Népújság, 1976. február (27. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-17 / 40. szám

Eleiünk és a minőség HA ELGONDOLKODUNK az utóbbi tíz-tizenöt év tár­sadalmi fejődésének alaku­lásán, s felmérjük azokat a változásokat, amelyek ez idő alatt végbementek, akkor azt tapasztaljuk, hogy eredmé­nyeink nyomán, a felvető­dő új feladatokban mindig felmerül ugyanaz a követel­mény. Ezt a követelményt a legáltalánosabb formájában a minőség fogalmával ne­vezhetjük meg. A minőség igénye talán a legszembetűnőbb a gazdaság területén. Ha nincs minő­ség, mit sem ér a mennyi­ség. A silány áru, különösen nemzetközi összefüggésben, egyre inkább értékesíthetet- ienné válik. S amennyiben a < érmékről van szó, akkor a jriinőség követelménye egyút­tal meghatározza a gazdasá­gi tevékenység egészét is, hi­szen a termelés szervezett- ségebek, S szakmai felké­szültségnek vezetőre és be­osztottra egyaránt érvényes követelményén túl a . gazda­sági és' termékstruktúra át- . formálásáig minden terület­re kiterjed. Ha nem tudurik megfelelni a kihívásnak, ak­kor kialakult társadalmi szükségleteink kielégithetősé- 'gei az életszínvonal . növelé­sének vagy éppen . szinten tartásának a lehetősége Ke­rül veszélybe. Bármennyire elsődleges is a gázcjaság minőségi színvona­lának : biztosítása, " mindez csak kündulópont életünk emberi kapcsolatrendszeré­nek tartalmasabbá tételéhez, „minőségi” jegyeinek kibon­takoztatásához. Ha eddig a „technikai” oldalról volt sző, (a minőség, szűkebb, köz­gazdasági meghatározottságá­ról), akkor most az ember­re, $z emberi kibontakozás­ra, a személyiség gazdago­dására teypSik át a.-.hang­'siíly­srófiSz a hangsúlyáttevódés — n gazdasági feladatok és ne- •kézségek szorítása ellenére rr .egyre .nagyobb méreteket Ölt Nemcsak a mi társadal- . műnkön belüL' Nemzetközi­leg is.. Az „életminőség”, az életmód kérdése ma ; olyan kérdés, amely a tőkés or­szágok ideológiájában, - sőt társadalmi programjában is megjelenik. • A bizonyítás kérdésévé válik a polgári tár­sadalmak és a szocialista or­szágok vetélkedésében. Nem­csak azt kell bizonyítanunk, hogy gazdaságilag versenyké­pesek vagyunk, hanem azt is, hogy a mi társadalmunk képes az élet minőségi, ol­dalának — a' személyiség sokoldalú kibontakoztatásá­nak és önmegvalósításának — gyakorlati realizálására. Meg kell mutatnunk, hogy képesek vagyunk emberi kapcsolataink olyan alakítá­sára, amelyben az egyéni tö­rekvések és életcélok nem a „fogyasztói társadalom” szür­ke vegetációján alapul, vagy­is nem olyan életmódon, amelyben az egyén passzív élvezőjévé válik egy — kü­lönben is ésszerűtlenül el- ' osztott —' gazdaságnak, amely maga is sok vonatko­zásban e passzív magatartás fennmaradásán áll, vagy bu­kik. ÉLETÜNK és a minőség összekapcsolódásának -ez utóbbi, követelménye azon­ban mindenekelőtt belülről vetődik fel. Az anyagi javak viszonylagos bőségével a ve­le való értelmes élni tudás igénye is együtt jár. Vajon közösségi kapcsolataink, tár­sadalmi aktivizálódásunk és kulturális öiimművelésünk javára szolgál-e ez a megnö­vekedett társadalmi gazdag­ság, vagy pedig az egyéni szerzés, a, tárgyi fétisek, a „státusszimbólumok” nyárs- polgári-individualista