Népújság, 1976. február (27. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-11 / 35. szám
Két hónap: hat baleset az egri Lenin úton Nagyobb ügyemet a gép:árművezetőktől és a gya ogosoktóJ! A város közvéleményét — de az illetékes hatóságokat is — foglalkoztatja Eger város Lenin útjának forgalom- biztonsága, ahol az utóbbi években súlyos, sőt halálos balesetek történtek. Csak 02 utóbbi két hónaiban hat baleset következett be gyalogátkelőhelyen vagy annak közelében, s többnyire az esti órákban. Kettő halálos, kettő súlyos, kettő pedig könnyű sérüléssel járt. A bekövetkezett balesetek vizsgálatánál elsősorban a gépjárművezetők felelősségét kellett megállapítani. A KRESZ 43. paragrafusában foglaltakat a gépjárművezetők — kevés kivétellel — általában nem tartják be. Ki jelölt gyalogátkelőhelyen gyakori a gyalogosok elsőbbségének megsértése Mindez abból következik, hogy a géoiárművezetők nem a KRESZ szabályai szerint közelítik meg az átkelőhelyekéi. A szabály értelmében Évről évre közel kétezer szakmunkás nevez be a szakma kiváló tanulója és a tantárgyi tanulmányi versenyekbe. A fiatalok — s ez már az iskolai elődöntők során is igazolódott — felkészülten álltak a rajthoz, s lt- (-'ismeretesen elsajátították leendő hivatásuk, valamint a közismereti tárgyak anvagát. A megyei döntőkre az első három helyezett nyert Két éve annak, hogy a Megyei Művelődési Központ és a Felső magyarországi Vendéglátóipari Vállalat m-'gállapodást kötött egymással. Eszerint az egri Orient presszóban — kéthavon ként — megrendezik a megyei fotókub tagjainak kiállításait. azt a helyet, ahol a gyalogosnak elsőbbsége van, járművel csak fokozott óvatossággal és mérsékelt sebességgel szabad megközelíteni úgy, hogy a vezető elsőbbségadási kötelezettségének — a szükséghez képest megállással is — eleget tudjon tenni és e kötelezettsége teljesítése tekintetében a gyalogosokat járműve sebességével ne tévessze meg. A kijelölt gyalogátkelőhely előtt álló jármű mellett meg kell állni. Továbbhaladni csak akkor szabad, ha a vezető meggyőződött arról, hogy a gyalogosok elsőbbségét nem sérti. Ez tehát azt jelenti, hogy a gyalogosnak abszolút elsőbbsége van gyalogátkelőhelyeken. A járművezetők többsége a gyalogátkelőhelyeket nem a veszély lehetőségének tudatában, hanem a sebességhatár maximális kihasználásával közelíti meg, vagy halad át rajta, így a gyalogosoknak meg kell állniuk, vagy belépőt. Február 10-én, kedden Selypen a szerszámkészítők, a vas- és fémszerkezet-lakatosok, Hatvanban a villamos gépszerelők mérték össze képességeiké*. Ugyancsak kedden fejeződött be Hatvanban a matematikai. Egerben a magyar irodalmi versengés. Ihnen csak az első helyezettek jutnak majd az országos döntőbe. A kjövetkező fotótárlat megnyitására február 13 án. pénteken este 7 órakor kerül sor. Az érdeklődők megtekinthetik Molnár István Alföld című fotóanyagát. a jármű — elüti őket... Az ilyen közlekedés este különösen nagy veszélyt jelent Az eddigi vizsgálatok szerint balesetek előtt 50—70 kilométeres sebességgel haladtak a járművek. Az ebből levonható következtetés, hogy sötétedér után különös figyelemmel, óvatossággal, jelentős sebességcsökkentéssel ajánlatos megközelíteni a gyalogátkelőhelyeket. Figyelemmel kell lenni az úttesten áthaladó emberek korára, és azokra, akik saját biztonságukra ügyelni felismerhetően nem képesek. Az esetek többségében a járművezetőkkel szemben büntető, kisebb részben szabálysértési eljárás indult. A vezetői engedélyeket minden esetben, már a büntető eljárás során bevonták! Az említett helyeken történő balesetekért tehát a járművezetők tartoznak felelőséggel. Saját érdekében viszont ajánlatos minden gyalogosnak megfelelő figyelemmel közlekednié az elsőbbségüket biztosító helyen is. Másütt sajnos, a gyalogosok közlekedési fegyelmével sem lehetünk elégedettek. A főútvonalakon az átkelőhelyek között álló járművek mögül, figyelmetlenül, a járművezetőket megtévesztő módon haladnak át az úttesten. Ezzel saját életüket, testi épségüket veszélyeztetik, vagy éppen baleset áldozatává válnak. A közlekedési fegyelem szilárdítása megköveteli, hogy a járművezetők és gyalogosok egymáshoz való viszonyát emberi oldalról, nagyobb figyelemmel, segítőkészséggel és udvariassággal, mindenekelőtt a balesetek megelőzésével javítsák. Ez minden közlekedő személyes érdeke, de — közérdek isi A szabályok betartását a rendőrhatóságok fokozottabb mértékben ellenőrzik, a szabálysértéseket szigorúbban bírálják, s indokolt esetekben a vezetői engedélyeket is bevonják. Fejes Pál rendőr alezredes közlekedési alosztályvezető Versengő szakmunkások A Kiskunsági Nemzeti Park kunszentmiklósi tájegysége új létesítménnyel gyarapodott. A Nemzeti Park Baráti Köre társadalmi munkával, egy romos épület helyreállításával létrehozta a kiskunsági szikes puszta élővilágát és múltját bemutató állandó kiállítást. Képünkön a pásztor élet tárgyi emlékeit bemutató tablók és eredeti tárgyak láthatók. (MTI fotó — Karáth Imre felv. — KS1 Madonna és a szentek A népi fafaragás a hatvani múzeumban A hatvani múzeum korábbi években rendezett kiállításai már jobbára bemutatták azt a néprajzi anyagot, ami a város és a környező községek múltjához tapad, s hűséges képet nyújt elődeink életéről, használati eszközeiről, szép iránti fogékonyságáról. Most nyitva tartó tárlatán tágítja ezt a kört a Hatvány Lajos nevét viselő intézmény. A vallásos ihletésű népi fafaragás magyarországi emlékeiből válogat igen gazdagon és hitelesen. Madonnák, szentek életéből merített jelenetek kimunkált, színesre festett kis remekei sorjáznak a bolthajtásos, fehérre meszelt Két szobában. S bárhogyan közelít hozzájuk az ember, a téma megítélésében, a kiállítás egészének meghatározásában egyértelmű következtetésre kell jutnia: a látvány művészettörténeti, néprajzi elemek összefonódása, együttélése. Megnyitó beszédében utalt erre dr. Bakó Ferenc kandidátus, a Heves megyei Múzeumi Szervezet igazgatója is, megállapítva, hogy az új tárlat nemcsak esztétikai élményt nyújt, hanem gondolkodásra serkent. Ösztönzi a múzeumlátogatót, hogy a kérdésekre választ keressen és ne nyugodjék addig, amíg azokat meg nem találta. Mert ezek a XVIII—XIX. századi művecskék sok mindenről vallanak, ha még- annyira egységbe is foglalja őket tárgyválasztásuk. Ismeretlenségben maradt alkotójuk naiv előadásmódja például elsőként azt világosítja meg, hogy valamennyi műtárgy ösztönösen, a nép sorából kiemelkedett faragó örömére született. Ugyanekkor szinte minden munkán hitelesen nyomon követhető a magyar táj emberének korabeli formai sajátossága, a század népi öltözködésének néhány jellegzetes vonása, ami már egyszerűsítés, a földöntúli szentek bűvöletének talán akaratlan feloldása. További fontos kérdésre adott felelet, hogy az otthonában barkácsoló, használati eszközét díszítő egyén mennyire válik társadalmi lénnyé — mindinkább szélesedő közegben hatva — vallásos jellegű faragványaival. Persze, ahogyan a megnyitó is kifejtette, illúzió ezekben a szobrokban, vagy a kortárs díszítőművészetben évezredes nyomokat, hagyományokat keresni. De a szakrális népi faragások elődeit valamilyen formában feltételeznünk kell. Az anyag múlandósága miatt ugyanis elpusztulhattak az alkotások, az előzmények, de aztán időről időre megújultak, s újraéledtek a korszak igényeinek megfelelő új tartalommal és formákban. A tartalmi, formai egység és gazdagság maradandóan szép dokumentuma, ilyesféle összefoglalása a mostani kiállítás. S úgy érezzük, sikere a kis művek humanizmusában gyökerezik elsődlegesen. Abban a humánumban, amit ismeretlen létre- hfvójuktól kölcsönöznek a múzeum faragványai. (m. gyj TÓTH JÁNOS: Kiküldetés 18.30 Tárd, 1975 Dokumentumfilm. A film a mai Tardról szól összehasonlítva a jelent az 1930-as évekkel, amelyről Szabó Zoltán a „Tardi hely zet” című könyve szól. A film alkotói — Major Sán dór szerkesztő, Vámos Judii rendező és Márton József ape- ratőr — felkutatták azokat a tardiakat, akik adatokat szolgáltattak a mű szerzőjének. Így többi között a Rózsa testvéreket, akik akkor a tárd népiskola tanítói voltak. Szerepelnek a filmben egykori cselédek, summások leszármazottai, akik a felszabadulás után tanulhattak, s ma vezető beosztásban dolgoznak. Részt vesz a műsorban a falu szülötte, dr. Tóth János, az MSZMP Budapest II. kerületi Bizottságának első titkára is. (KS) ff mmsm tM’iü, leúruár 11., szerda Bodorkós Péter hálókocsival mehetett volna Bécstől ' Innsbruckig. A kényelmetlenebb nappali utazást választotta. Délután öt óra felé érkezett a vonat az Inn völgyébe. A táj a Maros középső szakaszára emlékeztette. Két esztendeje Bukarestből hazafelé jövet utazott át azon a vidéken. Hegyek szorítják a folyót az utat a sínpárt, ott is. itt is. Csak itt a szürkésbarna csúcsok zordabbak. Nem emelik fel. ijesztik az embert. Petőfi verse jutott eszébe és az. hogy itthagvja a fülkét. A folyton fecsegő idős svájci házasoárt s a kis szemüveges olasz lánvt is akinek fehér fodros nylon als">szok- nváia kihívóan virít a sötétzöld plüss ülésen. Átment két kocsin az étkezőig. Sört kért és rágyújtott. Tervre. A cigarettacsomagot forgatja az asztalon. Élére állítja laoiára ejti és nézi a folyót. Másodszor találkozik vele. Az első találkozás illegális volt. Ugyan nem egészen. csak félig meddig. Negyvennégyben érettségizett behívták leventére s vagonba rakták őket. Bajorországban volt a háború végén. Az amerikai hadifogolytáborból negyvenöt szeptemberében szökött haza. Az Inn alsó folyásánál, közel a Duna-tor- kolathoz. amerikai rohamcsónak hozta át a keleti partra. Akkor a folyót sötétszür kének, gvors sodrásúnak látta. Most kéknek és csendes ■'«k. Innen a vonatból úgv Int mintha mozdulatlan 'enne. Mint •'gv tó Seb ni h•.>1 z v, t- 1 -r - va olv kő 1 zel robog az Arlberg ex pressz. ha kinyúlna, tán megmárthatná kezét is benne. — Szabad? — téríti vissza a kocsiba egy magyar hang. — Tessék — néz fel. Egy húsz év körüli, barna, fekete szemű fiú áll az asztal mellett Fekete nadrágban. fekete ingben, gyopárral hímzett zöld pulóverben. A fiú leül felhúzza nadrágszárát. Kezét az asztalra teszi. A cigarettát nézi. — Tessék. — Ebből gondoltam, hogy magyar — mondja a fiú és rágyújt, egy körülményesen működő nisztolyöngyúitóval \ pisztoly agván meztelen fehér testű nő raíza. — Hová utazik? — kérde zi. — Innsbruckba, aztán ha-a. Haza? — lepődik rv« fiú. — Igen, Pestre. — Útlevéllel? — Azzal. A fiú kinéz az ablakon, a cigarettafüst mögül vissza- visszapillant Bodorkós Péterre. — Irigylem. Mióta az eszemet tudom, én még nem voltam otthon. A férfi valami olvasmit akar mou lani. hogy otthon nélkül idegen az ember a világban de nem szól semmit. A fiú folytatja: — Karcagon születtem. Hatéves voltam, amikor apá- mékkal idejöttünk. Apám tanító volt. tartalékos tiszt. Leventéket hozott ki. Karcagiakat. Bomb a támadáskor meghaltak közülük. Ezer' -em mcH, hazamenni. Mo- Ht élü”k Ti-olban. Avám (• ••ff. " m’c< vég-rtcm a mi sodik éi el a grazi egye'emen. Otthon, s szobákban ormánsági és kalotaszegi szőttesek vannak. A polcokon Balassitól Illyés Gyuláig. Es az ember torka összeszorul. ha meglát egy magyar cigarettát. Különben bocsásson meg. be sem mutatkoztam. Varjas István vagyok — nyújtott kezet. — Bodorkós Péter, Szervusz. — Szervusz — mondta bátortalanul. s félig görnyedt, álló helyzetben, áthajolt az asztalon. — Ha hazahoz a sors egyszer, keress meg a klinikán. — Orvos ... vagy? — Idegsebész. A fiú belső zsebébe nyúl noteszt vesz elő. írni kezd. Aztán lapoz és újra ír. Kitépi a lapot. — A címem. Keress meg minket. Autóbusszal jöhetsz Innsbrukcból. A Ferenciek- templomától indul reggel tízkor. délben és délután négykor. Téged lehet, hogy fáraszt a beszéd, a sok kérdés, de apiméknak ünnep lenne az. Az orvos felveszi a papírt, nézi, aztán levéltárcájába teszi. — Ha lesz időm. Nem fti- dom még a programot. A vonat hirtelen lassítani kezd. A sörösüveg, poharak dülöngélnek az asztalon. A fiú kinéz az ablakon. — Itt át kell szíllnom. — Felhörpinti a sört. kezet nyújt. — Viszontlátásra. Az orvos az asztalra néz. kezével int. — A cigaretta. — Köszönöm, de ... — Tedd csak el. Szervusz. Amikor a fiú elmegv a lig lehúzott ablakon kiha- >1. Égnek mór az állomás 'tt: lámpák. Férf'ak nők 'rjo'i'ioi cíver^'1*0! ieve^ * 'n nt ’ v*>nat .elé A fiú, ahogy .eugrik. visszaint. Aztán futni kezd. Egy fehér pulóveres. hosszú hajú szőke lány öleli át. Természetesen és egyszerűen. Amikor kibontakoznak egymásból a vonat felé fordulnak. Integetnek. A lány valami kendővel. A kanyar előtt még visszaint ő is aztán felhúzza az ablakot. Leül. Ügy érzi. a fiú még mindig szemben ül vele. Látiaaz apró fehér gyopárvirágot a pulóverén. Zavarát, ahogy a szervuszt fogadta. Meg a cigarettát. Ez a fiú most annvi Idős, amennyi ő volt. amikor Bajorországból hazaszökött. Bécsből külön vonattal vitték Pestre. Sápadt, beesett arcú deportáltakkal riadt tekintetű közkatonákkal és szőtlan kárpátaljai parasztokkal utazott együtt. Csak egv tiszt ha jól emlékszik, egy bajai molnár fia volt a kocsiban. Komáromban azt is leszállították. Azt mondták, igazolásra viszik a várba, öt is igazol- ták az egyetemi felvétel előtt. Félórát faggatták, miért vonult be. miért nem szökött meg Különösen egy kis fekete nő tüzelte á bizottságot. Ügy kezelték, mintha köze lett volna ahhoz, ami a világban történt. — Hiszen hazaszöktem. láthatják, itt vagyok — csattant fel am kor már vagy tizedszer gyötörték a szökéssel. Felvették ösztöndíjat is kapott. Évfolyamtársa volt Fodor Egon. Egy házban laktak a Damjanich ut'ában Fodor apja bőrdíszműves volt. Tizenöt húsz emberrel is dolgozott. Az ő apia meg ott volt házmester Gimnaz:sta korukban sem szívlelték egymást. Fodornak pénze volt. tizenhat éves korában már szeretője is. (Folytatjuk.) Fotókiállítás a presszóban
