Népújság, 1976. február (27. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-28 / 50. szám

* Sárba veszett milliók? 2. Ä panaszok és a szerkesztők A bíráló megjegyzésekkel, a többnyire iogosnak látszó kifogásokkal a legilletéke­sebbhez. az Iskolatelevízió szerkesztőségéhez fordultunk. Itt három rovatban — az al­só tagozatosban, a matemati ka-természettudománviban és a társadalomtudományiban — negyven munkatárs. szer­kesztő dolgozik. A felvétel­hez — s ezt is jó tudni — nem elég az egyetemi, a fő­iskolai tanári diploma, a rá­termettség. Mindez kevés, ha hiányzik az élmények, a ta­pasztalatok regimentjét nyújtó tanításí korlat. A kollektíva muti..aiai egy fő­állású és egy segédoperatőr segíti. így hát a házi mini­stáb bármikor riportútra in­dulhat, s otthonosan mozog minden témakörben. Egyéb, ként még csaknem negyven televíziós szakember vesz részt a műsorok készítésé­ben. Az alkotógárda tevékeny­ségét Kelemen Endre, az ITV osztályvezetője irányítja. Ve­le beszélgettünk, tőle kér­tünk választ a pedagógusok által jelzett gondokra. —t Mi o véleménye az őszi szünet miatti lemaradásról? Gondolkodtak-e a megoldá­son? — Nem először hallom ezt a panaszt. Engem és kollé­gáimat rendkívül bánt az. hogy adásainkat a falvak­ban. a kisközségekben egyál­talán 'nem. vagy csak rész­ben hasznosítják. A dolog persze korántsem egyszerű. Ha októberben tíz napig nem sugároznánk adásokat, akkor a fővárosban jelentkeznének a problémák. Itt ugyanis nincs betakarítási szünet. Szóval, az egyik fél minden­képpen károsodna. A kiúton meglehetősen sokat töpreng­tünk. Felvetődött a progra­mok ismétlésének kérdése. Ez elképzelhető lenne, de hát igény még nem érkezett. Ne­kem az a véleményem, hogy az ötletes nevelők úrrá lesz­nek a nehézségeken, s éssze­rű anyagösszevonással fel­zárkóznak a ml tempónkhoz. Aki akarja, ezt bárhol meg­teheti. Természetesen számí­tunk az Oktatási Minisztéri­um. a megvei. a járási, a vá. rosi művelődésügyi osztálvok illetékeseinek ötleteire. Ed­dig sajnos, semmilyen javas­lat nem érkezett hozzánk, pedig mi szívesen elfogad­nánk minden életképes taná­csot. hiszen azt szeretnénk, ha az oktatás javára kama­tozna igyekezetünk, s az évi huszonötezer perces műsor­idő. valamint az a négv-öt millió forint, amit belső költségekre, s a külső mun­katársak. a szereplők hono­ráriumának fedezésére fordí­tunk. Szívesen fogadnánk a vidéki tanárok elképzeléseit, mert több szem többet lát. — Maximalista-t az ITV, figyelembe veszi-e a tan­anyagcsökkentést? — gn nem hiszek ebben. Néha valóban többet adunk annál, ami a tantervi köve­telmény. ami a tankönyvek­ben szerepel. Ügy vélem: ez bocsánatos bűn. mert bízunk abban, hogy a tanulók jelen­tős része érdeklődő típus, s igényli azt a bizonyos pluszt, amely . tudatában rögződik ha érdekesen színesen tálal­ják. Ezt nem kell számon kérni. Lassan tizenegy év is­kolatelevíziós tapasztalatai igazolják az ifjúság informá­cióéhségét. Kár lenne erről megfeledkezni, erre nem épí­teni. Ezért kínálunk mi nemcsak törzs-, hanem ki­egészítő anyagot is. A feldol­gozás. az értékelés, a magya­rázat már a nevelők dolga, hiszen ők ismerik egy-egy közösség képességeit. — Mit tegyen a tanár akkor, ha párhuzamos osz­tályokban tanít? OIÜÉ Ubsuiz 28» izmába! — Ha az alkalmankénti összevonás órarendi vagy tantermi akadályokba ütkö­zik — az ötletesség azért átsegít a legnagyobb nehéz­ségeken is — akkor való­ban csak az egyik tanuló- csoport nézheti a tévét. Ez a helyzet kísérleti megfigyelé­sekre csábít: alkalom adó­dik az ITV-adások hatásá­nak vizsgálatára. Erre bi­zony szükség van. mert tu­domásom szerint ilyen elem­zést mindössze egv alkalom­mal készítettek, azt is a Magyar Rádió és Televízió Tömekommunikációs Köz­pontja. Nekünk nagy segít­séget jelent, a precíz tájé­koztatás. mert mérlegelhe­tünk. s eldönthetjük: mit. hogyan csináljunk. Alapozni lehet egyébként a délutáni ismétlésekre, s az se rossz, ha a tanulók otthon ülnek a készülékek mellé, a követ­kező órán ugyanis néhány mondatban megbeszélhetik a látottakat. Egyelőre nincs más lehetőség. A végleges megoldást a talán nem is olyan távoli jövő hozza, ami­kor az iskolák elfogadható áron megvehetik a képmag­nókat. Svédországban ez már mindennapos gyakorlat, és kitűnően megszervezték az egyes felvételek. oktatási csomagok rendszeres cseré­jét. Hasonló kísérletek foly­nak a Szovjetunióban és Lengyelországban is. — A Heves megyei isko­lák zömében a matematikai és a kémiai műsorokat nem tudják hasznosítani, mert nincsenek összhangban a je­lenlegi gyakorlattal. Remél­hető-e megnyugtató változás? — Sajnos, ez így van. el­sősorban azért, mert csak a többség kívánságait teljesít­hetjük. Országszerte még a régi tanterv szerint tanítják a matematikát. Megyéjük e tekintetben kivétel. mi azonban nem alkalmazkod­hatunk a kísérletekhez, hi­szen akkor — többek között — régi anyagainkat selejtez­ni kellene. Persze, ez is jo­gos igény — a meglevők harminc százaléka ugyanis valóban elavult — csakhát az újak készítése komoly összegbe kerül. Ezért vár­juk meg 1978-at. amely for­dulópontot jelent majd ok­tatásügyünkben. — A kémia esetében mi­ért nem követik ezt a két­ségkívül helyes alapelvet? — Ez a tárgy valóban sa­játos kivétel. Az Országos Pedagógiai Intézet biztatá­sára tevékenykedünk a jövő Amikor először mentem végig a műhelyen, megijed-, íem. Ennyi férfi! Hiába .pró­báltam észrevétlenül és le­hetőleg gyorsan járni a gé­pek között, amint beléptem az ajtón, abbahagyták a munkát, és elkezdődött a füttykoncert. Csak egy fiú nem tartott a többiekkel. Mintha észre sem vette vol­na, hogy bejöttem, dolgozott tovább. Egyszer visszanéz­tem rá az ajtóból; akkqr vettem észre, hogy lopva utánam pillant, mert a te­kintetünk találkozott. Jót nevettem magamban, amint kiléptem az udvarra; mi­lyen szemérmes ez a fiú, nem akarja észrevétetni, hogy tetszem neki. Egy pár hónapig az eme­leten dolgoztam, aztán le­kerültem én is a földszintre, a műhely szomszédságába, a már Jól íft szellemében. Ebből a diák­ság nem sokat nyer. A taná­rok viszont tájékozódhatnak, s azokat is segítjük, akik gimnáziumokba jelentkeznek továbbtanulni, mert itt már a korszerűbb szemlélet alap­ján oktatnak. — Hogyan fejlődött az Is­kolatelevízió és a több mint százezres pedagógustábor kapcsolata? — Már a kezdetben arra törekedtünk, hogy szorosab­bá. élőbbé formáljuk. Erre jellemző példaként említhet­ném Egert, azt a várost, amely a nemzetközi ITV-s konferenciának is otthont adott. A Ho Si Minh Tanár­képző Főiskola II számú gyakorló általános iskolája — ezt szerződés, együttmű­ködési megállapodás rögzíti — bázis iskolánk. Számítunk a nevelők támogatására, a szakmódszertannal foglal­kozók tanácsaira. Nem egy esetben forgatókönyveket küldtünk le bírálatra. Épp azért hogy közelebb kerül­jünk a valósághoz, azt ad­hassuk, amire tényleg szük­ség van. így munkánk szín­vonala is javul, s kevesebb lesz az alapos minőségi ki­fogás. Mi. valamint a tévé egyik fiatalokból toborzó- dott műszaki szocialista bri­gádja. a zártláncú tévé- rendszer korszerűsítéséről gondoskodunk. — Hallhatnánk a tervek­ről, az elképzelésekről is? — Sokoldalúan szeretnénk előkészíteni az új tantervek bevezetését, előbb a tanárok továbbképzését elősegítő, majd a gyerekek tanulását könnyítő programokkal. Űj feladat a felnőttoktatás. A hetedik és nyolcadik osztá­lyosok számára hatvannégy harmincperces műsort csi­nálunk. Egy sorozattal — közreműködik Hargitai And­rás — könnyítjük az úszó­oktatást. Húszrészes gitáris­kolánk — Szendrei Karper László irányításával — a köz­kedvelt hangszert népszerű­síti. A világnézetünk alapjai című tantárgy elsajátítását szolgáló filmeket is vetítünk — összesen huszonötöt — ősztől. Egyszóval többet, jobbat igyekszünk ajánlani, közelebb kerülve az okta­tás-nevelés hétköznapjai­hoz. Igen. valóban ez a céL s ha megvalósul, kurtább lesz a panaszlista, s nem kell ag­gódni a kárba veszett milli­ók miatt. tettem a munkát, behívtak az üzemvezetőhöz, s mond­ták „Klárika, maga érettsé­gizett kislány. Eddig fizikai munkásként is megállta a helyét Most kellene ne­künk egy jó munkaerő az irodába. Jöjjön át ide.” Igaz, hogy éri értek sokféle iro­dai munkához, mert közgaz­dasági technikumba jártam, de nem volt kedvem ülni egész nap, „én inkább a műhelyben maradnék... maó-s szeretnék lenni” — válaszoltam. — Meó-s! Egy ilyen f ia­tal kislányt... Néhány hét múlva mégis meó-s lettem, s most már nem én mentem át naponta többször a szomszédos mű­helyen, hanem a fiúk láto­gattak át hozzám. Egyszer éppen egy ládát készültem felemelni, amikor valaki mellém lépett. — Szabad segíteni\ Pécsi István l-ASZU&F'f ZSUZSA*/"A i Táborozás a könyv körül Nem új találmány, de fel­tétlenül másabb. több. mint amit eddig csináltak. És mindez a gyöngyösiek nevé­hez fűződik. amihez kell még egy könyvtár is. aztán kell még hozzá néhány tucat gyerek és egy maroknyi fel­nőtt. akik irányítanak, moz­gatnak. segítenek. Egyszóval: nem is olyan egyszerű az egész. á • a Amikor az „érdemi szer­zőtől”. a gyöngyösi könyvtár vezetőjétől. Baranyi Imré­től érdeklődtem a mátráfü- redi olvasótábor felől. ő röttön azzal kezdte, hogy ol­vasótábort már évek óta szer­veznek a legkülönbözőbb he­lyeken az országban, ő maga is a legkiitönbözőbb felettes szervektől kapta a felszólítást ilyen tábor kialakítására, te­hát nem „új találmányról”. van szó. Minek tehát mégis port kavarni körülötte? Mert ez a gyöngyösi mo­dell különbözik a többitől. Nem csupán a nyári két hét­re épít. hanem folyamatos lesz a foglalkozás az év egész időszakában. Abban is mása törekvésük, hogy kiket von­janak be a táborbozásba. Az általános iskolák ötödikesei­vel akarnak kezdeni, és aki­szemelt mintegy harminc gyerekkel nemcsak a tanítási évben tartják a kapcsolatot a kéthetenkénti klubfoglalko­zás keretében, hanem ugyan, azt a harminc gyereket há­rom éven át istápolják majd. Kiket választanak ki. és mi a céljuk velük? A kérdé­sek önként adódtak az előz­ményekből. Nagyon figyelemre méltó szándék található fel a vá­laszban. „Olyan tehetséges munkás-paraszt származású gyerekekkel akarunk foglal­kozni. akik érzékenyek a problémákra és a problémák megoldására is készségesek.” Idézhetjük a hivatalos prog­ram idevágó tételét Mindezt köznyelvre lefor­dítva: eszes. okos. látó és hal­ló fiatalokat akarnak képes­ségeik kibontására al­kalmassá tenni a fizikai dol­gozók családja köréből. Zseniket szándékoznak ké­pezni? Aligha. „Csupán” ér­telmes lényeket, akik érdek­lődnek az őket körülvevő vi­lág dolgai iránt, és nemcsak passzívan befogadják a dol­gokat. hanem maguk is részt kémek a tennivalókból. ■ • • Az iskolásokat a nevelők segítségével választják ki. aztán a kiszemelt gyerekek otthonába is elmennék, be­szélgetnek a szülőkkel és a gyerekkel, és mindez valami, féle szóbeli tesztnek fogad­ható el. hogy a tévedés lehe­tőségét a minimálisra csök­kentsék a gyermek esetében. Az indítás az első nyári tábor Mátrafüreden. a diák­otthonban Két hét időtar­tam. ami alatt tulajdonkép­pen az ismerkedés zajlik le. Valamiféle képességfelmérés is. lelki térképezés is. hogy ennek alapján állíthassák össze a három év program­ját. Talán iskolapótló tanoda lenne ez? Korántsem. Nincs tanítási órakeret, nincs tan­terv. de még olyan cél sincs, hogy a gyerekeket a szép- irodalmi művek megismeré­sére bírják rá. Pedig renge­teg könyv veszi majd őket körül. De csak azért, hogy ezeknek a könyveknek a se­gítségével a bennük kiala­kuló kérdésekre a választ megkíséreljék megtalálni. Hiszen nemcsak irodalmár, hanem természettudományi szakember is bábáskodik majd a táborlakókkal, ahogy egy fiatal zenész, zeneszerző is törekszik majd arra. hogy a gyerekek érdeklődése ne szűküljön le egy meghatáro­zott körre. Ezt fejezi ki « program ügy, hogy: „a gyerekeket problémaérzékenységre” sze­retnék nevelni. De ha csupán ezt céloznák meg. akkor va­lamiféle lelki púposságot ter­jesztenének. akárha hisztéri- kákat akarnának minél na­gyobb számban produkálni. A cél azonban az. hogy a meglátott problémák megol­dására is alkalmasak legye­nek ezek a fiatalok, töre­kedjenek a megoldás megta­lálására. Ez a legfőbb jó a program­ban. Ebben a mi társadalmunk­ban nem lehet az emberek, kel. az emberi lelkekkel. a serdülőkkel partizánkodni. Mi a biztosíték arra. hogy a ter­vezett olvasótábor nem va­lamiféle szépelgők és fontos- kodók. ortopédjellemek gyü­lekezete lesz? Az állami ellenőrzés és Irányítás, ami a művelődés- ügyi osztályok útján valósul meg. Akik pedig a program végrehajtásában részt vesz­nek: dr. Villányi Lenke pszi­chológus. a fővárosi XIII. ke­rületi nevelési tanácsadó munkatársa, dr. Bánlaky Pál. áz Eötvös Loránd Tudomány­egyetem szociológiai tanszék kének dolgozója, aki a gyön­gyösi Városi Művelődési Ház szociológiai körének a veze­tője immár négy éve. Zom- bőri Ottó, az Uránia Csil­lagvizsgáló tudományos mun. katársa Varga Csaba író. és a vendégelőadók közül Kass János festő, de tervbe vették a Kaláka együttes közremű­ködését is. ahogy valamelyik gyermekűi ság szerkesztősé­gét is meghívják majd egy találkozóra. Három éven át és nem­csak -nyaranta, hanem két­hetenként találkoznak az ál. talános iskolás gyerekek azokkal a fiatal és lelkes De. dagógusokkal, tudományos dolgozókkal, akik szeretné­nek nyílteszű ifjakat nevelni ebből a harmic gyerekből. BBS Nagyon vonzó terv megva­lósítása kezdődött el Gyön­gyösön azzal, hogy az iskolák tanárai segítségével mérhet­vén nevet ismernek azok, akik hozzáfogtak az elképze­léseik gyakorlattá váltásához. A városi művelődésügyi osz­tály és a könyvtár most együtt lép. együtt tervez és dolgozik a jó ügyért. Érdemes figyelni rájuk és támogatni törekvéseiket. G. Molnár Ferenc 20.20: Forduljon Psmith-hez WFORDULJON PSMITH-HEZÜI , PSMITH MAJD SEGÍTI 1 PSMITH MINDENT ELINTÉZ! ÖNNEK SZÜKSÉGE LENNE VALAKIRE, AKI ELJÁR PERES ÜGYEIBEN? VALAKIRE, AKI ELINTÉZI ÜZLETI ÜGYEIT? VALAKIRE. AKI SÉTÁLNI VISZI A KUTYÁJÁT? VALAKIRE. AKI MEGGYILKOLJA AZ ÖN NAGYNÉNJÉT? FORDULJON PSMITH-HEZ! A fenti hirdetés egy te­kintélyes angol újság első oldalán jelent meg; így kap­csolódott be Psmith Wode- house világsikert aratott re­gényébe. A vidám történet, amelyet most televíziós változatban láthatnak, egy ékszerrablás körül bonyolódik, amelynek főszereplője lesz Psmith ez a kedves, minden szélhá­mosságra kész angol fiatal­ember. Közreműködik: Huszti Pé­ter. Márkus László, A^dal Györgyi. Piros Ildikó. Béres Ilonia, teleki Kamill és még sokan mások. Rendező: Málnay Levente. ■— Jókor kérdi, amikor már készen van. — Ráné­zek, akkor ismerem meg: ez az én szemérmes hódolóm. Aznap, amikor kimentem a gyárkapun, ott állt a buszmegállónál. Egy kocsira szálltunk. Másnap is. Har­madnap egyórás megbeszé­lésünk volt a meó-ban. Hat nem ott állt a buszmegál­lóban, még fél ötkor is! Azt gondoltam, próbát teszek: a tér felé indultam gyalog. Ö is elindult — utánam. Mit tagadjam, jóleső érzés volt. Akadt udvarlóm, szomba­tonként táncolni jártam ve­lük, sörözni mentünk vagy moziba. De másra vágytam már. Amikor eddig értem gondolatban, megszólalt mel­lettem az én szemérmes hó­dolóm: — Ugye, nem haragszik? Hiszen mi már hónapok óta ismerjük egymást, de én még szólni nem mertem... így kezdődött a mi tör­ténetünk. Albérleti lakáso­mig kisért, s a hosszú út alatt sok mindent elmond­tunk egymásról. Beszélt az édesanyjáról, beszélt a ház­ról, amit négy éven át szinte egymaga épített, a te­levízióról, amire csaknem együtt már a pénze. De ma­gáról alig akart szót ejteni. — Tudja, Klárika, én mín- Mg dolgoztam, sokat dol­goztam. Jó esztergályos let­tem, meg jó kőműves is, míg a házamat építettem. A ráaiószerelést is megtanul­tam, míg összeraktam egy rádiót. De egyvalamire nem értem rá: iskolába járni. Csak hét évig ültem a pad- ban ... Maga tizenkettőig, tudom. Jól gondolja meg ezt, Klárika... Attól kezdve mindennap találkoztunk Gáborral. Há­rom hét múlva elvitt az édesanyjához. Olyan megil- letődött voltam, amint be­léptem az ajtón, s arra gon­doltam: ez mind az ő keze munkája, ezt mind ő épí­tette. Az édesanyja megcsókolt az ajtóban. Az asztalon va­níliás sütemény illatozott, a sarokban, Gábor rádiós könyvei mellett, már ott állt a televízió. Este hazafelé azt kérdez­te: „Hozzám jönnél felesé­gül? Egy ilyen... hétele- mishez?” — Nálad jobb embert nem is tudnék elképzelni — feleltem. — És nem is kell. hogy „hételemis” maradj. — Vén fejjel járjak iske ’dba? — Én is megyek majd ősszel, esti technikumba, el­végzem a vegyiparit. Csak egy évvel végzek előbb, mint te. — Szóval, már azt is el­tervezted, hogy én is le­gyek majd technikumba — nézett rám megütközve. — Hát majd, ha ked-ed lesz — mondtam —, de ia nem, akkor legalább ezt az utolsó évet járd végig. — Miért? Olyan fontos ez neked?! — Miért, miért? Hogy mondhatsz ilyet? Ha maid a gyerekünk lesz nyolcadi­kos és kérdez tőled valamit, mit fogsz mondani neki, hogy én azt az osztályt már nem végeztem el?... Az ékküvőt tavaszra ter­veztük. Gábor már nem tiltakozik az , iskria ellen. Panaszkodik viszont az kies- anyja, persze csak bizalma­san. Azt mondja: gyerekes dolgai vannak mostanában az ő komoly fiának. A' mi­nap például rájött, hogy ti­tokban a hetedik osztályo­sok földrajzkönyvét magolja, ősszel valóban gyerekek leszünk egy kicsit. Mindket­ten beülünk az iskolapadba. S tudom- Gábor utolér ma‘d, izerényen. szinte észrevét le­iül lép mellém, mint janu­árban az első közös sétánk idején,

Next

/
Thumbnails
Contents