ösztö­neinek mind nagyobb fokú kielégítésére? Lebecsülnénk feladataink nagyságát, ha a problémában pusztán szóno­ki kérdést látnánk, társa­dalmi folyamataink, még túl­ságosan ellentmondásosak ahhoz, hogysem egyszer s mindenkorra elintézettnek vehetnénk a benne felvetett alternatíva-lehetőségeket. Hányszor találkozunk ma még azzal, hogy egy-egy te­rületen ojyan magatartás veti meg magát, - és olyan, összefonódások alakulnak ki, amelyek saját önző céljai­nak szolgálatába állítanak másokat, anyagi előnyökre tesznek szert, s mindent el­követnek a társadalmi nyil­vánosság elfojtására, ha kell, még. megengedhetetlen esz- ' közöktől sem riadva vissza. Nagyon is fontos tehát, hogy a társadalmi gazdag­sággal, mint lehetőséggel való élés, a felette való ren­delkezés még inkább össz­társadalmi kérdéssé, a nyil­vánosság elé tartozó üggyé váljék. És nemcsak, a . fen­tiek miatt. Az életminőség, az életmód problémája fel­tételezi, hogy a szocialista értékek, a szocialista erkölcs és magatartás alulról, a társadalmi egyének felől ve­tődik fel. Ezért sokkal ke­vésbé lehet megtervezni, „felülről” kialakítani. A va­lóban emberi közösségek önformálódásának társadalmi folyamatát kell szemmel tar­tanunk, segítve, ösztönözve és biztatva ezt a kibonta­kozást. A fejlett szocialista - tár­sadalom elképzelhetetlen e minőségi kérdésekben való előrelépés nélkül. Talán nem túlzás azt állítani, hogy ha a szocializmus építésének egy korábbi szakaszában a szocialista tulajdonformákon nyugvó társadalmi termelés megteremtése volt a fő fel­adat, akkor ma ezeknek a tulajdonviszonyoknak az erő­sítése, tartalmasabbá tétele elsősorban az emberi kap­csolatok minőségi oldalának a fejlesztését feltételezi. Ezért állíthatjuk, hogy nincs olyan termelési és technikai feladat, amit ma ne kétszer -kellene átgondolni. Egyszer a termelési és technikai oldal­ról, egyszer pedig az em­beri magatartás és tudatos­ság alakításának a követel­ménye szerint. TÁRSADALMI GYAKOR­LATUNK bármely területé­hez közelítünk is tehát, va­lóban azt tapasztaljuk, hogy közvetlen feladatként áll előttünk a minőségi követel­mények érvényesítése. Csele­kedeteink megítélésének kri­tériumai között ma minden eddiginél nagyobb, hangsúlyt kap ez a kérdés. A legszéle­sebb társadalmi rétegek ér­deke tehát, hogy a köztudát tárgyává tegyük ezeket a kritériumokat. Annál - is in­kább, mert a minőségi fel­adatok pozitív megoldásához a köztudat minősége is szük­séges ... Hülvely István Adós, fizess...! Ahogyan Berms Albin mondja a tanács pénzügyi osztályán. Hatvanban jelen­leg hatezer adózót tartanak nyilván az adótételek száma pedig, eléri a tízezret. Ebben a gépjármű-, a községfej­lesztési, a. ház- és jövedelem­adó éppen úgy benne van, .mint a nemrég szabályozott ebtartási illeték. Talán felesleges hangoztat­ni. városgazdálkodási szem­pontból mennyire fontos, hogy a polgárok - rendben, időben eleget tegyenek fize­tési kötelezettségüknek. A tanács különböző szakigazga­tási szervei csak akkor tud­ják tervszerűen megoldani a lakosság érdekeit szolgáló feladataikat, ha biztosított hozzá a pénzfedezet. Mégis, igen sokan késedelmesked- nek. S különösen feltűnő, hogy 1975 