Népújság, 1975. december (26. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-29 / 303. szám
Kis ember születik ötvenévi gyűjtés, szerkesztés, alkotó ellenőrzés után egymillió cédula adatot gyűjtött össze Szabó T. Attila erdélyi tudós — a Magyar Nemzetben Ruffy Péter méltatja —, hogy most, hetvenéves korában megjelenjen a Kriteiron kiadásban az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár című enciklopédiája. A legrégibb „adat”, erdélyi nyelvemlék 1450-ből, a legutolsó 1890-ből való. Egymillió szótári adat, fél évszázad, 1225 oldalas mű: ez az erdélyi szókincs. Illetőleg a hathét kötetre tervezett szókincsgyűjtemény első kötete. Amely feltárta és feltárja a történeti erdélyi magyar szókincs kninden ízességét,• képi gazdagságát, zengő, szép kiejtésbeli varázsát, képzeletdús fordulatait, egyszóval mindazt a tiszta szépséget, amelyet évszázadokon keresztül az megőrizni tudott és amelynek forrásából mind nagyobb nyelvi szomjúságunkat gazdagon olthatjuk. Joggal teheti fel a kérdést az olvasó, hogy mit keres a rovat hasábjain egy történeti nyelvi enciklopédia méltatása, mikor e sorok írójának nem a recenzens szerepét kell elvállalnia, hanem egy-egy televíziós program kritikai méltatását? Itt és most. Ám Sütő András erdélyi magyar1 író Kis ember születik című tévéjátéka, illetőleg a tévéjátékot ihlető novellája óhatatlanul felidézi az iménti enciklopédia lenyűgöző nyelvi gazdagságát, s mintegy igazolja is: 1890 után is, napjainkban is él, virágzik és gazdagságával ihletet ad a míves erdélyi magyar nyelv. Sütő András nem ismeretlen már az átlag magyar olvasó előtt, sőt, mint drámaíró is „feliratkozott” a mai magyar t szerzők sem nem igazán népes, és sajnos néni is mindig, illetőleg nem mindenben sikeres táborához. Sütő András az első és szélesebb körű hazai jelentkezése — gondolok itt Anyám köny- nyű álmot ígér című művére — máris teljes és sajátos ja, hogy hasonló esetben csak rövid idő kérdésé volta halál. Ezt vallják a szomszédok, ezt a sógorság, a komaság: mindenki. Csak az apa és az anya nem. Akik életre alkották a kis embert. A történetet különben a már igencsak felnőtté cseperedett egykori kis ember, maga az író meséli el, ■— ez az egyik idősík. Az apa is mondja a történetet, immáron nagyobbacska, kamaszságra forduló fiának szőve szót, az író egykori önmaga tűnik elő a gyermeki figyelő szempárból az a második idősík. És maga a történés, amit elmesélnek, s ámelynek keretében megjelennek az egykori szereplők, a hittel bízók és a hitetlenek egyaránt — ez lenne a harmadik idősík. Remek Élni, emberi módra Szilveszteri előzetes. „BUÉK 76” címmel készül a Magyar Televízió IV. stúdiójában a szilveszteri kabaré. Rendezői Bodnai Nándor. Képünk a „Nálunk törököknél” című jelenet felvételekor készült. nyelvi vértezetben adott hírt számunkra mindig varázsos népmeséi világ nagyon is józan realitásáról. Ez a tévéjáték Dömölky János remek, oratóriumot idéző, mindenféle érzelgősséget és erőltetett fenségességet száműző feszes rendezésében aligha nem lesz ott az idei esztendő televíziós játékainak legjobbjai közötti Megszületik a gyermek. És nem sír. A kis embernek sírnia kell, hogy életben maradjon, mosolyához az első harsogó síráson, a könnyeken keresztül vezet az út. Ám nem sír. Halálra van ítélve. Még orvosi látlelet ii? igazolTextilipari rekonstrukció A textilipari rekonstrukció részeként a nyolc évre tervezett felújítási munka második szakasza fejeződik be ezekben a napokban a Pamutfonóipari Vállalat miskolci gyárában. A mintegy százötvenmillió forintos felújítás a miskolci pamutfonoda valamennyi technológiai egységére kiterjed. Az 1975. elején kezdődött második szakaszban 39 lengyel gyártmányú CZ-kártológépei: szerelnek fel, amelyekből az utolsót december utolsó napjaiban helyezik üzembe a miskolci pamutfonodában. Az 1976-ban kezdődő harmadik szakasz munkálatai során további tizenöt lengyel gyártmányú CZ-kárto- lógépet, négy NDK-gyárt- mányú tisztítógépet és huszonnégy előfonógépet állítanak üzembe a miskolci gyárban. Ez a munka előreláthatólag 1978-ban ffejeződik be. A rekonstrukció befejezése után, 1978-tól a miskolci pmutfonoda évente 6200 tonna terméket állít majd elő. ajándékok portugál gyerekeknek A magyar dolgozók ajándékkal varázsolták szebbé kétezer portugál gyermek karácsony át. A játékokat a liszszaboni gyermekeknek rendezett- ünnepségen adta át Csaba Ferenc nagykövet — írja az Avante, a PKP-lapja. 20.55 ' Ebben az évben történt 1975 világpolitikai eseme nyei g? Himm , 4975, december £9«, hétfő Az év végi külpolitikái ösz- szefoglaló 1975 legfontosabb nemzetközi eseményeit - taglalja. Államfői találkozások, megbeszélések, kongresszusok, tanácskozások, fegyveres események és békekonferenciák idéződnek fel a képernyőn. Szó esik az indokínai népek győzelméről és Vietnam újjászervezéséről, az európai biztonsági értekezlet sikeréről, az őszre tervezett újabb szovjet—amerikai csúcstalálkozóról és ■ a tervek szerint ott aláírandó SALT II. egyezményről, a portugáliai fejleményekről, a közel-keleti helyzet éleződéséről, a Szu- ezi-csatoma megnyitásáról. De nemcsak egyszerűen felidézi a műsor az idei év világpolitikájának történéseit. Elemzést, értékelést kapunk —különösen mérlegelve az enyhülés, illetve az enyhülés eUra ható tendenciákat» írói és rendezői bravúr is egyben, hogy e három síkja a történésnek világos és elhatárolt, mégis egymást kiegészítő, egymásra és egymásból építkező. És mindehhez a képekben oly gazdag, a jelzőkben oly letisztult és telibetaláló, zengzetesen szép nyelv, amely nem egyszerűen eszköze a történés közlésének, hanem önálló, míves dramaturgiai létével főszereplője a játéknak. És ami talán a legörvendetesebb, hogy a remek színészi gárda — elsősorban Avar István, Szemes Mari, Horváth Sándor és Szirtes Ádám, de kivétel nélkül a *többiek is — nemcsak beszélték, de élték inkább ezt a szinte önálló életre kelt magyar nyelvet. Manapság, amikor még a televízióban is — nem beszélve a színpadokról ■— ritka, vagy legalábbis nem sok az olyan színész — igaz: a szöveg sem hozzá —, aki szépen, tisztán beszéli a nyelvet, a Kis ember születik némi túlzással az élő magyar nyelv színészi beszédének is bízvást jelentős állomása lehet. Gyurkó Géza Mennyi becsülete van az embernek, ha cigány? — Amennyit dolgozik, ahogyan él, — Pusoma Zoltán így summázza a feleletet. S életével példázza is ennek igazát. Huszonöt esztendővel ezelőtt, az akkor szerveződő mezötárkányi Szabadság Tsz egyik alapító tagja volt. így emlékszik vissza: — Azelőtt vályogot vetettem, meg napszámba jártam, ha volt munka. Akkoriban velem együtt belépett majdnem az egész cigányság a faluban. Én maradtam Is. Megbecsülnek a vezetők, nem mondhatok egy rossz szót sem. 4—5000 forintot keresek havonta, a sertéstelepen. Házat vettem. Bebútoroztuk. Felneveltem öt gyereket. Három már házas, kettő még otthon van. A legkisebb fiam 12 éves. Hogy mi lesz belőle? Kőműves. — Törzsgárdatag vagyok a tsz. ben. Nekem is kijár éppen úgy a megbecsülés, mint a többi alapító tagnak. A házamat nem kölcsönre vettem. Összespóroltuk a pénzt rá. Az elsőre valót. Mert azt megvette a szövetkezet, építkezni akartak a telken. Annak az árából vettem a másodikat a Bartók Béla utcában. A feleségem nem jár el dolgozni. Othon van. Az öt gyerek mindig adott munkát Minden évben vágunk hízók A szomszédaim mind magyarok. 'Nincs nekünk semmi ba junk egymással. Ha bemegyek a kocsmába egy pohár sörre, magyarokkal ülök egy asztalhoz. Pusoma Zoltánt befogadta a falu és az ő élete, akár gondolt vele, akár nem, hatott másokra is. A községi tanács elnöke számokat sorol, melyek nagyon sokat mondóák. Példák arra, hogy valóban van becsülete a faluban annak a cigánynak, aki dolgozik. De hogy be is illeszkedjenek a falu életébe, s hogy elfogadják őket, ahhoz sok minden kellett. A magyarokkal is megértetni, munkája utón kell nézni az embert, s nem bőrének színe szerint osztályozni. íme az adatok: Mezátárkányban 31 cigánycsalád él, 157 családtaggal, 49 felnőtt,- munkaképes férfi közül 31- nek állandó folyamatos muri. kaviszonya van. A nők közül tizennyolcán helyezkedtek el állandó munkán, 16 óvodáskorú gyermekből hat az óvodás. (Ezekben a családokban mind a két szülőnek állandó munkája van). És ami talán a legtöbbet mond a jövőre nézve; 28 általános iskolás korú gyermek közül 24 állandóan jár iskolába. Kettő iskolaéretlen még, }iét lány túlkorossága miatt fel lett mentve az iskolalátogatás alól. És hogy nem csupán elkezdik az iskolát, hanem egyre több gyerek be is fejezi, azt bizonyítja, hogy minden osztályban három-négy cigány- gyerek van, általában korának megfelelő tanulócsoportban. Üjabb adat az életviszonyokról : a régi Bankó-telepen már csak három ház van. Mind a három emberi lakásra alkalmas. 28 család bent él a faluban. Elszórtan utcánként kettő, esetleg három. Az első beköltözőket még bizalmatlanul fogadták. Az előítéleteket nem lehet egyik napról a másikra megszüntetni. De a beköltöző cigány- családok az első nehéz hónapok után beilleszkedtek a környezetbe. Meglátszik ez, alakuló szokásaikon, a ház, az udvar rendjén, az öltözködésen. A beilleszkedésben ezek az első lépések voltak. Most már ott tartanak, hogy a falu építését, szépítését szolgáló társadalmi munkából is részt kérnék. Parkosítanak, fásítanak, árkokat ásnak a vízvezetéknek. Együtt a többiekkel. Megváltozóban az életük és róluk a vélemény, munkájuk után kezdik mérni őket. Hogyan lehet ezt elérni? Pusoma Zoltán így válaszol: — Dolgozni kell. Élni ember módra, ahogy a többiek a faluban. Én szerettem és szeretek dolgozni és ezt észreveszik. Akinek nincs hiba a munkájában, azt becsülni kezdik, a vezető, a szomszédok, a falubeliek. Sz. Kovács János, a tanács elnöke , ennél többet mond:; — Nem kőnnyB ácszázadm szokásokat megváltoztatni. És nem könnyű megértetni, hogy az átlagosnál érzékenyebbek ezek az emberek. Életük nemzedékre visszamenőleg állandó védekezés volt, mert semmibe sem nézték őket. A falu öregjei még emlékeznek, volt idő, amikor kimondták: cigány a faluba a lábát se teheti be. Még aki dolgozni akart, az sem. Mind a két oldalon sokat kellett változtatni és ehhez emberséges szó, és türelem kell.' Ez a titka az egésznek. Sokszor elég egy gúnyos szó, egy rossz időben elcsattanó tréfa, s a cigányember szed: magát, kéri a munkakönyvét s tovább áll. De ha éná, hogy emberként bánnak vele, megmarad egy helyen hosszú évekig. A mi falunkban sok példa van erre, — Van még köztünk, aid nem barátja a munkának, —= mondja Pusoma Zoltán. Vagy ha dolgozni kezd, vándorol, mint a madár Ma itt, holnap ott, mert tíz forinttal többet ígértek. Én az ilyet nem értem meg. Azt magyarázom a fiamnak is, ott keli maradni egy helyen, hogy megismerjék az emberi. — Csak az első lépéseknél tartunk, — mondja a tanács elnöke. — Sok mindenre szükség van még. Sok mindenre meg kell tanítani őket. Okosan gazdálkodni, beosztani. Mert előfordul, hogy elsején hat-nyolcezer forint jön egyik-másik házhoz. Akkor öt tyúk fő a fazékban. A hónap végén meg gond a kényér is. De ehhez az állandó biztonságérzet is kell. Es ezt csak közösen adhatjuk meg. Csepregí Kálmán új házat épített. Éppen olyat, mint mások. Most vettek bele 6000 forintért konyhabútort Nagy Herman nemrég adta férjhez a lányát egy magyar fiúhoz. Egy falu becsülni kezdi az ott lakó cigányokat, s azok igyekeznek beleszokni a falu életébe, szokásaiba. Mert két oldalú dolog ám a cigánykérdés, és mindkét részről ugyancsak sok a tennivalói Deák Rózsi (Befejező rész) De ezt te úgyse értheted. Arra felelj meg: mért kell szeretni a fákat? Meg általában a növényeket?” — „Csak. Mert hasznosak. Meg szépek.” — „Milyen buta vagy te, Sanyi. Sokat kell még tanulnod. Tudod-e, hogy a fa lombkoronája állandóan párolog, ettől több a pára a levegőben, s ezért olyan hús a fa alatt heverni? És amit semmiféle könyvben nem találsz meg, azt a titkot most elmondom neked”. — Leült a fiú mellé. — „Minden növény élőlény: születik, felnő, meghal. Ugyanúgy kell velük bánni, mint az emberrel. Szeretőn és megértőn Itt dolgozom ebben a parkban több mint tíz éve. Már akkor öreg voltam, mikor idekerültem. Itt lassan minden fát, minden bokrot, cserjét, virágtőt ismerek. Újságot ritkán olvasok, rádióm, tévém nincs, nem nagyon «4 vám m világban Én így tudatlanul is teszem a dolgomat: gondozom, rendben tartom ezt a parkot. Nemcsak ha jó idő van. Akkor .4a .%» aaél && Ä» eső esik, ha havazik. A gyerekek szétrugdossák az avarkupacokat, amelyet ösz- szekotortam. Másnap újra £jsszeg*r«l>iyésem, mert m * dolgom. Vihar, zivatar, fagy nem akadályozhat meg abban, hogy ne végezzem el azt, amit ránibiztak. Egészen az utolsó percig. Mindig igyekszem rendbe hozni, amit mások elrontanak. Holnap reggel szépen körülnyírom az ezüstfenyőket, amelyeket ti gonoszul megcsonkítottatok, hogy ne lássék kártevésetek. Űj koronájuk már nem nő, de életben maradnak, s ez a fontos. Máskor vigyázz, mii csinálsz. Nem okozol-e kárt, nem okozol-e bánatot Embernek, vagy fának. Egyre- megy. Ezt mondd meg a pajtásaidnak is”„ A fiú' kikukucskál a bódé lésein: koromsötét van már kint. Fél, hogy nagyon kikap otthon. —■ „Elmehetek?” — „Most már igen”. —■ Sanyi óvatosan kinyitja a bódé ajtaját, s már suranna ki, mikor az öreg utánaszól: — „Vidd el ezt a kis ezüstfenyőt. Ha már letörted. Hogy legyen egy szép karácsonya nagyanyádnak. Biztosan nem érdekel, de neked megmondom: nekem is ez az utolsó karácsonyom. Én azonban nem a parkból csentem el a karácsonyfámat”. A kisfiú kezébe nyomja az ezüstfenyőt, s mikor a gyerek csikódobogása már elhalkul, meggyújtja a spiritusz- főzőt, hogy megmelegítse a vacsorát. Szuszi a fenekére ül, & érdeklődéssel figyeli) mit Éeea-vissx a gazdája, _u x \
