Népújság, 1975. december (26. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-21 / 299. szám
Vita Keli-e bázis és milyen? í. Bárki megállapíthatja, hogy a Heve? megyében, de különösen az Egerben rendezett tárlatokról, akár egyéni, akár csoportos kiállításokról azzal a lelkesedéssel szoktunk beszámolni a lap na- sábjain, amely eleve a további érlelést, a holnapi fejlődés szándékait és lehetőségeit is figyelembe veszi. Nem egyszer azt is elárulják ezek a beszámolók, hol és miként üti fel a fejét az elégedetlenség. esetleg a kiállítások anyagával, a kiállítás nívójával, a kiállítók, vagy a művészek elképzeléseivel kapcsolatban. A leírt szó nyomán. azok is, akiket ilyen vagy olyan formában a leírt szó érinthet és az is, aki leírta, a megállapításokat tovább gondolják, tovább gyűrűztetik. Néha még a siker vagy a sikertelenség okait, felelőseit is keresve. Mert valahol, valamiképpen kiderülhet, hogy lehetne többet és Jobban, de... A „de” után rendszerint hallgatás van. vagy zsörtölő- dés és ha lehet, — miért ne lehetne? — mindenki azt hiszi. hogy a más felelőssége a nagyobb, vagy egyáltalán, mi az. hogy felelősség? Ha nincs nagyobb művészet és nincs pezsgőbb művészeti élet, kapcsolat a közönség és a Heves megyében, az Egerben élő művészek között, a művészek vessenek magukra! Ki megy elébük, ki akar nekik sült galambot a szájukba. amikor az állami támogatás eddig is annyi mindenben megnyilvánult? A viták erővonalait, az érvelések pólusait nagy iából Ismerjük. Azt is hisszük és tudjuk, hogy a mai képzőművészeti életben az országos egészhez viszonyítva az egri és a Heves megyei festők és szobrászok többel is hozzájárulhatnának. Elégedetlenségünkkel most nem meddő gondolatokat és érveket szeretnénk ismételgetni. Azt keressük, hol és mi lehetne az a bázis, amely s jelenlegi. viszonylag zilált és a csúcsokat semmi esetre sem ostromló teljesítményeket 1 eljebb emelné, vagy legalábbis a termékeny munkát nemesebbé, gazdagabbá alapozná? 2. ■ A lap hasábjain a közművelődési vita keretében hetek óta szerepelnek a képzőművészet helyi problémái is. Mi most a kérdésre adandó válaszért a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola rajztanszékére kopogtattunk be, ahol Blaskó János, Baskai Ernőné. Nagy Ernő, Seress lános. Katona Zoltán és Kárpáthy László oktatnak. A névsort azért rakjuk mindjárt a mondanivaló elejére, .hogj bizonyítsuk a létszámmal is ők hatan egy főiskolai tömörülés. jelentős szám a képzőművészeti csoporton belül is Munkásságuk, az oktatói .és a művészi is — az egyéni stílus, az egyéni el- képze’és és szándék különbözősége mellett — elismert Közülük ki-ki csinálja a maga tantervi munkáiát a főiskoláién. máshol meg fogia a vásznat és fest. A két beosz tás. a kétféle szolgálás sok ponton találkozik. Az iskolás oktatói gyakorlat és a szabad művészi elképzelések itt egységes alkotói és szellemi légkört tételeznek fel, túl a személyes vonzódásokon, barát Ságokon, szem'é'etl azonosságokon és kü'ön^özősego- ken. Kötetlen beszé’getésck igazolják, mennyire hisznek abban am!» esiná’nak. Őket is kérdezgetek, hogvan lehetne a megyeszékhMven olyan légkört teremteni , amely többet és nagyobbal teremne, min» ami most van Nem kínáltak receptet Nem is vártuk tő'ük. hogy a recent biztonsagává!. vagy a kétkedés könvörü'^es'égév»’ jíer,',','''’csu- 5) »énnát. De té- ny'-et soroltak fel. A fő'*kn Ián kívül do'zoziá kéozömű vés-ek. — ak:k F.gerben vagy a megvéhen élnek — nem 'eQ Hmg 1975. december 2J-, vasárnapi Lentenek nagy csoportot Kastaly István túl a nyolcvanon. id. Kátal Mihály régen nyugdíjban, a derékhad alig képviselteti magát. A derékhadból Kishonthy Jenőt emelhetjük ki, aki jól megvan a saját kenyerén, mert egzisztenciáját anyagiakban is a festészet, a rajz, a művészi munka határozza meg. Olyan, akinek nem kellene kenyérkereső foglalkozást űznie, magyarán, aki a képekből. a művészetéből meg tudna élni, nem is igen -lkad a megyében. A Heves megyei és az egri képzőművészeti életet, a jövőt úgy kell elképzelni, elgondolni! hogy itt van már egy újabb generáció, nem is tehetségtelen képviselőkkel akikre számi, tanunk kell, ha azt akarjuk, hogy a várható termés a festőknél és a szobrászoknál holnap, vagy holnapután már gazdagabb legyen, A tanácsok eddig is tettek néhány lépést- a megyei és az egri képzőművészek érdekében. Díjakat osztották ki, pályázatokat írtak ki, vásároltak, amikor az alkotások az elkötelezettség és a maradandó értékek bizonyítására utalnak. De úgy tűnik, az eddigi támogatások, a biztatások, az érdeklődés eddigi erkölcsi és anyagi összetevői együttesen sem hoztak létre olyan atmoszférát, olyan bázist, amely megteremtené, adná a nagyobb szabású alkotókat és alkotásokat. Ezt a megállapítást talán két ellenpéldával vélik, véljük alátámasztani. Az egri Szabó László elköltözött innen. Egerből és a tavalyi kiállítása itt, szülővárosában bizonygatta nekünk is, — későn —, hogy ez az ember itt is ennyivé emelkedhetett volna emberségben és művészetben, ha azt megkapta volna Egerben, amit Szolnokon megtalált. Vagy említheti ük Somos Miklóst U, aki ugyancsak itt is beérhetett volna A szellemi tőke mintha meglenne, tehetség mindig is akadna nálunk. Hol hát a hiba? 3. Hol hát a megoldás? Fiatalokban nmes hiány. Sándor Zsuzsa, Magyar István, Földi Péter, Selmeczi György, Wieszt József a legfiatalabbak. akik itt-ott díjakat nyernek. Vagy a már nem kezdőkről. Csont István, vagy Herczeg István munkásságáról és helyzetéről is szóljunk: minden egyes ember önálló művészi törekvéssel áll az élet kapujában, szeretne valahol helyet foglalni és alkotni. Állás kell, lakás és műterem! Az első feltétel — ha szerényen Is — már- már nem elérhetetlen álom és nem is olyan magas követelés a fiatalok részéről. De az alkotáshoz a nyugalom, a műterem is kell! A szétszórtan állást és lakást találó fiatalokat jobban kellene tömöríteni. Akár Egerben is! És amikor eddig eljutunk valahány beszélgetésben, akadozni kezd a nyelvünk, kifullad az érvelésünk, mert erős vonzást csak erős tények hozhatnak létre. Eddig egy műtermes lakás van a városban. Erről szólván és olykor elhallgatván mondogatják, hogy ez a műtermes lakás is annak Jutott, akinek már korábban is volt lakása. Az eset fanyar szájízt hagy ahogy egymás között tovább tologatják ezt a szakmai Közlést. És ennek-az ízén az sem változtat különösen, hogy az újabb ötéves tervben még évenként két műtermes lakást terveznek. Ettől a szociális bázistól lehet-e várni nagy, vagy nagyobb tömörülést, olyant, amely országos mércével mérten jelentősen beleszólhat majd abba a nagy kórusba, amit mai magyar képzőművészeti életnek nevezünk? Nem a panasz, de a jogos igény mondatja ki: az akva- rell biennálé már meghonosodott Egerben, de nincs ki- állitótermünk, ahol minden zavaró mellékkörülmény, árnyékolás nélkül sikerülhetne. Építő, utánozható példáink bővon vannak. Egernél jóval szerényebb múltú városok Is rendelkeznek már müvészteleppel. Itt sem múlhat az anyagiakon, talán a koncepciót kellene kidolgozni és az elhatározást formába önteni. Hogy vannak fontosabb dolgaink is? Persze! Hogy előbb lássuk a medvét? Valamit, valamiért? . Itt kell a sorrendet életszerűen megállapítani A pedagógus-művészek jelenleg inkább nevelnek, oktatóként tesznek sokat a látás kultúrájáért. mert energiáikat valahogyan. a kötelesség és a lelkiismeret szerint is be kell osztaniok. Bohémtanyának íoghatluk fel a művésztelepet? Nem! Szükség, amire a ma, a holnap érdekében kötelez. A művészet teremtéséhez nem a polgári munkahely a bázis, hanem ennél valamivel több, valami más. Amiről nem szabad megfeledkeznünk, ha igényeink vannak! Itt a tanácsoknak kell a fontos szót kimonda- niok, az elsőt meg az utolsót is — az alkotások érdekében' Farkas András Megkezdődött a téli szünet Vizsgáznak az egyetemisták Az ország mintegy négy és fél ezer általános iskoláiéban és 528 középiskolájában a félévi „zárás” szombaton. december 20-án volt, mintegy egymillió 51 ezer általános iskolás és 207 ezer középiskolás diák számára. A téli szünet egyébként január első vasárnapjáig tart. vagyis az első tanítási nap: január 5.-e. hétfő lesz. Természetesen a mostani vakáció idején Is működnek majd a napközi otthonok. A szakemberek egyúttal hangsúlyozzák: a szünidőben a tanulás csak módjával jut szerephez, a fő hangsúly — éppen azért, hogy a második félév munkáiát a fiatalok pihentebben kezdhessék — a játékon, a szórakozáson, a sportoláson lesz. Mint minden esztendőben, az idén is megtették az előkészületeket, hogy a népes diáksereg hasznosan tölthesse szabad idejét. A középiskolákban a KISZ- szervezetek gondoskodnak szünidei programról — klubnapok, kirándulások, közös mozi-, tárlat- vagy színházlátogatások formájában. Országszerte felkészültek a művelődési házak is. A téli szünetben a pedagógusok előkészülnek a félévi osztályozó értekezletre, majd az eredményhirdetésre. Mint esztendők óta, az idén Is valamennyi iskolafokon csupán az ellenőrzőkönyvbe jegyzik be a félévi osztályzatot. Változa'lanul érvényes az a rendelkezés, amely szerint nem osztályozzák azt a 155 600 k's elsőst, akik fél esztendővel ezelőtt kezdjék meg általános iskolai tanulmányaikat, mint ahogy az ötödikesek sem kapnak félévi érdemjegyet. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy nem értékelik a munkájukat: januárban szülői értekezletek keretében éppen ezért találkoznak maid szüleikkel a pedagógusok. A második félév küszöbén országszerte hozzáfognak a nyolcadikosok tovább'anulá- sárnak alapos előkészítéséhez, pályaválasztási tájékoztatást, illetve tanácsadást tartanak majd az idén végző 119 000 tanuló, Illetve szüleik számára. A továbbtanulási jelentkezési lapokat március 20-ig küldik maid tovább az általános iskolák vezetői a középfokú oktatási intézményekhez. Éppen a kiegyensúlyozott nyugodt munka érdekében a tanév további munkarendjében sem lesznek lényeges IL Gyászos hangulatban vacsorázott. A villanyok szikráztak körötte, a fánk párája összeölelkezett a fenyőfa s a csepegő viaszgyertyák szagával, a poharakban topázszínű és rubinvörös borok csöpögtek, de ő csak hallgatott. gondolkodott és ivott, egyre többet ivott. Nézegette a sógora nyakkendőjét, s az jutott eszébe, hogy ó sohase tudna ilyet kiválasztani. Amit magára vesz, az nem áll jól neki. Bútoraik is milyen furcsák és mégis finomak, fogalma sincsen, hogy miért. Éjfél felé, mikor asztalt bontottak és átmentek a másik szobába, oda, ahol a karácsonyfa alatt a gipszangyal állt. a bortól egyszerre megoldódott a nyelve. — Nézd. sógor — mondotta kötekedve. — Én szeretem az egyenes embereket. Miért nem vagy hozzám őszinte. Érzem, hogy te lenézel engem. Igenis megvetsz engem. te is, a húgom is. Sógora tiltakozni próbált, de ő nem engedte. — Hallsass! — folytatta am eltebb hangon. — Vacsoráztunk. Jól van. A vacsora pom-ái volt. Megöleltél amikor IJ2'öfem. szívesek vagytok mind a ketten, tenyereteken hordoztok. A vacsoránál sört i*tunk. Hol a söröskész- 'e'em? Lásd. már nem is emlékszel rá. Két évvel ezelőtt hoztam nektek egy söröskészletet, poharakat meg egjr kanKOSZTOLÁNYI DEZSŐ: A gipssangy csót, arany betűkkel volt ráírva: Emlék. Hova tettétek? Az üvegszekrényben sem látom. Kidobtátok a szemétre. Megkínáltál cigarettával Is. A cigarettatárcámat,' azt a szép cigarettatárcát se hordod. Szégyened. Valid be, hogy szégyelled. — Részeg vagy — mondta a sógor. — Nem vagyok részeg —■ kiabált a tanító. — Én már napok óta nem tudok aludni, mert érzem, hogy ti gyűlöltök engem, igenis, gyűlöltök engem, csak azt nem tudom, hogy miért. Mit vétettem én nektek? Miért nem jók az én ajándékaim? Ezen is mosolyogtatok. Ne tagadd, mosolyogtatok rajta. Legjobban szeretném összetörni az öklömmel ezt az angyalt, ezt a szegény, szép fehér angyalkát, mely azt mondja nektek, hogy szeretlek benneteket... Föl Is kelt és karjait fölemelte. a karácsonyfa télé tántorgott, hogy összezúzza a gipszangyalt. Csak a húga tartóztatta föl. — Részeg vagy — ismételgette a sógora. — Részeg. — Nem vagyok részeg —■ rikácsolta a tanító és sírva fakadt — Csak fái. nagyo- fáj, itt — és a szív4rg tv itatott — Rátapostatok, változások: a korábbi esztendőkhöz hasonlóan folyik majd az iskolák életa Az utolsó tanítási nap az általános iskolákban júniusa-e lesz. A középiskolák negyedik oszályaiban május 8.-a, az első-harmadik osztályokban pedig június 8.-a az utolsó tanítási nap. A tanévzáró ünnepségeket — az igazgatók által kijelölt napon június 12.-e és 17.-e között tartják. A tavaszi szünet április 5.-e és 13.-a között lesz. és szünetel a tanítás március 15-én. március 21.-én, április 4.-én húsvét hétfőn, valamint május 1-én is. Ál'alában december 20-án kezdődött meg országszerte és február 10-ig tart a vizs gaidőszak az egyetemeken, a főiskolákon. Ezen a terminuson belül azonban az egyes intézmények 6aját vizsgaszabályzata határozza meg. hogy a hallgatói» mikor kötelesek eleget tenni vizsgáiknak. Több helyütt arra is mód van, hogy a jelöltek úgynevezett elővizsgára jelentkezzenek. és ezzel a lehetőséggel országszerte máris tízezrek éltek. A nappali, az esti és a levelező fakul tásokon együttvéve több mint százezer egyetemista, főiskolás készül számadásra. A nappali tagozatokon a kol- lokválók, szigorlatozok létszáma meghaladja a 64 ezret. Az estin csaknem 7 ezren, a levelező fakultásokon pedig mintegy 33 ezren ad nak számot tudásukróL Az előzetes számítások szerint mintegy 25 ezer fiatal hagyja majd el ebben a tanévben friss diplomásként az egyetemek és a főiskolák padjait, soraikban mintegy 14 ezren a nappali tagoza- tokróL (MTI) 21.00: Nők kérték Az Önök kérték külőm kiadása. A népszerű kívánságműsorban ezúttal, a Nők éve alkalmából asszonyok, lányok kívánságát teljesíti a televízió Munkásnők és közéleti funkciót betöltő asszonyok, népszerű és kevéssé ismert szakmák képviselői, művészek, tervezők, pedagógusok, tudósok, kétkezi munkások beszélnek hivatásukról, munkájukról. S természetesen a műsor jellegének megfelelően kívánságaikat is elmondják, amelyek nyomán zenés és prózai műsorok hangzanak nL A műsor szerkesztője Bu- záné Fábri Éva, riporter Tamási Eszter, rendező Koltay Beáta, operatőr Bánhegyi István. (KS) Az Iparművészeti Múzeumban Art Nouveau- 1900 Art Nouveau—1900 amiméi kiállítás nyílt szombaton az Iparművészeti Múzeumban. A kiállítás anyagát — köztük néhány aranyéremmel kitüntetett művet — teljes egészében az 1900. évi párizsi világkiállításon vásárolta a múzeum. A tárgyak többsége francia művészek alkotása, de látható néhány japán, norvég és angok~ műtárgy is. Va'árnao Hatvanban; Bal festőművész csoporikíáüítása A Horváth Mihály utcai galériában vasárnap délelőtt fél 12 órakor Somogyi József Kossuth-díjas, kiváló művész, a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsának tagja nyitja meg a Nemzeti Galériával közösen rendezett „Realista törekvések mai művésze'ünkben” című tárlatot, amelyen Dezső József, Fejér Csaba, Németh József, Patay László, Szalay Ferenc és Szurcsik János Munkácsy-díjasok mintegy hatvan festményét állítják ki. Az ünnepélyes megnyitó műsorában verssel Kecskés Magda, hegedű» Kratofil Sándor szerepel. A nagy érdeklődésre számító csopor'kiállítást január 11- ig tekinthetik meg az érdeklődők. Vizet, feketét itattak vele, lassan ki is józanodott és elcsitult. Akkor egy kocsiba rakták, hazavitték szállójába, ott lefektették. Megígérte nekik, hogy másnap meglátogatja majd Őket. de a hajnali vonattal hazautazott, a tanyára. Pár nap múlva levelet kaptak tőle, abban bocsánatot kért, mentegette magát, a „karácsonyi botrány” miatt, azt írta. hogy nagyon ideges. Otthon, a szünidő alatt, komoran járkált föl-alá kis szobájában. Abbahagyta a pipá- zást is. Elővette hegedűjét, próbált valamit iátszani, kétségbeesetten tette vissza tokiába. Nem tudott jól hegedülni. Izgalmát mégis leglobban csillaoította a bor. Részegen feküdt le, és reggelenként sápadtan, borostás alléi ébredt. Januárban valami gazdához volt híva disznótorra. Mikor is sokat ivott. Egyedül ballagott haza a végte'en pusztán. Sűrű hó esett. A hóra vékony iégréteg fagyott. Ment-men- degélt a fehér élszekában, lógatva sovány fejét. Gémes- kutakat látott, behavazott boglyákat, kukoricagórékat. paHákat ás istállókat. Közben éltáradt. Leült egy fatörzsre. Akkor egyszerre valami Vérzékeny ülés fogta el' és sírni kezdett. Könnye lecsorgott és azonnal megfagyott. De jól esett sírnia. Szürcsölte az édes szomorúságot. Eszébe jutott a söröskészlet, a kancsó, melyre aranybetűvel van ráírva: Emlék, a kínaezüst cigarettatárca az ágaskodó lóval s a gipszangyal is, mely oly édesen mosolygott. Az is eszébe jutott, hogy valaha a képzőben tanult Michelange- ióról aki haragos és gyönyörű. erős és bajnoki angyalokat faragott, és hogy vannak dalok is. m-lyek tel!esen el tudják mondani hogy mi fáj a szívünk mélvén. Siratta életét és kicsiségét. Megslrat- ta a szűk homlokát, garádi- esooan nyírt haját, Utérdatt nadrágját, szemét, mely mindig vak volt és nem látta a titkos szépséget, s megsiratta a gipszangyalt is, az olcsó és ízléstelen gipszangyalt, mely oly szomorú és Igénytelen volt. mint ő. Édes zsibbadtság bizsergette tagjait, és lassan elálmosodott. Álmában a gipszangyalt látta, aki fehéren. mint a hó, feléje mosolygott. és egyre közeledett, egyre nőtt eleinte csak akkora volt. mint egy ember, később azonban akkora lett mint egy ház és egy hegység. A gipszanygyal szelíden karjaiba fogta, és ő boldogan hanyatlott oda. engedte, hogy magához szorítsa fölemelje a fatörztjól és vigye-vigye. SSiU
