Népújság, 1976. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-24 / 20. szám

w Efe!miszcrek mentesítése II. rész Zöldség- és húsfélék sugármentesítése Befejeztük az 1971-75. évi kiképzési ciklust A z 1971—75. évi kiképzési ciklus befe­jeztével tekintsünk vissza, hogyan haj­tottuk végre a kiképzési programban meg­határozott feladatokat. A beindulás kezdetén sok gonddal és problémával kellett megküz­deni, hiszen ilyen sokrétű, az egész polgári védelmet átfogó felkészítésre a polgári vé­delem életében még nem volt példa. Fel kel­lett készíteni a szakszolgálatok, a szakszol­gálati alakulatok, az önvédelmi szervezetek parancsnoki és beosztott állományát, a dol­gozókat és a nem dolgozó lakosságot polgá­ri védelmi feladataikra, a védekezésre. Ez nemcsak a hivatásos állománynak jelentett komoly gondot, probléma elé állította a szak- szolgálatok és az önvédelem parancsnoki ál­lományát, az üzemek, vállalatok, intézmények vezetőit, polgári védelmi parancsnokait is. En­nek a követelménynek csak úgy tudtunk ele­get tenni, hogy először a parancsnoki ál­lományt kellett megfelelően, felkészíteni. A kiképzés sikeres végrehajtásának lényeges előfeltétele volt, hogy megyei, városi, járási kiképzési bázisokat hoztunk létre, ahol a pa­rancsnoki állományt fel tudtuk készíteni. A kiképzések eredményes végrehajtását nagyban elősegítették a pártbizottságok, a pártszerve­zetek, a társadalmi és tömegszervezetek. A kiképzések az általános polgári védelmi ismereteken túl magukban foglalták a szak­mai kiképzést, ez döntően gyakorlati kikép­zések formájában valósult meg. Ez azért is lényeges volt, mert elméleti kiképzések már eddig is voltak, a gyakorlati felkészítés vi­szont kissé háttérbe szorult. Ezért ezt tartot­tuk a kiképzések fő feladatának is. A parancsnoki kiképzést vizsgálva megálla­píthatjuk, hogy azok a kiképzési bázisokon összevontan, megfelelően előkészítve és szer­vezetten kerültek végrehajtásra. A foglalko­zásokon való részvétel általában 90—95 szá­zalékos volt. A hiányzók többsége indokoltan maradt távol. A kiképzéseken a parancsnoki állomány elsajátította a kiképzési program­ban meghatározottakat, megismerte beosztá­sával járó feladatait és alkalmassá vált alegy­sége vezetésére. A beosztott állomány megjelenési százaléka a foglalkozásokon 80—85 százalékos. Távolma­radások itt is indokoltak voltak. A kiképzés eredményeként a beosztott állomány több­ségében alkalmassá vált az elsődleges mentő-, mentesítő munkák végrehajtására. M ind a felkészítés, mind a vizsgák so­rán törekedtünk arra, hogy a felké­szítést, a kiképzést összekössük a népgazdasá- gilag is hasznos munkákkal. Itt elsősorban a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat mű­szaki szakaszait kell megemlíteni, de említ­hetném a riasztó szakszolgálatot és még má­sokat is. Meg kell azonban mondani azt is, hogy ha a szakszolgálatok parancsnokai, az alegységparancsnokok körültekintőbbek és több időt fordítanak a gyakorlatok előkészí­tésére, akkor e vonatkozásban is még na­gyobb eredményeket tudtunk volna elérni. A gyakorlati munka gazdasági hasznossága mellett alá kell húzni azt, hogy látják a be­osztottak és a parancsnokok egyaránt, hogy minden polgári védelmi felkészítésre szánt óra és fáradság valahol megtérül. így a ké­sőbbiekben is törekedni kell erre. Az önvédelmi alegység parancsnoki és be­osztott állománya megismerkedett alapvető feladataival. A kiképzések eredményeként az önvédelmi szervezetek törzsei eredményesen fejlődtek, szervező- és irányítókészségük je­lentősen növekedett. A beosztott állomány többségében elsajátí­totta a beosztásával járó feladatokat. Az önvédelmi alegységek beosztott állomá­nyának felkészültsége azonban még nem min­denütt felel meg a követelményeknek. A Polgári Védelem Országos Parancsnok­sága által kiadott kiképzési intézkedések egy­értelműen meghatározták azt is, hogy a ki­képzési ciklus befejeztével ellenőrizni kell mind a parancsnoki, mind a beosztott állo­mány felkészültségét. Elméleti és gyakorlati vizsgákon kell meggyőződni a parancsnokok felkészültségéről, vezetési ismeretéről, készsé­géről, valamint alegység-, raj-, szakaszszm- tű gyakorlat keretében kell meggyőződni a beosztottak gyakorlati felkészítéséről. A záróvizsgákról, gyakorlatokról elmond­hatjuk, hogy azok többségükben megfeleltek a követelményeknek, a célt elérték. H iányosságként meg kell említeni, hogy több helyen a meglevő objektív nehéz­ségekre hivatkozva, a megoldási lehetőségeket nem is keresve, a gyakorlatok lefolytatásának helyeit nem minden esetben választották jól ki. A jó gyakorlópálya pedig sok vonatkozás­ban pozitívan hatott volna a gyakorlatok vagy vizsgák kimenetelére. Meg kell még a felkészülés hiányosságaként említeni, hogy a felszerelések (gázálarc, vé­dőruha, műszerek stb.) nem áUtak mindenhol kellő mennyiségben az alegységek rendelke­zésére. Ez közismerten részben gazdasági okokra vezethető vissza, tény, hogy még nem vagyunk olyan jól ellátva egyéni védőeszkö­zökkel, műszerekkel, hogy minden alegység teljesen fel legyen szerelve. Jobb szervezéssel és koordinálással keresni kellett volna az alegységparancsnokoknak a lehetőséget, hogy minél több felszerelést tud­janak biztosítani a kiképzésekhez. A nem dolgozó lakosság polgári védelmi felké­szítése a tömegkommunikációs eszközökkel történt (filmek, tv, a Népújság Polgári Védel­mi Híradója, egyéb eszközök). Meg kell mon­dani, hogy ez a módszer nem rossz, csak a megye lakosságának figyelmét jobban rá kell erre irányítani. összességében elmondható, hogy a kiképzé­sek céljukat elérték. Mind a parancsnoki, mind a beosztott állomány alapvetően elsajá­tította a beosztásával járó feladatokat. Legfontosabb tanulságként levonhatjuk, hogy a polgári védelmi kiképzést sem lehet _ bármilyen más munkához hasonlóan fél sz ívvel, gépiesen végezni. A jó eredmény zá­loga a polgári védelmi kiképzésben, felkészí­tésben is teljes embert igényel. A kiképzések befejeztével köszönetét mondunk a közreműködő szerveknek, személyeknek, a parancsnoki és beosztott ál­lománynak, akik szorgalmas, jó munkájuk­kal hozzájárultak ahhoz, hogy a kiképzést a követelményeknek megfelelően végre tudjuk hajtani. A továbbiakban is kérjük és várjuk segítségüket. Tudomány és technika I t. Élelmiszerek sugármentesítése A sugárszennyezett élelmi­szerek mentesítésénél az úgy­nevezett száraz, illetve ned­ves eljárásokat alkalmazzuk. Az előbbinél a radioaktív porszennyeződés eltávolítá­sával, letörlésével vagy le­kaparással, a csomagoló anyag eltávolításával törté­nik A nedves mentesítési el­járások közül a vizes és az oldószeres lemosás a leghatá­sosabb. Különösen eredmé­nyesen alkalmazható a vízsu­gárral való mentesítés. a) Konzervek mentesítése Üvegben és fémdobozban légmentesen tárolt élelmisze­rek mentesítése egyszerűen megoldható. Az üvegeket híg savas, lúgos, vagy mosószer­oldattal (trisó, ultra stb.) két- szer-háromszor lemossuk, melyhez kefét, rongyot hasz­nálunk. Fémből készült konzervdo­bozok mentesítése általában az előbbiek szerint történik, azonban az alumíniumból ké­szült konzervdobozoknál kor­róziós hatásuk miatt kerülni kell a sayas lúgos oldat al­kalmazását, leghatásosabb módszer a vlzsugaras lemo­sás. b) Nehéz áruk mentesítése Ebbe a csoportba a cukor, só, liszt, rizs áruk tartoznak. Ezeket nagy részben háztar­tásokban papírba csomagolva tárolják. Mentesítésük úgy történik, hogy a csomagoló­anyagot óvatosan eltávolítjuk és a külső felületére .tapadt radioaktív anyaggal együtt megsemmisítjük. A vizes le­mosás a nátronpapírnál, de a jutazsák csomagolásnál sem hatásos, mert a szennyeződés a termékek mélyebb rétegei­be hatolhat be. c) Étkezési zsiradékok mentesítése A csomagolt sertészsír és margarin mentesítése az impregnált papírburkolat el­távolításával részben meg­oldható. Amennyiben a felü­leten sugárzó anyag még ki­mutatható, a tömb külső ré­tegeit késsel 0.5 cm vastag­ságban levágjuk. Az üveg és műanyag cso­magolásban levő étolaj men­tesítése a külső felület több­szöri lemosásával könnyen elvégezhető. d) Tej és tejtermékek mentesítése , A palackozott és tasakban forgalmazott tej sugármen­tesítésére a vizes lemosás al­kalmazható. Lehet csökken­teni a tej radioaktív anyag- tartalmát úgy is, hogy a te­jet túróvá alakítjuk, s ezál­tal a radioaktív anyagok nagy része a savóba kerül. Az alufóliába csomagolt saj­tokat ért harcanyag-szennye- Sfődést a csomagolóanyag el­távolításával megszüntethet­jük, a korongsajtokét pedig a héj kb. 0,5 cm vastag réteg­ben történő levágásával. e) Sütőipari termékek mentesítése ruimism U?ti. január Zí, Haaibtt A kenyér és finompékáru mentesítése a héj, és a héj alatti bélzet legalább 0,5 cm vastagságban való teljes el-1 távolításával megkísérelhető. f) Tőkehús és húskészítmények mentesítése Általános módszerként te­kinthetjük a szennyeződött részek, rétegek eltávolítását. Sugármentesítésre — ha még csak felületileg szennyező­dött — alkalmazható, a több­szöri hideg, esetleg langyos vizes lemosás. A húsra vo­natkozóan közvetlen sugárta- lanításra vonatkozó módsze­rek is ismeretesek, amelyek gyakorlatban alkalmazhatók. Ez sugárártalom szem­pontjából fogyasztásra felté­telesen alkalmas hús. Főzéssel a hús radioaktív szennyezettsége mintegy 50 százalékkal csökkenthető. A főzés legalább 2,5 óráig tart­son, a főzőlevet többször le kell önteni, és a további fő­zéshez új vizet kell használ­ni. A legalább 10 cm-es vas­tagságú rétegekre vágott hú­sok radioaktivitása pácolással is csökkenthető, a páclevet természetesen néhány nap után el kell önteni. g) Baromfi és toj'ás mentesítése A vágott baromfit csoma­golóanyagának eltávolításá­val mentesíthetjük, de a po­lietilén csomagolásúak lemo­sása is alkalmazható . radio­aktív porszennyezés esetén. A csomagolt tojás mente­sítése a csomagolóanyag eltá­volításával, az ömlesztve tá­rolt tojásnál pedig folyóvizes mosással történik. A tojás fe­hérjéje kevésbé tartalmaz radioaktivitást, ezért eseten­ként csak a tojás fehérjét használjuk fel. h) Gyümölcs­ös zöldségfélék mentesítése A gyümölcs- és zöldségfélék sugármentesítése többszöri fo­lyóvizes lemosással, folyóvíz hiányában kosárban, álló vízben való mozgatással — a víz cseréje mellett — végez­zük. A fogyasztás, illetőleg elkészítés előtt a gyümölcsök, zöldborsó, burgonya, káposz­ta stb. héja, hüvelye, külső levelei stb. még előzetes men­tesítés esetén is eltávolítan- dók! j) Palackozott itaIot mentesítése Mentesítésükét a konvcerveknel .otaencfU a»6<l«a ve&xuäk. Ügyelni kell a palackok nyílása körüli gondos tisztításra, hogy nyitáskor az áru másodlagos szennyeződését elkerüljük. k) Ivóvíz mentesítése Az egyik könnyen kivite­lezhető mentesítési eljárás az ülepítés. E művelet után a víz felső rétege letölthető, vagy lefejthető. Hátránya, hogy nem nyújt teljes érté­kű mentesítést, mivel előfor­dulhat a szennyező izotópok egy részének esetleges oldása. Az ivóvíz mentesítésére a leghatékonyabb módszer a víz desztillálása, lepárlása. A kutak mentesítésének- mene­te: a kútfenék megtisztítása a szennyezett iszaptól, majd a víz többszöri kiszivattyú­zása. Minden szivattyúzás előtt a kút falai és a kútfej gondosan lemosandók. 2. Élelmiszerek vegyi mentesítése A mentesítés módszere at­tól függ, hogy illanó, vagy maradandó vegyi harcanyag került-e felhasználásra. Az előbbinél általában az élel­miszerek nem károsodnak — a zsírban gazdag élelmisze­rek kivételével — súlyos mértékben, az utóbbinál tar­tós szennyeződéssel, nagyobb károsodással kell számolni. A csomagolás ebben az esetben is bizonyos fokú vé­delmet biztosít. 3. Élelmiszerek biológiai mentesítése Az élelmiszerek biológiai fertőzése esetén csak a leg­szükségesebb esetben mente­sítünk (fertőtlenítünk). Ál­talános elv, hogy biológiailag fertőzött élelmiszert tilos el­fogyasztani. Azokat az élelmi­szerféleségeket, amelyeket forralás útján lehet fertőtle­níteni : 30—60 percig kell forralni (zsírok, szalonnafélék). Húsok és halféleségek fertőt­lenítése főzés és sütés útján tör­ténik egy órán keresztül. Burgonya és zöldségfélék fer­tőtlenítését IC százalékos klór- mésztejben 40 percig történő áz- tatással végezzük. Cukrot vízzel feloldva 2 órán kérészül forralni kell. Vizet is forralás utján lehet mentesíteni, fertőtleníteni. A szennyezett élelmiszer­hulladékokat, valamint a nem mentesíthető élelmiszereket nagy felelősséggel kell kezel­ni, nehogy utólagos szennye­ződést, fertőzést okozzanak. Ezeket olyan helyen kell tá­rolni, illetve megsemmisíte­ni, ahol vízforrás és szemé­lyi tartózkodási hely nincs a közelben. Miskolczi László Véd* Termonukleáris jövő A termonukleáris energia hasznosítása tíz éven belül ipari valósággá válik — je­lentette ki Jevgenyij Velik­hov szovjet akadémikus ab­ból az alkalomból, hogy a Kurcsatovról elnevezett szov­jet atomenergetikai intézet­ben üzembe helyezték a Tokomak—10 elnevezésű, leg­újabb szovjet termonukleáris berendezést. Ez a reaktor több tízmillió fokos hőmér­sékletre hevíti fel a hidro­gént és hosszabb időn át együtt tartja a felhevített anyagot. Ilyen hőmérsékleten a hidrogénizotópokat tartal­mazó gázban megkezdődik a termonukleáris reakció. A Tokomak—10 a Kurcsatov atomenergia intézetben^ ki­dolgozott fejlesztési program jeleatél sikere es a mér kosz­szú ideje végzett kutatások eredményes befejezését ígéri. A vele végzett kísérletek megteremtik a reális alapot rá, hogy az 1980-as években létrehozzák majd az első ipari Tokomak-reaktorokat — jelentette ki Velikhov akadé­mikus. Műanyag harckocsik A svéd hadsereg elhatároz­ta, hogy ezentúl műanyagból készítik a harckocsikat. A harckocsi páncélos jármű és a hagyomány megköveteli, hogy a páncélzat acélból ké­szüljön. Vannak azonban olyan laminált műanyagok, amelyek felveszik a versenyt a fémlemezzel. Az új svéd harckocsi műanyag karosszé­riája 300 kilóval könnyebb a hagyományos karosszériánál. Műanyagból készült a lánc­talp és a tankelhárító sorozat- vető csöve is. A műanyag al­kalmazásának egyik nagy előnye, hogy sokkal kevesebb karbantartást kíván, mint a fém. örök gyufa Szovjet mérnök feltalálta az „örök gyufát”, amit nem kell használat után eldobni, ha­nem vég nélkül' felhasznál­ható. Hír szerint ez nem fá­ból van, hanem fémpálcika mágneses véggel. Ezen egy könnyen gyúlékony anyagból készült golyócska található. Mint a szokványos gyufa, egy doboz súrlódó felületén gyul­lad. Különleges előnye, hogy nagy famennyiséget fog a Szovjetunió megtakarítani, mert a gyufagyártás komoly mennyiségű fát igenyelt.

Next

/
Thumbnails
Contents