Népújság, 1975. november (26. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-11 / 264. szám

Minden rossz, ha a vége is az Az öreg Strauss, méltó tűzzel teszi és emlékezetessé ifjú hitve­sének a nászéjszakáját, magam is hatvan év körüli lennék, az isten, sem mente­ne fel a vádtól: persze, nem tetszett a filmsorozat, irigy a fickó. Mármint én. Így azonban talán elhiszik, hogy sem a harmadik fele- hegéhez hozzálátó idősb Stra- usst, se a nézőt nem irigyel­tem ezért a szendvicsfilmért. Szendvics: két veszekedés között egy keringő, illetve két keringő között egy ve­szekedés. Sok szép muzsikát hallottunk, sok ostobaságot láttunk és jószerint az iga­zi Straussból és Straussok- ból és abból a világból, amelyből a keringő muzsiká­ja fakadt, amely ihlető je és környezete volt e zenének, •emmtt meg nem tudtunk. Hat órán át tartott összesen S bugyuta giccsdömping-tör- témet a televízióban, hát ne te pazaroljunk itt rá még több időt. Nem éri meg. Csak a BBC-nek Amit kétezer fejeztek be Amit kétszer fejeztek be, az a „Kék rénszarvasok” cí­mű Alekszej Kolomijec írta tévéjáték. A szép, tiszta, mert emberi szerelem apó* teózisa is lehetne ez a film, amely ím harminc esztendő­vel a háború után is arról vall, hogy — a filmbéli más­fél évtizeddel a háború után te, mennyire friss, deren és fájdalmas a nehezen gyógyu­ló háborús sebek emléke. Kiben azért éget sokáig a seb. mert bajtársát, család­ját. emberi életeket vesztett Hamisítatlan K. V. K.-hangulat a képen és a képernyőn: jelenet a Strauss család című magyarul beszélő angol tele­víziós film befejező részéből. találkozása, a katarzis ma­gasságából a hétköznapi giccselések szintjére rántot­ta vissza a filmet, mint mi­kor a már elkészült kitűnő étket a szakács a végén még két marék sóval felülíaesít. Sem a színészek, sem a rendező, sem az operatőr nem tudott itt már mit csi­nálni egymással: kölcsönö­sen nézték egymást és unták is egy kissé, mint a kijóza­nodott vendégek hajnaltájt az éjszaka emlékeinek rom­jainál. A jól összekovácsol ódott együttesből — az egységes játékfelfogás, stílus, a rit­mus azonossága Szőnyi 0. Sándor rendező vitathatatlan érdeme — külön is kiemel­kedik ffoncz Gábor kapitá­Mindentól függetlenül a részletesebb, az elemzőbb, és a töprengőbb méltatást, és mindenekelőtt a vállalko­záshoz méltóbb méltatást majd a sorozat végén. Mind* ez az előbbi csak egy kis fűszerező megjegyzés — me­net közben. Gjmrkó Gén AJÁNLATUNK 17.55: Vörös kányafa A film főhőse. Jegor Pro- kugyin megátalkodott, visz- szaeső bűnös. Még a börtön­ben ismerkedünk meg vele, de hamarosan szabadlábra kerül. Felkeresi egykori ha­verjait, hogy szállást, enni­valót szerezzen. De egyikük 6em tud segítségére sietni, maguk is bujkálnak a rend­őrség elől. Nincs más lehe­tősége, mint hogy felkeresse azt a lányt, akivel még a börtönben kezdett levelezni. Ljuba falun él, s bár a fiút soha sem látta, csak levelei­ből ismeri — meghívta ma­gához Jegort. A faluba min­den különösebb terv és cél nélkül érkező fiatalembert alaposan megváltoztatja a Ljubával való találkozás. El­határozza hogy szakít bűnö­ző életmódjával. De bandita- társai nem tudják megbocsá­tani „árulásár. A film Vaszllij Suksin no­vellájából. az író rendezésé­ben és főszereplésével ké­szült. Egy villanásnyi szerelem, egy villanásnyi rádöbbenő* »2 életre a halál árnyékában? Alekszej Kolomijec filmjének két szereplője a bunkerban: Aljonka és a kapitány. A Szovjet novemberi A Szovjet Irodalom itt. vemberi száma ismét gazdag tartalommal jelenik meg. Magyarországon elsőnek közli a folyóirat Pjotr Kite, a fiatal író első prózai írá­sát: A madarak a magány, ban