Népújság, 1975. december (26. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-07 / 287. szám

^•äSä*: Vita SsraS&srss romok felett asoAem helikopter TOrkmftiiában 16.00: Männdli majd magoldja... MS5SK'—svájci ^-ílimsorozat. Wolf Dietrich rendezte a most induló, fordulatokban bővelkedő tv-filmsorozatot, amely némikép­pen krimiparódia is. A címsze­replő Märmdli (Ruedí Walter játsza) magánnyomozó iroda egyetlen alicalm azott ja. Nem is a nagy apparátus, hanem Männdli gyors kombinációs készsége és a bonyodalmak kibogozásában nagyszerű segítőtársa, Rosa si­kerük titka. Tobler úr magán­nyomozó irodájából csak a ked­Í ves öregurai, az egyáltalán nem tipikus detektívet ismerjük meg. A Loch Nes-í szörny és társas Lehet-e tanulsága annak, ami nincs? A MÉLYBŐL ismét fel­bukkant Nessie, a szörny. Felbukkant és elfoglalta he­lyét a hazai újságok címolda­lainak előkelő helyén. Nessie izgalomban tartja az olvasó­kat ugyanúgy, mint a Ber- muda-háromszög rejtélye, az a térség, ahol hajók, repülő­gépek, tengerészek és pilóták tűntek el. Kísérőjelenségként előléptek még az UFO-k. az­az a nem azonosítható repülő tárgyak, köznyelven repülő csészealjak. Több dolog Is összekapcsol­ja ezeket a rendkívüli jelen­ségeket: az első az emberi kíváncsiság, amely a legérzé­kenyebb műszernél is hama­rabb jelzi a szenzációszagot; a második az emberi hiszé­kenység, amely minden fan­tasztikus agyszüleményhez képes kitalálni logikus indo­kokat, amiért el lehet hin­ni ezeket; a harmadik a logi­ka rutinjának rabsága, amellyel magyarázatot igyek­szünk keresni az eddig isme­retlen, új jelenségekre, kizá­rólag a megszokott sémákkal. A logikának ugyanis nem­csak* csodálatos szárnyalása lehetséges, hanem rabsága is. Szent-Györgyi Albert mond­ta el a Magyar Televíziónak adott interjújában — kiemel­kedően gazdag tudományos életúttal, mélységes emberi bölcsességgel a háta mögött —, hogy ő bizony akkor kez­dett bízni abban, hogy helyes úton jár egy-egy kutatásban, amikor a tudományos világ teljes hitetlenségét fejezte ki új elképzelésével kapcsolat­ban. repülő tárgyát jelentett az irányitóközpontnak, amely 130 ezer mérföldön keresztül követte az Apollo 12-őt. Azt viszont nemigen engedhetjük meg magunknak, hogy a té­nyeket akkor ismerjük el, amikor a mi állításainkat tá­masztják alá, de akkor nem, amikor ellentmondanak el­képzeléseinknek. A közelmúltban jelentették be, hogy december 9-ére Edínburgh-ba összehívtak egy kongresszust, amely kizáró­lag a Loch Ness-i szörny lé­tezésével, vagy nem létezésé­vel foglalkozik. A bostoni Alkalmazott Tudományok Akadémiájának állítólag szenzációs fényképek vannak a birtokában, amelyek bizo­nyítják Nessie létét. A fo­tókat több angol tudós lát­ta — a nagyközönség közül még senki — Alan Charig és Sir Peter Scott, akik állítják, hogy egy hetvenmillió éves fajtáról van szó, amelynek kései utódai élnek a zord skó­ciai tóban. A NESSIE .LÉTÉT meg­kérdőjelezők tábora rögtön kijelentette: elképzelhetetlen, lehetetlen, kizárt, hogy a mai tudomány eszközeivel, radar­ral, búvárhajóval felszerelt tudósok már eddig ne buk­kantak volna rá Nessi-re és a legújabb verzió szerint, öt- vntagú családjára. Nos, elképzelhető, sőt való­színű, hogy a szörny tény­leg nem létezik, mert a tu­domány mai állása már ré­gen lehetővé tette volna fel­derítését, ha valóban létez­ne. tak az emberiség történeté­ben, akiknek volt merszük és megfelelő tudásuk, hogy ha kellett, felrúgják a logika ru­tinjának korlátáit. Volt ele­gendő bölcsességük ahhoz, hogy kalandba bocsátkozza­nak. A megismerés, az új és új mikro- és makrovilágok feltárása, az ismeretlen megfejtése a legnagyszerűbb kaland. Csak nehogy azt gon­doljuk, hogy nekünk, a mai tudás birtokosainak már nincs szükségünk kalandokra, nehogy azt gondoljuk, hogy azon az ismereti mezsgyén túl, amit eddig bejártunk nem létezhetnek más mezők. A miv tudományunkban éppen az a legnagyszerűbb, hogy ké­pes mindig önmagát megújít­va. új vizekre evezni. Ez a merészség adja sok esetben azokat az új felfedezéseket, amelyek sokszor elképzelhe­tetlen távlatokat nyitnak meg előttünk. Valószínű, hogy sem a Loch Ness-i szörny, sem a Bermu- da-háromszög rejtélye, sem az UFO-k nem tartoznak e csodálatos kapunyitás tábo­rába. De csak ennyit mond­junk, hogy valószínű. Azt ne mondjuk, hogy biztos, mert könnyen úgy járunk, mint az a dél-amerikai indián, aki­nek egy kutatócsoport meg­mutatta a zsiráf fényképét. AZ INDIÁN nézegette egy darabig a fotót, csóválta a fejét, majd megfellebbezhe­tetlen biztonsággal kijelen­tette: ilyen állat márpedig nincs. Szigethy András Eger képzőművészet! élete is felzárkózhat Mindig eraesaoaessei olva­som a Népújságban megjele­nő, közművelődéssel foglal­kozó cikkeket. Érdeklődésem mellett ez* munkám is meg­követeli. Az utóbbi hónapok­ban örvendetesen megszapo­rodtak a vitázó, bíráló, érté­kelő írások. Többek között ezek bátorító hatasára írom le — ha egy kioßit későn is — egy korábbi cikk kapcsán megfogalmazódó gondolatai­mat. A lap október 19-i szá­mában megjelent Igények és lehetőségek Eger képzőművé­szeti életében című cikkel kapcsolatban írok véleményt, illetve néhány kiegészítést. A tényekkel nehéz vitázni: valóban nincs kiálUtóter- mürtk, m képzőművészeti élet elmaradt a műsoros ren­dezvényektől, s vem települ­tek Egerbe ifjú képzőművé­szek. Székre rávilágítani mindenképpen hasznos, at cikk jó szándékát kétségbe vonni nem i6 lehet A vég­következtetéseket azonban pontatlan, s néha valótlan alapállásból vonta le a cikk­író. Túl a többeket érintő presztízskérdésen, a megyei lap olvasóinak helyes infor­málása is megköveteli a té­ma pontos megvilágítását. Azzal kezdem, hogy kima­radt a cikkből az országos akvarellbiennálé. Egyértel­műen megállapítható tehát, hogy van országos horderejű képzőművészeti esemény Egerben. Különösen fájó ez ügyben az, hogy nem veszik észre a létét. Pedig 1976-ban már ötödik alkalommal ren­dezzük meg! Hasonlóan ész­revétlen maradt — az újság­cikkből következtetve — az is, hogy év elején a helyi képzőművészek Miskolc után Egerben is bemutatták — nógrádi és borsodi alkotó kol­légáik társaságába^ — leg­újabb műveiket. (1975. feb­ruár, felszabadulási tárlat). A képzőművészeti világhét keretében • a megye számos településén rendeztek kiállí­tást. Ezenkívül az utóbbi 2—3 évben legalább 5—6 alkalom­mal állítottak ki kisebb-na- gyobb tematikus anyagot Egerben a helybeli képzőmű­vészek. i A fentiek ismeretében in­kább örvendetes, mint szo­morú példa a megyén túli kitekintés. Nem arról van szó, hogy a városban élő kép­zőművészek - nem szívesen rendeznek Egerben kiállítást, és a kivetettség, a „hontalan­ság” kényszeríti őket a Mű­csarnokba, Balassagyarmatra, vagy Debrecenbe, hanem egy természetes igény érvényesül: a művészek is arra töreksze­nek, bogi’ minél nagyobb körben, megismerjék alkotá­saikat. Ez így természetes. Visszatérve az akvarellbi- ennáléra: tény, hogy nem, érte el eddig a kívánt vissz­hangot. Ebben erősítette meg a korábbi véleményt a cikk­író is azzal, hogy megfeled­kezett* róla. Nem az akarat­tal, s nem is a rossz gazda nemtörődömségével van baj. Ami pedig a színvonalat il­leti, nos, a műfaj gondjaival magyarázható. Mindenekelőtt azzal, hogy kevés az akva- rellező művész. A biennálé- nak épp az az egyik felada­ta, hogy érdekeltséget te­remtsen, fóruma legyen a sok lehetőséget rejtő műfajnak. Bizonyos fejlődés már ta­pasztalható, hiszen évről évre több a pályázó, s köztük ör­vendetesen nő a fiatalok szá­ma. A pályadijakat meg­emeltük, számukat növeltük, alkotóházi beutalóval jutal­maztuk a legjobbakat. Igaz, erőfeszítésünk nem hozta meg a teljes sikert, az ered­mények mellett tudomásul kell venni azt is, hogy egy évvel a kiállítás után épp Egerben már nem tudnak róla. Vagy talán egyszerűen csak elfelejtették... Egyet kell azonban érteni a cikkíróval: túl kell lépni az ideiglenes és szükségmeg- oldásokon. Mert bármilyen jó szándék vezeti is a kiállí­tókat, rendezőket és szerve­zőket, egy országos biennálé észrevétlen marad a színház előcsarnokában, nehéz tudo­mást szerezni a kiállítás puszta tényéről, egy üzlethe­lyiségben, vagy a vármúzeum tenyérnyi 'és eléggé eldugott kamaratermében. Félreértés ne essék: a szakmai és a té­mára érzékenyen figyelő kö­zönség elmegy a megnyitók­ra, megnézi a kiállításokat, észreveszi a legkisebb hírve­rés mellett, a legeldugottabb helyen is. De a nagyközön­ség már nehezebben mozdul. Ez tény, függetlenül attól, hogy a művészet a legeldu­gottabb helyen is művészet marad. De az is igaz, hogy az esztétikai neveléshez hoz­zátartozik a környezet eszté­tikája is. Mi lehet a megoldás? A lépéshátrány ledolgozására, mint mindenhez, elsősorban pénz kell. Ebből pedig nem áll elegendő a város rendel­kezésére. Itt jegyzem meg, hogy a cikk írója — jogosan — műtermes lakásokat köve­tel. Méltatlankodva írja: „A felszabadulás óta — írd és mondd! — mindössze egyet­len ilyen lakás épült a város­ban”. Igaz! Dé hozzá kell tenni azt is, hogy közműve­lődési intézmény cs csak egy az úttörőház! Rengeteg tehal a tennivaló. Ezért, nem helyt­álló Miskölccal és Salgótau jánnal példálózni, ahol a nagy iparvállalatok mecénás szerepe sok mindent megold A kiállítohely-probléma egyébként már régen a ta­nács napirendjén szerepel Csakhogy egy megfelelő he­lyiség fel&zabaditasa magávai hozza a kilakoltatott intéz- mény, iroda, raktár elhelye­zésének problémáját is. Űj épí lésére pedig jelenleg nincs fedezet. Ennyi műem­lék épület birtokában nincs is újra szükség. A sok ötlet, a hosszú távú fejlesztési elképzelés a Rác­templom és környékének megvásárlási terve, a műter­mes lakások hosszú távú ter­vezése alapján a cikkíró is megelőlegezheti a ljizalmat: a tanács gazdája tud lenni a helyi művészeti életnek, és a képzőművészek munkájához kellő szellemi, erkölcsi, anya­gi feltételeket tud teremteni. Talán nem tettünk meg min­dent képzőművészetünkért, bizonyára lehettünk volna bőkezűbbek is. Erről konk­rétan csak az alkotók tud­nának nyilatkozni. Egy azon­ban bizonyos: nincs Egerben nélkülöző képzőművész, mindannyian lakással ren­delkeznek, nyugodt munka- körülményeik vannak, a ta­nácsok pedig rendszeresen vásárolják műveiket. Az Agria ’75 rendezvény- sorozat, amelynek fénye „rá­irányította a figyelmet a me­gyeszékhely képzőművészeti életének mostohagyerekségé- re”, komoly anyagi befekte­tés után született meg. A számtalan elismerés, bátorító szakmai vélemény arra enged következtetni, hogy jó úton járunk, a ránk bízott pénz­eszközökkel jól gazdálkod­tunk. Szeretnénk a képzőmű­vészeti életben is hasonló si­kereket elérni. Ezt követeli meg tölünk Egernek a kultu­rális életben elfoglalt helye, kisugárzó szerepe, fejlődő idegenforgalma, megyeszék­helyi rangja. A sikerek el­éréséhez sok segítséget nyújt­hat a Népújság is. A bírá­latok, észrevételek, javaslatok és elismerések közös törek­véseinek lendítöi lehetnek. A pontatlan és nem kellően megalapozott következtetések azonban gátolhatják a mun­kát, s így esetleg még az a kevés szín is ami megvan a palettán, veszthet csillogásá­ból. Juhász Csaba közművelődési felügyelő AZ EREDMÉNYEK Szent­Györgyi Albertet igazolták, s nem azokat, akik csak a meg­szokott mezsgyén belül vol­tak képesek gondolkodni, mi­vel a logika rutinja rabságba kötötte a szárnyaló fantáziát. Hogy mi \íöze mindennek Nessie-hez? Talán valami mégiscsak van. Meg kell hogy valljam, engem nem is annyira Nessie nyugtalanít, nem is annyira az UFO-k idegesítenek és nem is a Ber- muda-háromszög titokzatos — vagy egyáltalán nem ti­tokzatos — rejtélye gyötör. Engem az a módszer idegesít, ahogy egyértelmű és fölényes biztonsággal , kijelentjük, hogy mindezek kacsák és mellékesen még gúnyolódunk is egy kicsit azokon a bolon­dokon, szélhámosokon, szem­fényvesztőkön, csalókon, tu- ristatrükk-csinálókon rek­lámfogást gyártó szakembe­reken, akik mindezt kitalál­ják csupán azért, mert ez a mániájuk. Persze, hogy van­nak szélhámosok. Az UFO- felvételek többségéről kide- ■ilt. hogy a fotós feldobott . ,apot, tányért, vagy éppen a ablaküvegen oválisán el­rajzolódó sötétebb foltot fényképezett le. Ez bebizo­nyított tény. De tény az is, hogy Gordon, az Apollo 12. űrpilótája nem azonosítható űiMnmw A tudományt csak arra használjuk fel, hogy átbo- csássuk gondosan megszer­kesztett szűrőjén az új akár hajmeresztő állításokat is. Bocsássuk át, vizsgáljuk meg, töprengjünk, tépelődjúmt az új jelenségek fölött és még azt is tegyük meg, hogy pró­báljunk másképp gondolkod­ni, mint ahogy eddigi tudo­mányunk megköveteli. Mi lett volna, ha Bolyai nem gondolkodik másképp? Mi lett volna, ha állítását, amely hajmeresztő volt az euklidészi geometria alapján gondolko­dók számára — hogy egy há­romszögben két kilencven fo­kos szög létezhet — nem vé­delmezi körömszakadtáig és be nem bizonyítja, hogy való­ban létezik olyan háromszög, amelyben két kilencven fokos szög található, csak éppen ez a háromszög nem síkban, ha­nem gömbön helyezkedik el. Ettől még nem lett kisebb az euklidészi geometria, tör­vényszerűségei nem omlottak össze, csak éppen egy má­sik világ nyílt meg, amely­ben a régi törvények másfé­le módon voltak igazak. A GEOMETRIA tudomá­nya ma már elképzelhetetlen Bolyai nélkül. Mert Bolyai­nak volt mersze másképp gondolkodni. De mi lett volna, ha Gior­dano Bruno, Galilei, Pauli, Fermi, Einstein, Planck, Ciol- kovszkij nem gondolkodik másképp Sokáig folytathatnánk a „mi lett volna, ha” kérdést. *^ts •reKBsiCi omm ii % TIStunfc minden van. Éven­te kapunk 1400—1500 leve­let. Ezeket az olvasóink ír­ják, ezért valamennyit tisz­telettel fogadjuk. A névtelen leveleket már kevésbé. De izgalmasak a személyes pa­naszok is. A tematika hallat­lanul széles: házassági ügyek, vagyonjogi ügyek, gyerektar­tás, kártérítés, élelmiszer­romlás, üzemi baleset, közle­kedési baleset, névváltozás, becsületsértés, mószerolás, ve­rekedés és szeretkezés, jós­lás, szellemidézés, csepürá- gás, lányszöktetés, kutyalo pás. a- ivgkedveseb­*• rí •öS. Chap»*#®*; fcaaHSM* SK Irtanak be a szerkesztőségbe: — Kérünk egy újságírót ar Köztársaság téraa» _ Minek? — Egy vasutas efveffle 5» labdánkat, mert állítólag nagy zajt csaptunk az abla­ka alatt. *. A fürdőköpenyes vasutas kialvatlan szemekkel ül a he­verő szélén, amikor meglá­togatom. — Éjszakás vagyok, nap­pal kéne aludnom, de ezek­től a kölyköktől nem lehet. — A gyerekek sem fociz­hatnak éjszakai műszakban — jegyzem meg neki. Visszaadja, a labdát, a „csa­patot'; in es J tör túlsó oldalára, ott hiva­talok sorakoznak, de a gye­rekzsivaj talán üdítően hat az unalmas, szürke munkát végző tisztviselők kedélyálla­potára. A kis Madonna-arcű haja­don külföldi (olasz) vőlegény­re tett szert. Tájékozódni kí­ván; — Hogyan lehet lebonyolí­tani az esküvőt és a kime­netelt...? Mondjuk néki. — ...És ha netán kint el­válnék, a továbbiakban mi az eljárás? — kérdi érdeklődve. Mit lehet erre felelni? Nagy az isten virágoskert­fle... Az újságírás nem nelaéz öm. Olyan könnyű, hogy nem te igaz. Isten bizony. Példá­ul fogja magát az újságíró és kimegy valamelyik termelő- egységbe. (Üzem, vállalat vagy tsz...) Ott a vezető (igazga­tó, főmérnök, vagy tsz-el- nök) elmond hét adatot, há­rom frázist és pász! — A többit' az elvtárs majd kiszínezi... 1 — Hát nem egyszerű? Máris megszületett az újság nyolc-tizenhat oldalon. Ezér^ olyan vonzó a pálya. A fize­tésről egyáltalán nem beszélve... A fizetésről sem a pályakezdő nem beszél, sem az, aki már hetven éve írja az újságot. A pénzről hallgatnak, mint a süket tót. Ismerősöm állít meg «= — Hogy lehet valaki új­ságíró? Pedig soha meg nem sér­tettem, meg nem bántot­tam. Mindazonáltal elég sok a jelentkező a Pécsi Újságíró Stúdióra, melynek első turnu­sát négy esztendővel ezelőtt szerveztük, s azóta összesen vagy háromszáz hallgató ül­te végig az; órákat, hogy megismerkedjenek a sajtó tu­dományával, műfajelméleté­vel, gyakorlati módszerek­kel. Minden szerénytelenség nélkül: örültünk saját ötle­tünknek, mert az elmúlt é” ben már az ország több r - gyobb vidéki városában is létrejött az újságíróképzés­nek e formája. Azaz hogy... A megfogalmazás nem egé­szen pontos. Üjságírókat a MUOSZ-iskola, illetve a szer­kesztőségek képeznek. A Stúdió csupán lehető legkö­zelebb hozza a hallgatókat az újsághoz. Hiszen a zöme nem is akar ezen a pályán fogla­latoskodni. Miért hagyná oti a színpadot például az a neves, kitűnő pécsi színésznő, aki mellesleg szorgalmasa i „hallgatta” az előadásoka két esztendővel ezelőtt? Kő vetlen hasznunk is származc a stúdiókból; „felfedeztünk tizennyolc-húsz férfit & nőt. akik ma már lapoknál és a rádiónál dolgozna*. Wotyimgtd/ó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents