Népújság, 1976. február (27. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-06 / 31. szám
Ahol a busófarsansj maszkjai készülnek Kaiké Mátyás mohácsi lakos 30 évvel ezelőtt kezdett el kedvtelésből maszkokat faragni. Azóta a kedvtelésből hivatás lett és mint a KIOSZ tagja, évente több mint 100 busómaszk kerül ki keze alól. Fűzfából faragja különböző formájúra, sertés- vérrel festi be barnásvörösre. Ezután kerülnek fel a legváltozatosabb alakú birka- és tehénszarvak. Munkáiból önálló kiállítás volt Zágrábban és hazánk több városában is. Sok maszkot visznek ki külföldre (Svédország, NSZK, Jugoszlávia) e busójárás alkalmával Mohácsra látogató turisták. (MTI Fotó — Kálmándy Ferenc) Zenés mesejáték a Gárdonyi színházban Hókirálynő Az egri színházban az idei évadban már a második mesejátékot mutatják be, teljes sikerrel. Azt most nem nagykalapos hangsúllyal mondjuk el, hogy a tervezett néhány előadásra már minden jegy elkelt, csupán megemlítjük, hogy a gyermekeknek a Csizmáskandúr is, a Hókirálynő is egy egész életre szóló élményt jelent Azzal a nem kis többlettel is, hogy bennük megtapad a színház, a színpad, az ott megéledő mesevilág, s az, hogy lelkesedésükben közbeszólhatnak, beleavatkozhatnak a játékba — legalábbis ezt hiszik —, nekik mindennél többet ér. A színpadi mesében talán nem is az az elsőrangú kérdés, mekkora szír-ességgel elevenednek meg ® képzeletbeli alakok, mennyire tudja a tízen aluliak mese- és kalandvágyát kielégíteni az író, a színész, a zeneszerző meg az a térség, ahol a varázslat éppen megvalósul. Az a fontos, hogy a gyermeki lélek kapjon elfogadható hőst, vagy hősöket, akiért vagy akikért lelkesedni tudjon, akinek a sorsát a boldogság eléréséig el tudja kísérni. Mi sem természetesebb, hogy itt a szeretet a legfőbb érték, a legmagától- értetődőbb mesebeli alapállás. A rokonszenv a gyerekekben amellett szól, aki a boldogságot akarja. De nem minden áron! Van ebben a Romhányi által magyarított mesében egy fiú, a Mesemondó, aki furfangos dolgokat eszel ki és mindenféleképpen segíteni igyekszik Gerdát, hogy eljusson a testvéréhez, Keihez és hogy vele együtt hazatérhessen. Álruhába öltözik, látszólag beáll a rablók közé. És bizony, amikor a rablógúnyában ott terem a Mesemondó Gerda mellett, a csöppségek a nézőtéren kórusban felkiáltanak Gerdának, hogy vigyázzon. Meg aztán ennek az írói túllépésnek az is következménye, hogy amikor felfedte kilétét a Mesemondó, a nézőtéren döbbent csend támadt, mert néhány szusszanattal előbb ellene, a rabló ellen izgultak. Az írónak, Svarcnak, ezt bizony utána kellett volna gondolnia! Alig néhányan ültünk felnőttek a nézőtéren a szerda déli bemutató előadáson, de megállapíthattuk, hogy a gyermeki lélek igazságérzete, s az, ahogyan azonnal válaszol a mondatokra és az eseményekre, jóval frissebb és talán egészségesebb is, mint a miénk, felnőtteké. A színház komolyan vette ezt a feladatot Jászai-díias rendezője, Jurka László Sulci Antal jelzésszerű, de képzeletet mozdító díszletei között fürgén vezette színészeit, tónust szabott a játéknak, s csak annyi rájátszást engedett a kiskorú közönségre, amennyi a darabban, a szituációban benne volt Ez a bemutató egyúttal alkalomként is kínálkozott a színház fiatalabb gárdájának, hogy ki-ki nagyobb méretű feladatot oldhasson meg. Somló István illúziót keltőén játszotta végig a Mesemondó szerepét Héczel Éva ismét bebizonyította, hogy színpadra érett és ezt a hamvas-bájos figurát belopta a gyerekek szívébe: ő volt a kis Gerda, aki sok-sok viszontagságon keresztül mégis csak eljut a boldogság pillanatáig. Milviusz Andrea alakította-formálta Keit, a furcsa nevű fiút, a nagymamát Lenkei Edit, a tanácsnokot Daridai Róbert, a hercegkisasszonyt Farkas Szilvia, Klauszt M. Szilágyi Lajos, a királyt Csiszár Nándor, a hollópárt Jancsik Ferenc és Adámy Zsuzsa, a rablómamát Komáromi Éva, a lányát Nagy Mari, míg a Hókirálynő rideg fennségét Zoltán Sára hitette el a gyerekekkel. A zenei rész gondozása Herédy Évára hárult S mindezt azért Írjuk le a bemutató kapcsán így, ennyi komolykodással, mert végre a színházak művészi programjába belefér ez a korosztály, ez a tízen aluliak közönsége, és ez a stílus, amely néha reálisabb annál, amit a felnőttek részére készítenek, írnak-főznek a dráma- és vigjátékírás boszorkánykonyháiban. (farkas) Győztesek Országos első lett a gyöngyösi szerzőpár Újsághír: „Debrecenben az Agrártudományi Egyetemen a 19. alkalommal megrendezett országos mezőgazdasági könyv- hónap megnyitó ünnepségén dr. Romány Pál mezőgazda- sági és élelmezésügyi miniszter a TOT és az állami gazdaságok központja által meghirdetett szakkönyvírói pályázat első díját adta át dr. Kriszten Györgynek és Fehér Miklósnak az ,Érik a szőlő’ jeligével ellátott pályaművükért”. Ha úgy tetszik: nem is keltett meglepetést a hír azok körében, akik ismerik dr. Kriszten György munkásságát és Fehér Miklós érdeklődési körét. Szinte természetes folytatásnak fogták fel ezt a sikert, a nosz- szú évek óta végzett tudományos és ismeretterjesztő, valamint kutatómunka velejárójának. Az országos győztes pályamunka értékét azonban nem kisebbíti, sokkal inkább növeli mindez. Arra kértük dr. Kriszten Györgyöt, a gyöngyösi Kertészeti Főiskola tanszékvezető tanárát, mondjon részleteket is a pályázatra való készülésükről. — Tulajdonképpen egy szakmai képregényt állítottunk össze, ezzel jellemezhetem a törekvésünket. Szeretnénk, ha a munkánkkal sikerülne felkelteni az érdeklődést a szőlőtermesztés iránt azok körében Is, akiknek ez nem a munkájuk, nem a szakmájuk. Egyfajta ismeretterjesztő szándék munkált bennünk, amikor a pályázatra készültünk. Dr. Kriszten György hosz- szú idők óta publikál, középiskolai tankönyvét éppen olyan haszonnal forgatják a diákok, mint főiskolai jegyzeteit, megjelentek munkái már különböző hazai és külföldi szakfolyóiratokban, járt tudományos tanácskozásokra, külföldi tanulmányutakra, fajtakísérletei felkeltették a szovjet szakemberek érdeklődését, újítását eredményesen hasznosítják a szőlő, a gyümölcsök és a dísznövények ojtásánál, szemzésénél. Mindig tesz valamit, mindig érdeklődik és mindig azt keresi, hol tudna valami újat, az eddiginél jobbat nyújtani. A tanítás mellett ez a tevékenysége köti le, szinte egész idejét Fehér Miklósról pedig azt tudják, akik ismerik, hogy a növény- és állatvilág „szerelmese”, búvárkodója és kiváló ismerője. „Munkaeszköze” a rajzceruza és a fényképezőgép. Ahhoz, hogy a szakmai képregény megszülessék, az ő grafikai munkássága is elengedhetetlenné vált. Azt mindenki feltételezi, hogy egy szakkönyvi pályázatra való felkészülés sok elfoglaltsággal jár. De csak kevesen tudják, mennyi aprólékos munkát, megfigyelést, utánajárást szakmai vitát, szerzői tépelődést kíván, és mindezek mellett mennyi olyan szürke technikai bíbe- lődést, ami falja a rohanó időt. — Szerencsére nemcsak a szerzőpárommal értettük meg egymást — mondja dr. Kriszten György —, hanem mindkettőnk felesége is készséggel segített bennünket. Előbb csak a vázlatot állítottuk össze hosszan tartó véleménycsere után, aztán megszületett a nyersanyag, ezt ismét átdolgoztuk, és csak így következhetett a letisztázna, Ez a módszer nemcsak a szöveges részre vonatkozott, hanem a „szakmai képregény” sok-sok grafikájára is. Az „Érik a szőlő” pályázat tulajdonképpen két munkát takart. Az egyik: A szőlőtől a borig — képekben, a másik: A szőlő élete —képekben. Az előbbi gyakorlatiasabb megközelítésben szó! a témáról, a másik pedig a biológiai összefüggéseket domborítja ki. Mindkettőnek közös vonása viszont a „kedvcsinálás” a szőlő termesztéséhez, műveléséhez, a szőlő megismeréséhez. Hogy a két téma közül melyik kerül majd az érdeklődők kezeihez, az egy későbbi tárgyalás függvénye. Ennyit kiegészítésül a kellemes hírhez, hozzátéve; örülünk a sikernek, büszkék vagyunk arra, hogy megyénk szerzőpárosa kapott ilyen szép nyilvánosságot munkássága nyomán. (gmf) Szeged nevezetessége Szeged Idegenforgalmi nevezetessége a József Attila Tudományegyetem botanikuskertje. Az arborétum esztétikai fejlesztésére, értékeinek alaposabb megismertetésére törekedve, a városi tanács környezetvédelmi bizottsága figyelemre méltó intézkedéseket hozott. A nagy dísztó partján rövidesen helyet kap Tápai Antal szobrászművész ..Tavasz” című szobra. Ezenkívül tavaszra elkészül Hemmert János képzőművész fémdomborftása. Ezzel a kert megalapítójának. Győrffy István profesz- szomak állítanak emléket. További tervek szerint Szeged különböző forgalmas részein jelzőtáblákat állítanak fel. útbaigazítást adva a város vendégeinek a növénybirodalom megközelítésére. A botanikuskert részletesebb megismertetéséhez egy nagy méretű térkép is készül, amely a bejárati kapunál nyújt majd tájékoztatást 20.C": Hal négyesben Wolfgang Kohlhaase és Rita Zimmer vígjátékénak közvetítése a József Attila Színházból. Erdő közepén áll a ház, ahol a három öreg Heckendorf kisasszony tölti a nyarat. Egyedüli társaságuk a hűséges inas: Rudolf, aki egy éjjel bekopog az idős hajadonokhoz, hogy emlékeztesse őket hajdani gáláns szolgálataira, és arra, hogy t nagyobb összeget i..értek neki egykoron... A hölgyek rejtelmes akcióba kezdenek.; hogy elhallgattassák a sokat tudó inast Rudolf azonban résen van, s dermesztő meglepetéssel szolgál. De a nővérek is tartogatnak egy végső meglepetést! Szereplők: Szemes Mari, Kállai Ilona, Okénvi * a, Bodrogi Gyula és Káló Flórián, Minden művészt meghívnak Egerben rendezik az V. országos akyarell biennáiét Augusztus 20. és szeptember 20. között Egerben rendezik meg az V. országos akvarell biennáiét — jelentették be csütörtökön délelőtt a Dobó István Vármúzeumban megtartott előkészítő tárgyaláson. A kiállítás rendezői, valamint az előkészítő bizottság 1.9"6, február S_, péntek. tagjai elmondták, hogy minden hazai művészt meghívnak a bemutatóra. Valamennyiüknek elküldik a nevezési lapokat, ezzel együtt pedig a tájékoztatót, miszerint a biennálén akvarell-és gouache-technikával készült műveket lehet bemutatni. A rendezők május 15-ig várják a művészek jelentkezését és a műveket, ezután a zsűri veszi át a munkát. A díjak átadására a megnyitó napján, augusztus 20-án kerül sor az egri Gárdonyi Gé za Színház előcsarnokában tárlat színhelyén. 4 válóperes asszony "1 — A férjedet miért nem hoztad el? — kérdezte Irén Ildikót, a barátnőjét. — Elváltunk. — Komolyan beszélsz? Es miért? ■— Hegygerinc, völgy, vízesés, hágó. — Megbolondultál? — En nem, hanem Ernő. Mindig rajongott a természetért és amikor elolvasott egy csomó cikket a természet csodáiról, az egészségtelen városi életről, elkezdődtek a bajok. Folyton kirándulni vitt és én már nem bírtam se lábbal, se tüdővel. — Ez még nem válóok — csóválta a fejét a barátnője ' —, miért nem magyaráztad meg, hogy utálod a hegymászást? — Megmondtam. Erre azzal békített ki, hogy elvitt Olaszországba. — Olaszország gyönyörül — De nem a Vezúv. Folyton a kráter tövében mászkáltunk. Hiába unszoltam, hogy menjünk Rómába, az is dombokon épült, nem, ő azt várta, hogy a Vezúv kitörjön. — Es kitört? — En törtem ki! Otthagytam és visszajöttem Pestre. — Azután elváltatok? — Másnap utánam jött és megígérte, hogy megváltozik. Két hinappal később azt javasolta, hony utazzunk a tátralomnici Grand Hotelbe. Buta fejjel belementem. Aznap,, amlkof megérkeztünk, felvitt a Lanovkán és a li- begőn a csúcsra. — Mit akarsz? A függő- vasút vitt fel! — A csúcsig! De délben értünk fel és ő a sziklákon kezdett mászkálni, mint egy zerge. — Ne mentél volna vele többé kegyvidékre. — Nem is mentem. A tor- dal hasadékot már egyedül nézte meg, a Grossglockner- re se kísértem el. Amikor visszajött, közöltem vele, hogy egy olyan férfivel, aki a hegygerincet jobban szereti, mint engem, nem tudok együtt élni. — Más ok nem volt? — Hogy őszinte legyek, találkoztam dr. Kovácsi Istvánnal, aki lánykoromban udvarolt nekem. Nem nősült meg, azt mondta, hogy még mindig engem imád. — Jaj de romantikus. És ö nem rajong a hegyvonalakért? ■— Nem. Ö az én vonalaimat csodálja. Hozzámegyek feleségűt Fél évvel később a két barátnő újra találkozott: — Boldog vagy? — kérdezte Irén. — Milyen az új férjed? — Hát... — Talán mégis szeret hegyeket mászni? — Dehogy szeret. Tériszo nya van! — Nahát, akkor ezen a vonalon nincs baj közietek. — De van. Amit első férjent müveit, az szörnyű túlzás volt. Abban azonban igaza volt, hogy a természet szép, a természet gyönyörű. Kirándulni is lehet, persze nem magas hegyeken mászkálni. No. de a fogaskerekűn a. Széchenyibe gyre igazán fel lehetne menni! Vagy Becsben a Ko- benzlre, onnan olyan gyönyörű a kilátás, ó azonban csak a sík területeket bírja. Képzeld. Párizsba mentünk nászúira. — A Champs Elysée elég lapos. — De az Eiffel-torony nem. Oda sem akart /eljönni. — Hogy neked milyen peched van a férjeiddel. — A tériszonyát még valahogy elbírnám. Azt is megbocsátottam neki, hogy inkább egy szűk, sötét utcában szerzett szö^cfkezeti lakost, psd; 7 gyönyörű helyen is kaptunk volna. — Es ő miért nem akarta ” gyönyörűt? — Megás volt neki a gyedik emelet. — És mit nem tudsz neki megbocsátani? — Azt, hogy utálja a komoly zenét, amikor én imádom. Bartók, Kodály nagyon magas neki. — Akái csak az,- emelet, Tőle is el akarsz válni? — Megpendítettem elöl te a. válást, de hallani sem akar róla. — Szóvcl, szeret1 — Nem hiszem, hogy azért ellenzi a válást. — Hanem? — Biztosan azért, mert a válópereket a harm Jik emeleten tárgy Iják a bírák a törvényszéken. {Palásti László,
