Népújság, 1975. november (26. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-23 / 275. szám
í A hatodik S& A z MSZMP XI. kongresszusának határozata feladatul szabta: „A párt eszmei, politikai és cselekvési egysegének erősítése Érdekében 1975-ben elő kell . készíteni, és 1976. végéig be kell, fejezni a párttagsági könyveli cseréjét.” A kongresszusi határozat- ' nak megfelelően a Központi Bizottság 1975/október 23-án döntött a párttagsági könyvek cseréjének politikai é§ ■ szervezeti végrehajtásáról. Ezt mondja a határozat: „Az MSZMP XL kongresszusának határozata szerint 1976- b an tagkönyv cser ét kell végrehajtani. A Központi Bizottság úgy határoz, hogy a parttagsági könyvek cseréjét megfelelően végrehajtva, m indent meg kell tenni annak érdekeben, hogy tovább erősítsük a párt eszmei, politikai és cselekvési egységét, növeljük a párttagok ak- tivjtö,sál. a szocialista építés soron levő feladatainak megvalósításúban . tömöntsük sorainkat a XI. kongresszus határozatainak végrehajtásában. Célunk, hogy társadalmi, gazdasági, kulturális életünk minden területén erősödjék a párt vezető szerepe. tömegkapcsolata, bssze- forrotísága. egész dolgozó népünkkel.” A határozat tehát egyértelműen fogalmazza meg a párttagsági könyvek cseréjének célját, világosan kimondja, miért van szükség a tagsági könyvek cseréjére, mit akar elérni, mit vár a párt ettől a nem •egyszerűen szervezeti. hanem elsősorban politikai feladattól, akciótól. A tag- könyvcserével kéttűs ■ célt akar elérni a párt. lágyrészt a megnövekedett feladatoknak megfelelően fokozni a párttagság aktivitását, másrészt azt. hogy növelje a párttagsággal járó személyes követelményeket. — Pártunk felszabadulás utáni történetében eddig öt tagkönyvecsere volt —mondotta Pullai Árpád, a Központi Bizottság titkára a Központi Bizottság október 23-í Olásén előadói beszédéljen, Az elsőt 1948-ban a • Magyar Kommunista Párt politikai továbbfejlődésének igénye mellett a tagsági könyvek lejárta tette szükségessé. A második tag- könyvcserére. amely egyben tagrevízió volt, a két munkáspárt egyesülése után, 1949-ben került sor, a harmadikat 1952 decemberében — 1953 januárjában hajtották végre. Adminisztrációs aktus volt.’ minden érvényes tagsági könyvvel rendelkező párttag és tagjelölt új tag* könyvet,, illetve tagjelöltigazolványt kapott. A negyedik tagkönyvcsere a Magyar Szocialista Munkáspártban, 1957 decemberében — 1959 januárjában történt. Az • ideiglenes tagsági és tagjelölti igazolványokat cserélték ki végleges tagkönyvekre. Az ötödiket 1967 végén, a tagsági könyvek lejárta indokolta. — A hatodik tagkönyvcsere céL- járól fentebb szóltunk. E nagy jelentőségű politikai akció kapcsán nem felesleges pártunk ösz- szetételéről, számszerűségéről szólni, árról, hogyan alakult az élcsapat helyzete az eltelt nem egészen két évtizedben. Az MSZMP 1957. júniusi országos értekezletének határozatában az alábbiak olyashatók:. „A párt újjászervezése során a párttagság számát és összetételét tekintve általában ■ egészségesen 'fejlődött. A párttagság jelenleg 345 733 — ez a volt MDP-tagság 40,2 százalékát teszi ki. A párttagság társadalmi összetétele a következőképpen alakult: a párttagság 57,9 százaléka munkás, 16.7 százaléka paraszt, 6,9 százaléka értelmiségi. 10:4 százaléka eredetileg alkalmazott és 8.1 százaléka egyéb kategóriákból tevődik össze. A párttagok 35.2 százaléka tagja volt az MDP-nek. A párttagság 32,5 százalékát olyan eivtái'sak teszik ki, akik 1945 előtt, illetve 1945 után párttagok voltak. A párt továboi erősítése ércekében mindenekelőtt a .párttagok marxista—leninista nevelésére és a pártmunkába való bevonására kell törekedni. ’A párttagság' sorait elsősorban a termelésben közvetlenül részt vevő munkások, dolgozó parasztok és az értelmiség legjobbjaival, új tagok. és tagjelöltek felvételével kell erősíteni. Ez volt tehát az MSZMP célja, programja a párt ösz- Szetétejél, stámszerűségét illetően. A XI. kongresszuson a párttagság alakulásáról. adatairól a következőkben adhatott számot, a Központi Bizottság: a part taglétszáma négy és fél év alatt 91 956 személlyel (13 százalékkal) gyarapodott. 1975. január 1-én 754 353 párttag szerepelt a nyilvántartásban. A nők aránya a párttagok között a legutóbbi négy és léi esztendőben 24,4 százalékról 26,5 százalékra növekedett. A párttagság eredeti foglalkozás szerint: munkás .39.2, paraszt 13, értelmiségi 8.9, alkalmazott 16,3, egyéb 2,4 százalék, meg nincs eredeti foglalkozása 0,2 száza- > léknak. És hogyan alakult a párttagság számszerűsége megyénkben? 1956-ban a Magyal' Dolgozók Pártjának 17 949 tagja volt. Az MSZMP 1957 végén 8098. párttagot tartott nyilván. Éz a szám 1958 végére 11 976-ra (!) növekedett, 1967-ben pedig megközelítőleg elérte a volt MDP taglétszámát, 17 835 volt a párttagok száma. A megyei pártértekezlet 1975 februárjában a következőket állapította meg: a párt- mpítő munka az Utóbbi években a párt álláspontjának megfelelően folyik, a lagság összetételének alakulása kedvezőbb, mint a beszámolási időszak — a X. kongresz- szust megelőző pártértekezlet — kezdetén volt. A párttagok száma ekkor 22 145. ez 2732-vel több, mini a X. kongresszus Idején volt. Az újonnan felvett párttagok közül a fizikai munkások aránya 1970—72-ben 50 százalék, 1973—74-ben 77,5 százalék. Ha a jelenlegi fizikai dolgozókat, a termelést közvetlenül irányítókat és a fizikai dolgozókból lett nyugdíjasokat egybevetjük, ak- ' kor ez a bárom kategória a párttagság 58,3 százalékát teszi ki. megyénkben, A párt vezető szerepe nagymértékben attól függ, hogyan alakul tagságának összetétele és milyen követelményeket állít a párttagok élé. A XI. kongresz- szus egyértelműen azt állapította meg. hogy a párt társadalmi összetétele egészségesen alakul. Pártunkban együtt küzd és dolgozik több nemzedék és a munkásosztály, a parasztság legjobbjai mellett a különböző rétegek arra legalkalmasabb képviselői is ott vannak a párt soraiban. Az is világos, hogy a megvalósítandó politika nem választható el a párt szociális összetételétől Ezért határozott ügy a Központi Bizottság 1972. novemberi határozata, hogy munkásokkal, fizikai dolgozókkal, nőkkel és fiatalokkal kell erősíteni, szélesíteni a párt sorait. A határozat óta fiatalodott a párt, több nő és fizikai dolgozó került a párt soraiba. Sokakban felvetődhet: mi a helyes arány a párt összetételében. van-e valamiféle pontos mérce erre? Nem kell, felesleges ezen tépe- lődni, mert ilyen mérce, ilyen patikamérleg nincs. Egy dolog, viszont elengedhetetlen és mégpedig az, hogy a párt összetétele nagyjában és egészében feleljen meg a társadalom szerkezeti arányainak. Ami pedig a párt számszerű - növelését illeti: itt sem cél a' párt létszámának mennyiségi növekedése. A lényeg itt is az: annyival és olyanokkal szaporítsuk a párt sorait, amennyivel és akikkel erősödik a párt élcsapat jellege, aktivitása, cselekvőkészTelelő Mezőszemerén sége, eszmei és politikai egysége. E zt szolgálja majd a sorra kerülő tag- künyvcsere is. A párttagnak törradalmi hivatása van, a nép, a szocializmus ügyéne.j tudatos • szolgálata. Olyan parttagokra van szükség, akik a , társadalomért önként, ellenszolgáltatás nélkül. önzetlenül és áldozatkészen végzik munkájukat meggyőződéssel és fegyelemmel vesznek részt a párt céljainak megvalósításában és betartják a párt erkölcsi normált, amelyek szigorúb- bák a társadalmi átlagnál. A párttagsági könyv cseréje során minden párttaggal szót váltanak a pártvezetőség tagjai, személyesen cserélnek véleményt a párttag munkájáról, magatartásáról, a követelményekről, a tennivalókról. Nincs itt egyébről szó, csak arról, hogy amíg a kongresszust megelőzően a politika kialakításáról folyt az eszmecsere, most a javasolt és elfogadott politika végrehajtásáról, a tennivalókról beszélgetünk. Közismert, talán közhelynek is tűnhet: a párt annak köszönheti eredményeit, hogy tagjainak nagy többsége ön zetlenül és eredményesen teljesíti kötelességeit, a párt normái szerint él és dolgo zik és magatartásával, cse lekedeteivel vonzza a pár tonkivüliek tömegeit, akik a :szavakon_ túl tettekben is követik a pari politikáját, a párttagok példáját. Fejlődésünkkel is jár, hogy növekedtek, növekednek társadalmunk feladatai. A párt lépést akar tartani a társadalmi fejlődéssel, a növekvő feladatokkal, ezért magasabb mércét állít tagjai elé. s ha valaki nem vállalja ezt a magasabb követelményt, ha nem képes ennek a mércének az elérésére, vagy ha valakinek a munkája, a magatartása nem üti meg az elvárt és önként vállalt mértéket, a párt párt' szerű és emberséges módot kínál és nyújt, hogy ezek el hagyhassák sorait. f*. éljaink, amelyeket a ^ XI. kongresszus határozatai megfogalmaznak, nemcsak vonzók. reálisak is. Megvalósításuk azonban fokozottabb erőfeszítéseket, több és jobb munkát követel párttagtól és pártonkí- vülitől egyaránt. A tag- könyvcsere célja is az. hogy a párttagság még alkalmasabbá váljék az előttünk álló közeli és távolabbi feladatok megoldására. Papp János Ilyenkor télelőn, Mezősze- mere.is olyan, mint prés hasonló alföldi község. Az utcákon alig látni valakit; a falu lakóinak többsége dolgozik, aki pedig otthon van. az is inkább behúzódik a falak közé a szemerkélő, hűvös eső elől. A csend azonban csak látszólagos, a község éli mindennapos életét. Bocsi Antallal, a községi tanács végrehajtó bizottságának titkárával arról beszélgetünk, hogy mi „rejtőzik” a látszólagos nyugalom mögött. — Jómagam csak néhány hónapja kerültem ide Mező- szemerére Poroszlóról. De úgy érzem, ez a néhány hónap is elég volt az „akklimatizálódáshoz" , megismertem azokat a lényegesebb gondokat, terveket, amelyek az embereket foglalkoztatják. Ezek közül elsőként az iskolaépítési tervünket említem. Jelenleg négytantermes az általános iskolánk, s ez a négy terem (bizony nagyon kevés. Az iskolánkat ugyanis körzetesí tették és most már Egeríarmosról is hozzánk járnak át mindennap a felső tagozatosok. A jelenlegi körülmények között azonban nem lehel megoldani a szakosított oktatási. Most készülnek a tervek az iskola bővítésére, s reméljük, hogy a tervek elkészülte után megkapjuk a megvalósításhoz a megyei tanács segítségét is, mert a községfejlesztési alapunk kevés ahhoz, hogy önerőből kivitelezzük a bővítést. Ha elkészülne az új iskola, akkor nem csupán az oktatási. de művelődési gondjaink nagy része is .megoldódna, mert egy kis művelődési „kombinátot” szeretnénk létrehozni. Ez most tehát a legnagyobb tervünk, másra nem is igen futná, mert mint már említettem, a községfejlesztési alapunk véges. — Milyen gondok vannak még? Szerencsére nagyobb gondjaink nincsenek. Kisebb problémák azonban mindig adódnak. Időnként akadozik a töltelékáru-ellátás, különösen a nyári időszakban, aztán a zöldségfelhozatal sem mindig egyenletes. Az ellátásban a legnagyobb problémát a palackos gáz jelenti. Van úgy, hogy egy-kél hétig sem lehet palackot beszerezni, ennek pedig nem örülnek a háziasszonyok. Időnként gond a háztartási tüzelőolaj beszerzése is, de az ellátási gondokon a körzeti ÁFÉSZ közreműködésével megpróbálunk segíteni. A „szomszédvárban” a Rimamente Termelőszövetkezet irodájában már korántsem olyan nyugodt, békés a hangulat, mint a községi tanácsnál. — Az év elejétől három korábbi termelőszövetkezet, az egeríarmosi, a szihalmi és a mezőszemerei együtt kezdte meg a működését, — mondja Dobó Géza, a Rimamente elnöke. — Sajnos 'nem a legjobb körülmények között. Az elmúlt év ősze. a rendkívül csapadékos időjárás alaposan megnehezítette a vetést. Nem is a legjob- bán sikerültek. Erinek „köszönhető”, hogy a búza az idén csak 24,5 mázsát adott hektáronként, és az őszi árpa sem többet, összességében a kalászosoknál mintegy 4 millió forintunk esett ki. Annyit azonban még is elmondhatok, hogy a kertészet és az állattenyésztés a terven felül „fizetett”, és ez ha nem is szüntette meg, de csökkenti gondjainkat. Az idén csaknem hatszáz hektáron a nádudvari rendszerben termesztettünk kukoricát, s bár még a betakarítás nem fejeződött be teljesen, úgy néz ki. hogy ' hektáronként meglesz a 45 mázsás átlag. Ezt elég jónak tartjuk, persze később a kukoricánál is lehet majd növelni az átlagtermést. — Az idei év végleges konzekvenciáit bizonyára még nem lehet levonni, de azért adódnak már olyan következtetések, amelyek egy kicsit megszabják a jövő útját. — Hogyne. A mezöszenie- rei termelőszövetkezetnek már korábban is egyik fő profilja volt a baromflne- velés. S miután a baromfival távlatban _ is érdemes foglalkozni, úgy gondoljuk, hogy 1977-ben a jelenlegi mennyiség dupláját, mintegy 700 ezer darabot fogunk értékesíteni. A közelmúltban új fajtára, az úgynevezett Hybrora tértünk át, ez. reméljük, beváltja a hozzá fűzött reményeket’ Az állattenyésztés másik tő ága a szarvasmarha-tenyésztés. A következő években három nagy telepet alakítunk ki, a tehenészetit Szihalmon, a növendék telepet Egerí unnoson, míg a hizótelepet Mezőszemerén. Ezenkívül még a jövő évben bővítjük a gépműhelyt, erre igen nagy szükség van. A növénytermesztésen belül kalászosokat, kukoricát, lucernát, napraforgót. termelünk, s emellett van még a kertészet. A hozamokat mindenütt szeretnénk ernelni, de tőként a kalászosoknál. A búzának a 40 mázsát hoznia kell hektáronként. — Mi volt az év legnagyobb tanulsága — Ú gv érzem, hogy a kezdeti nehézségeken átestünk. Mindenesetre jobb üzem- szervezésiéi. hatékonyabb munkával, a termelési színvonal emelésével már jövőre is jobb eredményeket tudunk elérni. A szövetkezet mintegy 600 dolgozója ezt el is várja tőlünk, vezetőktől, de biztos vagyok benne, hoay ők is mindent megtesznek ' az eredményesebb gazdálkodásért. A látszólagos csend mögött tehát gondok, erőfeszítések, munka húzódik meg Mezőszemeién. Azért, hogy mind a falu „lépjen előre”, mind az ott élők helyzete jobbá, emberibbé váljék. Kaposi Levente 100 éve született Landler Jenő 1875. NOVEMBER 23-AN született a magyar munkás- mozgalom egyik legjelentősebb alakja, Landler Jenő, az „öreg". Eredeti foglalkozása ügyvéd volt. Mint a századforduló haladó szellemű radikális értelmiségének legjava, ő is, megtalálta az utat a társadalmi progresszió aktuális kérdéseihez, sőt, tovább is. Ezt bizonyítja, hogy 1904-ben elvállalta a vasutasok áprilisi sztrájkja miatt perbe fogott vezetőség, az úgynevezett 13-as bizottság egyik tagjának védelmét a törvényszéki tárgyaláson. A per folyamán végleg felismerte hovatartozását. Ettől fogva hosszú időn keresztül a vasutas és villamosvasúti dolgozók mozgalmának egyik vezetője, újságjuk szerkesztője lett. Nagy része volt abban, hogy ez a jelentős állami alkaimazottí réteg minden tilalom és buktató ellenére. végül csatlakozott a szociáldemokrata mozgalomhoz. 1906-ban már elnöke a fővárosi villamosvasutasok sztrájkbizottságának. A világháborúig terjedő időszakban szervez, véd, előadásokat tart, eners'áját és tehetségét a nm ' oazga- lom szolgálatába állítja. A szociáldemokrata párt baloldali vezetői között egyre nagyobb lesz a szerepe. Ahogy közeledett a háború, úgy erősödött harcos antimilita- rizmusa, amely az imperialista világégés időszakában ' sem lankadt. Elsők között és melegen üdvözölte az orosz forradalmat. * Az 1918-as általános politikai tömegsztrájknak is egyik szervezője volt. A Parlament előtti gyújtó hangú beszédéért le is tartóztatták, bár hamarosan kénytelenek voltak szabadon bocsátani. Aktív szerepet játszott az őszirózsás forradalomban, amelynek győzelme után az. egységes, osztályharcos vasutasszövetség vezetőjévé választották. A Tanácsköztársaság ideién a Forradalmi Kormányzótanács tagja, a diktatúra következetes védelmezője. Ugyan nem volt katona, s különösebben katonás alkat sem, 130 kilójával. (Lukács György: „Landler csak úgy tudott felülni a lóra, hogy odaállították a lovat, hoztak egy asztalt, hoztak egy széket. Landler először ráállt a székre, aztán az asztalra és onnan ült fel d lóra...”) Bátorsága. határozottsága révén hamar'né ::j.ű lelt a Vörös Hadseregben, meg a régi tisztikar is respektálta. Stromfeld Aurél lemondása után így nem volt meglepő, hogy őt nevezték ki a forradalmi proletársereg főparancsnokává. A TANACSKOZTAKSAHÄG leverése után Becsbe emigrált és a többi vezetővel, volt népbiztosokkal szinte azonnal hozzálátott a párt újjászervezéséhez, az ellenforradalmi rendszer konszolidációjának megakadályozásához. A húszas évek elején a KMP-n belüli frakcióharcok idején a hazai mozgalmat előnyben része- .sitők vezetőjeként harcolt meggyőződéséért, tapasztalatainak a gyakorlatba történő átültetéséért. Alpári Gyulával közösen készítette elő a legális forradalmi munkáspártnak, az MSZMP-nek megalakulását, és a későbbiek folyamán is szervezte itthoni tevékenységét. A -nagy lebukások idején (az ún. Rá- kosi-per) kivette részét a védelem koordinálásában. Egv egész kommufiisía nemzedék számára Bécsben lett „az öreg”, miközben tanított, publikált, nevelt, annak ellenére, súlyos szervi szívbaja egyre ’ inkább kínozta, aláásta egészségét. 1927 végén a KMP Központi Bizottsága a súlyosan beteg Landler Jenőt az orvosok tanácsára Cnnnes-ba küldte, a francia Riviérára, azonban mar ez sem segít- he1e t. 19”8. február 25-én meghalt. Hamvait a Kreml falába helyezték örök nyugalomra. A KMP Központi Bizottságának gyászjelentése joggal állapította meg: „Nemcsak a magyarországi munkásságnak. a KMP-nek felbecsülhetetlen vesztesége ez a halál, hanem az egész nemzetközi kommunista mozgalomnak, amelynek T-andler Jenő mindjárt a Kommunista Internacionálé alakítása után elöljáró harcosa lett. Ilyen harcosokat, ilyen vezéreket, mint amilyen Landler volt, csak a proletár forradalmak hőskora termelt ki. Áldozatot nem ismert a harcban, a harc neki gyönyörűség volt. A vezető munka, amelyet a proletariátus élén fejtett ki, a munkásosztálynak. az elnyomott és felszabadulásra törő harcos tömegeknek áldozatos és tisztelettel teljes szolgálata volt...”. Mimmel W75. november 23., vasárnap I
