Népújság, 1976. február (27. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-29 / 51. szám

*

Vörös rekviem

Új magyar film

Szép és döbbenetes film a Vörös rekviem. Ilyen voll Hernádi Gyula különös hangvételű regénykölteménye is, jó csengésű, szinte litánia- szerűen magas ívelésű, ősi rituálékat, rövid misztikus szövegeket ötvöző. Középpontban Sallai Imre képzeli alakjával a költészet lebegésében, mint valami történelmi magaslatról mutatja fel a tragikus sorsát elszántan vállaló kommunista hős jellemét.

Grunwalsky Ferenc, az elsőfilmes rendező szenvedélyével és évek óta felgyülemlett tapasztalataival vállalta a regényt, amelynek filmváltozata több is, kevesebb .is lett az eredeti műnél. A film reálisabb, sőt helyenként naturálisabb eszközökkel állít emlékművet a magyar munkásmozgalom hős harcosának, a minden rezdülésre figyelő kamera segítségével, aprólékos, részletező módszerekkel mutatja be Sallai és Fürst életének utolsó két óráját, amely az ítélet kihirdetésétől az erő szakos halálig tart.

A film alkotói arra vállalkoztak, hogy a halál előtti két órában, sőt még ezen is belül a halál bátor vállalásában mutassák meg az életet. Mégpedig úgy, hogy abból a mai néző számára is kirajzolódjék az áldozatvál- laló kommunisták jellemvonása, és. határozottan ki- csendül jön a mához szóló üzenet is. Ezt a célkitűzést, valamint a történelmi és társadalmi összefüggések jobb megértését szolgálják a visszaemlékezések. Tulajdonképpen két emléksor bontja meg a halálos í tobtet kimondó tárgyalás zárt és feszes egységét. Szug- gesztív erejű képsorok, sokatmondó arcok, beszédes szempárok váltják egymást, jellemezve a magatartást, a társadalmat, a politikai hovatartozást is. S amikor Sallai már a cellájában készül a halálba, váratlan látogatója érkezik, egy tiszt, aki látni akarja: hogyan viseli el a halálos ítéletet.

Ez a látogató indítja el az első emlékezést. Még 191Ö- bő! ismeriíc egymást, amikor az ellenforradalmi ifzadás- ban részt vevő tiszt társaival együtt Sallai foglya volt. Akkor ők is a halálra készültek. látszólag ugyanolyan bátran, mint később a kommunisták, de más tartalommal. Bár a halálra szánt bátorság különböző előjelű fedezetét jól mutatja be a film. mégis ezek a jelenetek indították el bennem a kétkedő gondolatokat. Néma történet hitelét vitatom, hiszen az igaz lehet akkor is, ha mint a filmben költészet csupán, hanem a nézőre gyakorolt hatását kérdőjelezem meg. Mert mit lát a ma közönsége az egymást követő képsorokból? Félelmetesen megerősített börtön- félét, amelyben szimpatikusán fiatal, bátor tiszteket őriznek az ideges vöröskatonák és politikai vezetők, fis hiába hangsúlyozza a film röpke szöveggel, történelmi uta1 ássál a hasonló magatartás különböző indíttatását, a ügyelem elsősorban az azonos helyzetre, mindkét oldalon a halálba készülés. perceire összpontosul. Igaz, a forradalom megkegyelmez a fehér tiszteknek. de a film éppen Sallai és Korvin Ottó többször is hangoztatott ellenvéleményé - vei semlegesíti ezt a huma- ■ nista — vagy csak román tikus? — magatartást.

A képi megoldások szépsége. daramaturgiai beépítettsége ellenére is vitatható a másik emlékezés is, amely a gyermek Sallait van hivatva újrafogalmazni. bemutatva a tizenkét éves kora érett, értelmes fiúcska esz mélés.éf. Csakhogy a háláin ítélt Sallai forradalmi elszántsága. sorsát vállaló ha

Miűüit&í

iéiá. február 29., vasárnap

tározott magatartása nem annyira az ifjúkori élményekből, mint inkább a munkásmozgalomból táplálkozik, az elnémított forradalomban, majd az illegalitás embert próbáló éveiben ’ edződött keménnyé, állhatatossá.

— Mi nem mártírok akartunk lenni — mondja a cellában' Sallai. A sógornőjének pedig: — Te sem értettél meg, miért csinálom, de egyszer majd megértitek,. Igaz, senki sem akart mártírrá lenni és ma már valóban meg kellene érteni, miért Csinálták, hogyan csinálták.

De vajon ehhez a megértéshez, a hősök jellemével való azonosuláshoz, milyen segítséget nyújt ez a film?

— Bevallom, ezzel a kérdéssel jöttem ki a moziból, ahol egy költőien szép, nemes pátoszű, drámaian szerkesztett filmet láttam. ' A Jancsó Miklós művészetét idéző képsorok — nincs res- tedlnivaló ezen, hiszen Grunwalsky Ferenc évekig dolgozott Jancsó mellett, s annak alkotótársa, Hernádi írta ezt a ülmet — a rendező önálló gondolatait fejezik ki. Ragályi Elemér atmoszférikus, dokumentatív hűségű fényképezése nagyszerű lírai emlékezés, olyan szocialista gyászszertartásféle, amely elsősorban a hősök bátran vállalt halálára figyelmeztet.

De hát ezek a hősök azért tudtak bátran meghalni, mert így is éltek és hittek abban, amit csináltak, amiért naponta kockáztatták az életüket. Mit tudunk - mi, felnőttek és mit tudnak a mai fiatalok Sallairól? Nem többet, mint amit a könyvek tanítanak: hogy bátran vállalta a halált. Társadalmi rajzként pedig valamit egy eszelős biatorbágyi merénylőről, az ürügyként felhasznált statáriumról, a konszolidáció köntösében tetszelgő koronás hatalomról, a kommunista üldözés ellenére is élő, szervezkedő munkás- mozgalomról és a tiltakozás nemzetközi visszhangjáról. De Sallai mozgalmas életéről, . Budapest—Becs és' J Moszkva között végzett illegális munkájáról, örömeiről, gondjairól, terveiről és kétségeiről alig tudunk valamit. Pedig a mai néző számára nemcsak a forradalmár döbbenetes halála, hanem izgalmas, jövőt for- jná\ö, cselekvő élete is szolgálhat tanulságul. Vagyis nem Sallai és Fürst halálát, hanem a mozgalomhoz kapcsolt életüket kellett volna bemutatni, mégpedig olyan izgalmasan és cselekményesen,' mint 'ahogyan tették 1 ízt az olasz filmesek, ami- tor. az amerikai munkás- uozgalom két hősének, az tgyancsak mártírhalált halt Sacco-nak és Vanzetti-nek állítottak emléket.

Tudom, igazságtalan egy aásik filmet számon íjérni t Vörös rekviemtől. Nem is .enném, ha Grunwalsky műve egy szűkebb körnek szóló k’vé íeti alkotás lenne. De a film a nagyközönségnek

szól, — Egerben egyszerre vetíti mindkét mozi — diá- kok ezrei tekintik meg és félő, hogy bennük is csupán egy kegyeletes emlékmű építkezik fel a pergő képsorokból. Jogosnak érzem egy másik film számonkérését azért is, mert egy regény esetében írhat másik, sőt harmadik, negyedik szerző is ugyanarról a témáról.. A filmgyártásban azonban más a . gyakorlat : Grunwalsky filmje hosszú időre bezárta ezt ■ az izgalmas témát, pontosabban Sallai életének filmre- vitelét.

Á hősök megformálásáról, a jól megválasztott szereplők játékáról csak az elismerés hangján szólhatunk. Adoral Péter főiskolai hallgató emlékezetes módon formálta meg Sallai Imre alakját.

_•* _ .vs. »5 <t.9 n- C'SZS-yS-ft?? ’!

r Ríáíkusas; László :

BÉKÉS SÁNDOR

Kass János grafikái az egri Megyei Könyvtárban

— DÖKUMENTUM1RÁS - I. Arc a mieink közül

A baráber szó —eredeti értelme szerint —, földmunkást jelent.. Hogy az akna- mélyítők hol, hogyan és. mikor vették fel. illetve használták először ezt. a nevet — néhéz lenne 'megmondani. Az mindenesetre tény: legalább másfél évszázada minden valamirevaló áknamélyítő műn kás barábernék nevezi ' magát. Ez a megnevezés .tehát egyrészről egy szakmát je-, lez. Másrészről azonban életmód is. A baráber vakmerő ember. Vállalkozó szellemű ember. Élen járó ember. A baráber olyan ember. : akit nem könnyű túllicitálni.

Ez az. írás egy baráber életéről. szól. Egy bánvászem. bér életéről, aki. gyefrrsekfej- jel kezdta a munkát, -mint

Február 20-tól május I5-ig láthatja az' egri közönség

Kass János grafikáit az egri Megyei Könyvtárban “

Dicsérendő az á készség, ahogyan a Megyei Könyvtár a könyvvel szoros kapcsolatot tartó művészek; munkásságát közelebbről megismerteti az olvasókkal.. Teszi, ezt nyilvánvalóan abból a szán-’ dákból kiindulva, hogy a közvélemény gazdagabb és szélesebb. ha a Szöveg között egy-egy lapon az írott szöveg ihletésére készült rajzok is megjelennek, felíűtve a képzeletet azokkal a formák. : kai, amelyeket a művész a szöveghez többletként mel- lékel.

Kass János rajzaival, itt is. ezen- a kiállításon is elsősorban a könyvlápokon barátkoztam .meg. Minden bizonynyal ez azért van. mert az olvasás a látást és a látás művészetét is igyekezett ben. nem megrögzíteni. . Van itt azonban egy másik Kass Já-" ' nos is jelen, az a művész, aki nagyformátumú lápjain, bonyolult és koncentrált kölcsönhatásokban rajzolja Te figuráit, mindenütt vigyázva árrá. hogy a rajz és a szöveg. amely csaknem minden /lapján a főhelyeket és a fő- toondani valókat ugratja elénk,-egységet alkossanak. E lapokon is lemérhetem, milyen szándék irányítja képzeletét és művészi gondolkodását. (Havonta élvezem azt is. ahogyan az Új Írás című folyóirat tartalma feldúsul grafikáitól és azok- ’• tói a gondolatoktól, ötletek, tői. ahogyan .a folyóirat betűtengerébe belecsepegteti az ábrázolások érdekes, apró. de nem hatástalan kompozóció- it.)

Külön figyelmet- kelj szén.

. telnem műanyag-koponyáinak. Juhász Ferenc vallásos verse engem is szorít abba az irányba, ahová az ő lelkesedése annyi embert el tud ragadni, amikor nézem, szemlélem, faggatom ■.. ezeket a műanyag-koponya-lakzato- kát-Azért mondom őket alakkortársai közül annyian, s aki feljutott az elismerés, hírnév - és népszerűség csúcsaira.

Ügy kezdte, mint egy kis pária. Egy kis senki. Amikor először szállt le a bányába, rangja, „értéke” meg sem közelítette annak a lónak a rangját, illetve értékét, mely vele egyidőben kezdte- a mun kát. Az apja is bányász volt - — az lett hát ő is. Bár ez csak az/ élet,. logikája . szerint volt akkor is természetes — emberileg egyáltalán. Az apák mind- azt kívánják:, a fiúk , más - legyen. Az apák mind megfogadták: az én fiam soha...Megfogadták, s aztán egy szép; napon elindultak egy-, más mellett a -dohos vága-.. tokón.

Egy fiú tehát ■ munkába állt.' Szorongva-hangoskod- va beszállt a nyikorgó, zsíros kasba: összeharapott szájjal . leste, hogy csorognak el mellette a föld mélye felé futó fekete méterek, hogy aztán végre . kiszálljon odalent, s . elinduljon a zsír- , verejték. : és porszagű tömeggel, melyben oly egyformává lesz . mindenki. Már .nem félt.' s természetesen boldog sem volt. mnit ahogy azt az ilyen 1 alkalmakról- később nyilatkozni szokták. Egyszerű volt minden és természetes. És végtelenül ismerős. Ha valamiféle érzés eluralkodott rajta. hát ez volt az. Annak az érzése, hogy minden olyan, mint képzelte'. Mintha már járt volna itt...

Egy fiú munkába állt.

Vetettek rá egy pillantasi,' s arca mán el is tűnt a . kon-.

. turtalan arcok tengerében. A negyvenes< években vagyunk*

S aztán egyszeresük előtű.

, aik ez az arc. Fény hull ra. Nőni-kezd, mint a falra ve ütett portré. Először csak fel ismerik, majd mindenki ismeri. mert ismerni; már-már kötelesség. Neve jelkép, lesz, zászló. i

Neve az újságok címoldalára 'kerül: tábotpokök közt: látják..' politikusok ölelgetik. Mint édf sztár.' — Ezrek rakatoknak, mert hiszen ennek az anyagnak a szoborvoltát még nem feltételezem olyképpen. ahogyan ezt ' más anyagok esetében minden további nélkül tenni szoktuk pedig azok. És mégis, az a tény hogy ezekre a műanyagkoponyákra a grafikus oda- serkentette ezeket a vers szövegeket, egészen az önarcképig, ahol csak a személyazonossági igazolvány száma a „közlés”, inkább grafikai alkotásnak fogom fel. Pedig, ott van a 40° is. amely- aztán semmi grafikai elemet sem tartalmaz.

Töprengésein/ezeket a koponyákat járják körül többször. A kiváló grafikus minden vonalát igyekszem érteni és el is raktározni magamban. Ráhajolok a kitárt könyvlapokra, nekirugaszkodom ismét és ismét a Hamlet lapjainak, az igen plasztikusan ábrázolt Juhász-költeményre. a Szarvassá változott fiúra figyelek, de csak ezek a koponyák izgatnak. Azaz ezek mögött inkább az a nyugtalanító kérdés: hol van egy-egy művészeti ág határa, egy-egy tartalom és forma, vagy még inkább &

tartalom és forma harmóniájának alsó és felső határa, az eltávolodások és megközelítések végső partja, ahol már nincs tovább? Hol 'vannak az érzést, gondolatot, képzeletet tomásztató jelrendszer. tartalmi igény sugárzási körének a szélei, ahol már minden elhomályosul és onnan már más irányba kell menni, mert csak az újrakezdés segíthet? Ezekre a kérdésekre e grafikai kiállításnak a 40° című alkotása és az önarckép okán keresném a választ. Mert az nem kétséges, hogy ezek a művds is adják a nézőnek a látványt. a műanyagból kivehető arc élményét, de a személyi igazolványszám közlé_ Se több-e, kevesebb-e. mint ami megközelítésre fogódzót ad a személyiséghez, akit az arcban felfedezni szeretnénk?

Nyilván töprengőbb voltom és íélénkebb szemléletem visz vissza Kass „igazi” grafikáihoz. amelyekről mindaz el-- hihető és elgondolkoztató, amit a többnyelvű meghívóban leírnak az írók Kassről, akinek főműve máig is Ma- dách-sorozata.

(farkas)

20.10:

Csendesek a hajnalok

. Nagy sikerű regény,, színpadi mű, fűm. Borisz Vaszil- jev regénye nyomán most . szovjet feldolgozásban látjenganak érte, százak követik.

Az ötvenes években vagyunk.

Egy baráber a csúcson.

Ezek azok az évek. amikor hozzá hasonló százak nevét kapta szárnyra a hír: százak és ezrek lettek máról holnap ra díszfénnyel övezett eszményképpé.

Százötven százalék, kétszázötven százalék, ki tudja, hány százalék.

Felajánlás, verseny, újabb felajánlás, s újabb győzelem.

Szalágcímek a lapok első oldalán. Hadiíudósítások — a béke frontjairól.

Frontáttörések.

Kitüntetések. Aki elől halad, mindent megkap, amit ember megkaphat.

Méterek, tonnák.

Nincs megállás.

Követik, majmolják, irigy- lik, s néhányan talán gyűlölik is.

Régen volt...

A fény kihunyt, a .követők el széled tek. elhaltak — áz irigyek másokat , irigyelnek. A baráber most zilál. féltür "dővel szedi a levegőt. Hallása megromlott, egy kis szél is ágynak dönti. — Nyugdíjas — pedig csak ötvenéves.

Szőlőt kapál, néha összejön egy-egy régi cimborával, s persze őrzi a megfakult érmeket,. okleveleket.

Neve? A fiatalok számára mit se mond. a középkorúak számára is csak egy halványuló, távoli emlék.

Aki messziről » látja, törődöttnek véli. talán csalódottnak is. Aki felismeri, azt kérdi magában: Megérte? ■ Vajon’ megtehné-e újra? ...

Emlékek, sikerek, csalódások és érzelmek ötvözete ez az írás:, egy baráber életének krónikája.

Vagy ha úgy tetszik: egy portré. Egy ember arca a mieink közül.

S az ember, akiről szól: Molnár István. A ..százméte- rés” Molnár, a ..képviselő” Molnár, az ..aut-V’ Molnár...

A baráber Molnár.

hatják a mély lírával átszőtt regény filmváltoz át így kis karéiiai faluban -a~ íyunk, a Nagy Honvédő ;Iá- iorú idején ... Vaszkov őr- aesíer új legénységet kap. A •ok harcban megedzett kato- ia parancsnoksága alá fron- ;ot soha nem látott tűz ml á- lyok kerülnek. A közeli értőben bujkáló németek tűnnek fel. Vaszkov és öt lány elindul, hogy átfésüljék az erdőt, hogy elfogják a németeket

Nemcsak a környezettel kell naponta megküzdeniük; azzal is, hogy nők, lányok. Am a helytállásban megmutatják emberségüket

A film jó példával szolgál a fiatalságnak, azoknak, akik a hős lányok emlékét felidézik. (KS)

II Lewies szamarai

A füst, a tűz szaga beteríti a völgyet

A kopár domboldalon, jobbra István-akna karcsú vastornyától, lobogva, narancsvörösen ég a gyom. Alattunk, a falu főterén — ki tudja, milyen alkalomból —, tangóhavmonika szól. A kertek már tiszták, a frissen ásott föld szépséges, derűs barnasága uralja a tájat

Szabolcsfalubs beköszöntött a tavasz.

A fáknak még nincs zöldje, de a halomba gyűj ött gyümölcsfaágak, a veteményes ágyások nyílegyenesre taposott léniái, a nvndeht, bearanyozó ezüst-tiszta fény már az újjászületésről be- szél.

Az emlékmű talapzatán állunk, ahöl minden év szeptemberében ezrek és ezrek gyűlnek össze. Csertető. Itt, ezen a helyen dördültek el 1937. február 24-én Noé őrmester csendőreinek kara- ’ bélyai. Lent, a házak szinte úsznak a fényben. Felerősödik, majd már-már elhal a harmonikaszó. Motorkerékpár berreg. Az út jobbra, mellettünk vezet. Itt jöttek. ötszázan voltak? Többen? Jó, hatszázan lehettek. Kitti Mátyás, a résztvevők egyike azt állította : nyolcszázan voltak, éppen. Mindegy. Tény, itt jöttek, ezen az úton, ezek mellett a törpe, ritka sörényű fenyők között. A bokrok girhesek, néhányon vörösre aszott levél. A dörrenés először mintha felfelé szállt volna, élesen, -adui, mint a kilőtt nyíl, azt neg visszahullt a falu há- fölé, s szélesen elterülve az ijedt utcák felett szinte a földre nyomta az egész települést.

Most csend van.

Mert a harmonikaszó, a motorberregés, a hirtelenszéllel jött gyereksírás is része a csendnek.

Nincs dörrenés, nincs sikoly.

(Folytatjuk.)