Népújság, 1975. november (26. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-04 / 259. szám

A cím nem szerencsés, mert lényegileg mást fejez ki, mint amiről a tévéfilm szól. Ám amiről a televíziós film szól, az meg nem a vi­déki, vagy inkább vidéken élő értelmiség problémája, hanem az ország bármely pontján és bármely társadal­mi réteghez tartozó emberek problémája — lehet. Erkölcsi skrupulusok iránti érzékeny­ség, vagy érzéketlenség lehet ugyan egy bizonyos mérté­kig a diplomával és diplo­mában is kifejezett művelt­ségbeli szint függvénye, de ezt abszolutizálni egyet je­lentene azzal a tarthatatlan állásponttal, miszerint az er­kölcsi érzék magas foka csakis a magas fokú iskolá­zottak sajátja lehet. Es meg­fordítva, az abszurdumig ▼íve a dolgot: egy analfabéta ember csakis morálisan ér­téktelen lehet. E rövid bevezető feltétle­nül idekívánkozott, amikor Galgóczi Erzsébet tévéfilm­jéről kell szólni, hiszen ma­ga a szerző is ejt ez irányban néhány szót a sok százezres példányszámban megjelenő RTV-újságban. Az ott meg­tett és a vidéken élő értelmi­ség gondjait és nehéraégeit illető általános megjegyzé­seivel aligha lenne értelme vitatkozni, — igaza van. Pontosabban van igaza. Ám a „Férfiak, akiket nem sze­retnek” aligha szűkíthető le csak a vidéki értelmiség problémájára. Nyilvánvaló, minél magasabb a beosztás, annál több és nagyobb a le­hetőség a korrupcióra. A dol­gok mértékén, értékén és nem lényegén változtat csak, hogy valaki két tehén ügyé­ben', vagy egy siófoki villa miatt korrumpálódik. Am az is igaz, hogy csalók, sikkasz­tok és hazugok mindig vol­tak az emberi társadalom­ban, s nyilván mindaddig lesznek is, innig a társada­lom el nem jut odáig, hogy sem anyagiakban nem érde­mes, sem erkölcsiek miatt nem lehet sikkasztani, még kevésbé korrumpálni. Ezen az úton mi magunk már ha­ladtunk előre, de még így is csak az út elején vagyunk. Galgóczi Erzsébet jó ér­zékkel, a való világ otthonos ismeretében nyúl a témához, de sajnos úgy látszik sem A KÉPERNYŐ ílííí ideje, sem lehetősége, vagy talán kedve sem volt, hogy legalább az önmaga által megragadott legfontosabb szálakat felgombolyítsa. Rá­fi egymilliós sikkasztása, amely mögött csak egyötöd a saját zsebre dolgozás és négyötöd a „kenés”, egy valós és sajnálatos hazai helyzetet tükröz. Az író el­indította a cselekményt ez irányban is, ám ennek szé­lesebb összefüggéseit nem volt lehetősége bemutatni. Miért ez a háztáji őrület? Valóban csak azért, mert az öregek élete lenne a munka — nem lehet ez igaz, kétezer csirke, meg tehenészet, az nem munka, az robot! —, vagy pedig valóban Gyönk Mihály örökségének ilyentén gyarapításáról van szó? Er­re sem kaptunk világos vá­laszt, sem írói állásfoglalást Mióta és miért romlott meg a férj és feleség házassága? Sznob, vagy valóban emberi igényekkel rendelkező fele­ség-e Katalin, aki egyik mondatában az elmaradt és soha meg nem nézett tárlatok után sóhajtozik, míg a másik mondatában azon mereng, hogy ismerősei lakása milyen pompás gyűjtőhelye a nem­zetközi kereskedelem áru­cikkeinek? Kevés hely és idő jutott, a fűmben a Gyönk Mihály körül történtek szélesebb, sokoldalúbb és mélyebb be­mutatására, s emiatt aztán kevésbé hiteles az osztályve­zető öngyilkossága is. £s ráadásul kimondotta erőlte­tett Katalin és Tomócki vi­szonya, amely ugyan sok mindent sejtethet, de sem­mit se mond. Ennyi szál és ennyi is maradt végtére fel- gombolyítatlan. És még mennyi más, hogy csak még egyet említsek, a szövetkeze­ti parasztok „kiállása” az el­nök mellett — például. A „Férfiak, akiket nem szeretnek” nagy lehetőség el­szalasztása — egy jó novel­la sikertelen adaptációja. Nem lett sem olyan bűnügyi film, amelynek a társadalom egy sajátos és súlyos jelen­ségére érvényes konzekven­ciái lennének; nem lett tár­sadalmi dráma, sem szerel­mi háromszög és a legkevés­bé nem lett olyan tévéfilm, amely a vidéken élő értelmi­ség gondjairól szólva, vagy Salvus víz a Sándorréten? A Mátra északi oldalán, a környékbeliek feltételezik, Párádhoz tartozó Sándorré­ten melegvizet találtak. A kutatófúrások nyomában mintegy 500 méter mélység­ből feltörő hatalmas vízosz­lop a föld felszíne felett minlegy 30—40 méter ma­gasságig hatolt. A víz útját egyelőre elzárták és vízmin­tákat küldtek elemzésre az illetékes hatóságokhoz. A 18.10 Mindenki közlekedik A .hathetenkénl jelentkező közl^'f^dési műsorról mondja Q/mútm 1915. november 1., kedd hogy a Párádon feltört me­leg víz összetétele hasonlít a bükkszéki Salvus-főrrás vi­zéhez, de pontos jellemzőit és jelentőségét, csak a köze­lebbi vizsgálat döntheti majd el. A melegvíz feltörése ezen a környéken újdonság, ezért fokozott érdeklődéssel várják az eredményeket. (MTI) Koós Tamás szerkesztő: Mű­sorunk témája tulajdonkép­pen minden alkalommal a közlekedési morál. Az, hogy hogyan közlekedjünk gépko­csival, hogyan járjunk az utakon. Ezúttal filmriport szól az előzésről. Ilusztrálva, hogy milyen veszélyek fe­nyegetik a szabálytalanul előzőt. Majd a közlekedési minisztérium útügyi főosz­tályától kapunk tájékoztatást a hazai út- és bekötőút­hálózatról. Tanácsot adunk motorosoknak az őszi, esős időben való közlekedésre. S beszélgetés és filmtémája a vizes, síkos úton való köz­lekedés. A szerkesztő elmondta azt 's, hogy az eddig másfél ha­vonkénti jelentkezés helyett januártól kéthetenként lát­hatjuk a Mindenki közleke­dik című müiorfc Uűáj V' & wmvvmt Férfiak, akiket nem szeretnek hogy inkább emberi, társa­dalmi gondjaiból emelne ki és vizsgálna meg néhány va­lóban égető problémát. Szőnyi G. Sándor, a tévé- film rendezője tömör szűk­szavúsággal, kevés és las­sú mozgással, Bomyi Gyula borongás, zárt képekkel igyekezett drámát megvaló­sítani a képernyőn, ám az említett alapvető okok miatt nem különösebb sikerrel. És hiába próbáltak igazi drá­mai atmoszférát teremteni a színészek is — elsősorban Szabó Gyula és Szegedi Eri­ka — alakításuk önmaguk­ban véve elismerésre méltó. De mi az, hogy „önmaguk­ban” véve? Drámai szituáció nélkül nincs drámai szerep- formálás. Csak szerepforma. És a forma tartalom nélkül aztán úgy pukkad szét emlé­kezetünkben, mint egy, jól formált, ám rövid életű lég­gömb. Gyurkó Géza A könyvek világába vitte és viszi hallgatóit egy eszme­csere keretében Hegedűs Gé­za. A tíz adásra tervezett be­szélgetés egy egyetemi ta­nár, a szövőlány és az, üzem­mérnök között a jogfilozófus könyvekkel bélelt dolgozó- szobájában már az első per­cekben otthonossá, emberkö­zelségűvé tette a párbeszé­det. Három különböző mű­veltségű, különböző foglalko­zású ember keres választ ar­ra a kérdésre, van-e értelme az olvasásnak, előbbre vi­szik-e a könyvek az emberi­séget? Miért olvas az ember? Mert az élet egyik értelmes lehetősége, mert elevenné te­szi a gondolkodást, mert örö­möt okoz, mert felnyitja a tudat zárait, mert szórakoz­tat. Krimit olvasson az em­ber vagy Jókait! ? A szórakoz­tató krimi még mindig több mintá semmit nem olvasás és az olvasáshoz hozzászokott ember a detektívtörténet után éhes lesz valami más­ra is. Még akik megszokták az értékes irodalmat, azok is újra és újra visszatérnek a krimihez — mondja az egye­temi tanár, aki szívesen hall­gat Beethovent, de szívesen hallgat Offenbachot, Stra- uszt, sőt Ábrahám Pál mu­zsikát is. Ahogyan az egy­oldalú táplálkozás zavart okoz a szervezetben, úgy okoz zavart az egyoldalú olvasás a tudatban. A’z ember legalább egy­millió éven át nem olvasott semmit, hiszen betű sem volt, de ez a korai ember kevesebb is volt mint mi. Az írott és olvasott irodalom alig 2500 éves, és ez alatt az em­ber egyre jobban kezdte ér­teni világát és a világban önmagát. A könyv fonnál ja a tudatot, a jó könyv jó irányban, a rossz könyv rossz irányban, de minden új könyvvel előbbre jutunk. Mennyit olvashat az em­ber életében? Ha valaki az Országos Széchenyi Könyv­tár 4 millió kötetét el akar­ná olvasni, ahhoz 2280 évre lenne szüksége ábban az Ké(száxhű§xfaj(a szótár: hét és tél millió példányban Jubilál az akadémiai szótárkiadás ‘ Huszonöt érem az Akadé­miai Kiadó szótárkiadása: a Magyar Tudományos Aka­démia kiadójánál külön szó­tár-szerkesztőség foglalkozik a két- és több nyelvű szó­tárak kiadásának előkészíté­sével: 1950 óta a mai napig 220 féle két- és több nyelvű szótár jelent meg, 26 nyel­ven, 436 kiadásban, mintegy 7.5 millió példányban, Legnagyobb az érdeklő­dés a magyar—orosz, illetve orosz—magyar szótárak iránt: számuk közeledik a 2.5 millióhoz, a magyar—né­met és német—magyar 1 700 000, a magyar—angol és angol—magyar 1 100 000, a francia szótárak csaknem félmillió példányban kerül­tek ki a nyomdából Az orosz szótárak nagy pél­dányszámú megjelenésének jelentőséget ad az is, hogy orosz nyelven ma már min­den lényeges kiadvány hoz­záférhető, s így lehetővé válik, hogy a magyar szak­emberek az egész világ tu­dományával és kultúrájával állandóan lépést tarthassa­nak. Az eddigi eredmények to­vábbi munkára és erőfeszí­tésre kötelezik a kiadót: a szótárkiadás legfontosabb szempontja, hogy teljessé te­gyék a korábban megindí­tott sorozatokat, kjterjesz- szék például gazdasági és kulturális okokból indokolt — új nyelvekre is, s leg­alább ilyen fontos cél kor­szerű technikai szinten tör­ténő megjelentetésük. Az el­múlt 25 év alatt nagy fel­adatokat oldott meg a szó­tárkiadás, hiszen negyedszá­zad alatt többféle szótár je­lent meg, mint a felszaba­dulás előtt az első — még nyelvemléknek számító — szógyűjteményektől kezdve 1945-ig — összesen. Érdekesek a kiadó tervei is: különféle műszaki-hír­adástechnikai, rendszerelmé­leti, adatfeldolgozási, meteo­rológiai, urbanisztikai, auto­matizálási — szótárak ki­adására készülnek. Használ­hatóságukat teljesebbé te­szi, hogy a magyaron kí­vül a négy nagy világnyel­ven is közük a különböző fogalmakat Most fejezik be például a szintén nagy ér­deklődésre számot tartó hét­nyelvű, ezeroldalas zenei szótár szerkesztését. Nagy érdeklődésre tarthat számot a szintén hétnyelvű, „Euró­pa állatvilága” című szótár megjelentetése, amely a la- ! tin- rendszertan alapján Eu­rópa valamennyi állatának hivatalos, tudományos és népnyelvi változatát közli majd. (MTI) ................... .......... S ZAPVDl ANDRÁS: . n. Sóhajt — Elsőnek est. — Szép pajta volt — mond­ja a hanyőr. — Az. Majd fölállítom Szi­geten. Az öregember arcán felhő. — Szigeten... — mondja csendesen, szinte magának. — Talán meg tudom még egyszer csinálni. — Biztosan meg tudod... Te még meg tudod... — Majd megnézi, Péter bátyám. Az öregember nem szól. Nézi a pajta helyét és a nagy halom deszkát. — Nemcsak magamnak építettem ezt a portát. Péter bátyám, hiszen maga tudja. Akkoriban én erősen hittem, hogy itt majd kétszáz év múlva is Somiak fognak él­ni. Hittem. A nyakamat tet­tem volna rá. És azt mond­tam magamnak: olyan funr damentumot csinálj, hogy megemlegessenek érte az ivadékaid. Beleadtam apait, anyait.. . Rosszul tettem Mert ha most ócska házai': volna, legalább vigasztalhat nám magam. Ne sajnáld ezt a vitvillót. mondogatnám itt. bonrás közben, hiszen az el­ső markosabb szél úgyis le­kapná már a lettjei. Az öregember a fákat fi-’ gyeü. Az epret. A diót. Az almafákat. Milyen rémültek, gondolja. — Gyermekkoromban sok­szor hallottam az apámtól — folytatja az elnök, hogy Hosszúdombot akkor 6em birta elfoglalni a vadvíz, a mocsár, amikor a Hanság még igen nagy úr volt. S lám, amit az öreg Hány nem bírt megtenni évszázadok alatt, azt megteszik majd a szövetkezet erőgépei néhány óra alatt... Elfoglalják 4 házhelyeket, az udvarokat, gyerekkorunk búvóhelyeit, s ahonnét az apám nézte a nyugvóra ballagó napot ete­tés után, ott majd árpa nő vagy kukorica. És száz év múlva senki sem fogja tud­ni, hogy Hosszúdombon va­laha emberek ültek ki estén­ként a házak. elé. — Te küldöd a gépeket — mondja az öregember. — Én vagyok az üzem­egységvezető. .. Legyint. Elfordul, folytatja a munkát. Ekkor lép ki a felesége az üres konyhából. Valamit hallhatott a beszélgetésből, ez látszik az arcán. — Alig várom, hogy vé­gezzünk — szól epésen. — Akkor lássam megint Hosz- szúdombot, amikor a hátam közepét. — Kihívóan néz az urára. Az elnök hallgat Az asz­szony pedig beszélni akar. Veszekedni, megbotránkoz­tatni. — A pusztai élet nem em­bernek való — mondja ke­ményen. A férjének szeme se reb­ben. Odaadó figyelemmel ko­pogtatja a téglákat, s min­den kalapácsütés után szür­kébb a haja, sötétebbek a mélyedések az arcán. Mint­ha percek alatt éveket öre­gedne. Félvállról szól: — Volt idő, amikor te is másként beszéltél... — Most }>edig így beszélek — csattan az asszony hang­ja. — Már régen így beszé­lek magamban ... Elegem- van a pusztából. — Miért haragszol rá eny- nyire? — kérdi a hanyőr fa­kó, elnéző mosollyal, mintha egy durcás gyermekhez szól­na. — Miért?! Mert sokat vol­tam itt egyedül. Érti? Egye­dül! Különösen, miótp az uram tsz-elnök ... Azok a szörnyű • téli délutánok ... Még álmomba se jöjjenek vissza. Ha már nem bírtam a csendet odabent, kijöttem ide a kapu elé. hátha látok egv arcot, hallok egy han­got .. . Az ember valahol gyűlésen', a gyerekeim isko­lába«, kollégiumban, jobbra esetben, ha egy óra alatt ké­pes 60 lapot elolvasni. Az át­lagolvasó egy év alatt 25—30 könyvet olvas el. (Könyvtári szakemberek ezt a számot is magasnak tartják.) A beszél­getés legérdekesebb részé Lukács György olvasási szó- zásaira vonatkozott. Lukács naponta 8 órát töltött olva­sással, ez azt jelenti, hogy évente 666 könyvet olvasott A beszélgetés tanulsága az, hogy lehetetlen a könyvek határtalan világát átfogni, ezért van szükség válogatás­ra, amit azonban az olvasó csak maga végezhet el, mert csak az ember képes önma. gát olvasóvá nevelni. Ez a keretes esszéforma, ami a rádiós műfajok között egyre inkább tért hódít, ki­válóan alkalmas a tájékozó­dásra és bár az előadások szokásos összefoglalása Itt elmarad, épp az alkalom és lehetőségek kötetlensége miatt a tanulságok a hallga­tóban összegezhetők. o o o o Sokasodtak az elmúlt hé­ten a természettudományos előadások. Mindez azért is fontos, mert hosszú ideig műveltségen a humán kul­túrában való jártasságot ér­tettük, kissé elhanyagolva a másik kultúrát A Bioritmus — Sárkány Vera műsora — az ember és természet vi­szonyára, a természet moz­gástörvényeire, a szerves és szervetlen világ ritmusára irányítja a figyelmet Ezúttal a mozgásról. Min­dennek van ritmusa: az atommag körül mindig azo­nos helyen jelenik meg az elektron, mozgásban van a Föld, a csillagrendszerek, a szív, a növény és állatvilág. Ahogyan törvényszerű a Nap mozgása, törvényszerű az évszakok váltása és ebben a szerves világ, az ember bioritmusa. Az őszi lombszí­neződést és lomnbhullást nem a hűvösödés idézi ehá, hanem a nappalok és éjsza­kák periódusos váltakozása. Az ősznek természetet és embert pihentető hatása van, ugyanakkor megpróbáltatást, előkészületet is jelent a tél előtt ami viszont legalább annyira próbára teszi az em­beri természetet, mint • nyár. i O O 0,-0 Az új műsorrend számta­lan kaput nyit az érdeklődő és művelődni vágyó ember előtt, s ha az új műsorszer­kezetben helyes arányokkal jelenik meg a humán és ter­mészettudományos kultúra, akkor a rádió nagy előadó­terme (az ország) újra és új­ra megtelik hallgatókkal. Ebergényi Tibor hó, balra hő, esetleg valame­lyik öreg, aki már a szom­széd kapujáig sem lát el... ÁUtam a szél torkában, s tudtam, hogy hiába tekintge- tek jobbra, balra, hiába fa- gyoskodok, minden hiába van... Olyankor azt kíván­tam, süllyedjen el Hosszú­domb! Süllyedjen el minde­nestül! Az arca vörös az indulat­tól. A szeme körül kék foíit A padlás bontása közben ütötte meg egy lécdarab. ★ Bordó Zsiguli döcög a dű- lőúton. Vevő érkezett a szomszédba, Bujtásékhoz. — Hatvanezret az egészért. A pajta kivételével. — Kicsit sok. Nem házrdt, hanem építőanyagről van szó. Bontani kell. Szállítani. — Ha ez a ház Csornán volna, háromszázezer tata* ton alul nem adnám. — Csakhogy e* ■ Mfe Hosszúdomban van. t — Akkor la hatvané** És a pajta nem eladót A* visszük Csornára. A hanyőr lélegaetvtamni fojtva áll a tornácon. Árnyé­ka a kövezeten, az öreg Buj- tásé mellett. Egyforma ár­nyak. A Zsigulis — zömök, kö­zépkorú férfi — vállat von. Megcsörgeti kulcsait, s azt mondja, egyedül nem dönt­het. Meg kell beszélnie a dolgot a feleségével. Ráér. A gazda viszont nem ér rá. Fáj a háta, a meüe, ne­hezen hajol, fullad. A fele­sége alig tud már járni. Bot­ja most izgatottan kopog a tornácon. Szép, tágas tornác, gondol­ja a zsigulis, táncolni is le­hetne itt. (Folyialjuki

Next

/
Thumbnails
Contents