Népújság, 1976. február (27. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-10 / 34. szám

I

360 perc

Ai operett kedvelői sem panaszkodhattak az elmúlt héten: Ízléses, igényes, a zenei lényegre törő feldolgozásban nézhették végig Eisemann Mihály Egy csók és más semmi című zenés vígjátékát. Annie szerepében Káldy Nóra.

Egy villanás csak az arcuk. de legtöbbször még annvi sem. Két-három szűk szavú mondat, nevek a képernyő alján néhány másodpercre. kevesen olvassák el azt: névtelen nevek. A hír szolgái? Inkább a hír közkatonái. A televízió-híradóról essék most szó. s azokról a szerkesztőkről, riporterekről, akik nem műsorvezetőként vagy kommentátorként, hanem a képernyőre kerülő riportok országláró munkásaiként hetenként 360 percben számolnak be az ország vagy

azon túl a világ dolgairól. Háromszázhatvan perc: hat óra. Életünk „folytatásos” krónikája, a legizgalmasabbról. a máról, a körülöttünk létező világról szól. forgató- könyvét a valódi, a nagy „é”- vel írható élet írja szüntelenül. lankadatlan szorgalommal. Kimeríthetetlenebbül. mint ahogyan a rádió Szabó családját írják szerzőik és játsszák színészeik. Ír ez az élet drámát, vígjátékot, kabarét véres tragédiát egyaránt

Aligha véletlen, hogy a televízió-híradó az. amely a

képernyő elé ülteti az egész országot, amely valamilyen formában — kit inkább a külpolitika, kit a belföldi élet avagy éppen a rajzos időjárás ragad meg —. de beleszól a nézők estiébe, s azon keresztül az életébe. Informál és irányít, tájékoztat és politikai nevelő iskola is. a legigazibb műfaja a televíziónak. ..Ezért” találták fel a televíziót! ^

Háromszázhatvan perc: három televízió-híradó a két csatornán. Ha meggondoljuk, hogy egy jól elkészített — megszerkesztett, megvágott lényegre törő. a kép nyelvén sokat mondó és tömör szavakban kommentáló — riport a televízióban egy perc átlagosan, akkor egyetlen hét alatt háromszázhatvan — hogy maradjunk a nyers és persze mindig kicsit félrevezető. ám nélkülözhetetlen átlagnál — riport hangzik el a tévében. Pontosabban env- nyi: látható. Felmérhetetlen nagy erő ez az információt tekintve, felbecsülhetetlen segítség az ország helves és tudatos orientálásában.

Egyetlen perccel megtenni azt — ismét némiképpen vulgarizálva —. amire más műfajoknak félórákra, vagy éppen több órára van szüksége. nagyszerű élmény és nyomasztó felelősség is egyben a híradó munkatársai számára.

Hogy a tévé-híradó ma már szervesen hozzátartozik életünkhöz. hogy mindennaoi kenyerünkké vált. az már egymagában is minősíti a híradót és munkatársait. A világ minden tájáról. Ausztráliából és Szabolcsból — aki szakmabéli tudja, hogy néha az utóbbi a nehezebb és bizony gyakran „veszélyesebb” is — az űrből és a bányák mélyéből tudósítani izgalmas. szép feladat, s ezt a feladatát jól látja el a televízió. És ha még a néha terjengősre sikerült kommentárokat megkurtítani tudnák, vagy mernék, ha a képen és képben néha már kibírhatat- lannak tűnő protokollt a kel lő-mértékre mernék és tudnák csökkenteni, és ha nem az országrészek — bármilyen tapintatlan és furcsa meg jegyzés is ez —. hanem a témák súlya szerint kapnának értékes pillanatokat a képernyőre kerülő riportok — frissebb, elevenebb, jobb lenne a tévé-híradó.

És ha jobb lenne, vagy helyesebben fogalmazva: még jobb lenne, akkor hasznosabb is egyben.

Gyurkó Géza

Ötletes kezdeményezés

Kéazomuivészeü kiállítások munkásoknak

i

A megyei tanács művelődésügyi osztálya, az egri Megyei Művelődési Központ és a Dobó István Vármúzeum égy sokat ígérő ötlet megvalósítására vállalkozott Ennek az a lényege, hogy me- gvénk munkáslakta településeire is eljuttassák a mai magyar képzőművészet és szűkebb pátriánk alkotóinak rangos alkotásait hozzájárulva ezzel a lakáskultúra fejlesztéséhez.

Az öt tárlat anyagát Fo- domé Ludányi Gabriella művészettörténész válogatta ösz- sze.

