Népújság, 1975. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-12 / 240. szám

Gavaritye pa ruszkil 52 csoport — 830 hallgató Az egri vár története majd ezeréves história. A prológus. államalapító királyunk idejére esik: ő hozta létre azt a püspöksé­get, amelynek mesés gaz­dagságáról később legendák Születtek. János evangélista tisztele­tére székesegyházat emelte­tett, fényes templomot, ame­lyet utódai újabb és újabb adományokkal láttak el. ide temették az öccsével való háborúskodásban meg­fáradt uralkodót, Imrét. Ide nyargaltak fel a Nyu­gat kincseire áhítozó tatá­rok, s nyomukban csak ro­mok maradtak. Második honalapítónk, IV. Béla elő­relátóan engedélyt adott ar­ra, hogy erős falakkal ve­gyék körül a védtelen épü­leteket. Ekkortól kezdődik a vár krónikája. A kincseikről hí­res főpapok, gótikus palotát emeltek. Itt élte háborítat­lan éveit Rangoni Gábor, Mátyás király itáliai köve­te, Dóczy Orbán, a művészek és a tudósok mecénása, a pá­pajelölt Bakócz Tamás, s a király sógora, Estei Hippolit. Mohács után Perényi kan­cellár és kapitánya Varkoch Tamás erődítési munkákba kezdtek, amelyeket Dobó István folytatott. , S aztán jött a Tinódi Lan­tos Sebestyén által megéne­kelt 1552-es ostrom, az a hő­sies helytállás, amelyre mindmáig emlékezik az utó­kor. Kilencvenegy évig törökök regnáltak itt,« aztán császá­riak rendezkedtek be. A falak között nemegyszer időzött Rákóczi, aki a gyógyvizek miatt járt szíve­sen Egerbe. Később megfeledkeztek a hajdan oly fontos erősség­ről : omladoztak a falak, a kövek egy részét építkezés­re használták a város pol­gárai. Egyre ritkábban emleget­ték a varvédő kapitány és vitézeinek bátorságát is... 0 A múlt őrizte titkait, majd egy évezred megannyi érde­kességét. Egészen addig, amíg közbe nem szólt a vé­letlen. Pvrker érsek — az 1830- as évek elején — a törökök által épített Szép-bástyára vezető úton stációsor emelé­sét rendelte el. Ekkor buk­kantak rá a gótikus székes- egyház óillérkötegeire. Kutatásra azonban nem gondoltak. Fordulópontot je­lentett az 1862-es év, a tu­dós kanonok, Ipolyi Arnold akciója. Az intézményes ma­"&3A. oktubci 12,, vasárnap gyár műemlékvédelem gon­dolatának atyja kezdette meg — méghozzá tudomá­nyos jelleggel! — a temp­lomromok feltárását. Ered­ményeiről rajzokkal illuszt­rált tanulmányt tett közzé az 1865-ben megjelent Bar- takovics-emlékkönyvben. A nemes buzgalom mégis zsákutcába jutott, mert nem akadt senki, aki fedezze a kutatások tetemes költségeit. Az akkori egri és gyöngyö­si lapok: az Egri Posta és a Mátra ugyan tetteket sür­getve polemizálnak, ám ez a közjáték mit sem változ­tat a keserű tényen: az üres pénztárcán, a szárny szegett ambíciókon. Balogh János nevét keve­sen ismerik, pedig ez a nagy műveltségű főhadnagy — akárcsak Trója feltárója, SchlLemann Henrik — konok szorgalommal képezte ma­gát, s amatőrként is profi - szinten dolgozott. Régi raj­zok után nyomozott, s őt már a vár érdekelte. Nemhiába áldozta idejét, megtalálta a kazamatákat. Életét kockáztatva tárta fel a járatokat, s 1881-ben az Egervár története című könyvében foglalta össze bú­várkodásainak eredményeit. Gárdonyi regénye ismét az érdeklődés fókuszába irányí­totta a témát: a lapok újra cikkeznek, s tettekre ösztö­nöznek. Sajnos hiába: nincs pénz, hiányoznak a mecénások, s a falak fűvel benőtt romja­in a kecskék legelésznek. .. & Az évezredes titkok pe­csétjét — 1925 tavaszán — ambiciózus pedagógusok, s romantikára hajlamos diák­jaik lelkesedése töri fel. A kereskedelmi iskola Bornemissza Gergely nevét viselő cserkészcsapatának tagjai beadványt; írnak a honvédelmi miniszterhez, s azt kérik, hogy a Bolyki- bástyán kutathassanak. Segítségükre siet a város is, s július 26-án hozzákez­denek a munkákhoz. Gyor­san haladnak, ezt igazolja a szeptember 26-i Népújság közleménye, amely már lá­togatókat invitál, akik gyer­tyafény mellett a kazamatá­kat is megtekinthetik. Pálosi Ervin sjogakadémiai professzor és Lénárt János kereskedelmi iskolai tanár irányítja a szorgos fiatalo­kat. Hozzájuk1 csatlakozik 1927-ben a kitűnően képzett tudós, Pataki Vidor, aki ha­marosan dirigense lesz a mind nagyobb szabású for­málódó munkának. A mérnökökre és a kato­naságra is számítanak. Se­gítségükkel Pataki tovább jut a kazamatákban, s meg­kezdi a templomromok fel­tárását. Óriás Nándor főszerkesztő * propagandáról gondosko­dik, lapja rendszeresen tu­dósít az eseményekről, s az idegenforgalomban rejlő le­hetőségekre hívja fel a fi­gyelmet. Abban a kisvárosban, amelyet korábban aligha ke­restek fel az érdeklődők... A vonzerő az Európa- szerte ritkaságot jelentő — ez egyébként ma is így van — föld alatti erődítmény­rendszer. ... 0. Kellett is á hírverés, hi­szen a szűkös anyagi keret­ből egyre kevesebbre futot­ta. Ám a válságos helyzet­ben mégis segített az ötle­tesség. íme néhány beszédes péi- da. Szerződést kötöttek a MÁV osztálymémökségével: a vasúti szakemberek nem­csak egy iparvágány építé­sét vállalták, hanem azt is, hogy köbméterenként hat­van fillérért megveszik s el­szállítják a felgyülemlett földtömeget. A kazamaták előtt bort mértek. Először üvegben, később a jónevűvé fejlődött házi kerámiaműhely által gyártott cserépedényekben. Itt állítják elő a leleteket utánzó ajándéktárgyakat is. A hangulatos Töfökkertben borozót létesítenék, ám ez a kísérlet nem váltja be a hozzáfűzött reményeket. Ha megiszom Inak, nem mennek a szomszédba ta­nácsért. Dancza Janos meg­találja a subalyuki barlang­ban az azóta nevezetessé vált ősember-állkapcsot. Jobb híján ezt is bevetik a küzdelembe. Negyvenezer pengőért elzálogosítják, s erre vesznek fel kölcsönt. S mindezt önzetlenül te­szik, egyikük sem; vár fi­zetséget, köszönetét. Az agitáció sem volt hiá­ba: Pálosi elégedetten írja 1929-ben, hogy megkezdődött az idegenforgalom, s az or­szág különböző részeiből már hatezren jártak Eger­ben, * A nagy élményt ekkor is a kazamaták labirintusa kí­nálta. .. 0­A cisztergimnázium 1933— 34-es évkönyvében Pataki Vidor közzéteszi alapos, s Baleset történt az üzem­ben. Nem súlyos, de az öreg Bkzót mégis úgy kellett ha­zaszállítani, kocsival. ■ Felvették a baleseti jegy­zőkönyvet, amint az elő van írva, megállapították a tény­állást, a felelősséget — „fe­lelős a sérült” — ki-ki alá­írta a dokumentumot és ment tovább az élet. Az öreg Biczó pedig ott­hon az ágyban folytatta éle­tét, az öreg segédmunkás, aki sose: vitte annyira, hogy legalább valami gép mellé kerüljön. Igaz, bíztak rá néha érdemlegesebb mun­kát is, de szakmunkás nem lett belőle. Pedig sokszor •mőndták neki, a csoportve­zetője, a művezetője, mun­katársai: tanuljon, tegye le a szakvizsgát, a kereset is jobb, a munka is szebb. Valami különös gyámolta­lanság tartotta vissza. Apja harangozó volt egy északi faluban, magával hozta az örökséget: az oktalan igénytelenség sokszor szá­nalmas keresztjét... Fele­sége se volt, aki ápolja — a nősüléshez; sem volt bátorsága — magára maradt zúzódott lábával az egysze­rű, szegényes kis lakásban, de két társa, aki. hazaszállí­totta, búcsúzáskor megígérte neki, eljönnek maid minden nap, ne féken... És ha va­lami kellene, szóljon, üzen­jen. I A néhány nap alatt, amíg odahaza feküdt, szorgalma­san el is látogattak hozzá, felváltva a műhely dolgozói. Volt, aki eg,", enesen a mű­máig is értékes tanulmányát, amelyet ettől kezdve minden kutató ' alapforrásként hasz­nál. Ez a dolgozat összege­zése a több éve tartó len­dületes kutatás eredményei­nek. S egyben búcsú is a to­vábbi munkától, hiszen a gazdasági válság megálljt parancsol minden kezdemé­nyezésnek. Már csak arra futja ere­jükből, hogy konzerválják a feltárásokat. Az élet is másfelé szólít­ja őket: Pataki Pestre, Pá­losi Kolozsvárra kerül. A múzeum — mindhár­man szerették volna tető alá hozni — csak reménytelen óhaj, elképzelés marad. Évtizedeknek kellett el­telniük addig, amíg követő­ik akadtak a hajdani, az öt­ven évvel ezelőtti úttörők­nek. Örökségüket 1957-től vitték tovább, az Országos Műemléki Felügyelőség szak­emberei, Kozák Károly ré­gész irányításával, aki a kö­zelmúltban megjelent köny­vében ír az egri vár titkai­ról, látványosságairól. A jövőben is számítha­tunk izgalmas meglepetések­re. Előkerülhetnék a kapi­tányi palota, az István-kori székesegyház, s talán egy kolostor romjai is. Valószí­nűleg újabb föld alatti ter­mekre, kazamatákra buk­kannak majd. Az évezredes rejtélyek pe­csétjét mégis azok a lelkes tanárok és diákok törték fel, akik fél évszázaddal ezelőtt a múlt relikviáit keresték a Bolyki-bástyán. Nemes példával nevelő ta­ttá- és tanulságként. .. Pécsi István E francia—olasz filmnek mindenekelőtt két főszerep­lője érdemel említést. Romy Schneider^egy romlott lányt játszik, Lilyt, aki egy ócska­vas kereskedő banda egyik tagjával él együtt és kenye­rét az utcán keresi. A férfi főszerepet Michel Piccoli játssza, aki ugyan­csak régi ismerőse a magyar közönségnek. Ö Max, a nyo­mozó, aki egy bankrabló ban­ANTALFY ISTVÁN: szakból, olajos ruhában, kissé szégyenkezve, más le­mosakodva, kiöltözve, de el­jöttek hozzá. És mindenki hozott magával valami ap­róságot, hiába szabadkozott Biczó. — Éppen erre* jártam. . . — mondták egyesek, de Biczó tudta, hogy hozzá jöt­tek. Persze. Jó emberek. Szeretik. Valaki azonban váratott magára. Múltak a napok es az öreg Biczó amennyivel jobban lett, annyival ked­vetlenebb, szomorúbb. Hiá­ba vette kezébe az újságot, a könyveket, amit társai hoz­tak — nem volt . szűkében ételnek-italnak sem, jobb so­ra volt, mint életében bár­mikor. Nem. kérdezte látogatóit, nem említette a nevét sem annak, akit várt, pedig sok­szor már úgy volt, hogy kér­dezni készül: „Hát Palkó? Mi van vele?” Aztán mégis meggondolta magát. Igaz, hosszú napok után, de Palkó egvszer mégiscsak beállított. Lehajtott fejjel, fakó arccal, egyszerű ruhá­jában, de patyolat ingben, úgy, ahogyan Biczó még so­hasem látta a fiút. Köszöné­se alig haünfszőtt el az ágyie. í ry nem volt i \ fiú kézéi -n valami u magot Beszeljen oroszul' Tanul­jon oroszul! — hirdetik a Gorkij Nyelviskola plakát- jaiá S nem eredménytelenül, hiszen csak Heves megyé­ben az elmúlt nyolc eszten­dő alatt csaknem ötezren válaszoltak a felhívásra. 1967 előtt az orosz nyelv ok­tatásának nem volt központ­ja, de az egyre növekvő igé­nyek szükségessé tették az egységes irányítást. így a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója alkalmából a Magyar—-Szov­jet Baráti Társaság létre­hozta a Gorkij Nyelviskolát, amely 1971-től már önállóan működik. ! A cirillábécétől az űrhajózásig Az első években megyénk­ben mindössze 24 csoport alakult, azóta egyre többen szeretnének megismerkedni a baráti ország kultúrájá­val, a tudomány, a techni­ka. a művészet eredményei­vel. Felsorolni is nehéz len­ne, ki miért jelentkezik a nyelvtanfolyamra; sokan műszaki cikket kívánnak fordítani, mások eredetiben olvasnának regényt, van, aki hajdan megszerzett tudását akarja tökéletesíteni — az idén már 52 csoport kezdi az 1975—76-os tanévet. Az iskola a nyelvet tanul­ni vágyóknak többféle lehe­tőséget kínál. Már a hét­nyolc esztendős gyermekek számára is szerveznek elő­készítőket. A harmadik-ne­gyedikes kisiskolások játék közben' beszélgetve barát­koznak az orosszal, s így, amikor ötödikbe mennek, s tantárgyként tanulják a nyelvet, számukra már nem jelent külöAösebb nehézsé­dát szeretne leleplezni, de ez sehogyan sem sikerül neki. Max egy napon találkozik Ábellal, 'régi osztálytársával, akivel tizenhét éve nem lát­ták egymást. Ábel története­sen ócskavas beszerzésével és eladásával foglalkozik, s nem igen válogat a beszerzési mó­dokban. Ábel együtt él Lily- vel. Ez a kapcsolat Maxnak sátáni ötletet sugall... (KS) szorongatott és néhány szál virágot — látszott, hogy a boll,ban vette. — János bácsi, ne hara­gudjon. .. — szólalt meg nagy sokára. — Hát mégis eljöttél, Pal­kó? Majdnem elkéstél... A fiú szeme megrebbent. Az öreg felnevetett — Na, nem úgy ... ne m, akarok én meghalni... csak hat... par nap múlva már megint megyek dolgozni... Ezért vártalak nagyon... A fiú ismét lehajtotta a fejét, majd hirtelen eszébe jutott az ajándék, amit ho­zott. A csomagot és a virá­got suta mozdulattal a be­teg ágyára tette. — Na, nem ezért várta­lak. .. komorodott el az öreg. — De köszönöm. — Bocsásson meg, Jani bácsi! — mondta ismét a fiú, most már határozottabb hangon, kisebb megindult- sággal, de folytatni csak ak­kor tudta, mikor az öreg elmosolyodott. Most egyszer­re kitörtek belőle a szavak, amelyeket napok óta fogal­mazhatott magában. •— Én voltam a hibás. .. én tettem a létrát a csövek mellé. . . azért, hogy majd valaki mégbotlik benne. . , Én voltam... azt hittem,, jó vicc lesz. . . de vem gondol­tam, hogy baleset i» gehet get a cirill betűk elsajátítása. sem. A. középiskolások, akik egyetemre, főiskolára ké­szülnek, felvételi előkészítőn vehetnek reszt. Ez a kurzus is igen kedvelt fonna, hi­szen, a diáitok a gimnázi­umban tanultakat a legkü­lönbözőbb témákban bővít­hetik. Az előadásokon épp­úgy hallhatnak az orosz konyha rejtelmeiről, mint a szovjet' űrhajózás kezdetei­ről, vagy a legújabb ukrán divatirányzatról. Az előké­szítők eredményeit igazolja, hogy a tavaly végzettek 90 százalékának sikerült a fel­vételijei A felnőttek kezdő, vágj' haladó tagozatra jelentkez­hetnek, s tetszés szerint vá­laszthatnak, hogy hetente két- vagy négyórás foglalko­zásra kívánnak járni. A nyelve^ már magas fokon ismerők a Gorkij-iskplán be lül felkészülhetnek állami nyelvvizsgára is. Nyelvleckék turistáknak és idegenvezetőknek is A Heves megyei szervez-' az idén először tolmácskép­zőt is szervez. - Az ide bs iratkozók nemcsak orosz tu­dásukat fejleszthetik, hanem magas fokon elsajátíthatják az idegenvezetés tudomá­nyát, és az ezzel kapcsola­tos gyakorlati teendőket is. A Gorkij Nyelviskola He­ves megyei tagozata a kö­vetkező- esztendőkben, igyek­szik még több lehetőséget kínálni az oroszul tanulni vágyók számára. Többek kö­zött terveznek olyan egy­két hónapos előadássoroza­tot, amelyen a Szovjetunió­ba látogatók megismerked­hetnék az utazáshoz nélkü­lözhetetlen szavakkal, be­szédfordulatokkal. Ezen a nyáron először remélhetőleg már sikerül létrehozni Éger­ben az első intenzív nyelv­tanfolyamot is. A bentlakásos iskolában szovjet pedagógusok napon­ta öt-hat órán keresztül fog­lalkoznak majd a hallgatók­kal. A jövő tanévtől kezdje minden tanfolyamon növe­lik a klubestek számát. Ezekre a kötetlen foglalko­zásokra gyakran hívnak majd szovjet vendégeket, 's így esetenként nemcsak a tanár szájából hangzik majd a felszólítás: Gavaritye pa ruszki! (N. Zs.) belőle... Bocsásson meg, Ja­ni bácsi... és azért is. hogy a múltkor eldugtuk a sap­káját ... Most már talán mondta volna tovább .is, hiszen. — az öreg tudta — voft bóven a számláján. A tanulók közöl ő volt a legelevenebb, a le' játékosabb, esetenként a le - szemtelenebb, de az őre mégis nagyon szerette. Altá ■ csak a fia lenne. „Nem le ebből soha semmi” —mór ták gyakran a többiek műhelyben., de ilyenkor ő mindig védelmébe vette a gyereket. Magához húzta a fiút, megsimogatta a fejét. — Tudom... mindent tu­dok. De látod, nemcsak já­ték az élet. Talán jó is, hogy most ez a kis baleset történt. Ha majd te is idős ember leszel, biztosan meg­érted ... Vagy talán már most is, hogy tietek ugyan a jövő, a fiataloké, de azért még mi is élünk... S en a~‘ hiszemránk is szükség ven még ... Tudod, fiam: a hús­hoz csont is jár ... Amikor az ajtó becsuk dóit a fiú után, az öreg' r érezte, már meg is gv ■< . a lába. Palkó oedig p- szinoqntott a friss leVe-!V ’ zsebéből níngnongiahdát v' elő. azt dobálta a járda a* faltjához, közben meg-me ■ ■ ugrott ő maga is és fíityft- részve indult hazafelé. Kö ­bén pedig egyre azt hajto­gatta magában, amit az öreg mondott: — Húshoz csont... hűs­ítve esőst,, • Mai tévéajánlatunk 20-05; Sátáni ötlet Húshos csont Diákok a Bolyki-bástyán

Next

/
Thumbnails
Contents