Népújság, 1975. november (26. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-28 / 279. szám
Szolgáltatás Egyetlen megrendelést sem utasítanak vissza A lakás az ember mindennapi környezetének fontos tartozéka. Nemcsak egyszerűen háló- és étkezőhely. hanem a pihenésnek, szórakozásnak, elmélyedésnek és sok apró érdekes foglalatosságnak is színhelye. Ahhoz, hogy esztétikailag, lélektanilag kielégítőnek mondhassuk, arra törekszünk, hogy szép, lakályos, otthonos, meghitt legyen. Olyan, amely hívja haza az embert. A környezetünk, életmódunk színvonalát meghatározó berendezések, fölszerelések sokasodnak. Lakásunkban sok minden van már, ami elromolhat. S nincs nagyobb méreg annál, ha valami elromlik! Kitörik az üveg, megvete- mednek az ajtók, felpúposo- dik a padló, a parketta, lepotyognak a csempék, kilyukad a bojler, ereszt a vízcsap, feltáskásodik a fal, lerúgja magát a vakolat... Apró dolgok mind, számunkra triégis létfontosságúak. Kapkodunk fűhöz-fához, ide- oda futkosunk, keressük azokat. akik gyorsan, olcsón és Jól kijavítják a hibát. Kivfl cüináila^ak? Nagy kérdés: kivel csináltassuk? ... Két-három évtizeddel ezelőtt nem volt még gond a ( azolgáltatás. mert egyrészt nem volt mit javíttatni, másrészt nem volt miből. Az utóbbi egy-másfél évtizedben azonban az igények rohamosan megnövekedtek, s ez a növekedés napjainkban még inkább fokozódik. A karbantartó-javító szolgáltatás fejlődését sok rendelkezés, ankétok, tájékoztatások, tanácskozások sorozata segíti., Ezek gyakorisága Jelzi: milyen sok a gond, s mennyi az új tennivaló. E cikk megírásához készülve, kisebb közvélemény-kutatást végeztem, választ keresve a feltett kérdésre: kivel csináltassuk? Sokan kisiparosokat ajánlottak. Voltak, akik kontárokat javasoltak, nevekkel és címekkel. Emlegették az ipari szövetkezeteket. Ám 'legtöbben azt mondták, ne menjek sehová, csak a. Szolgáltató Vállalathoz. Ide kopogtattam be, megtudni: mi van a dicséretek mögött... 1 A Heves megyei Szolgáltató - Vállalat egri, Makiári Utcai központjában Popovics József igazgatóval és Mada- - Tasi Gyula s termelési főosztályvezetővel beszélgettem. A hallott -dicséretek, egyöntetű jó vélemények után arra számítottam, hogy a vállalat vezetői is „dicsekedni” fognak. De nem így történt! Sikereik helyett a gondjaikról szóltak. Az általános fejlődés, a temérdek kedvező tapasztalat ecsetelése helyett inkább elégedetlenségüknek adtak hangot. — Amikor arról olvasok az újságokban, hogy egy-egy karbantartó, javító, tatarozó vállalat mivé nőtte ki magát, én nem tudok az újságíróval együtt lelkesedni — mondja Popovics József. — Űj épületeket emelni, új terméket előállítani, ez a könnyebb és a kényelmesebb út. De megmaradni a szolgáltatásban, s apró-cseprő munkákból, bütykölve-barkácsolva megteremteni milliós értékeket, &<Nwwsm ez már sokkal inkább nehezebb dolog. Mi a nulláról indultunk, a semmiből csináltunk szolgáltatást. A múlt évben 25 millió volt, idén megközelítően 27 millió forint értékű teljesítésre számítunk a szolgáltatásban. A kimondottan szolgáltatási érték ebből 8 millió, a többi egyéb építőipari tevékenységből tevődik össze. A lakosság részére végzett munka kétmillió, s hatmillió a fogyasztói szolgáltatás. Apró, kis anyagokra épül minden! — Anyagellátási gondjaink hajmeresztőek — vág mindjárt a dolgok közepébe Ma- darasi Gyula. — Mindenekelőtt az apró, kis anyagok biztosítósa igen nagy probléma. Márpedig a szolgáltatásban az apró, kis anyagokra épül minden! A pótlási munkákhoz szükséges anyagok térítése megint csak nehézkes, körülményes. Ha a tevékenységünket mérni akarjuk, milliókról beszélünk. Ám ezek a milliók filléres, forintos tételekből állnak egybe. És minden forint mögött aprólékos, fáradságos munka húzódik meg. Sok ve- sződség, büt.ykölés, pepecselés. — Sok cég fordít hátat a szolgáltatásnak — tér vissza áz igazgató a beszélgetés elején felvetett témához. — Hátat fordítanak, mert csak a gond, a baj, a vesződség a sole, a haszon pedig minimális, vagy éppen semmi. A szolgáltatás nem nagy üzlet. A toldozás-foldozás, javítás, karbantartás, az apró-cseprő, ám a megrendelő számára létfontosságú munkák elvégzése nem kifizetődő. Ennek ellenére is, a múlt évihez képest ez évben 43 százalékkal növeltük szolgáltató tevékenységünket. Az áraink ala csonyak, hasznot, vállalati nyereséget nem tervezünk és nem terhelünk a lakosságnak végzett munkákra. Nem panaszkodhatunk, van megrendelés. Sőt, -túl sok a megrendelés. Dé mi egyetlen megrendelést sem utasítunk visz- sza. Felmérjük a végzendő munkát, költségvetést készítünk, aztán egyezséget kötünk és elvégezzük, amit tőlünk kérnek. Azok részére, akik a lakossági szolgáltatásban dolgoznak, évi 100 ezer forintot biztosítunk mozgóbérre. Ez igen ösztönzően hat a minőségre. Kontáréi hárítáb „A mindennapi létfeltételek formálásában fokozódik a szolgáltatások jelentősége. Szerepük egyre nagyobb... az élet megkönnyítésében. Kívánatos, hogy hálózatuk kiépítése az eddiginél céltudatosabb legyen, figyelembe véve a területenként és rétegenként eltérő igényeket.” — A XI. kongresszus határozatának ezt a passzusát tekintik irányadónak tevékenységük szervezésében, fejlesztésében a Heves megyei Szolgáltató Vállalatnál. Ennek a határozatnak jegyében tervezik hálózatuk kiépítését Kál, Gyöngyös és Hatvan térségében. Egerben a Dobó utcai volt vadásziroda helyiségében barkácsoló műhelyt rendeznek be a lakosság részére, s innen szerszámokat is kölcsönözhetnek majd. És azt tervezik, hogy a Hadnagy utcai és a Csebok- szári-lakótelepíek is barká- (■otó mähelylMs jussanak, Az öt éve életbe léptetett szolgáltatás-fejlesztési kormányrendelet alapján a vállalat kidolgozott egy kontár- elnárítási akciótervet. Azokat akarták félretolni az útból, akik kontármunkát végeznek, s azokat a „kontárokat” akarták megnyerni a szolgáltatásnak, akik ha hozzáértően is, de engedély nélkül űzik az ipart. Sok munkát beleöltek a szervezésbe. Még a cégtáblákat is elkészítették: „A Heves megyei Szolgáltató Vállalat megbízásából bádogosmunkát vállalok” ... aztán a név és a cím. Háromszázan (!) jelentkeztek, akik hajlandók lettek volna dolgozni. Egy csapásra megoldódhatott volna a „kontárok közös irányítása, ellenőrzése, nem beszélve arról, hogy ezzel a lépéssel legalább ötszörösére (!!) növekedhetett volna a szolgáltatás. Ám ez a lépés nem következett be, mert a társada- lombiztosítási igazgatóság és az adóhivatal az akciót megvétózta. Bármily furcsán hangzik, de így igaz: tiltakoztak az ellen, hogy a Szolgáltató Vállalat a megbízásból dolgozó szakemberek után társadalombiztosítási díjat és adót fizessenek. ..Ilyen mesterekhez csak gratulálni lehet.. .!*’ A vállalat vézetői nem dicsekedtek sikereikkel. Elém raktak helyette néhány Iratgyűjtőt, amelyekben leveleket őriznek. Megrendelőik kézzel és géppel írt köszönő leveleit. / Két kiragadott mondat egy hosszú levélből: „Igazán pontos és rendes minőségi munkát végeztek. Továbbra is a megrendelőjük leszünk.” Mi tehetne e dicsérethez a krónikás? Pataky Dezső Demográfiai változások a felszabadulástól napjainkig A félszabadulás óta eltelt harminc év alatt az ország lakossága megközelítőleg másfél millióval növekedett — ez tűnik ki a Statisztikai Hivatalnak a legutóbbi három évtized népességösszetételére vonatkozó vizsgálódásaiból. A demográfusok kutatásai megerősítik, hogy a három évtizedes békés építőmunka minden vonatozásban megváltoztatta az ország arculatát. Az aktív keresők aránya 1949 és 1973 között 39 százalékról 58 százalékra nőtt. kialakult a szövetkezeti parasztság, s ezzel egyidejűleg szinte eltűnt a kisárutermelők osztályai arányuk az 1949-ben „mért” 51 százalékról három százalékra esett. Jelenleg háromszor annyi értelmiségi és más szellemi dolgozó van hazánkban, mint 1949-ben. Figyelemre méltó adat: jelenleg jóval többen élnek házasságban, mint 30 évvel ezelőtt: arányuk a 15 éves és ennél idősebb férfiak között 6'5-ről 70 százalékra; az ugyanilyen korú nők között 59-ről 64 százalékra nőit, s ezzel párhuzamosan erősen visszaesett a nőtlenek és ha- jadonok, viszont jelentősen emelkedett' az elváltak száma. Kevesebbet szülnek a .há- , zas nők: az ezt jelző arány ez év elején átlagosan két gyermeknél kevesebb volt. és csupán háromnegyede a 26 évvel ezelőtti termékenységnek. Főleg a két-, valamint az egygyermekes anyák aránya növekedett és erősen visszaesett a négy és a több gyermeket szült házas nőké. örvendetes viszont, hogy egyre kevesebb a gyermektelen nők száma. A felszabadulás óta eltelt időszak nagy vívmánya, hogy jelentős mértékben javult a népesség iskolázottsága. S ez minden szintre vonatkozik. Az általános iskolát elvégzettek aránya 21 százalékról 58 százalékra, a középiskolai végzettségűeké 6- ról 19 százalékra, a diplomásoké pedig kettőről Ü százalékra növekedett. A társadalombiztosítás kiterjesztésével. illetve a gyermekgondozási segély bevezetésével lényegesen nőtt • nem aktív keresők száma. Jelenleg 1 millió 800 ezrea vannak, hétszer annyian, mint 1949-ben. Az eltartottak között emelkedett a tanulók száma, ugyanakkor számottevően visszaesett a nem dolgozó, nem tanuló eltartottaké. A gazdasági átalakulásra utal a népgazdasági ágazatok összetételének megváltozása is: 1949 óta az aktív keresők száma a mezőgazdaságban alig valamivel több mint a felére csökkent, viszont a többi ágazatban mindenütt jelentős a létszámnövekedés: az ipar aktív keresőinek száma 125 százalékkal nőtt, s arányában még jelentősebb a növekedés az építőipar, valamint a szállítás aktív keresőinél. (MTI) Egy iskola, egy olajkút és hét üzem Ünnepi terített asztal várta a meghívottakat Gyöngyösön az 1. sz. Általános Iskolában kedden este, mert mifelénk az a szokás járja, hogy a köszönöm mellé illik odatenni egy kevéske harapni- és innivalót is. De ha 'már mindez van, akkor nem hiányozhat mellőlük az ének és a vers, valamint a köszöntő beszéd Gém, hogy teljessé kerekedjék az összejövetel. Előbb Ferenczfalvi Kálmánná, az iskola igazgatója sorolta el az esemény történelmi rendjét, kezdve azzal, hogyan intették óva a felettes szervnél: ekkora' fába mégse vágják a fejszéjüket, hiszen társadalmi munkában megtervezni és megvalósítani egy 25 köbméteres tartályra épült olajkutat, mégis csak...! És azoknak lett igazuk, akik hittek az összefogás erejében. A meghívott, műszaki foglalkozású szülők eljöttek a megbeszélésre, és amikor kitudódott, mit várnak tőlük, az első perc döbben etnyi csendje után mégis mozgolódás támadt. ötletszikrák röppentek fel, hogy jelezzék, a tenni akarás rátalál a lehetőség forrására is. A SZÖVTERV gyöngyösi irodája szállította a dokumentációt, a Gagarin Hóerőmű az olajtartályt, az ailami építők és a szövetkezeti építők hozzátették a maguk munkájukat, a 4-es Volán, gyöngyösi üzemigazgatósága küidte a teherautóit a fuvarba, az ÉMÁSZ gyöngyösi üzemigazgatósága a darus, .kocsit adta, ,, az AFOR jutányos áron egy kijavítható olajkutat, a túz- rendészetí páranrenöKság~pe- dig a munkák egesz ideje alatt. őrködött azon, hogy minden a tűzrendészet: előírásoknak megfelelően történjék. A nyári szünet állt a brigádok rendelkezésére, és a határidőket úgy tartották meg, hogy semmi fennakadás nem következett be a szűkre szabott hetek alatt. Mire a fűtési idény megkezdődött. a 250 ezer forint értékű olajkutas tároló má* kiállta a műszaki próbát is. Hogy mennyire jelentős társadalmi munka volt, ezt érzékeltette Fejes János, a művelődésügyi osztály vezetője, még példák felsorolásával is alátámasztva megállapítását. Elég arra rámutatni, hogy a városi tanácsnak összesen 11 ezer forintot kellett adnia a munkák során bizonyos szerelvények megvásárlására. Nem maradhatott el tehát az iskola úttörőinek szép szándékú köszöntő műsora sem. címezve ezt olyan bri- ■ g ádoknak , m i ri t az erőműnél a Csonka János, Ady End- , re és Pattantyús brigád, az állami építőknél a Március 15., az Április 4., a Zalka Máté és a vasbetonszerelő szocialista brigád, amelyek a kongresszusi munkaverseny jegyében tettek eleget ezzel a segítségnyújtással önként vállalt kötelezettségüknek. Köszönet érte! Ahogy ezt Keresztesi Lajos, a városi tanács elnöke is kifejezte. (gmf) A kunyhó az erdő szélén állt. Ajtaja keletnek nézett, tenyérnyi ablaka a kelő nap felé fordult. Az egész alkotmányt tulajdonképpen egy emberderéknyi ( cserfa tartotta, amelyhez otromba szögekkel hozzáerősítették a gyalulatlan deszkát. Kerülőszállás, vadásztanya is volt hajdanán. A vén ember nehézkesen feltápászkodott a hencserről, azután magára vette a subát, amellyel az éjszaka takarózott. JOÄKIM — Nem. Ma még nem, — motyogta és gallyat tördelt a rozsdás dobkályhóba. Akkurátusán tüzet rakott. A szá- naz csergallyak akkorát roppantak, mint egy pisztolygolyó, majd a láng lassan-las- san belekapott a vastagjába is. Félóra múlva engedni Kintről, mint kutyavonftás hallatszott a kassai szél. A szemernyi ablak teljesen befagyott. Az öreg odacsoszogott és agancsnyelű késével kapargatni kezdte a jégvirágokat. — Ma megfagyok — villant át agyán a gondolat, de ahogy a mákszemnyi kaparáson kilesett, meglátta a behavazott, zúzmarán erdőt. kezdett a dermedtség, a mátyás is megmozdult a kalitkában, a kecskelábú asztal alatt egér futott. A vén ember sajnálkozva nézte az oktalan állatot. — Rossz helyre kvarte- íyoztál, testvér. Tudhatnád, hogy ahol kicsi a karéj, ott morzsa is kevesebb akad. Az. egér mintha értette v ''Ina a sző?, néháj^at c>ncogott és kihívóan, szinte szemtelenül megállt a kályha előtti Az ember a dikó szélén ült és hogy az egér megállt, arra gondolt, nem árt. ha intéz hozzá nehány szót: — . Meghalunk, pajtás. Mindketten. Én megfagyok, te éhen veszel itt. Fenekén járunk a tarisznyának, azután ha elfogy ez is, meg a tüzelő, akkor búcsút mondunk a világnak, i Az egér cincogva elfutott, hanem a mátyás megrázta magát és nagyot kiáltott. — Kiabálj csak. Téged is halálra ítéltek. Éhen és szomjan pusztulsz. Megfagysz velem együtt. Elvégre életünkben szépen megfértünk, úgy illik, hogy együtt men-' jünk a másvilágra is. Dél felé engedni kezdett a tenyérnyi ablak, amelyen — mint a síró ember arcán a könnyek — úgy gördültek alá a jégből szabadult víz- cseppek. A vén ember megkereste a, kannát és kilépett az ajtón. — Az élethez víz is kell. Egy kanna víz. Ez lesz az utolsó. A kunyhó előtt; bakancsával szétlökdöste a havat és csak úgy, találomra elindult a kúthoz. A vágás előtt, ahonnan gesztenyeszemű szarvasok bámultak felé, megállt. Fáztak, elcsigázottak voltak a hasig érő hóban. Máskor sajnálta őket, még fát is döntött nekik, hogy rügyezzenek, de most, közel a . végórához, , csak magara gvuJ-a&i Az istenre, akit halála után feltétlenül meg kell majd látnia. Akár így, akár úgy forduljon a sorsa, legyen osztályrésze mennyország, vagy pokol. Számba vetít mindent Nemegyszer mérlegre tette maga mögött hagyott életét Bűnbánatot is tartott. De most, a halálra készülés órájában mégis kétségek gyötörték. — Mennyország, vagy pokol? Itt a kunyhóban hosszú éjszakákon megálmodta már mindkettőt Álmában bejárta a fényes mennyországot, ahol az angyalok kara csodálatosan énekelt. Mindenkivel találkozott, akit életében tisztelt és szeretett Látta a poklot is, a szörnyű gyehennát, ahol a lángok közül kétségbeesett, jajveszékelő em> berek nyújtották karjukat irgalomért. Valami most mégis esaébft jutott. Eszébe villant, hogyt egyszer meglopta a saját testvérét. Megkárosított* egy malaccal. — Ez még a mérleg bort el» dalára tartozik — bosszankodott és közben megmerített* az alumínium kannát. Amikor visszatért a kunyhóba. mar izzott a vaskályha. — Ilyen a pokol — gondolta és magában bocsánatot kért meghalt testvérétől. Amikor elővette az utolsó darabka avas szalonnát, újra megjelent az egér. Ügy nézett rá az asztal alól, mint régi ismerősére. Nézte, leste sz egeret egy darabig, majd hirtelen elhatározással odavetette neki a zsircafatot. (Folytatjuk.) Gyón! Gyük
