Népújság, 1976. február (27. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-05 / 30. szám

Mivégre művelődünk?

Művelődő ország vagyunk fogalmazódott meg több ízben a közművelődési párt- határozat vitáiban megye- szerte. Hallottunk olyan ellenvetést is: Jó, jó, közművelődő ország lettünk, de azért elsősorban termelő ország vagyunk.

Az ellenvetés — szándéka ellenére — a legtökéletesebb találat: igen, termelő ország vagyunk, a legteljesebb mértékben! Abban az értelemben is, hogy a „termelés túllép önmagán, mivel az ember egész életmódja termelő jelleget nyer, vagyis minden lényeges tevékenysége közvetlenül kihat a temelés fejlődésére". Ágh Attila sűrítette az idézett mondatba tanulmányában (A művelődéselmélet filozófiai alapvetéséhez) & marxi művelődéselmélet fenti alapelveit.

1. Jó, jó, ez filozófia. De hát a valóság!... Hallani vélem az újabb ellenvetést

Igen, a valóság Hát, nem ily egyszerű, bár „az ember lényegi erőinek fejlesztése” marxi teóriának hazai megvalósulását jól kitapinthatjuk az utóbbi évtized közművelődésében. Akár olyan ellesett beszélgetésekben, amelyekből kiderül, hogy sok földműves ember számára az a jó könyv, ami gyümölcsé- szetről, növényvédelemről szól. Nos, itt közvetlenül tetten érhető, hogy a könyv lassan kertésszé formálja — „termeli” — az embert, az elsajátított tudomány a szakértő kézben közvetlen termelő erővé válik. S ha segítségül hívjuk a statisztikát, miszerint az elmúlt évben országosan négy és fél millió ember hallgatott tudományos ismeretterjesztő előadásokat, s bizonyára olvasott is hozzá valamiféle Ismeretnyújtó könyvecskét —, akkor kiteljesedik a kép, mely a művelődés megtérülését jelzi az anyagi termelésben.

De korántsem erről van szó csűr in szocialista művelődéspolitikánkban! Az ember belső énjét, jellembeli, lelki-tudati „lényegi erőit” kívánjuk az új társadalom új humánumához közelíteni. Fiatal munkáslány említette pár évvel ezelőtt a Jelenidő című filmvitában, hogy szégyenérzete volt, mikor a brigád torzsalkodását

nézte-hallotta. Egy kicsit önmagára, önmagukra ismert benne. A film tehát az önismeretet segítette.

Az olvasás terjedését nehéz nyomon követni. Hiszen a könyvesboltokban tavaly egymilliárd-háromszázmiliió forint értékben vásároltak könyvet egyénileg az emberek, ami nem szerepel az olvasási statisztikában. Ezenfelül a könyvtári olvasók száma csaknem kétmillió 500 ezer fő. Kérdés, mit olvasnak? Mennyiben értékes irodalmat, vagy tudományos ismeretet nyújtó könyveket? A tanácsi és szakszervezeti könyvtárakból kölcsönzött több mint ötvenhat millió kötet mindenesetre azt tanúsítja, hogy a könyvtári tagok, emberségben gyarapodtak a könyv által. A könyvtár ugyanis önmagában mércéje a könyvnek.

2. A statisztika természetesen nem bizonyít semmit. Csupán eligazít a számvetésben, midőn a művelődés termékenyítő hatását próbáljuk kitapintani.

Olykor maguknak a népművelőknek is meg kell kérdezniük önmaguktól: mit akarunk a dolgozó emberektől? Mivégre művelünk tudománnyal, művészettel, jó szóval, értő emberséggel?

Hankiss Elemérnek a Változások a társadalom értéktudatában című cikkéből vett idézetben a felelet: „A nagy társadalmi átalakulások olyan korszakaiban, mint amilyen Magyarországon 1945-ben kezdődött és 2000- ben még minden bizonnyal javában tartani fog, különösen nagy szükség van a szubjektív értéktorzítások állandó korrigálására, s így az ilyen korszakokban — más korszakokhoz képest — még nagyobb mértékben szükségessé, értékké válik magának az önismeretnek és a társadalmi tudatosulásnak az igénye, a képessége, gyakorlata is.” (Kultúra és közönség, 1974. 4. szám.)

Erről van tehát szó: az önismeretről, az ember önnön lehetőségeinek felismeréséről ; munkában, szórakozásban, művelődésben. Meg közösségi szemléletének, társadalmi tudatának kialakításáról.

Mindez különös „termelés” az ember benső javaiban.

3. Ráfizetés? Nem éri meg a beruházást? Érdemes az ilyen avult előítéleteket kritikai vizsgálat alá venni. Hiszen a termelés gazdaságosságán túl újfajta „közgazdasági” fogalommal számolnak a teoretikusok: a köz- művelődés hasznával, gazdaságosságával. S a művelődés „gazdaságtanának” szocialista szemléletében már gyökerében más a termelés és a művelődés kapcsolata. Számunkra itt legfontosabb a személyiség kiművelése, mint az ember benső javainak, teljes emberi énjének fejlesztése. Mindez megfogalmazódott a közművelődési párt- határozatban. És ezzel — ki szavakban, ki belső meggyőződésben is — mindenki egyetért.

A disszonáns „hangok” akkor érzékélhetők, amikor tettekre kerül a sor. Amikor a művelődésről csak beszélni kevés — művelni, művelődni kell! E ponton gyakran megtorpan sok kezdeményezés. Nincs elég népművelő, nincs elég pénz, nincs elég önkéntese a közművelődésnek. Sok üzemben, településen ma még úgy tűnik, nem rentábilis beruházás a közművelődés.

4. Annyi igaz: nem térül meg rövid távon.

De történelmileg nézve, a szocializmus jövőjét nézve, a közművelődés (anyagi létünk mai szintjén) egyik legjobb, legértékesebb, leghumánusabb beruházás.

Hiszen az embert „termeli”. Képességeit, kezének — eszének — lelkének humánus értékeit — miként bányász a szenet — fejti ki, hozza fel emberi tárnákból a mindennapi élet felszínére.

Persze, a beruházás számadatokkal dolgozik. A „kiadás” ellenserpenyője a „bevétel”, eszköze a mérlegelés, az egyenlet...

De mérhetjük-e a művelődést? Pontosabban: hogyan mérhetjük a mérhetetlent?

Talán ... évtizedek tapasztalásában. Életközben, emberközelben. Ha kitapintjuk az ember pulzusát: és érezzük — akár Váci Mihály lázas néphűségében, közéleti elkötelezettségében — a „százhúszat verő szív” egészségét, tetterejét mind az egyes ember, mind a társadalom javára.

Balogh Ödön

Pártmunka és irodalom

Az élen: a megyeszékhely

Az MSZMP XI. kongresz- szusa előtt és után. az alapszervezetekben megnövekedett az igény a magasabb szintű ideológiai, felvilágosító és ismeretterjesztő munka iránt. Amint munkatársunknak Kovács János, az egri városi pártbizottság titkára elmondotta, a különböző oktatási formákban Egerben több mint ötezer hallgató vett részt. A tömegoropagandával, a kádérképzéssel kapcsolatos kérdésekkel foglalkozó előadásokat, illetve a különböző politikai vitaköröket látogatták ezek a hallgatók, különösen a párt gazdaság- politikai kérdéseivel kapcsolatos témák iránt volt nagy érdeklődés: ezeken az előadásokon körülbelül 500-an vettek részt. A pártirányítás és a pártélet kérdéseivel foglalkozó előadássorozaton ugyancsak félezren vettek részt. Ezek az adatok a pártoktatási év első félévének eredményeit illusztrálják, örvendetes. hogy a pártoktatáson kívül a KISZ és a Hazafias Népfront által szervezett előadássorozatokon csaknem tízezren vettek részt a megyeszékhelyen. Az ifjúsági mozgalommal kapcsolatban okvetlenül meg kell említeni. hogy a KISZ új politikai oktatási rendszere igen nagy

segítséget adott a képzésnek, illetve továbbképzésnek.

Az oktatás sikerét a jól képzett előadói gárda mellett nagyban segítik a Kossuth Könyvkiadó által biztosított, egyre magasabb színvonalú kiadványok. Az oktatást segítő sajtótermékek magas színvonalon, közérthetően taglalják a témakörre) kapcsolatos kérdéseket. Újat jelent és az oktatáshoz kapcsolódóan aktuálisat is többek között az a kiadvány, amely az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányának anyagát ismerteti meg a hallgatókkal, de ugyancsak népszerű volt a vezetési ismeretekkel kapcsolatos könyv, amely a politikai vezetők számára készült. Hasonlóan nagy sikert aratott a hallgatók köré' - az a kézikönyv, amely a városi pártbizottságok munká- kájával foglalkozott.

Az oktatáshoz szükséges anyag ezután is rendelkezésére áll a hallgatóknak, párt- I tagoknak és párton kívülieknek egyaránt. Egy érdekes adat: Heves megyében két-j millió 302 ezer 200 forint értékben vásárolták a Kossuth J Kiadó által forgalomba hozott kiadványokat. Ebből

mintegy egyharmad részt, azaz több mint 700 ezer forint értékű kiadványt, a megye- székhelyen vásároltak meg.

Sokat jelent a politikai irodalom terjesztésében az, hogy a különböző alapszervezetekben pártmegbízatásként egy- égy elvtárs foglalkozik a Kossuth Kiadó könyveinek terjesztésével. Meg kell említenünk, hogy a szemléltető anyagok: diapozitívek, dokumentumfilmek. szakmai filmek ugyancsak megfelelő mennyiségijén állnak rendelkezésre. de e témakörökben még jobban lehetne építeni a helyi lehetőségekre. A jelenleg tapasztalható közéleti pezsgés arra ösztönöz, hogy a jövőben a politikai oktatást még sokrétűbb, több és a témaköröket tekintve még változatosabb irodalmi anyagnak kell segítenie.

(K. G.)

Ifjúsági színház

Üj ifjúsági kísérleti színház nyitotta meg kapuit Moszkvában. Állandó színházi épülete még nincs, de a nézők szívesen elmennek a különböző klubokba és kultúrotthonokba, hogy előadásait megtekintsék.

Előadásaikra az éles ritmusváltások, a színpadi mozgás plasztikus gazdagsága, az eseményeket kísérő kórus és a drámaiság a jellemző. Kévünkön: jelenet a „West Side Story”-böl. ' (Fotó: APN—KS)

2/0:

Színházi

Minim

Ez a Színházi Album az új színházi bemutatók jegyében készült. Mindjárt a műsor elején egyenes adásban láthatunk közvetítést a Vígszínházból, ahol a Rezeda Kázmér szép élete című Krúdy-adaptáció bemutatóját tartják.

A Színházi Album vendége ez alkalommal Bessenyei Ferenc, akivel riportot lát- hatunk-ha’lhatunk, valamnt részletet Németh László Col- bért című drámájából, amelynek Bessenyei a címszereplője.

A Fővárosi Operettszínházból a Kutya, akit Bozzi úrnak hívnak című darab próbájára látogat a tévé. s a főszereplő Lati növits Zoltánnal készült riport. Üj magyar bemutatókról — Kertész Ákos és László Bencsik Sándor színművéről — filmriport számol be.

(Befejező rész)

Ügy érezte, mintha eddig a napig nem is létezett volna, mintha most születne, mintha most kezdődne az élete.

•— Nyika!

Ahogy a nevét hallotta, mintha most vette volna észre először a férfit, mar01WW£M

Ulti. február csöförteis

káns arcát, sűrű szemöldökét, napbarnította nyakát, szerelmet sugárzó szemeit. Hirtelen a férje jutott az eszébe — ő most ott a háborúban, a fronton szolgál... s vele együtt férjek, apák. fiúk milliói. Minden elhomályosult előtte. Lehajtotta a fejét, és lassan, azután egyre gyorsabban és gyorsabban visszafelé indult. A férfi utolérte.

— Mi történt, Nyika? Megbántottam talán?

— Nem, dehogy isi

— Akkor hát, mi történt?

Nem tudta elviselni a férfi keserű és zavart tekintetét. Elfordította a fejét, halkan válaszolt:

— A férjem a fronton van.

— De hisz' már nem szenti őt? Igazam van? Érzem, hogy igazam van.

— Igen. De a fronton van. Tegnap kaptam tőle levelet.

Nem hazudott — valóban kapott tőle levelet. A frontról küldte, a halál torkából. „Veronika, úgy viselkedj, hogy életben maradok, hazajövök, és ha valami történt közben, hát magadra vess!”

Ettől a naptól fogva mintha gyászolt volna. Különösen akkor, mikor ő jött el hozzá, a kedves, vidám, barátságos férfi, akit... Igyekezett uralkodni magán, visz- szafojtotta érzéseit, s mind gyakrabban foglalta el magát kisfiával. Egyszer aztán kimondta: ne jöjjön többé.

A férfi elmaradt. Csak ekkor értette meg, mennyire megszokta már. Hiányzott: a hangja, az erőteljes, mégis könnyed léptei, ahogy feljött a veranda lépcsőjén, a szemei, melyekkel oly biztatón, vidáman nézett rá. Megértette, hogy saját boldogságát taszította el magától. Egyre fogyott és mind gyakrabban sírt

— Semmiség, majd elmúlik — mondta a házvezetőnő, négy gyerek anyja. — Miért is járnál más férfi után, van neked urad! Becsületesnek kell lenni! A férfiak azt szeretik.

— En nem akarok beleavatkozni a le ügyedbe —

mondta a nővére —, de a szívem mélyén én is elleneztem a dolgot. Végül is, a fiadra is kell gondolnod. Nem szakíthatod el a gyereket az apjától!

A kutatók feleségei furcsamód napról napra szívélyesebbek lettek hozzá. Most már őt is kezdték emberszámba venni, mindegyiknek akadt vele ezután valami dolga. No, és mi következik ebből; most már senki semmi rosszat nem gondolhat felőle, pedig hát az ő lelkiismerete tiszta. Csak nagyon szomorú... és magányos.

„Maga túlságosan sokat dolgozik. Hamarosan véget ér a háború, visszajön az ura. Jól kell majd kinéznie — mondta némi gúnnyal a főmérnök, egy aszott, görbe orrú öreg, miközben szokatlanul fiatalosan csillogtak a szemei. — Esténként nem dolgozni kéne ám!”

Általában figyelmesek, gondoskodónk, szívélyesek voltak hozzá az emberek.

— Mint a többi aszony — válaszolta a főmérnöknek szomorkás mosollyal —, mint a többi...

De hiszen nem követett el semmit, tudja ő hol a határ, tisztában van a kötelességével. Akárhogy is áll a dolog, ha a férj a fronton, akkor az asszony a családfő. . A gyereknek apa kell. Igen... ez íey helyes... ez így van rendjén.

Csak pz elutazás napján

találkozó ! vele újra. 'Befejeződlek a munkálatok, és

őt az első csoporttal indították útnak. A kutatók — tülekedve, hangosan bú- csúzkodva — vidáman zsibongtak az állomáson, ö a gyereket a karján tartotta, és a messzi, távoli, havas hegycsúcsokat nézte. Most elérhetetlennek tűntek a hófehér, nyugalmat árasztó szíriek. Olyan messze voltak tőle, hogy sírni tudott volna.

— Hová utazik, Nyika?

Ránézett a férfira, és nagyon meglepődött. Megváltozott. Arca csontos volt és erősen megnyúlt, a kabát szinte lógott rajta.

— Beteg volt? — kérdezte aggódva.

— Nem ... Tehát elutazik?

— Igen.

— Es hová?

— Leningrádba, anyámhoz.

— Igen, igen hiszen maga leningrádi, látja, el is felejtettem, de oly régen nem láttam már, Nyika, kedves..,

— En sem magát...

A vonat lassan elindult. Es mind, ahány ember csak ott volt, özönlött a kocsikhoz. A kalauzok — akik a háború négy éve alatt nagy tapasztalatra tettek szert e téren — pillanatok alatt sorba állítottak mindenkit a vagonok mellett. Elsőként a gyerekes anyákat engedték fel.

— Isten vele, Nyika — kiáltott keserű mosollyal.

— Isten vele, Mihail Gri- gorjevics — kiáltotta ő is, és a könny elborította szemét ... rázkódott egész teste a zokogástól. Mindenféle gondolat cikázott agyában: „Miért is kell elutaznia? Mi vár rá? Maradni, maradni, maradni!” Aztán a fiára gondolt: mi lenne vele apa nélkül? Rákiáltottak, sürgették, lökdösték előre, hogy ne tartsa föl a többieket. És elutazott.

Nem, a férje nem változott sommit.

— Na, jól elszórakoztam a barátnőiddel — mondta már az első nap. — Tudod, a tábori kurvákkal. Hasznosak 'az ilyen tábori lányok. Es őszintén, te a hátországban jobb voltál náluk?

Már az első nap berúgott.

•— Na mi lesz, cukkolta őt. Elhagynál, mi? Akkor még nem lett volna késő. De valamilyen szolgai erő vissz' tartotta. Az ura pedig ive sértegette, megalázta. Az é . pedig teltek, egyik a mi után... A fia felnőtt, m: nősült... elutazott. Levő' is ritkán küldött. A fér egyre csak ivott. Tönk' ment a mája... ő ped megy a kórházba ... látoga tás van.

Az ablak előtt az alagút szürke sávja suhant el, mely egyenlő távolságra elhelyezkedő lámpákkal volt megvilágítva.

„Istenem, ez valóban ő .. igen ő — ismételgette magában, aztán óvatosan, hogy észre ne vegye, megfordult.

De ő nem volt már ott, egy szakállas ember ült azon az ülésen — valamilyen könyvet olvasott.

(Fordította: Rados Péter}