Népújság, 1976. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-01 / 1. szám
Optimista tragédia Visnyevszkij színműve az egri színtűiben Hajrá szünidő! Ma már bizony nehezen érthető, hogy miért és milyen oldalról bírálták hazájában olyan hevesen Visnyevszkijt, a divatos „izmusokat”, színházi törekvéseket, okosan próbálgató' riporter-drámaírót és színművét, az Optimista tragédiát. És miért csak a XX. kongresszus sokmindent tisztázó, helyes értékrendet kialakító hatására került méltó helyre, Tovszto- nogov felfedező rendezésében ez a forradalmat idéző dráma, amelynek nem titkolt célja, „hívni, ébreszteni, emlékeztetni” a kortársakat, az utódokat, a jövendőt. Bár Visnyevszkij színművét a hatvanas évfek elején már bemutatta az egri színház, most mégis érdeklődéssel fogadtuk á premier hírét. Vannak drámák, amelyeket ismételten is érdemes színpadra állítani, hiszen egy évtized alatt felnő egy új generáció, egy színházat szerető és egyre inkább színházat értő közönség, amely nemcsak napjaink, hanem a múlt értékeire is felfigyel. Az Optimista tragédia bátor dramaturgiája, egyszerű, tiszta eszmei mondanivalója és természetesen jó szerepei már önmagában is indokolják a* bemutatót, de még inkább izgalmassá teszi a premiert, ha akad rendező, aki a korábbi előadások másolata helyett újat produkál és valami aktuálisat is tud mondani a ma közöríségének. Igen, a mai nézőknek, akik bár kellő tisztelettel, de mégiscsak több mint félévszázad távlatából tekintenek vissza a forradalmi napokra, az életüket feláldozó hősökre. Az öt évtized alatt sok mindent tanultunk és tudunk is a forradalomról, a történelem hitelesen rögzítette az eseményeket, de a művészi ábrázolás nélkül mégis hiányosak lennének ismereteink. Csak az eszünkkel fognánk fel mi történt, hogyan történt, és nem az érzelmünkkel, amelyen csakis a művészet nyithat kaput. Az érzelmeknek ezt a kapuját nyito- gatja az egri előadás is, amelyet a főiskolás Csiszár Imre rendezett, vállalva a színmű nemes pátoszát, de ugyanakkor újszerű megoldásokkal gazdagítva a produkciót. Nem először szólunk az elismerés hangján a fiatal rendező munkájáról, együttest kialakító tehetségéről. Most Is jeleskedik, érzelemgazdag, jól pergő előadást vezényel, egvságes játékstílusra törekszik. s ami a legfontosabb, jó érzékkel hangsúlyozza a dráma mai üzenetét. Bizonyára az olvasó is eltekint attól, hogy részletesen ismertessem az Optimista tragédia tartalmát. Csupán a legfontosabbat említem, történetesen azt: hogyan ko- ' vácsolódik forradalmi ezreddé egy olyan tengerész csapat, amely az anarchisták befolyása alatt már-már a gyülevész horda színvonalára süllyedt és készen állt az árulásra is. A testvériség hazug jelszavát hirdető, de ugyanakkor önkényesen gyilkoló anarchisták, a forradalomban manőverező cári tisztek, a történelmi időkből semmit nem értő közömbös matrózok az egyik oldalon, s egy bátor kamisszárnő, egy kommunista tengerész és néhány szimpatizáns a másikon, miközben támad az intervenció. Ezekről az emberekről, a polgárháború télekpróbáló időszakiról fest izgalmas történelmi és emberi freskót Visnyevszkij. aki mint egvik hősével elmondatia, nem fájdalmas nosztalgikus rekviemnek. révedező halotts'ra- tásnak szánta a történetet, hanem egyszerűen csak emlékeztetőnek és biztatásnak is. S ezeket a gondolatokatfra- gaH ja meg a rendező is. aki a korábbi bemutatókkal ellentétben nem a bátor, hősi halált vállaló korrrss^árnőt. hadern a forradalmi erővé vált továbbélőket, az újabb g! MiíüUsif $&Ks. január 1L, csütörtök harcokra menetelő tengerészeket, vagyis a tömeget állította a dráma középpontjába. Éppen a tömegekhez kapcsolódik a dráma mának szóló üzenete is, ami világosan kicsendül az ' előadásból: a forradalom nem nélkülözheti a meggyőző agitációt, meg kell nyerni az embereket, a kételkedőket is, sőt, az új rend ellenzőit is, mert csak a kitartó eszmei harcban ko~ vácsolódik egy olyan cselekvő egység, amely képes megváltoztatni a világot. Ezt a ma is aktuális írói és rendezői hitvallást szuggesztív erővel szolgálta a narrátorok cselekvő beiktatása is. A dráma hagyományos előadásain a színpad szélén , álló két narrátor tartotta a kapcsolatot a közönséggel, most pedig a rendező felosztotta a szöveget és a játékból küéoő szerenlők szinte saját álláspontjukat' hangsúlyozva kommentálták a történetet. Remek ötlet, amely nemcsak mélvebb értelmezést, hanem lendületet is adott az előadásnak. Mint említettem, nagyon helyesen az alakuló, érlelődő forradalmasító tömeg került az előadás középpontjába, s éppen ezek a mozgalmas jelenetek — mint például a kavargó búcsúest — voltak a bemutató csúcspontjai. Ám éppen a tömeg jelenetek szolgáltatták a rendezés legnagyobb buktatóját is. Jól tudom — és tudja ezt a közönség is! — a forradalom áldozatokat követelő bátor, férfias harc, életre-ha- lálra menő küzdelem és nem számháború. De nem hiszem, hogy valamilyen rosszul értelmezett realizmust, vagy még inkább naturalizmust követve, igazi puskák és gépfegyverek pufogtatásával éppen a színháznak kellene figyelmeztetni erre. Külön tanulmányt érdemelne annak boncolgatása, hogy mit bír el egy mai, korszerű színpad, amelyen éppen a rendező kitűnő díszletterve alapján il- lúziótkeltően csatahajót, majd harcteret „játszik” az egész színpad, s a pehelykönnyű tüllfüggönyök mint valami obeliszkek jelképszerűen emelkednek a magasba. De az biztos, hogy az ilyen néhány kellékből összeállított jelzett „csatatér” nem bírja el a lejátszott rohamokat. A háromszor is megismételt fegyverzaj, géppuskaropogós szétzúzza a néhány pillanattal előbb szinte költészetté magasodó dialógusokat, a harcok ilyenfajta ábrázolása gyengíti a narrátorok meggyőző szavait. Visnyevszkij drámájában nem a rohamok, nem a fegyverek ropogása jelentik a forradalmat, hanem az emberek hite, vágya, és az a kialakuló közösségi erő, amely megváltoztatja a jellemeket. A rendezőt is dicséri a színészek egyenletes játéka. Nem kis bátorság kellett ahhoz, hogy Lázár Katalinra osszák a komisszámő szerepét. A humorral, mókával telített figurák után a fiatal színésznő most egy másik ol- oldaláról mutatkozott be, és tehetséggel ábrázolta a próbatétel előtt álló bátor forradalmárt. Ám hiányzott olykor belső izzása, s különösen a szövetségeseket kereső jelenetben, alakítása nem volt eléggé meggyőző. Alekszeji Blaskó Péter játszotta, egyszerű eszközökkel mutatva fel a vagánykodó matróz emberi értékeit. A fiatal színész egyre jobban kiforró játékkultúrájával most is elhitette velünk, hogy Alekszej az az ember, akit feltétlenül meg kell nyernie a forradalomnak. Paláncz Ferenc nem először játszik az Optimista tragédiában, évekkel ezelőtt ő volt Alekszej, most oedig az anarchisták vezetőjét formálta rneg. Paláncz felfogásában sokszínű jellemzésében megnőtt a figura, amelynek nemcsak ostobasága, gyávasága, hanem gőgie és gátlástalan kegyet'ensége is félelmetes e'len felet mutatott. Maszlag István egyetlen jellemvonással érzékeltette a hitványság legveszélyesebb vonáseü, Várday Zoltán m hajóparancsnok szerepében inkább a katonát hangsúlyozta, és csak kevésbé a döntés előtt álló ember egyéni és társadalmi felelősségét. Csapó János fedélzetmestere olyan megtört és erélytelen volt, hogy egyik fél számára sem jelentett igazi ellenfelet. Színtelen alakításként kell feljegyezni Teszáry László finn matrózát is, hiszen ez a kulcsszerep sokkal több lehetőséget tartogat a színész számára. Ha helyünk engedné, elismeréssel sorolnánk az epizódszerepeket az egyénivé formált statisztériát, mindazokat, akik szinte koreográfia szerű mozgással népesítették be a színpadot. A dráma eredeti kísérőzenéje — amelyet Kalmár Péter állított össze — Jól szolgálta a játék hangulatát. Egy jó drámához és egy sikeres színházi előadáshoz közönség is kell. Mégpedig felkészült közönség. Mindezt azért említem, mert a színházat és a közönséget egyformán ismerő és tisztelő Brechtnek van igaza, amikor azt vallja, hogy a színházi produkció valahol az előcsarnokban, vagy méginkább már odahaza kezdődik és nemcsak az öltözködéssel, hanem azzal is. hogy a néző hangulatilag felkészül az előadásra. Nos, sajnálattal tanasz- taltam. hogy a december végi karácsonyi hangulatban még a színházat szerető egri közönség sem készült fel az Optimista tragédia maradéktalan befogadására. November eleje, vagy egy más időpont bizony sokkal alkalmasabb, s így eredményesebb lett volna. Márkusa László 16.20: ANDRÁS KOVAC- KIRÁLYSÁGA Szentes Regináid zenés Játéka az Egri Várszínház előadásában. A kedves, mulatságos Iskoladráma a XVIII. században játszódik. Szereplők: Bessenyei Ferenc, Agárdi Gábor, Maros Gábor, Kránitz Lajos, Blaskó Péter. ÖCS) 1 tára rovott nantár Korunkban nem élhetünk naptár nélkül. A mozgalmasabb társadalmi életet élő, vagy elfoglalt ember nemcsak napról napra, de óráról órára előre bejegyzi naptáréba teendőit és a hivatali, üzleti élet sem nélkülözheti az előjegyzési naptárt. Az ősidőben is ismerték az időszámítást és a napnyi!, vántartást, de természetesen más alakban készültek ' a hajdanvolt korok naptárai. A hinduk, egyiptomiak, babiloniak, arabok, görögök, róma’ak egyaránt használtak naptárt. Kőbe, márványba, viasztáblába vésték, vagy papiruszra, később papirosra írták a régiek as időmuiaiói. Üres az Iskolapad, nem szól a csengő, pihen a kréta, a szivacs. Tifenegyedik napja már, hogy havat remélő izgalommal, ünnepvá- róan kipirult arccal az utolsó tanítási órák után hurrával köszöntötték a téli vakációt a gyerekek. Azóta harsog az uszoda, benépesült a könyvtár, megteltek a mozik, s hol Itt, hol ott slvít föl a hívó füttyszó, egy éles kiáltás: —■ Hé, Zoli, gyere már le! — Ilyenkor aztán, ha ösz- találkozik két cimbora, az első kérdés az, na öreg, hogy telik a szünet? — Gyorsan, nagyon gyorsan — vágja rá habozás nélkül Koppány Zsolt, elsős egri gimnazista. A magas fiú vállán sílécek billegnek, azokat egyensúlyózza, míg hadarva panaszkodik. — Pedig úgy elterveztem, mi mindent csinálok. Lejárok az usziba, megyek pingpongozni. a Vörös Meteorban sakkozom a haverokkal, talán olvadok is egy keveset. De hát így együtt nem megy, mert akkor semmire sincs elég időm. Muszáj volt választani, persze maradt a sí. Zsolt, már egy hete csak a Bük- köt járja, reggeltől estig. Jó kint, csuda szép a téli erdő, meg aztán olyan remekül lehet bolondozni a fiúkkal a hóban. Mert a Bükkben, ott van hó! — Az biztos, hogy egy évre kisielem magam. Most kaptam új botokat karácsonyra, meg bakancsot, meg új ez a remek ‘Market kapocs is a lécen. Elnézést. — Kérek egy Kovács Kati nagylemezt — Beethovent szeretnék. — Mark Twain regényéből van még? — Valami komolyabbat vinnék, mondjuk Thomas Mannt. Mostanában gyakran hangzottak el ilyen mondatok az egri Gárdonyi Géz.a Könyvesboltban, ahol decemberben csaknem egymillió forint értékű verse.skötelet, regényt, lexikont, lemezt, vásároltak a zene- és irodalombarátok. A IX. szimfónia, az Intarzia, Tom Sawyer kalandja, a Buddenbrook ház — ezek voltak talán a leg- kapósabbak. De a könyv- és lomezjlágerek sora itt nem zárul le. A legkisebbek kedvencei közé tartozott a Benedek Elek és Illyés Gyula népmese feldolgozásainak legszebb darabjait egybegyű.jtő kötet A deszkavári királyfi. Gyorsan fogyott Janikovszky Éva legújabb „igaz meséje” a Már óvodás vagyok és A régi magyarok rovásírással fára vésték nantáru- kat, de ebből a korból már csízió — vagyis verses naptár — is maradt reánk. Julius Caesar úgynevezett juliáni ■ naptárát, amelyet a keresztények is átvettek, XIII. Gergely pápa 1582-ben rendezte. A magyar naptárirodalom kéziratos emlékei ennél is korábbi időből valók és a fára rovott székely naptár pedig az egyetemes naptáremlékek között is ritkaság. A régi magyar naptárak előbb a csízió, később a kalendárium nevet viselték, a nyelvújítók azonban magyar szót kerestek az idegen származású elnevezések helyébe és így lett a kalendáriumból naptár. Érdekes kéziratgvűlteményt ezr-ü m cünndii Bíúzemm Megyek is. Megmutatom a srácoknak... A kerek képű negyedikes általánost végző Proto- vin Tomi szintén levegőzik. A nyitott ablak előtt áll, Idánként ki-ki hajol. Igaz, az egész csak pár percig tart, mert ismét kezdődik egy film. — Végre van időm tévézni — sóhajt föl Tomi a következő adásszünetben. Iskolaidőben annyi bajom van, hol számolni kell, hol olvasni, vagy írni. És még egy kicsit segítek anyunak, aztán vége is a napnak. Most jó. Reggel porszívózok, az kész van tíz előtt, s utána nincs más dolgom, letelepedhetek. Idáig még a Benyó volt a legjobb, azt végig izgultam, meg tetszett A kis hercegnő is karácsonykor, meg jó a\ Bal- tha^ár professzor is... Na persze — mondja, már félig visszahúzódva — mutathatnának több rajzfilmet is... csak ez a szünet tovább tartana! ' — Nekem olyan mindegy! — Ezt már az úttörőház folyosóján baktató nyolcadikos Mészáros Miki válaszolja. Gyengébb lesz bizonyítványa az idén, ez keseríti már napok óta. — A vakáció? Tört ver- senyre készülök —■ mutat a hóna alatt lapuló paksa- métára. Még nem tudom pontosan mikor lesz, talán márciusban, talán áprilisban, de nem árt idejében nekikezdeni. Most is anyagért jöttem a könyvtárba. A törökvilágnál tartok, ehhez kellene valami olvasnivaló. Alekszej Tolsztoj felej the teilet Burattinójának története az Aranykulcsocska is. A nagyobbak az idén decemberben is az indiános, kalandos regényeket keresték; May Károlytól Az Ezüst-tó kincsét, valamint Mark Twain ifjúsági könyveit, a Tom Sawyert és a Huckleberry Finnt. Persze a karácsonyfa alá a szülők nemcsak szórakoztató, hanem „tudományos” könyveket is tettek. Sok gyerek kapta ajándékba • A Föld és világa című kisdiákoknak készült enciklopédiát, vagy a Képes Történelem sorozat legújabb darabját. Az idei év végén a felnőttek körében is hódítottak az ismeretterjesztő művek. Nagy siker volt a Világirodalmi lexikon harmadik kötete, a Biológiai lexikon első része, a Művészeti kislexikon és a Műszaki enciklopédia. A szépirodalom rajongói között a klasszikusokon kívül Raf1560 tájáról, tehát a már említett XIII. Gergely pápa úgynevezett naptárrendezési, 1532-es évétől mintegy húsz esztendővel élőbbről. A hatvanhárom számozott oldalas, keménytáblák közé fűzött könyvecske 44.—58. oldalán Bencédi Székely István Krakkóban, 1538 körül nyomtatott kalendáriumának kéziratos változata található. A bevezető szövegrész s nyomtatásban megjelenthez képest változatnak tekinthető, és éppen ez képezi egyik sajátos értékét. A haladó gondolatokat tartalmazó előszó, bár betűi alaposan besárgultak, immár több mint négyszáz éve állja az idők viharát. Szövege így hangzik: „Mikoron minden nemzetei látnék, hogy az ő nyelvén kalendáriumot, szerezne, kiből esztendőnként az üd- nepet megtudhatnánk, igen jónak vélem én is, hogy az kalendáriumot fordítanám, kiből megtudhatnák az gyermekek nemcsak az üdnepe- ket, hanem mely nap lenne meg az űiság, hány órán át támadna fel minden nanon az Nao, mik -r kezdetnek el az tavasz, nvár. ősz. tél; kibe ennek felette csináltam a magyar csíziót, hogy kőnyű igéikül is est ffld,aapriraft eaasr. — Izgalmas kor, nem Is olyan rossz program ezzel foglalkozni. — El tudnék képzelni jobbat is. Nyáron például megyek Németországba az unokatesómhoz. Az igen. De most mit lehet csinálni? Tanulás után moziba megyek, vagy kószálok a városban, esetleg lemezezek™ —< lemondóan legyint —■ még ha legalább havazna. Hó! Ezt szeretné a hatodikos Mezei Anikó is, aki új piros kabátjában szökdécsel az ABC felé. — A hugi tizenhat hónapos, irtó jókat lehet vele játszani! Ügy számítottam erre a pár nap szünetre is. Gondoltam, majd viszem hógolyózni, meg, szánkózni, meg építek neki hóembert. Hogy élvezte volna...! Azért' így sem rossz. Reggel sokáig alszom, aztán segítek anyunak. A délután már teljesen az enyém. Ilyenkor olvasok — a Lányok évkönyvének már egélszen a vége felé járok. Aztán meglátogatom a barátnőimet, velük babázok, meg társasjátékozom. Ügy örülök, mert kettőt is kaptam karácsonyra, egy Malmot, meg a Ki nevet a vé- gén-t — sorolja egy szuszra, majd elkomolyodva folytatja: — Csak az a baj, ránk szólnak, ha hangosak vagyunk. Jobb lenne, a szabadban, ha esne a hó. — Huncutul teszi hozzá: —■ Még van egy hét, igazán meg-ázhataá a szakállát a fai Sarolta Ne félts, ne félts című verses kötete, Devecse- ri Gábor verses drámája, az Odüsszeusz szerelmei és Páskándi Géza színművei hódítottak. A képzőművészet kedvelői legjobban a gyönyörű Anyou legendáriumnak örültek, de sokan kérték a Ruöens-albumot is. Zenéről könyvben, zene lemezen. A könnyű műfaj hódolói a legújabb Koncz-, Kovács- és Fonográf-felvételeket keresték, a Ne vágj ki minden fái, az Intarziát és.a Na, mi újság, Wágner úr? A komolyzenei hanglemezek közül Bach Máthé-passiója és Lehotka Gábor orgonajátéka volt a legnépszerűbb. Néhány várva várt muzsikáról szóló kötet, mint például Kroó György: A hét zenemüve, vagy Valentyin Ho- lopova: A huszadik századi zene ritmusproblémái nem érkezett meg idejében. Ezek már az új esztendő első napjainak könyvslágerei lesznek. tudhatnék, kiről vélem, hogy valamit használnék az magyarul olvasó gyermekeknek, kit jó néven ha veendnek, többre és nagyobbra annak* utána ügyekeznek .. A tizenötödik századból való, fára rovott székely naptár az egyik legértékesebb magyar naptáremlék. Ezt Marsigli olasz hadimér nők másolatai őrizték meg az utókor számára. Az 1690-i hadjárat vetette Marsiglit Erdélybe, ahol az ódon székely rovásírásos emléket híven lemásolta bolognai gyűjteménye számára. A fára rovott naptár az állandó ünneoeket — mint örök naptár —, továbbá az abc-t. bibliai neveket és ar>- róbb kánoni tételeket tartalmaz szövegében, amelyet a rég’séggyűítő olasz hadimérnök egész terjedelmében, megmentett. Ez a fára rovott naptár egyúttal a legrégebbi és lég- téri edelmesebb rovásírásos emlékünk és az egyetemes nantár'rod alomnak egyetlen fára vésett nantáremléke. A nantár első két sora ez: január elseje: Köskará- cson. Január hatodíka: Szene- kereszt. Révész rom télapó! (németi) Kovács Kálitól Thomas Mannig Könyv» és lemexs’á^ere’c az óév utolsó napjaiban
