Népújság, 1976. február (27. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-08 / 33. szám

Munliaorogram öí esztendőre 4.

Hogyan élünk 1980-fcan?

f AZ ÖTÖDIK ÖTÉVES

i TERV válaszol erre a min- I denkit foglalkoztató kedésre. Az egy lakosra jutó reáljövedelem 18—20, az egy keresőre jutó reálbér 14—16 száza- ; lékkai növekszik az öt esz- ; tendő alatt. Igényeink szerint Sehetne e növekedési ütem gyorsabb is. Lehetőségeink azonban korlátozottak. Gaz- i daságilag már az 1974—1975- J ben elért viszonylag magas életszint sem teljesen megalapozott. Köztudott, hogy az ugrásszerűen növekvő külgazdasági követelményekkel, az import drágulásával nem tartott lépést a belső tartalékok hasznosítása, a gazdálkodás hatékonyságának tokozása. így az életszínvonal emelésének szerényebb ütéssé is az elérhető legkedvezőbbnek számít, elérése és a jövő megalapozása szokásosnál nagyobb erőfeszítést 'Igényel a következő öt esztendőben.

Az új ötéves tervidőszak d- uő felében kell határozott lépéseket tennünk a gazdasági egyensúly javítása, a külföldi eladósodás mértékének csökkentése végett. S ekkor

1.976—1977-ben less érzékelhetőbb az életszínvonal -emelés mérséklődése is. Az 197«. évi népgazdasági terv elő- iránv-atai közt a reáljövedelem 3 a reálbér IJ& százalékos növekedése szerepek (Ezek megvalósulása — fogyasztói árszínvonal 1976-ra tervezett 4,5 százalékos növekedését is figyelembe véve — az egy keresőre jutó nonú- ailbér í névleges bért M. az

További >

erőfeszítésekre vám szükség

< Alisba vsa. taaulsigeaabb

dokumentum a Központi Statisztikai Hivatal most kiadott jelentésénél, amely az 1975. évi terv teljesítéséről, népgazdaságunk fejlődéséről ad számot. A jelentésben közölt számok, adatok egyértelműen arról tanúskodnak, bogy a bonyolult, rendkívüli módon megnehezült világgazdasági helyzetben is kikerült népgazdaságunknak tovább fejlődnie, sikerüli eredményeinket tovább fokozni Semmiképpen sem lebecsülendő dolog ez, hiszen az elmúlt évben még a legfejlettebb kapitalista mt- lázárokban is Jelentősen csökkent a termelés, nőtt az infláció, és emelkedett a munkanélküliek száma.

Éppen szocialista tervgazdálkodásunk lényegéből következik. hogy nálunk a világgazdaság negatív tendenciái sokkal kevésbé érvényesültek, mint a tőkés országokban. A statisztikai hivatal jelentéséből azonban az is kitűnik, hogy céljainkat mi sem tudtuk maradéktalanul megvalósítani. A nyilvánvaló eredmények mellett a tervezettnél kisebb mértékben nőtt az ipari, a mezőgazdasági termelés, és a tervezettnél kisebb mértékben javult népgazdaságunk egvensúlyi helyzete is. Pasz- szívummal zárult külkereskedelmi mérlegünk is.

Éppen ebből következik, bogy az idén további erőfeszítésekre vám szükség ahhoz. hogy a tavalyinál jobb eredményeket érhessünk el. Szorgos&bb. de főként sz;n- vona’asabb és ésszerűbb munkát kell yégezni mind- annyiunknak — akár gyár. termelőszövetkezet vagy Iroda is leayen a munkahelyünk —, hogy néu-rardasá- gonk "n-ö-'ai m5nél előbb me'-o’'** Adhassanak.

A jelentés minden szépítés, minden kozmetikázás nélkül tárja fel a való helyzetet, nem t’tkolva sem az eredménveket, sem a gondokat. Érdemben „vall"1 egész társa da’muitk tevékenységéről. énoen azért, hogy m’ndonkt megérthesse. műért ke’l még jobban még fegyelmezettebben dolgoznunk.

egy lakosra jutó nomi- náljövedelem csaknem 8 százalékos növekedését feltételezi.) Ez a szokatlanul alacsony fejlődési ütem a lakosság túlnyomó többsége számára nem is hozhat érzékelhető életszínvonal-emelkedést. Részben azért, mert a nominálbérek és -jövedelmek csak szűk körben emelkedhetnek, a fogyasztói árszínvonal viszonylag magas növekedési üteménél számottevően nagyobb mértékben. Másrészt azért, mert a közvélemény-kutatás adataiból ismerjük, hogy a lakosság csak 5—S százalékos reáljövedelem növekedésénél érzékeli az életszínvonal emelkedéséi, az ennél kisebb növekedés stagnálásnak, sőt visszaesésnek tűnik számára. S a látszattal szemben nem lehetnek elég hatásosak ás meggyőzőek a tények.

STATISZTIKAI MEGFIGYELÉSEK alapján valószínűsíthető, hogy a viszonylag alacsony átlagos reálbér- növekedés esetén elkerülhetetlen bizonyos körben az életszínvonal átmeneti visz- szaesése. Az intézkedések, erőfeszítések ugyan arra irányulnak, hogy minél szű- kebb legyen es a kör. így például a fogyasztói árszánieí emelő legnagyobb tételt, a hú»- hentesáru drágulását bér- ás jövedelemnöveléssel ellensúlyozzák. A tervek szerint fiz összeggel emelik e béreket, a nyugdíjakat, a családi pótlékot, a gyermekgondozási segélyt

Vagy: hat százalékos béremelésre ás hatnapi nyereségrészesedés képzésére a legtöbb vállalatnak és szövetkezetnek lehetősége nyílik. Így Is néhol, elsősorban a magasabb jövedelmű rétegeknél elkerülhetetlen lass az átmeneti visszaesés.

Az ötödik ötéves terv második felében felgyorsul majd a reálbérek és jövedelmek emelkedése. Az öt esztendő végeredményeképpen tehát a társadalom minden rétegének érzékelhető módon

Éppen egy kerekharaszc panaszos, az Erkel tér 5. szám alat lakó Kováé* Jenő ügy éber. telefonál az ingatlankezelő vállalat igazgatóján nak. amikor rányitunk:

— Tanácsi lakást bérek ds szinte lakhatatlan. A falról! omlik a vakolat, az ablakokon ujjnyi rés. ősz óta ígérik neki. hogy rendbe hozzák, s olajkályhát küldenek. Három gyerek a családban!

Kis csend, mert Bertái Sándor beszél a drót másik végén. Amit hallunk, isméi dr. Novak Pálné, hatvani országgyűlési képviselőnő hang- js— Köszönöm. Indul az ügyfél, öt perc múlva önöknél van. S akkor szíveskedjék a megbeszéltek szerint

*

Kattan a készülék, visszaül hozzánk.

— Amit csak lehet. így intézek. Melegiben! Ilyenkor még jobban élnek a részletek. szükség esetén a panaszost is segítségül hívhatom, hogy minden tisztább, világosabb legyen. Na és egy másik szempont. Nem. szeretem á papírmunkát. Nyakig vagyunk benne, minek szaporítani. Egyébként az ügyfeléknek sem szoktam írni. ha sikerül valamit elintéznem. Úgyis észreveszik. Más a helyzet, ha valamilyen akadályba ütközöm. Akkor megy a levél.

— S mivel keresik leginkább egy-egy fogadónapon?

— Lakásigénylés, gyermekintézmények. És nemcsak hivatalos fogadónap alkalmával. hanem amikor csak bent találnak a hivatalban. Sokszor röstellem. hogy a nagy jövés-menéssel zavarják munkatáraimat.

*

Mintha csak bizonyítani akarnia Lő»*s Istvánná. A cuemelkedik majd az életszínvonala. Azoké is, amelyeknél a nomináljövedelmek emelkedése az első években a fogyasztói árszintnövekedés hatását sem ellensúlyozza.

Amíg a személyes fogyasztás növekedési üteme átmenetileg mérséklődik elsősorban a magasabb jövedelmű rétegeknél, addig az életszínvonal alakulását szintén lényegesen befolyásoló össztársadalmi fogyasztás töretlenül növekszik. így mindenekelőtt több lakás épül 1976—1980-ban, mint az előző öt esztendőben. Gyarapodik az állami erőforrásokból épülő lakások száma és aránya Is. Növekednek x közművesítésre fordított kiadások. Töretlenül folytatódnak az óvodaépítkezések, ■ több kórházi ágy és általános iskolai tanterem létesül, mim a megelőző őt évben. Ezek az invesztációk hosszú távon alapozzák meg a szociális gondoskodást, a növekvő társadalmi szükségletek magas fokú jövőbeni kielégítését

AZ CJ ÖTÉVES TERV nem a vágyakat, az óhajokat összegezi, hanem e reális lehetőségekre épít Kénytelen számolni azokkal a tartós, a jövőben is ható világgazdasági változásokkal, amelyek két év óta jelentős veszteségeket okoznak népgazdaságunknak. S az elmúlt két évben mi lényegében úgy dolgoztunk és éltünk, mintha nem U lennének e változások és veszteségek Az új ötéves terv a megváltozott feltételekhez igazodva lényegesen jobb, eredményesebb munkát igényel és némileg szerényebb életvitelt ígér. Mert csak így kerülhetnek az ország bevételei ét kiadásai egyensúlyba. így kerülhető el a mindenkit érzékenyen éeiaUt visszaesés.

Kovács József

(Befejező résss Ezért a pénzértül

korgyártxSl értcezíK. tucatnyi! asszonytársa nevében.

— Szüléink is dolgoznak, sokan három műszakban, kire bízzuk a gyerekeket? Óvoda, napközi kellene. Nem zárhatjuk rájuk az ajtót, felügyelet nélkül pedig elcsatangolnak. Az utcán nevelkedjenek? Volt egy okos a gyárban. Azt mondta, ahol nem jut a gyerekeknek óvodai férőhely, fogadjanak melléjük felügyelőt Kérdem én. melyik fiatal házaspár tud ilyesmit megfizetni, amikor egy valamire való albérletért nyolcszáz forintot elkérnék, s közben szeretne havonta kicsit félretenni, hogy majdan építkezhessen? Tesék x gondunkat szóvá tenni!

Minden adat jegyzetfüzetbe kerül, majd a képviselőnő röviden vázolja a helyi tanács pillanatnyi lehetőségeit, amelyek bizony szűkösek. Ezzel persze nem kerül le napirendről a kérdés. Súlya bizonnyal latba esik a most formálódó ötödik ötéves terv végső kidolgozásánál. Amikor a különböző keretösszegeket igyekeznek megyénk vezető: az igényekhez, igazítani.

*

A cukorgyári asszony helyére rövidesen Szuromi István, a csomópont szákszervezeti bizottságának titkára melléje pedig Srej József sportköri vezető ül.

— Miben segíthetek?

Szuromi István viszi a szót.

— A megye legrégebbi soortegvesülete vagyunk. ökölvívásba r. válogatottakat

MÉG NEM DÖNTÖTTÉK

EL megyénkben sem, hogy melyek lesznek azok a termelőegységek —, nem a mezőgazdaságban — amelyek fejleszthetők, illetőleg amelyeket megszüntetésre, vagy összevonásra javasolnak

majd.

Az igen nagy szakértelmet és felelősséget igénylő munka még csak a kezdeténél tait, de tulajdonképpen már csak idő kérdése, hogy az országhoz hasonlóan, Heves megyében is sor kerüljön annak a bizonyos „kényszerpályának” x kialakítására, amely az eddigi jó munkára alapozva, számos előnyt biztosít és további kedvező lehetőséget ígér x népgazdaság érdekeit eredményesen szolgáló termelőegységeknek, stagnáltatja, vagy meg is szünteti viszont azokat a munkahelyeket, amelyek fölött egyrészt eljárt az idő, másrészt túlságosan is sokba kerülnek —■ a nyereséges gazdálkodásuk ellenére is — a népgazdaságnak.

De fogalmazzunk enné! is konkrétabban! Itt van például Eger. A városban több mint 110 munkahely van. Megcáfolhatatlan tényekkel bizonyítható: a város lakosságához, a település munkaerejéhez viszonyítva es x szára rendkívül magas.

Hogy mennyire így van, azt jól bizonyítja többek között az is, hogy már nagyítóval sem lehet olyan üzemet találni a megyeszékhelyen sem, ahol ne jelentene gondot a krónikus munkaerőhiány. Egy sor korszerű gyárban — nemcsak Egerre jellemző — pusztán azért dolgoznak egy, vagy másfél műszakban a dollár- ás a rubelmilliókért vásárolt szuperokos masinák —, x termékekért szintén rubelt ás dollárt adnának —•, mert egyszerűen nincs aki üzemeltesse ezeket a gépeket

ÉS MIÉRT NINCS? Mert x meglevő munkaerő igen számottevő része olyan „szektorokban” tevékenykedik, amelyeknek sem a munkafegyelmét, sem x technikai színneveltünk. s jól megy az asztalitenisz futbalL Nemrég az igazgatóság támogatásával és társadalmi munkával remek edzőtermet építettünk. De most minden akadozik, mer: kevés a pénz. Tíz esztendővel ezelőtt még adott támogatási e tanács, s munkahelyi kérdések rendezését ígérte. Aztán bedugult a csatorna. Pedig az idén szerettünk volna végre úszószakosztályt alakítani i

A képviselőnő nem diszponál helyi vagy központi pénzforrások teleti. Válasza ezért egyértelmű.

— A legközelebbi alkalommal, amikor együtt lesznek a tanácsi apparátus vezető:, hangot adok kérésüknek. S az az érzésem, hogy fokozható a különböző sportkörök anyagi segítése.

*

' Idősebb, beteges asszony kopogtat Mini kidéről, beteg

vonalát sem a munka társadalmi értékét nem lehet ösz- széhasonlítani egy jól szervezett állami vagy tanácsi vállalatéval. Még akkor sem, ha a sok értékes munkaerőt „elszippantó” üzemecskék, szövetke- zetecskék -ahhoz a bűvös bázisszámokhoz viszonyúvá évről évre többet is termelnek.

Mi lesz a minőségre, a választékra, az olcsóbb munkára ösztönző konkurenciával ? És kik végzik majd el a megszűnő egységek munkáját?

Az aggódás teljesen fölösleges. Az említett konkurencia ugyahis évelj óta kiment már a divatból, s a nagy választási lehetőség pedig nemhogy hasznot, hanem igen gyakran inkább kárt akozott, — gondoljunk csak a nagyarányú munkaerő-vándorlásra —, s okoz ma is.

És hogy kik végzik el x megszűnő egységek munkáját? Azok a magasabb színvonalon dolgozó, s korszerű gépekkel endelkező üzemek, vállalatok, amelyek meglevő kapacitásukat éppen a munkaerő hiánya miatt nem tudják tejesen kihasználni. Amelyek nemcsak jobb élet- és munkakörülményeket biztosíthatnak, hanem a népgazdaságnak is jóval több hasznot adhatnak majd. Azzal, hogy egy műszak helyett kettőben, két műszak helyett háromban termelhetnek.

S MI LESZ A MUNKÁSOKKAL, a megszüntetésre vagy „beolvasztásra” ítéltetett egységek dolgozóival, vezetőivel? Az elmondottak tulajdonképpen már választ id rak a kérdésre. Oda mennek, ott várják őket dolgozni, ahol szükség var. rájuk, ahol jobbak az életkörülmények, stabilabbak a jövedelmek és okosobb gépekkel dolgozhatnak.

Természetesen csak ha akarnak, mert a választási lehetőségek ugyan szűkülnek majd, de a szabad munkavállalás ezután is jog marad. Nem nehéz azonban eldönteni, hogy melyik lesz a vonzóbb: egy korszerű gyár, egy jó kollektíva, a vastagabb horn. férje, s beteg 84 esztendős fia is. A gyerek lenne nagyon fontos.

— Talán, he a képviselő- asszony besegítené a szociális foglalkoztatóba. Merthogy nősülne, családot alapítana. De mire, amikor süketen sehol sem fogadják!

Előkerülnek a vizsgálati papírok, a korábban kiadott okmányok, s áttanulmányozásuk után két lehetőség kínálkozik a fiatalembernek:

(Pintér Tibor felvétele.)

vagy rokkantításért folyamodik vagy pedig egészségi állapotának megfelelő munkái vállal. Erre valóban alkalmas a szociális foglalkoztató. de hát ott is korlátozottak a lehetőségek. Utána kell :ézrii. Ígéretet tesz dr. No- vák Pálné, majd felénk fordul:

— Elég sok bajunk van az üzem miatt. Az emberek nem értik meg. hogy munkaerő- felvevő területe a

ríték, vagy egy olyan fereft ahol az eddiginél is kew. >b jut a fejlesztésre, a szcc. Us körülmények javítására, & nehéz fizikai munkát segítő gépekre.

Természetesen mindezekről nem paranccsal, hanem okos, értelmes szóval győzik majd meg azokat is, akik ragaszkodnak a megszokotthoz, akik kételkednek, vagy nehezebben értik meg, hogy nép- gazdasági, társadalmi érdekről van szó. Persze, ha akarják, ők is tudhatják: valamennyi munkáskézre szükség lesz, a felszabadult munkaerőt majdnem hogy tárt karokkal várják a nagyobb, az erősebb gyárak, vállalatok.

Nem nehéz következtetni ugyanakkor arra sem: a munkahelyek számának mérséklésével kevesebb igazgatóra, kevesebb elnökre, kevesebb főkönyvelőre, kevesebb osztályvezetőre lesz majd szükség. De — e munkásokhoz hasonlóan — a más területekre kerülő vezetők is társadalmi garanciának vehetik: értékes szakmai, politikai ismereteiket, gazdag élettapasztalataikat ezután is kamatoztathatják majd.

„Mondják meg őszintén; igaz-e, hogy szövetkezetünket megszüntetik?”

Az elnökségnek címzett kérdési az egyik ipari szövetkezetünk kommunistáinak — a közelmúltban tartott — tanácskozásán tették fel. Jó volt hallgatni az őszinte, bölcs választ: *Ne tessék találgatni! Munkánk van, dolgozzunk becsületesen. Ha sor kerül rá, úgyis időben szólnak. És elsőként nekünk, a kommunistáknak ”,

VILÁGOS, OKOS BESZÉD. Tanácsnak is kitűnő. Mert biztos, hogy így lesz. Vagyis, hogy időben szólnak, és elsőként a kommunistáknak. De addig is dolgozni kell. Nyugodtan, hiszen munka van bőven. S ezután is lesz.

Ezt is társadalmunk garantáljál

Koós József

íási határokhoz igazodik. Mondjuk, jelen esetben más a helyzet, hatvani lakosró: lévén szó. De amikor Rózsa- szentmártonból. Kisköréről, Atkáiról jönnének munkát vállalni!

*

— S aki lakásért jelentkezik.?

— Még csak a lakáselosztó bizottság tagja sem vagyok, nem hogy ilyen ügyben ígéretet tehetnék. Mint több más területen, ekkor általában jogi felvilágosítással él az ember. S tájékoztat. Például a most bontakozó mun- káslakás-építési akcióról, a megváltozott kölcsönkedvez- ményekről, s elmondja a rideg valóságot, amely szerint több százan állnak sorba lakásért. Előfordul azonban, hogy átkísérem az igénylő: az igazgatási osztályra, ahol még részletesebb eligazítást kap. Ilyenkor jutok én magam is a legújabb ismerethez a lakáshelyzettel, a különböző friss rendelkezésekkel kapcsolatban.

Már indulnánk, amikor megakad a szemünk egy levélen. Nem régi keltezésű. A címzett Novak Pálné. s a folyamodványt az Elefánt, Sal- lai. Csók István utcák lakó: írták: „Fizetjük évtizedek óta a városfejlesztési hozzájárulást, de méltánytalanul kevés a hasznunk belőle. Nyakig érő a sár, kocsi hozzánk nem jut be. Helyi buszjárat is elkelne. A hálózati vízről legfeljebb álmodunk olykor. Legfontosabb azonban az út! A közvilágítás megoldásinál már segített bennünket, mi most is bízunk a képviselőasszonyban.”

— Bízhatnak?

•— Mondtam, hogy addig nem ígérgetek, amíg a lehetőségekről nem tájékozódtam.

Óvoda» állás» lakás, sportsegély...?

Fogadónap a biza'oro jegyében

Múld vaj? Gy&ié

í összevonják? Megszűnik ük '■ — ma még leles sge.-i találgatások