Először — február 18-án — az akverellek bemutatására kerül sor. Az egri 312. számú Szakmunkásképző Intézet fiataljai február 27-ig tekinthetik meg Balogh László, Bartha László, Blaskó János, Bőd László, Bazsonyi Arany, Csabai Kálmán, Gergely Pál, Gerzson Pál, Iványi Ödön, Kishonthy Jenőt Litkei József, Miháltz Pál, Nagy Ernő, Orosz János, Patay László, Somos Miklós, Szentgyörgyi József, Szucsik János és Ud- vardi Erzsébet műveit

Az anyag ezután a VILATI Egri Gyáregységébe, majd a füzesabonyi nagyközségi-járási művelődési központba kerül.

Ezenkívül külön kiállítások adnak majd ízelítőt a

mai magyar grafikából a

kortárs művészet javából, s a Heves megyei alkotók munkáiból.

Az egy éven át vándorló anyag előreláthatólag eljut még Petőfibányára, Pétervá- sárára, Gyöngyössolymosra, Hevesre, Kömlőre, Rózsa- szentmártonba, Terpesre, Be- kölcére, Balatonba, valamint az egri Finomszerelvény- gyárba.

•Tjf

___nrdran n

/

»rmw

»

A Munkásakadémia „Létünk színpada a tér” című párbeszéde elvont fogalmakat hozott emberi közelségbe. De azért is váltott ki nagyobb érdeklődést, mert történeti visszapillantást

nyújtott és mert rátekintett a képzőművészetben és irodalomban is változó tér- szemléletekre. A meghívott szakemberek, a csillagász, a filozófus, biokémikus, fizikus, geológus sok szakterületről vizsgálva közelítették meg a kérdést, amely tartott némi kapcsolatot a múlt havi témával és beszélgetéssel, amikor az anyag természetét vizsgálták.

A görögöknél megvolt a természetes helye mindennek. A világ középpontjának a mozdulatlan . Földet tér kintették, ,,e köpé-és fölé helyezték a különböző szférákat a légkör. Hóid, Merkur/ Venus és a Nap szféráját. Számukra nem létezett anyagtól független tér és tértől független anyag. A newtoni mechanika szerint az anyagformák meghatározója a tér. Hosszú ideig tartotta magát az a hit, hogy légüres térben nincs anyag, mígnem kiderült, hogy a vákuum nem annyira üres mint hittük s fer^gható úgy mintáz anyag legalacsonyabb energiájú állapota. A geológus szerint a Föld kialakít egyfajta erőteret, amely nélkül semmit nem értenénk meg abból, ami körülöttünk történik. Einstein szerint a valóságban csak mozgó anyagról beszélhetünk. Ez a mozgó anyag hozza létre a teret és időt, dé ha ez az anyag minőségében megváltozik, akkor minőségében más teret és más időt fogunk létrehozni. Így érthetjük meg a reneszánsz képzőművészet fizikai terét és a század elejének formabontó művészeti törekvéseit. A régiekre az volt a jellemző, hogy csak metrikus terekben gondolkodtak. Ennek tagadása a

gráfelmélet, mely szerint a távolság értelmezhető, a térnek nincs kiterjedése, csak speciálisan húzott vonalakból áll. Mindez fontos szerepet játszik a közlekedésnél, a számítógépek szerkesztésénél és alkalmazásánál.

Kár lenne a Munkásakadémiának ezeket a nagyon is korszerű előadásait és beszélgetéseit megszüntetni, mert ha a témák első pillanatban elvontnak is tűnnek, következtetéseik a tudomány mai helyzetét és eredményeit tükrözik. A stúdió vendégei, a Bsloíannisz-gyár dolgozói is sokat okulhattak a beszélgetésből.

A Kényszerleszállás, Gyárfás Miklós új hangjátéka filozófikus bohózat A történet: Andi Adám, fiatel tanársegéd, a Mátra egy üde tisztásán ütötte fel sátrát, három hétre vállalva az erdei élétét, hogy az erdő nyugalmában és csendjében elkészítse „Az anti- anyag materialista magyarázatának filozófiai vetülete” című tanulmányát. Magányát egy földre érkező angyal zavarja meg, aki a lezuhant repülőgépről ejtőernyővel érkezik a tisztásra. Megtetszik neki a fiatalember, nem utazik tovább Rómába, itt marad az ember közelében, maga is emberré válik és vállalja a tanulmány gépelését. De mitől lesz egy földöntúli lényből, akinek egyetlen magyarázata az, hogy nincs, ember. Attól, hogy gyűlölni kezdi az ismeretlen menyasszonyt, hogy súlya van, hogy kosztümöt hord, hogy nem fél, hogy hideg vízben mosdik s követel is. „Tessék velem valamit kezdeni” — mondja az első reggelen a megszeppent férfinek. Elég bágyadt történet, mégis derűs perceket szerzett az író a hallgatónak, mert a gondos rendező — Molnár Mihály — felhasználta a modern technika kísérő jelenségeit és a helyenként szirupossá váló

bohózatot két rendkívül s^=

né.'Z — Váradi Hédi é# Gábor Miklós — önfr.ledt iátéka tette emlékezetessé.

A januári S zi v.á r « vány áttéve a Petőfi rádió vasárnap delelő', i műsorába a futó isrnaretsé^űkr51, a. ve« leden találkozásokról szólt „Milyen hatással vannak életünkre, hogyan javítják vagy rontják hangulatunkat, közérzetünket, mire jók és mire lehetnek jók az ilyen és hasonló jelentéktelennek tűnő, mégsem jelentéktelen találkozások?” — kérdezte a szerkesztő, Boros János. A műsor riporterei a tanácshá- zán, rendelőintézetben, kocsmában, az Operaházban, a Híradó moziban, egy OTP- fiókban, az Emkében és vonaton kérdeztek meg embereket e találkozások értelméről és jelentőségéről. Ezekből a találkozásokból nem ismerhetők meg emberi jellemek, vágyak, gondok, életutak, nem a konvenciók, nem az elidegenedes miatt sem, csak egyszerűen azért, mert nincs idő, akarat, szándék egymás megismerésére. Lehet, hogy a véletlen találkozásokból évekre vagy életre szóló kapcsolatok születnek. Az egymásratalálás, a másikkal való törődés történetét mondta el az Emke főpincére 1944 őszéről és a régi kávéházról. Akkor az Emke csendes hely volt, alkalmas a beszélgetésre, vitára, olvasásra. Ide jártak a kezdő orvosok, újságírók, fi- lozopterek, mert az Ereikének volt a legjobb külföldi folyóiratanyaga. József Jolán 1944 őszén a pincér segítségét kérte az elbújtatott üldözöttek megsegítésére, élelmezésére. A mai kávéház élete más; c’ete felgyorsult, futó ismeretségek születnek, zöldségesek, pulóve- resek otthona, egy nagy város nyugtalan szigete. Jó is volt hallani ezen a délelőt- tön a Sárközi György-ver- set, a Virágok beszélgetését, az emberek magányáról, az ismeretlen ismerősökről, az egymásért és egymás ellen élő emberekről: „úgy- nézzük egymást szomorúan, kíváncsian, mindentudóan, mint hulló csillagok figyelnek egymás útjára lefutóban”.

Ebergényi Tibor

Együttműködés az ipari szövetkezetek és a Megyei Könyvtár között

A közművelődést fejlesztendő, hasznos együttműködés van kibontakozóban az ipari szövetkezetek és a Megyei Könyvtár között: kölcsönösen arra törekszenek, hogy növekedjék az olvasók tábora.

Az elképzelések szerint — ahogyan ezt hétfőn délután a KISZÖV egri elnökségi ülésén ismertették — a megye- székhelyen, Gyöngyösön és Hatvanban a városi szövetkezeti bizottságok könyvtárlátogatásokat szerveznek a, ktsz-ek szocialista birgádjai vezetőinek részére. Ezek során egyrészt a könyvtárak szolgáltatásairól tájékozódnak a vendégek, másrészt gyakorlati tanácsokat kapnak kulturális vállalásaikhoz.

Szó van arról, hogy a szövetkezeti dolgozók a továbbiakban állandó meghívottjai lesznek a különböző könyvtári rendezvényeknek, az irodalmi esteknek, az író- szakíró-olvasó találkozóknak, ankétoknak, kiállításoknak. Rendszeresekké válnak a szakirodalmi tájékoztatások, bibliográfiák biztosításával adnak segítséget a KISZÖV tanfolyamaihoz. S — egyebek mellett — tervezik azt is, hogy két szövetkezetben letéti könyvtárat létesítenek, s ezeket a területileg illetékes

könyvtárak gondozzák. Továbbá pedig megállapodtak abban, hogy a KISZÖV elnöksége, illetve a megyei szövetkezeti bizottság szervező munkával, erkölcsi, anyagi segítséggel támogatja a Megyei Könyvtár munkáját

Dr. Holló Béla vezetésével az elnökség ugyanekkor a IV. ötéves terv szövetkezeti teljesítéséről, valamint a következő öt év megyei mozgalmi feladatairól tárgyalt Értékelte a testület a kongresszusi munkaverseny második szakaszát, valamint más szervezeti ügyekkel foglalkozott

17.55:

PERGŐ KÉPEK

9V3& február HL, kedd

Amatör filmesek műsora.

Még tavaly pályázatot hirdetett a Magyar Televízió közművelődési főosztálya és a Népművelési Intézet — amatőr filmesek részére.

A pályázatra 35 munka érkezett amelyet szigorú zsűri bírált el. S most az eredményekről hallhatunk és láthatjuk az első helyezett kis- filmeket és megismerkedhetünk alkotóikkal is. A hat legjobbnak ítélt amatőr film eredetiségével, ügyes téma- választásával és filmszerű megoldásaival érdemelte ki. hogy a tévé nyilvánossága «lé kérüljö&

Azon a télen rengeteget

nevettünk. Apa mindig otthon volt és fütyörészett, Béla mozsártörövel harangozott, én két rossz fazékfedőt verdestem össze ütemesen, Pepi kávéskanalat ütő-. getett a csésze oldalához. Anyuka pedig dúdolgatott. Ezt a zenebonát nagyon szerettem. mert úgy. de úgy elzsibbadt tőle a gyomrom. Apa jókat bírt mulatni. Ha anyuira kérdezte: — Na, mit eszünk ma. gyerekek? — apa ráfelelte: — Aludttejet szódával. Vagy: — Járomíny- levest. Délben krumplileves után ana ünnepélyes arccal felemeVzedett:

— Gyerekek, következik a

második Jogán

Mi kórusban üvöltöttük:

— A kézfogást

Megfogtuk egymás kezét.

ól megszorítottuk. Apa felállt az asztalnál és szavalni

kezdett:

— Nincs kenyér, de van Erdélyi induló! — Azzal el- fütyülte az Erdélyi indulót, ami Erdély „visszaszerzéséről” szólt.

Mikor besötétedett, nagyon szerettük, ha nem gyújtotta meg anyuka a petróleumlámpát. Ilyenkor apa mesélt. Így ismertük meg Robinsont. Gullivert, M ’ic'i'iiu- ren bárót meg a sok ellenőrizhetetlen históriát.

Mulattunk azon is., amikor Béla felhúzta a cio’iH és elől kibújt az orrán a 12 éves mgylábatijja„ Pepi négyké?

láb ereszkedett és be akarta kapni. Anyuka a piszlcavas- sál bökdöste.

Egy napon az iskolából ha- zamenve. otthon anyu pattogó dalokat énekelt a sűrű,

fojtó gőzben és nagy. idegen ruhák lógtak a kötélen. Arca piros volt. A legmulatságosabb mégis az volt. amilcor apa igen fényes szemmel jött este haza; mindjárt az ajtóban nagyot bólintott. Mérgesen nézte az összegyűrődött szőnyeget, felkapta és a sarokba hajította, hogy porfelhő csapott utána a magasba. Tudtuk, hogy most következik az örömük öröme, a krétakör játék. A rongypokrócokat felszedtük, s a szoba közepén krétával egy nagy kört húztunk, bele egy kisebb kört A két kör között kellett kétszer körbefutní. Aki egyszer se lépett a vonalra, az kapott mindenkitől egy — csókot. Apa o-is-’gó-ek látszott most. lehal'l*. hogy magraj—’lfa a két ’ őrt és kitör előre esett, a két terrierére. Aon nnmi.nkít csuklóit és azt mondta:

— ra r Jón osánM

blikk.

boAnyüka erre bejött a konyhából. Egy Ideig moso lógva nézte apát, aztán így szilt:

— Ugyan ne kom Húzz, Bandi.

Apa nagyon rossz ul ézett ki. Fel akart állni d nsz- szaesett. Újra nézi' ; :ilő~ dött a padlón, hon i fc u' jón, de olyan nagy lendületei vett, hogy most előrebukott és elterült a'földön, miközb n a zsebéből öt sóskifli gurult a földre. Diadalord:'ássál vetettük magunkat a ki’l kre. Anyuka már ekkor rí' colt homlo'-kal nézte ap it. aki fuldoklóit a nevetéstől, közben nagyokat csuklóit:

— Pardon, drágám. — kapkodott levegő után a földön elnyúlva —, borravalót kaptam. 1 főisp ón úr mulatott ná.ki' k az éjjel. Borravalót kaptam.

Apa ott a földön rmomban elaludt. Anyuka két darab bádog l-i‘"'—gőst szedett ki a zseb **>"L Főiem -Pa és m'nd n kettőt mn-es’költi, úgy ■" áztatta saját köténye zsebébe.

Jaj, de vidám telünk volt,

JJÁnet, Gém. >