Népújság, 1976. február (27. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-27 / 49. szám

Műveltség— és az üzem CSÚFOS ÉS MÉLTATLAN VITA folyt a közelmúltban egy nagyüzemben Arról volt szó, hogy az üzem illetéke­sei közül néhányan megkí­sérelték a továbbtanuló dol­gozóktól megtagadni a tör­vényes tanulmányi szabadsá­got és közülük a bei áróktól az útiköltség-hozzájárulást is. A takarékosságra hivat­koztak. A pártszervezet és a szakszervezet erélyes közbe­lépésére volt szükség, hogy a továbbtanuló dolgozók ne rövidüljenek meg. Mondhatnánk: ritka eset. Rendhagyó, nem jellemző. Hiszen a vállalatok, gyárak, intézmények vezetői ma se­gítik és nem akadályozzák a dolgozók tanulását, művelő­dését. A támogatás valóban nem tagadható, gyakorlati megvalósulása mégsem min­dig sima. Felesleges példákat íelhozni. hogy egyes helye­ken milyen nehézségekbe üt­közik — a jóindulat és a megértés mellett is — a meg­felelő szabad idő biztosítása, a kedvező műszakbeosztás megvalósítása stb. Igaz. el­lenpéldákat is mondhatnék, — példákat arra. hogy az Üzemek, ipariak és mezőgaz­daságiak. miként biztosítják a feltételeket dolgozóik mű­velődéséhez. Nem mondhatjuk tehát, hogy valamiféle ..általános szemléletváltozásra” van szüksék. De azt igen. hogy nem árt alaposabban elgon­dolkodni néha azon. milyen gyakorlati haszonnal jár a munkások. alkalmazottak művelődése a munkahely szá. mára. A szakmai ismeretek gyarapodásának a haszna magától értetődő: itt felesle­ges a bizonyítás. De igen nagy haszna, bár forintok­ban csak később, s áttétele­sen mérhető haszna, van az általános műveltség gyara­podásának is. Szemléletbeli félresiklások. félreértések in­kább e körül adódnak ma­napság, ezért érdemes ezt a dolgot jobban szemügyre venni. Rádiósbeszélgetésben kér­dezte a múlt év végén egy vi­déki nagyüzem termelési osz­tályvezetője: milyen terme­lési javakat nyújt a gvárnak, ha egy gépkezelő általános gimnáziumi érettségit sze­rez? A kérdés hangsúlyában benne volt a válasza is: sem­milyent. Ha már mindenáron tanulni akar. szerezzen in­kább magasabb szakmai ké­pesítést. Csakhogy a dolog mégsem ilyen egyszerű. Kétségtelen, hogy az általános műveltség — legyünk szerényebbek: az általános műveltség alapjai­nak — megszerzése elsősor­ban inkább az egyénnek, mint az üzemnek van hasz­nára. Szakképzett munkaerő hiányával küszködő iparvál­lalat vezetői számára csekély öröm. hogy néhány tucat munkásuk — például — ál­talános gimnáziumi érettségi megszerzésére készül. Köz. vetlen értéke-eredménye a munkahely számára aligha van — mondják. Igaz is, nem is. Minden­esetre: a műveltségbeli gya­rapodás társadalmi értéke ilyen számítással nem köze­líthető meg. Ellenérvként mondjuk el a közhelvszérű igazságot. hogy magasabb képzettségű, szélesebb látó­körű emberekkel könnyebb szót váltani szakmai kérdé­sekről is —. hogy a kultúra nagyobb felületeivel való ta­lálkozás felébreszti az érdek, lődést a részletek, adott eset­ben a szakmai ismeretek iránt is. Hogy. aki magasabb, ról lát. az többet lát. S hogy a gyárnak azért is érdeke a kollektíva általános ismere­teinek emelése, mert annak haszna a jobb közösségi szel­lemben, az élénkebb gondol­kodásban mutatkozik meg ha­marosan. NEM KÉTSÉGES, hogy a nagyobb távlatokban gondol, kodó emberek számára ezek­nek az érveknek súlyuk van. Kivált ha módjukban van körülpillantani, benyomáso­kat szerezni olyan ipari, me­zőgazdasági közösségekben, ahol a kulturális élet nem­csak formális, időnkénti mű­soros estek rendezésében, ha­nem ’ elmélyült. tartalmas művelődési tevékenységben nyilatkozik meg. E sorok író­ja az elmúlt hónapokban ép­pen ilyen jellegű tájékozódás céljából járt több vállalat­nál. mezőgazdasági üzemben. A tapasztalatokról „téte­lesen” beszámolni itt lehetet­len —, de idézhetők azok­nak a beszélgetéseknek a summája, amelyek egy-egy munkáskollektívával való találkozás folyamán alakul­tak ki. Többen elmondták: az általános iskola felsőbb osz­tályaiba (akik valami miatt nem fejezték be a tanulmá­nyaikat). a gimnáziumba, fő­iskolák levelező tagozataira elsősorban természetesen a jobb egyéni boldogulás remé­nye vitte el őket. Az ember — régi igazság — önmaga számára tanul. De elmondták azt is. hogy a kultúra külön, féle forrásainak megismeré­se a tartalmasabb közösségi élet megteremtéséhez is hoz­zájárul. Eszmecseréik, beszél­getéseik magvasabb tárgy kö­rül forognak. Értőbben nézik a világ dolgait. Világnézetük tudatosabbá válik. Közelebb kerülnek a politikához is. A művészeti élményeket céltu­datosabban keresik. Gyakrab. ban járnak színházba. A te­levíziós műsorok között igé­nyesebben válogatnak. Köze. lebb kerülnek lakóhelyük, vá­rosuk művelődési intézmé- nyeihez. Olvasmányaikról gyakrabban, elmélyültebben beszélgetnek el egymással. Meglehet. így túlságosan „kisimítottnak” hat mindez. De hát a valóságban nem ilyen egyszerűen és problé- mátlanul következtek be a változások, mint ahogy fen­tebb felidéztük. A műveltség eredménye nem máról hol­napra mutatkozik meg. aki tegnap örömét lelte egy gics. cses porcelánban, holnapután nem fut súlyos művészi él­ményeket nyújtó tárlatokra. A folyamat lassú — de biz­tosan emelkedő tendenciát mutat. Egyik beszélgetőtársunk kifakadt: — Ki gondolta vol. na, hogy egy nagyüzemben bizonygatni kell az általános műveltség fontosságát és az üzemben hasznosítható érté­keit? Bizonyára nem tapasztala­tok nélkül beszélt így. Lehet­tek kellemetlen élményei. HARCI FELADAT volna tehát a művelődési lehetősé­gek megteremtése? Nem. ezt nem mondhatjuk: az üzemek, vállalatok nagy többsége megadja hozzá a lehetősége­ket. a támogatást. Néhány helyen, előfordulhat, hogy küzdeni kell ezekért. De eb­ben a küzdelemben sok; a szövetséges. Nem nehéz meg­jósolni. hogy a küzdőknek lesz igazuk — mert az általá­nos műveltségben, szellemi javakban gazdagodó mun­káskollektíva minden üzem­nek érdeke, hiszen érdeke az egész társadalomnak is. T. I. Diákgaléria az egri Gép- és Műszeripari Szakközépiskolában A munkásmflvelődés segí­tése érdekében — az egri 212. számú Szakmunkáskép­ző Intézet és a Csepel Au­tógyár 3. számú Gyáregysé­ge után — a Megyei Műve­lődési Központ ismét egy közhasznú megállapodást kö­tött a megyeszékhely Gép- és Műszeripari Szakközépis­kolájával. A kétoldalú egyezség értelmében az MNK diákgalériát létesít az isko­lában, rendszeresen zenei műsorokat biztosít, s bekap­művelődésiház-igazgató mu­tatta be a tanulóknak, akik két hétig tekinthetik meg a 13 olajfestményből és ak- vareilből álló színvonalas anyagot. Kárbaveszett milliók? 1. Iskolatévé, pedagógusszemmel ivnnaen különösebb beha­rangozás. csinnadratta úéL kül kezdődött. Lassan tizen, egy éve annak, hogy adásai­val jelentkezett az Iskolate­levízió. Első lelkes hívei, az oktatást, a nevelést segítő te. vékenységnek propagálói a Heves megyei, az egri taní­tók. tanárok, főiskolai okta­tók köréből toborzódtak. Telt az idő. s egyre szapo­rodtak — s valljuk meg, mert így igaz — mindinkább színvonalasabbá váltak a mű. sorok. Az újdonság varázsa ugyan megkopott, a rangos kínálat azonban megnyerte a pedagógusokat. A produk­ciókra számítottak, az óra­rendeket, a tanmeneteket az ITV programjához igazítot­ták. Szóval: úgy tűnt. minden rendben. Ha hiányzott a tévé- készülék. segítette a társadal. mi összefogás, s az ajándéko­zók sorában ott voltak a gyá­rak, az üzemek, a termelőszö. vetkezetek, sőt a szocialista brigádok is. A régi gond a múlté, a kor­szerű oktatás e nagy lehető­sége bármelyik oktatási in­tézmény számára adott. Csak élni kell vele. célratörő, a jövő nemzedékek formálódását szolgáló együt­tessé kóvácsolódott. i. Mégis, aki azt hiszi, hogy nincs probléma, az jókorát téved. Erről a keserű igazság, ról győzött meg bennünket — tegyük hozzá, kis megle­petésünkre! — az a riportút. amelynek során a füzesabo­nyi járás néhány általáhos iskoláját felkerestük. Ezen a napon élővilágból, fizikából, matematikából és földrajzból sugároztak adást, a nyolcadik, a hetedik és az ötödik osztályosok számára. Méghozzá a nevelő munkáját lényegesen megkönnyítő té­mákból, hiszen az étel útját, a hűtőszekrény működését, az egyenes arányosság jellemző­it és fővárosunk nevezetessé­geit ismertették, hadba vetve az audiovizuális fegyvertár teljes készletét. Majdhogy hiába, ugyanis a televíziókat néni kapcsolták be, vagyis, kárba veszett a szer­kesztők, a rendezők, a tévé- tanárok, azaz az egész felké­szült stáb szorgoskodása. Ez aztán a luxus, összegez­hetnénk. ha nem gyűjtöttük volna jókora csokorba a vé­leményeket. az őszintén, nyíl­tan elmondott kifogásokat, az első hallásra többnyire valós­nak tűnő bíráló mondatokat. Valamennyi címzettje az Is­kolatelevízió! Az a jól szer­vezett apparátus, amely több mint egy évtized után túlju­tott a minden kezdéssel járó buktatókon, s összeszokott. Hogyan is vélekednek a pedagógusok? Az érdemeket egyikük sem vitatja. Kálban. Mezőtár. kányban. Besenyőtelken. Al- debrőn egybecsengtek a di­csérő kifejezések. Idézzünk most ezekből... Az ITV a tanteremből a világra nyíló ablak, életkö­zeibe hozza a távoli tájakat, a messzi földeker >lő embe­reket. a különbőz természe­ti. társadalmi jelenségeket. Teheti, hiszen a légjobb szak­embereket foglalkoztatja, s szemléltetési törekvéseinek úgyszólván nincs határa. Ezekkel az előnyökkel a leg­korszerűbb. a legfelszerel- tebb oktatási intézmények sem kelhetnek versenyre. S ráadásul a látvány lenyűgözi a gyerekeket, s maguk sem gondolnak arra. hogy szóra­kozva is tanulnak. A pilla­natnyi élményeket a tánári magyarázat, figyelemfelhívás rögzítheti, elmélyítheti. Ez a sók pozitívum persze mit sem változtat a nyers tényeken: a készülékeket igen ritkán kapcsolják be. s úgy látszik: sokszor feleslegesen tékozolják a pénzt az egyes adások készítésére. 3. Vajon miért? Erre a kérdésre is számos választ kaptunk. Olyan ne­velőktől. akik hivatásnak te­kintik pályájukat, akik nem idegenkednek az újtól, s akik az oktatás hatékonysága ér­dekében bármikor készek ál­dozni szabad idejükből is. Az első egybehangzó pa­nasz: a falun általános őszi szünettel — a diákok ekkor segítik a tsz-ek betakarítási munkáit — nem számolnak a szerkesztők, g emiatt a program négy-öt órával elő- reugrik. Ekkora artvagot ne­héz összevonni, különösképp a gyengébb képességű osztá­lyokban. Marad — többnyire egész évre szólóan — a le­mondás. a kikapcsolt tévé. Pédig hát tévében sehol sincs hiány. Besény őtel ken például öt. Mezőtárkányban négy se­gítené a tanárok munkáját. De hát az anyag egyrhásrá épül, s ném lehet kihagyni, erőszakosan kurtítani fontos részeket. Így aztán azok ke­rülnek hátrányos helyzetbe, akik egyébként is igényelnék a sokoldalú segítséget: a tan­szerekkel. a különböző kísér­leti eszközökkel kevésbé fel­szerelt kisiskolák munkás- és parasztfiataljai. Ne is kendőzzük: a bizony fura állapot, mert az egyéb­ként is gondokkal küszködő- két sújtja. keseregnek azokban a ti­zenhat tanulócsoportos okta­tási intézményekben is. ahol a biológiát, a matematikát, a fizikát ugyanaz a nevelő ok­tatja. az ilyen helyeken az Iskolatévé előnyeit a párhu­zamos osztályok közül csak az egyik élvezheti, mert nem­csak az órarendkészítés ne­hézségei miatt. hanem egyébként is képtelenség egy terembe zsúfolni hatvan- hetven fiút és lányt. Megyénkben lassan általá­nossá lesz a komplex mate­matikaoktatás. A diákok kedvelik, s az új módszerek­kel meglehetősen könnyen el­sajátítják a bonyolult isme­reteket. A tv műsorai vi­szont több évesek, s mind a régi módszer alapján kései It. Csoda-e, ha mellőzik őket? Kémiából fordított a hely­zet: itt az adások haladtak a korral, szemléletük már az 1978-ban életbe lépő új tan­terv alapjait tükrözik. Ezek majdhogy homlokegyenest ellenkeznek a mai gyakorlat- tál, s épp ezért egyáltalán nem hasznosíthatják őket, Legfeljebb a tanárokat tájé­koztatják a jövőről. S ez bi­zony sovány vigasz, az ifjú­ság számára ugyani?-semmit sem jelentenek. Akadnak, akik maximaliz- mussal vádolják a szerkesz­tőket. s konkrét érvekkel bi­zonyítják. hogy az egves anyagok összeállításánál nem veszik figyelembe a tan­anyagcsökkentést. Mások az operatőröket, a rendez" et hibáztatják, mert min ’en áron a képi kifejezésre tö­rekszenek. s az öncélú, az időrabló látványosságot bírál­ják. A igényesebbek — majd minden valamirevaló peda­gógus ilyen — sokszorszín­vonallal is elégedetlenek, s a hat-nyolc éves. túl hál ab'tt szemléletű filmek helyett, korszerűeket. Újakat sürget­nek. Ezek az érdektelenség összetevői. Persze, az sem megnyugtató, hogy a szakfel­ügyelők. a felettes szervek a művétődésügyi osztályok il­letékesei is belenyugodtak a jeleplegi helyzetbe. Egys ír sem készítettek fél mérést az Iskolatelevízió használatár il. Pedig megérte volna, mert az adatok jeleznék az elgondol­kodtató tényeket, többek kö­zött azt. hogy a sok ezer ké­szüléket igen ritkán kap tol­ják be, s o zömében jó mű­sorok készítésére költött mil- Hók, úgy tűnik, kárba vesz­nek, (Folytatjuk.) Pécsi István VW^^WWVWWWWWWVW/WAWAVW., v^/WWWWVWWWWW^WVWWV. vwwv v vwvvwmivv\m\vvvwWvvvvvvvwvvvwvvvvvvwvi — Mert nézze — kezdte a Nagy Színész, szinte minden átmenet nélkül, miután üdvözöl­tük egymást —, egy szót se szólnék, ha va­laha is kifogás merült volna fel emberi vagy művészi magatartásom ellen. Visszautasítot­tam-e csak egyszer is valamilyen vidéki meg­hívást, lemondtam csak egyetlen alkalommal is ingyenes fellépést? Ez inmagában még nem volna érdem, de én nem kötelességből tettem, amit tettem a kultúrá­ért, hanem büszkén és boldogan, abban a hit­ben és tudatban, hogy izerény tehetsegemmel segíthetek. Vagy állít­hatná bárki, hogy csak a nagy szerepekre pá­lyáztam? Hiszen a kis­■ | gyerek is tudja, hogy ■ { bálványozott színész lé- i > temre a legkurtább sze- , ? repet is szívesen emel- ? tem fel magamhoz. És ? vajon csak a drámai íszerepkörben éreztem '> volna jól magam? Hát ■ jnem ugyanolyan átélés- lsei alakítottam a zenés : t bohózatok megcsalt fér- i jét, vagy nem álltam S rrömest rendelkezésére s i kabárír.ak is, amikor S szüksége volt rám? Mert jo művészi arisztokratiz­dl kitaszí 18,25: Látókor - Heves megyei vendégekkel A tv 1-es programjában. 13 'részes gazdaságpolitikai sorozat, a Látókör kilencedik adására kerül sor ma 18.25 1976. február 27., péntek csolja a fiatalokat az liju- ságj hangversenybérlet-soro- zatba. Ennek fejében a diá­kok vállalták a különböző műszaki berendezések ál­landó javítását, s azt is, hogy részt vesznek az egyes csoportok, szakkörök, tan­folyamok munkájában. Csütörtökön délelőtt ke­rült sor az iskolában Nagy Ernő festőművész kamara­kiállításának megnyitójára Az alkotót Fehér Vilmos órai kezdettel. A műsornak — amelyben dr. Zsarnóczaí Sándor egyetemi tanár a témavezető — ez alkalom­mal Heves megyei szereplői lesznek. Mintegy vitaindító­ul levetítik az egri Finom - szerelvénygyárban készített rövidfilmet — ennek kap­csán több bervai ember megszólal — majd más vál­lalatok — a Parádi Üveg­gyár, az Egri Dohánygyár, a nagyrédei Szőlőskert Mg. Tsz —, illetve a megyei párt-vb és a megyei tanács képviselői is véleményt mon­danak, javaslatokat tesznek a felvetett aktuális kérdé­sekkel kapcsolatban. Vitat­koznak a tervek jelenlegi feladatairól, a tervezésben és a végrehajtásban érdekelt munkahelyi közösségek ten­nivalóiról. A „Tervszerűbben, jobban” témakör után, a sorozat kö­vetkező, tizedik számában, március 12-én — ugyancsak Heves megyeiek, közöttük a Hatvani Konzervgyár kép viselői is — a nemzetköz összefogás erejéről beszélget pefe, 1 must, a gőgöt és hiűsá- ■ got én nem ismérem ... Es nem vettem ki a ' részemet lángoló hittel és ifjonti lelkesedéssel a magyar film megúj­hodásából, nem vállal­tam-e fizikai erőmön felüli odaadással a fil­mezéssel járó fáradal­makat, izzó nyárban és dermesztő téli fagyok­ban? ... Üe nem is le- 'hétne másként. Én szí­nésznek születtem, én a színpadon élek, az éle­tet csak játszom... És most mégis kitaszítottak az emberi és művészi sorsközösségből, kitaszí­tottak úgy, ahogyan mű­vészembert még talán sohasem. Mindig bor­zadva gondoltam az em­beri bűnök egyik legal- jasabbjára, az apagyil­kosságra — és most egy apagyilkosnál utolsóbb­nak érzem magamat. Ha ínagát nem ismerném oly régóta, higgye el, hogy elkerültem volna, aminthogy elkerülök most mindenkit, mert nem is merek már az emberek szemébe néz­ni. Hisz’ úgy né^ztnek rám, mint egy veszett ebre; becsületből elég­téléni kaptam. Egy pit lanatig se higgye, hogi üldözési mánia ez ná lám: teljesen tisztán é. józanul látom a dol­gokat, de tudom, hóól többé nincs szükség rám, ezt akarták a tu­domásomra adni, ilyet leplezetlen könyörtelen séggel, ennyire brutális módon. Csakis ezt akar­hatják — igen, ne U szóljon közbe! —, az c céljuk, hogy férfikorom teljében, amikor a leg­érettebbnek érzem a művészetemet, elbujdos­sam, kivándoroljak in­nen. Látja, ez a legva­lószínűbb, ezt a sorsot szánták nekem az ül­dözőim; hisz’ ismerik a jellememet, tehát tud­ják, hogy más kiút nincs számomra, pusz­tulnom kell, mégpedig minél előbb, hogy ne röhögjenek rajtam mil­liók. Igen, ez az egyet­len megoldás számom­ra, ha nem akarók a kárörvendők szeme lát­tára lassan elmerülni a gyalázatok gyalázatá­ban, bitang csavargó módjára elkei ii’ni min­den tiszt ességes ember 0 e lom számkivetettjei, a legzüllöttebbek módjára- önérzetlenül elsüllyedni- a mocsárban... u — De hát tulajdon­- képpen mi történt? — ■i kérdeztem megdöbben­- Ve, amikor a Nagy Szí- ó nész lélegzísnyi szüne­- tét tartott. A művész ráül me­■ redts — Hogy mi történt?! Ember, hát maga csu­kott szemmel jár a vi­lágban?! Nem tudja, hogy az új darab vla- kátján ugyanő yan nagyságú beinkkel szed­ték az ér 'zvsmzt, mint a ‘"T -zp­lőét...?! Heves Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents