Népújság, 1975. december (26. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-05 / 285. szám

Mezőtúri kerámiák A Mezőtúri, Fazekasok Népművészeti Szövetkeze­tében fiatal népművészek tervei szerint 1400—1500 különböző termékféleség, lakásművészeti tárgy és használati edény készül. * (MTI fotó: Balassa Ferenc) Félévi „hajrában" másfél millió diák December 22-től: téli szünet Másfél millió diák érkezik eV nöngdesen a tanév félide­jéhez az általános és közép­iskolákban, valamint a fel­sőoktatási intézményekben. Az ország mintegy négy és fél ezer általános iskolájá­ban és 528 középiskolájá­ban a félévi „zárás” decem­ber 28-án lesz. december 22- től, hétfőtől pedig megkez­dődik a téli szünet 1051000 általános iskolás és 207 ezer WVrépifdrrfVl-á« diák számára. A téli vakáció január első vasárnapjáig tart, vagyis az első tanítási nap: január 5-e, hétfő lesz. Nem nép teleped­nek el azonban az alma ma­terek: az általános iskolák­ban a teli szünetben, is mű­ködnek a napközik, amelyek a tanév során 320 ezer gye­rek napközi foglalkoztatásá­ról gondoskodnak. A téli szünetben jut né­hány nap pihenés a peda­gógusoknak is. Ezekben a napokban készülnek majd fel a félévi osztályozó ér­tekezletre és az eredmény­hirdetésre. Mint ismeretes, valamennyi iskolátokon csak az ellenőrző könyvbe jegy­zik be az osztályzatokat. Nem osztályozzák azonban azt a 155 600 elsőst, akik fél esztendővel ezelőtt kezdték meg általános iskolai tanul­mányaikat, mint ahogy az ötödikesele sem kapnak fél­évi érdemjegyet. Az első osztályban a tanév folya­mán és a tanév végén is a tantervi követelmények alap­ján kell elbírálni a tanuló­kat, azonban a továbbhala­dás szempontjából a kör­nyezetismeret, a gyakorlati foglalkozás, az ének-zene, a testnevelés esetleges elégte­len osztályzatát figyelmen kívül kell hagyni. Nem kell osztályozni félévkor az egyes osztályokban az újonnan be­lépő tantárgyakat, vagyis: a második osztályban a nyelv­tan-helyesírást, és a rajzot, a harmadik osztályban a fo­galmazást, a hatodik osztály­ban a fizikát és a hetedik osztályban a kémiát. Nem adnak félévi érdemjegyet a szakosított tantervű osztá­lyokban a belépő idegen- nyelvi tantárgyakból Ez vo­natkozik az újonnan belépő nemzetiségi nyelvű tantár­gyakra is. Á januári feladatokhoz; tartozik még, hogy az ötödik osztályos tanulók szüleit külön tájékoztatják gyerme­keik első félévi munkájáról, a nyolcadikosok továbbtanu­lásának előkészítésére pedig az esztendő első hónapjában pályaválasztási tájékoztatást, illetve tanácsadást tartanait az idén végző 119 ezer ta­nuló, illetve szüleik számá­ra. A nyolcadik osztályosok jelentkezési, lapjait március 20-ig küldik tovább az ál­talános iskolák a középfokú oktatási intézményeknek. Papírforma szerint decem­ber 20-án kezdődik és feb­ruár 10-ig tart a vizsgaidő­szak az egyetemeken és a főiskolákon. Az idei tanév adatai sze­Verdi Rdgoüettőja «tán, kedden, Egerben újra nagy sikerrel lépett színpadra a debreceni Osokonai Színház operatársulata. Étkei Ferenc Hunyadi László című operá­jával. Az egri közönség nagy érdeklődéssel várta az előadást, már hetekkel ez­előtt elkapkodták a jegye­ket. A debreceniek nem elő­ször keresik fel színházun­kat, évék óta igen jó a kap­csolat a két intézmény kö­zött. Az első bemutatkozás, 1966 óta — Donizetti Don Pasquale című operájával — rendszeres előadók, vendé­gek a megyeszékhelyen. Arany Béla, az együttes ve­zetője elmondta, hogy egy évben 120 előadást tarta­nak, amelyből mintegy fél- százat vidéken, főleg Eger­Az oklevél borítása: bor­dó. A diploma: gyémánt. Kiállíttatott abból az alka­lomból, hogy Kovács Gab­riella 60 esztendővel ezelőtt szerezte meg a tanítód okle­velet. Csendes a ház. Megsár­gult könyvek, csipkefüggö­nyök, finoman kézimunkáit asztalkendő és önmaga hor­golta szőnyegek veszik kö­rül — a nehezen eltelő esti órák magányt könnyítő ba­rátaiként. Hetvenkilenc esz­tendős. Szemüveg nélkül betűzi a szürke levelezőla­pon érkező köszöntő soro­kat, majd szomorkásán mo­solyogva szólal meg: — Látja, így tréfál meg az idő — bök Gabi néni a sorokra —, egész életemben szemüveget hordtam, most meg öregségemre tisztul ki előttem a világ. Lehet, hogy így tisztábban is lá­tom az eltelt éveket... — tűnődik. Apja tanító volt Kassa mellett egy kis faluban. Hat gyermekének azt mondta: „Hozományt ftem hagyhatok rátok, hát adok mindőtök kezébe diplomát.” A négy lányt a kassai tanítóképzőbe íratta. De hivatásul végül is csak Gabi néni választotta ezt a pályát... Négy esz- tendőnyi kemény tanulás, aztán 1915 nyarán kezébe vette &z oklevelet. S bár nehéz volt elhelyezkedni, már októberben tanított Bárcán, egy apró faluban. — Azok az első évek fe­ben, Miskolcon. Salgótarján­ban. Repertoárjukban is­mert művek szerepelnek. Leggyakrabban Mozart, Ver­di, Puccini és Erkel operáit viszik színpadra. Közismert, hogy a Hunya­di László a monumentális operák közé tartozik. És az is igaz. hogy az egri színház színpada jóval kisebb a debreceninél, ezért a több díszletet és művészgárdát foglalkoztató nagy operák, mint például a Hunyadi László is, térben és mozgás­ban nem mindig érik el a megfelelő hatást. Kertész Gyula, az előadás Liszt-dí­lejthetetlenek voltak. Kép­zelje el, kedveském, akkor még számtankönyv, ének­könyv sem volt, mint a mai hatéveseknek. Csak a nagy ÁBC-s könyvből taníthattuk az elsősöket — kuncog. — Félve jöttek, de milyen fél­ve! Némelyiknek öklömnyi könnyek potyogtak a szemé­ből. Egy. év múlva megint sírtak. Búcsúztak. Aztán elkerült Bárcáról. Sashalmon birkózott a ta­nyai sötétséggel, végül Hat­vanban töltött kilenc évet. 30 : éves lehetett akkoriban, fiatal, sokat bíró... Ott volt a ■ legszebb az élete. Gabi néni nehézkesen föláll, a másik szobába tipeg, emlékkönyvet lapoz, megsárgult fényképe­ket mutat: A Zagyva-parti ház, ahol laktam, a vasútte- lepi iskola, a hajdani tan­testület. Sajnos, 1930-ban ismét költözködnie kellett. Újra Kassa, végül pedig a fel- szabadulás után Egerben te­lepedett meg. Ebben a vá­rosban végre, megnyugodott az élete. Elismerték a mun­káját, 1949-tői a tanítóképző gyakorló iskolájában tanít­hatott, s nagy örömére fő­leg elsősöket. — Hiába, a kicsiket sze­rettem mindig a legjobban. Náluk lehetett legjobban fi­gyelni, hogy mennyit fej­lődtek, hogy egy nap ho­gyan dolgoztam, mennyit végeztem. Hiszen egy kis el­ernyedés és máris fordítva jas rendezője azonban egy­két díszletelem. néhány éne­kes és táncos nélkülözésével kitűnően megoldotta ezt a problémát, s látványossá tet­te az előadást. Az opera parádés szerep­osztásából elsősorban Korcs- maros Pétert (V. László), Csongor Józsefet (Hunyadi László)), és a Liszt-díjas, érdemes művész Marsay Má­riát (Gara Mária) kell játé­káért kiemelni. Külön kell azonban szólni az ugyancsak Liszt-díjas Czakó Máriáról, Szilágyi Erzsébet alakítójá­ról. Szépen zengő szoprán­ja mellett színészi játéka írják az s betűt, nem megy a szótagolás... Aztán meg ők a legkisebb kedvességért is annyira hálásak. Nyolc év még, aztán 57- ben nyugdíjazták. — Furcsa volt; 42 eszten­dő a katedrán és másnap már nem nekem szólt a csengő. Egy ideig még kor­repetáltam, de aztán már azt sem. Hát azóta csak így lassacskán, nyugdíjasán. Időnként összejövünk a régi kollégákkal, felidézzük az egykori gyerekarcokat, csí­nyeket ... Félbeszakad a morédat, so­káig töpreng. — Talán mások azt mon­danák, küzdelmes, nehéz volt az életem, de én soha nem véltem annak. Mindig körülöttem voltak, megvi­gasztaltak a gyerekek. Most meg nem cserélném ed sen­kivel azt az örömet, amikor egy-egy tanítvány rám zör­geti a kaput. Megérkezik egy orvos Pestről, vagy egy tanárjelölt a főiskoláról, ré­gi diákomat ismerem föl a postásban... Beszélgetünk, s ilyenkor érzem azt, amit ez a gyémántdiploma is kifejez, hogy nemhiába dolgoztam annyi éven át. Valamit ad­tam a diákjaimnak, s így teljes volt az életem. Taní­tottam! ... Kikísér, búcsúzik — Jöj­jön máskor is ■ — mondja pókhálóráncos mosolya. Be­csukódik mögöttem az ajtó. Egyedül marad. lenyűgöző volt. Szilágyi Er­zsébet nagy áriáját a gyer­mekeiért aggódó, rémeket látó anya fájdalmával, ke­serűségével szólaltatta meg. Mint mindig, most is ki­tűnő partnere volt a művé­szeknek a Debreceni MÁV Szimfonikus Zenekar, Tar- nay György vezetésével. Az esten nagy sikert aratott még a Csokonai Színház ének- és balettkara, vala­mint a Járműjavító Vállalat Férfikórusa is. Az operaegyüttes még efc- ben az évadban bemutatja Debrecenben Borogyin Igor herceg című műVének fel­újítását. Reméljük, hogy ezt. valamint a Varázsfuvolát és a Toscát hamarosan az egri közönség is megtekintheti. (szüle) Németi Zsuzsa A Hunyadi László Egerben ANTONIN POKORNYJ Recept krampuszoknak 21.30: Siker, közöny, bukás A művész es közönsége Ezzel a különös címmel jelentkezik a Tv Zenei Klubja, amely az előadó és a közönség kapcsolatát vizs­gálja. S egyben befejezése, összefoglalója annak a soro­zatnak, amely az előadómű­vészetről szólt. Híres buká­sok, nagy sikerek elevened­nek még a zenetörténet, az előadóművészet történetéből. A műsorvezető ezúttal is Antal Imre. Neves művészek, hazai zenés színpadjaink vezetői, az Interkoncert képviselői, a rádió, a tévé zenei szerkesz­tői mondják el véleményü­ket. A nagyközönséget azok képviselik, akik a Rádióúj- ságban közzétett felhívásra beküldték e témával foglal­kozó írásos véleményüket. Q.NwmoÁ *915» december péntek Rá kellett jönnöm, hogy ae ördögöknek sem rózsás az életük. November végén ugyanis a szomszédunk, egy bizonyos Páos úr megkért, hogy az idei ajándékozásnál alakítsam a krampuszt, de úgy, hogy a gyermekei ne ismerjenek fel: a Mikulás­ban persze már rég nem hisz­nek, de az ördögtől azért mégis csak be fognak gyul­ladni — szóval, meg kell egy kicsit ijeszteni Őket. Ezt értettem, mivelhogy a Pács vásott kölykeinek messze földön nem volt párjuk gaz­emberségben, de a keservit neki, miért éppen nekem kell az ördögöt alakítani? Igyekeztem hát, hogy kibúj­jak a kérés teljesítése alól: — Nem tudom, megbirkó­zom-e vele — siránkoztam. Halvány gőzöm sincs, mit kellene tulajdonképpen csi­nálnom, Pécs úr! — Semmit, Kukrmajer úr, semmit Csak azt kell mon­dani, hogy „irgum-burgum”! Nem tudtam kimászni a dologbóL Gyenge jellem va­gyok. December ötödikén estefe­lé meglehetősen rosszked­vűen csöngettem be Pácsék- hoz. Pács nyitott ajtót fehér körszakállal és püspöksüveg­ben, Pácsné pedig hosszú fe­hér tógában, homlokán arany csillaggal egy ruháskosárban rendezgette az ajándékokat, ö volt az angyal Meg kell mondanom, hogy ami a kosz­tümök dekorativítását illeti, én se maradtam le Pácsék, mögött, semmiben sem ron­tottam az összhatást: szép szőrön bundám volt és pazar piros szarvam — a színházi kölcsönzőből szereztem. Ami­kor minden elő volt készítve, csengettünk és megkezdő­dött az ajándékozási szertar­tás. Pács ebadta kölykel a kredencnél álltak és sunyin mosolyogtak, egyedül és je­lentettem a számukra egy csöppnyi talányt, bár csak egy pillanatig, amíg nem mondtam, hogy „irgum-bur-. gum”. Alig mondtam ki, rá­ismertek a hangomra és majd megszakadtak a nevetéstől: — Ez a Kukrmajer a szom­szédbóll —kiabálták egymás után. — őrá kell minden es­te ridöngetni a partvissal, hogy halkítsa le a zenét — Irgum-burgum! — Ne így, Kukrmajer úr — utazott rám Pács is —, ne ilyen határozottan! így mindenütt nyagára ismernek! Leesett az állam. Hogy­hogy mindenütt? Vajon mi jön még ezután? Hiszen a megállapodásunk úgy szólt, hogy csak Pács gyerekeit fogjuk megajándékozni. Ezért rögtön be is fejezem a krampuszkodást, a házban még csak csinálom, de sehol másutt nem vagyok hajlandó produkálni magam. Pács úr fájdalmasan elmosolyodott és megjegyezte, hogy nagy súlyt vet a megbecsülésre, ezért soha nem menne bele, hogy megszegjem a megállapodá­sunkat. Azonkívül, mondta és sokatmondó»«, hunv ron­tott, összesen három boldog házassápot kötötten», tehát eszerint másutt is vannak gyerekeim! Most például az egyik srácom a város ellen­kező végén lakik, de taxival megyünk oda, mondta és es­deklőn függesztette rám a szemét. Az angyal gyöngéden meg­fogta a csuklómat és titkos jeleket adott, hogy ebbe ne menjek bele. Csakhogy ho­gyan nézne az ki, amikor ép­pen most újítottuk meg a szerződést! Nem akartam el­lenségemmé tenni a szomszé­dot, így hát elindultunk. Pont ez hiányzott! Alig lépett Pács a püspök­süvegben az ajtóhoz és mondta szenthez illő ájtatos hangon: „Hol az a gyerek? Jól viselkedett? Máskülön­ben nem kap mézeskalá­csot. .. ” — kitört a vihar. Az építőszekrény mellől a linó­leumról felugrott egy tízéves­forma csupa szeplő, hermaf- rodita külsejű gyerek, meg- paskolta a Mikulás combját és kertelés nélkül így szólt: — Apu, fc vén trehány, el­küldted már a novemberi tartásdijat? — Még az októberit se, aranyom — mondta dühösen egy asszonyka a takaréktüz- hely mellett. — Mézeskalács, mézeska­lács, pfúj! — morogta meg­vetően egy férfi a televízió­nál. feltehetőleg a jelenlegi férj. Az aászonyka közelebb lépett és így zaklatta a Mi­autest: ■— Fizesd ki a kéthavi gye­\ rektartást és akkor három bőrönd mézeskalácsot ve­szünk Misinek! — Nem kell mézeskalács, puskát akarok! — óbégatott Misi. A mély hangokat hirtelen az angyal lágy szopránja törte meg: — Hogyhogy nem fizettél? Hazudtál! Akkor hol az a pénz? Kitört a balhé. Visszahú­zódtam a homályos előszo­bába és inkább csak ma­gamnak mormoltam az „ir- gum-burgomot”. Hanem csakhamar megjelent az elő­szobában a Mikulás, a kör- szakálla félig letépve, és zi­hálva rimánkodott. hogy köl­csönözzek neki hétszázat. —■ Csak háromszáz van nálam — mondtam rosszkedvűen. Hát akkor' legalább azt a háromszázat, mondta és ki­tépte a kezemből. Az előszobában hirtelen valami sárga villant. Konsta­táltam. hogy a Pács második házasságából származó vöf&3 fiú meggyújtotta a farkamat Pács volt hitvesének mosta­ni férje észrevette a tüzet, egy ugrással az előszobában termett és az ajtó mögé pen­derített, mondván: nem en­gedi, hogy felgyújtsam a tu­lajdonát. És még utánam is kiabált: — Majd adok én neked „irgum-burgumot”! — Még akkor is üvöltözött, amikor én már a lépcsőn ég­tem. Az utójáték a bíróságon zajlott, ötszáz korona bírsá­got szabtak ki rám garázda­ságért, a megsemmisült ör­dögbundáért pedig a színházi kölcsönző ezerkétszázról küldött számlát. És az egész dolog betetőzéseként a felis- merhetetlenség határát sú­roltam: a homlokomon két tipli, a szememen egy akkora kék monokli, mint egy ba­zsarózsa, az orromon sebhely. Ezt a receptet abszolút in­gyen bocsátom a nyilvános­ság rendelkezésére, nekem summa summárum kétezerbe Icon'll t” £»• hből fordította; Zahemszky Lájgjé ! Diploma fél évs^ár^d után Tanítani, ez volt az életem rint a felsőoktatási intéz­mények nappali, esti és le­velező fakultásain együtt­véve több mint százezren adnak majd számot félévi tudásukról. A nappali tago­zatokon a létszám megha­ladja a 64 ezret, az estin csaknem 7 ezren, a levelező fakultásokon pedig mintegy 33 ezren tanulnak. Az első évfolyamokon — minden ta­gozatot számításba véve — több mint 35 ezer ,gólya” szereped először vizsgázó­ként: közöttük meghaladja a 17 ezret a nappali tagoza­ton tanulók létszáma. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents