Népújság, 1975. december (26. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-21 / 299. szám

Heti káilgiolilikai ó^ztloglaiouk ^MWWWÄÄAWwvW^W^MAMAMA/WSAAAMAA/VSA^/VVWVAA/WWVVW Ai EstMLMLh lUtOMKAJA: uro Hét európai szocialista ország külügyminisztereinek moszkvai találkozója — Az új spanyol kormány ülése — Discard e.nfke hazautazása Kairóból — A portugál pár­tok és a katonai vezetók a kabinet átszervezéséről tár­gyalnak — Timor ügye a Biztonsági Tanács előtt i l-Ü A közép-európai haderöcsőkkentési értekezleten előter­jesztik a NATO-országok javaslatát — Heves harcok Li­banon nagyvárosaiban *» •£ BrRLr A Havannában megkezdi tanácskozásait a Kubai KP 1. kong­resszusa, az MSZMP küldöttségét Kádár János vezeti — Vita Angoláról az amerikai szenátusban — A venezuelai kü.ügyminiszter látogatása a Szovjetunióban ISO TOnl-.k , Befejeződik az ZNSZ-kőzgyUlis XXX. ülésszaka — Jobb­oldali puccskísérletet vernek le Mozamblkban — Nemzet­közi gazdasági konferencia Párizsban. “&NTIK Az európai kommunista pártok értekezletét előkészítő megbeszélés Berlinben — Az argentin légierő egységeinek zendülése — SALT-ülés Genfben azon BAT Diplomáciai eszmecsere az afrikai egységszervezet ango­lai helyzettel foglalkozó konferenciájáról, az amerikai szenátus korlátozza a szakadár szervezeteknek nyújtott ' segélyt — Szovjet lépés a közel-keleti békekonferencia felújítása érdekében. h így látta a hete) hírmagyatázánt. Réti Ervin „Év végi lints” n viiititpolitikáiban L. L)aiícni „csendéiül” Kormányzó ná'dozatok Között Aránylag csöndesen telt el a legutóbbi 24 óra Libanonban; ‘az ország biztonsági erői a jelek szerint urai a helyzetnek, s a szemben álló felek között elcsitultak a lö­völdözések. A képen: fegyverüket tisztitó katonák a Palm Beach Hotel egyik viszony­lag épen maradt épületszárnyában. (Telefotó — AP—MTI—KS) A NEMZETKÖZI POLITI­KÁBAN nyoma sincs az ün­nepi hangulatnak, inkább afféle „év végi finis" tapasz­talható. Egymást követik a jelentős események, s a vi­lág különböző pontjairól ér­kező távirati jelentések több esetben mérlegkészítésre ösz­tönöznek. A héten fejeződött be az ENSZ-közgyűlés jubi­leuminak is mondható, 30. ülésszaka, amelyen nem ke­vesebb, mint 126 témát tár­gyaltak meg, s hat új tagál­lam felvételével 144-re emel­kedett a világszervezetben képviselt országok száma. A New York-i üveg-betonpalo- ta mindig égy kicsit tükör­képe a világnak, ezúttal is így volt a viták, a kedvezőbb és kedvezőtlenebb állásfogla­lások során. Mindenesetre jellemzi a változásokat, hogy míg az első esztendőkben gyakran kényszerültünk amerikai szavazógépeze'nfek nevezni az ENSZ-et, a mostani zárónapon a házigazdát illető utolsó szó jogán, Moynihan, az Egyesült Államok fődele­gátusa csalódottságát nyilvá­nította az ülésszakkal kap­csolatban. A határozatok „hatástalanságát” emlegette, ami lefordítva annyit je­lent. hogy néhány döntés nem Washington szájíze szerint született . A szocialista világban & Havannában keltezett hír­adások álltak a figyelem kö­zéppontjában. A kubai for­radalom győzelme óta első ízben ült össze a kommunis­ta párt kongresszusa, hogy felmérje a tizenhét esztendő alatt megtett utat s felvázol­ja a szocialista jövő útját JKuba a gazdasági építés új sikereinek jegyében készült a tanácskozásra s a magas fó­rumon szó eshetett arról is, hogy széttört a szigetország elleni blokád, javult az or­szág nemzetközi helyzete, erősödött nemzetközi tekin­télye. A szocialista testvér­országokat, a kommunista pártokat, a nemzeti felszaba­dító mozgalmakat magas­szintű küldöttségek képvi­selték. Az MSZMP delegá­ciójának élén először látoga­tott el Amerika szabad föld­jére Kádár János, akinek Véget ért a spanyol mi­nisztertanácsi ülés. Marti» Gamero .ájékozta- tásügyi miniszter az ülés után közölte: Carlos Arias Navarro kormányfő a mi­nisztertanácsban 1 ojelentette, hogy az új végrehajtó testü­let programját hamarosan is­merteti a parlamentben. »75. felszólalását iiagv tetszéssel fogadták a * xigresszus fóru mán. MOSZKVÁBAN HÉT SZO­CIALISTA ORSZÁG külügy­miniszterei találkoztak s a Helsinki óta eltelt százötven nap tapasztalatait tekintették át A kelet-nyugati viszony­latokról szólva ismét nyoma­tékos hangsúlyt kapott a po­litikai enyhülés kiegészítése és teljessé tétele a katonai enyhülés folyamatával. Ezzel függ össze, hogy Genfben a héten került sor az eddigi leghosszabb időtartamú SALT-megbeszélésre s a bé­csi haderőcsökkentő tárgya­lásokon a téli szünet előtt — a szokásos csütörtöki össze­jövetelek mellett, egy rend­kívüli tanácskozást is beik­tattak. Ami a szovjet—ame­rikai SALT-párbeszédet ille­ti nyilván Kissinger január végén esedékes moszkvai út­jának előkészületei folynak. A gyorsítást indokolja, hogy az amerikai elnökválasztási kampány megindulása után a felhevitett szenv edé.vok és övön aluli ütések szakaszá­ban aligha lehet majd ked­vező légkört teremteni egy ésszerű tárgyilagosságot és kompromisszumkészséget kívánó tanácskozásra. Bécs- ben a NATO-államok ter­jesztették elő új Indítványu­kat, amelyet hivatalosan ugyan nem hoztak nyilvá­nosságra, de széltében-hosszá- ban elterjesztettek. A NATO-javaslat halvány pozitívuma, hogy maguk is elismerték: korábbi terveik nem jelentenek tárgyalási alapot, de az igazi lépéseket még mindig helyben járással pótolják. Az alapelv válto­zatlan, a bécsi tárgyaláso­kon egyik fél biztonsága sem szenvedhet csorbát, márpedig a nyugatiak to­vábbra is egyoldalú előnyök­re törekszenek. A KELET—NYUGATI ESZMECSERE mellet az észak-déli vonatkozások is előtérbe kerültek, legalábbis így nevezték a párizsi nem­zetközi gazdasági értekezle­tet. A francia fővárosban a fejlett tőkés országok, a fej­lődők s külön csoportként, Hírügynökségi jelentések szerint a minisztertanács ki­nevezte az első államtitkáro­kat. A spanyol építőipari dol­gozó» országos szövetsége ki­áltványban követelte a szak- szervezeti jogok és a szabad­ságjogok visszaállítását. az allamoolgári jogok teljes el­ismerését. a szakszervezetek­nek a közéi* -ben, a gazdasá­gi. politikai és társadalmi tevékenységben való részvé­a nagy olajtermelők gyűltek össze, hogy „kibeszéljék’ magukat a gazdasági prob­lémákat illetően. Gyakorla­ti eredményről nem szólha­tunk, mivel két teljesen el­lentétes felfogás uralkodott. A „fejlettek”, az USA, Ja­pán, a Közö* Piac és má­sok az olaj- s a nyersanya­gok árkérdését állították a középpontba. A fejlődő part­nerek szerint az igazi gond egy elfogadhatóbb és szá­mukra elviselhetőbb új nemzetközi gazdasági rend­szer kialakítása. Végül is a szokásos módon zártak: megszervezték a kötelező bi- zotságokat s kora tavasszal újra kezdődhetnek a vi­ták. .. Változatlanul nem kevés nyugtalan pontja van föld­golyónknak : katonai zendü­lés Argentínában; levert jobboldali puccskísérlet Mo- zambikban; fegyver^ össze­tűzések Timor szigetén és Nyuga'.-Szaharában; polgár- háborús tűzvész Libanon­ban, amelyet a megismétlődő fegyverszünetek legfeljebb átmenetileg mérsékelhetnek — takaréklángra. A legsúlyo­sabb konfliktus színhelye azonban Angola. A haladó MPLA, a Népi Kormány két fronton folytatja önvé­delmi harcát — Északon a Zaire, az Egyesült Államok és Kína által segített FNLA, Délen főként a dél-afrikai fajgyűlölők által támoga­tott UNITA ellen. A két szakadár szervezet Huambó- ban (a volt Novo Lisboá- ban) elleiikormányt alakított, de Angola esetében nincs szó polgárháborúról — egy­szerűen külföldi beavatko­zás történt, a helyi reakció közreműködédsével. ELŐKÉSZÜLETEK FOLY­NAK az afrikai egységszer­vezet angolai konferenciájá­nak összehívására, & jólle­het a kontinens nem egysé­ges ebben a kérdésben, a né­pi Angola mind több támo­gatást kap. (Fordulópontot jelentett, hogy Nigéria, majd Tanzánia elismerte a törvé­nyes kormányt.) A vál­ság messzebbre is gyűrű­zik, egészen a washingtoni Capitoliumig. Az amerikai törvényhozásban — s ebben közrejátszik a választások közelsége, valamint a vietna­mi sokk — máris fény derül a CIA angolai mesterkedései­nek számos vonatkozására. S az amerikai lapokban, az af­rikai országgal kapcsolato­san feltűnt az utóbbi idők­ben egyre gyakrabban olva­sott kifejezés: Washington­ban újabb bizalmi válság körvonalai bontakoznak. KÖZLEMÉNY KIADÁSÁ­VAL ért véget Brüsszelben tizenöt NATO-tagállam kül­ügyminisztereinek tanácsko­zása. A 48 óráig tartó meg­beszélésen a kérdések szinte fantasztikusan széles körét érintették (az angol—Izlandi halháborútól a görög—török ellentéteken és a bécsi had­érőcsökkentési tárgyalásokon keresztül Angoláig és Spa­nyolországig.) Ezért nyilván­való, hogy nem elsősorban a közlemény érdemel figyel­met. A kétnapos tanácskozás ugyanis csak befejező aktusa volt egy hónapok óta tartó tanácskozássorozatnak, mely­nek során kialakultak a NATO új célkitűzései az eu­rópai biztonsági értekezlet utáni korszakban. Nyíltan meg kell monda­ni; az Észak-atlanti Szerző­dés Helsinki óta első kül­ügyminiszteri tanácskozása megerősítette a korábbi megbeszéléseken tapasztalt negatív irányzatokat Meg­mutatkozott ez már a kül­ügyminiszterek tanácskozását közvetlenül megelőző napok­ban és az ugyancsak Brüsz- szelhen te-tott NATO had­ügyminisztert konferencián is. Ez a dolog lényegét te­kintve a fegyverkezés továb­bi növelését követelte a NA TO-tagállam októl, mégpe­dig arra hivatkozva, hogy a „varsói szerződés katonai ereje növekedett és az sú­lyos aggodalomra adott okot" BEJRŰT: Három ismeretlen fegyve­res szombaton Tripoliban agyonlőtte Kajszem A1 Imád észak-libanoni kormányzót. A bejrúti bejelentés szerint a kormányzó éppen távozó­ban volt otthonról, amikor a fegyveresek rá támadtak. Társaságában levő felesége súlyosan megsebesült Imád nyolc éve töltötte be tisztségét előzőleg a tájé­koztatási és a hadügymi­nisztériumban dolgozott Bejrút külvárosában és az észak Tripoli városában szombaton is folytatódtak a lövöldözések az egymással szemben álló politikai cso­portok fegyveresei között. A bejrúti rádió több tucat olyan körzetet sorolt fel, amely a fegyveres osztagok jelenléte miatt nem bizton­ságos, ezért a lakosság szá­mára kerülendő. Az országutakon több he­lyen változatlanul úttorla- szok emelkednek, az arra haladó autósokat és gyalo­gosokat sorozatban rabolják el, hogy azután kicseréljék őket a másik félnél levő tú­szokért A jelek szerint az izraeli katonai vezetés igyekszik hasznot húzni a válságos li­banoni belpolitikai helyzet­ből. Földgyalut és más jár­pen azt tükrözte, hogy Hel­sinki legfontosabb eredmé­nyei — az európai biztonság alapvető politikai feltételei­nek megerősödése — nem idéztek elő lényeges pozitív változást a NATO magatar­tásában! (A részleteket te­kintve jól mutatta ezt, hogy az USA két dandárral növeli az NSZK területén bevethető erőinek számát, s közülük az egyiket — első alkalommal — az NDK északi határainak közelében helyezik el. Ezzel párhuzamosan a nyugatné­met Bundeswehr is vállalta, hogy erőinek létszámát há­rom dandárral növeli.) A KÜLÜGYMINISZTERI ÉRTEKEZLET mintegy po­litikai folytatása volt a had­ügyminisztert tanácskozás katonai hangvételének. Megmutatkozott ez különö­sen néhány olyan kérdés­ben, amelyek mintegy átme­netet alkotnak a katonai és politikai témák között. így a tanácskozás rendkívül nagy erőfeszítéseket tett, hogy fo­kozza a NATO fegyverzeté­nek szabványosítását és le­győzze a Nyugat-Európa és az Egyesült Államok (vala­mint Franciaország és a töb­bi NATO-tag) körött föl­gyülemlett ellentéteket Az ellentétek lényege az hogy az amerikaiak saját fegyverei­ket akarják eladni Nyugat- Európának, a szabványosítást tehát amerikai technikai bá­zison kívánják megvalósíta­ni. A nyugat-európai és min- a frewefa hadiipar műveket irányított libanoni területre, hogy a határ kö­zelében romboljanak le egy arab katonai megfigyelő ál­ezzel veszélyeztetve látja a maga üzleteit, s ezért igen bonyolult ebben a kérdésben a kompromisszum kidolgozá­sa. Egy másik katonai jellegű kérdés, amely meglehetősen éles formában vetődött fel, a bécsi haderőcsökkentési tár­gyalások ügye. Hosszas vita után megegyeztek egy olyan, meglehetősen propagandiszti- kus ízű amerikai javaslat­ban, amely „felajánlja” ezer taktikai nukleáris fegyver kivonásét Nyugat-Európából, — de ezt a Szovjetunió pán­célos haderőinek olyan mér­tékű csökkentéséhez akarja kötni, amely a NATO-t egy­oldalú előnyökhöz juttatná. ETTŐL FÜGGETLENÜL az ülésen részt vevő legfon­tosabb politikai vezetők fel­szólalása — nyilvánvalóan egy előzetes megállapodás értelmében árnyalt formában — meglehetősen / támadó hangnemű volt. Mint már annyiszor, ismét Luns, NATO-főtitkárnak Ju­tott az a szerep, hogy a NA­TO fő politikai vonalát meg­határozza Luns rendkívül negatív következtetésekre ju­tott és végső soron a2 enyhü­lési politika „alapos felül­vizsgálatát” tartotta szüksé­gesnek .Maga is kénytelen volt persze elismerni: „nem his7 aboan, hogv a Szovjet­uniónak támadó szándékai lennének akár Nyugat-Euró- pával, akár az Egyesült Álla­mokkal szemben.” Ennek hí­ján azt a módiért vát«“r7»o*-. lást. A libanoni tüzérség rá­lőtt a járművekre, amelyek nem sokkal később vissza­fordultak. ta, hogy keveselte a Helsinki óta elért enyhülési eredmé­nyeket és ezért önkényesen a szocialista országokat tette felelőssé. Kissinger amerikai külügyminiszter megismétel­te ugyan az enyhülés folya­matának fenntartásáról val­lott ismert álláspontját, — ugyanakkor számos kérdés­ben arra vállalkozott, hogy a „Luns-vonalat” alátámassza, így rendkívüli élességgel fo­galmazott Angola ügyében, ahol az egész világ előtt is­mert nyugati intervenciót egy „szovjet beavatkozás” jelen­létével próbálta Indokolni. Hasonlóan támadó hangnem­ben elemezte a dél-európai helyzetet — beleértve Spa- nyolorszzg várható problé­máit is, amely pedig nem tagja a NATO-nak. ILY MÓDON a Helsinki után tartott első NATO kül­ügyminiszteri értekezlet va­lójában kevesebbet beszélt az enyhülés meglevő lehetősé­geinek alkotó kihasználásáról — mint az enyhülés akadá­lyairól. A fő kövf*Keztetés a hadügyi és külügj, tanácsko­zás után mindenképpen az, hogy a NATO mag?'irtása és vezetőinek hangv . úe né- tíán; árnyalattal Keménye­dé't. S ez a kemény,ídís ak­kor is ti'entétben van Hel­sinki szellemével és a nem­zetközi enyhülés i-á'yzaá- val, ha taktikai célja az At­lanti Blokk számára kedve­ző tárgyalási és alku-pozí­ciók kiépítése. —1. —«a Spanvotorsíí® liiiicvt'zlélí az első állít ml il károkat Pravds-válasz e»y provokációra Kacsa a képernyőn A Pravda pénteki számában V. Alekszejevtöl „Durva hamisítás” címmel az alábbi cikket közölte: A napokban a francia tv újabb szovjetellenes kacsái röppentett fel a képernyőn. Bemutatott egy szőgesdróttal körülkerített területet, a tv-nézők szeme előtt valamiféle gépkocsi jelent meg, valami emberek cikáztak át, s a be­mondó közölte, hogy ezek állítólag politikai foglyok egy szovjet mukatáborban. Természetesen akár figyelmen kívül is hagyhatnánk ezt a hamisítást, amelyhez olyan filmkockákat használtak fel, amelyekről nem tudni, hogy kik vették fel, mikor is kikről Efféle hamisítványokat fabrikáltak és mutattak be a pszicho­lógiai háború szolgálói a negyvenes évek végén és az öt­venes évek elején. De már akkor sem voltak képesek a szé­les nyugati tömegekben ellenséges érzületet kelteni Lénia országával szemben, Mégis csodálkoznunk kell, hogy a hetvenes években, amikor a nemzetközi kapcsolatok légköre javult, a Szovjet­unió és Franciaország viszonya pedig konstruktiv jelleget öltött, a francia tv mind gyakrabban folyamodik szennyes szovjetellenes és kommunistaellenes kirohanásokhoz, s még durva hamisításoktól sem riad vissza. Még meglepőbb az a körülmény, hogy egyesek azok közül, akik mindig megfelelően tudtak válaszolni a szovjet- ellenességre, hitelt adtak a szovjetellenesek és kommunista­ellenesek eme újabb provokációs akciójának és ezáltal, akarva-nem akarva, előmozdították ennek a szovjetellenes kirohanásnak a további felszitását. ­NATO: Helsinki után a fékre lépett

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents