értesülve a marseilles-i partraszállásról is. A pilóta miatt kellett menekülnie is tartva a letartóztatástól, mert a csendőrök gyanút fogtak, cigarettát és orvosi receptpapírt találtak az angolnál — elsősorban dönteni: nyugatnak, vagy keletnek. Az. utóbbit választotta, irány a főváros, ahol karnis papírokkal egy budai rendház. fogadta b<- feleségével együtt. Többen voltak már, közöttük szökött katonák is, akik magukkal hozták fegyvereiket, így, amikor visszafelé húzódtak a szétszórt német és nyilas csapatok, beavatkoztak a harcokba. Fontos mozzanata a történetnek, hogy egy demokratikus érzelmű magyar alezredes segítségével hazatért Szentgotthárdra, ahonnét autórakománnyi gyógyszerrel, kötszerrel, egészségügyi felszereléssel tért vissza. — Amikor december 24- én Pasarét—Hűvösvölgy irányából egy ék előretört, s a zárda is felszabadult, a szovjet tisztek ugyancsak meglepődtek, hogy oroszul beszélő orvos és kompiéit sebészeti segélyhely fogadta a harcosokat, mégpedig az ebő vonalban. Jöttek később a parancsnokok is, kérték, segítsek, különböző feladatokat adtak. Azokban a napokban ugyanis még a Szé- chenyi-hegy és a fogaskerekű környékén lapultak a németek és lőttek a szovjet katonákra. Feltettem a vöröskeresztes karszalagot, s elindultam kifürkészni a lesi- puskásokat. Én könnyebben mozoghattam a zavaros frontszakaszon, ahol bizony az is előfordult, hogy nyilasokba - ütköztem, de a lélekjelenlét, meg az orvosi táska mindig megmentett, a a s a Beszélgetésünk legizgalmasabb percei következnek, kézbe kapom végre az eredeti dokumentumokat. Nézem a megfakult papírlapot, figyelem a lila és kék tintával sebtében felrótt cirill sorokat, amelyeket három kéz írt egymás alá 1945. január 5-én, 20-án, és 24-én, a parancsnokok aláírásait, a katonai alakulat pecsétjét. És olvasom az orosz szöveg ni tele» lordítá- sát JJr. ittre l :bäS flanaa. A gárda divízió legeiül lévő alakulatainak harcosai nevében köszönetemet fejezem ki dr. Ettrének azért, mert ő a Budapestért folyó harcok idején segítséget nyújtott a mi sebesült baj társaidnak. Mintegy 3Ó0 sebesült- bajtársunk részesült elsősegélyben Ettre épületében, Kérem a Vörös Hadsereg képviselőit, nyújtsanak mindennemű segítséget dr. Ettrének. . Nevezett alakulat harcosai és tisztjel nevében Nyicsaga gárdafő&adnágy Dr. Ettre és felesége a budapesti harcók Idején elsősegélyt nyújtottak a ml harcosainknak. Glusanak gárdaezredes A budapesti harcok idején dr. Ettre a Vörös Hadsereg 394 sebesült harcosának ég tisztjének nyújtott segítséget, ezenkívül a mi hadseregünk mintegy száz betegét Is kezelte, amiért ők néki örökké hálásak. Szilatin, az orvosi szolgálat kapitánya." Az íráson ott a tábori posta: 37Ó24, - és a 289Ó7 számú katonai alakulat pecsétje. Ojabb dokumentum eredetiben és a másolat: „200. Parancsnokának Budapest! Irányítom önhöz jelentés céljából 28907 parancsnok engedélye alapján Ettre őrt vost, aki szolgálatot teljesít katonáinknak és parancsnokainknak. Vasziljev, a Vörös Hadsereg 2850? alakulatának parancsnoka.™ Egy tömör kézírásos igazolvány: „Felmutatója ertnek, budapesti lakos, doktor Éttre István, János , fia, különleges feladatokat teljesít a Vörös Hadseregnél. Tábort posta N. 43888. Kérjük, őt nem feltartóztatni, függetlenül a napszakától és tartózkodási helyétől. Végső esetben Igazolható ezen a címen: Nyúl utca N. 10. 1945. H. 22. Olvashatatlan aláírás Elöljáró vr. 43888 26. kapírtány” E beszédes dokumentumók után elszürkülne a kommentár... i a a a Már becsuktam magarái mögött a, Lenin úti ház ajtaját, de még mindig az évtizedekig pihentetett dokumentumok járnak az eszemben és ismét megfogalmazódik a kérdés: miért Vyen későn? Dr. Gazsi József err re is választ ad említett tanulmányában: „Nekünk, történészeknek, gyakran felteszik a kérdést: meddig lehet még új dolgokat találni a második világháborúról? A válasz mos« könnyűnek látszik. Mindig, amíg olyan szerény emberek lesznek, akik hősi tetteikkel soha nem kérkedtek, elismerést érte soha nem vártak. De nem is kaptak” így van ez, P» hácsí, Így, öreg partizán! hamui ’S cu ho s
