Népújság, 1976. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-30 / 25. szám
\ Ép'W a IV. ötéves tervben Tanműhely és kollégium Egerben Részlet a tanműhelyből (Fotó: Perl Márton) A közéi ezerhétszáz szakmunkástanuló először annak örülhetett hogy az egri Kertész utcában felépült az az iskola amely már korszerű lehetőséget teremtett legalább az elméleti oktatás számára. A nevelők és a diákok azonban többet vártak Olvan tanműhelyt ahol elsa iátíthat- ják leendő mesterségük alapfogásait ahonnan nem hiányoznak a modern gépek és ! “ a kifeiező szemléltető eszközök. S igen sokan sürgették a diákotthon építését. Értbe tő is. hiszen a többség a megyeszékhelyt környező falvakból járt be. naponta negy- ven-ötven kilométert utazva busszal és vonali;-!. Törődötten érkeztek, s fáradtan jutottak haza, s kevesebb idejük maradt a tanulásra, a pihenésre. a szórakozásra. Próbálkozhattak volna albérlettel: a szülők zöme azonban nem vállalhatta az igen magas költségeket. a regt onaj 1971 ben telje sült. Ekkor készült el a központ. tanműhely s ekkor ad. ták át a háromszáz fiúnak otthont adó impozáns. s gonddal berendezett kollégiumot. A négyszemélyes szobák, a tágas U lulók úgyszólván minden kényelmet biztosítanak. Természetesen gondoltak a kikapcsolódni vá g.vó. az olvasni óhajtó tizen évesekre is. Mindez negyvenmillió forintba került. A lókora áldozat mégsem volt hiábavaló hiszen elősegítette az ered- ménvesebb oktató-nevelő munkát. Az aki fél vagy egv évet tölt a 212. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet tanműhelyében — a fiatalok egyébként harminchat szakma között válogathatnak — nemcsak az alapismereteket sajátítja el. hanem ízelítőt kan majdani hivatása szépségéből. az alkotómunka semmivel sem pótolható öröméből. Oktatóiktól a jót. a követendőt látják, s ez olyan ú*ra- való. amelyet nagyszerűen hasznosíthatnak az üzemekben. a munkaoad mellett. A Kossuth Lajos utcai, régi diákotthont megkapták — méghozzá a műemlék épület jellegének megfelelően szinte úi iá varázsolva — a lányok, akik közül nyolcvanan költöztek ide. Ezzel természetesen nem zárult a kör. a következő, az ötödik ötéves terv is sokat ígér az Intézet tanulói számára. Bővül — méghozzá négy tanteremmel és két szertárral az iskola épülete. A munkát már ebben az évben megkezdik, s nemcsak az építőipari vállalat szakemberei dolgodnak majd. hanem ott lesznek — oktatóik irányításával a szakmunkásle- löltek Is. ezzel is honorálva ezt a negyvenmilliót, amely korszerű olctatisukat-nevcU- süket szolgálja. (pécsi) Vidor Miklós: JÉGTÖRŐ — Jónapot... — dör- mögte enyhe tájszólással. Volt benne valami öreg parasztemberes. A gyanakvó rosszhiszeműség érzett rajta. Zala leUlt az ablak elé tolt íróasztalhoz. Nem lesz könnyű dolga, látta már. — Hát mégis csak megjöttél. látod. Jégtörő. A fiú meg se mozdult, oldalvást állt neki. abban a bolémorevült minden mindegy tartásban, ahogyan be- léptekor találta. Arca megint visszasüllyedt, éppen olyan lassúsággal, ahogyan az előbb fölemelte. — Jött a halál. — Felém fordulj, ha beszélek veledl — Megvárta, míg Jégtörő átbillen a sarkán, élettelenül, akár egy ólomkatona. — Gyere közelebb — mondta ha'kan. Két koppanó lépés a fapadlón. — Viselkedj tisztességesen. Nem azért vagyok én itt, hogy faggassalak, nyúzzalak. Nézd, még csak azt se kérdem mért szöktél meg. Visszahoztak. Rendben van. De Így ez nem megy. Tizenhat esztendős korodra anny't sem szedtél magadra, hogy szembenézz azzal, aki beszél veled és egyenesen felelj a kérdésére. En csak jót akarok neked .. — Akkor eresszen el Innét a fenébe. — Emberi érzelemnek. zavarnak, megbánásnak nyoma se látszott rajta. — M'csoda beszéd ez már mea'nt! Jégtörő kerek feje moz- dítha*n*ienul nygodott a nvakán. furcsa, félá’->msze- rű un^’ mban meredt el a szűrne, m'ntha nem is rólr volna sző. — Hogy tudtál elverg*-* innét csíkosban? — 18 n líáUöziKtpok pai Mié a Gazdaság és tulajdonviszonyok Kéthetenként jelentkező hétrészes társadalompolitikai sorozatot indít a tv — népszerű könnyen érthető formában. Olvan aktuális témák kerülnek napirendre, mint a ta!aidqnviszonvo4< és a gazdaság összefüggései: a hnt'konvság; az osztályok, érdekek és a szövetkezeti nol t'ka: az üzemi demokrácia; a oárt vezető szereoe: a szo-'at'sta kultúra vagv a sz-’-ml'stn életmód. A s">ro- zat t7 c^ves tornák ^sávé1 R? roP'icrrf ^g0k f»?lkU- k’'v”Vn :'»r íin! 3 {ó nq'- i '■)'">''* 'ff ^07 • s no— **nrt ■n,ir'1"W-'kÓg7 ’nsÓTÍ y0Tpf ~VV,q7 rn:n 'I'in t^rsa- minden koros * ' Tmz A 7 n’c* o f illő í-Ion V’ gzonvnkka1 foglVko7Ík Ele-"--' 00 /*s a S70vef ko-’of' 1 o-7on ’ f é° -o>o.V4 r. ( ■ ,T*'i§£ us tu. január 30., péntek 1. Az intézet udvarán mutáló kamaszhang csattant föl: — Zala tanár úr! Zala tanár úr! A nyúlánk, fiatal férfi meglepetten kapta föl a fejét. Akkorra már előtte állt a hírnök: — Az igazgatói irodába tessék bemenni! Várják! Elgondolkozva sietett végig az úton. A főépület előtt négy-öt fiú összeVi iva, izgatottan tárgyalt. Amint meglátták, elébe futottak: — Tanír úr! Tanár úr! Meghozták a Jégtörőt! Az igazgatói iroda közepén zömök, széles vállú parasztgyerek várta, leszegett fővel, csizmásán. Kezében szorongatta szürke, ellenzős sajkáját. tekmtetét a padlóra szúrta, konok nemtö- rődöm-ég"el. Háttal állt az ajtónak, de a belépő Zola rögtön fö'ismerte ígv a háromszáz gverek közül egy sem szegzedhetnék ide, eny- nyi idegenséggel, ilyen kiáltó ellentéteként az íróasztalok, irattartó szekrények rideg hivatalosságának. Maga a pusztai lázadás ez a fiú. Elnézte egy föloldódó pillanatig. — Szervusz. Jégtörő! — vigasztaló jóindulat volt a bang iában Tetszett neki ez a rendíthetetlen kölyökszo- bnr. A névé* is konok önfe- ulségének köszönhette. Addig hatolt előre tavaly a beragyott patakon, rm'g be nem sz-k-dt alatta a hár"nezerű jég. A g-'m-ek gyanakvón — gv ’n—in emelte cs^k f*’ • ' >' r» ~ «t • fO -1ffít' ’•.ősz tek'n’cte m'i'imíte •' ként fog*a be Zala arcát. — Köszönni te elfelejtetUM Lesz fe'újilolt Népker’jük a hatvaniaknaki Lapunk 1975. november 23-i számában riport foglalkozott a hatvani Népkertben történt fainással. Nehezményeztük több egészséges fa kivágását, s a szakszerűtlen munkát, amit egy tiszacsegei teknővájó kisiparos végzett. Felvetettük az ügy kapcsán a műszaki osztály felelősségét, továbbá a park felújítását sürgettük. A napokban beszélgettünk Tóth Jánossal. Hatvan város tanácselnök- helyettesével hogy pontot tehessünk az ügy végére. S kellően tájékozódjék a lakosság amely fájlalja az egykor hangulatos. szép liget romlásé:. — Véleményem szerint a tanács műszaki osztályának döntése helyesnek bizonyult, amikor a néokerti fák kivágását engedélyezte. Endrei László igazoló jelentéséi alá'ámasztja az ez ügyben később szakvéleményt nyilvánító Tóba Vilmos kertészmérnök. és Balázs István erdőmérnök is. Azt állítják, hogy majdnem minden kivágott. vagy lábon álló nyárfa csúcsszáradásban, álgesztese- d és ben szenved, s e kétféle betegségen túl jobbára elöregedtek. kidőléssel fenyegetnek — mondotta az elnökhelyettes. Mivel a fakitermelés során néhány életerős nyárfa súlyosan megsérült, s emiatt került a betegek, korhadtak sorsára érintenünk kellett a szakszerűtlen munkát, a vándor kisiparos hatvani ténykedését. — Kétségtelen. hogy a gyöngyösi erdőgazdaság emberei nagyobb szakértelemmel. s gépi támogatással végezhették volna el a nyárfa- óriások kivágását, elszállítását. De ahogyan én tudói a általában az erdő- és fafeldolgozó gazdaságok nem nagyon vállalnak ilyen feladatokat. Részben, mert külön felvonulást, gépi erőt igényel részben pedig azért, mert bőven van saját területükön tennivaló — jegyezte meg Tóth János. Majd kifejtette. hogy a városi tanács szakigazgatási szerve a közelmúltban megbízta Taba Vilmos kertész- mérnököt általában a hatvani zöldfelületek, azokon belül is hangsúlyosan a Népkert felújításának tervezésével. s a kivitel ellenőrzésével. — Évente csaknem kétmillió forintunk van parkosításra. Természetesen mindet nem a Népkertre költjük, hanem folyamatosan valósítjuk meg a kidolgozott tervet. — S milyennek látja néhány év múlva a Népkertet? — Taba Vilmos szakmai javaslatára apellálok: A lombos és tűlevelű fák. cserjék és dudvaszárú évelők esztétikus. szakszerű elültet »ével szükséges megfiatalítanunk — válaszolt az elnök helyettes. — Erre azonban cs. ,: akkor kerülhet ser. ha e!, lieg néhány fát kivágtunk .; a Népkert esetében mé.:v levesd talajvizes területről \ an szó. ahol küiönps - r. dóal kell eljárni az ültetendő növényanyagok fajtáinak válogatásánál. Mindezek után, összegezésként, hangs llvomi kívánom, hogy mi, akik a tanácsi apparátusban dolgozunk magunk is sajnáljuk a jellegzetes népkerti fák eltűnését. De amit most. s aj: elkövetkező években teszünk, éppen azért van. hogy a menthetetlent pótoljuk. Nagyon bízom benne, hogv sikerül. A hatvaniaknak lesz ismét Néokertiük. továsbá olyan új zöldfelületeket alakítunk ki. amelyek még szebbé egészségesebbé teszik a várost...! Ehhez csak annyi a megjegyeznivalónk. hogv legjobban örülnénk az elhangzott nyilatkozat beteljesülésének. S igyekszünk nyomon követni Hatvan parkosodásának fontosabb lépéseit. m. gy. Gazdag program várja a hazalátogató magyarokat A Magyarok Világszövetségétől kapott tájékoztatás szerint 1976-ban is tartalmas programot szerveznek hazánkban a külföldről hazalátogató honfitársaknak. A távolban élő magyarok között mind nagyobb számban vannak a második és a harmadik generáció képviselőt, tehát az évtizedekkel ezelőtt külföldre került szülők, nagyszülők leszármazottai. Többek között az 6 igényüket Is figyelembe veszik a magyar nyelv tanulását elősegítő itthoni tanfolyamok megszervezésénél, különösképpen a magyarországi nyári táborozásoknál, amelyekre főleg fiatalokat várnak. Tartalmukban magyar események é* rendezvények külföldi megszervezéséhez is hathatós segítséget nyújt a Magyarok Világszövetsége. Ebben jól bevált gyakorlat, hogy jeles hazai tudósokat, művészeket — egyénileg vagy kisebb csoportokban — küldenek ki találkozókra, műsorokra magyarlakta területekre, várhatók jubileumi rendezvények is. Liszt Ferenc halálának 90. évfordulója alkalmából — az itthoni megemlékezésekhez hasonlóan — külföldön is sokféle rendezvényt terveznek, s a Magyarok Világszövetsége ezeknek az előkészítéséből is részt vállal. (MTI) —- Es ez a civil, ami most van rajtad? — A sajátom, nem loptam. — Odahaza jártál? — Hát Megcsóválta fejét és félig mosolyogva elsóhajtotta: — Jégtörő, Jégtörő... micsoda ember vagy te!... Es hol voltál ennyi ideig? — Dolgoztam. — Otthon? — Akkor már rég elkaptak volna... — emelte meg parányi lenézéssel a hangját. —- Bányában... Albert- telepen. Zala elcsodálkozott: — Es... bírtad? — Onnét nem is szöktem vön élt — No lám, mégis csak ... Mesélj már egy kicsit, hogy volt az ott Alberttelepen? Milyen munkát kaptál? Jégtörő fölhúzta fél szemöldökét. — Csillés vótam! De homi milyen, azt megkérdezheti ott akárkitől... Hajtani költött a munkát, mert kevés vót a csille, aztán, ha el- szuszmogunk rajta, akkor nem tudnak jöveszteni, dög- lik az egész... Hát én nemigen értem napot százhúsz-százharminc százalék alatt, tudja! — Akkor szépen kereshettél. — Mér ne? Az az Igazi dolog, embernek való! Nem is ez a kényszermunka itt a csürhiben. Azért mondom, hagy'anak most már bék’t nekem, úgy elmegyek innét, sose látnak többé, aztán vissza Albertteleirre! Esztendőre segédvájár lennék. Megbecsülnek ott engem. — Nem úgy can az. Jégtörői Ha rendesen viselkedsz. nem lesz panasz ellened. úgyis szahgdv’szl De ugye. a bányában nem mertél ilyen pacsikul beszélni a csnn~*v<’zetővel. A fiú szeme vadul forgott: — Mit akarnak még tőlem! Eleget ellopták az időmet! Most már m ráfi fanon beszélgetünk. Most szépen add le a ruhádat, fölveszed az intézetit és megbecsülöd magad, rendben van? — Hát nem ereszt el? Nem kérdés volt ez, meg- lóbált fenyegetés. Zala keményen visszanézett rá: Hogy engedhetnélek el? Itt kell kivárnod a tárgyalásodat. Azt ajánlanám, légy egy kicsit csöndesebb fiú. Nem szereztél még elég bajt magadnak? — Fölkelt a hosszú asztaltól s hátán ösz- szekulcsolt kézzel föl-alá rótta néhányszor a szobát. — No ne mondd! Hogyhogy? — En nem loptam, csavarogtam, mint ezek a zsivá- nyok. — Csak épp az élő'iba Is belekötöttél. Senkinek se volt nyugta tőled. — Az az én dógom. — Így nem megyünk semmire, fiam. Ugye, te először összetörted a kezét-lábát valami gyereknek odahaza. Mert úgy találtad, hogy fogod van hozzá. Aztán megszöktél az intézetből: mert neked ebből eleged volt. Es most megállapítod, hogy minden le van tudva, eresz- szünk el innét Hát ilyen nincs., senki sem lehet a maga bírája. Megtanulhattad már, hog" felelni kell tetteidért. T már bír ősé. előtt álltád Most is ez zel a szökéssel csak elrontottad a dolgodat. Es ahogy v'szszahoznak. megint elkezdesz hep- Ciáskodni! Jégtörő homlokára kiültek nehéz gondolatai. Egy perc is belételt, m(g megszólalt: — A kutya is eltépi a köteleit. ha erővel tartják valahol! — De te értelmes ember vagy! Jó munkás, megálltad a helyed a bányában, mért nem szeded össze ma 7ad itt is. lAtod, mi a vége: csak visszahoztak. Ha nem cs'nálsz galibát, előbb kijutsz. A gyerek indulatosan fölvágta állát: — Enoem t* Imék ha zafírnak. Szükségük van rám meg a keresetemre! Tőlünk m*n senkit sem tartottak tömlőében. — Rajtad múlik, mennyi ideig kell még itt le med. Te nem gazemberségre használtad a szökést, rendesen dolgoztál a bányában. Ezt mind enyhítő körülménynek tekintik majd. Meg’átoi, milyen gyorsan letelik az a pár hónap, és mehetsz haza, vagy vissza Albertié'epre. nem szól bele többé senki. Megállt előtte s k4' ujJávái fölemelte konok illát. Csak most vette észre, milyen sá"adf. Snm; <V- Ve 's zavaros: a^ró vére. ec.skék hálózzák s fénvielen. - írgás köd úszik rajta. iFelMt&ü'tiJai