decemberének vé­gén csaknem száz kisiparos, kiskereskedő volt adósa a tanácsnak, egymillió forintot elérő’ összeggel. , Akik jói állnak Végignéztük az osztály kimutatását, amelyben a köz­adókkal elmaradt kisiparo­sok névsora, tartozása szere­pel. Változatos a lista! S az ipari valamint a kereskedel­mi csoport részére készült, hogy amennyiben az adósok n^m rendezik tartozásukat, a i két csoport vezetője Intéz­kedjék iparengedélyük, illet­ve kiskereskedői jogosítvá­nyuk megvonásáról. Egy mű­szerész 30 ezer forinttal tart­ja a rekordot. Bognár. , pék következik utána 20 ezer fo­rintot megközelítő tartozás­sal. Több fuvaros kifizetetlen adója van 10 ezer forint fe­lett. S ide sorolhatjuk nagy­ságrendben a jól szituált ter­vezőt. aki talán a mai napig sem rendezte múlt esztendei adósságát. — Legsajnálatosabb, hogy azok hanyagolják el adóügyi kötelezettségüket, akik jól állnak — mondja Kovács Imre osztályvezető. — Ker­tes családi ház, gépkocsi, nagystílű életvitel otthon, itt pedig a Sbk hátralék. Az egy­szerű, beosztással élő kisma­rosok, kiskereskedők min­dig pontosak. Szerencsére, hogy ők vannak többség­ben ...! Elfogott számlák Természetesen, amikor az idő és a'szükség, szorít, kü­lönböző eszközökhöz folya­modik a pénzügyi osztály, hogy behajtsa a kintlevősé­geket, Felszólítást küldenek ki, beidézik az adóst, sok esetben rátelefonálnak. Ez mind többletmunka és ki­adás. Nagyon gyakran elő­fordul. hogy valóságos detek- tívfeladatra vállalkoznak az osztály tisztviselői. Kinyo­mozzák, melyik közületnel dolgozik a hátralékos.’ majd törvényadta joguknál fogva leállítják a munkadíj folyó­sítását, illetve a tanács egy­számlájára fizettetik be az intézménnyel. Sok szimatolással, utánjár rással megy az ilyesféle számlák elfogadása. S legin­kább a notórius nem fizetők­kel szemben alkalmazzák. A napokban egy asztalostól si­került így „bekaszírozni” mintegy tízezer forintot. A szociális otthon kerítését esi-' nálta meg, s a hatóság embe­rei az utolsó pillanatban tét-' téli a kezüket a kiegyenlítet­len számlára. Raktár és vityilló Az utcára tomáeos. sátor-. . tetős új ház szolgál. Kicsit beljebb garázs, mellette mű­hely. remek gepekkel. A mű­szerész olajos zubbonyban jön elénk a kerti úton. Év végén tízezer forint adótartozása volt az osztály listáján. — Kérem, azóta rendeztem az utolsó fillérig. — De a maga adósságá­ra, amely bevételként szere­pel a költségvetésben, ta­valy nyáron már fontos ki­adást terveztek. Nem gondol­ja, hogy késedelmével zavart okozott a tanácsnál'! — Fontos kiadás .., Nyu­godt lehet, nekem is fontos kötelezettségeim voltak. Rak­tárra vásároltam alkatrésze­Termálfűtéses lakótelep Szigetváron Szigetváron a vár közelében újabb lakótelep van kialakulóban. .Megkezdték az 1200 lakásos Lenin lakótelep építését. Az űj városrész lakásainak felét termálkutak vi­zével fűtik majd. Az űj városrészben már épül az 500 ágyas kórház is. valamint a nyolc tan termes, napközi otthonos 'iskola» , (MTI fotó. — , Bajkor József) A kistermelők segítségével Várhatóan növekszik a hízósertések száma Régi igazság, de úgy tűnik, mégsem árt újra és újra meg­ismételni: csak azt tudjuk el­osztani, árusítani, amit meg­termelünk. És itt ismét egy másik „aranymondást” vagy igazságot kell felidézni: a ter­melő csak akkor termel, ha kifizetődő számára, ha — megtalálja a számítását. Nos, napjainkban kissé az érdeklődés homlokterébe ke­rült a húskérdés. Őszintén meg kell mondani, hogy azért, mert Egerben — és igenis — Gyöngyösön, Hat­vanban, Miskolcon, Debre­cenben és sajnos szerte az or­szágban mindenütt, kissé visszaesett a termelés. Ennek okait nemrégiben lapunk ha­sábjain égy' cikksorozatban is igyekeztünk bemutatni, s anélkül, hogy most ismétlé­sekbe bocsátkoznánk, ezek közül érdemes néhányat új­ra felidézni. Az első helyen áll, hogy az előző, években ugrásszerűen megnövekedett vágósertés-mennyiséget a kis­termelőktől' már a .legjobb két, anyagot, mert nálam nem fordulhat elő, hogy egy hiányzó csavar miatt hetekig várakozzék a kuncsaft. — Csavarok tízezerért? — Igen! Meg aztán be-'kel- lett fejeznem a mátrai kis vi- tyillómat. Az ősz. a tél kárt tett volna benne... (?!) Jó megjegyezni Műszerészünk a „nehéz esetek” közé tartozik, kitűnik a rövid párbeszédből. S mi­ként másokkal folytatott esz­mecserénk is bizonyította: so­kan állnak még hadilábon az adófizetési morállal. A gond fő oka a sorrend. A rossz fi­zetők többsége nem pénzhi­ány miatt adósa a tanács­nak, a községnek, hanem ön­zésből. Egyéni boldogulásá­hoz, jobb életviteléhez teremt be mindent, utolsónak hagy­ván az állampolgári köteles­ségét. ' Jó megjegyezni egyébként, — ez most mindenkinek szó­ló tájékoztatás! , hogy az 1976-os esztendő adókiveté­sével június 30-ig készülnek el a pénzügyi, osztályok, s az adóíveket ezután küldik szét a lakosságnak. Az első fél év együttes adóját azonban már­cius 15-ig be kell fizetni. Minek-az alapján? A ta­valyi esztendő figyelembevé­telével. Az akkor lerótt ösz- szes adó fele a pillanatnyi tartozás, ennyit szükséges a tanács számlájára utalni. Ha az adófelderítés eredménye­ként ennél kevesebb lesz a júliusi kivetés, úgyis jóváír­ják a második félévben! Moidvay Győző igyekezet mellett sem tudta zökkenőmeíitesen felvásárol­ni az állami húsipar. Mindez azonban a dolog­nak csupán az egyik oldala, mert ma már arról is szól­hatunk — és beszélnünk is kell —, hogy az illetékes kor­mányszervek a kialakult helyzet ismeretében máris fontos intézkedéseket tettek. Ezek- között első helyen em­líthetjük, hogy felemelték a felvásárlási árat, s a napok­ban — éppen az . átvételek rugalmasabb, jobban szervez­hető lebonyolítása érdekében — megjelent a Magyar Köz­lönyben az a kormányréndé- let. amely a kistermelői ser­tésértékesítés eddigi rendjét módosítja. Énnek, a módosí­tásnak az a lényege, hogy a jövőben a kistermelőktől származó vágósertésekre ~ íüggetlenül attól, hogy a kis­termelő tsz-tag-e vagy sem ■— a helyi term,előszövetkezet, valamint a fogyasztási szö­vetkezet is köthet szerződést. Ezáltal az állami húsipar csak közvetett kapcsolatot tart majd a kistermelőkkel, hiszen az ebből a szektorból származó sertésekre az érin­tett termelőszövetkezetekkel és fogyasztási szövetkezetek­kel kell szerződést kötnie úgymond „nagyban”. Egyide­jűleg a módosított rendelet lehetőséget nyújt arra is. hogy azok a szövetkezetek, amelyek húsfeldolgozással is foglalkoznak, külön engedélyt kaphatnak — a központi gaz­dálkodás keretében — a vá­gósertés-felvásárlásra és -fel­dolgozásra, a közfogyasztás javítása érdekében. Kétségtelen, hogy ezáltal zavartalanabbá válik a kis­termelők tevékenysége, s az értékesítés is. E helyes intézkedés mellett az is említést érdemel, hogy Heves megyében például a jövőben valamennyi község­ben, teleoülésen,, gazdája és egyben felelőse is lesz a táp-. illetve takarmány ellátásnak. Arról van ugyanis szóé hogy eddig nem volt teljes az össz­hang a közvetlen, értékesítés vonalán a Gabonái el vásárki és -Feldolgozó Vállalat, a SZÖVTERMÉK. és a fogyasz­tási szövetkezetek: között. Ugyanabban a községben né­hol egyik és a másik „cég” is létesített elárusítóhelyet, máshol pedig senki. A jövő­ben ez úgy alakul, hogy kp- zös egyetértéssel felosztja!: egymás között a piacot, s egyben az ellátási felelőssé­get is, ki-ki ott vállalja, ahol a táp-, illetve a takarmány­árusítást. végzi. A Gabonafel­vásárló és -Feldolgozó Válla­lat térmészetesen. „nagyban” maradéktalanul kielégíti a partner -SZÖVTERMÉK-et, il­letve az ÁFÉSZ-eket. Mindez ..< komoly,; lényegi változást hozhat a termelé­si kedv felélesztésében, s jog­gal remélhetjük, hogy azok a bizonyos kivágott, „megszö­kött” anyakocák — .pótlással — „visszatérnek” - a termelés­be. Mindezt — a kistermelői kedv fokozását, ■stabilizálását — az teszi indokolttá, hogy jelenleg az összes vágóserté­seknek több mint a fele ép­ből a cseppet sent,; lebecsíit* hető szektorból származik. ' Ugyanakkor a sertéshúster­melés, további javulása, nö­vekedése várható . azoktól a fajtaváltó kísérletektől is. amelyek néhány nagyüzemi szakosított sertéstelepünkön a közelmúltban:; megkezdődtek- Tehát nem túlzás a,zt a. kö­vetkeztetést levonni: . a még­változott körülmények, között most már a termelőszövetke­zeteinken, az ÁFÉSZ-eínkéü a sor. hogy helyileg jói. ösz­tönző módón megszervezz ék a kistermelők tevékenységéi. Több hús — csakis így ke­rülhet az üzletekbe, a házi­asszonyok kosaraiba, de még az egyre növekvő igénnyel fellépő, előnyös exportpiacok­ra is... í'aludi Sándor Gyöngyöspatai tervek Több mint százesztendős a gyöngyöspatai községi ta­nács épülete, ■ amely már rá­szolgált a felújításra. Az aba- sári községi tanács kommu­nális üzemének dolgozói a közelmúltban kezdtek hozzá a rekonstrukcióhoz, valamint a belső helyiségek padlózásá­hoz. festéséhez. Bővítik a ta­nács épületében elhelyezett községi könyvtárat is. egy gyermekkönyvkölcsönző szo­bával és egy olvasóteremmel. Mint a gyöngyösoatai tanács vezetői elmondták, a felújí­tás csaknem egymillió forint­ba kerül, s előreláthatólag májusig elkészülnek a mun­kálatokkal. Ezzel az építkezéssel pár- * huzamosan, február végén hozzákezdenek az általános iskola korszerűsítéséhez is. A terveknek megfelelően, az in­tézmény öltözővel, mosdó- és zuhanyozóhelyiségekkel bő­vül majd. Az iskola vezető; remélik, .hogy a csaknem Í0Q ezer forint értékű szociális, részt még- a nyár előtt birto­kukba vehetik a gyerekek. . —. __,_________________ M műhnn A 197«. február ll, kséá

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents