Népújság, 1976. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-11 / 9. szám
Kikeltek a tojások I A tetefirtik »ok faarca» gel legzetességgel rendelkező tagjai az élővilágnak. Múa- denekeíőtó arról nevezetesek, hogy a legtovább élő állatok: a tengeri teknősök átlagos életkora 33 esztendő. Agyuk feltűnően kicsiny» ®gy 40 kilogrammos állat i agyveleje például mindössze é—5 gramm súlyú. Tapintó- aservűk olyan ünoera, boss'a vastag páncél megérintését tie azonnal észreveszik. Ta~ tl&n kevesen tudják, feogy «gyes teknősfajok egyedel- aek a súlya az 500 kilogrammot is elérheti. K®m szívós állatok, as éhezést, a levegő hiányát Igm hosozÉ Ideig kibírják. A kutatók [meglepődve tapasztalták, Ikögy a kísérleteik során lefejezett teknősök nég heteken át mozognak. Ana is volt példa, hogy ■■ egyik, agyvelejétől megfosztott M- ! Hat még hat hónapig Fogságban, különösen as amatőr állatbarátok birtokában, cask ritkán szaporod- taak. A képen látható esalá- <di merném.y e ritka alkalmak egyike, «mikor a nyugatnémet kislány birtokában levő szárazföldi teknősbéka „házaspár" sikerré] . adott életet az mtörtofcnak. F ARKAS AMDMJLSi Baba-dallam Ctíjfa — esiesijje Én kiesi bábum. Gyermekem, édes Lelki virágom! Csijja — aludjál! Álmodom is már Testeden álmod, Álmodom is már Lelkeden álmod - Csijja — aludjál! Észre ha vennéd, Mennyi szerelmet Hordoz a dallam Bennem, előtted? Csijja — aludjál! Észbe ha vennéd, Hány nagy örökség Szólal a hangban És fut előre! Csijja — aludjálI Hány anyaságot Hoztam idáig, Mert az időben Ez van örökké? Csijja — aludjál! Bárhova mennél, Bárhova lennél, Bár sose félnél, Bárhova vágynáll Csijja — aludjál! f« kiesi bábum, Valid meg, ígérd meg, Gyermekem eljön Nagy sokasággal! — Csijja —■ aludjál! Es aki eljön, j Tudja szeretni Azt, hogy idáig Jött, ez a sorsa — Csijja, aludjál! És aki itt van, Tudja szeretni Azt, aki elmegy, Mert odavárják! Csijja — aludjál! És aluszol már, És aluszok már, Ebben a percben Ennyi a béke — Csijja — csicsíjja — 'JCu mörizö íq dint T Mnhely a ©©-afeflka*) köztársaság. A templomba belép egy aégae. A aak- líeetyés rézsűi: | — Mit keresd mi toms ’ üudod, hogy Bégerekaek Süca « bemenet? | _ De éa padlót atattaä pk I — JTó, $4, és vigyáz»: tee ■ ászreveszeea, N't? íseádkee- I táj mens... i #' f Sfteifí m &rtséé& si&mám ’ mines törvény — nekik legalább e végrehajtásé alaaSi&sl 'kellene ismerniükI * r A Ikeaes báriiayekie&l m a Ifcaj, hogy állandóan bangáéi etetni keli őket, i * 'MP ! Bíróságom. f — Vádlott, aszal védőijük, hogy betört egy üzletbe, | — Nem igaz! f — Vannak tanúk, akik látták. — Mindnyájan hazudnak. A közeibe» egy iálek essui volt! í #' f — Képzeld, néhány éppel szelőn egy hajón utaztam. — Na és, mi történt? — Egy ember bedobta es égő cigarettáját a benzines hordóba. — Rettenetes. Ss hogyan maradtál életbe»? — Szerencsé™ g hordó érés volt l * — Pap*, vegyél aekes» gäBirt! — Vennék, de félek, hogy «avarai fogan, amikor dolgosom — Ugyan pap», ml ***» képzeled! Majd akkor játszom rajta, amikor alsnoL i ár Egy atya négy gyermekével fényképészhez megy. Megkérdezi : — Csinálnak fényképet gyerekekről is? i — Természetesen. I — És mennyibe kerül? — Hat darab 1200 dinár. — Sajnos, akkor egy kicsit várni kell, egyelőre csak négy van. úr Egy feleség levele férjéhez .Drága férjem, mindnyájan