Népújság, 1975. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-10 / 238. szám

Munkában Kinek mit kell mondani? N émelykor az ember hajlandóságot érez ar- ffa hogy tárgyilagosan ön­vizsgálatot tartson és csak utána „prédikáljon”. Ilyen hajlandóságú stádiumba ke­rültem m<3fct magam is, és átérezve a téma bonyolultsá­gát, kénytelen vagyok beis­merni, hogy ami visszata­szító a két szemüvegesben, az akaratom ellenére, sajnos, megvan berniem is, holott évek óta folytatok önneve­lést annak érdekében, hogy megszabaduljak tőle. Nehe­zen megy. • igaz, olykor a körülmé­nyek sem kedveznek, és ha ezt is fi gyelembe veszem, higgadtabban hallgatom a két ötven év körüli szemüve­gest, akik a téren elmélyült és egyetértő társalgást foly­tatnak a véleménynyilvání­tásról. Kölcsönösen és meg­győző erővel bizonygatják: mindenekelőtt számításba veendő, kivel állunk szem­ben. Ez a legfontosabb. „Az ember, ha nem vigyáz, köny- nyen elszólja magát” — így az egyik szemüveges. „Légy résen. Megítélésem szerint a hogyan sem közömbös, szó­val, hogy kinek mondom, és hogyan adom elő” — magya­rázta a másik szemüveges. Kezdetben haragot és né­mi megvetést érezve hallgat­tam hitvány elveiket. Kép­mutató, számító hivatalno­kok! Szinte látni véltem a formára sokat adó, alacsony szemüvegest főnöke előtt pó­zolni, tisztelettudóan ára­dozni, s szinte hallottam, ho­gyan pimaszkodik a nálánál alacsonyabb beosztásúakkal, aztán adalékokat szolgáltat­va miként helyesel kollégá­jának, akivel egymás között korlátolt tökfilkónak tartják a főnököt. Rádöbbentem: könnyű ma­isam elé .képzelni a helyzete­ket, hiszen ezek mind-mind százszor, ezerszer látott, jól ismert helyzetek. A két szemüveges legfeljebb abban tér el. az átlagtól, hogy tu­datosan, megforitoltan csi­nálja, amit csinál. Megszok­ták, megtanulták? Meg kel­Kaptam egy meghívást, aminek bem tudtam eleget tenni, mert azt a személyt, aki annyira invitált, sehol nem találtam. Ha csak eny- nyiből állna az egész ügy, ami miatt most mégis írógép­hez ülök, senkit sem érde­kelne. A látszólag nagyon személyes jellegű történet mögött azonban egy olyan magatartásforma fedezhető fel, ami miatt szólni kell. Meghívásom így válik köz­üggyé — meggyőződésem sze­rint. ★ Ne furcsállja senki, hogy most ilyen módon és ilyen témát pendítek meg. Ritkán fordul elő, hogy az újságíró ennyire közvetlenkedő stílust használ, és ha ez a ritka eset, mégis előadódik, jó oka van! annak. Az egész azzal kezdődött, hogy most már a lényegre térjek a magyarázkodó beve­zető után: kaptam egy leve­let Apcról. Az aláírás: a Ságvári utca lakói, szemé­lyesen. Ez a személytelen többes szám azt sejteti, hogy jelentős számmal állnak a levél írója mögött a jelzett utcából. Kell-e ettől jobb le­hetőség az újságíró számára? Végre egy csomó ember akar vele eszmecserét folytatni, olyanok, akikben forr a köz­életi indulat, akik most „megmondják a-magukét”. Hiszen mostanság nem ké­nyeztetik el a sajtó dolgozó­ját a nyílt hangú állásfogla­lásokkal még azok sem, akik nagyon érdekeltek egy-egy témában. Olyasfajta óvatos­kodó, se hideg, se meleg fo­galmazás kezd terjedni, amely sokkal inkább illik egy nagyon kényes diplomáciai tárgyalást megelőző időpont­hoz, semmint a mi nyílt szi- v* szocialista demokráciánk­letl szokniuk, meg kellett ta­nulniuk? Elképzelhető ez is, az is. Mindenesetre, maga­tartásformát képviselnek, egy sokszínű, három-négy tí­pusváltozatba sorolható ma­gatartásformát. Nagy a ha­sonlóság, ám a minősítés rossz nyomon jár, ha nem vészi észre a különbséget. Jól ismerem például X. igazgatót, gyakran látom őt két, egymástól eltérő helyzet­ben. Egyszer munkatársai kö­rében, másszor a nála ma­gasabb rangú tisztviselők társaságában. Ö maga talán észre sem veszi meghökken­tő átváltozásait. Más ember itt és megint más ember ott. Átalakul, fellépése, modora, tartása mintegy átlényegül. A nála magasabb rangúak között kínosan tisztességtel­jes, gyakran így kezdi mon­dóivá ját: „Tetszik tudni...” Ezzel szemben munkatársai között kimért, olykor leke­zelő, és beosztottjához szól­va még soha nem hallottam a szájából, hogy tetszik tudni. Aláhúzom, kiváló, első osz­tályú vezető, elvtelen jóin­dulatra semmi szüksége, fel­felé mégis mindig tudja: kikkel áll szemben. Ügy mondják: tud viselkedni. Vörösödik a fülem, meg­így tovább, és így tovább. Ez a típus a kül- és belpolitikai eseményekről ugyanúgy vé­lekedik munkahelyén, mint barátai körében. Legfeljebb a baráti körben kritikusabb. Nagyjából ilyenek vagyunk, isten neki, ez még úgy- ahogy rendben van. Majd csak kinőjük. Mit kezdjünk viszont a sokarú kevesekkel? Ilyen például Z. főosztályvezető, egy nagy vállalat igazgatói székének várományosa. Ez az ember otthon buzgó kato­likus, gyermekeit vallásos nevelésben részesíti, munka­helyén e tárgykörben sem­leges. a vallás magánügy, ahol viszont ütnie kell a va­sat az igazgatói székért, ott szigorúan ateista. Melyik az igazi arca? Hol hazudik, a templomban, a munkahe­lyén? S tulajdonképpen kit téveszt meg: a párttitkárt, a papot? Elismerhetjük: az őszin­" tétlenség, l a sokarcú- ság olykor, önvédelem vagy kényelemszeretet. De mindig jellemhiba és nem ritkán az érvényesülés hitvány eszkö­ze. A helyezkedők, a törte­tők kiváló szimattal rendel­keznek. Pontosan tudják, hol mit és kinek mit kell mon­a Rába-Stcigcr Az andornaktályai Egervölgye Termelőszövetkezetben ezer hektáron végzik a* tei szántóföldi munkákat. Otljártunkkor éppen a vetéshez készülődtek. Fényképezőgépünk­kel munka közben örökítettük meg a magyar mezögépipar új büszkeségét: a Rába-i>teigei traktort. Az óriásgéppel naponta 50 hektár földet művelnek meg torpanok, az írást félbeha­gyom. Hol vagy, bátorság? Miért éppen X. elvtáresal hozakodtam elő? Én talán különb vagyok? Gyerünk tovább, folytas­suk! Még mindig a szelí- debb vizeken evezünk. Van­nak emberek, akik majdnem ugyanazt mondják, teszem azt, a munkahelyi légkörről a termelési tanácskozáson, mint otthon. Az asszony előtt esetleg konkrétabbak, kicsit kakaskodnak, hogy így, meg úgy beolvastak, mert ez tűr­hetetlen, az tarthatatlan, és daniuk, hogy bevágódjanak. De őket csak fele-fele alapon érje megvetés. Lehetetlen volna látezatmunkával, dör- gölődzéssel érvényesülni fo­gadóállomás nélkül. A hiú­ság, az önteltség, a tévedhe­tetlenség azonban hálás, és mindig kész bőkezűen jutal- mazi az „alája beszélő” tör­tetőt. S most, hogy leteszem a tollat, újból önvizsgálatot tartok, megpróbálok bátran szembenézni azzal a kérdés­sel: én hogyan állok ezek­kel a hitvány dolgokkal? Szekulity Péter Tanfolyam munkavédelmi felügyelőknek Gyöngyösön Tizenhét szakmából csak­nem ötven társadalmi mun­kavédelmi felügyelő vesz részt az SZMT oktatási köz­pontja gyöngyösi iskoláján, ahol megismerkednek az ér­vényben levő jogszabályok­kal, szakmai, politikai elő­adásokat hallgatnak, s ellá­togatnak néhány üzembe is. Ebben az évben ünnepli fennállásának 25. évforduló­ját a szakszervezeti munka- védelmi felügyelet, s ebből az alkalomból jubileumi ve­télkedőt is rendeznek a tan­folyam hallgatóinak. Az ok­tatást vizsgával zárják. Azért az ilyen gépnél is szükség van az emberi segítőkézre. Kiss Sándor a tárcsák beállítását végzi. (Fotó: Szabó Sándor) Egy majdnem utca két háza Nosza, most megtörik a jég, önteni fogják elém véle­ményüket kertelés nélkül az apci Ságvári utcai lakók. Hányán is? Feltételezhetően úgy húszán, harmincán. Alább biztosan nem adják. Irány Apc, a Ságvári utca! ★ Sokfajta csalódás ért. Kez­dődött azzal, hogy a Ságvári utca még egyáltalán nem ne­vezhető utcának, csak amo­lyan majdnem utca, olyan épülő utca, amiben már áll ugyan néhány ház, de telje­sen befejezve még egy sincs. Ahhoz sem kellett sokáig nyomozni, hogy megtudjam, összesen csupán két majd­nem kész házba költöztek be a lakók. Ejnye, ejnye, kik lehetnek tehát azok az alá­írásban szereplő „Ságvári ut­ca lakói — személyesen”? A két lakott épület is zár­va, aztán mégiscsak kiderült, hogj' a tulajdonosokat hol le­het megtalálni. Csak a két fe­leséggel tudtam beszélni, a tsz pénztárában Zagyvaszán­tón, illetve a Qualitálban. Egyikük sem tudott a levél­ről. — Nekünk semmi pana­szunk nincs. A szerződéstan­nak idején úgy kötöttük meg az OTP-vel, hogy a telket nem teljesen közművesítve, hanem villannyal ellátva szá­mították meg. Nekünk van villanyunk, az anyósoméktól vezettük át. — Megoldottunk mindent, azt is tudjuk, a községi ta­nács sem képes csodát mű­velni. Várunk a villanyra. Az egyik nyilatkozó Gulics Istvánná volt, a másik Szlo- bodruk Gyuláim. Megtudtam még egy nevet: Farkas Sándorét, de sem őt, sem a feleségét nem találtam meg a községben. Csak az anyósával beszéltem, de a le­vélről és a benne foglalt pa­naszról neki sem volt fogal­ma sem. A levélküldő kézírá­sát ő sem ismerte fel. Hoppon maradtam. Kivel kellene nekem találkoznom? Ki az, aki ezt írta a levél vé­gére: „Jöjjön el, úgy is sze­retnénk önnel megismerked­ni, és legalább megmutatjuk a gyertyát, amivel világítunk az új házunkban”? ★ ' A községi tanács vb-titká- rával beszéltem. Sáfrány András elmondta, hogy a Ság várj. utcát úgy nyitották meg, hogy a kertek egy ré­szét kisajátították. Fizetett a tanács négyszögölenként 100 Ft-t a volt tulajdonosoknak, az új tulajdonosok pedig ép­pen tíz forinttal drágábban vehették meg a telek négy­szögölét az OTP-n keresztül. A villanyt biztosítják, de ez nem csupán a tanácson múlik, hanem a kivitelezőn is. Semmiféle panasz nem ér­kezett a tanácshoz a Ságvári utcabeliektől, tette még hozzá az előbbiekhez. ★ Nemrég Apcról írtam ri­portot. Ez a megjelent riport késztette arra a levél íróját, hogy tollat fogjon és a véle­ményét is közölje. Így: „És képzelje el, milyen ér­zés, hogy valakinek kész a háza és albérletben lakik, vagy beköltözik villany nél­kül és a vizet 500—700 mé­i énről hordja, nem beszélve arról, hogy a gyerek gyertyá­nál tanul a XX. században”. Majd később: „Ha már írt, ezt kellett volna megírnia, ezt legalább emelt fővel írhatta volna meg, és igaz lett volna”. Bizony, nagyon kellemet­len, ha az újságíróra rásütik, hogy hazudott. Mert a levél szerint erről van szó. A levél ismeretlen írója ugyanis azt állítja, hogy a Ságvári utca lakói közművesített telekért fizettek — ebbe a fogalomba beletartozik a villany, a víz­vezeték, a csatorna, az út és a járda együtt —, de nekik sehol semmi, én meg azt állí­tottam abban a bizonyos ri­portban, hogy Apcon a vil­lany és az út mindenhol rendben van. „Villany, víz, járda: annyi gond forrása máshol. Apcon nem az. Várják, hogy a köze­li jövőben az útépítés is fo­kozódjék. Van még Olyan ut­ca a községben, nem is rövid, amelyikre szilárd burkolatot kell teríteni.”- így szólt a riport. Véletle­nül. sem úgy, hogy „minden rendben van”. Hogy is mondta á levél? „Legalább ne a hazugságot írja egy újságíró, ha már ír a faluról.” Nagyon igaz kö­vetelmény. Kérdés: miben hazudtam az apci riportban? Aki tiszteli a leírt betűt, és nem tesz hozzá még olyat is, amit ő talál ki, az eldöntheti a kérdést. ★ Nem is az a legfontosabb ebben a ..felmelegített” apci ügyben, hogy valaki félreér­telmezi az írást, belegondol olyat is, ami sehol meg nem tálalható benne, Az ilyen -elő­fordul, nem is egyszer, még ettől sokkal kényesebb ügyekben is. A lényeg — a névtelenség. Az a fajta demagógia, ame­lyik fittyet hány a valóság­ra, úgy lép fel, mint a közér­dek képviselője, vagdalkozik össze-vissza, mindenkiről le­szedi a keresztvizet, kígyót- békát kiabál, csak éppen nem mer a napfényre állni. Nagyon nem szép magatar­tás ez; Hát ennyit érnek a „hősök”? Egyáltalán! Kikkel szemben kellene hősködnie nálunk valakinek villanyügy­ben? Micsoda merészség kell ahhoz manapság mifelénk, hogy valaki a nevét meg­mondva ki merje jelenteni: az ő utcájukban pedig nincs közművesítés ? Nevetséges még a feltétele­zése is az ilyesfajta „bátor­ságnak”. Százak és százak mondják ezt el naponta, és nem bújnak az ismeretlenség mögé egy esetben sem. •k A szocialista demokrácia lehetőségeivel tömegek él­nek nálunk. Ugyanakkor vannak óvatoskodók is, akik fontoskodva bújnak nem lé­tező veszélyek feltételezett megsemmisítő csapása elől a névtelenség homályába. Olyanok is vannak, akik „nem közlöm a véleményem” alapján állnak. Lehet most itt rossz tapasz­talatokra is hivatkozni. Arra, hogy nem mindig „kifizető­dő” az igazságot kimondani, hiszen itt-ott helybeli kiski­rályok is tündökölnek mé , hosszabb-rövidebb ideig. De villany ügy ben? Közmű­vesítés ügyében? Nevetsége:! Bevallom: . nagyon restel­lem magam ismeretlen apci levélíróm helyett. G. Molnár Ferenc A BNV bemutatja - az üzletek árusítják A nagyközönség visszatérő problémája, hogy a fogyasz­tási cikkek kiállításán be­mutatott termékeket hol le­het megvásárolni. Miután az őszi BNV elsősorban az ipar és a kereskedelem szakem­bereinek egymás közötti tá­jékoztatására, üzletkötésére és a vásárlóközönségnek a választék várható alakulá­sáról nyújtott útmutatása' szolgál, a bemutatott tér mékek természetesen a vá sáron nem kaphatók, de y részük már a legközelebb jövő megalapozott ígérete Az ellátással foglalkozó szakemberek maguk is kí­váncsiak: mi az, ami legin­kább tetszik, mi lesz kelen­dőbb a vásárlók körében. Ezt jó néhány vállalat nem csupán a kiállítások pavi­lonjainak látogatottságán kí­vánja lemérni, hanem már a vásár ideje alatt, a keres­kedelmi hálózatba beveze­tett újdonságok népszerűsé­gén is. Ily módon tájékozó­dik új cikkeinek sikeréről például a Graboplast, a Győ­ri Pamutszövő és Műbőrgyár, amelynek gyártmányfejlesz­tő tevékenysége sok újfajta ruha-, cipő-, bőrdíszmű- és bútoripari célokat szolgáló terméket eredményezett. Ezek közül többet már a BNV idején is árusítanak a Graboplast mintaboltjaiban. Ugyancsak a vásáron be­mutatkozó újdonságok a Május I. Ruhagyárnak azok az új modelljei, amelyek a Magyar Divat Intézet előre­jelzései alapján a legújabb divatirányzatot követik Ezek között vannak a sí torvonalú ballonkabátok, amelyeket 940,— forintért árusítanak, továbbá az X- stílust követő harangos, glok- nis, derékban karcsúsított, szövetkabátok, amelyek 1500 forintért kaphatók már a vásár ideje alatt is a Május 1. Ruhagyár három fővárosi mintaüzletében. továbbá Szolnokon, Martfűn és Ka- rádon.. levő Elegant-boltok­ban. A Hazai Fésűsfononak a BNV-n jelentkező újdonsá­gai közül a Dolina elneve­zésű, őszi, téli öltözködéshez, kosztümök, férfiruhák, za­kók, tavaszi kabátok céljá­ra alkalmas gyapjú—po­liészter keverékű szövetet — ugyancsak a vásár idején — á Szivárvány Áruházak kez­dik árusítani, kétféle, egy­színű, illetve nagykockás ki­vitelben. . jjwümQ 1975. október 18„ péntek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents