Népújság, 1975. december (26. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-14 / 293. szám

Hugótól — Matyüg

Magyar rajzfilmek a Pannónia Stúdióban

HUGÖ. a rózsaszínű víziló- bébi nem magyar származású. Vagy legyünk pontosak: „szülőapja”, aki először megrajzolta, új-zélandi grafikus: Graham Percy. „Szülőanyja”, aki életét, mozgást vitt a formákba, a magyar Gémes József. A Hugó, a víziló című, egész estés rajzfilm, amely ezekben a hetekben került a moziközönség elé, ugyanis koprodukció, méghozzá nein új-zélandi—magyar, hanem amerikai—magyar koprodukció. Ami azt jelenti, hogy a rendező viszont amerikai, aminthogy a zeneszerző is az, de Hugó többi bábája, tehát a rajzolók, kifestők hada, az operatőr, a vágó, mindmind magyar. Hogy a nemzetközi kavalkád teljes legyen: a filmhez szükséges pénz viszont angol eredetű, Simon Templar, azaz az Angyal, tehát Roger Moor színésznek is érdekeltsége van benne.

Angol pénzzel, amerikai rendezővel, új-zélandi grafikussal, miért éppen a budapesti Pannónia Stúdióban készüli az egész estés rajzfilm? Valószínűleg Magyar- országon is kevesen tudják, hogy a világ egyik legnagyobb kapacitású rajzfilmeket gyártó stúdiója a Pannónia. Amerikában és a Szovjetunióban percben vagy *rában mérhetően, összességében több rajzfilm készül, de nem egyetlen stúdióban, hanem szétszórtan, több kisebb-nagyobb alkotómfi- heissben. S éppen a legna- .y óbbakkal vetekszik a Pannónia,

Persze; er még csat gyártási kapacitás, mennyiségi mutató, pedig a művészetek- ban a mennyiség és minőség között nincs közvetlen ősz- sxefüggés. Szerencsére azonban a Pannónia művészi rangja sem kisebb, minti mennyiségi kapacitása. Pedig a rendszeres rajzfilmgyártás mögött mindössze két és fél évtizedes múlt all Magyarországon.

MACSKÁSSY GYULA — aki már a második világháború előtt is próbálkozott rajzfilmkészítéssel —, az állami filmgyártás teremtette lehetőségek között kezdhetett hozzá az első produkcióhoz 1950-ben A kiskakas gyémánt félkrajcárjához. Mint ahogy a cím, a film maga is jelképezte az első évek programját: a népmesék

kincsesházából fölhasználni mindazt, amit ez a csodás, lehetetleneket nem ismerő műfaj csak kínálni tud a gyermekek szórakoztatására. Mert a rajzfilmet nálunk is, mint mindenütt a világon, gyermekműfajnak tartották, még akkor is, ha tudták, hogy a gyerekeket kísérő felnőttek legalább úgy szórakoznak a ■, mozik széksoraiban, mint azok, akiket kézen fogva odavezettek.

A hatvanas évek nagy fordulatot hoztak szerte a világon: a karikatúra technikája, látásmódja bevonult a rajzfilmművészetbe és megszüntette Walt Disney egyeduralmát, aki mindig az élő filmhez igyekezett hasonlóvá tenni bájos figuráit és azok mozgását. A változás azzal a haszonnal járt, hogy néhány perc alatt szinte filozófiai mélységű és összetettségű gondolatokat lehetett igen szórakoztató formában közölni a nézőkkel. Am a karikatúrát és a filozófiát ritkán értik a gyerekek. Ettől kezdve a rajzfilmsvártás kétfelé vált és egy időre háttérbe szorultak a ki* nézők. Magyarországon az nj korszak legjelentősebb rajzfilmjeit to

kezdetben Macskássy Gyula

készítette, Várnai Gyula karikaturistával társulva, s ezek már világsikert hoztak a magyar rajzfilmművészet számára. A Ceruza és radír meg a Párbaj ma már olyan klasszikusa ennek a műfajnak, mint a Valahol Európában, vagy a Talpalatnyi föld a játékfilmeknél. Macskássy mellett azután új fiatal tehetségek sora indult el a pályán, és ez lehetővé tette, hogy a reklámfilmek mellett az egyre nagyobb teret hódító televízió igényeit is ki tudják elégíteni.

ELŐSZÖR Nepp József

Gusztávja vonult be szinte családtagjaink közé: több

mint ötven epizód készült belőle. Néhány évi pihenés után éppen az idén ■— 1975- ben — kezdtek hozzá, hogy Gusztáv kalandjainak újabb sorozatát készítsék el. Aztán a Méza család következett. Aladár, Géza, Kriszta, Paula és a többiek népszerűségét a csokiszeletek papírruhája is bizonyította. S a Méz- ga család egyben jelezte, hogy a műfaj szeretne visszatalálni a gyerekekhez is. Ezt szolgálta egy másik sorozat, a Kukori és Kotkoda is. Ám az is kiderült, hogy alig lehet eldönteni, hogy kinek készül egy ilyen televíziós sorozat. A Doktor Agy mindenesetre azt bizonyította, hogy a tévében is helye van a csak felnőtteknek készült rajzfilmeknek, de a Doktor Bubó már megintcsak. bizonytalanságban hagyja azt, aki éles határvonalat szeretne húzni a gyermek- és felnőttrajzfilmek között,

Ilyenformán nehéz leime eldönteni, hogy a szokatlan grafikájú János vitéz, a magyar filmgyártás történetének első egész estés rajzfilmje gyerekeknek való-e vagy csak felnőtteknek? Sokan elutasították Jankovics Marcell János vitézének a hagyományostól eltérő képi világát, meglepő mesebonyolítását, mégis — a körülötte zajló viták ellenére is — az elmúlt évek legnagyobb közönségsikert elért produkciója lett, a több mint egymillió nézővel. Külföldön is az eddigi legnagyobb devizabevételeket aratta a magyar filmek közül, hiszen Amerikától Olaszországig igen sok helyen megvásárolták forgalmazási jogát.

A tévészériák, a János vitéz mellett azonban az úgynevezett egyedi filmek mutatják leginkább, hogy a Pannónia Stúdió milyen sokféle stílusban alapozta meg nemzetközi hírét, hazai rangját. Reisenbüchler Sándor például szinte egyedül csinálja a sok kollázselemet felhasználó filmjeit; A nap és a hold elrablása után az 1812-t, s most egy tudományos-fantasztikus rajzfilmet készít. Gémes József két-há- rom perces, festői megjelenítésű, ám groteszk magatartás-fintorai, Kovásznay

György kamera alatt átfestett átváltozásai, egyaránt a művési igényességet és sokféleséget jelzik.

S TALÁN most már a gyerekeknek se fordít hátat a magyar rajzfilm. A Hugó is nekik készült, de már a rajzasztalon van a Döbrögit háromszor elfenekelő Ludas Matyi históriája is. Ez teljesen magyar produkció lesz, méghozzá ugyancsak teljes estés. Jövő karácsonyra ezt szeretné ajándékba adni kis- és nagy nézőinek a Pannónia Stúdió.

______ Barnáik Löta&é

O

lvastuk

Akik gyorsan iiatároosnalc, azoknak többnyire sohasem volna szabad dönteniük.

(Blanchard)

Mindannyiunk közös sorsa a halál, de nem mindnyájan halunk meg ugyan- aaon a módon.

(Platón)

A múlt idő elhomályosítja, a megszokás megöli a

«sereimet.

(Byron)

Ne nyújts mindenkinek jobb kezet, vagyis ne legyen túl sok barátod.

(PUogora&st

Eves közben jön meg az étvágy, ivás közben távozik

a szomjúság.

(Kabelaft)

Minél mélyebb, annál. <*► | 7»bb a sserelem.

(TarcbetN)

Nem a szükség, n bőadl

«ess fösvénnyé.

(Montaigne!

A vidámság percei gya&? ran egyben a meggondoiaA

lanság percei is.

MorlnPÁgr Vll/tnr Száznegyvenet éve, 1830. december 14-én született Ma&a- l'luuui U3& tiki VI rász Viktor festőművész, aki képeivel a magyar történelemnek az elnyomás ellen küzdő hőseit ábrázolta, így fejezte ki tiltakozását a Habsburg- r önkényuralom ellen.

Képünkön egyik leghíresebb alkotása, a Zrínyi és Frangepán búcsúja láltható.

Baráttenfc lelkén soha m ■issünk sebet,

(Pllagai—1|

Az igazságtalanság am« áldozatot, hanem az igazság« talanság elkövetőjét csúfod ja meg.

(Diogenése)

WEÖRES SÁNDOR

Pogácsasütés

Fönn h dg vaskalap;

hány pogácsát ifit n nnpf fönn as égi vaskalapban a pogácsa hány darab?

Jön egytucat bárányfelhő, tereli as égi szellő gyapjú-puha korbácsa, de hát egy se pogácsa.

Ssill egy vaskos gomolyfefleg, rajta fényes jég-leberayeg; villámokat osztogat,

» pogácsa elmaradt

Ve KOTYENKÖi

m

Igazolva

nyok

Szállódéról saSDte* dara járok, de a vár rosban sehol sem kar pok szobát. Nem, adom fel...

— Jő estét kivé- nők —1 mondom bt* hízelgő hangon <s szállodai portásnak.

A felelet: — Hajh gatás,.

—• Szeretném. m önök szállodájában tölteni az éjszakát.

— Sprechen Sie deutsch?

— Nein.

— Parle* Varn francaié?

— Non. \

— Do vom speak «nglish?

— Na

— Tehát ön nem külföldi turista?

— Nem.

— Anyanyetoén

tud olvasni?,

— Az természetes.

— Akkor olvassa. És az egykedvű

portás ujjával a „Telt ház”-táblára bökött.

— Csak legalább azt mondja meg, meg, hogy hol száll- hatnék meg? Hol kaphatnék szállást? Idegen vagyok ebben a városban. Se rokonaim, se ismerőseim nem laknak itt...

— ígérni nem ígérhetek semmit, de

mindenesetre a személyi igazolványát, azt adja ide. Hátha valaki mégis idő előtt

távozik.

Észrevétlenül egy bankót csúsztattam a személyi igazolványba, és letettem a pultra. A portás lapozgatott az igazolványban. és megelégedéssel nyugtázta a helyzetet:

— Ez eddig rendben. Most szeretném látni a kiküldetést utalványát.

A nagy sietve helelopott újabb bankjeggyel azt is letettem elé.

— Ez is szabályos. Lássuk a megbízólevelét.

Ezt U «kibe lettem”.

— Nagyszerű! — kiáltott fel örömében a már nem egykedvű portás. — Most pedig kérem a szakszervezeti könyvét.

A szakszervezeti könyvem rendszerint a bizalminál van. Ö szokta lefogni a bélyeg árát és beragasztani a bélyeget. De mivel van mér némi tapasztalatom a szállodai útvesztőkön, így magammal hoztam és egy kis készpénzzel „terhelten” a portás markába nyomtam.

— önnek nagyszerű ajánló papírjai vannak! Ítéletnapig is elolvasgatnám őket. A katonáklive itt van vétett..

— Véletlen az is tót van.

A portás megvakarta a fejét, örömében rikkantott egyet:

— No, ■mutassa

hadd ellenőrzőm a hitelességét.

A katonakönyvbe

két „hiteles” tízest dugtam.

— No. já. Nézzük,

milyen igazolványát nem láttam még. Csupán m formaságok miatt... Ja, igen! A könyvtári olvasójegyét!

Semmi kedvem sem volt az utcán tölteni! az éjszakát, ezért az olvasójegybe is beloptam egy ötöst.

— Micsoda öröm, hogy ez is itt van. Bevallom, már kezdtem kételkedni... De nézzük csak, milyen igazolványa lehet még? Mondjuk a la- l<ásbe jelentést igti/m zöld szelvényt fel tudja-e mutatni? — kérdezte a portás reménykedéssel hangjában. — Ez is szükséges. Ugye nem: haragudna, ha azt vs kérném?

— Ö, hát hogy

haragudhatnék jóte vömre? Tessék, fog ■ja a lakásbejelentést igazoló szelvényt.

Ezzel az utolsó iga zolványomat és az utolsó pénzemet is átadtam, m portásnak,

— Komolyan mondom. ezt már végképp nem is mertem remélni Tehát se égen, se földön nini több igazolványa?

— Nincs.

— Kár, Nagy kár.', Tudja mit? Az utolsó fillérjeit kaparja össze, és egyszerűen adja ide.

Zsebeimet kiforgatva ötven fülért, kapartam össze. Letettem elé a pultra. 0 pedig egy köny- nyed mozdulattal azt is beseperte a markába, és zsebébe csúsztatta.

— Most már érezze úgy magát, mint aki szállodánk lakó-, ja.

Gyorsan kiállított', nevemre egy nyugtát.

— Indulhat te a

szobájába, csak előbb a pótágyért fizessen egy húszast

Fizettem volna, ha a beste lelke nem ürítette volna ki a zsebeimet.

így aztán mégiscsak sikerült az ut-i cán töltenem az éjszakát.

Sigér Imre ford.)

Riport

A címbeli szál igen g.í ikren halljuk és olvassuk. Nem véletlen tehát, hogy egy olvasónk a szó eredetéről is érdeklődik. A riport, riporter szóalakok több szóösszetételben is szerephez jutnak; sportriporter, riportregény, riportsorozat, riportalany, riportkönyv. filmriport, fotó- riport, rádióriport stb.

Hogy e megnevezések élet« ólját, illetőleg eredetét felvázolhassuk, megvilágíthassuk, érdemes arról is szót«

' nunk, milyen változatos jelentéstartalommal és használati értékkel élünk velük. A riport: a hírlapokban ko zölt írás, vagy a rádióban, a televízióban közvetített szí nes és hiteles élőszóbeli u~ dósftás. Legfontosabb jei* lemzői: tartalmában nagyot: időszerű, megfogalmazásban pedig eleven, színes stílusú, jól olvasható, ilie őleg jól érthető. Az ilyen, jellegit írásokat készítő újságírót, tudósítót illetjük a riporter névvel. Napjainkban azonban szinte külön „szakmává” fejlődik a szóbeli közlést tel használó rádiós és televíziós riportkészítés mestersége illetőleg művészete is

Mind a riport, mind a riporter hangalakját és jelentését tekintve a vissza boa, visszajelent, megjelenti, hírül adja jelentésárnyala'okát is hordozó latin reportare szóalak származéka. A különböző nemzeti nyelvek az eredeti irásformát megtartják, de az ejtésben már különbségek tapasztalhatók. Az angolok és a németek kiejtésében sincs megegyezés. A német ejtés az eredeti, hangalakot tükrözi: Report, Reporter. A századfordulón nálunk is ez a szóalak a gyakoribb. Egy Szegeden 1898- ban megjelent költői elbeszélésnek ez a címe: A reporter. A Hét hasábjairól idézett versrészletben is ezt. a szóalakot olvashatjuk: „S mert jelenlétem oly nagy port ver, / Hát eljött hozzám egy reporter".

Később egyre inkább ess „angolos” riport, riporter ejf.ésforma terjedt el. Ma már mind a két szóalak szinte köznyelvi megnevezéssé vált. Hogy még a vers beli szerep vállalására is alkalmasak, bizonyítják az alábbi verssorok: „Irta*: sok szépet és puhát, / Mert így készül egy jó riport” (Gábor Andor: A szállóról). — „Látjátok, feleim, isapur lettem, / Mellettem latrok, lebontva csontnak / mennyi miloszt- ban magasztos ódnak, / mert hogy riporter, mert hogy megírná: / Látjátok, feleim, szümtükveí nézzétek / ahogy Jatrok kört zabái fel a féreg" (Zs. Nagy Lajos: Isapur panasza).

Dr. Bakos lömet

áfaiafit