Népújság, 1975. december (26. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-23 / 300. szám
. ,i9december 33« kedd Illés Endre: Haiugok „Jelentkezzék, aki még sohasem. hazudott... Ugye, mindenki megtette7 Szorultságból, élvezetből, gonoszságból, megszokásból szeméremből, kérkedésből ' — meg pénzért, hatalomért, nőért, mindenfajta előnyért", Kuli, a jóképű ügyetlen hazudósé indítja ezekkel a szavakkal Illés Endre 1948- ban írt és egy évvel később a budapesti Művész Színházban bemutatott Hazugok című szatíráját, melynek tv-válto- zata pénteken este szórakoztató és ugyanakkor tanulságos másfél órával ajándékozta meg a televízió- nézőket. Tanulságossal, mert bár egy tőlünk távoli életforma bontakozott ki előttünk, miután Takács professzorral és környezetének tagjaival megismerkedünk, de viselkedésük, érdekből vállalt és ugyanakkor jóindulatúnak leplezett hazugságaik - ha mi is vállaljuk az önvizsgálatot, melyre az író felszólít bennünket — korántsem olyan távoliak. Szórakoztató is volt ez a másfél óra, mert jól pergett a cselekmény. A kitűnően időzített, arányosan elhelyezett csattanók, a remek színészi alakításokkal elénk állított jellemek egy pillanatig sem hagyták lankadni a figyelmet. A Kuli által elhullatott hazugságmagocska Kabát Gergely „kertészkedése" révén a szemünk láttára terebélyesedik ágas-bogas hazugság-szövevénnyé. A kezdetben idillikusnak tűnő családi légkörről a zsaroló újabb megjelenése következtében keletkező bonyodalmak bizonyítják be, hogy idill csak a látszat. Az őszinteség kényelmetlenségét is vállaló Takács professzor végül igazságot oszt, de csak családtagjai között Az író nem ezzel zárja a történetet. Kuli újabb füllentésével figyelmeztet hogy az igazságot az igazmondást személyesen kell vállalnia mindenkinek. Ruszt József rendező avatott kézzel nyúlt a darabhoz, friss, pergő ritmusú előadást formált a képernyőre, s ehhez nagy segítséget kapott az egyénenként és együttesen is kitűnő színészgárdától. Ilyen színvonalas tv-játékkal örömmel találkoznánk gyakrabban is a képernyőn. Virágh Tibor Tizenhárom rész amatőrzmus Két évig vajúdtak a hegyek és szültek egy: Mórickát. Benyovszkyt. A hőst, akit a körülmények tettek hőssé es progresszív alakjává történelmünknek. gróf Be- nyovszky Móricot, sokszor elképzeltem magamnak, de így és olyannak, amilyennek ez a „közös” produkció bemutatta: sohasem. Még legnaivabb gyermekkoromban .-em. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy ez az amatőr film aligha lesz alkalmas arra — vagy csak arra lesz alkalmas? —, hogy messzemenő és hasznos tapasztalatokat szűrjenek le a magyar es a csehszlovák televízió illetékesei a további közös produkciókat illetően. A Vivőt Benyovszky a magyar és gondolom a szlovák televízió számára is az utóbbi évek legnagyobb fiaskóját jelenti, amelyen aligha változtat a még hátralevő két rész: ha rossz és naiv az alap, nem lehet rá jól építkezni sem. Lendvai György, aki megírta ezt a forgatókönyvet. Igor Ciel, aki megrendezte és Marian Minarik, aki fényképezte, gróf Benyovszky éle18.15 Rólad van szó! 21 .25: Te’esiubjektiv Ezen a napon két ifjúsági műsorra hívjuk fel olvasóink figyelmét. A Rólad van szó! című műsorban az egyéni és a közösségi érdekről esik sző. E felnőtteket is érdeklő, érintő téma az egyéni és a közösségi érdek ellentmondásait s összeegyeztetését taglalja. A Teleszubjektív egyórás műsorában helyet kap irodalom és sport, zene es tudomány, történelem és napjaink eseménye. Bemutatnak egy távgyalogló fiatalembert, megszólalnak vers- mondók, egyetemisták és egyetemre készülő fiatalok. tőből, a fennmaradt emlékiratok és egy regényes életrajz nyomán, romantikus filmsorozatot akart készíteni. Ügy vélem, egy filmsorozattól méltatlan lenne elvárni, hogy — közkeletű szó- val — „művész” film legyen, más szóval, hogy a folytatásokká szabdalt történés mindig magas művészi hőfokon tolmácsolja a szerzők ihletett mondandóját. Azt azonban el lehet és el is kell várni egy folytatásos és romantikus kalandfilmtől, hogy történései legalább önnön szabályainak megfeleljenek, hogy nézőit kellően magas érdeklődési fokon tartsa fordulatos cselekményszövésével, jól eltalált figuráival, a jó és a rossz meg-megújuló és a jó végső győzelméig tartó ütköztetésével. De gondoljuk el, kedves nézők, miféle dramaturgiai indulat fűthette szerencsétlen Omachel Tamást folytatásról folytatásra — Juhász Jácint játszotta szúrós szemekkel —, aki azért lett ellenfele a nemes Benyovsz- kynak, mert az nem szerette el a kedvesét Es ezért üldözi fél világon át ezért adná már Kamcsatkában saját társai kezére is, miközben hadd pusztuljon ő is, és az egész menekülni kész és népes száműzött kolönia. Mert nem szerették el a kedvesét! Az effajta, még gyerekmesékben is fejtetőre állított indító ok a szembenállásra, alig ad több hevet a filmsorozat számára, mint egy kihűlő félben levő pirí- tóssütő egy táncteremnek! Jozef Adamovic jó színész. Jégkristály-tű borosta az arcán, deres halánték, sas orr, sas tekintet. Zúzmara szállt a trónterem falára, amikor December tábornok beviharzott, pára csapódott a drágakövekre, megtompult az aranylemezek fénye. — Győzelem! — rikoltott December tábornok, szájából kivillogtak a szép fehér, lapos fogak. A trónszékhez lépett, teli tüdőből ráfújt, November tábornok maradványai fáradt pernyeként szétlebegtek, elenyésztek a semmibe. December tábornok a trónra huppant — a királyi szék nagyot nyögött. — Én vagyok a király — ordított December tábornok, az alattvalók mélyen meghajoltak. — Király vagyok! — ismételte December tábornok s az alattvalókból halkan, sziszegve, mint a téli szél, elősustorgott: Éljen a király! A terem kárpitjai möeül fagykígyók csusszantak elő, törékeny szárnyú didergések és vacogások lebegtek a mennyezet alatt. — És most már soha többé ... se-kinek...! —mondta December '♦áív'mok. — Ez a trón már önökre az agyrém»,. Gurgulázva hahotázott. Boldogan. Égdörgés decemberben? De furcsa. A hang végighömpölygött a tájon, forgolódott a völgyekben, felágaskodott a hegycsúcsokon — aztán magába szívta a palaszürke ég. De akkor egy icike-picike „jaj”, sóhajnyi se, csak akkorka, mint egy pille- szárny-moccanás. Aztán még egy, megint egy és újra, újra. — Támadnak — kiáltott rémülten az Első Ezredes.— Már elesett öt másodperckatonám. December tábornok felhő- dűlt a trónon, jégcsapszakóba nőtt. — Egyetlen katonámat nem adom! Egyetlen másodpercemet sem! Minden erővel védekezni! Az ablakhoz ugrott, végigtekintett glédába állított hadseregén. — Nem adjuk meg magunkat! — Hurrá! — zúgta a sereg, felemelt kezekkel vivá- toztak a másodperc-hadosztályok, a oerc-ezredek, az óra-századok és a nap-szakaszok. Hurrá! A nagv 'zai elnyelte a haldokló másodperc-katonák kioltásait. Dec^ml * * * S *'°r tá’-'ornok sze- yégigfiá&ztázUb. katonái fegyverzetét: a fagy-pikákat, zúzmaravetőket, hóvihartankokat, fényelhárítókat, jégpáncélosokat es széllökőket. — Nem győzhetnek le — mormolta elégedetten. Ekkor egy' hangos jaj-kiáltás, a hadsereg, elnémul, és végig a suttogás: Elesett az első nap. Ott elöl már bomlanak a sorok, hallatszik a fegyverek ese'tegése, rfüvítése, pattogása, rianások pendülnek. — Elveszünk — siránkozik az Első Ezredes, már csont és bőr, félelem piros- ük a szemében, menekülne, de December tábornok vállon ragadja, az első sorba löki. — Harcolj, kutya, még nincs veszve semmi! S az Első Ezredes ott, a sor elején, puff, elzuhan. Egy hét már hősi halott. •— Tovább! — rikkant December tábornok és csatasorba állnak a Második Ezredes katonái, mintha most csitulna a harci zai, csak kis jajok, csak apróka jaj- dulások. — Ki törőd'k velük, kicsoda?! —* üvölti De-ember tábornok — csak hulltatok másodpercek, ad iákik értem a V(á-ot<ak. ner-A'r! Csak én mara-Hak ' Ti se érdekeltek — vicsorogja a* Ezredeseknek- > És ott kinn újra feldübö- nög a csa a. Piff-paíf, esnek el a napok, a hős csütörtökök, vakmerő szépiák és lánglelkű péntekek. Reszket December tábornok, üvölt December tábornok. Az utakat, hó fújja be, elakadnak a vonatok, nyögnek a háztetők a fehér 6Úly alatt. — Nem adom meg magam — vicsorog December tábornok rongyos csizmában, széthasadt mentében. Jég a bordája, jég a térde, jég a save. Jégtábornok. Roszog a jég, csukladozik. Már csak egy napja van, egyetlenegy. De mi ez? Az emberek táncolnak, jókedvűen járják az utcákat, fújják a trombitát. — Mi ez? — kérdezi December tábornok, trónusára rogyva, már jártányi ereje sincsen. — Téged búcsúztatnak — mondják az utolsó órák — és Január tábornokot köszöntik. ö lesz az új király. — (Nem lehet — liheg December tábornok —, ez az én trónom. Markolná a karfát, de az erő már el- csorgott ujjalból, csak ordítani tud még egy utolsót, azt is szánalmasan, egyre hal- kulón. — Én December... ecem- ber... cember... ember... — Látod — súgia neki az utolsó perc — ha ajándékba adtád volna a napokat, az órákat, a másodperceket. Ha szép hókristályokkal, vastag hóbundával, szánkózó gyerekekkel ... És mevhal. Vele pusztul kínba dermed! ki-álya is. MalloMad» Januári Európa elrablása. (Fotó: MTI—KS) gyón is földi védangyalai — az utasokkal együtt — kétségbeesett arccal várják a felszállást, mintha egyáltalán nem lennének biztosak abban, hogy valaha is visz- szatérnek. Nem is csoda, hiszen a lég'artály elzáró nyílásán maga az ördög ül, kaján pofájával. Ki mondhatna biztosabbat élete léghajójáról? Kumpost Évából hiányzik a becsvágy. Nem tulajdonít nagy fontosságot sem magának, sem a szakmádnak. Szakmát mond, ipart és nem művészetet. Magára vonatkoztatva gúnyolódva mondja ki a „művésznőt”, s gúnyolja a szemléletet, mely értéke fölé emeli a tevékenységeket; ne mondjuk a mesterségre, hogy művészet, a munkára, hogy alkotás, az ötletre, hogy ihlet... Égj7 szava van mindennek a jelölésére: meló. Nyilatkozni talán éppen azért nem tud, mert amit csinál, azt természetesnek tartja és mert a legbonyolultabb dolgokat is profán módon leegyszerűsíti, a legtömörebben. egyetlen szóra, A műhely sarkából csendes mesfisyelőként vehettem részt az éle*“bAn néhány nanjg és másoVat beszéltettem róla. Tlv”"“k látjuk, Ónod# Ém , Minden huss lakásra egy óvodai férőhely A gyermekek és a szülők örömére átadták Ajkán a báró* tizedik óvodáját. A fiatal szocialista városban 1971- ben 490 óvodai hely volt. Az öt évre tervezett 100 férőhely helyett társadalmi, üzemi összefogással ma az ötéves terv végén 1140, az óvodás korú gyermekek több mint SO százaléka, az igényjogosultak 100 százaléka kap helyet az iskolai előkészítésben is nagy szereped játszó gyermekintézményekben. (MTI fotó — Rózsás Sándor) Eszre lehetett venni, ha volt módja és lehetősége, hogy — véletlenül •— eljátsszék egy- egy hitelesebb és emberibb pillanatot. Jó színész, de nem Benyovszky Móric. Nem a gróf, a mindenre elszánt férfi, a vagyonáért harcba szálló arisztokratából emberi mértékkel gondolkodó, „királyig" eljutó leleményes hős típusa ő. A magas termet nem minden. A bajusz sem. Sőt, még az sem, hogy jól tud lovagolni. A romantikus hő# belső fesztelensége, elszánt keménysége, szikár férfiassága hiányzott belőle ahhoz, hogy a film keretein belül is valamiféle valós élettel töltse meg a megformálandó figurát A tömegjelenetek nevetségesen kisszerűek voltak, egy naturalista színpadkép mozgalmasságáig jutottak el. Az arcok és jellemek, amelyek végigkísérik a filmen a hős útját és sorsát, nem tudtak igazi típussá, érdekes figurákká válni. Keserű rezigná- cióval, és alig titkolt méreggel kell megállapítanom hogy két év munkája nyomén csupán ezt az amatőr szintű gyermekdedséget sikerült létrehozni, két televízió technikai és művészi erejéből. A főműsorok legnagyobb dicsőségére. Vélem, Pozsonyban sem tapsikolhatnak e filmsorozat miatt az örömtől. Egyébként megkérdeztem a szomszédék kisfiát, akar-e Benyovszky lenni. Közölte velem, hogy esze ágában sincs, ö Tenkes kapitány szeretne lenni. Esküszöm, igaza van. Gyurkó Géza Humor a kerámiában gyetlenü! »okáig hallgat, míg egyszer csak ki tudja és meri mondani a másoktól eltérő véleményét; versről, könyvről, zenéről. Ez a legnehezebb út nem a saját stüusú kerámiát létrehozni. Az szerinte sokkal loony nyebb, „gyerekjáték". Egyik figurája: az égnek dobott talpakkal heverész* juhász, akinek a hátára telepednek juhai. Mintha valamiféle hagyományosan magyaros életformát gúnyolna, odaíricskázva az orrunk alá. Kecskét ostoba képű angyalai, ezerféle emberi tu- ladjonságról valló ördöge*, bájos vízilovai különlegesen beszédesek. Oroszlánjai szelídek, gyávák, gyámoltalanok, mintha királykodó gőgünknek címez'# volna őke*. Híres órakompozícióinak egyikében a pásztorórák karikatúráját mintázta meg. Az anyaságot is úgy fejezi ki, ahogyan még eddig senki: a nagy víziló vigyázza kii-Kinvát I^íchalőiának na« Napi 10—14 órát ül korongja mellett, és széles mosollyal csevegve -gyúrja ugyanabból a figurájából a többezázadikat. Mert iparos is a kerámlkus, hangoztatja, és ne panaszkodjon, ha saját magát kell másolnia, hiszen két egyformát úgysem tud csinálni. Határidők szólítják, megrendelések a magatartásformáinkból felfog: a hiányosságainkból, és túlzásainkból, alezemérm ességünkből és álszerénységünkből. A felszabadulás utáni első munkás—paraszt generációval Almásfüzitőről került az Iparművészeti Főiskolára. Orvos akart ienni.de nem ő, az osztályfőnöke dönTermészetes könnyedséggel mintázza szelíden ironizáló figuráit. világ legkülönbözőbb tájairól. Ezért dolgozik annyit és ezért kaphatók oly ritkán kerámiái a hazai boltokban. Kumpost Éva humort teremtett a magyar kerámiában. Olyan természetes könnyedséggel mintázza szelíden ironizáló figuráit, mint amilyen könnyedén árad a szó a beszédes emberből. A világból elsősor. ban nem a szakma érdekli, hanem az emberek. Türelmes és alapos megfigyelője az életnek; munkájában éppen abból építkezik, amit tött úgy, hogy iparművész legyen. Soha nem gondolt nosztalgiával az orvosi pályára azóta sem, mert az a véleménye, hogy adottságainkban többféle ember lehetősége rejlik. Ezért nem igaz, hogy csak egyféle pálya boldogíthat. Amikor 1973-ban megkapta a Munkácsy-dijat, arra gondolt: nem a munkásságát, az utat kellett volna díjazni, amit a tudatlanságtól az önálló ítéletalkotásig megtett. Mert aki olyan messziről jön, mint ő, ke-
