Népújság, 1976. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-28 / 23. szám
fte»m!$*erterme’é$ és -fogyaszSás i fi beszánielé faggyűíáseM fentiül Eredményeink- reális szemlélettel f SOKAT VITATKOZUNK idehaza: hol is tartunk mi a mezőgazdaság fejlődésében. Egyes szakemberek hajlamosak arra, hogy a világ élvonalába sorolják eredményeinket. i Az ünneprontás szándéka nélkül, de meg kell mondanunk, hogy eredményeink szépek, ám élvonalról nem beszélhetünk. Kétségtelen, hogy különösen az elmúlt 5—Ü.' esztendő soha nem látott ejlődést hozott. A termelőszövetkezetek például a most zárult ötéves tervben a búza hektáronkénti hozamát kilenc, a kukoricáét Jövőnk tényei N4v*ftyt*ren*t<to II19V. A. gdifetHMjietfrMeGtfs fi4 BOííSaő 3*»aé IMI*/. maa-ks SO «/Itó tton* áKtofram) 40Í9SÓq Allattenyéutés ( »•!« •/. M-t» 3i SO •0 e tíz, a cukorrépáét 50 mázsával fokozták és az egy dolgozóra jutó termelési érték a tervciklus végén 80 százalékkal volt magasabb, mint az elején. Ilyen eredmények láttán nem fukarkodhatunk az elismeréssel. A beképzeltség azonban nem visz előbbre. Helyes, ha tudjuk, hogy a szocialista táboron belül az NDK mezőgazdaságának hozamai jobbak a mieinknél, a csehszlovák és bolgár mezőgazdaságé pedig legalább azonos. Az európai Közös Piacban az összesített eredmények is jobbak, mint a mieink. Sajnos, nem vagyunk az élvonalban, jó közepes szintet értünk el, biztató helyzetből indulunk a fejlődés következő szakaszában. Hasonló a helyzet a hazai táplálkozáskultúrában. Azt kell mondanunk hál’-isten- nek, jól eszünk, sokat eszünk. A fejenként és évenként számított 70 kilós húsfogyasztás, 90 kilós zöldség-, 80 kilós gyümölcs- és 37 kilós cukorfogyasztás a jól táplálkozó népek között jelöli ki helyünket. |Ám ennek is vannak árnyoldalai. A 26 kilós zsír- és 120 kilós lisztfogyasztás életviszonyainkhoz mérten kimondottan sok és egészségtelen. Emiatt kerülget bennünket az érelmeszesedés, hurcolunk fölösleges kilókat Az éves tejfogyasztás viszont csak 128 liter, ami egy ilyen szinten élő népnél igen-igen kevés. Ezen a területen is van tehát mit javítani. Be meglesznek^« a javítás f éltételei? A Magyar Népköztársaság ötödik ötéves tervéről elfogadott törvény előírja, hogy hazánkban 1980-ig a mezőgazdaság összhozamát évi 3,2 —3,4 százalékkal kell növelnünk. Az évenként egy fóré jutó fogyasztást húsból 76—78 kilóra, zöldségből 100 kilóra, gyümölcsből 95 kilóra kell fokozni. Búzából el kell érnünk a hektáronként 44, kkoricából az 52, cukorrépából a 400, burgonyából 180, napraforgóból a 17 mázsás termést, az egy tehénre jutó teihozamot évi 2900 literre kel! emelni. A számokat összevetve megállapíthatjuk, hogy a termelésfokozás előirt üteme fedezi a táplálkozás ' javításának igényeit, továbbá a növekvő export lehetőségéi HOZZA KELL TENNÜNK, ; hogy az előirt eredményeket produkálni korántsem lesz könnyű. A fejlesztéshez a mezőgazdaságnak 105—107 milliárd forint beruházási keret áll rendelkezésére. Ez jelentős összeg, de összehasonlítva nem sokkal több. — egyes szakemberek szerint nem is több — mint amennyit a negyedik ötéves tervben a mostaninál alacsonyabb eredmények elérésére felhasználtunk. A termelőszövetkezeti közös tér- ' melés a negyedik ötéves tervben évi 4,1 százalékkal emelkedett. A növekedés országos üteme az ötödik ötéves tervben ennél alacsonyabb, de ha országos átlagban el akarjuk érni, akkor a tsz közös gazdaságok hozamát évi 4,7 százalékkal kell emelni. Nagy feladat. Gondjainkat súlyosbítja, hogy bármilyen fejlődés csak egyenletesen, összehangoltan képzelhető el. Sajnos, azonban a mezőgazdasági termelés-felvásárlás- tárolas-fel- dolgozás-forgalmazás egyensúlya és összhangja ma korántsem megnyugtató. Azt szoktuk mondani, hogy a biztonság érdekében egy vertikális láncban mindig a következő láncszemnek kell erősebbnek lennie, hogy az esetleges hullámzásokat . le tudja vezetni, idehaza a helyzet pontosan fordított. A vertikum legerősebb láncszeme az első — maga a termelés —, de ezt már nem tudja mindig zavartalanul követni, az összegyűjtés és a tárolás, komoly kapacitásgondok mutatkoznak a feldolgozásban, a forgalmazás — hűtőlánc, üzlethálózat — pedig a vertikum leggyengébb láncszeme. A tervtörvényt megalkottuk. Magasabbra tettük a mércét. Magyarországon a következő öt esztendőben is emelkedik — bár némileg mérsékeltebb ütemben — az életszínvonal, növekszik a fogyasztás. Számos okból nélkülözhetetlen az élelmi cikkek gazdaságos exportja. Á mezőgazdaságnak tehát az a feladata, hogy mindkét cél fedezetiét megteremtse. MOST MÁR azon kell gondolkodnunk, hogyan. Föláeáki Béla fiz oklaiősüiy fejlődése az ¥. üléses; Az Oktatási Minisztérium tervezési főosztályának vezetői ismertették a Magyar Távirati Iroda munkatársával az oktatási ágazat várható fejlődését az V. ötéves tervben. A legfontosabb feladatok között említették az óvodai hálózat további jelentős fejlesztését, az általános iskolákban a szakrendszerű oktatás csaknem teljessé tételét, az oktató-nevelő munka feltételeinek javítását, a szakmunkásképző intézetek ellátási színvonalának emelését. A tervezett összegek túlnyomó részét ezekre a cé’okra kívánják fordítani. A felsőoktatásban növelik a pedagógusképzést, s bővítik a kollégiumi hálózatot. Az életszínvonal-politikai kérdésekkel összhangban tervezik a pedagógus- ésdi- ákszoHális ellátás fejlesztésé*. A IV. ötéves tertddő- szak, tehát az elmúlt észté- -ő«én az óvodís korú p- ’-"’-nek m‘ntey" 78— S" í-t'-Víi karyo*t helyet a~ óvodákban. A társadalom széles körű összefogásával a ÍV. ötéves tervidőszakban több mint 100 ezer óvodai hely valósult meg, mintegy kétszerese a tervezettnek. Körülbelül ugyanennyire van szükség az V. ötéves tervben is. A területi tanácsok 75 700 újabb óvodai hely megvalósítását tervezik. Az általános iskolák szakrendszerű oktatását, annak tárgyi és személyi feltételeit elsősorban a körzeti iskolák számára tanterem- és diákotthon-építéssel, valamint pedagógusok és korszerű szemléltető eszközök biztosításával kívánják fejleszteni. A megyei tanácsokkal ismételten megtartott tervkonzultációk arra mutatnak. hogy néhány ezer felső tagozatos tanuló kivételével (országosan 6—8 ezer lehet a számuk) ennek a szerezeti feltételei megteremthetők. A tervidőszak második felében bevezetik az Ú1 tanterveket, és ez természetszerven úiabb feladatokat -joiont ooda<*ó'T”tToknak és tanulóknak egyaránt. Ennek tárgyi és személyi feltételeit már az előkészítés időszakában bSvtr*rii.9ni fooW Mintegy 110—120 ezer gyermekkel vesznek lel többet az általános iskolai napközi otthonokba és ezzel az arányukat mintegy 30 százalékról 36—38 százalékra növelik. A következő tervidőszakban is fontosnak ítéli a tárca a IV. ötéves tervben alkalmazott gyakorlat fenntartását, nevezetesen a költségvetési céltámogatás biztosítását a legjobban elmaradott megyék helyzetének javítására, továbbá az oktatási segédeszköz fejlesztésére az évi 60 millió forint változatlan juttatását. A középiskolákban a tervidőszak végéig a demográfiai tényezők miatt csökken a • tanulólétszám. Mintegy 7200 kollégiumi hely létesítésével lehetővé válik a kollégiumi hálózat bővítése is. Javulnak tehát az oktatásnevelés feltételei. És . csakúgy, mint az általános iskolákban, a középiskolákban is növelni kívániák az esti- lavelező okta*ásban részt vevők számát. A közép’skolók- ban a' lé*számukat lap—200 ezerre tervez’k. ez eléri — esetleg meghaladja — anap- 9sH tagozatét ...következnek a hozzászólások .. .és akkor az elnök feláll és bejelenti: „Kedves elvtársak, tisztelt taggyűlés, következnek a hozzászólások”, és következnek. Vannak notórius semmitmondók, de akiknek élni a jogaikkal a taggyűlésen megadatott, mert ez valóban a joguk, aztán felállnak azok, akik okos dolgot tudnak mondani, de lévén ríem a szó a kenyerük, vagy vastagra szelik hogy az ember agya „át nem harapja” mondandójuk lényegét, vagy olyan szűkszavúra mesik, hogy átlátni a gondolaton, mint a borotvával metszett kenyéren is valóban. Vannak, akik rutinos hozzászólók. de semmit se mondanak hasznosat, s vadnak, akik ru'inos hozzászólók és mindig hasznosat mondanok. Elnézést a tamamérai községi pártszervezet kommunistáitól. hogy ezeket a gondolatokat éppen náluk jegyeztem fel a füzetembe, amikor számomra — de. mint kiderült, csakis a számomra — meghökkentő hozzászólásra emelkedett mindjárt elsőnek Mátrai Béla tsz-nyugdíias. Mondja, hogy tőle azt kérdezték az utcán ide fel’övet — mármint az úi és villának is beülő pártház felé jövet ho«y mi van. talán mala'* fnrká* megy vágni, nehogy kimaradjon a részivel? Miért nem tesz ez ellen a vezetőség? Ekkor írtam le azt, hogy notórius hozzászóló, amiért ezúton is elnézést kell kémem Mátrai Bélától, lévén ő a világos beszédű és én a nehéz felfogású. Mert nem másról, mint arról esett szó, hogy adják meg a beszámoló taggyűlés ünnepélyességét Tudniillik a pártházban az nap, a taggyűlés idejébe is jól beie- nyúlóan, a SERKÖV, azaz a sertéshizlalásra és -nevelésre létrehozott termelőszövetkezeti vállalkozás tartott hat községre tartó, no nem vigadalmat, de megbeszélést Ami magában véve lehet fontos ügy, mint ahogyan az is, de egy község 24 tagú pártszervezetének évi beszámoló taggyűlése mégsem alkalmas arra, hogy holmi termelési tanácskozással keverjék össze. így igaz. Mátrai Béla neve mögül hát azonmód kihúztam, hogy valamiféle notórius hozzászóló lenne. És szégyenszemre be kell vallanom azt a furcsa örömömet, hogy nem sikerült a szépszámú hozzászólók között olyast találni, aki példa lehetett volna egy majdan megírandó cikkemhez: elvtársak, így nem szabad, meg felesleges is hozzászólni. Aki szót kért és kapott, szókincse, fogalmazó tehetsége szerint, de tömören és vilátervben A népgazdaság távlati, 1990-ig megjelölt munkaerőstruktúráját figyelembe véve határozzák meg a felsőoktatási intézmények képzési szerkezet szintenként, szakmacsoportonként egyaránt. A következő őt esztendőben kis mértékben nő az alsó évfolyam nappali tagozatos hallgatóinak tábora, ezen belül az egyetemi szintű képzés aránya némiképp csekken, viszont a főiskolai szintű képzés valamelyest növekszik. A kővetkező esztendőkben tovább kívánják növelni az általános iskolai pedagógusképzésben részt vevők számát, tekintettel arra. bogy gyarapszik a tanulók létszáma, és több lesz az iskolai napközi is. Ezzel szemben bizonyos mértékben mérséklik a műszaki és agrár-szakemberképzést. A felsőoktatás területén a diákotthonok ellátásában meglevő egyenetlensége* csökkentik. a pedogógu?- ké-zéi javítására nad’g bő- v’*:k a tanulóképzés befogadóképességét, s néhány halaszthatatlanul fontos okta- tásí intézmény is felépül gosan. mondta el megjegyzéseit. az egy év munkáját felölelő beszámolóval, meg : az egy év munkájával kap- í, csolatban. Sőt, még parázs vita is kerekedett olyan bizony nem is lényegtelen kér- désben, miszerint, Dzvonár g Sándor iskolaigazgató, aki | egyébként telibetaíálóan f megfogalmazta, hogy egy iól % működő pártcsoport kis családdá tud válni. nos. hogy | szóval egy ilyen jól működő, dé különálló pedagógus párt- ■ csoport kelhetik a községben. Dzvonár Sándor: „Egy jól működő pártcsoport kis családdá tud válni.. Nosza erre Kiss Béla mezőőr ugyancsak felpapriká- zódott, s tiltakozva jelentette be óhaját, hogy érti 6 ugyan, mit jelent a pedagógusoknak olyan kérdésekben vitatkozni a saját pártcsoportjukon belül, amelyhez nem_,sok szava van mondjuk a szövetkezeti Kiss Béla: . .az értelmiség azért in van, hogy segítsen”. (Fotó: Gyurkó) nyugdíjasoknak... De éppen itt van a kutya elásva: az értelmiség azért is van, hogy segítsen. Mire mennek ők önmagukban, mint szövetkezeti nyugdíjas pártcsoporr például? Nos, ha a kérdés nem is nélkülözött némi szónokias fogást, de azért valami igazságot is rejtezett, úgy, hogy Kakuk Sándor titkárnak a válaszadásban határozott ígéretet kellett tennie, ha ilyesmire sor kerül, Kiss Béla elvtárs szavai messzemenően figyelembe veendőek lesznek. Nyolcán szóltak hozzá,, volt aki kétszer is, felelősségteljesen, elkötelezetten. Egy kis község, kis párt- szervezete vitatta meg saját életének egy esztendejét, és a pártszervezet holnapját. Túloznék, ha írnám, hogy kicsinyben benne rejtezett ebben az egész párt múltja és jövője? Gyutkő Géza Széles látáliarre] Lehet, hogy meglehetősen furcsa a képzettársítás, de a poroszlói községi pártalap- szervezet taggyűlésén, ahogy Tóth János titkár beszámolóját hallgattam, Heltai András nagy sikerű tv-soro- zata jutott eszembe, amelyet Amerikáról készített, illetve készít. Hogy miért? A sorozat egyik részében becsületes, derék amerikai polgárok nyilatkoznak arról, hogy bizony ők nem igen tudnak semmit Magyarországról, vagy ha igen, akkor is nagyon keveset. Az egyikük tudása mindössze annyiból állt, hogy szerinte Amerikában nagyobbak a farmok, mint Magyarországon. A tv- filmből aztán kiderült, hogy nemcsak a világról tudnak nagyon keveset a derék amerikaiak, hanem saját országukról is. Leginkább csak a közvetlen környezet dolgai, eseményei érdeklik őket. A poroszlói községi alapszervezet titkára pedig meglepő természetességgel beszélt a tőkés világgazdaság válságáról, az inflációról, valamint arról, hogy miután hazánk élénk külkereskedelmet folytat a kapitalista országokkal is. érthető, hogy az infláció nálunk is érezteti hatását. S kitért arra is. hogy népgazdaságunk egyensúlyának megszilárdítása olyan országos és közös feladat, amely megoldásából a po- roszlóiaknak ugyanúgy, mint bárki másnak, ki kell venni a részüket. Legfőképpen úgy. hogy a maga területén mindenki becsülettel teljesíti feladatát, igyekszik még fegyelmezettebben. még szorgalmasabban dolgozni, másrészt pedig azt is be kell látni mindenkinek, hogy addig nyújtózkodhatunk, ameddig a takaró ér. Tóth Miklós, a községi párt1--'z'’tts.úg ti«kára is e-'v-'t !rt‘ t* azzal, hotv a helyi felgúgt’k rpevSa*érP',ásó- rél az orszáo-’S fela-*'’tokiéi illetve helyzetből indulnak ki a párttagok. Ö is elmondotta, az 1378-os éü Nwmg fokozott feladatot ró mindenkire. De arra is kitért, hogy tartalékok még mindig vannak, s ezek feltárásával, valamint a még ésszerűbb munkával további jó eredményeket lehet produkálni. Azt is elmondotta, a népgazdasági egyensúly helyreállításával kapcsolatban, hogy Poroszlón is megértik az emberek, hogy adni csak abból lehet, amit megtermelünk, s éppen ezért mindenki belátja. hogy a jövőben elsősorban a termelésre szükséges a fő hangsúlyt helyezni A községi pártalapszerve— zet taggyűlésén — és az előtte való véleménycserék kapcsán — tehát mind a község, mind az ország, mind a nagyvilág fontos kérdései szóba kerültek. Nem fontoskodva nem okoskodva, csak abból az egyszerű tényből kiindulva. hogy a község életét nem lehet kiragadni az országéból, mint ahogy országunkét sem: a nagyvilágéból. A dolgok kölcsönösen összefüggnek, s valós helyünket csak úgy határozhatjuk meg pontosan, ha reálisan látiuk és értékek jük környezetünket is. A poroszlói taggyűlés persze nem egyedi példa, sőt nagyon is általános. Általánossá vált. hogy mind az ország. mind a világ kérdéseiben eligazodjunk, véleményt mondjunk. S ezért kimondhata*lanu! furcsa, sőt. bizonyos fokig ellenszenves is nekünk az olyan megnyilvánulás, mint amilyennel éppen Heltai András fiimiében találkoztunk. Amikor is egy amerikai d’ák art fejtegette. hogy nem tud de nem is akar tudni semmit Magyarorszémíl. „Azért, mert nem érdekel” — mondja. Szerencsére ránk nem ez a jellemző, trónt ezt a poroszlói taggyűlés is bizonyította. 'k/tpoti) 1378, y>r»»o" &L, tsardz
