Népújság, 1975. december (26. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-07 / 287. szám

A $z*»k*$zP9Mre%etek hivatása f> eoember 8-án kezdi meg munkáját a magyar saaksaer- vezetek XXIlí. kongresszusa. A. dolgozók legszéle- •eói> kösű . tómegszervezeteinek; a-- négymillió szervezett munkást és- alkalmazottat magába foglaló • szakszervezeti mozgalomnak legfontosabb •: kérdései vei foglalkoznak- majd a kongresszus küldöttei. Melyek ezek a kérdések? Nem ti­tok, hiszen a magyar szakszervezetek központi lapjábaA, a Népszavában nyilvánosságra . hozták a SZOT kongresszusi jelentését .és a XXIII. kongresszus határozatainak terveze­téi. Történelmi tapasztalat, hogy a szakszervezetek szere­pellek helyes meghatározása szorosan összefügg a munkás- osztály vezető erejének érvényesítésével. Az MSZMP nél­külözhetetlennek tartja, hogy a szakszervezetekbe tömörült dolgozókat megnyerje politikája gyakorialti végrehajtására, eszmei irányítása pedig akkor hatékony, ha a szakszerve­zetek önállóan, sajátos mozgalmi módszereikkel dolgoznak. Azt szoktuk mondani, hogy a mi társadalmunkban ket­tős hivatásit töltenek be a szakszervezetek. Egyrészről fon­tos feladatuknak tekintik az ország gazdasági erőinek növe­lését, a munkáshatalom politikai és gazdasági erősítését. Miközben követelményekéit támasztanak a szocialista állam apparátusának munkájával szemben és társadalmi ellenőr­zést gyakorolnak működésük1 felett. Másrészről a szakszer­vezetek képviselik a dolgozók érdekeit, hivatásuk szerint gondoskodnak a munkások és alkalmazottak különféle cso­portjainak, rétegeinek, illetve a'szakszervezet minden egyes tagjának érdekvédelméről. IP ovember elején Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára in­' terjút adott a Népszabadságnak, a párt központi lap­jának. Ebben hangsúlyozza: a szakszervezetek ma már ösz- sie tudják egyeztetni a társadalmi fejlődésből rájuk háruló feladatokat a tagság érdekeinek képviseletével, védelmével, erősödnek a szakszervezetek szocialista vonásai. Mit jelent ez? Elsősorban azt, hogy elsődleges feladatuknak tekintik az össztársadalmi érdekek képviseletét. Amitől elválasztha­tatlan a népünk további fejlődését megalapozó termelő- munka. A szakszervezatek termelést segítő tevékenysége kezdődik a tervezésben való részvétellel, folytatódik a mun­ka racionális megszervezésére tett erőfeszítésekkel, a minő­ség javítására, a tartalékok kiaknázására, a hatékony gaz- dálkozásra való mozgósítással és befejeződik a technológiai és a munkafegyelem megkövetelésével. (Ezek a követelmé­nyek természetesen, egyaránt érvényesek beosztottakra és vezetőkre, munkásokra és alkalmazottakra — minden, szin­ten.) Mindebben eddig is sok kiemelkedő eredményt vallhalt magának a szakszervezeti mozgalom. Gondoljunk csak a kongresszusi és felszabadulási munkaverseny eddigi telje­sítményeire, a szocialista brigádmozgalom fejlődésére a Dolgozz Hibátlanul munkarendszer terjedésére. Érdemben persze csak akkor tudnak hozzájárulni a munkások, a dolgozók az üzemük, vállalatuk problémáinak megoldásához, ha erre szervezett lehetőségük van. Ezért valószínű, hogy a kongresszus vitájában nagy hangsúllyal kerül majd szóba az üzemi, munkahelyi demokrácia tovább­fejlesztése. Ez fontos eszköz a munkásosztály hatalmának, vezető szerepének gyakorlati — ha úgy tetszik, mindennapi — érvényesítésére, egyszersmind hozzájárni, hogy akár a helyi, akár az országos tennivaló, azáz minden kisebb és na­gyobb kérdés egyre inkább közüggyé váljék. A mikor a magyar szakszervezetek XX11I. kongresszu­" sának küszöbén eredményes munkát kívánunk a négy­millió szervezett dolgozó küldötteinek, jól tudjuk, ez a közéleti hivatastudat, a saját, munkahelyük, városuk, megyéjük lokális és az egész szocialista társadalom általános érdeké­ben vállalt felelősségük vezérli mindannyiukat VAJDA JANOS Á magyar szakfTervezetek kongresszusainak krónikája ■ A magyar szakszervezetek közelgő XXIII. kongresszusa alkalmából áttekintést adunk a szakszervezeti Kongresszu­sok krónikájából. A magyar szakszervezetek eddig valójában nem .22, ha­nem ennél több kongresz- szust tartottak. A felszaba­dulás előtt ugyanis a rend­kívüli kongresszusokat nem számozták, erre utólag, az 1948. évi kongresszusra ké­szülve, becslések alapján ke­rült sor. A megalakulás Az 1880-as evek végere kialakultak Magyarországon a szocialista szakszervezeti mozgalom keretei, sőt a szociáldemokrata párt veze­tőségének tagjaiból és a szakegyletek küldötteiből 1891-ben a Szakszervezeti Tanács is megalakult, amely azonban csak 1898-ban kezd­hette meg érdemi munkáját. Így került sor az I. kong­resszusra, amely 1899. má­jus 21—22-én özvegy Rodi Jánosné Alsóerdősor utca 24. szám alatti vendéglőjé­ben tartotta tanácskozását A tagságot 109 küldött kép­viselte. A küldötteket a szakegyleti szervezkedésről, a szaksajtóról, a munkaköz­vetítésről, sztrájkügyekről es az egyesülési szabadságról tárgyalták. A határozat szűk- cégesnek tartotta a szakegye­sületek működésének kiter­jesztését az egész országra. Az ipartönrénf revíziójáért Már az alakuló kongres­szus is, majd a II. (190L de­cember 25—27-i), III. (1904. december 25—26-i) és az 1906. október 4—6 között megrendezett rendkívüli kongresszus követelte a kor­mánytól az 1884. évi ipar­törvény revízióját.-Először a maximális napi 10, majd a 8 órás munkaidő bevezeté­sét, a pinceműhelyek meg­szüntetését. a fiatalok foko­zott védelmét. Indítványoz­ták, hogy vezessék. be a munkaviszony főbb kérdé­seinek kollektív szerződés- szerű testületi szabályozását, testületileg állapodjanak meg a minimális munkabé­rekben. A II. kongresszus követelte az úgynevezett truck-rendszemek, vagyis an­nak a módszernek a megtil­tását, hogy a dolgozók bé­rük egy részét pénz helyett utalvány formájában kapták, amit csak a gyár boltjai­ban válthattak be. A III. kongresszuson az úgyneve­zett sztrájkszabályzatot is el­fogadták. amely kimondta, hogy a sztrájkjog gyakorlá­sának a megfelelő szervez­kedés az előfeltétele. ,A IV. kongresszuson (1906. január 5—7.) több felszólaló rámutatott, hogy fel kell lépni az olyan törekvések ellen, amelyek a szakszerve­zet és a párt (szociáldemok­rata párt) elkülönítését szor­galmazzák. Határozatban kö­vetelték továbbá az egyesü­lési és gyülekezési jogot, in­dítványt fogadtak el az al­koholellenes küzdelemről. Harc a munkanélküliség ellen Az V. kongresszus (1911. augusztus 13—15.) fő té­mája a munkanélküliség volt. amely a kongresszus megállapításai szerint csak a magántulajdon alapján álló társadalmi rend megdöntésé­vel szüntethető meg. Rámu­tattak, hogy addig is har­colni kell a munkanélküli­ség és annak következmé­nyei éllen. mindenekelőtt a munkaközvetítés rendezésé­vel és a munkanélküliek in­tézményes támogatásával. A következő időszakban a munkanélküliség olyan nagy méreteket öltött, hogy 1913. december 14-re rendkívüli kongresszust hívtak össze. Felszólítottak az államot, hogy a hadiköltségek növe­lése helyett közmunkákat biztosítson a dolgozóknak. Az újabb kongresszus 1914- ben lett volna időszerű, azt azonban a világháború kjtö­rese miatt elhalasztottak. A VI. kongresszusra 1917. au­gusztus 19—20-án került sor. Sokan bírálták a Szakszer­vezeti. Tanácsot, hogy • nem foglalkozik eléggé a hadi­üzemekbe vezényelt .szak­munkások problémáival. A háború közeli befejezésével számolva felhívták a figyel­met a leszerelő katonák fog­lalkoztatásának megszerve­zésére, a rokkantak megélhe­tésének biztosítására. 1918. május 25—26-ra is­mét rendkívüli' kongresszust hívtak össze, ahol indítvá­nyozták: a békekonferenciá­kon a munkásság képviselői is vegyenek részt, hogy a békeszerződésben legalább minimálisan biztosítsák a munkások védelmét és joga­it. Javasolták, hogy a ma­gyar országgyűlés iktassa törvénybe a dolgozók egye­sülési és gyülekezési jogát. A fasizmus évei A Tanácsköztársaság meg­döntése a szakszervezetek számára is nagy megrázkód­tatásokkal járt. Több szíak- szervezetet feloszlattak, a megmaradottak működését pedig erősen korlátozták a rendőri és közigazgatási szervek. A munkásosztály azonban nem hagyta eltipor­ni magát. Ezt mutatja az 1920. október 24-i országos értekezlet és az 1921. de­cember 4-1 rendkívüli kong­resszus is. Ha nagy eredmé­nyeket nem is értek el, de életjeit adott magáról az áju­lásból magára ébredő moz­galom. Az 1920-as értekez­let megállapította: Magyar- ország munkássága soha olyan nyomorban nem volt, mint akkor. Követelték, hogy a kormány gondoskod­jék megfelelő munkaalkal­makról. akadályozza meg, hogy a gyárak, nyersanyag- hiányra hivatkozva, szüne­teltessék munkájukat Kö­vetelték a politikai okokból bebörtönzöttek számára az amnesztiát továbbá a cen­zúra eltörlését Az 1921. évi rendkívüli kongresszuséin köszönetét mondtak a világ szervezett munkásságának, a szakmák nemzetközi titkárságának, a Nemzetközi Szakszervezeti Szövetségnek a proletárszo­lidaritásért, amellyel a ma­gyar munkások és alkalma­zottak küzdelmét támogat­ják a súlyos megpróbáltatá­sok idején. A VII. kongresz- szus (1923. március 25—27.) utasította a vezetőséget, hogy lépjen sürgősen érintkezés­be a kormánnyal a szervez­kedési szabadság haladékta­lan helyreállításáért. Iktas­sák törvénybe az életviszo­nyoknak megfelelő létmini­mumot, s a megfelelő bérek szavatolására hozzanak lét­re béregyeztető bizottságo­kat A VIII. kongresszus (1926. március 28—29.) ismételten a szociálpolitikai követelé­sek egész sorát fogadta el és küzdött az egyesülési sza­badság biztosításáért.) A IX. kongresszuson (1930. március 23—25.) az ipari és mezőgazdasági válság követ­keztében növekvő munka- nélküliséggel és nyomorral foglalkoztak. Bírálták a szakszervezetek vehetőit, mert keveset tettek a dol­gozók szociális helyzetének javításáért, s az intézkedé­seket a .kormánytól várta a vezetőség. A kongresszuson elhangzott, hogy a „bolse­vista propaganda” elleni vé­dekezésre a szaktanács egyes vezetői nagyobb energiát for­dították, mint a dolgozók jogos követeléseinek érvé­nyesítésére. Az egyesülési és gyülekezési joggal kapcso­latos korábbi határozatok eredménytelenségére utal, hogy e tárgyban ismét az 1926. évi kongresszus hatá­rozatát fogadták el. 1931. február 8-ára rend­kívüli kongresszust hívtak össze az óriási nyomor mi­att. Az iparban 150 090, a mezőgazdaságban 300 000 vo't a munkanélküli. Eré­lyes rendszabályokat köve­teltek a kormánytól a bank­tőkével am^ly ma­gas kamattal akadályozta a termelés megindítását. A közmunkák sürgős megkez­désére is felhívták a kor­mányt. Ezenkívül törvényes intézkedéseket kertek a Ki­lakoltatások ellen.' Követel­ték a föidbirtokreformot, to­vábbá az ország átfogó gaz­dasági tervének kidolgozó sál. A német fasizmus hata- lornra jutása után. a ma­gyarországi jobboldali erők aktivizálódása idején ült össze az 1935. szeptember 8 —9-i rendkívüli kongresz- szus. Az 1935. áprilisi vá­lasztásokon győzött a gom­bosi, totális fasiszta jellegű irányzat, amely az úgyneve­zett munkáskamarák és a Nemzeti Munkaközpont lét­rehozásával fel akarta szá­molni a szocialista szakszer­vezeti mozgalmat. A kong­resszus tiltakozott a kény­szerszervezettség ellen és követelte, hogy törvényhozás útján biztosítsák a szabad egyesülési és gyülekezési jo­got Az 1937. szeptember 26-1 rendkívüli kongresszuson megállapították, hogy sike­rült megvédeni a szakszer­vezetéket a gömbös?-fék? korporációs törekvésekkel szemben. Továbbra is köve­telték a teljes egyesülési és szervezkedési szabadságot A feszült háborús légkör­ben, 1939. augusztus 16-án országos értekezletet tartot­tak a szakszervezetek a fa­sizmus elleni tiltakozás je­gyében. A belügyminiszter a szakszervezetek ellen meg­alapozatlan vádakkal vizs­gálatot rendelt eL Ismét erő­södtek az úgynevezett mun­káskamarák létrehozását sür­gető kísérletek, amelyeket azonban — mint fasiszta szervezeteket — a szervezett munkásság továbbra is eluta­sított. s azokat más mun­kásrétegek sem támogattak. A második világháború Idején, az 1942. március 19-i rendkívüli kongresszus meg­állapította. hogy nyersanyag­hiány és termelési korláto­zások miatt egész sor ipar­ágban munkanélküliség ta­pasztalható. A béreket rög­zítették, ugyanakkor az árak állandóan emelkedtek. 1941 —42-ben a kommunisták a baloldali munkásokkal együtt bérmozgalmakat szerveztek, ezt szervezett és nem szer­vezett dolgozók egyaránt nagy rokanszenwel támo­gatták. Mintegy két héttel a kongresszus után — egy, jó­val a háború előtt kidolg>- aoti terv alapján — zöm­mel szakszervezeti funkcio­náriusokból összeállították a hírhedt 401-es és 402-es kü­lönleges munkásszázadot és ezeket kivitték a frontra, azzal a nem is titkolt szán­dékkal. hogy megsemmisít­sék őket. Az első szabad közgyűlés A felszabadulás után a magyar szakszervezetek első szabad közgyűlését 1945. de­cember 2-án tartották. A fel- szabadulás óta elért nagy jelentőségű eredményeket tekintették át: a teljes szer­vezkedési szabadságot, kollektív szerződések rend­szerét, a szakszervezeti mun­kaközvetítést, a társadalom- biztosítás' teljes önkormány­zatát és a szakszervezetek felügyelete alá helyezését, a női és a férfi munka egyen­jogúsítását. a tanoncok 28 napos fizetéses szabadságát. Összegezték a követeléseket is: a mozgó bérskála beve­zetését, az üzemi ellátás rendszerének gyors kiépíté­sét. a vásárlóképes pénz meg­teremtését, új adórendszer bevezetését, az állami kiadá­sok csökkentését, a szén- és bauxitbányák, a villamos- erő-telepek, mezőgazdasági gépgyárak, az ezernél több munkást foglalkoztató üze­mek, a bankok államosítá­sát, a malmok községesíté- sét, a munkaközvetítés ki- terjesztését az értelmiségi­ekre. a rokkant- és öregségi járadékot, a táppénzsegélyek rendezését, a művelődés fo- kog&gra népfőiskola és mű­szaki akadérma fetaffi’tíásAt, a teljes szakszervezeti a kotmany haladéktalan .él-étbe léptetését. .. -j A szocializmus gazdasági alapjainak megteremtéséért A XVII. kongresszus (1943, október 17—30.) határozatá­ban kiemeli: a szakszerve­zetek fontos gazdasagpoüü - kai és politikai feladata elő­segíteni a szocializmus gaz­dasági alapjainak megterem­tését. a termelés felé tore,. • tani a szakszervezeteket, a munkásosztály érdekeit 'vé­deni összhangban az állam' érdekkel, továbbá harcolni a reakció minden válfaja el­len. Fontos feladat a mun­kásosztályt a nemzetköz: proletár szolidaritás szel le­mében nevelni, megszilárdí­tani »a szakszervezeti világ- mozgalom egységét. A XVIII. kongresszus (1953. február 27—március 1.) ha­tározatában, utal arra. hogy a szakszervezetek irányítsák a tömegek termelési aktivi­tását, kiküszöbölve a mun- kaverseny bürokratikus ki­növéseit. A szakszervezetek fordítsanak nagyobb gondot a termelésbe bekerülő új dolgozók nevelésére, töre­kedjenek az ártalmas ká­derhullámzás megszűntetésé­re, fejlesszék tovább — a szocialista ipar tagozódásá­hoz igazodva — az iparági szervezkedés rendszerét A XIX. kongresszuson (1958. február 28—jnasöos 2.) napirendre került a szak- szervezetek szocialista jelle­gének erősítése, tömegkap­csolatainak javítása, a funk­ciók gyakorlásában az egyol­dalúság megszüntetése. Alap­vető feladatként felölték meg az üzemi demokrácia fejlesztését a műszaki fej­lesztéssel és a minőség javí­tásával a termelékenység ne­velését, az anyagi ösztönzés helyes alkalmazását A kongresszus felhívta a szak- szervezeteket h ogy a dol­gozók élet- és m mkakörül- ményeinék javítására dol­gozzanak ki részletes ter­vet Pokozzák a politikai, ideológiai tevékenységet a burzsoá nézetek, a revizio- nizmus, a sovinizmus*és a dogmatizmus elleni harcban. Járuljanak hozzá az értelmi­ség nagyobb társadalmi meg­becsüléséhez. A XX kongresszus (1963. május 9—12.) a legfonto­sabb feladatok között emlí­ti a dolgozók mozgósítását a kiemelt iparágak és a mező- gazdasági termelés fellendí­tésére. az anyagi ösztönzés további fejlesztését, az üze­mi demokrácia szélesítését. A kongresszus a szocialista munkaverseny szervezésének alapjául a rendszeres ne- velő-felvilágosító munkát, az egyéni kezdeményezést tet­te. Itt már szorgalmazták, az egységes társadalombiztosí­tási rendszer megteremtését is. ■ A szakszervezetek a fejlett szocialista társadalom építéséért A 1XXI. * kongresszus (1967. május 3—6.) már abban az időszakban ült össze, ami­kor a szocializmus alapjai­nak lerakása befejeződött. A szakszervezeti feladatok kö­zül kiemelte a kongresszusa dolgozók élet- és munkakö­rülményeinek javítását. A XXII. kongresszus (1971. május 4—8.) alapgondolata, fő célja az volt, hogy to­vább erősödjék a szakszer­vezetek szocialista jellege, munkájuk hatékonysága, hogy mind jobban megfelel­jenek a társadalom és a szakszervezeti tagság növek­vő igényének. Az itt hozott határozatok eredményeit összegezi majd a magyar szakszervezetek 1975. de­cember 8-án összeülő XXIII. kongresszusa. Itt egyben azt: is elemzik majd, hogy me­lyek a szakszervezetek ‘ fő feladatai a fejlett szocialista társadalom építésének idő­szakában. . „ j*.

Next

/
Thumbnails
Contents