Népújság, 1975. december (26. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-16 / 294. szám
Az idők kezdetén Magvar film Nem szokás ugyan szemé-, lyes élménnyel kezdeni egy filmkritikát, de ez alkalommal tekintsen el az olvasó az íratlan szabályoktól. Az idők kezdetén című. új magyar film ugyanis olyan korszakot idéz, amelyet nemcsak Hollós Ervin — akinek novellájából írták a filmet — és Rényi Tamás, az egyik forgatókönyviró és rendező, élt át ifjonti lelkesedéssel, mindent akaró lendülettel, hanem e sorok írója is. És még sokan a közönségből. Azt már nem tudom, kinek az ötlete volt, de tény, hogy 1946 tavaszán, megso- kallva a koalíciós huzavonát, a kommunisták Gyöngyösön is gyorsabb sebességre kapcsolták a forradalmat és egy reggel váratlanul átvették a hatalmat. Bár szépen, csendben történt, „odafönt” mégis, megtudták és már másnap leintették a türelmetlen forradalmárokat, akik kissé máltatlankodva ugyan, de visszavonultak, miközben egymásnak szegezték a kérdést: hát nem erről álmodoztunk, nem erre készültünk az elnyomatás nehéz éveiben? Mindezt azért említem, hogy ezzel is bizonyítsam, reális történetet dolgoz fel ez az új magyár film, amely a lelkes évek, a fényes szelek időszakából ragad ki bonyolult eseményeket. Érdekes és izgalmas ez a film akkor is, ha múltba néző dokumentumnak tekintjük, olyan műnek, amely hűen tükrözi életünk egy darabját, azt a bizonyos 17 százalékos korszakot, amikor még nem dőlt el egyértelműen, kié a hatalom. Rényi Tamás filmje azonban jóval több. mint egy hiteles dokumentum. némi nosztalgiával ugyan, de úgy idézi a múltat, hogy kicsendül belőle a mának szőlő üzenet is. És emellett sikerült megformálni egy kedvesen vagány szimpatikus hőst. egy olyan munkásfiatalt, aki nemcsak a szívével, hanem az eszé vei is érezte a forradalmat. Legfeljebb az zavart kissé hogy Deák Zoltán, a maga 25 évével már akkor, abban a bonyolult politikai és gazdasági helyzetben is olyan jól látta a dolgokat. Pontosan úgy, mint ma a film alkotói az akkori éveket. 1946 viharos tavasza. Baloldali blokk, infláció, mill- pengős korszak, élelemmel fizetik a munkát, a régi rend hívei védekeznek, az új rend támogatói pedig épp harcba indulnak. Tapasztalatlanul, de hittel, lelkesedéssel, hogy talpra álljon az ország. Küzdelem volt ez a javából, taktikai, stratégiai, harc a lábra kapó reakcióval, de egyben a párton belüli értetlenséggel, türelémetlenséggel Q Mmísm 1875. december 16* kedd szemben is. Érzékletesen mutatja be a film ezt a bonyolult időszakot, a szereplők magatartása kifejezi a megpróbáltatásait, s mindenki a maga módján Igyekszik igazolni cselekedeteit. A bérfizetés előtti napon kirabolták a Vas- és Gépgyár élelmiszer-szállítmányát, A munkások elkeseredésükben beszüntetik a munkát. A régi igazgató tehetetlen, hiába beszél a párttitkár is, az embereknek fizetség kell, mégpedig ennivaló. És akkor előlép Zoli, a fiatal szakszervezeti titkár, megígéri az élelmet, bár akkor még fogalma sincs, honnan szetzi be. A szomszéd gyár kisegíti, majd szövetkeznek, hogy vidékről együtt hoznak ennivalót El is indulnak egy vagon vasáruval Kuntelekre, ahol Zoli egykori harcostársa él, aki nagy örömmel fogadja a fiút — éveket töltöttek együtt a börtönben — és nyomban megmutatja1 kis birodalmát. Nagytelek ugyanis kilóg a sorból, a sokat szenvedett Zsiga, megkerülve a koalíciót, sajátos hatalmat rendezett be: pártvezető, rendőrkapitány, direktóriumi elnök egy személyben, börtönbe zárja mindazokat, akik ellenzik, bírálják módszereit, L Nyolc japán ebédelt a „Bently” étteremben. Miután a különféle halételeket megrendelték, csak ritkán szóltak egymáshoz érthetetlen nyelvükön, s mindannyiszor kissé méghajolva, udvarias mosollyal. Egy kivételével, valamennyi szemüveget viselt. A szomszéd asztalnál ülő fiatal nő időnként rájuk pillantott, meglehetősen szórakozottan. Szemmel láthatóan olyannyira elfoglalták saját gondolatai, hogy asztaltársán kívül senkire nem tudott figyelmet fordítani. A lánynak szén. csillogó haja volt. kicsi arca, mint a kormányzósági idők stílusa szerinti metszeteken. De be- szédjaodorábaft volt valami így alakul ki az a megdöbbentően szomorú helyzet, hogy a kuntelki börtönben együtt ülnek a volt nyilas vezetők és az igaz kommunisták. Odakerül Zoli is. Később persze rendeződnek a dolgok, a zsarnok visszako- zót fúj, leváltják és Zolit küldik le megyei titkárnak Hogy nem lesz könnyű dolga, azt már nem a filmből, hanem az emlékezetből tudjuk. Mert az idők kezdetén még helyes volt ugyan a központi akarat, de már előre vetette árnyékát a személyi kultusz, a tömegektől való elszakadás veszélye. Finom eszközökkel utal erre a film: a kisvárosi zsarnokot leváltják, de más, fontos beosztásba helyezik, a népszerű és emberséges Zoli pedig, amikor kézbe kapja a megyei titkári kinevezést és beszáll a gépkocsiba, már a pártközpont előtt felejti Marcit, hűséges barátját és testőrét, akit eddig mindig magával vitt. Kiáltó ellentéteket fogalmaz meg a film. Üjat nem mond ugyan, de felidéz, emlékeztet, s ezzel figyelmeztet is. A lelkes MADISZ-fiata- lok magával ragadó buzgalma, mindent vállaló akciói az egyik oldalon — a film legsikerültebb jelenetei —az önigazolást kereső kivárosi zsarnokság a másikon. Proletárdiktatúrát követelő jelszavak és sztrájkoló munkások, a vezetésbe belekóstoló fiatalok és a tőke helyezkedő szakemberei és egy kedvesen kibontakozó szerelem, amelyre bizony nincs idő. Mindez benne él a történetben, motiválja a hősök jellemét. És őszintén hat minden, mert az életen a valóságon alapszik a film. Bár, ha valamivel kevesebb lenne benne az „igazi” és magasabbra lobbanna az alkotói szenvedély, akkor maradandóbb élménnyel távoznánk a moziból. Rényi Tamás lendületes rendezése, Zsombolyai János kifejező képsorai pontosan szolgálják az írói mondanivalót. Cserhalmi Györgyre érdemes felfigyelni, Zolit, a tettre kész fiatalt formálta meg tehetségesen. Meggyőző volt Horváth Sándor, Bodnár Erika és Paláncz Ferenc alafeltűnő. Valószínű a rodeni, vagy chalteni lánykollégiumban szedte magára. Gyűrűs ujján férfi pecsétgyűrűt viselt. A japánok szomszédságában ültem és hallottam a leány szavait: — Most tehát megérted, hogy a jövő héten összeházasodhatunk. — Te hogy gondolod? A férfi kissé bátortalannak látszott, s miközben poharába bort öntött, folytatta: — Persze, természetesen, de az anyám... Szavai végét nem értettem, mert a japánok legidősebbje most udvarias mosollyal és meg.iajlással felállt, s hosz- szú beszédbe kezd- +t, olyan hangot adva, mint amikor a ^rútoólbaffi s&adaksa fóaoad, kítása. Márkusz László SCIFI Ritka csemege egy scifi a televízióban. Hát még kettő! A tudományos fantasztikum, amiben persze lényegesen több a tudomány, s mind kevesebb a fantasztikum, ez a minden műfajt átfogó, emberen inneni és túli, és ezért nagyon is emberi témarendszer az olvasók, a nézők hadseregeit hódította meg önmaga számára. Nem a marslakók és a csápos Ve- nus_tündérek vagy más világrendszerek félelmetes szörnyei jelentik ma már az érző és ráérző seifi-kedve- lőnek az igazi csemegét, hanem a nagyon is közeli jövő: milyen lesz az ember v’szonya elsősorban önmagához, az emberhez, s milyen ahhoz a technikához, amelyet tudománya révén létrehozott. Az ignzi science fiction et'kai kérdéseket vet fel. társadalmi viszonyokat vizsgál, meghökkent és néha bizony m^g is riaszt, teszi ezt sajátos eszközeivel, ametvn“k a1 apja és eszköze: a tudomány. Talán ezért is ritka csemege a magyar televízióban a scifi? Most kettőt is láttunk, két rövid írást, melyet a magyar scifi immár avatott atyamestere. Zsoldos Péter alkalmazott a televízióra — orvén detesen egvszerű eszközökkel, sikeresen. „Az a bizonyos homokszem” kaján kérdés formájában dönti el a vitát a gíp és az ember elsőbbségét illetően. Valahol a Venuson, egy meteorológiai állomáson, a tökéletes automatikák között unatkozva, Cary fogadást a.ánl barátjának Burke-nek, a technika abszolút megszállottjának, hogy ő tud olyan kérdést feltenni a gépének, amelyre az képtelen válaszolni. A fogadást megnyeri, mert egy logikai paradoxon megoldása — megválaszolhatatlan kérdés, azért paradoxon — egyszerűen megőrjíti a gépet. Has ^Ihatatlanná válik. A gép, lám, nem képes önállóan, alkotó módon godolkodni, elvetni az elvetni valót, a gép csak arra kénes, hogy az ember belétáplált tudását az embernél kitartóbban és alaposabban hajtsa végre. De elég egy homokszem, egy logikai paradoxon, egy feloldhatatlan ellentmondás és máris kiderül: a géokor- szak fantasztikum, a gépek korszaka realitás. „A világok boltja” fanyár szatí-a. Valahol, valamikor megjelenik ezy gyűrött arcú férfi Tompkinsnál, a Világok bolti a kopott tulajdonosánál, és egvken tudásnál, hogy rövid alku uten kincsei java részéért ugyan, de egy o'van világot vegven magának, am:1 vénről nvndig álmodott, mást, mint t niA y örösmarty — évforduló (175 éve született) emlékező és a költő életútját idéző műsorai során a kitűnő monográfia lapjai keltek életre. Tóth Dezső heteken át tartó előadássorozata — „Vörösmarty élete és költészete” — legteljesebb képet nyújtotta művészi fejlődéséről. Az élmény elevenségét biztosította az előadások közelsége, a heti két alkalommal sugárzott részletek. Mindez szép és gondos előkészítése volt a Zeneakadémián 4 rendezett Vörösmarty-estnek. Vörösmarty nemcsak a reformok költője, de kiemelkedő alakja az európai romantikának is. Költészetét az európai irodalomtörténetek Byron, Shelley, Hugo és Mickiewicz mellé helyezik. Irányt mutat, új nézőpontról szemléli a múltat, új műfajokat és új költői nyelvet teremt vagy tesz élővé. Tóth Dezső a nagy művek születésének eredetet vizsgálta. A Zalán futása, a Csongor és Tünde, a Szózat, Gondolatok a könyvtárban, a Vén cigány egy-egy évtized kiemelkedő alkotásai. Volt idő, amikor Vörös- martyt a Szózat, máskor a A többiek, mosollyal arcukon, előre hajolva, figyelték. Én is. Típusát tekintve, a lány szinte hasonlított a férfira. Mindketten azokra a miniatűrökre emlékeztettek engem, amelyek a fényes faburkolaton voltak egymás mellett felfüggesztve. A fiatalember tengerésztiszt lehetett volna Nelson idejében, amikor az érzékenység nem volt akadály a szolgálati úton való előrehaladásban. — ötszáz font előleget adnak . . — közölte most a lány. — És fél példányszámot. .. Ez a rideg kereskedelmi nyilatkozat valósággal megborzongatott, annál inkább, mert mi egyfoglalkozású emberek voltunk. Persze, ő aligha volt több húsz évesnél és jobb sorsra érdemesnek látszott. — De a nagybácsim... — szólt a férfi, de a lány belevágott:. — Te magad is tudod, hogy abból semmi se lesz. És így teljesen függetlenek leszünk. — Te független leszel... — mondta a férfi kelletlenül. — Hát lehet az, hogy kielégít téged, egész életedben borral kereskedni? Beszéltem rólad a kiadómnak, nagyszerű kilátásaink vannak, ha csak egy keveset is olvasni kezdesz... — Én semmit sem értek a könyvekhez. ezdetben én segítek — Anyám azt mondja, hogy az Írói munka; csak mankó... — ötszáz font és fél példányszámra a jog, az egész jó mankó — mondta a lány. — De a bor az jobb, nem? — Igaz, nem rossz. Véleményem az ifjúról kezdett megváltozni. Nem a nelsoni korból való volt — kudarcra volt ítélve. Mert a lány most oldalról támadott és új tüzet nyitott. —Tudod, mit mondott mister Dóit? — Ki az a mister Dóit? — Kedvesem, te egyáltalán nem figyelsz rám. A kiadóm. Azt mondja, hogy az utolsó tíz évben nem akadt szerzője, aki első regényében már ilyen erőteljes megfigyelőképességet bizonyított volna. — Ez csodálatos — szólt szomorúan a férfi. — Csodálatos. .. Csak azt kérte, hogy a címét változtassam meg. — Igen? — Nem tetszett neki az „Örökké fortyogó áradat” és másikat ajánlott: „Chalesi barátok”. — Mit válaszoltál? — Természetesen beleegyeztem. Gondolom, hogy az első kötet írója ne ellenkezzen a kiadójával. Annál is inkább, mert ő fizeti az esküvőnket. Nem igaz? — Igen, igen, persze... — szórakozottan kavarta' meg a bort a villájával. lyenben most él. Az ár, mini mondtuü, a kincsei java része és lega.áob egy évtized az életéből, ha a tudó« Tompkins csodaszere újból visszahozza a megálmodott világ valóságából az alku világának valteágába. Az üzlet megköttetik. És Wayne sikeres üzletember lesz, a jólmenő átlag amerikai, külön családi ház, autó, motorcsónak, két gyerek, csinos feleség, olajválság, amelyet jól szervezett cége átvészel és... Eltejik a kialkudott idő, Wayne ismét megjeleni a romok városában *ott, ahonnan elindult, hogy elszámoljon Tompkin- sal, a tudóssal, átadván kincsei jelentős részét: a megmaradt néhány konzervet. Egyértelmű Robert Shack- ley írása: a pusztulásból van kiút, de abban a másik világban sem smhad elfeledkezni. honnan indu't az ember á'mai memrdMtntt országába. A feled évenység: bűn. És újból pusztulást hozó. Horváth Adim pergő, m*gis feszes rendezése, a szfl'zs-j-avú 'átékst'bis alkotásokká a-'atta a két kis televíziós filmet. Szívesen látnánk többet, hasonlót, más jellegű is, a hajai képernyőn is. , Gyuriié Géza Vén cigány költőjeként tartották számon, pedig a Gondolatok a könyvtárban, vagy az Előszó semmivel sem kisebb alkotás az előbbie.cnéL Lírája és epikája átfog harminc évet, a reményeket keltő 1825-ös országgyűléstől a szabadságharc bukásáig. S a derű és keserűség, a bizakodás és lemondás hangulati szélsőségei között új és új színnel telik meg a tartalmában is egyre gazdagabb pálya s válik tükrévé XIX. századi történelmünknek. „Költészetének lényege az egyén, a nemzet és az emberiség harmonikus egységbefoglalásért folytatott heroikus küzdelem: eredménye pedig a hazai és nemzetközi társadalmi ellentmondások kö’.tőileg páratlan erejű feltárása volt” Vörösmarty , nem 48 költője és nem forradalmár, de a hazai irodalmi viszonyokat figyelve a Zalán ■ legalább annyira lázadás volt, minta Tatárok Magyarországon (Kisfaludy) és a Szózat olyan felkióltás, mint a Franciaországi változásokra. (Bacsánvi) Nem személy szerint volt zaklatott, hanem a kor volt az, amelyben élt, a polgári nemzettudat kialakulásának kora. Emelte az előadások értékét a jól válogatott szemelvénygyűjtemény, melynek közlésében jeles színészek és előadóművészek voltak az előadó segítségére. (A Zeneakadémiáról sugárzott műsorban mindössze azt nem értettük, miért követte a Szózat A Guten- berg-albumba bemutatását. A Szózat 1836-os vers és néhány sorában még vissza- hajlik az 1832—34_es országgyűlés sikertelenségére, A Guten gerg-albumba viszont a könyvnyomtatás feltalálásának 400 éves évfor- dutejára írt epigramma, 1840-es.) Nem ismerem az évforduló rádión sugárzott műsorainak társadalmi befogadását, de a gond és szeretet, amellyel az irodalmi osztály ezt az évfordulót felkarolta, a Jókai-sorokat juttatta eszembe: „Amíg «hazában nemes szivek lesznek, amíg a nemes szívek igazán szeretnek, amíg a magyar nép magyarul beszé- lend. míg a magyar költők hazáról dalolnak, addig él. ni fog ő s szívből szívbe átadja őt egyik század a másiknak. ..” Eg&tgim# fttlg i
