Népújság, 1976. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-20 / 16. szám

Az embeií hang Kedden mutatták be Fran­cis Poulenc egyfelvonáso6 zenedrámáját, amelyet Jean Cocteau szövegére írt. A rá­dióban már hallottuk, Cocteau máig is friss szöve­ge pedig eléggé ismert, hogy érdeklődésünket felkeltse a zaklatottan izgalmas zenei monológ iránt — a képer­nyőn is. Azért mondom ezt, hogy a képernyőn is, mert némi aggodalommal gondol­tam arra, hogy ez a végső menekülésbe omló vallomás képszerű megjelenítésben sok ismétlést, esetleg túlját- szást hoz majd. Hiszen az asszony, akit elhagytak, te­lefonál, a párbeszédnek csak az egyik részét láthatjuk, hallhatjuk, így a térben is kötött, az érzésektől is le- béfclyózott mozgás csak ar­ra és csak annyira szüksé­ges, hogy a mondatok és a zene tartalmát erősítse. Aggodalmam felesleges volt Vámos László úgy rendezte meg Házy Erzsébet mozgását a kamerákat úgy irányította, hogy az arc, a test mindig együtt élt a mondanivalóval. Az érzel­mileg utolsó útját járó asz- szony reménykedése, a lelki kínokat leplező hívogató já­ték és a kiúttalan kétségbe- esés váltóláza ez a dráma. Ezzé lett a képernyőn is! A zeneköltő kitűnően is­meri Cocteau szövegét akit jobban kellene ismernie a magyar közönségnek, többet kellene tőle látnunk, halla­nunk. Es mindezt Házy Er­zsébet dicséretére jegyzem le: a vergődő asszonyt teljes hitelességgel láttatta velünk, a szövegből ős a zenéből azt adta, azt a salakmentes ér­zést, amely a hihető véghez, a végzethez taszítja őt Romhányí József fordító- készségét nem egyszer mél­tattuk már, olykor azt is .ne gkockáztatva, hogy az eredeti sem lehet különb az 6 fordításánál. Most is va­lami ilyesfélét mondanék, ha nem ismerném Cocteau nagyszerű zsc^glórségét a fogalmazásban.' Medveczky Adómról serf. lehet megfeledkezni, aki & zenvedélyt, az asszonyt fáj­dalmat megörökítő muzsikát meghittséggel szólaltatta meg a rádió és a tévé szimfóni- kus zenekarával. (/árkos) A szünet Hogyan: a szünetT Arról írni, amikor semmi nincs a képernyőn? Hát mit lehet írni a semmiről mást, mint semmit, mert még ha betűk is sorjáznak egymás után, a semmi akkor is: semmi. Pe­dig ez a semmi: valami. Sót, többfajta valami. Mert nem is egyfajta szünet, de sok fajta van a televízióban, mindnek megvan a maga szerepe, funkciója, vagy leg­alábbis majdnem mindnek Most nem arról szeretnék néhány töprengő gondolatot ejteni, arról a „szünetről”, amikor nincs adásnap, ami­kor a televízió karbantart, és a konok televíziónéző is hozzájut végre könyvhöz, új­sághoz, mozihoz, baráti lá­togatáshoz. lóm, már ez a szünet is egy, sőt több szempontból is fontos. Mégse erről essék most szó, hanem a műsorok közötti szünetekről. Mert ezeknek valóban fontos, szerkezeti, dramaturgiai, né­ha még politikai funkciójuk is van a műsorblokkon be­lül. Gondoljunk csak a leg­egyszerűbb szünetre. Arra, amikor a televízió színházi előadást közvetít és bár megtehetné — hiszen felvé­telről megy az adás —, még­is szünetet iktat be a felvo­nások idejére. Hogy feláll- jon egy pillanatra a néző, hogy ugyanazt a tagolást kapja a képernyőn, mint ahogyan felvonásokra bon­totta mondandóját az író, a rendező, vagy hogy legyen ideje és mérge elzárni a ké­szüléket Még fontosabb az egy-egy műsorfajtát elválasztó szü­net Ez gyakran már politi­ka is. Képzeljük el, egy ri­portfilm megy a vietnami háború borzalmairól, és utá­na az olasz televízió vidám, táncos revűműsora követke­zik, megállás, sőt lekonferá- lás nélkül. ízléstelen és sér­tő egyrészt, másrészt lehe­tetlenné teszi, hogy a drá­mai filmkockák hatása alól felocsúdjon a néző. De az egyszerűbb és kevésbé „kontraszt” műsorokat is helyes megfelelő szünettel elválasztani, miként az új­ságban a nagyobb lélegzetű írásokat teszik például a különböző léniák segítségé­vel. A szünetnek tehát eb­ben az esetben is megvan a maga dramaturgiai, tévé­dramaturgiai funkciója, ugyanakkor a néhány pilla­natnyi, vagy percnyi „kép­nélküliség” módot ad a meg­előző műsor, hogy úgy mondjam, megemésztésére és egyben a felkészüléshez a következő program befoga­dására. Azoknak legalábbis, akik egyvégtében töltenek el hosszabb időt a képernyő előtt A szünet persze pénzbe kerül, feszültség alatt van” az egész televízióstáb, a ká­belek, az adók és a vevők is — tízezrekbe kerülnek a szünet pillanatai. Mégis „megéri”, mert az ilyesfajta szünetek nélkül megfáradva és benyomásaikban összeka­varva végül, is érzéketlen és értetien lenne a néző a még oly fontos politikai műsorok iránt is —de kevésbé fogé­kony minden bizonnyal. Van azonban egy másfaj­ta szünet is. Óhatatlan, hogy AOLD UTAT! GYULAI HÚSKOMBINÁT «IPORTMÜSOR A gyorsított ütemben ké­szülő beruházásokról szóló ZiAVwms 3836. jamoáe kedd riportsorozat ezúttal a Gyu­lai Húskombinátot látogatja meg. Azt a Gyulai Húskombiná­tot, amelynek alapjai a gyu­lai kolbászt kitaláló hentes- mester nevéhez fűződnek, még 1870 körül. Azóta or­szág—világ megkedvelte a jóízű kolbászt, s ma már az évi 300 vagonos termelés is kevésnek bizonyult. Ezért határozták el, hogy a régi üzemet rekonstruálják és egy újat is építenek a város szé­lén. A termelést 1977-ben kez­dő kolbászgyárat kereste fel Balog Mária riporter, hogy az építőkkel, a beruházókkal, a kivitelezőkkel beszélgessen, s megszólaltassa az új gyár főmérnökét, a mai és a leen­dő munkásokat, s az építke­zés legközvetlenebb részese­tt» a «ssHaisfegfc. TECHNIKA AZ OKTATÁSBAN A Művelődési Minisztérium és az UNESCO fel­ügyelete alatt Országos Oktatástechnikai Központ létesült Veszprémben. Az intézet fel­adata a pedagógusok felkészítése és továbbképzése a legmodernebb oktatástechnikai eszközök használatára, valamint új eszközök tervezése, gyártása. A rendszeres szakta­nácsadás és új oktatástechnikai bázisok szervezése is a veszprémi központ feladata. A bemutató teremben sajátítják el pedagógusaink a dia- és mozi filmvetítők diaszkópoSf használatát. (MTI fotó — Rózsás Sándor) lizinketten MbjutoHsl Yersmondó szövetkezeti fiatalok ttfil te azért a szünetért kár, azért a percekért sajnálni valóak a tízezer forintok. Arról nem szólva, hogy például a Tele­vízió Híradó amúgyis szűk­re szabott adásidejéből egyetlen percet „szabadon” úsztatni, pocsékolás, hogy a Hét műsorának hiányzó négy perce e kedvenc műsorban egy szellemes kommentárt jelenthet egy bevágott kül­politikai — vagy uram bo- esá’... — belpolitikai kari­katúrához. Fontos műsorok ezek, megszabott időtarta­lommal besorjázva az embe­rek, a televízió programjá­ba. Éppen ezért vétek nem kihasználni a pillanatokat is. Más a helyzet ismét ak­kor, ha egyszerűen műsor­csúszás van. Lehet ennek technikai oka, vagy egysze­rűen csak elszámolták ma­gukat a szerkesztők. Mind­egy, de három-négy percig nézni, hol a monoszkópot, hol meg a „pontos” időt, pontosabban nézetni: drága mulatság — és ez egyálta­lán nem mindegy már. De hát mit lehet tenni? Hiszen a legprecízebb műsorszer­kesztés sem képes mindig és mindenkor másodpercre ki­számítani a műsoridőt. Am a selejtes percek” értékes­sé válhatnak, ha kezdő, vagy már nem éppen kezdő, ama­tőr, vagy már nem is egé­szen amatőr filmesek a te- ! levízióban egy- vagy két­perces kis snitteket mutat­hatnak be az országról és az j országból. Néhány kocka a néhány percre, mindenféle különösebb szöveg nélkül, csak egy kis hangulatos ze­ne eljátszásával az ország egy-egy szép tájáról példá­ul. vagy városairól, utcáiról, embereiről. Egy percben is sokat el lehet mondani, hát még kettőben, vagy három­ban, el még egy amatőr szá­mára is, aki évekig büsz­kélkedhet majd, hogy név­vel megjelent a képernyőn és környezete, városa, üze­me életének, külső, belső képének néhány kockás fel­villan tásávaL Nem alkotásról van szó. Mondjam ki kereken? —ki­mondom: hasznos '„töltelék­ről”. Amely azonban ezre­ket mozgathat meg az ama­tőr filmesek közül —a tech­nikai problémákhoz gondo­lom a televízióban jobban értenek —, s az ezrek közül még kiemelkedő is akadhat. Hát ennyit a szünetről. Lám, dehogyis „semmi” a semmi. Gyurkó Géza (Tudósítónktól): A KISZ-kb, a SZÖVOSZ és az OKISZ kétévenként rendezi meg a versmondó szövetkezeti fiatalok helyi, területi és országos verse­nyeit. A megyei döntőt meg­előzően, december hónapban helyi szavalóversenyeken döntötték el a mezőgazdasá­gi — általános fogyasztási — és kisipari szövetkezeti fia­talok, hogy ki az a három legjobb versmondó, aki a megyei versenyen képviseli a szövetkezeteket. Az idén igen népes me­zőnnyel indult a verseny, a három szövetkezeti ágazat­ban, több mint 120 fiatal­lal. A helyi versenyek leg­jobb három helyezettjei — öszesen 31 -en — január 18- án, vasárnap. Egerben, a MÉSZÖV székházában ta­lálkoztak. hogy eldöntsék’ ki képviseli majd Heves megyét a területi döntőn. A 31 versmondó két zsűri előtt, egy a magyar, és egy. a vi­lágirodalomból választott költeményt adott elő. A két vers meghallgatása után a bíráló bizottság dön­tötte el, hogy kik a legjobb versmondók, s kik jutnak tovább a területi döntőre. A megyei versmondó versenyt Baranyi Ferenc SZOT-díjasj költő, a zsűri elnöke értékel- * te és adta át a helyezettek­nek járó jutalmakat. Első helyezést ért el Hegedűs Ju­dit, a hatvani ÁFÉSZ ver­senyzője, második Läufer Miklósné ugyancsak Hatvan­ból, míg a harmadik helyre Gacsó Katalin, a hevesi ÁFÉSZ versenyzője került A MÉSZÖV az első helyezett versenyzőt ezer, a másodikat (Tudósítónktól): Ahogyan a Népújság ko­rábbi zsámából is ismert: új kórház épül az egri Knézich Károly utcában. Jelentős vállalkozás — amiről nap nap után meg­győződhetnek a környékbeli­ek, a járókelők —. hiszen csupán az alapárok földmun­kája során 40 ezer köbméter föld megmozgatására van szükség. Akkora ez a meny- nyiség. hogy az elszállításá­hoz már nem elegendő a ki­vitelező Heves megyei Álla­mi Építőipari Vállalat ren­delkezésre álló kocsiparkja, s így szerződést kellett kötnie a VOLÁN 4. sz. Vállalattal is, a feladat elvégzésére. Az építők januártól tizen­két órás műszakokban dol­nyolcszáz és a harmadik he­lyezettet hatszáz forintos vá­sárlási utalvánnyal ajándé­kozta meg. Heves megyét a február T —8-án. Miskolcon megrende­zésre kerülő területi döntőn végül is 12 versmondó kép­viseli. Szabó Lajos goznak — noha a feltételek, sajnos nem éppen megfele­lőek a hosszú munkaidőre, miután a területen nincs kel--. lő világítás. Mint megtudtuk: május­ra befejezik a rendelőintézet, a diagnosztikai rész és a konyha alapozását, s — bár a vállalatnál nagy gond a létszámhiány — az év végé­ig helyükre kerülnek a kony­ha szerkezeti elemei is. Ügy tervezik, hogy ebben az év­ben 50 milliós értékű megbí­zásnak tesznek eleget. A fővállalkozó mellett az alvállalkozók is hozzáláttak már a munkához. A Közmű- és Mélyépítő Vállalat dolgo­zói például 100 Siemens-ku- tat fúrnak a talajvíz elveze­téséhez. M. I. Alapozzák az új megyei kórházat Áldás, vagy istenverés? LAKATOS MENYHÉRT'. 1 Egyszer csak mit látnak, nyalom a húsotokat. Ilká­nak nő a hasa. Sun, (sün — hallod), az anyám iste­nit, ámuldoztak a cigányok. Na, látjátok, hogy dombo­rodik ki a nagy tisztesség Ilka szoknyája alól? Kit ölt meg a méreg igazán, mint Bálót — Megállj, rádvirrosztók. Gondolta. És ahogy besöté­tedett, megbújt Bula kuny­hója végénél, a gazban. Les­te, várta, mikor jön az Ilka latra. Jó éjfél lehetett, mit lát, hogy egy nagy darab hosszúgatyás illető sappog a kunyhó felé. De ismerős ez a cigány, gon­dolta magában, nemhiába feküdt le neki Ilka, sza­kasztott olyan, mint Bula. Az illető megkopogtatja a putri falát, Ilka kinyitja az ajtót, nyakába ugrik a gatyás embernek, aztán be­tessékeli. — Hűm, hát ezért nem jöttél hozzám? Na várjál, mindjárt elhúzom a latrod nótáját! — Kimászik a bo­zótból, odamegy a púim tóhoz, megkopogiatja a göi rn kották — Ki az? — Szólt ki Ilka. — Én vagyok, Báló, eressz be! — Nincs veled semmi be- szélnivalóm, majd mondd el holnapi A pökhendi Bálé nem tudta elviselni, hogy vala­mi jöttment csóróság szé­gyent hozott rá. Mindenki tudta, hogy lekönyörögte a térdéről a bőrt, Ilka meg alattomban * felkollantóttá magát. — Na, nem nyitod ki? Majd kinyitom én. —Ropp! Benyomta az ajtót Az ismeretlen illetőnek annyi ideje maradt, hogy a fejére rántotta a takarót Báló kővé meredt a putri közepén. Ugyanazt az in­get, gatyát látta, amit te­metés előtt ráadtak Búié­ra. Csak állt és bámult mint, aki megnémult. — Menj ki! — kíálto:t rá Ilka —, mert megöllek! — Felkapta a nagykést, ha az isten nem ad Bálónak ahy- nyi erőt, hogy kiugorjop, Ilka a szívébe mártja a kést. Azon az éjszakán Bálő annyit sem aludt, mint a kör*m feketéje, egyhuzam- ÜMü fázta • hideglelés. Más­nap bement a csendőrség­re, elmondta, mit látott az. éjjel. —- Bolond cigány — ne­vettek rajta a csendőrök. — Ki hallott már olyat, hogy a halott visszajöjjön a temetőből? Igen ám, de Bálén kívül mások is látták. Gyorsan elterjedt a híre, hogy Bu­la minden este hazajár. Éjjel mindenki magára zár­ta az ajtót, nappal meg egyik jelentés a másikat érte. Mit tehetett a csend­őrség, nagyanyámat valla- tóra fogta. Addig verték a talpát, amíg be nem val­lotta, hogy Bula minden este hazajár, mert két szi­ve volt és csak az egyik halt meg. Még azon a na­pon kiszállt az elöljáróság, papot, doktort vittek a te­metőbe. Volt ott egy nagy dagadt képű kisbíró. Az meg elment a kovácshoz, csináltatott két karhosszú­ságú vasszeget. Ahogy kö­rülnézték a sírt, egyből rá­jöttek, /hogy igazuk van a cigányoknak. Olyan lyuk volt kaparva a fűzfa alatt, ami ráhajlott a Bula sírjá- ««, feoge egy. emiwr Iköny­nyen H-bejárhatott rajta. Fejveszetten szaladtak szét a cigányok, ki merre látott, Ilkának ott kellett marad­ni, mert a csendőrök nem engedték el. Nem telt bele negyedóra a fél falu ott tolongott Ásóval, lapáttal. Kiásták a sírt, ahogy a kis­bíró leemelte a koporsó fe­delét, Bula ott -Jpipázott fél- könyéken a koporsóban. Mindenkinek elállt a léleg­zete, a gádzsók egymásután szédültek eL Bula csak hallgatott, Ilkát nézte, akkora könnycsep­pek. hulltak a szeméből, mint egy ízem. így szárad­jak meg, mint ez a nád­szál, ha merte valaki meg­közelíteni a koporsót a kis- bírón kívül. — Mindjárt elhúzom én * nótádat, Bula! — El is húz­ta, a kutyák egyék meg a csontját, ott ahol van! Meg­várta, amíg a pap elmond­ja a mondókáját, aztán az egyik szöget jobbról, a má­sikat balról beleverte a szi­vébe. Bula szájából kiesett a pipa, egy nagyot sóhaj­tott, és örökre vége lett Hát ettől félek én — nézett szomorúan Patkósra. — A régi öregek azt mondják, olyan vagyok, mint nagy­apám. Leh°i. hogy csak kí­vül — próbába rmgát vi­gasztalni — a nagy isten íwUa. ____________- - -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents