Népújság, 1975. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-12 / 240. szám
Ä Jupiter 13. holdja kB« «öl a négy legnagyobbat, a köztük a legbelső pályán keringő lot már Galilei felfedezte 1610-ben, a távcső valószínűleg első csillagászati alkalmazása során. Ez a maga idején óriási jelentőségű felfedezés volt, hiszen a Jupiter holdjaival a naprendszer egy miniatűr mását adja, és igy szemléletessé vált a kopernikuszi világkép igaza. Az Io és társai azután évszázadokon keresztül egyre pontosabb vizsgálatok tárgyát képezték, s könnyű lenne azt hinni, hogy most, amikor a csillagászok érdeklődése az Univerzum határain fekvő objektumok felé fordult, a naprendszer e közeli vidékei már nem sok szenzációt nyújthatnak. Az utóbbi évek felfedezései azonban egyre világosabbá teszik, hogy az Io—Jupiter rendszer, a naprendszerben legalábbis bizonyosan, egyedülállóan érdekes, a legkülönbözőbb tényezők véletlen összejátszása következtében. Ezt a felismerést tükrözi, hogy tavaly november 6—16. között egy példa nélkül álló Io-kampány során, a Földről, és a körülötte keringő műholdakról számos optikai és rádiótávcső szegeződött az lóra. A váratlan felfedezések egyikét R. Brown és F. Chaf- fes amerikai csillagászok tették 1972—73 során, mint annyiszor a tudomány történetében, teljesen véletlenül: fl Jupiter holdjának titokzatos légköre az előbbi, mint kezdő a csillagászatban, egy nagyon egyszerűnek vélt témán kívánt gyakorlatra szert tenni voltaképpeni feladatához. Az lóról (kb. akkora, mint a mi Holdunk) már egyszerű megfigyelés is eldönti, hogy fényes, vöröses árnyalatú, a sarkok felé sötétebb. Brown lényegében ugyanezt vizsgálta, de az ember szeménél jobb felbontóképességgel: a részletes optikai spektumra volt kíváncsi. Itt érte meglepetés: úgy tűnt, hogy az Io, pontosabban az azt körülvevő légkör, a gerjesztett nátriumatomok jellegzetes hullámhosszával jóval több fényt bocsát ki, mint azt várni lehetne. Az Io légköre földi mértékkel mérve meglehetősen ritka, de nem annyira, mint az egy ilyen kis égitesttől várható lenne. A légkör hidrogént, nátriumot, kalciumot, s valószínűleg nitrogént tartalmaz. Mindezeket az atomokat a hold csekély gravitációs tere képtelen lenne fogva tartani, s ha pusztán arra kellene hagyatkozni, napok múltán semmi sem maradna belőlük. Hogy mégis ott találjuk őket, annak köszönhető, hogy állandóan pótlódnak, mégpedig a feltételezések szerint magának az lónak a felszínéről. A Jupi„Soha többé ne is lássam azt az átkozott rízt...” avagy a szerencse bajjal jár Így siránkozik, az ősziru tétlenségnek még az árnyéka nélkül is, Audry Robb mil- liomosnő a kanadai Hamil- tonból. Fél évvel ezelőtt gazdagodott meg: egymillió dollárt nyert a sorsjátékon. Természetesen nem volt Kanadában. egyetlen újság sem, amelyik ne hozta volna le a mosolygó, és a szerencsét ho- zó jegyet szorongató Mrs. Robb fotóját „Akkor még úgy gondoltam, hadd tudja meg mindenki, mekkora szerencse ért” — emlékezik szomorúan Audry. Az újdonsült milliomosnő most keserűen tesz szemrehányást magának hiúságáért. — Azt gondoltam, végre- valahára élhetem a világomat, és mi lett belőle? Vég nélkül lapozgatom a katalógusokat, keresem a legmodernebb, a legbiztonságosabb lakatokat és zárakat. Minden telefoncsörrenésre összerezzenek. Ügyvédet fogadtam, hogy elintézzem a családnevem megváltoztatását. Mindezek ellenére másik városba kell költöznöm. Pedig sajnálom: a hely gyönyörű, a szomszédok jók... Mrs. Robb szomszédai valóban jó emberek. Mindenesetre nemrég megmentették, amikor elriasztottak egy banditát, aki behatolt a házába. És ez csupán az „első riasztás” volt. Néhány nap múlva a rendőrség megállított az utcában egy gépkocsit, mert az szerepelt a lopott kocsik jegyzékén. A volán mögött egy fiatal alak ült, s az ülés alatt találtak egy pár kézibilincset, parókát, pecket és egy pisztolyt, s bár az utóbbi játék ŐSZI NAPSÜTÉSBEN volt, úgy képezték ki, hogy nem lehetett megkülönböztetni az igazitól. Találtak egy papírt is a következő típusszöveggel: „Mrs. Robb, ha életben és épségben akarja látni a kislányát, igyekezzen kifizetni a váltságdíjat — 500 ezer dollárt”. Majd az következett, hogy mikor és hol kellene kicserélni a félmilliót a tízéves kislánnyal. Kiderült, hogy a „balhéra” Mont- reálból érkezett, onnan pedig Hamiltcmig jó félnapos az út, s hogy a szándékai nem is voltak annyira tréfásak... Azóta Mrs. Robb rendőrt alkalmaz a házában. A Globe and Mail újság tudósítója, aki tulajdonképpen okozója volt Audry Robb balszerencséjének, sokszor megpróbált bejutni a házba. Félórákat álldogált az ajtó előtt, megmutatott mindent, ami csak nála volt, felmutatta igazolványait és kifordította a zsebeit, hogy bebizonyítsa: nincs titkolnivaló szándéka. Amikor végül is beengedték, a hírlapíró elővette fényképezőgépét, de a háziasz- szony tiltakozva emelte fel a kezét: „Nem, nem, semmiféle fotót!” Még el sem tette az újságíró a fényképezőgépét, amikor csodálkozva vette észre, hogy őt magát fotózzák. „Ne haragudjon, most ez a szabály nálunk, — mentegetődzött Mrs. Robb. — Minden ismeretlen . látogatót lefényképezünk. Minden eshetőségre készen. Végül is, ki tudja, hogy önnek is mi jár a fejében? Azokat az igazolványokat nem nehéz megcsináltatni.” A. Pallagyin (APN) ter erős mágneses tere ugyan, is foglyul ejti a napszélből származó töltött részecskéket (elektronokat és protonokat), s ezek nagy sebességgel keringenek a bolygó sugárzási öveiben. A töltött részecskék így szüntelenül bombázzák az Io felszínét, és a felületi kőzetek atomjait kiütik, magasra röptévé azokat. Ezt a mechanizmust feltételezve már kénytelenek vagyunk azt is elfogadni, hogy az Io felszíne óriási sós sivatag; innen a nátrium és kalcium a hold légkörében. Ügy vélik, főleg ezen fémek szulfátjairól van szó; a kén jelenlétének része lehet a hold fényességében is. Persze az atomok kiütése laborató- j riumi körülmények között is jól ismert sugárkárosodást '• okoz, s ez magyarázná, hon- i nan a vöröses árnyalat, s miért a sarkok környéke a legsötétebb: ott a legnagyobb a sugárzás intenzitása. Számot kell még adni a hidrogén eredetéről. Ügy vélik (s némi joggal, hiszen ez az anyag nem megy ritkaság- számba a Jupiter környezetében), hogy a felületen s a légkörben ammónia is található, s ebből a Nap ibolyántúli sugárzása hatására származik a hidrogén. Persze, akkor nitrogén is kell, hogy legyen, ami kapóra jön, mert a nátrium elnyelését a nitrogénnel való kölcsönhatás magyarázhatná, s a folyamat energiaszükségletét a Jupiter mágneses tere által előidézett „északi fény” fedezi. Kék vér Korda Sándor« a világhírű < filmrendező egy napon csinos < kis összeget nyert pókeren part- < nerétől. Az illető úriember azon-í nal kitöltött egy csekket piros < tintával, amit azután a követ- í kező megjegyzés kíséretében ] nyújtott át Kordának: — Kedves barátom, amint Iát-£ ja, a szívem vérével írtam ezt^ a csekket. Amikor legközelebb ismét s együtt pókereztek, Korda veszi-> tett. ö is kiállított egy csekket, $ de kék tintával és a hátlapjára a következőket írta: — En is a szívem vérével töltöttem ki a csekket, amint a) tinta színéből is láthatja. Tiszte-5 lő híve, Sir Alexander Korda. Másodszor isBemard Shaw, amikor egyszer 2 egy antikváriusnál böngészett, \ rábukkant valamelyik színdarabjának első kiadására. A köny-5 vön dedikáciö volt: Robert < Fuchsnak tisztelettel Bernard < Shaw. A drámairó megvásárolta < a könyvet és újra elküldte Ro- < bért Fuchsnak, de előbb hozzá- toldotta az ajánláshoz: „ÜjólagJ tiszteletemet tolmácsolom. Shaw.” •ÄAMAAfWVAMAM/NMMA/WMAA/M ' A BABÁK ŐRE A lemez forog — a csecsemő hallgat Egy japán orvos hihetetlenül egyszerű módon oldotta meg az ősrégi problémát: hogyan lehet a síró csecsemőt másodpercek alatt megnyugtatni és elaltatni. Csak egy lemezjátszó és egy lemez kell hozzá, amelyre egy terhes anya szívdobogását és az ereiben áramló vér sugárzását vették feL Ezeket a zajokat hallja a magzat az anyaméhben. j Murooka Hadzsime, a tokiói orvosi egyetem profesz- szora elmondja, hogy akkor jutott erre a gondolatra, amikor egy koraszülöttet akart megvizsgálni az inkubátorban, és sehogyan sem tudta megnyugtatni a síró csecsemőit. Egy nyolcadik hónapban levő fiatal nő beleegyezett, hogy a tudós nyolcmilliméteres mikrofont helyezzen a mé- hébe. A mikrofont vékony drót kötötte össze egy magnetofonnal. Murooka professzor a magzat koponyája közelében hallható zajokat rögzítette, majd az egészet lemezre vettek. A professzor kísérletképpen lejátszotta a lemezt több csecsemőosztályon, mindig az éppen esedékes etetés előtt, amikor a picinyek a leghangosabban bömbölnek. Az anyaméhből ismerős „bölcsődal” hatására egyik csecsemő a másik után hallgatott el, sőt a legtöbben el is aludtak. A japán Toshiba Music Company megvette a profesz- szor találmányát, és ma már tízezer japán szülő csitítja- altatja gyermekét „elektromos bölcsődallal”. Az EMI- Electrola japán hanglemezgyártó cég Európában is forgalomba akarja hozni a lemezt. Szpj i nmet MILÁNÓ BIZALMAS BIS Az autószalon-tulajdonos felkeresi gyóntatóját: — Tisztelendő atyám, vétkeztem. — Hányszor, fiam? Mire a férfiú heves olasz taglejtésekkel jegyzi meg: — De tisztelendő atyám, én ide gyónni jöttem, nem hencegni! ... MOSZKVA Két levélkézbesítö beszélget. — öregem, menynyi van a ládában? — Eddig kilencvenezer kilométer, gálambocskám. De generálozás nélkül!... BECS A foghazőr beszól a házasságszédelgő cellájába: — Indulás beszélőre! Tizennyolc hölgy várja... SZÓFIA A kis bulgáriai faluban egy reggel átszól a szomszédnak az újonnan évült másik ház tulajdonosa: — Idehallgasson, szomszéd! Ez a maga kutyája egész éjszaka rohangál is ugat... — Ó, kedves szomszéd, ne csináljon belőle gondot magának, hiszen napközben mindig kialusz- sza magát... PRÁGA Két harminc körüli férfi beszélget: — Azt hittem, költő lesz belőled. Hiszen olyan szép verseket írtál. Miért hagytad abba? — Tudod, a tehetségem valahogy nem tudott lépést tartani a kritikámmal.,. LONDON A hírhedt kasszafúró ismét bíróság előtt áll. A bíró csodálkozva kérdi: — Magyarázza el nekem. Smith, hogyan tudott ilyen óriás szupermodern páncélszekrényt egyedül felnyitni? A vádlott egyik lábáról a másikra áll, s kissé fölényesen így szól: — Nem érdemes uram, magának a? úgysem sikerülne soha!... VARSÓ Mit szólsz ehhez a szemtelenséghez? Tegnap beállított hozzám a lányom udvarlója és elmondta, hogy már huszonöt év óta udvarol a Zsófiámnak! — És megkérte a kezét? — Dehogy. Nyugdíjat kért... ZÜRICH Egy anya beszélget tizenéves lányával: — Valamikor gyakrabban elpirultak a lányok, mint manapság. — Képzelem, anya. hogy miket mondhattak nekik!... BUKAREST A vállalati panasziroda vezetője mondja az érdeklődő újságírónak: — Naponta körülbelül száz panaszos levél érkezik a fogyasztóktól. Mi minden levelet elolvasunk. és azonnal intézkedünk. — Fejlesztik a gyártmányukat? — Arra nincs lehetőségünk. Csak ügyesen megfogalmazott válaszlevelekre van kapacitásunk ... MADRID A férj elkezd kiabálni: — Tudom, hogy megcsalsz, te bestia! — Nem igaz, Gabriel! — Magas és szakálla van! — Mondom, Gabriel, hogy nem igaz... Nincs is szakálla... NEW YORK — Hisz maga, Mr. Dodd. a feltámadásban? — kérdezi beosztottját a nagy áruház főnöke. — Nem tudom uram, még nem gondolkodtam ezen — feleli csodálkozva az alkalmazott. — De miért tetszik kérdezni? — Éppen most kereste telefonon a nagynénje, akinek a • temetésére tegnap elengedtük ... Révész Tibor /fylf 'tAi'é&u^ak Flangál Egy olvasónk arra a kérdésre kér választ: sértő-e egy nőre, ha azt mondják róla, hogy „állandóan flangál az utcán”. Egyértelmű választ csak úgy adhatunk, ha röviden megrajzoljuk' a szó életútját. Jövevényszó: a bajor—osztrák nyelvből került hozzánk. Alakváltozatai is keletkeztek. A német eredetihez közelebb áll a múltban inkább használt flangíroz változat, ma azonban a flangál alak a gyakoribb. Az igealak jelentését és használati értékét tekintve szintén változáson ment keresztül. Eleinte ebbe a rokon értelmű szósorba illeszkedett bele szervesen: sétál, sétifikál, járkál, jár-kél. Azután a nyelvhasználatban rosszalló mellékízt is kapott és abban a beszédhelyzetben éltek vele, amelyben arra utaltak, hogy valaki cél nélkül kószál, csatangol, naplopó módon ődöng. A zsargon nyelvű megnyilatkozásokban ezek a jelentésárnyalatai is felerősödtek: henyél, tétlenkedik, begyeske- ilife, henceg stb. A feltett kérdésre adandó egyértelmű válasz kialakító sában segít bennünket annak megmutatása is, hogy költőink milyen versbeli szerepet bíznak erre az igealakra. „Itt ma Pest népsége flangál" (Csanádi Imre: Lillafüred) versbeli mondatban különösebb hangulati érték nélkül, szinte alap jelentésében szerepel az ige. Babits Mihály Egyfajta kultúra című versében már a kedveskedő zsörtölődés hangulatát is érzékelteti igénk alakváltozataival: „Ahogy mégy, mégy te is az utcán,, hadverte, céltalan flangéro- zó, hát csak flangérozz, te világ-szegénye”. Játékos, nyelvoltögető módon enyhén gunyoros hangulattal is telítheti a költő ezt az igealakot: „Te (múzsa), vajon merre flangálsz, s hol kullogok nyomodban" (Ladányi: Vidéki kávéházban). Ugyancsak Ladányi negatív festői erővel 6Úlyos, elítélő kritikát fejez ki, amikor ezt írja: „Kik lágy, vidéki éneket szuszogva flangáltok itt, csodálatom követ a jó, behóved eszpresszók között” (Oda a mezőgazdasági költőkhöz). A héber eredetű, s az előkelő, fényes jelentésű argóbeli behoved szóalak különösen elmélyíti a jogos gúnyolódást. Már egyértelműen a sértés szándékával jut nyelvi szerephez az ige ebben a versrészletben: „Flangál. orrom előtt hajt fel palit magának” (Vigasz.) Ilyen összefüggésben nagyon sértő egy nőre az igében kifejezett jelentéstartalom, illetőleg elítélő kritika. A bizalmas beszédhelyzetekben, s a baráti körben elhangzó közlésekben azonban nyugodtan használhatjuk ezt, a szót, ha nem bántó, nem sértő szándékkal vesszük ajkunkra. Dr. Bakos József E