énekelnek című elbeszé­lését. „Ezzel az elbeszéléssel nemcsak saját irodalmi élet­rajzában nyitott ű] lapot Pjotr Kilé” — írja a regény­ről Jurij Ritheu. Oanyiil Granyin és Igor Talankin filmregényét „a szovjet atom atyjáról” szin­tén a novemberi szám közli.' Mikola Bazsan Az Iszkra szikrája e. költeményét ol­vashatjuk Veress Miklós ki­tűnő fordításában. Mat* Traat észt költő versét Képes Géza ültette át magyarra. A Líra rovatban Robert Rozs- gyesztvenszkij eddig meg nem jelent verseit Garai Gá­bor szólaltatta meg magyar nyelven. „Róbert Rozsgyeszt- venszklj munkásságában a konjunktúra ismeretlen fo­galom. A korszerűség és ak­tualitás nem a konjunktúra szinonimái; sőt annak ellen­Irodalom számáról pólusa ., És. mert Igazi költészet, ezért nemcsak azokhoz áll közel, akikről közvetlenül szól..." — írja a költőről Anatollj Alekszin. A Közös dolgaink rovat ér­dekes beszélgetést közöl Georglj Markov — a Szovjet­unió írószövetsége főtitkára — és Dobbzy Imre — a Ma­gyar írószövetség főtitkára — között A 100 éves Lvnacsarszkij- ra emlékszik Alekszandr Ov- esarenko, Almás! Miklós és Giricz Mátyás érdekes cik­kében. A nemrég elhunyt Simon Istvánról emlékszik meg a folyóiratban Vlagyi­mir Ognyev, Fodor András és Iván Szalimon. Az oroszul tanulóknak se­gít Alekszandr Prokofjev két nyelven megjelent verse — Havas Ervin fordításában —, valamint Nyikolaj Tyiho. nov elbeszélése Makai Imre tolmácsolásában. Aleícszandr Karaganov is­mert szovjet filmkritikus eszmefuttatását a Hazáért harcoltak című Szergej Bon­dar csuk rendezte filmről közli a Szovjet Irodalom. Emlékezés Bérezi Gézára Szűkszavú, tárgyilagos közlésként hangzott el a hír a rádióban: november 7-én, 82. életévében elhunyt Bérezi Géza nyelvész, Kossuth- és állami-díjas akadémikus. Nemo Nem lehetett döbbenet nélkül hallgatni ezeket a szavakat, hiszen legnagyobb élő egyéniségét vesztette ei a magyar nyelvtudomány. Bérezi Géza 1894-ben született. Az Eötvös Kollégium diákjaként Budapesten,. később a leusanne-i egyetemen végezte tanulmányait; 1919-től középiskolai tanár, majd 1941-től a debreceni egyetem, 1952-től az ELTE tanszék- vezető tanára volt. Mint tudós rendkívül sokoldalú tevékenységet folyta­tott': a nyelvtudománynak szinte valamennyi területén al­kotott jelentős művet. Elsősorban mégis nyelvtörténettel foglalkozott. Kutatta a magyar nyelű történeti emlékeit. „A tihanyi apátság alapítólevele, mint nyelvi emlék” című munkájáért Kossi+lh-díjat . kapott. Vizsgálta a magyar hangtörténetet, és igen jelentősek a magyar szókincs tör­ténetével kapcsolatos kutatásai (A magyar szókiiios ere­dete). — Átfogó szemléletű, rendkívül jelentős munkája A magyar nyelv életrajza (1962), amely a szakmai körök elismerése melltett olyan közönségsikert is aratott, hogy hamarosan újabb kiadásban kellett megjelentetni, Szótárírói tevékenysége országszerte ismert. 1941-bén jelent meg úttörő értékű munkája, a Magyar szófejtő szó­tár. Ez a hézagpótló mű évtizedeken keresztül nélkülöz­hetetlen segédkönyve volt a nyelvtörténet-kutatóknak. Nagyobb szabású, modem történeti, szóelemző szótárunk A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára, az ő lektori közreműködésével készült. Vezető lektora volt A magyar nyelv értelmező szótára 7 kötetes kiadványának, amely nemcsak a szakemberek számára nélkülözhetetlen, hanem a nagyközönség is j<$ ismeri. Érdeklődéssel és nagy szakértelemmel fordult Bárral Géza a magyar nyelvjárások felé is. Részt vett a Magyar Nyelvjárások Atlaszának szerkesztésében: ő volt a Magyar Nyelvatlasz munkaközösségének elnöke. Ennek a hatal­mas arányú munkának jelentős eredményeit tartalmazza a nyelvatlasz sok értékes nyelvtérképe. Törődött a külföldi magyartanulás ügyével: részt vál­lalt az Anyanyelvi Konferencia Védnökségének tevékeny­ségéből. A hazai iskolai anyanyelvi nevelés,' a nyelvművelés ügye sem volt idegen tőle: foglalkozott a helyesírás kérdé­seivel, és a múlt évben jelent meg Nyelvmflvelödésünk című kis kötete, amelyben lylstálytiszfca éleslátással, igen modern szemlélettel fogalmazta meg napjaink feladatát • nyelvművelésben, és mutatott rá az iskola feladataira. Hazánkon túl te ismerték nevét és munkásságát: nem­zetközi tekintély övezte. Többször — még élete utolsó évé­ben is — volt külföldi egyetemek megtisztelt előadója. — Részt vett a nemzetközi finnugor kongresszus munkájá­ban: a helsinki Finnugor Társaság és a Fiiul Tudományos Akadémia külső tagja volt. Minden terület érdekelte, ahol használni tudott a nyelv ügyének. Mint a Nyelvtudományi Társaság elnöke minden jelentősebb, alkalommal ténylegesen gyakorolta tisztjét: számtalan konferencián, tudományos összejövetelen tartott ., érdeklődést kiváltó, színes megnyitót, és foglalta össze szé­lé® látókörrel az elhangzott előadások lényegét, mutatott rá az összefüggésekre. Szuggesztiv erejű előadó volt. Egerben is többszőr járt — mindig szívesen jött ide — és többször tartott élményt jelentő* nagy sikerű előadást főiskolánk hallgatói számára. Itt most nem lehet célunk, hogy teljes képet adjunk Bárczi Géza munkásságáról. Nem szóltunk egyetemi tan- könyvírói, cikkírói tevékenységéről sem. De ez a vázlatos számbavétel Is meggyőzően bizonyítja tudományos érdek­lődésének sokszínűségét. f És ez a sokoldalú tudós, nagyszerű ember is volt a szó legnemesebb, legigazabb értelmében. Derűs bölcsességben élte a maga puritán, szigorú, a munkában örömet találó életét. A legteljesebb mértékben idegen volt tőle a hiúság, az önteltség. Egyszerű öltözékben, szerényen járt az egye­tem és otthonának dolgozószobája között, dé pazar gaz­dagsággal szórta szét tudása mérhetetlen kincsét szám tar­tan tanítványa számára. Halálát veszteségnek érzi mindenki, aki magáénak érzi, szereti anyanyelvét. Ezért tisztelgünk most nem feledő kegyelettel a nagy tudós és ember, Bárczi Géza emléke előtt. . DR. CHIKAN ZOLTANNÉ (Befejező rész) el; kiben azért, mert a há­borúban végtére is minden olyan egyszerű volt, míg a béke és az építés új érték­rendet kialakítva új társa­dalmi, új alá- és fölérendelt­ségi viszonyokat is teremt ember és ember között; ki­ben azért marad örökös a seb, mint Aljonkában, mert a holtak emlékei mellett; egy élő szerelem emléke is győtri. A film nagy és emlékeze­tes pillanata volt, amikor a régi szerelmesre, Kravcovra végül is ráakadva — egy új­sághír alapján egyelőre —a hűségről, a kitartásról és a rendíthetetlen hitről vall barátnőjének Aljonka. ami­kor beyallja. hogy valójában Kravcov a küzdés szimbólu­ma volt és maradt a szá­mára. a hit és a remény belső ökonómiáját jelentet­te. amely nélkül nem lehet és nem is szabad élni, ha embernek akar szépen élni ▼alaki. És itt kellett volna ezt a megkapó hangulatú és Igaz filmet abbahagyni. Még az esetleges írói szándékkal is vitázva. Aljonka és Krav- oqy kései és erőltetett újra­O Mvnüitüü ijw 197». november 11„ kedd nF«. Az epizódfigurAból — s ez nem vált a tévéjáték kárára — egyik, ha nem az egyetlen és minden porciká- jában igaz, valós hőssé emel­kedett játéka nyomán a há­ború és a béke mezsgyéjén meg-megbotló kapitányból lett szerelő. Megmagyarázom a magyarázatokat Hogyan, hát meg kell ma­gyarázni ? Ügy tűnik. A népszerű Doktor Agy most mintha nehézkesebb, elvontabb lenne a „Magya­rázom a magyarázatainkat” sorozatban, bár ötleteit és nem utolsósorban szándéka nemes okosságát aligha le­hetne itt is kétségbevonni. Ám most nem az „animáció” beszél, amelyhez Doktor Agy fűz megjegyzéseket, hanem fordítva. Doktor Agy beszél, fejteget, tart előadást, s eh­hez jelentenek néha egészen remek illusztrációt de még­iscsak Illusztrációt a Szabó Sipos Tamás irta és rendezte film figurái, raizai. Ügy, hogy bizony néha egyálta Ián nem árt megmagyarázni a magyarázatokát — menet közben sem. A főmérnök, a brigádve­zető elé löki a pauszpapírt: — Vegye a kezébe, Rá- tóth szaki és vizsgálja meg négyzetmilliméterenként. Csak nézze bátran, kerek egy hétig bámulhatták, még­is eltolták. Nyolcvanezer fo­rintot vettek ki a gyár zse­béből, nem beszélve a ha­táridő-eltolódásról. A válla­lat presztízséről van szó. A maguk brigádjának a presz­tízséről is. Azt hiszi, ezek után magukra merünk bízni egy kvalifikáltabb munkát? Nem, barátocskám! Ilyen ba­romi tévedés után semmi esetre sem! Csak ne szima­toljanak valami szabotázst a dolog rrtögött! — F,z túlzás — Tarpai mága elé rántja a rajzot, s a hidegenkék szemekbe néz. — Ez túlzás — ismétli — a gyáregység legjobb szocia­lista brigádjáról beszél, fő­mérnök úr! Tény, hogy ma­gam sem tudom mi történt. S ha reálisan nézzük a fele­lősségre vonás kérdését, ne­kem is ott kell ülnöm a vádlottak padján. De most már határozottan állítom; ezen a rajzon ötszáztizenöt milliméter volt. — Hogy mer a konkrét té­nyek ellenére így beszélni, mérnök úr? A felettesét akarja meghazudtolni? Vagy talán ezzel a... ezzel '.a... — a gyáregységvezető kap­kodva keresi a megfelelő szót — szóval a népszerűség keresésnek vannak okosabb útjai. Szinte fatttaszt'Vtts. hogy diplomás ember létére egy ilyen egyszerűnek látszó í szakmai tévedést ne látna be. Mert mi történt? A bri­gádvezető kapott egy rajzót., egyezer megnézte, beááütol­ta a gépet, s többé elő sem vette. Inkább a részrajzok érdeklik... — De én is megnéztem.. 1 — És maga. fiatal bará­tom. maga nem nézhette el? De sok mindent elnézünk az életben. Tarpai a gyöngyöző hom­lokét gyáregységvezetőt nézi. Ez az ember — gondolja magában — hiszi amit mond. Ez szentül meg van győződ* ve Rátóthék szakmai balfo­gásáról. És mégis... Meleg, cigarettafüst, ezek az átko­zott ventillátorok nem bír­nak a hőséggel. Üzemcsar­nok, forgó henger, megné­zem a rajzot, kezemben a ceruza, s egy halvány vo­nási a centrum méret alá. ösztönös mozdulat, esvetemi szokás te jó Isten! Két hét után derül ki a selejt. Addig el lehet készíteni a másik ugyanilyen rajzot. Egy kis olajfolt, gyűrődés és az ót- száztizehöt helyett ötszáz huszonegy milliméter kerül t pauszra. És erről a rajzról hiányzik az a halvány pici ceruzavonás. S ha megmon­dom? Nem! Ez nem éry! Ez nem bizonyíték! — Azt hiszem, befejezhet­jük — mondja a főmérnök — a többi, a vállalati fe­gyelmi bizottság dolga. A tények, sajnos, tények, ked­ves mérnök úr és Rátóth szaki. Azért nem kell elke­seredni. A bizottságban van egy-két jó emberem. A gyáregységvezető csen­get. Középkorú, teltkarcsú titkárnő lép be: — Tessék. Túrái elvtárs — néz a gyáregységvezetőre. — Legyen szíves, nyisson ablakot és telefonáljon a feleségemnek, hogy fél őr? múlva ebédelhetünk. Zaj. Meglibbenő cigaret­tafüst. A ventillátorok lassú fáradt morgással leállnak. Tarpai szájában kialudt fél cigaretta. Agyában gondola-' tok légiója; útvesztő, igaz­ságtalanság. kihez fordul­jon? Nagvirodaház, földszint; vezérigazgató, első emelet: vállalati főmérnök, második eniekt: jogügyi irodák, har­madik emelet: nagyüzemi pártbizottság. Gondolatban belép xz tím ____________________

Next

/
Thumbnails
Contents