Népújság, 1976. február (27. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-26 / 48. szám

Szerda esti külpolitikai kommentárunk: Világsajtó a kongresszusról R portugál döntéssel a törvényes kormányt ismerték el Angolában AZ 'EGÉSZ VILÁGSAJTÓ — a politikai pártál- -stól függetlenül — élénk érdeklődéssel kíséri az >ZK? XXV. kongresszusának eseményeit s kommen­tálja Leonyid Brezsnyev beszámolóját. Különösen nagy figyelmet szentelnek az SZKP KB főtitkára re­ferátumában előterjesztett programnak, amely a bé­kéért, a nemzetközi együttműködésért és a népek füg­getlenségéért vívott harc folytatását irányozza elő. A kongresszus teljes visszhangjának összefoglalására természetesen nem vállalkozhatunk, de a kommentá­rok egy szerény csokra is elegendő annak érzékelteté­sére, mekkora jelentőséget tulajdonít a világ a szovjet kommunisták tanácskozásának. A LENGYEL TESTVÉRPÁRT központi orgánu­ma, a Trybuna Ludu a többi között rámutat: „A kb beszámolója a leghumanistább távlatókat nyitja. Ezt világosan bizonyítja, hogy a dokumentum az első helyre teszi a béke és a népjólét kérdését A beszá­molót a humanizmus, az optimizmus, a jövőbe vetett szilárd bit jellemzi.” A japán Jomiuru Simbun című konzervatív irányzatú lap első oldajas moszkvai tudó­sításának ezt a címet adta: „Brezsnyev elkötelezi ma­gát az enyhülés politikájának folytatása mellett”. Az Aszahi Simbun azt hangsúlyózza, hogy a kongresz- szust a józanság jellemzi. A francia kommunisták lapja, a l’Humanité szerint a kongresszus a szovjet politika folyamatosságáról tanúskodik, s annak céljai változatlanok: a külpolitikában a békeprogram kö- : vetkezetes megvalósítása, a belpolitikában pedig a la­kosság életszínvonalának állandó emelése. Az NSZK- ban a Neue Ruhr Zeitung „Világ erőszak nélkül?” című kommentárjában hangsúlyozza: „Párizs és Pe­king, Bonn és Washington, Fokváros és Kairó között az elemzőknek mindenütt munkához kell látniok, mert Leonyid Brezsnyev kifejtette a moszkvai világ- politika elveit. A tapasztalat ugyanis arra tanít, hogy az ilyen elvi beszédeket érdemes és ajánlatos gondo­san áttanulmányozni.”. AZ ANGOL GUARDIAN moszkvai tudósítója így summázza Brezsnyev beszámolóját: „A bizakodóan és erőteljesen beszélő szovjet vezető referátumának fő mozzanataként az a büszkeség domborodott ki, hogy a Szovjetunió nemzetközi ereje szüntelenül növekszik. Továbbá az a meggyőződés sugárzott ki belőle, hogy a szocialista társadalom a kapitalizmus végső össze- ömlásáig a nyugati világgal való realisztikus égyütt- működés segítségével haladhat előre a legjobban”. LISSZABON Meló Antunes, portugál külügyminiszter újságírók­nak adott nyilatkozatában leszögezte: a forradalmi ta­nács tagjai és a fegyveres erők mozgalma teljes mér­tékben egyetért Costa Go­mes köztársasági elnök dön­tésével, hogy országa nevé­ben elismerte az Angolai Népi Köztársaságot Bizonyos pártoknak az ál­lamfőt bíráló megjegyzéseire utalva a portugál diplomá­cia vezetője hangsúlyozta: „Okkal feltételezzük, hogy olyan kormányt ismertünk el, amely a valódi nemzeti függetlenség, a semlegesség és el nem kötelezettség po­litikáját folytatja Angolá­ban”. A luandai kormánynak nyújtott szovjet és kubai támogatással összefüggő kér­désre válaszolva Meló Antu­nes megállapította, hogy az MPLA-nak törvényes joga segítséget kérni szövetsége­seitől. Ugyanakkor emlékez­tetett arra, hogy Zaire és Dél-afrikai Köztársaság már a függetlenség kikiáltása előtt beavatkozott Angolá­ban. a másik két szervezet oldalán. „Szuverén államként An­gola hozhat olyan intézke­déseket, amelyeket szüksé­gesnek tart nemzeti egysé­gének és függetlenségének megőrzésére” — mondotta végül a külügyminiszter és hozzáfűzte, hogy az MFA Portugáliában szembeszáll mindazokkal, akik „bizo­nyos érdekek védelmében politikai fegyverként akar­ják felhasználni az Angolai Népi Köztársaság elismeré­sének kérdését”. (AFP) Prágai éfisníts’ó 1048. február 25-én a dol­gozó tömegek fellépésére vereséget szenvedtek Cseh­szlovákiában a fejlődés visz- szaíordítására törekvő reak­ciós erők, a hatalom végle­gesen a munkásosztály ke­zébe került. A reakció fe­letti győzelem 28. évforduló­járól szerdán országszerte megemlékeztek Csehszlová­kiában. Prágában megkoszo­rúzták Klement Gottwalrl sírját és emlékművét, majd a Fucik-parkban levő sport­csarnokban ünnepélyes nagygyűlést tartottak, ame­lyen Josef Koreák, a CSKP KB elnökségének tagja, a Cseh Szocialista Köztársaság kormányának elnöke mon­dott beszédet Üdvözölve és méltatva az SZKP XXV. kongresszusá­nak munkáját, Josef Koreák kijelentette: Csehszlovákia néne nagyra értékeli az SZKP harcát a nemzetközi enyhülésért, a XXIV. kong-* resszuson meghirdetett bé- keproeramban foglaltak meg­valósításáért. A leghatározot­tabban támogatjuk azokat az elgondolásokat és javaslato­kat. amelyeket az SZKP XXV. kongresszusán elhang­zott előadói beszámolójában Leonyid Brezsnyev körvona­lazott á konkrét- és reális békeprogram folytatására. Spanyol íendersörtií2 MADRID Halálos áldozatot követelt a rendőrök brutális akciója a spanyolországi Alicante , közelében levő Eldaz váro­sában, ahol a rendőrök tüzet nyitottak a sztrájkoló bőr­gyári munkásokra. A ható­ságok azzal indokolták a rendőrök közbelépését, hogy a tüntető munkások állító­lag „sértegették és megdo­bálták” a rendőröket. A sortűz áldozata egy is­mert szakszervezeti aktivis­ta, akit korábban már több­ször letartóztattak és fe’elős- ségre vontak politkai tevé­kenységéért. A „kit nagy nép” barátságáról föiöi pekingi „szereplése” .Szóvirág-diplomácia* Kissinger villámlátogatásai után Henry Kissinger, az Egye­sült Államok külügyminisz­tere befejezte Latin-Ameri- kában tett nyolcnapos kör­útját és közép-európai idő szerint szerdán hajnalban visszaérkezett Washington­ba. Körútja utolsó mozzana­taként két órát töltött Gua­temalában, ahol néhány per­ces sajtótájékoztatóján — Buiuedien Nyugat“ Szaharáról ■ALGÍR: Huari Bumedien algériai köztársasági elnök kedden az Algériái Általános Munkás- szövetség (UGTA) megalaku­lásának 20-ik évfordulója al­kalmából több mint kétezer szervezett dolgozó előtt be­szédet mondott A nyugat-szaharai fejle­ményekről szólva kijelentet­te: „Mártírok, idős emberek és gyermekek vérétől Vörös- Ük a Szahara”. Hozzáfűzte, hogy a Szahara „nem ter­mék, amelyet áruba lehet bocsátani”, Bumedien jelezte, hogy Algéria minden eshetőségre felkészült a térségben folyó mesterkedésekkel kapcsolat­ban, amelyeknek célja lé­nyegében az, hogy a terület továbbra is az imperializ­mus hatalmában maradjon. Az államfő rámutatott hogy a szaharai probléma „po itikai probléma, amely nem oldható meg a befeje­zett tények és a felperzselt föld módszerével”. 1976. lebruár 26., csütörtök biztonsági okokból r— há­romméteres „senki földje” választotta el az újságírók­tól. Az amerikai diplomácia vezetője kedden Costa Ricá­ban a közép-amerikai orszá­gok külügyminisztereivel ta­nácskozott. A mindössze 41 perces találkozón megígérte: a washingtoni kormány fe­lülvizsgálja külkereskedel­mének egész területét, hogy a közép-amerikai országok nagyobb exporthoz jussanak. Kissingert Brazílián kí­vül mindenütt Washington- ellenes tüntetések fogadták. • Két halott, 30 sebesült, csak­nem száz letartóztatott, so­ha nem tapasztalt bizton­sági intézkedések — így hangzik a körút gyorsmérle­ge. Az első kommentárok sze­rint a villámlátogatások soJ rán ígérgetésekben nem volt hiány. Kissinger széltében- hosszában alkalmazta a „szóvirág-diplomáciát”. Ca- racasban meghirdette az Egyesült Államok új latin­amerikai politikáját, amely lényegében semmi újat nem tartalmazott. Az amerikai diplomácia vezetője — ki tudja, hányadszor — újból ígéretet tett arra, hogy a washingtoni kormány „fo­kozottabban tiszteletben tart­ja a térség országainak füg­getlenségét”. A kényes kér­déseket — a többi között a csak az Egyesült Államok számára kedvező kereskedel­met, a panamai csatorna ügyét — gondosan megke­rülte. Kinyilatkoztatva, hogy a vitás kérdéseket kétoldalú tárgyalások útján kell ren­dezni. Szerda estével befejező­dött Richard Nixon volt amerikai elnök kínai látoga­tásának első — pekingi — szakasza. Mint áilam- és kormányfők esetéoen szoká­sos, a búcsúzó Nixon az or­szágos népi gyűlés épületé­ben viszont banketten látta vendégül házigazdáját, Hua Kuo-íeng ügyvezető minisz­terelnököt és rajta kívül még mintegy 300 vendéget. Szónokias pohárköszöntőjé­ben a most már magánem­ber volt elnök — aki Hua szerint változatlanul érdek­lődik a kínai—amerikai kap­csolatok fejlesztése iránt — költői szavakkal ecsetelte a „két nagy nép”, a kínai és az amerikai nép barátságá­nak szükségességét, hatás­keltés tekintetében messze lekörözve a három hónappal ezelőtt itt járt Gerald Ford elnököt. A kínai ügyvezető minisz­terelnök a maga részéről nem kevesebb, mint három ízben ült tárgyalóasztalhoz amerikai vendégével — ép­pen annyiszor, ahányszor Térig Hsziao-ping decem­berben Ford elnökkel. Hua Kuo-feng szerdán este, ugyancsak pohárköszöntőié­ben. kijelentette, hogy tár­gyalásaik „kötotienek és őszinték” voltak, s hogy Nixon látogatásának „pozitív a jelentősége”. Talán a Nixon által elért „pozitímu- moknak” köszönhető, hogy a kínai ügyvezető miniszter­elnök ezúttal nem mulasz­totta el — ellentétben a há­rom nappal ezelőtti banket­tel — Gerald Ford egészsé­gére emelni poharát. Nixon csütörtökön reggel vidéki körútra indul, többek j közt ellátogat Kantonba Vasárnap utazik el Kínából. Kubában életbe lépett az új alkotmány Király Ferenc, az MTI tu* dósítója jelenti: A múlt vasárnapi népsza­vazáson óriási többséggel el­fogadott szocialista alkot­mány kedden életbe lépett. Havannában a tömegszerve­zetek képviselőinek részvé'e- lével megtartott nagygyűlé­sen Bolas Roca, a párt poli­tika! bizottságának tagip, alkotmányt előkészítő bizott­ság elnöke olvasta fel a for­radalmi kormány nyilatkoza­tát, amellyel hatályon kívül helyezte az 1940-es alkot­mányt, a többször módosított a!aptörvényt, és érvénybe lévőnek nyilvánította az amerikai földrész első szo­cialista alkotmányát. Raul Castro. a Kubai Kommunista Párt másodtit­kára, a forradalmi kormány első miniszterelnök-helyette­se a nagygyűlésen elmondott beszédében hangsúlyozta: „a kubai nép évszázados vágya vált valóra azzal, hogy a függetlenségi háború kezde­tének 81. évfordulóján új szo­cialista alkotmány lépett é'et- be, amely kimondja, hogy minden hatalom a dolgozó népé”. A nagygyűlés résztvevői hosszasan éltették a Szovjet­unió Kommunista Pártját, annak XXV kongresszusát. Amint Raul Castro megfo­galmazta; „a szovjet nép testvéri támogatása, a nehéz időkben nyújtott internacio­nalista segítsége nélkül nem jöhetett volna létre a most életbe lépett alkotmány sem”. A kairói képlet híjadban véget ér­tek Anvar Szadat egyipto­mi elnök megbeszélései. Khaled király, Szaud al- Fejszal herceg külügymi­niszter és maga Szadat is hangsúlyozta, hogy a meg­beszélések „a teljes nézet- azonosság jegyében” foly­tak. Nemcsak Nasszer elnök idején, de akár néhány éve is képtelenségnek tűnt vol­na, hogy Egyiptom és a társadalmi-politikai mozdu­latlanság közel-keleti fel- légvára, Szaúd-Arábia leg­magasabb rangú államfér­fi ai között „teljes nézet- azonosságról” lehessen be­szélni. És ha ma .lehet — márpedig a jelek szerint va­lóban lehet —, ennek oka nem a rljadi, hanem a kai­rói vonalvezetés alapos meg­változása. A kairól képlet ma má meglehetősen világos. Sza­dat elnök úgy szeretett vol­na országa nyomasztó gaz­dasági bajaiból kilábalni, hogy a nyugati világ —min­denekelőtt az Egyesült Álla­mok — és a reakciós arab olajállamok anyagi segítsé­gét veszi igénybe. A múlt év őszén pontosan ennek a koncepciónak a jegyében folytak Szadat és Ford el­nök amerikai tárgyalásai. MÄR akkor sem volt VITÁS, hogy Kairó politikai befolyásolására Szaúd-Ará- biának a jövőben minden eddiginél nagyobb szerepet szánnak. Ilyen értelemben azt, ami most Rijadban tör­tént, Kissinger washingtoni munkatársainak dolgozószo­báiban tervezték meg. Mi történt Rijadban? Khaled király a közös lyilatkozatban hajlandó volt a térség „vezető országá­nak” elismerni Egyiptomot. Ez a fogalmazás csak szép­ségtapasz lehet az Egyip- tom-szerte nagyon is vegyes érzelmekkel fogadott té­nyen: a szaúd-arábiai olaj­pénz túlságosan nagy szere­pet játszik Kairó kül-, sőt belpolitikájának alakításá­ban. Félreértés ne essék: Ríjad a régi, markánsabb vonal- vezetés idején is támogatta anyagilag Kairót — a saját közhangulata, az arab világ nyomása miatt egyszerűen nem tehetett mást. Most azonban ez a támogatás úgy történik, hogy Ríjad nem­csak ad, hanem követel — és kap is — hozzá a politi­kai ellenszolgáltatást és a feltételeket Szaúd-Arábiában diktálják! Most például úgy, hogy Kairó nem a Szadat által egyszerre és sürgősen kért mammutösszeget kapja meg, hanem viszonylag kis tételekben. • AZ OK MEGLEHETŐSEN VILÁGOS: a tételek között ellenőrizni lehet bizonyos, feltételek teljesülését. (KS)! A New Hampshire-! előválasztás gyorsmérlege: a re­publikánus jelöltek között Reagan kal ’oraíai kormán.;, 51 'százalékkal vezet. A sok demokrata párti jelölt köz' a -volt georgiai kormányzó, limmy Carter vezeti a sor. 31 százalékkal. (Népújság telefotó — AP—MTI—KS) WASHINGTON Gerald Ford elnök — a nem hivatalos végeredmény szerint mintegy két száza­lékkal megelőzte Ronald Reagant New Hampshire államban kedden rendezett előválasztáson. Az elnök munkatársé „győzelemként” értékelik a- eredményt — vetélytársánai tábora ugyancsak azzal ér velve, hogy a hivatalba ’evő elnökkel szemben ; szavazatok 49 százalékát megszerezni nagy siker. A szavazatok túlnyomó részének összeszámolása megerősítette, hogy Carter, a volt georgiai kormányzó végzett a demokrata pályá­zók közül az első, Uda'l kép­viselő a második helyen. Rogers Morton, Ford ta­nácsadója szerda reggeli tv- lyilatkozata szerint az el­lök elégedett" az ere^mén-v- ’yel és jóval nagyobb több- égre számít a jövő ’mti, Massachusetts-állambeü, majd a következő, floridai előválasztásom Az első összesitőíál)!ázat a New Hampshire*! előválasztásról

Next

/
Thumbnails
Contents