Népújság, 1976. február (27. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-10 / 34. szám
Kínai egyenlet -sok ismeretlennel A pekingi utódlás világszerte meglepetést keltett. Megszoktuk már, hogy a kínai vezetés lépéseit nehéz kiszámítani. Csou En-laj halála után azonban szinte egyöntetű volt a vélemény, hogy a miniszterelnöki tisztséggel Teng Hsziao-pinget bízzák meg, aki az utolsó időkben gyakorlatilag a kormányt vezette. Nem így történt. S vajon mi játszhatott közré abban, hogy a protokollsorrendet, a megkövült hierarchiát mindig pontosan követő pekingi vezetés az 56 éves mezőgazdasági szakembert, a „kulturális forradalom” egyik vezetőjét, majd tartományi első titkárát részesítette előnyben? A kérdésre talán az elkövetkező hetek, hónapok választ adnak. Addig azonban a találgatások témája Hua Kuo-feng, a kínai rangsor 11. helyezettjének kinevezése. Meglehet — s ezt a nézetet vallja a New York Times is, az új ideiglenes, ügyvezető kormányfő egy új frakció képviseletében foglalta el helyét a miniszterelnöki székben. Az sem lehetetlen, hogy kinevezése a hatalmi harc kompromisszumának eredménye. Megfigyelők azt is latolgatják, vajon Mao Ce-tung milyen szerepet játszott a miniszterelnök kijelölésében. Az új kínai miniszterelnök földije, mindketten Hunan tartományiak, s lehetséges, hogy ez is döntötte el kinevezését. Egy másik körülmény is ráirányítja a figyelmet az új kormányfő kinevezése körüli találgatásokra. A kínai sajtó és a rádió ugyanis a múlt hét végén i^zte a Zsemin Zsipao terjedelmes cikkét azokról a párton belüli körökről, amelyek a kapitalista útra kívánják téríteni Kínát. Ezek a hatalommal rendelkező körök — írta a kínai pártlap — a vagyonosok és a burzsoázia érdekeit képviselik. Ahhoz a revizionista vonalhoz tartoznak — állapította meg a kínai lap —, amelyet Liu Sao-csi és Lin Piao követett. Kínai szokás szerint személyes utalás nem történt a cikkben. Mindenesetre több mint feltűnő, hogy éppen Csou En-laj utódlásának eldöntése idején jelentették meg. Kétségtelen, hogy nem könnyű nyomon követni a kínai logikát, még körülményesebb bizonyos jelenségekből következtetéseket levonni. Annyi azonban bizonyosnak tűnik, hogy a vezetés második vonalából hirtelen ügyvezető miniszterelnökké előlépett politikus olyan időszakban foglalta el helyét, amikor már nemcsak a miniszterelnöki utódlás kérdése került terítékre, hanem egyre inkább központi problémát jelent a Mao-utáni korszak megalapozása. Lehet, hogy Hua Kuo-feng már ennek a koncepciónak a jegyében követte a mérsékelt hírében álló elődjét. A koncepció azonban még így is túlontúl sok ismeretlenes egyenlet. (KS) Újabb foldlokfselí Guatemalában Rögtönzött tűzhelyen készít! az ebédet egy kislány Guatemala város egyik roinbadőlt negyedében (Népújság telefotó — AP—MTI—KS) Guatemalában a szerdai pusztító földrengés után, szombaton és vasárnap újabb földlökéseket észleltek. Közülük egy, 5,5 erősségű volt (a szerdai 7,5) és 25 másodpercig tartott. Újabb halálos áldozatokat követelt. A meteorológiai intézet jelentése szerint, szerda reggeltől, vasárnap estig 422 földmozgást észleltek a műszerek. Guatemala városban megkezdődött a romok eltakarítása. De rendkívül lassan halad, mert az újabb földrengéstől való félelem miatt, tízezrek menekültek a fővároson kívülre. Pánikot okozott az is, hogy a szerdai katasztrófa óta, három vulkán működése erősödik, s környékükön mindent hamu borít Mivel a 700 ezres fővárosban járványveszély fenyeget, a hatóságok meggyorsították az áldozatok eltemetését. Többségüket tömegsírokba helyezték. S a kényszerűség miatt, elmaradt a végső tiszteletadás is. A legnagyobb kárt szenvedett külvárosi negyedekben még most sincs víz és villanyáram. Az éhező tízezrek élelmiszerraktárakat rohamoztak meg. Elszaporodtak a rablások és fosztogatások is. A hatóságok 15 fosztogatót nyilvánosan kivégeztek. Egymás után érkeznek a nemzetközi segélyszállítmányok a katasztrófa sújtotta városba. Kuba, tízezer dollár értékű orvosi felszerelést és gyógyszert küldött HŐS NÉP HŐS PÁRTJA Huszonöt éve, 1951. február 11én alakult meg a Vietnami Dolgozók Pártja. Negyed századdal ezelőtt. 1951 februárjában ülésezett az Indokínai Kommunista Párt II. kongresszusa és akkor döntöttek úgy. hogy a párt vietnami frakciója felveszi a Vietnami Dolgozók Pártja nevet (1930 januárjában. amikor az Indokínai Kommunista Párt megalakult. Délkelet-Ázsia három országa — Vietnam. Laosz és Kambodzsa Indokína néven volt francia gyarmat.) 1951-ben már hat esztendeje létezett az ország északi részén a Vietnami Demokratikus Köztársaság, s a kommunisták a Viet Minh. a Függetlenségi Liga vezetőjeként irányították a széles osztályszövetség jegyében megalakult szervezetet. A Viet Minh a felszabadulásért küdző nép politikai és fegyveres harcának irányítója, majd az 1945 augusztusában megszületett Vietnami Demokratikus Köztársaság vezető ereje volt. Az 1951-ben megalakult Vietnami Dolgozók Pártja vezette tovább a szabadságharcot az ellenállás kimagasló katonai győzelméig, a Dien Bien Phu-i diadalig. A francia gyarmatosítók fölött aratott történelmi győzelemről szólva mondotta Le Duan. a VDP főtitkára:'„Mit kellett tenni, amikor az ország északi fele már, teljesen felszabadult, de a deli résznek még mindig szembe kellett szegülnie az amerikai, behatolással? Vajon várnia kellett-e Északnak Dél fel- szabadulására. mielőtt előre haladtak a szocializmus felé? A válasz a következő:volt: azonnal előre kell haladni a szocializmus felé és egyidejűleg be kell fejezni Délen a nemzeti demokratikus forradalmat.” Tavaly tavasszal a Vietnami Dolgozók Pártja vezette Vietnam népét a teljes győzelemre: kiűzték a maradék amerikai erőket és megsemmisítették a hazaárulók re- zsimjét az ország déli felén. A most negyedszázada megalakult Vietnami Dolgozók Pártja politikájával, a legszélesebb népi támogatással indult el a japán, francia és amerikai imperializmus felett győztes vietnami nép napjainkban a Ho Si Minh által kitűzött cél. az évtizedekig ketté tépett ország teljes egyesítésének megvalósítására. a■ to. Ismét Georges Maichais a főtitkár Befejeződött az FKP kongresszusa Vasárnap a párt vezető szerveinek újraválasztásával és Georges Marchais zárószavaival ért véget az FKP XXII. kongresszusa. A küldöttek megválasztották a 121 tagú új Központi Bizottságot, amely ismét Georges Marchaist választotta főtitkárának. Ezután Georges Marchais mondott záróbeszédet. Mindenekelőtt megköszönte a külföldi testvérpártok és felszabadító mozgalmak képviselőinek kongresszusi részvételét Kijelentette: itt-tartózkodásuk alatt meggyőAz SZKP XXV. kongresszusa előtt (4) Az aszkéták nyugdíjla mennek Innokentyij Szmoktunovsz- Sdj, a népszerű színész egyik híres filmszerepében a hatvanas évek elején egy makulátlanul becsületes autótolvajt játszott, aki a tisztességtelen úton szerzett személygépkocsikat lopja el, az értük kapott összeget pedig gyermekotthonoknak utalja át E komédia abban az időszakban született amikor a Szovjetunióban a drágább tartós fogyasztási cikkek birtoklása a közszemléletben elég könnyen gyanút keltett a tulajdonos jóhiszeműsége iránt Ezt a közszemléletet egyébként is egyfajta asz- kétizmus jellemezte. A szovjet emberek nagy része nem , igénytelenségből szokott hozzá bizonyos anyagi javak nélkülözéséhez, hanem ezeknek az anyagi javaknak a hiánya folytán — az ország magasabb gazdasági és védelmi érdekeinek előnyt biztosítva — rudato- san korlátozta igényeit Ez a korszak elmúlt. Ma is előfordul persze, hogy a városi házak kapuja előtt is gyakran megta1 álható kis- padokon üldögélő nyugdíias nénikék megszólják a fiatal lányokat, mert divatos holmikban tárnak, de ez már semmiképpen sem közszemlélet. Több hús, keverebb kenyér A nép életének javítására az SZKP mindig, a szovjet társadalom fejlődésének minden szakaszában törekedett. De a lehetőségek — Leonyid Brezsnyev beszélt erről a XXIV. pártkongresszuson „az ismert történelmi körülményeknél fogva huzamos ideig korlátozottak voltak. Most jelentősen bővültek ezek a lehetőségek, s ez alamj£M 1976. február X0„ kedd pot ad a párt számára ahhoz, hogy a gazdasági építést még inkább a nép életszínvonalának emelésére irányítsa”. Az új lehetőségek — egy ismert szovjet közgazdász szerint — a fejlett szocialista társadalom felépülésével jelentek meg a Szovjetunióban. Ezt a társadalmat a termelés sokszorosan megnövekedett méretei, a társadalmi-gazdasági viszonyok érettsége és a tudományos-műszaki haladás felgyorsulása jellemzi. Az így megnövekedett lehetőségeket vették alapul már a kilencedik, és napjainkban, a tizedik ötéves terv kidolgozásánál. Mindebből az tűnik ki, hogy a fogyasztó ugyan soha nem volt a szovjet társadalom elhanyagolt, másodrendű tagja, mint azt a „fogyasztói társadalom” hívei állítják, hiszen a szovjet ember az egészségéről, művelődéséről, létbiztonságáról, munkalehetőségéről való gondoskodás tekintetében korábban is többet „fogyasztott”, mint a tőkés országok lakossága És elérkezett az idő, amikor egyre nagyobb mértékben részesedhet a köznapi értelemben vett fogyasztási javakból is. A fontosabb élelmiszerekből az egy főre jutó fogyasztás 1974-ben húsból 55 kiló volt (az 1960. évi 40 •dióval szemben), tejből 315 liter (a korábbi 240 literrel szemben), cukorból 41 kiló (az 1930-as 28 kilóval szemben). Kenyérből viszont a szovjet átlagpolgár 1974-ben 142 kilót forrasztott az I960, évi 164 kilóval szemben. A ke- nyérfogvasztás csökkenése azonban a táplálkozási kultúra em",'k'"iésén'>k biztos íele. Hasonló, okból c ikként az utóbbi években a burgo- ny afogy asz tás it Ugyancsak 1974-es adatok alapján száz szovjet család közül rádiókészüléke 77-nek, televíziója 71-nek, hűtőgépe 56-nak volt A tartós fogyasztási cikkekből való ellátottság számszerű növekedésénél nem kevésbé lényeges a hiánycikkek számának fokozatos csökkenése. Az utóbbi két évben jutottak el oda, hogy — a személygépkocsik kivételével — minden alapvető tartós fogyasztási cikkből széles választék áll rendelkezésre, s nemcsak a fővárosban, vagy az európai nagyvárosokban. Egy Moszkvától nyolcezer kilométerre fekvő távol-keleti nagyváros, Habarovszk egyik központi iparcikkboltjában 1975. szeptember elején 14 fajta magnetofont, köztük hat kazettás típust árultak. Hat és fél millió autó Az inflációs hullám, amely részben a tőkés világgazdasági válság nyomán, részben egyéb gazdasági okokból az elmúlt években ilyen vagy olyan mértékben szinte egész Európára kiterjedt, a szovjet határokon mindeddig nem jutott túl. Nem mintha a világpiaci árak emelkedése nem érintené a szovjet gazdaságot Tény azonban, hogy óriási anyagi áldozatok áián, a mérhetetlen anyagi és pénzügyi potenciállal rendelkező szovjet állam a megnövekedett terheket eddig teljes mértékben magára vállalta Ügy tűnik, ez az árpolitika a következő ötéves Időszakban is változatlan marad. Részben ezzel magyarázható, hogy a munká- sok és alkalmazottak jelenlegi 150 rubeles átlagbére mellett a tartós foevaszfáü cikkek ára gyakorir ’en család számára e’érhe1^ Egy aagykéjpentyős televízió nem egészen háromhavi, egy színes televízió négy és félhavi, egy kétszáz literes hűtőszekrény kéthavi fizetésből vásárolható meg. A személy- gépkocsik ára három-négy évi munkabér, — meglehetősen magas. Mégis — *a családok többségében nemcsak egy kereső van — jelenleg négymillió személygépkocsi van az országban, s további hat és fél milliót gyártanak 1980-ig. A lakásépítkezések nemzetközi viszonylatban páratlan abszolút méretei közismertek. A lakóterület összessége az utóbbi tizenöt évben több mint kétszeresére nőtt, míg a népesség csak ötven százalékkal gyarapodott. Egy városi lakosra például ma 12 négyzetméternyi lakóterület jut az 1958. évi 8 négyzet- méterrel szemben. Ez nem a végállomás, hiszen a fejlett ipari országokban ennél magasabb az egy főre jutó lakóterület A tizedik ötéves terv lakásépítkezési előirányzatai nem csökkennek a kilencedikhez képest A legelfogultabb nyugati megfigyelők is észrevették, hogy a szovjet emberek öltözködése az elmúlt években választékosabbá vált Másrészt fanyalogva szokták felsorolni, hogy a helyenként kétségkívül olajozásra szoruló elosztási mechanizmus hibái miatt olykor mi mindent nem lehet kapni a moszkvai üzletekben. Manapság azonban „a külföldi megfigyelők” — beismerésük szerint — erre vonatkozó adataikat nem saját élményeik, hanem a központi szovjet lapok méltatlankodó. feddő hangú c'k k-M alánján gyűjtik egybe. Moszkva, 1976 február Bekor Pál (Következik: A scsoklnőí kísérlet) ződhettek arról, hogy a francia kommunistákat az internacionalizmus forró érzelmei fűtik. „Biztosíthatjuk pártjaikat és mozgalmaikat — mondotta Marchais a külföldi küldöttségek felé fordulva —, hogy e szolidaritásunkat semmi sem fogja megcáfolni. Pártunk mindig határozottan vállalni fogja nemzetközi kötelezettségeit.” Marchais ezután hangsúlyozta: az egész közvélemény azért kísérte olyan nagy figyelemmel a kongresszus munkáját, mert a tanácskozás középpontjában az egész francia társadalmat foglalkoztató nagy kérdések álltak. A tőkés rendszer egyre inkább a bomlás jeleit mutatja, s a nagyburzsoázia már csak a nélkülözés és az igazságtalanság perspektíváit tárhatja a nép elé. A kommunisták nem hisznek a nyomor végzetszerűségében, hanem azt mondják a népnek: megvan a lehetőség arra, hogy emberhez méltó életet éljen. Ehhez azonban a társadalom megváltoztatására van szükség, köztulajdonba kell venni a gazdaság döntő elemeit, s a politikai hatalmat a dolgozó népnek — amelynek lüktető szíve a munkásosztály —kell a kézbe vennie. A francia kommunisták e kongresszuson az ország sajátosságainak megfelelő, demokratikus utat javasolnak a szocializmus felé a francia népnek, olyan utat, amely megfelel a francia realitásoknak — mondotta a főtitkár. *• A továbbiakban rámutatott: a francia kommunisták — hagyományaikhoz híven !— most is az első sorokban küzdenek a nemzeti függetlenség és szuverenitás védelméért, a leghatározottabban szembehelyezkednék azzal, hogy egy új, atíantis- ta jellegű „Német-Írómat, Szent Birodalomba” olvasz- szák be Franciaországod Most az a feladat vár rájuk, hogy megnyerjék a dolgozók millióit. Ezt elsősorban azzal érhetik el, ha élére állnak mindennapi küzdelmeiknek, a nyomor és az igazságtalanság elleni harcuknak. Ki kell bontakoztatni a széles körű népi tömörülést, s meg kell erősíteni a baloldali pártok egységét, amely enhek a tömörülésnek a tengelye, és „igazi harci szövetséggé kell változtatni. Ezzel készítjük elő annak feltételeit, hogy holnap — amikor majd részt veszünk az ország ügyeinek irányításában — azért munkálkodhassunk, hogy továbbfejleszthessük a demokráciát, amíg az ki nem teljesedik a szocializmusban” — fejezte be beszédét Marchais. Ford: Lehetséges a SILT megállapodás 2. „Ügy hiszem, lehetséges 1976- ban a SALT—2. megállapodás, bár vannak még nehézségek” — jelentette ki Ford amerikai elnök a Christian Science Monitor hétfői számában megjelent nyilatkozatában. Ford szerint nem mondható meg előre, sikerül-e annyira leszűkíteni a SALT-kérdésekben a nézet- különbségeket hogy ez év nyarán sor kerülhessen az amerikai—szovjet csúcstalálkozóra — de a találkozó lehetséges. Amerikai részről márciusban új javaslatokat tesznek a SALT kérdéseiben — mondotta. Az amerikai elnök emlékeztetett rá: amennyiben nem sikerül megkötni az újabb SALT magállapodást. 1977- ben lejár az első, s ily módon — Ford szerint — a katonai költségvetés «igen jelentős növelése” válik szükségessé. A stabilitás hiánya, a fegyverkezési vér- seny hangsúlyozta, „nem jó sem az Egyesült Államok és a Szovjetunió’ sem a világ számára”. Ford szerint az Egyesült Államok „nem adta fel Angolát” s arra számít, hogy az UNITA csapatai tovább harcolnak és gazdasági nehézségeket okoznak maid a luan- dai kormányzatnak, Gerald Ford a Christian Science Monitornak , adott nyilatkozatában elmondotta még, hogy változatlanul' hé- lyesnek tartia ázt a döntését, amellyel annak idején kegyelmet adott ' elődjének, Nixonnsk. Egyébként a volt elnökkel változatlanul 5ó viszonyban van, id'ik’it telefonon beszél vele, de sohasem politikáról.” (MTJj [ Hétfő esti külpolitikai kommentárunk:
