Népújság, 1975. december (26. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-25 / 302. szám

Nem az angyalok... Felépüli FELTÁRULNAK a család »pró, kedves titkai: ki mivel lepi meg szeretteit. Jó szo­kás-e vagy sem, hogy ná­lunk a karácsony ilyen nagy mértékben apasztja a pénztárcát és veszi igénybe a családi költségvetést — ez alkalommal ne törjük rajta a tejünket. Szokásainkat — ha nem kell — amúgy se szívesen változtatjuk meg. Még ha elő-elő is fordul né­hány háztartásban egy kis túlköltekezés, az egyensúly bizonyára helyreáll, amint túljutunk a karácsony-újév dúsabb terítékű asztalain. Nyugodt szívvel örülhetünk neki, hogy ezúttal is meg­adtuk a módját az ünnepek­nek, s végül is kinél a ház­tartás, kinél a ruhatár, vagy gépesítés-felszerelés gyara­podott. A kereskedelem majd még ezután összegezi, hogy mit költöttünk, mit vásárol­tunk. de amennyire most fel­becsülhető, a forgalom sem­mivel sem maradt el az el­múlt évitől. A találgatások­kal ellentétben — a cukor kivételével —• változatlan árakon lehetett beszerezni mindent, amit meg akar­tunk vásárolni, s néhány krónikusnak mondható hi­ánycikktől eltekintve, a vá­laszték miatt se panaszkod­hatunk. Sőt, aki nézte a ki­rakatokat, áruházakat, be­vásárlóközpontokat — s ki ne nézte volna? — több mint elegendőnek találta az áru­cikkek sokaságát. Az időbeli egybeesés foly­tán decemberben tudtuk meg azt is, hogy mi került az ország karácsonyfája alá, vagyis hogyan teljesítettük negyedik ötéves tervünket. A Központi Bizottság no­vemberi ülése, majd ezt kö­vetően a kormány beszámo­lója egyértelműen megerő­sítette, hogy az előirányza­tok többsége a korábbinál nagyobb tervszerűséggel va­lósult meg, a fejlődés irá­nya megfelelt a terv célki­tűzéseinek, a gazdasági nö­vekedés mértéke pedig meg­haladta a tervezettet. A nemzeti jövedelem például 30—32 százalék helyett 35 százalékkal gyarapodott, s '.csaknem teljes egészében a munka termelékenységéből származott. A fő mutatószá­mok alakulását áttekintve azt mondhatjuk: kiemelke­dően sikerült az öt évvel ez­előtt törvénybe iktatott ne­gyorlrV nónnonrlncódj tÄI*V. PONTOSABBAN: kiemel­kedően sikerü't volna min­den. sm!t reálisan elterv'" tünk. ha ennek az öt évnek a foivamá" szinte föld-s szarni ésszerűen nem változ­nak meg körülöttünk a vi­lággazdaság igen fotüns té­nyezői. Hatásai ismertek: a tőkés valuták nagyarányú inflációja, az alapvető nyers­anyag ára, — mindenekelőtt az olajár — többszörös meg­növekedése, a tőkés beruhá­zási piac visszaesése és a tő­kés kereskedelmi . partnerek által alkalmazott durva, hátrányos megkülönbözteté­sek a legelőrelátóbb és leg­reálisabbnak látszó számítá­sokat is megváltoztatták. Kö­vetkezménye az lett, hogy a megtermelt nemzeti jövede­lem nem jelentéktelen részét a külkereskedelemben tá­madt veszteségek pótlására kellett és kell fordítani. Az említett világgazdasági folya­matok _ visszahatásai még a legerősebb tőkés országok esetében is csak egy heves lökéshez hasonlíthatók. S az autós hasonlatnál maradva — hála népgazdaságunk szo­cialista struktúrájának, terv­szerűségének, a KGST haté­kony működésének —, iri­gyelt biztonsági berendezés­hez hasonlóan működött. Amennyire lehetséges volt. le tudta fékezni a nem kívánt hatásokat és következménye­ket. Hazánkban nincs se inf­láció. se munkanélküliség, se pangás a gazdasági növeke­désben. A karácsonyt meg­előző hetek mindennapi kéne mutatta a legjobban, hogy ezek nem csupán szavak: a bizakodás és dinamizmus alapvető jelei minden síkon fellelhetők. Ugyanakkor a mai helyzet­nek van egy másik, letagad­hatatlan eleme: most megy át a legszélesebb köztudatba az, hogy milyen feltételei és lehetőségei vannak gazdasági' stabilitásunk megőrzésének, a keletkezett érzékeny veszte­ségek ellensúlyozásának. Az a védettség ugyanis, amelyet a szocialista tervgazdálkodás, a szocialista állam és a KGST-együttműködés bizto­sított, s amely ütközőként fogta fel a különben elkerül­hetetlenül ható megrázkód­tatást, megnehezítette a hely­zet igazi érzékelését a min­dennapi életben. Ez a biztonsági berendezés 'ezután is működik, de nem áll érdekünkben, hogy mű­ködése továbbra is nagyobb „érzéki csalódásokat” • okoz­zon a gazdasági életben. Kö­vetkező ötéves tervünk ada­tait, az új gazdasági szabá­lyozókat, a már ismertetett rendszabályokat figyelembe véve, a nem szakembernek is látnia kell, hogy ami kö­vetkezik, az a keményebb j munka, a nagyobb tervszerű­ség, a szigorúbb takarékos­ság és valamennyi anyagi, és szellemi tartalék hatéko­nyabb feltárásának időszaka 'esz. Csal« ez az út járható, ''e1átható időn belül más le hötösig nincs arra, hogy népgazdaságunk kiegyensú­lyozottan fejlődjön, s ter­vünket. reményeinket a ki­vetkező öt év folyamán is valóra tudjuk váltani. MAS SZAVAKKAL szól­va, kisebb lesz a lehetőség arra, hogy bárki is „szélvé­dett” helyre húzódva figyel­je mindanyájunk erőfeszíté­sét. Ez fog kifejeződni a vál­lalatok nyereségkitermelési feltételeiben, a reáljövedel­mek növekedésében, a fo­gyasztás és az import bővíté- v sében, a beruházások elosztá­sában, a munka és a teljesít­mények elbirálásában, az egyénekkel és kollektívákkal szemben támasztott követel­ményekben. Olyan átgondolt és összehangolt rendszabá­lyokról és munkamódszerek­ről van tehát szó, ame­lyek megfelelnek a helyzet­nek, amelyek megadják a lendületet társadalmunknak, egész népgazdaságunknak, hogy túlhaladjon a nehézsé­geken, s ne kényszerüljön a beruházás vagy a fogyasztás nem kívánatos arányú csök­kenésére.. Mindezekből kiindulva a közelgő új év se csupán egy­szerű naptárváltozást és az idő haladását jelzi, hanem erőink összeszedését, a fő cé­lokra való összpontosítását az igényesebb és fegyelme­zettebb munka évének elkez­dését. A kitűzött célok el­érésében természetesen, segít­hetnek bennünket rajtunk kívül álló tényezők is, mint a jó termés, kedvező export­árváltozások, új piacok fel­tárása, a nemzetközi enyhü­lés hatásai és más pozitív elemek. Segít bennünket óriási piacával, nyersanyag­szállításaival, hosszú lejáratú szerződéseivel a Szovjetunió és a KGST-kooperációk. A kedvező változások kulcsa azonban nem az angyalok tu­lajdona, hanem a mi kezünk­ben van. A következő perió­dusban azok a feltételek vál­nak döntővé, amelyeket ma­gunk alakítunk ki macink­nak a gazdaságszerkezet ész­szerű, rugalmas módosításá­val, a felelősség-, a döntés- és irányítási rendszer meg­javításával, a munkafegye­lem lényeges megszilár­dításával, a * gazdaságta­lan termelés felszámolásával és a piackéDes termékek szá­mának bővítésével. A KARÁCSONY, sajnos, ma sok országban bizonyta­lan fényeket mutat a világ­ban. . Milliós nagyságrendű munkanélküliség, kilátásta- lanság, szorongás, nyugtalan­ság tapasztalható a tőkésvi­lág sok országában. Ilyen ha­tásokkal nekünk nem kell ‘ számolnunk. Bizakodásunk­nak van,alapja, hiszen látjuk, hogy fejlődésünk tovább ha­lad. társadalmunk tovább épül és gazdagodik, terveink, ezután is valóra válnak. Rózsa László Vadász Károly, az Orszá­gos Takarékpénz. ár — im­már több éve — nyugdíjas megyei igazgatója mostaná­ban egy kicsit türelmetlen. Betegsége néhány hete az ágyhoz, a lakáshoz köti, a „külvilággal” csupán tele­fonon tarthatja a kapcsola­tot. Mérgesen legyint. — Soha semmi bajom nem volt. Aztán egy rossz mozdulat, s előjött az isiász. Nem is képzeled, milyen ne­héz heteken át ágyban fe­küdni. Aki ismeri, el tudja kép­zelni. mit jelent neki a be­tegség. Hiszen életeleme a mozgás, az ügyintézés. Igaz. volt is alkalma és ideje megszokni, hiszen nem ke­vesebb, mint 44 évig dolgo­zott. — S nem is akármiképpen — mondja. A több mint négy évtizedet egy munka­helyen és egy szakmában töltöttem. 1925-ben kezdtem el dolgozni a balassagyarma­ti banknál, amely a felsza­badulás után OTP-fiók lett. 1950-ben pedig Egerbe kerül­tem, a takarékpénztár me­gyei igazgatójának. Szóval csupán a cégtábla változott, a munkahelyem nem. És a bankszakmához is mindig 1 hű maradtam. Mosolyogva meséli. Tavaly októberben történt Gyöngyös és Mátrafüred között. Az ÉMÁSZ gyöngyö­si üzemigazgatóságának egyik hálózatszerelő brigádja ezen a szakaszon új vezeté­ket épített. Néhány an az osz­lopokon ültek, a többiek a csigasorokra erősített köte­lekkel lentről feszítették a huzalt. Racskó István betaní­tott munkás éppen egy má­sik oszlopsortól érkezett hozzájuk. Odaszóltak neki: — Gyere már ide Pista, se­gítsd megrántani az utolsó öt centit! Odament hozzájuk, meg­húzta a kötél végét. Ekkor történt a baj. Fent az oszlo­pon hirtelen elszakadt a fe­szítőkötél, s a csiga tizenöt méter magasból a lent dol­gozókra zuhant. Racskó Ist­ván nem kelt föl többé a földről. Huszonnégy éves volt. ★ — Kié volt az ötlet, hogy felépítik a házat? — Hát, a brigádé, mind­annyiunké. Fiatal gyerek volt, szorgalmas. Négy gye­reke várta otthon Jászdó- zsán. Itt dolgozott már hato­dik éve, megszerettük. Elha­tároztuk, segítünk a családján. Rajta, szegényen, már úgy­sem tudtunk segíteni — vá­laszol Fodor István,,az Ápri­lis 4. szocialista brigád ve­zetője. Racskó István szűk kis la­kásban élt családjával és a nagyszülőkkel. Régóta mon­dogatta már a munkatársai­nak: belefog ő egy ház épí­tésébe, kényelmesen, nyugod­tan akar élni nagy családjá­val. Ügy is olyan sokat van úton, mindig a környéket járja, jólesne hazatérni egy szép', kényelmes otthonba. Már kinézte a házhelyet is. '— Sokan dolgoznak itt a gyöngyösi igazgatóságnál ab­ból a faluból — mondja Fo­dor István. — A lakóhelyü­kért sokat tesznek ezek az emberek, így aztán ott is megértéssel fogadták a kéré­sünket és biztosította a ta­nács ingyen' a telket Éppen azt, amelyiket annak idején a Pista , már kinézte magá­nak. És ebben az évben fel­épült a ház... ★ Mátrafüredre egy terepjá­ró gépkocsival utaztunk, a — Pedig nem volt ám könnyű munka. A felszaba­dulás előtt tudod, úgyneve­zett állópultnál dolgoztunk, s mint könyvelő, valóban a könyvekbe írtam mindent. Hol volt akkor még a kar­totékrendszer. Egyszóval húsz évig mindennap állva dolgoztam, végig a napot. — Na, azért később se volt könnyebb — veti közbe a felesége. — Hát nem. Amikor ide­kerüljem Egerbe, akkor kez­dődött az úgynevezett hős­kor. Akkoriban bizony nem volt olyan tekintélye az OTP-nek, mint manapság. Nekünk kellett megteremte­ni a feltételeket, . a tekin­télyt is. 1954-ben aztán sor került a járási fiókok létre­hozására is, s akkor kezdő­dött meg az igazi fejlődés. Annyi tény, hogy 1950-ben mindössze 11 dolgozó és egy fiók volt, amikor viszont nyugdíjba mentem — 1958- ban — akkor már kilenc fiók és négy TOTÓ-iroda működött a megyében, a dolgozók száma pedig elérte a kétszázat. Elgondolkozik. r — Tudod, örülök, hogv ebben az én munkám is benne van. Aztán hozzáteszi: — De nehogy azt hidd. hogy 1968 óta én valami íé­brigád munkahelyére. A hő­mérséklet jóval nulla fok alatt. Körülöttünk havas táj: a brigád egy része fent az oszlopokon, a többiek pedig lent készi'tjk elő az anyago­kat. Havasak, jegesek a ve­zetékek, csúszósak a villany- oszlopok. — Ebben a szakmában az év nagy része ilyen mostoha körülmények között telik el, nagyon sokan el is mennek emiatt — fogad Földi István. — Igen nagy szükség van az összefogásra, a jó közösségi szellemre, mert különben nincs is kedve az embernek itt dolgozni. A Racskó* Pista velünk együtt volt, velünk csinálta végig a legnehezebb munkákat is. Együtt, mind­annyian lelkesen vettünk részt ebben a házépítésben. Én azelőtt az építőiparban dolgoztam, megtanultam egyet-mást, így többször volt rám szükség a falak felhúzá­sánál, az alapozásnál. Vagy három hétig jártam az épít­kezésre. Hogyan oldottuk ezt meg? Nemcsak szabad szom­baton, meg vasárnap, hanem ha az anyagok beérkeztek, hétköznap is csináltuk, A többiek vállalták, hogy he­lyettem elvégzik itt a szere­lési munkát, én csak álljak helyt a háznál. Nem mon­dom, késtünk vele egy ki­csit, nem készült el olyan gyorsan, mint ahogyan sze­rettük volna, mert az anya­gokat nehéz volt beszerezni. Majd száz kilométerről szál­lítottuk például a téglát. De amikor szükség volt rá, nyomban ott volt 8—9 ember. ★ — Mi örömmel vettük a brigádok kezdeményezését — fogadott Princz Oszkár, a gyöngyösi üzemigazgatóság igazgatója — igyekeztünk gépkocsikkal, a régi épületek­ből maradt bontási anyagok­kal segíteni. A hálózatszere­lési osztály mindhárom bri­gádja szívesen részt vett eb­ben a munkában, s amikor a beköltözés előtt kint jártunk, tapasztaltam is, nem dolgoz­tak rosszul az emberek. — Magunk szerveztük a szakipart. Az építőmesteri munkákhoz az egri üzem- igazgatóság adott segítséget; kőműveseket és ácsokat küld­tek. Pontosan, időben, ami­kor arra szükség volt. A csa­lád vett fel némi építési köl­csönt, abból fedezték az le nyugdíjas életet elek. Nem is bírnám ki. A tétlenséget nem nekem találták ki. Mió­ta nyugdíjas vagyok, azóta különböző pártmegbízatáso­kat vállalok. Több vizsgá­latban vettem részt, olya­nokban, amelyek során a szakmai tapasztalataimat is hasznosíthattam. Ez év ősze óta pedig különösen fontos és érdekes megbízatásom van. Illet ve nem csupán ne­kem, hanem a Simon Antal, a Csuhaj Ferenc és a Mucsi Sándor elvtárssal közösen a megyei pártbizottság úgyne­vezett Fogadó Irodáján dol­gozunk. Természetesen párt- megbízatásként. Az irodát — reggel nyolctól egy óráig — felváltva „vezetjük”. Kü­lönböző közérdekű, de egyé­ni' Droblémával is jönnél; hozzánk, s mi az ügy fele­ket meghallgatjuk, a na­na szt kivizsgáljuk és tnv-'V bítjuk az illetékes elvtár­saknak. Számomra rendkí­vül érdek“? nnm’-'a ez. h; szén ember: k’-e: yy 'bla­mákkal kell fogl.V ••»ni — azzal, amit egész életemben csináltam. Az ügyek is vál­tozatosak, van. aki lakás-, vagy nvngdíinrob'émával jön, de akadnak, ak'k a k’skirátvoskodás, a demo'- rária megsértése miatt em-1 nek szót. A felesége kOeSbeweA: ház anyagok egy részének költ­ségeit, a többi a mi dolgunk volt. December elején köl­töztek be. Szép, kényelmes la­kás. Ahogy összeszámoltuk, körülbelül 120 ezer forint ér­tékű a kollektívák társadal­mi munkája. — öröm volt látni a bol­dog arcokat — mondta Zsi­dói László, az üzemigazgató­ság pártszervezetének titká­ra. — Rossz körülmények között laktak azelőtt, kellett a segítség. Olyan nehéz kü­lönben is a helyzetük, ezt ne­künk meg kellett tennünk a családért. Nézték, tapogatták a falakat, egyik szobából a másikba mentek. Mi lega­lább úgy örültünk, mint ők. ★ Bolya Lászlót a villanyosz­lopról hívjuk le néhány percre. — Mi sokfelé végeztünk már társadalmi munkát, ott­hon a faluban villanylámpá­kat szereltünk fel, óvodákat, iskolákat patronálunk. Miért ne tettük volna azt meg, högy felépítjük a házat? Palik Lászlónak nem ép­pen derűs a hangulata, ami­kor a drótok csomózása köz­ben megzavarjuk. Többréte­gű ruha, a prémes sapka fö­lött a fejvédő kobak, jól fel­öltöznek, de még így is átfá­zik az ember ebben a hideg­ben, — Előfordult már. hogy a kenyér is megfagyott a tás­kában, mire eljött az ebéd­idő. Van lakókocsink, gyak­ran mégis a szabadban kell tartanunk a pihenőt, hiszen az sem tud eljutni minden­hová. Én nyolc éve dolgo­zom itt, s a többiek is régi munkások. Itt tanultuk meg ezt a szakmát. Összejöttek a brigádok. A Pista házánál mindenki egyformán dolgo­zott. ★ Amikor hazamennek, mindegyik fáradt a munkától, a hosszú utazástól. — Pihe­nés? — kérdeztek vissza, amikor a szabad idő után ér­deklődtem. — Otthon mindig van mit csinálni, ott a kert, a háztáji. Mégis, mikor vállal­ni kellett a házépítést, szom­baton, vasárnap is egy em­berként mentek. A ház fölépült. Az öz­vegyasszony négy gyermeké­vel már ott ünnepli a kará­csonyt __ — Persze, emellett még „maszek” panaszosai is van­nak. Nagyon sokan ismerik a férjem, s bizony gyakran előfordul, hogy valaki meg­kéri, hogy Károly bácsi, se­gítsen nekem ezt, vagy azt elintézni. % — Nekem nem terhes ez — mondja Vadász Károly. Mindig szívesen segítettem ha tehettem. S aki ismeri, tudja róla, hogy ez valóban így is van. Végtelen türelemmel, belá­tással- intézte régebben is, most is az ügy es-&uj dől­gokat. — Tüdőd, a legjobb érzés az, hogy ér zem. az ere •rek is, a párt its. "L" * '• •' • j '• a is bíznak ten: nem , n.y-von jó érzés az. hOgV ’ Tii ’ *■ i :ám­ra„ továbbra is számít 1 - ív. Így igaz. i losy nyugdí ifran van az ember, de nem érzi nyugdíjasnak magát. I ,egy i n I. — Osn:, I • ; ség! Az is elmú'i1 1; .....i. ? V adász K-'i'o’i ni kezdheti mr'.'i , • ••ódában s '?észság:' á ■ '"ékenys .öaz. Kaposi lexeme IMS. ttfcsamher 25* csütörtök Leninvárosíól Znómhohlnr A Testvériség gázvezeték építésén dolgozó szovjet sze­relők az SZKP XXV. kongresszusa tiszteletére két hónap­pal a határidő előtt befejezik a földgázvezeték második — 112 kilométeres — szakaszának építését. Ezen a Leninváros- tól a zsámboki elosztóállornásig húzódó csővezetéken január 5-én kezdődik meg a földgáz szállítása. mn fotó — Horváti» Péter Mr. = Xfi) Uekeli Sándor Nyugdíj ősként pdrimegh' zaiásként

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents