Népújság, 1975. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-07 / 235. szám
/. Még mindig lanyhulás A tőkés világ makacs gazdasági válsága jelenleg három tényezőből tevődik össze: az egy időben jelentkező termelés-visszaesésből, illetve Stagnálásból; a tartós inflációból és a politikai vesaély- *óna határán lassan átlépő munkanélküliségből. Ami az első tényezőt, a gazdasági visszaesést, illetve stagnálást illeti, itt döntő szerepe van az Egyesült Államok és Ny ugat-Németország helyzetének. Korábban a Ford elnök mellett működő gazdasági tanácsadó bizottság úgy vélte, hogy 1975 második felében a kilenc hónapja tarló recesszió, amelynek során az Egyesült Államok ipari termelése mintegy 10 százalékkal csökkent, nemcsak megfordul, hanem gyors javulás következik. Tagadhatatlan, hogy az Egyesült Államokban vannak bizonyos jelei a recesszió „ellaposodá- sának”, tehát annak, hogy elérte a mélyppntot Ez azonban a jelek Szerint távolról sem az, amit még néhány hónappal ezelőtt vártak. Júniusban és júliusban kilenc hónapos recesszió xután valóban növekedett az ipari termelés. A növekedés azonban rendkívül lassú és a jelenlegi előrejelzések szerint 1975-ben az ipari termelés a legjobb esetben is csak any- nyi lesz, mint a megelőző esztendőben. Tehát: az Egyesült Államok eljuthat a recesszió, a gazdasági visszaesés állapotából a stagnálásig. A szakértők most 1976-ra várják az élénkülést. Ezúttal azonban már bankkörök is óvatosságra intenek. A' First National City Bank 1976-ra vonatkozó előrejelzése például a következő pontokra hívja fel a figyelmet. 1. A recesszió átmenete a stagnálásba még nem jelenti a gazdaság megélénkülését. 2. 1976 a legjobb esetben is olyan? átmeneti év lesz, amelyben egyes iparágak már a konjunkturális fellendülés jegyeit mutatják, mások stagnálnak, Ismét másokban pedig tovább tart a visszaesés. Az Egyesült Államoknak ez a bizonytalan helyzete egyben azt, is jelenti, hogy megmaradnak az amerikai kereskedelemnek a tőkés konkurensekkel szemben hozott korlátozó intézkedései. Ezek viszont nehezítik Nyugat- Európa kiemelkedését a gazgazdasági visszaesés időszakából. Az NSZK-ban még mindig tart a termelési válság. Az ipar jelenleg 15 százalékkal kevesebbet termel, mint egy esztendővel ezelőtt. Mindez azt is jelenti, hogy a Schmidt-kormány által az év elején hozott óvatos gazdaságélénkítő intézkedések nem bizonyultak kielégítőnek. Ezért a legutóbbi napokban Bonn új konjunktúraélénkítő programot jelentett be, afnely körülbelül hatmilliárd márkányi hitelt' injekcióz a gazdaságba. Különösképpen a legmélyebb válságban levő iparág, az építőipar konjunktúrájának életre keltésével: próbálják megfordítani a helyzetet. Az Egyesült Államok és: Nyugat-Németország gazdasági stagnálása, illetve re-' cessziója jóformán meghatá-’ rozza a többi európai tőkés ország gazdaságának helyze-: tét. Hiszen az amerikai és nyugatnémet piac összeszűkülése önmagában is megnehezíti a többi ország számára a konjunktúra élénkítését. Különcsen érezhető ez Franciaországban, amely jelenleg; a „nulla gazdasági növekedés”, tehát a stagnálás állapotába jutott. Sőt, júniusban és júliusban az ipari termelés csökkenni kezdett, mégpedig évi rátára átszámítva 9 százalékos ütemben. Olaszországban 13 százalékkal ala-1 csonyabb az ipari termelés, mint egy évvel korábban. A kormány ugyan itt is kidolgo- ! zott egy gazdaságélénkítési tervet, ennek a hatása azonban bizonytalan. Az egyik legiileiékcsebb olasz megfigyelő. Agnelli, a Fiat főnöke és a gyáriparos szövetség elnöke úgy véli, hogy „1976 nyara előtt nem várható a ■ konjunktúra élénkülése”. Nagyjából hasonló a helyzet •Nagy-Britanniában, ahol e pillanatban 3 százalékkal kisebb az ipari termelés, mint egy évvel ezelőtt. ‘ Végül Távol-Keleten az 1949 óta tartó látványos gazdasági növekedés j után Japán továbbra is a gazdasági visz- szaesés hullámvölgyében van. Jelenleg 4 százalékkal termel kevesebbet az ipar, mint egy .évvel ézelőtt, a csökkenés üteme azonban júniusban és júliusban itt is felgyorsult. Japánban az optimistább bankszakemberek az utolsó évnegyedben élénkülést várnak, ennek alapján is legfeljebb a „nulla gazdasági növekedést”, azaz a stagnálást tartják lehetségesnek. A kibontakozó összkép mindenképpen az, hogy az első negyedév végén vért konjunktúraélénkülés nem következett be. A tőkés világ legfontosabb országaiban tovább tart a gazdasági visszaesés. legjobb esetben a stagnálás, A „hivatalos reménykedők” célpontja most az 1976-os esz_? tendő. 