Népújság, 1976. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-31 / 26. szám

Olaszok hihetetlen kalandjai Leninpiaii

Szoviet—olasz film

Kitűnő ötlet és finom keverék, ha a jól elkészített fagylaltba még szeszt is kevernek. Jobb hasonlat nem jutott eszembe, amikor ezt a filmet végignéztem. Itt ugyanis az történik, hogy ezek a szószátyár, minden szöveget pillanatok alatt a robbanásig hevítve veszekedő /délolaszok jutnak el az északi Leningradba, egy ötlet rabszíjára fűzve, mohón és gátlástalanul törve az álmodott cél felé. Leningrád a maga nyugodt és hűvös északi szépségével, fogadja ezeket az életet csak habzsolva élő, vagy élni akaró délszakiakat. Megmutatná nekik, ha hagynák, ezt a hűo vös szépséget, ahol a tenger' éppúgy a házakhoz jön, mint Velencében; rájuk fordítaná ezer arcát, ha ezt akarnák "látni. De őket semmi nem érdekli, ők csak a mánia, az érték, a pénz és a könnyű siker után futnak,

Szerencsére ezt a hóbortos kis társaságot jól mozgatja előttünk a film forgatókönyve, amelyet sok-sok ötlettel, nem egy igen szellemes fordulattal írt meg a szovjet részről Emil Bra- ginszklj, Eldar Rjazanov, az olaszok oldalán pedig F. Castellano és D. Pipolo. Azért említjük Őket, mert szövegben és képben egyaránt nemcsak a rutinos filmes tudás vizsgázik itt jelesre, hanem az a látásmód Is, ahogyan ezeket a pénz- jmádtó ámokfutókat nézik- szemlélik ezek a humorhoz is értő filmírók.

Eldar Rjazanov rendezte a filmet. Minden ötletben észreveszi a/színét is, a fonákját Is. Nem törődik a hihetőséggel, feje tetejére állít olykor embert és gépet egyaránt. Sőt azt a lehetőséget sem kerüli ki, miszerint levisz a nyüzsgő országúira egy óriás repülőgépet, hogy annak szárnyai alatt meg sem lepődve futkározzanak a

hétköznapi autósok. Nagy tempót diktál, főképp a játék elején, mert szemmel láthatóan az a célja, hogy a képek ritmusa felrepítse, felhevítse á nézőt annyira, hogy az ötletek és a képek abszurditása természetessé váljék előtte, a meghökkenést a felszabadult nevetés kövesse benne. Ebben a műfajban ez a film kitűnő, főképp ha azt is feljegyezzük, hogy ezeket a hihetetlen kalandokat a jól éraékelhető köznapi realitások között, azok közé meséli el nekünk ez a film. Ä Moszkva—Leningrád közötti országúti kaland, a le- ningrádi neklfutamodások- kergetőzések tükröt mutatnak a tájnak és a városnak és amíg mi nevetünk ér. jól érezzük magunkat, ez a méltóságteljes, történelmi tér és vát*o$ megmutatja arcának nemes vonásait. Ezektől a képsoroktól lesz hitelessé és líraivá itt. sok minden, amire egyébként gyorsan ráütjük a gyanús filmbur- leszk-pecsétet.

Antonia Santilli új és kedves arc ezen a filmen. Bájos jelenség, akinek nem sok játszanivalót adtak. De amit tett, azt derűsen és tehetséget vallóan vitte végbe Alighiero Nosehese kitűnő jellemszínész, mellette jól megél Ninetto Davieli, de nem kisebb sikere van a Rosariót alakító Tano Cima- rosanak sem, aki a film leg- hálásabb szerepét kapta. A szerelmes rendőrtisztet Andrej Mironov rokonszenvesen oldotta meg.

Gabriele Pogani és Mihail Bic képei derűt árasztottak éppúgy, mint Carlo Rusti- chelli zenéje. Carlo Kusti - cbelli az orosz népdalok futamaival szőtte át a csaknem végig százas iramban vágtató mesét, amely annál jobb volt, minél hihetetlenebbek és artisztikusabbak voltak a képek.

(farkas)

Este, a mun fa ásásé «hm

Kiállítás a gyűri Műcsarnokban

A tavaly megrendezett győri művésztelepen részt vevő alkotók munkáiból pénteken kiállítás nyílt a győri Műcsarnokban. A festők, grafikusok, szobrászok két22.45:

Rokokó háború

Tragikus bohózat

Görgey Gábor írja művéről: ..A háborúcsinálás természetrajzát és pszichózisát akartam megfogalmazni, remélem. talán újnak mondható drámai konstellációban: mi történnék, ha egy távoli, hódító háború minden következményével. lövészárkaival, géppisztolysorozataival, fronttörvényeivel egvszer- csak ott- teremne a háborút irányítók finom rokokó szalonjaiban.”

S a tv-játék végigviszi ezt a kéotelen ötletet. A rokokó szalonba valóban betör a háború. Méghozzá egy huszadik századbeli, erőszakos. fasiszta háború. S a katona az elegáns szalonban úgy viselkedik. mintha a fronton lenne. öl. rabol, nőket erőszakol meg.

A főszerepekben Tábori Nórát. Bánsági Ildikót. Körmendi Jánost. Mensáros Lászlót, Sinkó Lászlót láthatjuk.

hetes győri tartózkodásuk alatt terveket vázlatokat készítettek, amelyeknek ihletéi a győri barokk belváros házsorai, szűk utcái, a Kisalföld szelíd lankái és folyópartjai voltak. A vázlatokból alkotások születtek, s közülük a legsikerültebbeket mutatják be.

Lassan hét éve annak, hogy újdonsült egriként közel négy hónapig laktam a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat Lenin úti munkásszállójában, ebben az első látogatásra is otthonosnak tűnő. impozáns épületben. Estenként — akárcsak a többiek — vagy az újságokat böngésztem vagy a tévé mellé teleped:em. Máskor könyveket kölcsönöztem az akkor még igen szerény házi bibliotékából.

Annak idején ezzel zárult is a kulturális kínálat.

Azóta új szárny csatlakozott a régi épülethez, korszerűbb, komfortosabb, szebb lett az intézmény. Bizonyára változtak az igények, s talán gyarapodtak a munkaidő utáni művelődés lehetőségei is. Erre kerestem választ, természetesen este, hiszen ilyenkor van otthon, ekkor ér rá mindenki.

köztük a segéd- vagy a betanított munkás, s mintegy hatvan százalékuk fiatal. Itt töltenek heti négy

estét, éjszakát, s aztán

pénteken délután vonatra, buszra ülnek, s indulnak haza, hiszen csak ott az igazi otthon.

Néhányan a sakk-készleteket viszik, van belőlük tíz darab, mások az asztali foci mellett döntenek.

Pihentetőnek, kikapcsolódásnak mindkettő jó.

Aztán jöhet a fürdő, majd a vacsora. Vagy az ebédlőben. vagy kinek-kinek ízlése szerint, mert bárki gyakorolhatja főzéstudományát.

Q.

0.

Télen kurták a nappalok, s őt óra után szürkületbe rejtőznek a szomszédos és a túloldali házak, s autók fényszórói pásztázzák a városba vezető út betonszalagját.

Egyre több szobában gyújtanak villanyt, s ezek a meghitt fénybogarak szinte csalogatják az embert diskurzusra, időtöltő eszmecserére.

Jönnek a hazatérők. Az első út a portásfülkéhez vezet. Nemcsak a levelek után érdeklődnek, s a kulcsokat kérik, hanem az újságokat is keresik.

Legtöbbször nem hiába, mert van miből válogatni. Húsz Népújság, ugyanennyi Népszabadság, öt Népszava, tíz Elet és Tudomány, Képes Ojság, Ifjúsági Magazin, Magyar Ifjúság, Magyarország, Ország-Világ, Szovjetunió, Tükör, Fáklya, két Nők Lapja és Rádió és Tévéújság várja az olvasni vágyókat

Kell is, mert közel hat- százhátvanan laknak itt Munkások, akik a megye községeiből, sőt az ország távolabb eső falvaiból szegődtek a vállalathoz. Sok

Addig mi Nagy István svál’ssgondokkal és Veréb Cvtt'ival a szerelőipari KISZ-alanszervezot titkárával az énül etet járjuk, s a kutturál’s kínálatot vész- szűk számba.

A könyvtárba — több mint 1400 kötet sorakozik a polcokon — a legjobbkor érkeztünk, ugyanis hamsnv san kezdődik a kölcsönzés. Korsós László, az SZMT bibliotékájának munkatársa fogadja majd az olvasókat, aki bizakodóan beszél az eddigi tapasztalatokról, feltérképezve egyben az igényeket is.

— Ezt a letéti anyagot rendszeresen cseréljük, így a friss művek, az új kiadások sem hiányoznak. Elsősorban Móricz, Mikszáth írásait, regényeit keresik. Természetesen sláger a tudományosfantasztikus irodalom és a krimi is. Szerencsére a komolyabb kiadványok sem porosodnak a polcokon, örültünk, hogy elköltözhettünk a hajdani kis teremből, s ízlésesen berendezett két tágas helyiséget kaptunk, ahol folyóiratok böngészésére is lehetőség adódik.

talok és a kenyelme», mutatós műanyag ülőkék már a helyükön vannak. A csinosítás, a falak dekorálása a KISZ-es korosztályra vár.

A másik szobába pingpongasztal kerül, s megvalósul sokak álma: a szesz - mentes, becsületkasszás büfé is. Otthont és irodát kap a négy alapszervezet. Már megvan a maenó. s idővel nem hiányzik majd a változatos program sem

tgv aztán érthető a tizen- és huszonévesek elégedettsége.

S az Idősebbek, az a bizonyos negyven százalék?

Erre utal ^ gondnok:

— Egy éve annak, hogy hétfőnként rendszeresen tartunk mozielőadásokat. Egy- egy filmet közel százötvenen néznek meg. A dolgozók egy része számít az is- meretteriesztő előadásokra, s az alkalmankénti műsoros estekre is. Olykor ingyenes színházi előadásokra invitáljuk a lakókat Egyéb rendezvényeink is vonzzák az embereket. Nagy sikerrel szerepelt például az an- dorr.aktályaí Repülj Páva Kör.

— S mit feér a Jövő?

■— Szeretnénk ennél is többet nyújtani. Jó lenne, ha felvehetnénk egy kul- túrost, aki gondoskodna az jújabb és újabb ötletekről, a korhoz, a képzettséghez, a különböző érdeklődési szinthez mért ajánlatokróL

s

sAz űj épületszárny alagsorában meglepetés vár. Kiderül, hogy a fiatalok leendő birodalmába léptünk. Itt lesz a pinceklub: a kis aszHét óra múlt Ekkorra majd mindenki a szobákba húzódik, s a maga módján élvezi a megérdemelt pihenést

A tiszafüredieket látogattuk meg, kilencven szállólakó toborzódott erről a településről. Majd mindany- nyian betonozó segédmunkások, akiket a jobb kereset reménye csalt el otthonról.

Gacsal Istvánt felébresztettük, s a fáradt ember így mentegette korai alvását

.— Reggel fél háromkor kelünk, fél négykor kezdődik a munka, amely bizony komoly fizikai erőpróbát jelent. Vitán jó. ha délután háromra ideérünk. Erthetd, hogy jólesik a pihenés. Ha úgy dél hét körül felébredünk, vacsora után beleolvasunk az újságba.

Erdős István ugyanígy vélekedik.

— A tévében legfeljebb a híradót nézzük meg, aztán irány az ágy.

Bata Imre se jár sehová.

— A város messzi van, 8 az is igaz, hogy kerültük a költséges kiruccanásokat Jobb így együtt Esetleg átlépünk a Rózsakertbe egy korsó sörre. Filmet nincs türelmem nézni, mindannyian csak a péntek délutánt várjuk, a hazautazást

Gacsal István háromezer forint körül keres. Felesége nem dolgozik, ezért aztán be kell osztani a pénzt hiszen három gyerek növeléséről gondoskodik.

— Itt elmegy őt-hatszá* forint a többi az otthoniaké. A nagyfiam Moszkvában tanul az egyetemen, a középső jogász szeretne lenni. Mivel csak magamra számíthatok, eljöttem hazulról, hogy mindenre Jusson.

Azt hiszem ehhez nens kell kommentár. Az apák igyekezete diplomához segíti gyerekeiket, s a szüleik jussa a napi néhány órás pihenés.

S a szórakozás, a művelődés is, ha nem túl fáradtak, ha van kedvük hozzá

Kínálatban nincs hiánya hét év alatt gyarapodtak a lehetőségek, s ez akkor is sokat jelent, ha elsősorban a fiatalok élnek velük.

Veréb Gyula a közösség hatását emlegeti:

— Azért az idősebbeket is el-elcsalogatjuk egy-egy mozi- vagy Ismeretterjesztő előadásra.

Néhány perc múlva nyolc óra, kihunynak az ablakszemek fényei, megélénkül a folyosók forgalma. Színház! közvetítés lesz.

Szerencsére a tévé i* kuU túrát kínál.

Pécsi István

VIDOR MIKLÓS:

JÉGTÖRŐ

Január SÍ., szómba!

(Befejező rész)

— Azt mondja ... még tárgyalás is? Megint? — Mintha reszelőn húzná végig, olyan érdes lett a hangja.

— A szökésedért,.. ezen nem segíthetek,

— Hogy az a... — csupa izzó szögletté vált az arca, ahogy kiköpte a nehéz káromkodást.

— Te!

A két hang éles tőre úgy maradt, belevágva a megsűrűsödött levegőbe. Mintha rezegne a csönd. 2ala magára erőltetett higgadtsággal tette kezét a fiú*1 merev vállára.

— No, eredj vissza a szakaszodhoz, Jégtörő... jelentkezel ... — Hirtelen elhatározással feléje nyújtotta még mindig remegő tenyerét: — Megígérem neked, hogy nem kopasztanak le!

A keskeny ujjak lazán, céltalanul függtek a semmiben. A fiú magába fordultán állt Épp a válláig ért a tanárnak. Még csak tétovázás sem érzett rajta Tömören, nehézkesen lógatta lefelé két csomós öklét

Zala beléremegett az indulatba. Aztán, nrelőtt elvesztené önuralmát, hátat fordított a fiúnak s tagoltan mondta:

— Most azonnal indulsz a borbélyhoz,, megértetted? Lenyíratod a hajad. Tövig! — Kipirult homlokát az ablak hűsítő táblájának nyomta. A lüktető erek finom remegése visszhangosan zengett az üvegen. A nehéz csizmák eldöngtek háta mögött. Aztán egy éles csattanás.

Jégtörő végigsietett a folyosón. Le a lépcsőn.

öntudatos, szilárd léptekkel ka- ' nyárod ott ki az udvarra.

— Szia, Jégtörő! — rikkantott utána valaki.

Oija se nézett. Átvágott az úton s nyílegyenest lefelé a kaouhoz. amerre behozták. Nem találkozott szembe senkivel.'

A nyitott kaouszárny előtt a fél- szemű Julkó. kár gyerek, gas. Ahogy meglátta a közeledők rA"-~"' '-->zoi.t

— Hová mégy?

Csak egy szóra torpant

meg;

— Eressz! — ijesztő volt ez az úton végigzúduló alak, amint már mozdult is tovább.

— De... — Julkóba beleakadt a hang. Váratlan ütés reccsent az orra tövén, hogy belétántorodott. Aztán gyomorszáján csattant Jégtörő ökle. Fájdalmasan ösz- szecsuklott, mindkét tenyere gyomrára szorult. Mintha kiszivattyúzták volna belőle

Jámbor, szive'e ewnv a levegőt. Elhemperedett az

úton.

Addigra Jégtörő már túl volt a kapun. Csizmás futóléptei végigkopogtak az utcán. Eldőltek mellette a házak, ablakok, amint előrehajolva kaszálta a levegőt s száguldva közeledett a vasútállomáshoz.

Julkó görcsét végre átszakította a tüdejébe hatoló levegő. Föltápászkodott s még az ütés helyét tapogatva, kiáltozni kezdett Egy pillanatig tétován kapkodta a fejét, aztán kiugrott a kapu elé. Egyre zsugorodó foltként ragadt meg félszemében a rohanó Jégtörő háta. Utánavetette magát

Egyik házból épp akkor lépett ki a postás. Majd elsodorta az előtte elzúduló csizmás alak. Aztán már föl is hareant a háta mögött:

— Fogják meg! Fogják meg!

Ösztönösen a szökevény után lódult. Egy ablakban bámészkodó asszony elsikol- totta magát:

—- Jesszusom!

Az állomásról kék mici- sapkás munkás kanyarodott szembe Jégtörővel.

— Kapja el! — ordított rá a postás.

A férfi megtorpant. Elébe került, hogy föltartóztassa, de az üres levegőt ölelte csak magához. A menekülő hirtelen cikkanással elhúzott mellette.

Milyen szerencse 1 Épp megrándul egy hosszú szerelvény. Nehézkesen, akadozva követik a kocsik a mozdonyt, aztán a kattogó sín egyen’etes dololá-a nekilódítja "'őket. Jégtörő futva közeledek. A bekecsei. cs'zmanadrá"os gyereket nvndenki elkésett utasnak nézné. Épp beéri az utolsó kocsikat, Lendületből ugrik

a lépcső felé. Kinyújtott

karja a fogantyú függőleges vasa után tapogat Most!

A szabadságtól fényes, megnyíló messzeség hanyatt vágódik. Levegőbe emelkedik az állomás s a szájuk tátó emberek rémült kiáltása belefagy ebbe a fölborult világba. Lába alól elveszett a vonatlépcső, ujjal a semmit markolásszák. A szökkenő test eltévedt a térben, s most zuhan, zuhan a léleknek végtelenül hosszú s a szemnek követhetetlenül rövid úton. Aztán tompa csattanás, nyomában a vaskerék eszelős jajongása. Milyen forró a sín! Milyen forró a fájdalom! A velejéig pörkölő rémület ordítása megfullad ajkai közt.

Mire Julkó az állomás- épülethez ért, karéiban álltak az emberek a lefékezett vonat utolsó előtti kocsi ia mellett. S ott benn, a ' tömeg véres magjaként a szerencsétlenül járt fiú.

Csíkos ruhájában odafu- rakodott közénik a lihegő, félszemű gyerek, hogy ő is lásson valamit, de a pánik s a vérszag fölkavarta a gyomrát Első ösztönének kellett engedelmeskednie. Megfordult és eszeveszett rohanással az intézet felé igyekezett

Meg sem állt a navy od- varig. Ott aztán, fé’ érültén a féléimtől, s a k'állott izgn'errFóI, torkaszf,V',dtábrtl beloűyöHött • a nyugalmas tavaszi dé’utánho;

— A Jégtörői elütötte a vonat!..

S hirtelen sírni kezdett

i