iól vagifUnk. de meghalt is ló Nem tudom, regyünk-e máeikai, vagy te hazajössz? A bolondok kásába® axS- feány beteg ül és kártyázik. As egyik pedig a ertUároa lóg. Són egy látogató ás megkérdezi: — Az miért lég tát fenn s mUláron? — Azt htad, hogy villanykörte, és most világít mfttümfc. — la miért iseaa vésitek te? — Mert sötétbe» asaas teásak kártyásai, de A aasrte? Ö* húrt vásáwál a Mészárosnál, majd léi óra múlva a húrt visszaviszi. — A mama visszaküldi e húrt, és azt üzem. hogy a lísapa ilyenből csinálja a d- pőtalpat — Csinálja mert Irt —■ Már megpróbálta, de tóetört a szög. * — He népemül két árét zongorázol, kapsz tőlem mindennap Ső dinárt — ígért a papa. — Kevés! — Így a fié. — e szomszédok naponta 100 dinárt ígértek, ka nem gyakorolok. * — Vádlott, volt büntetve? — Igen. — Miért? — Fejjel mentem» falnak. — Az nem büntetendő. — Sajnos, a lej EüdEESl enyém volt! * — Uram, önnek nfkotta- aaérgezése van.. — Doktor úr, de hiszen éa nem dohányzom! — Kérem, ne vágjon közbe! És különben is, ezt közölhette volna előre, mert így feleslegesen megnehezítette számomra a diagnózis felállítását * — Hány évet vagy, MsfM? —■ Hot leszek, bácsi. — Többnek néztelek. — A gondok, bácsi, a gondok... * — Már megint áj ruhát akarsz? És honnan vegyem rá a pénzt? — Drágám, tudod, hogy nem vagyok kiváncsi természetű. .. úr Két részeg megy éjszaka hazafelé. Az egyik felkiált: — Valami recseg-ropog a lábam alatt. Kora össze) ilyen nagy fagy lenne? — öregem, sürgősen tűnjünk el Ez nem fagv. hanem Ssvegháa. Kartben járunk. Kanálháborű Voltaire-t egy alkalommal meghívta Nagy Frigy«* » Sanssouci palotában és ágy rendelkezett hogy a vendég terítéke mellé ne tegyenek kanalat Amikor a levest felszolgálták, as uralkodó megszólalt: — Ostoba fajankó, aki nem eszi meg a levesét Voltaire azonnal átlátta: as uralkodó ismét megragadta as alkalmat hogy zavarba hozza. Körülnézett as asztalon, kivett egy kerek cipót a tálból, kettétörte és kikanalazta a levest Sántán jóízűen befalatozta a levesben megpuhult eipóes- kát és így szólt: — Ostoba fajankó, aki nem eszi meg a kanalát! Gróf Monte Cristo hiteles megmenekülése Amikor Ekimond Daníes-í, a későbbi Monte Cristo grófját Ií várából 40 méteres ugrással szabadította ki, Dumas tulajdonképpen nem becsülte túl az ember teljesítőképességét Ezt szándékozott bebizonyítani egy belga kaszkadőr, Thierry Hallard, amikor a regényben ismertetett körülmények között maga is zsákba varrva 4ffl méter magasról beugrott a Földközi-tenger hullámai közé. Amint a vízbe ért, egy tőrrel felhajtott» * zsákot és úszva emelkedett a víz felszínére, „Ke® attól féltem — mondotta később Hallard —í bogy szétzúzom magasra a sziklákon. Inkább attól tartottam, bogy a tengerfenéken kapok végzetes ütést, hiszen áss egyetlen ponton, ahol leugorhattam, a víz nagyon alacsony. Ugrás előtt nagyon féltem, de olyan aprólékos gonddal számítottam ki mindent, feoffir a kísérletnek sikerülnie kellett!" Ennek ellenére Thierry Hallard kijelentette, hogy aessi kívánja megismételni az II várából való szökésnek ezt a íródjál „Azt viszont nem tartom kizártnak — mondotta —, hogy egy szép napon leugórhatom az Eiffel-toroay első emeletéről (amely több mint IC® méter magas). Ma ez az ötlet még nevetségesnek tűnik, de véleményem szerint megfelelő előkészület után megvalósítható”. 7jfUfCéí ™ ..................mui^g^ •••■■tó-ív B eszélhetnél e lányoddal Folyton és mindenbe beleszól. Az embernek lassan már az élettől is elmegy a kedve. Ha így ülök, miért nem úgy, ha azt a ruhát veszem fel, miért nem a másikat. Mondom neki, hogy hagyjon már békén, kinőttem a tojásból, van talán már magamhoz való eszem, de csak legyint. Ha mondok valamit odabent az üzemben, meghallgatnak, talán vitatkoznak velem, de végül is hisznek nekem, mert tudják, hogy értem a szakmám. Egyszóval: ott nekem szavam van. Beszélhetnél a lányoddal, hogy hagyjon már békét, vegye már észre, hogy kinőttem a pólyából, — mondta Erzsébet mérgesen Máriának, aki a nagyanyja volt, s akihez rendszerint fordult, ha valami gondja volt a családi együttessel. 2. — Beszélhetnél a lányoddal. Én megértem, hogy most már más világ van. mint annak idején, de any- nyira azért nincs más. hogy csakis neki legyen igaza mindenben. Bármit mondok neki, hogy illik, mit illik, csak legyint, és érzem, hogy annyira sem tekint, mint egy befőttesűveget a kamrában. Igen. még a befőttet is az üzletből akarja venni mert hogy nem éri meg itthon bíbelődni Mindig elsózza a pör-í köttet is... Az a fiú, I az a Pista, az is, a\ múltkor, mikor itii ebédelt, nyelni aligí tudta az ételt... Meg-? lásd, ka nem vigyá-1 sok, anyád kisózza azt életedből a jövendő- < belidet — ígérte megí ily formán Máriái nagymama az unó- < kájának, hogy fel- < nőttként kezeli a lá-í nyát, Erzsikének az ] édesanyját. a befőzéssel. Hét már az sem jó, ha én csinálom? Már a befőttem se kell? Az se amit mondok, az se, amit befőzök. Beszélj már a lányoddal, hogy vegye már észre, mert valakinek megőszül a haja, attól még nem lágyul meg az agya ... Ne csak akkor legyek jó neki. amikor rád panaszkodik, az anyjára — mondta Mária néni Katalinnak, unoka lánya anyjának, mindközönségesen a saját lányának. 3. — Hallom, hogy te e nagymamához jársz panaszkodni rám, pedig nem vagyok olyan öreg, sem olyan konzervatív ... Ne szólj közbe, kérlek ... hogyne értenék meg mindent. Én neked mindig csak a javadat akartam és akarom, s vedd tudomásul, hogyha száz éves leszel is, is én még élek. akkor is az anyád leszek. Aggódni fogok érted ... Jó. tudom, hogy nem vagy gyerek az üzemben, de nekem a gyermekem vagy itthon, nekem élettapasztalatom van, rám lehet hallgatni, ka mondok valamit. Elhiszem. hogy az üzemben értesz a i dolgokhoz, de az élethez még nem értesz. azért van itt az anyád, hogy bármikor eligazítson téged .. De néni is ezt akartam mondani. hanem ha már annyira felnőtt vagy, szólhatná! az anyámnak, ásóval a nagymamának, hogy ne kotnyeleskedjék bele mindenbe, amit csinálok, mert az engem nagyon idegesít. Rád hallgat, te az unokája vagy, téged nagyon szeret... Mondd meg, Erzsi- kém, neki, hogy ha hiszi, ha nem, már régen anya vagyok, és ha minden jól megy, nemsokára még nagymama is ... Ne pironkodj lányom, remélem, nemcsak úgy együtt lógtok azzal a Pistával... Tehát mondd már meg neki, hogy nagyon jól tudom, mennyi só kell egy pörköltbe... — kérlelte végül is a lányát Katalin, az anya. — Ugyan, Erzsiként. .. Dehogyis szólok én bele az anyád dolgaiba. . Elég baja van szegénynek, hogy az apád, az a cudar, itthagyott bennünket. .. Csak hát segíteni akar az ember az egy szem lányának, És tudod... gyere közelebb, meg ne hallja... szóval, tudod, ő mindig olyan gyámoltalanka volt... Talán azért is ment el apád azzal a másik nővel... És hát ki segítse, ki támogassa szegénykémet, ha nem én. az anyja... S. Tizenöt esztendői telt el. A nagymama,? már dédnagymama ? lett, a mama nagy-$ mama és a 'dny is anyuka. Egy tizen nyolc éves leány,' lrénke anyukája,< akinek van apukája. <] De lehet, hogy nemi sokáig. Vagy megszö-i kik, vagy meghalj, Mert nehéz ám azt\ egy férfiembernek kibírni, hogyan futkos-i nak egymáshoz éss egymásról panaszras dédunoka a dédnagy-\ mamához, az meg az? unokájához, aki mi-< att a nagymama pa-\ naszkodik az unoká-\ jára, s akit végül is 5 nehezen ért meg a§ dédnagymamája, , mert éppen a lányá- j val vitatkozik. Hogy itt nem vilá-' gos, ki, kit nem értk meg? | Ezért tűnődik az | öngyilkosságon, »agyi a Hold-repülésen Ko-I »ács István, aki egy> feleség, egy leány-> gyermek, egy anyósI és egy dédanyós bot- > dogtalan tulajdonosa,| (egri) Ei * őzí k _? 1 A címbeli ■ igealakot lapunk hasábjain megjelent egyik cikk alábbi mondatából emeltük ki: „...de jól is ejtőzöm majd az evés, után” (Népújság 1975; dée, 25.). Ugyanebben ä közleményben olvashattuk ezt a nyelvi formát is: ,)A bárgyún bágyadt ejtőzés”. ' A két szóalakkal kapcsolatban egy levélírónk azt kérdezi, miért használnak a nagykő- asönség számára irt eikkbesa Ilyen ismeretien szóalakokat Igazságtalanul általánosít levélírónk, hiszen a két szóalakhoz nem társíthatjuk kizárólagos érvénnyel az „Ismeretlen” minősítő jelzőt. ' Az ejtőzik, ejtőzés, ejtőv- ködik, ejtőzködés megnevezések ugyanis . az ország különböző tájain is jól ismertek. Azok pedig, akik a szépirodalmi alkotások olvasásában a nyelvi formálásra is jól odafigyelnek, isméícsak gyakran találkozhattak a szóban forgó Igealakokkal és a belőlük képzett névszói formákkal. Az ejtőzik, ejtőzködik, ej- tődzik igék a nép nyelvében a következő jelentéstartalmakat hordozzák: ebéd után pihen, étkezés után tétlenkedik, evés a tán hever, nyugodtan emészt, a bőséges étkezés után elnyújtózik stb, stb. Néhány példát arra is Idézünk, hogy az irodalmi nyelvben is gyakran szerephez jut az ejtőzik ige szócsaládja. Jókai az ebéd utáni időt „az ejtőzés órájának” nevezi (Jókai: Kis királyok). Móricz Zsigmond Sárarany című regényében ilyen szövegösszefüggésben jut szelephez az ejtőzik ige: „Mikor az ebédet rnegették, Dani hátra ült, s ejtőzöttVeres Péter írásából az ige- alak sajátos jeléhtésváltoza- táról értesülhetünk: „Az emberek fáradtak voltak, jól esett a hűvös estében ejtőzni a nappali forróság után” (Veres: Próbatétel). , : Az ejtőzik ige továbbképzett alakja Garai Gábor Evés című költeményében sajátos stíluselemnek bizonyul : . látszott, hogy szereti I a világot, magát, > délidéi ejtőzését. .” Különben az ejtőzik Ige az ejt szóalak visszaható képzős származéka és alakjával jól Illeszkedik bel« ebbe az igesorba: rejtőzik, nyújtózik, ejtőzik stb. Levélírónknak azonban mégis köszönettel tartozunk, mert megjegyzésével alkalmat adott arra, hogy külön is felhívjuk a figyelmet egy olyan szócsaládra, amely mind hangszerkezetében, mind használati értékében igen értékes eleme szókincsünknek, s megérdemli, hogy szélesebb körben is ismeretessé váljék, és minél gyakrabban alkunkra és toliunkra vegyük. Dr. Bakos József
