Népújság, 1976. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-22 / 18. szám
i» * Rejtegetünk, rejtegetünk. 'RÉGÓTA és sokai emlegetjük. hogy a munka termelékenységének növelésében, a termelés, a gazdálkodás hatékonyságának fokozásában mekkora jelentősége van az úgynevezett belső tartalékok felismerésének. feltárásának, hasznosításának, milyen fontos a kallódó értékék megmentése. közkinccsé tevése. Jó ideje, úgyszólván nincs értekezlet, tanácskozás, nem Írnak jelentést, beszámolót anélkül, hogy elket-ülnék a fejtett lehetőségeket. Hovatovább valósággal közhellyé válik a kifejezés, hiszen lépten-nyornon ezt hallani az igazgatótól, a főmérnöktől, a főkönyvelőtől, az osztályvezetőtől, mindenféle felettestől, főnöktől. S ezt mondja a beosztott is. ha beszélgetnek vele. ha valahol felszólal, amikor a téma előkerül. Amikor arról faggatják. arra kémek választ tőle, hogy milyen úton-módon lehetne jobbá, gazdaságosabbá tenni a mindennapi munkát. Széles körben — talán már mindenki előtt — ismert, hogy vannak belső tartalékok, rejtett tartalékok, kihasználatlan lehetőségek. Tudunk róluk, bátorkodunk szót ejteni róluk. Üjra meg újra szemrebbenés nélkül beismerjük, sőt, elismerjük azt is. hogy tehetünk ellenük. Ami kétségtelenül őszinteségre. nyíltságra vall. Annál kevésbé becsülendő viszont, hogy sok esetben beérjük a puszta vallomással s megkönnyebbülünk már az ígérettől is. Attól, hogy — ki tudja hányadszor? — ismételten megfogalmazzuk: a helyzeten változtatni kell, s változtatunk. RENIíKÜVÜL lehangoló a sok szomorú tapasztalat. Az, hogy itt is. ott is — a fogadalmak ellenére — minden marad a régiben, vagy alig változik. A belső, a rejlett tartalékokat lépten-nyornon emlegetőknek eszébe sem jut például, hogy ha csak megszokott dolgát végezné is rendesen, nap nagy után késés nélkül érkezne a munkahelyére s ott haszontalan ierefere. szertartásszerű ká- vézgatások. üres „löíyögés” nélkül teljesítené feladatait — már visszaadhatna valamit eldugott kincséből. Nem beszélve arról, hogy menynyivel több megtérülne kallódó értékeiből, energiájából, ha időről időre azt nyújtaná, amire valójában képes! Baj, hogy számos helyen ma sem számolnak eléggé a munkahelyi légkör hatásával — ami kedvezőtlen esetben például igenis, jelentős akadály lehet. Ellenkező esetben pedig — kell-e ezt különösebben bizonygatni ? — éppen lendítő erőként jelentkezhet. Mert a tökéletesen, a becsületesen dolgozók anyagi. erkölcsi elismerésével, a felaöatikat rosszul, hanyagul teljesítők elmarasztalásával, a rendszeres jutalmazásokkal, illetve felelősségre vonásokkal, a jó kollektívák kialakításával, a normális munkafeltételek teljes biztosításával. a biztonságos és egészséges munkahelyi körülmények megteremtésével rendre előjöhetnek a tartalékok. HIBA, hogy ma is inkább csak vitatkozunk az egy vagy több műszakról. ahelyett, hogy világosan megértetnék a gépek, berendezések jobb kihasználásának fontosságát, s a drága pénzen — gyakran hitelen — vásárolt szerszámok, eszközök legésszerűbb, legnagyobb fokú igénybevételére törekednének. Ha pedig házon belül nincs erre mód. akkor házon kívül is kereshetnék a megoldást: társulás, kooperáció formájában. A kevésbé nasznált vagy éppen felesleges gépek kapacitásának felajánlásával, esetleg az eszközök kölcsönadásával, hogy mindenki nyerjen. Ismerjük a trnk-t. de amit takar a három betű. a tervszerű megelőző karbantartást, nem veszik elég komolyan. így aztán idő előtt „lerobbannak”. tönkremennek a munkaeszközök. kisebb-na- gyobb üzemzavarok fékezik, akadályozzák a folyamatos termelést. Előbb-utóbb pedig új vásárlásokra van szükség, mert a régi szerszámmal egyszerűen lehetetlen folytatni a munkát. S ha megvan az újabb, az előzőnél korszerűbb, jóval többet tudó gép. akkor sem mindig jutunk előbbre. Mert a gépnél rendszerint a régi ember marad, aki nem tud vagy éppen nem akar többet követelni sem magától, sem a munkaeszközétől. S sorolhatnék még vég nélkül a belső, a rejtett tartalékokat — nem különben pedig a rejtegetőket, akik akarván, akaratlanul visszafogják a fejlődést, becsapják önmagukat, társaikat, megrövidítenek mindannyiunkat. Jó lenne egyszer végre már figyelmet fordítani ezekre a rejiegetőkre is: felismerni ön- ! magunkban és másokban egyaránt a hiányosságokat — amelyek lehetetlenné teszik a többletet, a mennyiségi és minőségi pluszt. Jó lenne, ha mindenki arra törekedne, hogy ígérgetés, hangzatos, zengzetes szavak helyett inkább adjon. Olyant, amit adhat. amit várnak tőle. HOGY ERRŐL beszélgethessünk, közhelyek emlegetése helvett erről szólhassunk a beszámolókban, a következő értekezleteken, tanácskozásokon. Gyón! Gyula tm i IV. Hm ferrtn Borkombinát - Iparszerű szőlőtermeléshez Ki ne ismerné a mátra&lji szőlődombok hírneves borait: a muskotályt, a hárslevelűt, a traminit, vagy az olaszrizlínget Rangja van ezeknek nemcsak Magyarországon, hanem határainkon túl is. Azt viszont már kevesen tudják, hogy milyen következetes és áldozatkész munkának eredeménye ez a hírnév. Sokféle terv, elképzelés és Ötlet együttese a siker, melyben évek óta élen jár a Gyöngyös—domoszlói Állami Gazdaság. A IV ötéves tervben elsőként Észak-Magyarorszá- gon társulási szerveztek az iparszerű szőlőtermelés megvalósítására. A Mezőgazda- sági és Élelmezésügy: Minisztérium támogatásával a Mezőnagymihályi és a Hejő- rnenti Állami Gazdaság, továbbá a gyöngyöspatai Mátra. a gyöngyössolymosi és a gvöngyösoroszi termelőszövetkezetek csatlakoztak ehhez A gyöngyösiek, mint irányítók kidolgozták a tájnak és a közgazdasági viszonyoknak legjobban megfelelő iparszerű termelési módszert. A társulás ennek nyomán 1975-ben megkezdte munkáját Az iparszerű gazdálkodásban rejlő lehetőségeket fokozatosan igyekeznek kihasználni. Ahhoz, hogy a termésátlagot a szőlőkben növelhessék. a tudomány újabb eredményeit is alkalmazzák a gyakorlatban. Ennek érdekében szervezték meg az állami gazdaságban a központi laboratóriumot. Ott a társulásban részt vevő nagyüzemeknek rendszeres talajvizsgálatokat végeznek. Ezz»1 ú!mufa*ás- adnak a tápanvagutánpótiáshoz, az okszerű műtrágyázáshoz. Ezenkívül az eddigieknél jsa^yobb teljesítményű gépeket alkalmaznak a talajművelésnél, a növényvédelemben a műszaki forradalom új vívmányát, a helikoptert használják. 1975-ben a Gyöngyös—domoszlói Állam: Gáz- daság szőlőiben kísérletképpen egy francia gyártmányú szőlőkombájnt is munkába állítottak és kedvező tapasztalatokat szereztek a gépi betakarítás további megszervezéséhez. A társulás létrehozásával párhuzamosan a borászat tökéletesítésére Gyöngyösön, a Karácsondi út elején 68 millió forintos költséggel szőlőfeldolgozó, bortároló és -palackozó kombinátot épített az állami gazdaság. Ezzel megvalósították a termelés a feldolgozás és az értékesítés egységét. Az új nagyüzemben, ahol a legmodernebb gépek dolgodnak, évente 60 ezer mázsa szőlőből szűrnek mustot és a múlt év májusától decemberéig 3 millió 200 > ezer palackba töltöttek nyolcféle métraaiji bort Ezek közül az állami gazdaság címkéivel ellátott debrői hárslevelű, domoszlói muskotály és tramini az NDK-ba, a Szovjetunióba és NSZK-ba is eljutott. Ésszerű, gazdaságos törekvés valósait meg tehát a Gyöngyös—domoszlói Állami Gazdaság kezdeményezésére a IV. ötéves terv utolsó esztendejében. A társulásban részt vevő partnerek szőlőinek folyamatos feldolgozása azonban 1980-ig várható. Természetesen növekszik a részvevők száma is, hiszen már az idén újabb Gyöngyös környéki gazdaságok kapcsolódnak a társulok közé. Legfőbb törekvésük a helciá- ranlcénti 90—95 mázsás átlagtermés elérése. Ennek érdekében 1980-ig, csaknem 300 hektár i^jj sa&ftt Ss Repítenek a legjobb minőségű tájíajtákból. A termelés növelésével egyidő’oen fokozzák a szőlőfeldolgozást is, a jelenlegi 60 ezer mázsáról 150 ezer mázsára. így várható, hogy még több kiváló minőségi, palackokba töltött mát- raalji bor kerül majd exportra és a belföldi fogyasztókhoz is, valamennyiünk kölcsönös megelégedésére. Mentusz Károly Ä rádió népszerű vasárnap reggeli műsorában egy kislány hangja csengett a falusi iskolában. „Gyermekorvos szeretnék lenni” — mondta. A riporter a szándék születését próbálta tetten érni. A kislány hangja elkomolyodotí, meg- iiletódötten válaszolt, mintha titkot közölne. „Szeretem a gyerekeket.” A titok lényege talán nem is több ennél. Akiknek ma a fehér köpeny, a sztetoszkóp mesterségük címere, azért képzelték el felnőtt életüket a gyógyítás szolgálatában, mert valamikor ugyanazt érezték, amit most ez a falusi kislány kimondott. Szerelték az embereket. Szeretetü- kért megküzdőitek, tankönyv mellett átvirrasztott éjszakáik, túlzsúfolt egyetemi éveik után ma is állandó készenlétben élnek. A körzeti rendelőkben, kórházakban, klinikákon működő orvosokhoz „házhoz jön” a betegség. Rendelőkben. otthoni környezetükben találkoznak a gyógyulásra várókkal. Hozzájuk már azok kerülnek, akiknél „lelepleződött” a baj, többá- kevésbé nyilvánvalóak a tünetek. Az Qzemegész«égű«fvi szolgálat orvosai ennél sok ka! üst-'-. ni«'; a mm::-'1' lyükon találkoznak •- ciensekkéi Sajói munkahelyük azonos a betegeikével Nemcsak gyógyítanak, ha- »enn árváéi e&rAözeub». <aeTégláson, a Hajdúsági Iparmüvekben a múlt évben befejeződött a forróviztáro'M gyártó részleg rekonstrukciój x. Most már naponta 650 boj ért készítenek. Ebben az évben 177 ezer darab hagyja el a gyárai, ebből az igen here lett termékből. Ez a mennyiség hetvenezer darabbal több a tavalyinál. (MTI fotó — Balogh P. László -o- KS) KISZ-vezetóségválasztó taggyűlésről jelentjük: Az alapszervezet többre képes... Érdekes kontrasztot villantottak fel önmagukról a MEZŐGÉP Vállalat 3. számú, horti gyáregységének ifjúkommunistái, amikor az idei beszámoló és vezetőségválasztó taggyűlésükön arra keresték a választ, hogy a munkájukra, a közösségi életükre az érem melyik oldala a jellemzőbb. Az az oldal-e, amely miatt a községi csúcsvezetőség egyértelműen elmarasztalta a fiatalokat? Vagy a túloldal, amely a tagság sikeres tevékenységének a záloga? Mi jellemezte hát a 27 fiatal munkás, adminisztrátor, technikus és mérnök kollektív megmozdulásait, közösségi életét? Mindenekelőtt az az aktivitás, amellyel valamennyien kivették részüket a társadalmi munkákból. A KISZ központi bizottságának felhívásához csatlakozva, nem kevesebb, mint 24 tonna vasat gyűjtöttek. Ott voltak a2 üzemben szervezett valamennyi kommunista műszakon, s a községben működő másik két alapszervezet tagjaival együtt a lakóhely szépítésére meghirdetett akciókban. Horton közismert, hogy ha társadalmi munkáról van szó. a fiatalok nem ismernek lehetetlent. Az első szóra jelentkezik valamelyik üzemi szoc’al'sta br'gád — köptük az ötven tagot számláló Petőfi Sándor ifjúsági szocialista közösség —. hogy óvodát építsen, parkot létesítsen, vagy árkot ásson a vízvezeték-hálózat bővítésekor. Az alapszervezet tagjai — igazodva a közösség, az üzem és a település terveihez — az elmúlt mozgalmi év elején konkrét, komoly munkát követelő egyéni vállalásokat tettek. S most, egy esztendővel később az alapszervezeí titkára. Lőrinci Ibolya a műhelyekben működő csoportok értékelése nyomán arról számolhatott be, hogy mindenki maradéktalanul eleget tett a vállalásának. A sikerek oldalán tartják számon azt az elismerést is, amelyet a kiváló KISZ-oktatási munkájukért kaptak. A fiatalok nem húzódnak a politikai továbbképzések elől. Bizonyítja ezt az, hogy eddig kilencen végezték él a marxista középiskolát. ketten most járnak az előadásokra, az alapszervezet egy tagia pedig esti egyetemi végzettséggel rendelkezik. Ez a jól végzett nevelő munka tette lehetővé, hogy a KISZ az utóbbi években nyolc tagját javasolta a párt soraiba. Egyebek között ezekről az eseményekről szóltak a taggyűlés során ' véleményüket fejtegető fiatalok is. Természetesen nem hallgattak a gondjaikról, azaz az érem másik oldaláról sem. Egyetértve a községi csúcsvezetőség minősítésével, elmondták, hogy kevesen vannak: az üzemben dolgozó mintegy 120 fiatal közül mindössze 27-en tagjai az alapszervezetnek. Nem megfelelő a nők aránya sem: öten dolgoznak as ifjúsági mozgalomban. Talán. ezek a tényék is közrejátszanak abban, hogy az utóbbi időben gyengült a közösség aktivitása. A szervezeti életben visszaesés volt tapasztalható, kevesen vettek részt a taggyűléseken. A felszólaló ifjúkommunisták egytől egyig a kiutat keresték ebből a válságos helyzetből. Hívjuk meg a nem KISZ-tagokat is az érdekesebb rendezvényekre, beszélgessünk el velük már a munkapadok mellett, szervezzünk természetjáró szakosztályt és először ennek a munkáiéba vonjuk be őket. mondták egymás után. A javaslatok, az elkénzelések jegyzőkönyvbe kerültek, hiszen minden ötlet segítséget nyújt a jó, reális akcióprogram elkészítéséhez. A tapasztalatok összegzése már az új vezetőség — LC- rincz Ibolya, Tóth Józsefné, Erdélyi Sándor, Kassa László és Kurják István — feladata lesz. Éopúgy. mint az. hogy a ma még eléggé éles kontraszt a jövőben eltűnjön, ne zavarja a közösség munkáját. M»rt. mint az fiúkommunisták fogalmaztak: ez as alapszervezeí többre képes...! (szilvás) Orvos a műhelyben tik latba, hogy minél. kevesebb jövendő betegük legyen. A munkahelyi ártalmak, a balesetek megelőzése, a veszélyforrások felderítése, a hagyományos egészségügyi ellátással egyenértékűen fontos része az üzemben dolgozó orvos munkájának. Az üzemegészségügy tudományos rangra emelkedett Alapjait az üzemi orvosok napi gyakorlata vetette meg, s bár az üzemegészségügy jelentőségét ma már sehol sem vitatják, megbecsülése mégsem egyértelmű. A napi esetek ellátásán kívül, sokan csupán a rutinvizsaálatok- ban — a felvétel előtti alkalmasság megállapításában, az időszakos ellenőrzésekben — látnak eltérési az üzemi orvosok és kollégáik működési területe .között. Ezért sztan magát az üzemegészségügyet is ezekre a vizsgálatokra korlátozzák. Pedig enné 1 sokkal többről van szó Az az k -»várban ren mm- 11 rar. '* . '<■> * vu • „házhoz” az üzemen ueíüi. Sorra járja a munkahelyeiéifek, as íyamatokat, megállapítja milyen védőruha, védőétel jár, ellenőrzi az előírásokat. Számon tartja a változásokat is. Más szemmel néz, mint a műszakiak. Mint orvos szemlélődik. Egységben vizsgálja ember és technika kapcsolatát Ha műszaki változtatásra kerül sor, előre tudja, hogy az ember, gépnél sokkal kényesebb „szerkezetében” milyen hatásokra lehet számítani. Az ötvenes években, az üzemsgészségügyi szolgálat létrehozása idején, a gyárakban dolgozó orvosok a legnehezebbre vállalkoztak. Sokáig sem a gyógyításra, sem a betegségek megelőzésére nem álltak rendelke- zésre a kellő feltételek. Rosszabb körülmények között végezték munkájukat, mint a kollégáik, kevesebb erkölcsi, anyagi megbecsülésben részesültek. A felettes egészségügyi szerveknél is hosszasan „mostohagyerekek” voltak. A különben is-.-ÓC.TC/Í- '• '»SÍ keretből k 'rí. ima VHÚ-r.; kjvés jutott A betegségek megelőzésének jelentősége a korszerű gyúeyafcaat; felismerése. Az üzemi orvosok az egészségügyi felvilágosítástól kezdve, az üzemegészségügy! szem'éiet érvényesítéséig az első vonalban küzdenek a betegségek ellen. Mégis, sok víz folyt le a Dunán, amíg ezt mások is elismerték. Társadalmi megbecsülésükben tavaly végre gyökeres fordulat állt be. Államilag rendezték az üzemorvosok jogi helyzetét, fizetésük jelentősen emelkedett. A kedvezőbb társadalmi helyzet azonban korántsem jelenti azt, hogy nincs többé gond. Ä z üzemi orvosoknak szakmai ismereteik mellett, a gyár, az iparág technikai fejlődésével is lépést kell tartaniuk. Az orvosi hivatásnak ezen, a talán egyik legnehezebb területén ők úgy szeretik hasznosan az embereket, hogy mii bajaikon túl, a jövőjükről igyekeznek előrelátóan gondoskodni. Csak a gyárak vezetőivel, a műszakiakkal szövetségben számíthatnak sikerre. Akik, ha punt betegek elfogadják az orvosi i tanácsot —, mint másokért felelős vezetők sem engedhetik el azt a fülük meli*tt V. E. ÜSW, jMBfc csütörsais.
