Népújság, 1975. december (26. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-18 / 296. szám

Megkezdődött az orszáaavűlés téli ülésszaka í (folytatás a 2. oldalról) előrehaladni az üzem- és munkaszervezés fejlesztésé­ben, a munkaerő ésszerű, ta­karékos felhasználásában, a munkaerő-gazdálkodás javí­tásában A munkaerő haté­konyabb foglalkoztatása a népgazdaság minden terüle­tén — az iparban, a mező- gazdaságban és az államigaz­gatásban — előtérben álló feladat — A terv a mezőgazdasági termelés 16—18 százalékos növelésével számol. Ez felté­telezi, hogy az állami gazda­ságok és a termelőszövetke­zetek termelése ennél na­gyobb mértékű lesz. Az elő­irányzott növekedés az anya­gi, műszaki, technikai felté­telek oldaláról megalapozha­tó. A terv teljesítése a nép­gazdaság más területeihez ha­sonlóan — itt is feltételezi a belső tartalékok mozgósítá­sát. Mindenekelőtt azt, hogy a mezőgazdasági üzemekben is növeljék a termelés haté­konyságát, csökkentsék a ter­melési költségeket, emeljék az üzem- és munkaszervezés színvonalát Fordítsanak na­gyobb figyelmet a már lét­rehozott hagyományos és kor­szerű állattenyésztő telepek és gépi berendezések gazda­ságos üzemeltetésére, na­gyobb szakszerűséggel és ta­karékosabban gazdálkodja­nak a vegyi- és üzemanya­gokkal, a takarmánnyal, a melléktermékekkel, csökkent­sék a termelési és a szállítási veszteségeket. — A mezőgazdasági terme­lés szerkezete adottságaink­kal összhangban lényegében kialakult Az ésszerű szako­sítás mellett, a népgazdaság igényeihez alkalmazkodva, fenn kell tartanunk _ mező- gazdaságunk sokoldalú ter­melését A két fő ágazat kö­zül a növénytermesztés nö­vekedése lesz a gyorssabb, de ssaegkffiJSnbdztetefó flgye! met kell fordítani az ál­lattenyésztésre, különösen a hús és a tejtermelés növelésére. Ez a feltétele annak, hogy a belföldi ellátás kiegyensúlyo- ^jsott legyen és növekedjék az "export. A mezőgazdasági ter­melés fejlődésével összhang­ban gondoskodni kell a ter­mékek megóvásáról, a fel­dolgozó kapacitások, a hűtő- és tárolótér bővítéséről. Vi­szonylag gyors ütemben fej­lesztjük az élelmiszeripart, hogy ezáltal lehetővé váljék a mezőgazdasági termékek magasabb fokú feldolgozása, a gazdaságosan értékesíthető termékek nagyobb tömegű előállítása. — Folytatjuk bevált agrár- politikánkat. Továbbra is alapvető feladatnak tekintjük a mezőgazdaság korszerű nagyüzemi rendszerének fej­lesztését, a gazdálkodás^ szo­cialista vonásainak erősíté­sét Az állami gazdaságoktól ás az élenjáró termelőszö­vetkezetektől azt várjuk, hogy a jövőben is példamu­tató kezdeményezői lesznek a korszerű technika és terme­lési eljárások, a nagy hoza­mú fajták alkalmazásának, a korszerű, hatékony termelési és üzemszervezési módszerek elterjesztésével, a hagyomá­nyos termelési módszerekben rejlő lehetőségek jobb kiak­názásával, a vezetés színvo­nalának emelésével, az üze­mek ésszerű szakosodásával, együttműködésük fejlesztésé­vel jelentős mértékben nö­velhető mind a jól, mind a közepesen gazdálkodó, mind pedig a gyenge adottságú ter­melőszövetkezetek termelése. — Egy dolgot azonban hangsúlyozni szeretnék: most nem az üzemi méretek to­vábbi növelése a feladat, ha­nem sokkal inkább a már ki­alakult üzemnagyság által nyújtott lehetőségek fokozot­tabb kihasználása. Hazánk­ban az egy szövetkezetre ju­tó átlagos területnagyság ma már nem kicsiny: 3500 hek­tár. Erről azért is szólok, mert a tapasztalatok azt mu­tatják, Hogy nem haszon, hanem kar származik abból, amikor a szükséges feltételek megléte nélkül egyesülnek termelőszövetkezetek. A ter­melőszövetkezetek ésszerű és megalapozott egyerü'ését a jövőben is támogatjuk. Nem helyes azonban a szövetkeze­tek egyesülésének szorgalma­zása, amikor ennek feltételei lentős veszteségek keletkez­nek, termelési kapacitások maradnak kihasználatlanul. A figyelmet inkább arra kell fordítani, hogy á mezőgaz­dasági nagyüzemek és az ál­lami vállalatok, a társulások, a közös vállalkozások és vál­lalatok létrehozásával, a ter­melési együttműködés elmé­lyítésével növeljék a mező- gazdasági termelés hatékony­ságát. — Hangsúlyozni kívánom továbbá, hogy a háztáji és a kisegítő gazdaságoknak mind az önellátásban, mind az áru­termelésben a jövőben is fontos szerepük lesz. Minden illetékes szervnek többet kell tennie a háztáji es kisegítő gazdaságokban folyó termelés ösztönzéséért, a munka meg­könnyítéséért, termékeik át­vételének jobb megszervezé­séért. — A terv gazdasági lehe­tőségeinkkel összhangban irányozza elő az életszínvo­nal emelését Szocializmust építő társadalmunk alapvető célja és fontos hajtóereje a lakosság életszínvonalának rendszeres emelése, növek­vő anyagi és kulturális igé­nyeinek lehetőségeinkkel összhangban álló kielégítése. Nem feledkezhetünk meg azonban arról, hogy az élet- körülmények javítása csakis gazdasági fejlődésünkkel összhangban történhet, az életszínvonal emelésének le­hetősége gazdasági munkánk eredményétől függ. A terv szerint a lakosság jövedelme, a fogyasztás, a nehezebbé vált gazdasági feltételek mellett is jelentősen növek­szik. A tervidőszak folya­mán fokozódik a tartós fo­gyasztási cikkek térhódítása, egészségesebb lesz a táplál­kozás, jelentősen fejlődik az öltözködési és a lakáskultú­ra, javulnak a lakásviszo­nyok, bővülnek a szolgálta­tások. / — Arra törekszünk, hogy a keresetekben a végzett munka mennyisége, minősé­ge, a szakképzettség, a mun­ka nehézségi foka az eddigi­nél jobban érvényesüljön. Nem lehetünk elégedettek a jelenlegi helyzettel, a sok helyen tapasztalható egyen- lősdivel. A dolgozók több­ségének igazságérzetét is sérti az a gyakorlat, amikor a bérek és a jutalmak elosz­tásánál arra hivatkozva nem differenciálnak, hogy az a dolgozók között feszültséget teremt. Ennek éppen az el­lenkezője igaz, és az a fel­adat, hogy mindenütt ér­vényt szerezzünk a teljesít­ményekkel összhangban álló bérezésnek. A tervidőszak­ban a kereseti arányok javí­tását központi béremeléssel is elősegítjük. Ugyanakkor emeljük a több műszakban, folyamatos munkarendben dolgozók műszakpótlékának összegét is. — Fontos társadalmi, poli­tikai követelménynek te­kintjük, hogy a munkásság és a parasztság jövedelme megközelítőleg azonos ütem­ben növekedjék. Külön fi­gyelmet kívánunk fordítani a nagyüzemi munkásság bér- és jövedelmi viszonyai­nak alakulására, továbbá ar­ra, hogy csökkenjenek a ter­melőszövetkezeti jövedel­mekben fennálló indokolat­lan különbségek is. A helye­sebb jövedelmi arányok ér­dekében arra törekszünk, hogy az alacsony keresetű­eknél az átlagosnál nagyobb legyen a növekedés, ugyanakkor meg kell akadályozni minden jö­vedelemnövekedést, amely nem áll arányban a teljesítménnyel. — A kővetkező években is a társadalmi juttatások növelésével fokozatosan mérsékelni kívánjuk a csa­ládok jövedelmi színvonalá­ban az eltartottak száma miatt meglevő különbsége­ket. A társadalmi juttatások a munkajövedelmeknél gyor­sabban növekednek. Növel­jük a társadalmi hozzájáru­lást a gyermeknevelés költ­ségeihez: emeljük a családi pótlékot; továbbra is fontos feladatnak tekintjük a gyer­mekintézmények fejlesztését; gondoskodunk arról, hogy a gyermekgondozási segély mértéke léoést tartson az át­lagkeresetek növekedésével. Nagy figyelmet fordítunk a nyugdíjasok helyzetének ja­—i----—° - meg ét emiatt je- vitására. A nyugdíjak reál­é rtékének megőrzése mellett a tervidőszakban lehetősége­inkkel összhangban emeljük az alacsony nyugdíjakat.. A mezőgazdasági termelőszö­vetkezeti tagok nyugdíjkorha­tára a tervidőszak végére fo­kozatosan — a nőknél 55, a férfiaknál 60 éves korhatár­ra csökken. Mindebben az idős korúakról való fokozot­tabb gondoskodás jut kifeje­zésre. — A bérek és a szociális juttatások emelése nem egyetlen tényezője az élet- színvonal, az életkörülmé­nyek javítására irányuló tö­rekvéseinknek. A lakosság életkörülményeinek javulá­sát szolgáló beruházásoknál fenntartjuk a jelenlegi terv­időszakban megvalósult ma­gas arányt. A rendelkezésre álló anyagi eszközök zömét a lakás- és a közműépítés, a nagyvárosi tömegközleke­dés, az óvodai, az általános iskolai és a szakmunkáskép­zés hálózatának fejlesztésé­re fordítjuk. A lakásépítés üteme elsősorban a főváros­ban, a nagyvárosokban és az ipari centrumokban gyorsul. Megkülönböztetett figyelmet fordítunk a nagycsaládosok, a munkások lakásépítésének támogatására és arra, hogy az építés pénzügyi feltételei jobban igazodjanak a lakás­ra várók jövedelmi és szo­ciális helyzetéhez. — Amint látható, a követ­kező tervidőszakban is az életkörülmények, a jövedel­mi viszonyok folyamatos ja­vítására törekszünk. A reál- jövedelmek és a reálbérek azonban a tervidőszak első felében — gazdasági lehető­ségeinkkel összhangban —az öt év átlagánál szerényebb mértékben növekedhetnek. — A terv számol az árak változásával is és ennek megfelelően irányozza elő a reálbérek és a reáljövedel­mek növekedését, vagyis úgy alakítjuk a jövedelme­ket és a szociálpolitikát, hogy azok együttesen a la­kosság életszínvonalának tervezett javulását eredmé­nyezzék — az árak a gazda­ságban fontos szerepet töl­tenek be, a termelés terüle­tén befolyásolják a gazdasá­gi döntéseket, módosítják a fogyasztás szerkezetét, hat­nak a kereslet alakulására. Az árpolitika célkitűzése, hogy a termelői árak jobban tükrözzék a ráfordításokat. Ez fontos feltétele annak, hogy megvalósulhassanak a termékszerkezet átalakítá­sára, a minőség javítására, a gazdaságos termelésre irá­nyuló célkitűzések. Ugyan­akkor tartósan a fogyasztói árak sem maradhatnak ei a termelési költségektől,, ezért gazdasági fejlődésünk érdekében egyes fogyasztói árakat is emelni szükséges. A nagyobb kihatású fo­gyasztói áremelést, mint pél­dául jövőre a húsáremelést, jövedelemkiegészítéssel kap­csoljuk össze, és ezáltal is biztosítjuk, hogy a tervezett reálbér és reáljövedelem nö­vekedés megvalósuljon. — Annak érdekében, hogy a fogyasztói árak növekedése a tervezett keretek között maradjon, kamegosztásból származó előnyödet, növeljük az áru­forgalmat és a termelésben előtérbe állítsuk a kölcsönös előnyökön nyugvó tartós együttműködési formákat. — A magyar népgazdaság fejlődésében a / jövőben is alapvető szerepe lesz a KGST-onszágokkal folytatott sokoldalú együttműködés­nek. Arra törekszünk, hogy a gazdaság együttműködést a termelési szakosítás, a kooperáció bővítése és a termékcsere növelése útján még szorosabbá tegyük. Ak­tívan dolgozunk a szocialis­ta gazdasági integráció el­mélyítéséért, amely elősegí­ti nemzeti céljaipk jobb ér­vényesítését, országunk és az egész szocialista közös­ség erősödését szolgálja, m gazdasági, a műszaki és tu­dományos fejlődés új forrá­sait tárja fel. Ennek szelle­mében veszünk részt több közös beruházásban, vala­mint a KGST -őrs zágok nyersanyag- és energiaszük­ségleteinek kielégítését, a gépiparban a termelési koo­perációt s a szakosodást hosszú távra megalapozó cél­programok kidolgozásában, majd megvalósításában. A mezőgazdaság területén olyan együttműködésre tö­rekszünk, amely elősegíti közösségünk szükségleteinek biztonságos kielégítését a mezőgazdasági és élelmi- szeripari termékekből. — Gazdaságunk fejleszté­sében, szerkezetének ko<nsze~ rűsítéséoen a jövőoen is ki­emelkedő szerepe lesz a ma­gyar—szovjet gazdasági kap­csolatoknak. Ipari termelé­sünk jelentős mértékben a Szovjetunió nyersanyag- és energiaforrásaira támaszko­dik. Ipari beruházásaink számottevő hányada korsze­rű szovjet technológiai be­rendezések felhasználásával, közvetlen műszaki segítsé­gével valósul meg. Szovjet műszaki segítséggel, komp­lex berendezések szállításá­val épül például a paksi atomerőmű, az új solti rá­dióadó és sok más nagy lé­tesítményünk. Ugyanakkor a Szovjetunió biztonságos ér­- tőkésítési lehetőséget nyújt a magyar ipar és a mező- gazdasági termékek száma­irányuló exportot. Az ehhez szükséges árualapok gazda­ságos megtermelése és érté­kesítése megköveteli a kül­kereskedelmi munka színvo­nalának emelését, a termelő és a külkereskedelmi válla­latok nagyfokú aktivitását, összehangolt tevékenységét, a tervszerűség, a szervezett­ség és a piackutatás javí­tását. A tőkés külkereske­delmi mérleg egyensúlyba hozásának, a fejlődés folya­matos biztosításának elen­gedhetetlen feltétele, hogy az import ésszerű helyette­sítése mellett — a kivitel és a behozatal az előirányzott mértékben növekedjék. A hagyományos kereskedelmi fonnák mellett a 1 tőkés vi­szonylatokban is előtérbe kell állítanunk a gazdasági együttműködés fejletteb for­máit; a kölcsönös előnyö­kön és érdekeltségen nyug­vó, hosszabb távra szóló ter­melési kooperációt. *— A tőkés országokkal folytatott gazdasági kapcso­latokat általános külpoliti­kai törekvéseinkkel össz­hangban, a szocialista kö­zösség érdekeit ia szem előtt tartva alakítjuk. Együttmű­ködésre törekszünk, de en­nek a kölcsönös előnyökön, a hátrányos megkülönböz­tetésektől mentes, egyenlő elbánáson kell alapulni. — A megváltozott világ- gazdasági helyzet, a nemzet­közi munkamegosztásban való aktívabb részvételünk megköveteli, hogy jobban feltárjuk a világgazdaság változásainak a magyar nép­gazdaságra gyakorolt hatá­sait, összefüggéseit, hogy rugalmasabban tudjunk al­kalmazkodni a megváltozott feltételekhez. — Most, amikor az or­szággyűlés a szocializmus építésének a következő 5 év­re szóló nemzetközi prog­ramját iktatja törvénybe, gondolnunk kell arra is, hogy az 1976-os esztendővel kezdetét veszi a terv végre­hajtása. Mint ismeretes, pártunk Központi Bizottsá­ga jóváhagyta az 1976. évi népgazdasági terv irányel­veit, amelyek összhangban vannak az ötéves terv cél­jaival. biztosítani kell az ár fe­gyelmet, az árak szigo­rú ellenőrzését, az indo­kolatlan áremelések és visszaélések megelőzését. Nagy felelősség hárul a vál­lalatokra és az őket felügye­lő irányító minisztériumok­ra abban, hogy a gazdasági szabályozók módosítása mi­att bekövetkező nyereség­csökkenést áremeléssel,, mi­nőségrontással ne hárítsák át a fogyasztókra. Megkülönböztetett figyel­met igényel, hogy az áru­alapok és .a vásárlóerő to­vábbra is összhangban le­gyen. Gondoskodni kell ar­ról, hogy kiegyensúlyozott legyen a lakosság áruellátá­sa. Az ellátásért felelős mi­nisztériumok. vállalat oh tartsák elsőrendű kötelessé­güknek, hogy összehangolt- munkával megteremtsék en­nek minden szükséges felté­telét. — Előrehaladásunk elkep- zelhetétlen a, • nemzetközi gazdasági kapcsolatok sok­rétű fejle-ztáse, állandó be vítéss nélkül. Érdekünkben áll, hogy még erőteljesebben használ­juk ki a nemzetközi műn­ra. — Jól fejlődnek gazdasá­gi kapcsolataink a Szovjet­unióval és a többi baráti szocialista országgal. A kö­zéptávú népgazdasági tervek egyeztetése, a hosszú lejára­tú kereskedelmi megállapo­dások rendszere nagy biz­tonságot nyújt népgazdasá­gunk tervszerű fejlődéséhez. Előrehaladásunk fontos zá­loga a kölcsönös testvéri se­gítség elvein alapuló együtt­működés további erősítése, a gazdásági kapcsolatok elmé­lyítése. Arra törekszünk, hogy biztosítsuk a szocialista áruforgalom tervszerűsé­gét, és a népgazdaság szükségleteivel összhang­ban tovább bővítsük a már egyeztetett forgal­mat. — Minden korábbinál na­gyobb erőfeszítést követel tőlünk az előirányzott tőkés külkererj'-edelmi forgalom t ---v-,zerű megval'tsítás-a. A ' ' á-i importtal kapcsol-.)‘-■'-s-’tőségek és a termo'-’- .•ai-Sjő’-ez szüvsé"®s any import m;"tt a bclvvr.',áal-.M gyorsabb ütemben ke1! nö­velnünk a tőkés országokba — A jó kezdet fél siker. El kell érnünk, hogy már a jövő évben kibontakozzanak, megerősödjenek azok a fo­lyamatok, amelyek megala­pozzák a további évek ki­egyensúlyozott fejlődését. Ez megfontolt, de határozott központi és helyi intézkedé­seket követel. Mire irányul­janak ezek az intézkedések? Mindenekelőtt a gazdaságos és versenyképes termékek arányának növelésére, a gazdaságtalan termékek ter­melésének korlátozására; a gazdaságos export növelésé­re, tartós és biztonságos ér­tékesítési kapcsolatok ki- szélesítésére, a munkaerő­gazdálkodás javítására,' a munkaerő tervszerű átcso­portosítására, a munkafe­gyelem erősítésére, az ad­minisztratív létszám csök­kentésére; a takarékosság következetes érvényesítésé­ire, az energia- és nyers­anyag ésszerű felhasználá­sára; a költségvetési intéz­mények gazdálkodásának javítására, az igazgatási te­vékenység egyszerűsítésére, egyszóval anyagi és szel­lemi erőforrásaink nagy tar­talékaink jobb hasznosításá­ra. — Gondoskodni kell arról .5, uogy a folyamatos rroitt. .ia feltételeinek biztat» „.sá­vul egy időben növer.«d.icl; a teljesítménybérben dóig- -íók száma, hogy a műszak: és a szervezési feltételekkel össz­hangban a munkán ormukat mindenütt folyamatosan tartsák karban, fordítsanak nagyobb figyelmet a termelő állóalapok fokozottabb ki­használására, az üzem- és munkaszervezés megjavítá­sára, Határozottan véget kell vetni a gazdasági le'ie'ösé- gelnket meghaladó költeke­zéseknek, a még sok helyen tapasztalható hivalkodó rep- rezentálásnak, a felesleges külföldi utazásoknak, a pa­zarlásnak. — A törvénytervezetben foglalt célok elérése a veze­tés minden szintjén a ko­rábbi évekénél nagyobb erő­feszítést, szervezettséget, szemléleti s cselekvési egy­séget követel. A munka mi­nőségét nemcsak az anyagi termelésben, minden más te­rületen is javítani kell. A gazdasági fejlődés feltételei — összhangban gazdaságirá­nyítási rendszerünk bevált alapelveivel — a központi irányítás, valamint a vállala­ti önállóság és felelősség egyidejű erősítését követeik A központi irányítás erősíté­se azt célozza, hogy egyértel­műbbé, következetesebbé és összehangoltabbá tegyük a döntéseket, hogy a gazdasági folyamatok szabályozása job­ban szolgálja a népgazdasági terv megvalósítását, a társa­dalmi érdekek érvényesítését — A bonyolultabbá vált feladatok megoldásának el­engedhetetlen feltétele a ve­' zetés színvonalának emelése, az üzemi, munkahelyi de­mokrácia erősítése, az egy­személyi felelősség érvénye­sítése. Terveink teljesítése a vezetőkkel szemben az eddi­ginél sok tekintetben maga­sabb követelményeket tá­maszt, nagyobb felelősséget, fegyelmezettebb munkát igé­nyel. A vezetők többsége ma is eredményesen látja el fel­adatát, politikai, szakmai hoz­záértése, emberi magatartása alapján alkalmas arra, hogy a nagyobb követelményeknek megfeleljen. Gyakori azon­ban, hogy azonos műszaki és gazdaísági feltételek mellett dolgozó vállalatok, szövetke­zetek gazdasági eredményei és teljesítményei között el­fogadhatatlanul nagyok a kü­lönbségek. A gyengébb eredmény az esetek nagy részében a nem megfelelő veze­tésnek tulajdonítható. A szükséges személyi cse­rék mégis elmaradnak és ez így nincs rendjén. Jobban meg kell becsülni azokat a vezetőket, akik kö­vetkezetesek a párt és az ál­lami határozatok érvényesí­tésében, önállóak és határo­zottak a döntésekben, a vég­rehajtás, a munkafegyelem megkövetelésében, jó szerve­zők és kezdeményezők, akik támaszkodnak a dolgozókra, erősítik az üzemi demokrá­ciát, megteremtik a feltétele­it annak, hogy a szocialista munkavefseny a terv céljai­val összhangban, lendülete­sen folytatódjék. — Amikor most törvénybe foglaljuk a következő terv­időszak célkitűzéseit, olyan programról határoztunk, amely igazodik a valóságos helyzetünkhöz, figyelembe veszi eddigi eredményeinket, reálisan számol erőforrása­inkkal, a fejlődés belső és külső feltételeivel. — A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága és a magam nevében, a törvényjavaslatot elfoga­dom és a tisztelt képviselő- társaknak is elfogadásra ajánlom — zárta beszédét Németh Károly. * A szerdai tanácskozás — amelyen az elnöki tisztet felváltva töltötte be Apró Antal, Péter János és Inokaí János, hozzászólások után véget ért. Az országgyűlés ma az V. ötéves tervről szóló törvényjavaslat tár­gyalásával folytatja munká­ját. Mmsm í 1975. december 18.» csütüsrfäfe

Next

/
Thumbnails
Contents