Népújság, 1975. december (26. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-13 / 292. szám

íny téli estén Tarnaleleszen MEGHÍVÓT kaptam Tamaleleszre. hallgassam meg ott azt a hangversenyt, amelyet az Egri Vonósné­gyes és az Egri Fúvósötös ad a helybéli közönségnek, a járási művészeti napok ke­retében. Azon nem csodál­koztam, hogy ebben a ke­retben, már a helyi viszo­nyokat figyelembe véve, hétfőn este a tánccsoport“ nak jelentős sikere volt, hi­szen a tánc mindig is von­zotta a közönséget. Itt meg újdonság volt az ilyesmi, mert Farkas Zoltán, aki Ózdról „jár át” vezetni az együttest, lelkesedéssel végzi nevelői munkáját. Kicsit fél­tettem ezt az estét meg a fellépő művészeket, hogy a szép számú diáksereg meg az a húsz-huszonöt főnyi fel­nőtt hogyan is fogadja majd Haydn, Mozart, Beethoven, Wlaszow, Csajkovszkij, Mal­colm, Weiner Leó és Farkas Ferenc muzsikáját, mert eh­hez a műfajhoz, a kamara­zenéléshez komoly előlép- esők vezetnek. Hacsak nem a kíváncsiság oldaláról, vagy olthatátlan . zeneszere tétből nem táplálkozik ez az ér­deklődés. Ss kellemes meglepetés­ként kellett rájönnöm mines akadálya a zene, a művé­szet bármilyen terjesztésé­nek sehol sem. ha lelkese­déssel és jól fogunk hozzá. Tarnaleleszen r már tavaly jártak ,,kinn”r az egri szim­fonikusok, nagy sikerük is volt ás most. ez a kamara­zenéié* nemcsak jó házat hozott, hanem figyelmet is, érdeklődést és bizonyára él­ményt is, elsősorban a ti­zenévesek számára. Szepesi György vezette be az egyes számokat, népszerű stílusban készítette elő hall­gatóságát, hogy mit fognak hallani. Es a közönség oda­figyelt a zenére. ’ A NÉPNEVELÉS e tetten ért pillanatától felbuzdulva érdeklődtem arról is, hogyan vívta ki a helyet Tamale- lesz magának, hiszen a já­rási művészeti napok ren­dezvényei itt indultak, ide torkollnak. A művelódiési ház szinte a házigazda. Zay Ignác, a ház igazga­tója tájékoztatott. Négy ki­csiny falu él itt egy cso­korban: Fedémes, Bükk­szenterzsébet. Szentdomon­kos és Tamalelesz. Ennek a négy községnek népművelési próbálkozásait. programjait fogja össze ez a művelődési ház, amelyet az igazgató már két éve vezet. Ide tar­tozik, itt éli a maga cso­portéletét, Csík Ferenc ta­nár vezetésével a fedémesi asszonykórus, amelynek ti­zenkét tagja van és a járá­si vetélkedőkön mindig kü­lön színfoltot jeleni Szentdomonkosom népi együttes dolgozik, népi tár­gyú Jeleneteket tanulnak be, játszanak el. amelyeket a gyűjtéseivel a Hevesi Szem­lében már szerepelt Síké m. Sándor irányit. Huszonöt fö ez a kis társaság és eleve­nen őrzi a helyi" szokásokat. A fotószakkör is igyekszik a tizenéveseket a fotózás elemeivel megismertetni és a látás kultúráját az itteni elérhetőség határáig tágíta­ni Hubay Miklós mérnök irányítja ezt az érdeklődési Az ifjúsági és a cigány­klub egészíti ki azt a kört, amely a négy falu művelő­dési igényét összetartja. Ha még hozzávesszük, hogy az úttörők fúvószenekara Is létrejött, csak nevelni kell okéi teljes a kép. Mindehhez van egy sze­rény méretű művelődési ház. á színházteremmel, a klub szobával és az irodával Kicsiny a kerel de meny­nyi minden elfér benne, ha kitöltik. Például ez a ka­maraegyüttesek által adott hangverseny is. Ebbe a művelődési házba befér egy egész szimfonikus zenekar is, kétórás műsor is, amely előbbre, maga­sabbra viszi az itteni em­berekben az érdeklődést a művészetek, a zene irányá­ba. A méretek szerények, a szint viszonylagos, de érde­mes tenni a jól a nemesei még akkor te. ha látványos és messzeható eredményeit még nem i* lehet mutor.nt- ni. ■ Ami a legfontosabb: az emberekben igény támadjon a művészi kifejezés, a inog. hallás és a, meglátás Iránt. Így, ilyen méretekben te le­het gazdagodni váródban és falun egyaránt EZT A TANULSÁGOT szereztem egy csendes téli estén, a tamalelesz! művelő­dési házban. Farkas András Több gyógyszerből több fogyasztás Az elmúlt öt év gyógyszer-statisztikája Az elmúlt öt év gyógy­szerforgalmának alakulásá­ról tájékoztatták az Egész­ségügyi Minisztérium illeté­kesei az MTI munkatársát. A növekedés üteme a köz­forgalmú gyógyszertárak­ban nagyobb volt, mint a kórházi patikákban. A köz­forgalmú gyógyszertárak for­galma csaknem 41 százalék­kal növekedett, szemben az intézeti patikáéval' amely csupán 33 százalékkal lett több. A forgalomba hcasott, törzskönyvezett gyári gyógy­szerkészítmények mintegy 91 százalékát itthon állítot­ták elő, a többi importból, elsősorban a szocialista or­szágokból érkezett A kisze­relt gyógyszerek szocialista importjának bővülését jelzi, hogy amíg 1970-ben mintegy másfél millió rubel értékben vásároltunk különböző me­dicinákat szocialista piaco­kon, addig az idén ez vár­hatóan ötmillió rubel lesz. A szakemberek a gyógy­szerforgalom növekedését két tényezőre vezetik vissza: egyrészt az új, korszerűbb készítmények ára általában magasabb a hagyományos gyógyszereknél, másrészt a terápiás lehetőségek bővülé­se, a lakosság egészségügyi kulturáltságának növekedé­se, az egészségügyi ellátás javulása magyarázza a több­letfogyasztást. Különösen a nagyobb értékű gyógyszerek kereslete növekedett, ezt iga­zolja az a tény, hogy a for­galom általános emelkedé­séhez képest mérsékeltebb ütemben nőtt a beváltott re­ceptek száma. A gyógyszerforgalomban igen jelentős súllyal szere­pelnek a penicillin-szárma­zékok. A vásárlás csaknem egy hatoda ebbe a készát- ménycsoportba tartozik. Ezt kevéssel meghaladja a szív­es érrendszeri betegségeknél használatos medicinák for­galma. Számottevően növe­kedett az említett időszak­ban a csecsemő-gyógytápsze- rek felhasználása is. 1970-től napjainkig szinte teljesen ki­cserélődött a csecsemőtápsze­rek választéka. A korsze­rűtlennek bizonyult tápszerek — a Lactorisan. Maltiron és Adapta — gyártása meg­szűnt, helyettük korszerű összetételű és technológiájú készítmények — Robébi a és b, a Robolact és Lino- lact — kerültek forgalom­ba. Nagy a fejlődés az orális fogamzásgátlók felhasználá­sában, ehhez hozzájárul az is, hogy amíg 1970-ben csak az Infecundin volt forga­lomban, jelenleg háromféle készítmény vásárolható. Ér­dekes a gyógyszerfogyasztást a számok tükrében szemlél­ni: 1970. január elsején 667 belföldi törzskönyvezett gyá­ri készítmény állt a gyógyí­tás szolgálatában, 1975-ben 762-re bővült a listán sze­replő készítmények száma. Ebben az időszakban 30 ké­szítmény gyártását szüntet­ték be, s ugyanakkor 115 új belföldi gyógyszerrel bőví­tették a választékot Közönségsiker a politikai leönyvnapokon Országszerte nagy érdek­lődés kíséri a politikai könyvnapok eseménysoroza­tát: nagy sikerű megnyitó­kat tartottak nemcsak a vá­rosokban, hanem a falvak­ban, sőt az üzemekben is. Mintegy 3,5, millió forint értékű politikai irodalom talált gazdára eddig és ez másfélszerese a tavalyi for­galomnak. Különösen nagy érdeklődé» nyilvánul meg a lexikális művek iránt, de a Kossuth kiadó szinte vala­mennyi, erre az alkalomra megjelent — könyve siker­kiadványnak számít. Telje­sen elfogyott például A vi­lág fővárosai című kiad­vány. A húszévesek városa című riportkönyv, s ugyan­csak az utolsó példányig el­kelt Kádár J&nosruik, az MSZMP KB első titkárának és Aczél Györgynek, a Po­litikai Bizottság tagjának, a Minisztertanács elnökhelyet­tesének új kötete is. Noha javában tart a vá­sár. máris 50 000 forintos forgalmat regisztráltak Pé- eelen, Jánoshalmán 100 000 forintért vásároltak könyve­ket. Kiskunmajsám te fél- százezer forintot meghaladó a forgalom. minden eddi' ginéi nagyobb sikerhez a könyvkereskedelem jó fel­készülése mellett — hozzá­járult az te. hogy a legtöbb helyen a vásárok alkalmá­ból kis kiállításokon teszik szemlére a párt kiadójának politikai, különböző isme­retterjesztő és szépirodalmi könyveit. Minden jel arra mutat — mondják a kiadó illetékesei —. hogy 1975-ben 15 százalékkal nagyobb lesz a forgalom, mint a megelő­ző évben. A klasszikusok művei mellett a marxista társadalomtudományok ha­zai és nemzetközi politikai kérdésekkel foglalkozó ki adványok, valamint a szo­cialista építés és a pártáiét mindennapi kérdéseivel fog­lalkozó munkák egyaránt utat találnak az olvasókhoz. A sikerek mellett a politikai könyvnapok alapvető tanul­sága: még több olyan könyvre van Szükség, arne lyet a társadalmunk szocia­lista fejlődésével összefüggő kérdések hiteles, érvényes, a gyakorlatot segítő megvá­laszolása jellemez. 20.00. Szombat este A szombat este változatos CS.fimusán Wü december U, »«sate* műsorából a 21.40 perckor kezdődő Lord Byron levele című Tennessee Williams- műre hívjuk fel figyelmü­ket. Tennessee Wiliams, a világszerte isméid amerikai drámaíró ezúttal ritkán ta­pasztalt humorát csillantja fel. A jelenet, amelynek fel­vételei most, folynak, egyet­len ötletre épült: két idős hölgy abból él, hogy érdek­lődőknek Lord Byron szerel­mes leveleit mutogatják, né­mi anyagi juttatás ellené­ben. Idős házaspár a látoga­tójuk, akik nemcsalt a leve­let láthatják, hanem az egy­kori szerelmes idill ( törté- -'etét is meghallgatják,’' még- fizetés nélkül távoznak... A szereplők: Törőcsik Ma­ri, Temessy Hédi, Makay Margit és a végig néma sze­rettet iáteacs &í$>e&bv Józ*cf Befordult a sarkon Ä., a sovány technikus, s örülve szerencsémnek, annak, hogy merev tartásáról már lőtá- volságról felismertem, sietve eliszkolok előle. Átmegyek az utca túloldalára. Engem ez az ember nem fog többé el­csípni, fogadkozom ingerül­ten, bár ezenközben felde­reng bennem: menekülés he­lyett talán jobb volna eléje állni és végérvényesen leszá­molni vele. Tíz év óta nincs tőle nyugtom. Erről természetesen jócskán tehe­tek magam is, a legelején még én bíztattam, mivel egy meg nem alkuvó, hibáink el­len bátran harcoló ember­nek néztem. Belátom és elismerem, té­vedtem. Tíz esztendő jócskán elegendő volt ahhoz, hogy Z.-t kiismerjem, megszállott hibakeresőnek tekintsem. Ne­ki az égvilágon semmi nem jó, illetőleg mindenben kö­vetkezetesen azt keresi, ami­re rámondhatja: „felháborí­tó”, „abszurdum”, „disznó- ság” és „megáll az ember esze”. Nekem meg égnek áll tőle a hajam. Ezt írd meg, kö­veteli, és ha ráhallgatok, ap­ró-cseprő, nem jellemző, mondhatom, pitiáner sére! meket körmölhetek réggé’ tői estig, szert téve némi ké tes hírnévre, de úgy, hogv közben lovat adnék a'ája és a hozza hasonlók alá (Másfél tucat 2.-t temerek ugyanis a városban). Nem teszem, inkább menekülök előle, sajnos menekülök, ahe­lyett, hogy egyszer kerek-pe­rec megmondanám: Szóra­kozzék a nagynénlkéjével. Ilyen közléstől azonban eled­dig még eltekintettem. Bi­zonyos közéleti bátorságra lenne szükségem, ezzel vala­milyen oknál fogva nem ren­delkezem, s nyugodtan fo­galmazhatok többes számban, mert úgy látom, ezzel a bi­zonyos közéleti bátorsággal nem rendelkezünk. Gondolom, kényelmesebb az örökké felháborodott Z.-t kikerülni, mint kioktatni, vagy éppen meggyőzni. Meg­győzni? Ez az ami vele kapcsolatban teljesen elkép­zelhetetlen. Mindég és min­denben a szándékosságot lát­ja, vélt sérelmei megtorlásá­ra egyedül üdvözítő megol­dásnak a leváltást, a kirú­gást, a lenyakazá6t találja. Ijesztő alak. ö maga téved­het, de más ne tévedjen. „Ezt írd meg”! — harsogta az utcán, dühtől tajtékozva és előadta: ebben és ebben az üzletben a pénztárosnő ross­zul adott neki vissza. hr 'ncs résen, ha nem fig, . az aljas perszóna” három forinttal becsapja. „Ez a kereskedelem, kérlek. Tgy bántak a vevővel, kérdek Minaennupi újságunk, Néhány napja ünnepeltük a magyar sajtó napjai A** kát köszöntötték az olvasók, akik azért dolgoztak, hogy sí újságok mindennap eljussanak hozzájuk. Valaki viccese« azt mondta: — Az újság olyan, mint a rossz szülő gyermeke, afc* szidnak okkal, ok nélkül. Lehet, hogy igy van, de az is igaz, a ma embere egysze­rűen nem tud meglenni újság nélkül. — Képzelje! Már harmadik napja nem kapom meg az újságol — Mi az? Annyira hiányzik? — A fenét! Azaz, tudja, mindig reggelizés közben fu­tom át a lapot, aztán bedugom a zsebembe és.,. — Hol kezdi az olvasást? — Hátulról! Azután jönnek a nagybetűs címek, meg n többi — Örülök, hogy ennyire hiányzik az újsági — De kérem! Olvassa már el ezt a marhaságot. Megáll az ember esze. Az utcán veszem meg készpénzért, mert az enyémet nem hozta a postás és ráadásul még dühöng is az ember. — Akkor miért vette meg? — Mi az hogy miért? Nem érti? Megölték egy embert és mindössze három évet kapott. Ennyiért érdemes embert ölni! — Miket beszél! Először te nem tudja, milyen körül­mények közt ölte meg. Lehet, hogy... — Maga csak ne mentegesse őket! Mesélte nekem egy­szer egy népi ülnök haverom, hogy manapság mindent mér­legelnek. Hát mérlegeljenek! De szerintem egy ölesért leg alább egy akasztás jár. Próbálok megszabadulni újságszerető ismerősömtől, de ő ma, velem szemben is könyörtelen. — Aztán Itt vannak ezek a zászlók. Van magának fo­galma, hogy milyen meló folyik a mi üzemünkben? Es tud­ja ki kapta meg a zászlót? A másik üzem, mondanom sem kell, kérem szépen! Ahol napirenden a lógás, a piálás. A női részleg meg olyan, mint egy fővárost presszó. Csupa kávé. meg pletyka minden. — No, a viszontlátásra! — Még egy pillanatra! Mert engem mindig megüt a gu­ta, amikor a külpolitikát olvasom. Próbálja ki! Vegyen meg öt napilapot, mind az öt egyet fr. Legföljebb megfordítják a címet, vagy legjobb esetben más címet adnak. — Ha Ford elmegy Kínába, a másik újság sem írhat mást! Dühösen les, mérgében a száját rágja. Meg akarok tőle szabadulni, ezért még adok neki egy jó tanácsot: — Ha öt újságot te vesz, csupán az egyikben olvassa el a külpolitikát. — No meg a hirdetések! Az, kérem, kész röhej. Hogy miket írnak? — Örülök, hogy tetszenek magának... tgy vagyunk tehát valahogy az újsággal. Várjuk, szid juk, dicsérjük, nevetünk, bosszankodunk rajta, de élni nem tudunk nélküle. És ha valami ennyire hiányzik, ha nincs, akkor az a valami mégiscsak nagyon fontos lehel.. Szalay István Mondja, mondja teli száj­jal és elvárja, hogy vele háborogjak magam is, érez- zem át a helyzet tarthatat­lanságát, rohanjunk a tanács­hoz, a varoshoz, ha ott nem intézkednék, a megyéhez, a miniszterhez, követelni, hogy az aljas perszónát felelősség­re vonják, a boltvezetőt, de még a helyettesét is fegyel­mi elé állítsák, tanulják meg, hogyan nem szabad a vevővel bánni Figyel, lesi az arcomat, s mivel úgy látja, nem muta­tok kellő érdeklődést, gú­nyosan felkacag: „Szóval, itt tartunk, szabad rablás, a kar- társnő szent és sérthetetlen, én pedig mehetek a sóhiva­talba. „Fél óra múlva csüg­gedten azt ajánlom neki: pa­naszát örökítse meg a bolt panaszkönyvében és vegye számításba, hogy tévedni emberi dolog. Panaszkönyv? Megtörtént, közli, s tekinte­téből kiolvasom: egy világ omlott össze benne, s ne higgyem, hogy rólam nincs meg a véleménye. Rólam, meg az opportunistákról, a gyáva száj tátikról, azokról, akik saját kényelmüket néz­ve, s féltve a dolgozók ér­dekében, lám, nem mernek kiállni. Ezt írd meg! S előadja, hogy miközben a postán rek­lamált, a kartáhsnő örökké az orrát fújta, lenéző moso­lyát a zsebkendővel eltakar­ta, a parkban két kölyök a pázsitot futballpályának használta, a borbély a kun­csaftok bosszantására átment a női részlegbe kávézni, a ’"icér így. a benzinkutas fy ... Higgyék el, így ment évekig, összetalálkoztunk, és gyakran már ötven lépés­ről kiáltotta: Ezt írd meg! Valósággal 5-aeben állt, • m utcán minden rendű, rangú tisztségviselőt leszólított elő­adni az éppen soron levő sé­relmeit. Mindig kéznél volt néhány. Észrevettem továb­bá, hogy hozzám hasonlóan, mások is riadtan menekülnek előle, ami egyáltalán nem csoda, hiszen amellett, hogy panaszkodik, tolakodó, leráz- hatatlan, meg se fordul a fe­jében, hogy akit leszólít, an­nak éppen esetleg sietnie ken valahova, s nem biztos, hogy a világon a legfontosabb Z kartárs panasza. Egyébként Z. nem nevez­hető a felismerések emberé­neit, minthogy tolakodó rá- szállásait s levakarhatatlan- ságát valami olyasmivel ma­gyarázza, hogy némelyik elv­társ túlságosan fönnhordja az orrát, nem áll szóba az egy­szerű dolgozóval. Valamit mégis neki köszönhetek. Hoz­zásegített ahhoz, hogy mind­inkább megkülönböztessem a valóban szóra érdemes hibá­kat a nem jellemző, a nem általános, az óhatatlanul elő­forduló tévedésektől, a felhá­borítót a véletlentől, a jelen­téktelent a jelentőstől. öt magát rég szőrszálhaso­gatónak tartom, s vele szem­ben nincsenek illúzióim. Nem lángol, s amit meglát, s amit szóvá tesz, észrevesz, annak igazából nincs semmi jelen­tősége. .Annyi az egész, hogy megesik, előfordul. Ezt írd meg! Nem írom meg. Sőt, tovább megyek, panaszát vé­gig sem hallgatom. Eg.Tna- ga több munkát ad a kivizs­gálásokkal foglalkozó intéz­ményeknek, hivataloknak, mint tízezer normálisan gon­dolkodó állampolgár. Csupa keserűség az élete, de legyen is, megérdemli. SS&efcaígSE -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents