Népújság, 1976. március (27. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-03 / 53. szám

Äz Idén végez a négyezredik Mctgycü ösziöndüasok a Szovjetunió egyetemein Az 1976—77-es tanévre 25Ü szovjetunióbei) ösztöndíjat hirdetett meg az Oktatási Minisztérium: a januári szakmái felvételi vizsgákon kétszer annyian szerepeltek eredményesen. Az elkövetke­ző hetekben értesíti a mi­nisztérium a sikeresen vizs­gázott fiatalokat a második „megméretés”, az áprilisi felvételi beszélgetések pon­tos idejéről Április 5—14 között tehát eldől, hogy ki tanulhat tovább szeptember­től a Szovjetunió egyeteme­in, főiskoláin, illetve, hogy ki nyer előfelvételt a követ­kező tanévre. örvendetes, hogy az utóbbi években a miféléitek mintegy 40 szá­zaléka fizikai dolgozók gyer­meke volt, a januári szak­mai vizsgák alapián várha­tó, hogy ez az arány az idén némileg tovább emelkedik. A külföldi egyetemi ösz­töndíjaknak hazánkban több mint két és fél évtizedes hagyományai vannak. Az el­ső, még csupán 25 ösztön­díjas 1948-ban' kezdte meg tanulmányait a Szovjetunió­ban. Évente az európai szo­cialista országokban tanuló ösztöndíjasoknak mintegy kétharmada a két ország közötti kulturális egyezmény alapján a Szovjetunióban folvtatja tanulmányait. Az idén szerzi meg a négyezre­dik magyar fiatal magas fo­kú szakképzettségét a Szov­jetunióban. Kevés olyan középiskola van az országban, amely­nek volt növendékei ne ta­nulnának szovjet egyetemen, vagy ne szereztek volna ott diplomát. A Szovjetunióban / végzett szakemberek társa­dalmi és kulturális életünk jelesei, nagyüzemeink, tudo­mányos kutató-’ és tervező- intézeteink legjobbjai között vannak, mintegy negyedré­szük magas vezető beosztás­ban gyümölcsöz te ti tudását. Az Oktatási Minisztérium felmérése szerint ma mint­egy 25 százalékuk a doktori cím. vagy más tudományos fokozat birtokosa. Jelenleg a Szovjetunió 14 városában összesen 58 felső- oktatási intézményben, 1311 különböző szakon több mint 1100 magyar ösztöndíjas ta­nul, ezen belül mintegy fél- | ezer fiatal 27 moszkvai- egyetem hallgatója. Több száz magyar hallgatója van a ieningráii és a kijevi egye terv . sínek, de tanul ma­gyar ösztöndíjas Asztrahány ban, Bakuban, Harkovban, Kalinyingrádban, Kraszno- darban, Lvovban, Minszk­ien és Ogyesszéban is. A legtöbben különböző speciá­lis műszaki, valamint mér­nök-közgazdász stúdiumokat hallgatnak. Számos olyan szakmát sajátítanak el fia­taljaink a Szovjetunióban, amelyekben a viszonylag mérsékelt hazai szakember- szükséglet miatt egyeteme­inken nem folyik képzés. Polgári légi közlekedési szak­embereink például Kijevben, higiénikus orvosaink Lenin- grádban végeznek, de a Szovjetunióban sajátítják el szakismereteiket a gépi adat- feldolgozás, az erőművek — az épülő paksi atomerőmű —, a speciális orvosi mű­szergyártás, a textil- és bőr­ipar, valamint egyes ipar­ágak komplex gépesítés-ail- tomatizálási szakemberei. A Szovjetunióban szerzett pél­dául diplomát — öt évvel ezelőtt — az első' magyar fótokémikus. (MTI), 21.50: Látogatóban Hauser Arnoldnál Otvemiyoicezer fiatalt vesznek fel a szakmunkásképzőbe Nőttek a lányok pályaválasztási lehetőségei Az V. ötéves terv idősza­kában a felvehető szakmun­kástanulók számát 280—290 ezer között, az első évfolya­mok felvételi létszámát évenként átlagosan 57 ezer körül tervezik. Az 1976. évi felvételi lét­számra vonatkozó tervja­vaslatokat a megyei (fővá­rosi) tanácsok illetékes szak­igazgatási szervei már ki­munkálták. A szakmunkásképzés 1976. évi tervében országosan 53 200 általános és 5000 kö­zépiskolát végzett fiatal fel­vételével számolnak. A megyei és a fővárosi szakmunkásképző iskolák létszámterveiben az ipar számára többek között mint­egy 4000 gépszerelő, 3300 gé­pi forgácsoló (esztergályos, marós, köszörűs), 2100 cső­hálózat- és berendezésszere­lő. 2000 szerkezetlakatos, 2400 villanyszerelő, 1100 he­gesztő; az építőipar számá­ra mintegy 2600 kőműves, 2000 szobafestő-mázoló, 700 ács-állványozó; a mezőgaz­daság részére mintegy 1400 növénytermesztő-gépész, 600 állattenyésztő; a kereskede­lem és vendéglátóipar szá­mára körülbelül 3000 élelmi­szeripari, 800 ruházati el­adó, 900 szakács és 700 fel­szolgáló tanuló felvételét irá­nyozták elő. Az elsőéves leánytanulók tervezett létszáma megköze­líti a 20 ezret, azaz har­minchárom százalékot. A szakmunkásképzés területén azonban ennél lényegesen több leánytanuló felvételére is volna lehetőség számukra alkalmas és a munkahelyek által keresett szakmákban, ha a leányok és szüleik még jobban érdeklődnének a szakmai képzés iránt A tanulók korszerű szak­mai képzését-nevelését a szakmunkásképzés gyors ütemben fejlődő országos in­tézményhálózata, jól felsze­relt iskolai és vállalati gya­korlati oktatási helyek, jól képzett pedagógusok, nagy szakmai gyakőrlattal rertdel­OJÉSfelf kező szakoktatók biztcáítják- A következő tanévre példá­ul az ország több városá­ban, megyei,: járási: székhe­lyén (Szombathely, Pápa, Kaposvár, Kiskunfélegyhá­za, Gödöllő) további mint­egy ezer kollégiumi hely lé­tesül a még mindig elég nagy számban bejáró tanu­lók helyzetének javítására. A szakmunkásképző iskolák a korszerű szakmai képzés mellett a tanórákon kívüli művelődés kulturális, sport és különböző szakköri tevékenységek — széles le­hetőségeivel várják a szak­mát tanulni szándékozókat (MTI) BÉKÉS $ÁND°K: III. Az újranyitásra 1952- ben került sof. Ez önmagá­ban is beszédes tény volt. s most ide. ebbe a halottiból feltámadt bányába érkezett meg a zenekar, s jöt*ek szép sorjában a város vezetői... Portréfilm I. rész. A Londonban élő 83 évés világhírű tudóshoz látogatott el a Magyar 'Televízió. Hau­ser Arnold filozófus-művé­szettörténész első könyvével, amely 1966-ban nálunk is megjelent „A művészet és irodalom társadalomtörténe­te” címmel, olyan sikert ért el, amellyel nemcsak a Szak­tudósok élvonalába.. . lépett, hanem íróként és teoretikus-* ként is világhírre tett szert. Hauser Arnold magyar szár­mazású tudós; TeftTesVárott született Budapesten, Bécs- ben és Berlinben végzett egyetemi tanulmányokat, a Lukács György vezette Va­sárnapi Körhöz tartozott. Ma is marxistának vallja ma­gát, könyveit húsz nyelvre fordították le. Az interjúban életéről, műveiről, elveiről szól. A portréfilm második részét pénteken 21.55 h-kor sugá­rozza a televízió. Anna-akna Komló közepe lett. s már csak percek vá­lasztották el attól, hogy nevét szárnyra kapja a hír... Itt van Ambrus Jenő. a városi pártbizottság titkára. Gallusz József, a DISZ-bi- zottság titkára, üzemvezetők, műszakiak, s ki tudja, hány újságípó... Még tíz perc van két órá­ig. Búg a ventillátor, lelkes kis irodístalányok szalad­gálnak. Á zenekarra senki se néz — hát játszani kez­denek. Aztán két óra lesz, de nem történik semmi. A helybeli vezetők zavartan nézelődnek: a zenekar új számba kezd, majd elbi­zonytalanodik és csend lesz. S ekkor a csatlós elkiáltja magát: megjöttek...! A zenekar apait-anyait be­lead, az újságírók előre tü­lekednek, hogy lássák Kom­ló, az egész magyar szénbá­nyászat új hőseit öten jönnek, öt kormos, rongyos, rossz testtartású ember. A sáros gumicsizmák szára letűrve, egyikük fe­jén ütött-kopott bőrkobak, a másikon egyszerű svájci, a harmadikon siltes sapka. A fekete ingek köldökig nyit­va. Porálarc a nyakban, ne­héz lámpák. öt elgyötört ember, öt átlagember. Leg­alább magasabbak, erőseb­bek lennének, ha már ilyen- sárosak, piszkosak, szegé­nyek! Az újságírók tagad­hatatlanul csalódottak. Me­lyik lehet Molnár? Nyilván a legerősebb, az a vállas ... De nem, ez se stimmel. Mól­Kutatómunka, az ifjúságért Az utóbbi években ország­szerte több társaság, egyesü­let alakult. Ezek egy része ma már csa*k úgy tessék-lás- sék módra éldegél, s az is igaz. hogy tevékenységük meglehetősen elszakadt a valóságtól. elméletieskedő szellemi üresjárattá fakult. A Magyar Pedagógiai Tár­saság Heves megyei tagozata — s ez kiderült a közelmúlt­ban rendezett tisztújító és küldöttválasztó közgyűlésen is — szerencsére nem tartozik közéjük. Az elmúlt négy év során végzett sok­oldalú és tartalmas munka azt igazolia, hogy az általá­nos, a középiskolai tanárok­ból, igazgatókból, igazgató- helyettesekből, főiskolai ok­tatókból. a járási, a városi, a megyei művelődésügyi osz­tályok. a közművelődéspoliti­kai intézmények munkatár­saiból toborzódott tagság erősen kötődött a pedagógia mindennapi gyakorlatához, s az ifjúság javát szolgáló ter­vek, elképzelések megvalósí­tásán fáradozott. Kamatozó vizsgálatok 1972—1975 között számos kutató, jellegű felmérést Vé„ geztek. A Pedagógusok - Szakszervezete Heves megyei. Bizottságával közösen pél­dául azt vizsgálták, hogy a közéleti tevékenység, miként hat a fiatalságra. Az'. elemzés tisztázta: az önként vállalt és felelősség­gel végzett munka személyi­ségformáló szerepe igen je­lentős. Erősíti — többek kö­zött — a döntési, az önálló intézkedési képességeket. s olyan tulajdonságokat alakít ki a tanulókban, amelyek ké­sőbb javukra válnak. A megyei pályaválasztási tanácsadó intézettel együtt­működve választ . kerestek arra. hogyan fest a szakmá­val való 'azonosulás folyama­ra a szakmunkéstáftülónknáir' —A kész • anyagokat termé-- szetesen megvitatták. Ennél is többet jelent az. hogy ezek eljutottak minden isko. lába s így a nevelők áttanul­mányozhatták. mérlegelhet­ték. Az ötleteket, a javasla- . tokát nap mint nap kama­toztathatták. Természetesen gondoskodtak a publikálás, ról. mégis a legfontosabb az életközelség, az. hogy olyan nár majdhogy nem a legki­sebb. Vékony lábszárán klaf- fogva lötyög a csizma. Zúg a taps, zúgnak a hangszerek. A nap izzik. Az öt ember pedig jön, - s hevet. Közelről még egysze­rűbbek, még mindennapib­bak. Nem'baj... mégis, szép ez a nap... Molnár István ifjúsági vá- gathajtöcsapata teljesítette vállalását, s elérte a havi 100 méteres előrehaladási se­bességet. Megtörtént, amit senki sem hitt. Egy hónap alatt közel1 háromhónapi tel­jesítményt értek él. ölelések, csókok, virágok. ök öten szédülve állnak az ünneplők gyűrűjében, de az igazi élmény számukra, a lelkűk legmélyén, mégsem ez az ünneplés. Nagyobb, igazabb, emberibb dolog, ami áthatja őket, s ez saját ere­jük tudata. Mindent elér­hetünk ... Mindent lehet... A vezetők Molnár István kezét rázzák, szenes arcát csókolják, ő pedig arra gon­dol : megmondtam, ugye ,.. Fél három van, amikor az újságírók elrohannak. Mol­nár marad, s nem is sejti, hogy most indult el egy úton, mely beláthatatlan messzeségekbe vezeti majd. IV. A sokarcú Komló Mindennek éppen 22 éve. A régi iratok, fényképek fö­lé-egy markáns, de megöre­gedett arc hajol. Hangosan kell beszélni — Molnár Ist­problémákra kerestek vá­laszt. amelyek valóban fog­lalkoztatják a pedagógusok zöméi. Ezek sorába tartozik a ci­gányszármazású diákok ta­nulmányi helyzete, hiszen sok helyütt keresik a meg­oldás útját, s bizonyára szí­vesen veszik majd. ha a ta­gozat' ehhez is tippeket ad. Közhasznú konferenciák Nemes misszióra vállalkoz­tak. amikor a pedagógiai kultúra fejlesztésére töreked­tek, s közreműködtek azok­nak a rendezvényeknek, konferenciáknak a szervezé­sében. amelyek a neveléstu­domány legújabb eredmé­nyeinek közkinccsé tételét szolgálták, 1974-ben. tudományos na­pok keretében foglalkoztak a személyiségismeret, a sze­mélyiségformálás alapvető kérdéseivel. Ez a program országos érdeklődést keltett, hiszen minden megye elküld­te képviselőjét. A didaktikai szekció kez­deményezte a tantárgyi in­tegráció izgalmas témaköré­be betekintést nyújtó tanács­kozást. Ezen — többek kö­zött — az Iskolatelevízió ve­zetői is részt vettek. Az egyes tárgyak közti határo­kat elmosó, ma is igen újsze­rűnek ható hazai és külföldi kísérletek eredményeit is­merhették meg az érdeklő­dők. Nem feledkeztek meg az alkotómunkát igénylő taná­rokról sem. Részükre — a megyei továbbképzési kabi­nettel összhangban — pálya, tételeket írtak ki. s közre­működtek a kész dolgozatok elbírálásában is.. Olyan té­mák kerültek terítékre, ara ~ lyek -valóban- foglalkoztatták a névelőket, . Ennek blzonyí- ' tására elég néhány címet _ • idézni. A - szocialista' tanár-r’ diák viszony alakulása so­rán szerzett tapasztalatok a nevelői, az igazgatói, a fel­ügyelői munkában. A tehet­ség felismerésében és gon­dozásában eredményesnek bi­zonyult módszereim, különös tekintettel á fizikai dolgozók gyermekeire. Hogyan érvé­nyesül a jogok és kötelessé­gek egysége az ifjúság köré­ben? Taoasztalataim az át- lagosztáivzat eltörlésével kapcsolatban. ván kissé nagyot hall. Egyik szeme is... Zihál, s úgy nevet, mintha a zokogás rázná. Pécs, Szigeti út. Példásan, rendben tartott, nemes vakolatú családi ház, garázzsal az oldalán. Se nem kisebb, se nem na­gyobb ez a ház szomszé­dainál. A mecsekszabolcsi Béka város fullasztó levegő­jű bányászlakása volt a ki­indulópont, s ez a végállo­más. A két pont között egy tízéves epizód — fényben, ragyogásban. — Mikor volt Anna-ak- nán? — Nem is tudom... — Komlón? — Gyakrabban ... — Vajon vissza lehet-e emlékezni ennyi év után arra, mit is gondolt azon a bizonyos napon, 1952. júni­us 23-én, amikor munkatár­sai élén kifelé haladt a bá­nyából? — Mindenre emlékszem szinte: a legtöbb esemény órára bennem van. Meg tu­dom mondani például, mi­kor volt nagyobb géphibánk, mikor gyengült le a komp­resszorokban a levegő... Amikor jöttünk kifelé, úgy éreztem magam, mint egy boldog,' gondtalan gyerek. Elértük amit célul tűztünk. Bebizonyítottam, hogy le­hetséges 100 métert haladni előre egy hónap alatt, s megmutattam azt is: nem­csak az erő számít. A siker titka - a ■ munkaszervezésben rejlett, a ciklikus technoló­giában és äLigkarendben, ■ Gondoltak az iskolátörté-i net iránt érdeklődőkre. A ku, tatás módszertani kérdéseit szekcióüléseken tárgyalták, s néhány kisebb tanulmányt bemutattak, véleményeztek, kiadásra javasoltak. Ilyen volt például a tafnaörsi is­kola története vagy a Heves megye művelődéspolitikája a két világháború között című dolgozat. A búvárkodókit segíti majd az a kiadvány, amelv a megyei levéltárban található forrásanyagról ad tájékozta­tói, s ezzel az eligazodást könnyíti meg. Túlterhelés és tananyagcsökkentés A tagozat — ár. Somos Lajos titkár lelkes, értő irá­nyításával — felmérte a ta­nulói túlterhelés helyzetér s ötletes Javaslatokkal jár út hozzá a tananyagcsökkent'S. hez. A Pedagógusok Szak- szervezete elnökségének. fel­kérésére összegyűjtötték az 1972-es oktatáspolitikai párt- határozat végrehajtásával kapcsolatos megyei tapaszta­latokat. Hosszú éveken át tervezték azt, hogy — s ez is újszerű törekvés — létrehozzák a pedagógiai múzeumot. A ■ szervező munka meg is in­dult. s hamarosan sokszí ' ű és tekintélyes anyag került Egerbe. Hely hiányában vi­szont csak az állandó kiállí­tást nyithatták meg 1972-ben, a Ho Si Minh Tanárképző Főiskolán. Sajnos, a régi gond ma is élő, mert mégfe­lelő épület jelenleg sincs. Legfeljebb az jelent némi ha­ladást. hogy a Dobó István Vármúzeum vállalkozott a gyűjtemény tárolására, őrzé­sére. amely bizony pillanat­nyilag holt tőke. hiszen az ; érdeklődők nem- tekinthetik meg. _ ' -' ' -• A- négy •; év sikereinek tit­ka? Elsősorban az életközel­ség és az aktivitás. Olyan kérdésekre kerestek választ, amelyeket a valóság tett fel. Kerülték az elméletieske- dést. épp ezért sokoldalú ku­tatómunkájuk. valamennyi vizsgálódásuk az ifjúság eredményesebb oktatá$át-ne~ velé&ét segítette elő. Pécsi István melyet álmatlan éjszakák so­rán alakítottam ki. — Hogy kezdődött...? — 1952-ben városi rangot kapott Komló. Városi párt­ós DISZ-bizcttság alakult. Én ekkor — 1950-től —, az aknamélyítők pártszervezeté­nek titkára voltam. Ennek meg a következő a történe­te. 1945-ös párttag vagyok, de a felszabadulás után so­káig a területi alapszerve- zetekbsn működtünk. Ami­kor megalakultak a bányász- alapszervezetek, átigazolhat­tam magam, de semmiféle rangom, címem nem volt. Egyszer taggyűlésre hívnak. Meglehetőseh rossz volt a hangulat: a sok összeverő­dött emberből nem tudott még kollektíva kialakulni. Látom ám, ott van a tag­gyűlésen DugavJóska, övolt a Tröszt párttitkára, nek m testi-lelki jó barátom. Kőmű­ves volt ő is eredetileg, akár csak én: együtt voltunk ina­sok. Amikor meglát azt mondja: Jó, hogy’ itt vagy, komám, szükség lesz ' rád. Ebben az időben az a a- gokkal való takarék. g, ésszerű gazdálkodás volt a központi kérdés, s ez bizony Komlón nem volt éppen jel­lemző. Aztán suttogtak az emberek arról is, hogy a ni titkárunk az szb-titkárra', ú- dorbézolt egy pesti úton 10 ezer forintot. Gondolhatja, milyen képet vágtak egve- sek, amikor meglátták Du- gát. Rettegtek tőle az ilyen­félék, mim ördög a *ömjé"- től. 1376. március 3., szerda (Folytatjuk^

Next

/
Thumbnails
Contents