2. Inflációs lázgörbe Ha a tőkés konjunktúra alakulásával kapcsolatban 1975 második félévére „betervezett” reménységeket a jövő esztendőre kellett halasztani — még inkább így van ez az inflációval. A tőkés világ vezető közgazdászait már az rendkívüli módon megzavarta, hogy az infláció a gazdasági visszaeséssel párhuzamosan jelentkezett. Ez történelmileg merőben szokatlan: a tőkés túltermelési válságok ugyanis eddig mindig az árak stagnálásával vagy esésével párosultak. (Az árubőséggel egyidőben csökkent a fizetőképes kereslet.) ( Most egy rendkívül 'makacs inflációs időszak tanúi vagyunk a tőkés világban, amely mór évekkel megelőzte a gazdasági egy helyben -kopogást, illetve a visszaesést — és jóval megelőzte az olajárak robbanásszerű növekedését is. Itt tehát valami „szerkezeti zavarról” van szó, amelyre eddig még nem tudtak kielégítő magyarázatot találni! 1975 elején főképpen az Egyesült Államokban úgy vélték, hogy az 1974-ben tapasztalt 11 százalékos inflációs ütemet körülbelül 8 százalékra, 1976 első félévében pedig évi ritmusban számolva körülbelül 6 százalékosra tudják lassítani. A július— augusztusban lezajlott tapasztalatok ezeket a reménységeket elsodorták. Júliusban 1,2 százalékkal emelkedett a létfenntartási költségek indexe, ami 14,4 százalékos, évi inflációs rátának felel meg és ma már a legoptimistább becslések szerint is legfeljebb 10 százalékosra lassulhat év végére az infláció. Ez azt jelenti, hogy 1975 a maga egészében magasabb inflációval A szűk folyosón az átjáróban jól láthatóan kiállt egy szög a falból. A dolgozók, akik mindennap eljártak mel. lette, a túlsó falhoz lapultak, nehogy a rozsdás szög kiszakítsa a kabátjukat. A szög nemegyszer volt téma az iroda dolgozói között, hol csípős, hol humoros megjegyzések hangzottak el vele kapcsolatban ' és messzemenő következtetést vontak le belőle a felsőbb vezetés tehetetlenségét illetően. Mindenki elmondta a véle. ményét. A termelési osztály vezetője például kerek-perec kijelentette: — Szégyen ez, elvtársak. Hogy az egész konfekcióüzemben nincs egy ember, aki ezt elintézze, vagy hogy ne legyen egy szerszám, amivel kihúzzák azt a szöget! Nehéz még elhinni is. — Ügy van, — csatlakozott hozzá Iván Petrovics, a pénztáros, és kopasz fejét végig- simílva, még hozzáfűzte: — Sikeresen dolgozunk minden műhelyben. De elvtársak, nem szabad, hogy el. * zár majd az Egyesült Államokban, mint a tavalyt esztendő. Egyebek között ez az inflációs ütem azt is jelenti, hogy a bérből és fizetésből élők reálbére immár hat egymást követő hónapban esett. Ilyen tartós reálbér- csökkenés a második világháború óta nem volt az Egyesült Államokban. Akárcsak a termelési konjunktúra vonatkozásában, az Egyesült Államok mellett itt is rendkívül nagy hatása van a nyugatnémet inflációs ráta alakulásának. Nyugat-Német- országban hagyományosan erős 'az inflációtól való rettegés: 1974-ben ezért a nyugatnémet gazdaságpolitika minden pénzügyi és gazdasági eszköz bevetésével hét százalékos évi szinten tartotta az inflációt, ami tőkés viszonylatban a legalacsonyabb. 1975-re, az eredeti elképzelések szerint 6 százalékra kellett volna leszorítani az infláció ütemét. Év elején úgy tűnt, hogy ez elérhető. Március végéig évi 5,8 százalékos volt az infláció ritmusa. Ettől kezdve azonban (azzal párhuzamosan, hogy elterjedtek a kormány gazdaságélénkítési politikájával kapcsolatos hírek) itt is meggyorsult az infláció. Május— júniusban mór 6,4 százalékos volt, július—augusztusban pedig meghaladta az évi 7 százalékos ütemet. A vissza- szoritási taktika tehát nem járt sikerrel. Ennél lényegesen kedvezőtlenebb a helyzet az összes többi nyugat-európai tőkés országban. Franciaország a kormány Ígéretei ellenére sem tudta tartani a tavalyi 13 százalékos inflációs ütemet, és az előrejelzések szerint 15 százalék körül lesz 1975-ben az inflációs ráta. Olaszország, amely tavaly több mint 19 százalékos inflációt „produkált”, idén alighanem 21 százalék fölött jár majd. A legkirívóbb példa Nagy-Britannia. Itt 1974-ben az egyébként stagnáló gazdaság inflációs üteme 16 százalék volt. 1975 eddigi története azt mutatja, hogy mire a szigetországban a naptári évet a statisztikusok lezárják, valahol 25 és 30 százalék között lesz az inflációs ráta. Jóformán az egyetlen ellenpélda a vezető tőkés országok között á Távol-Kelet legnagyobb ipari hatalma: Japán. Itt különös módon a feudális múlt, a munkáltatók és munkavállalók közötti patriarkális kapcsolat maradványai a tőkés óllamvezetés számára nagyobb beavatkozási lehetőséget biztosítottak. Az amerikaitól és nyugateurópaitól eltérő mechanizmus lehetővé tette, hogy Japánban a tavaly tapasztalt csaknem 25 százalékos inflációt a jelek szerint az idén 14 százalék körüli szintre szorítsák le. Mindenesetre ezek a vázlatos tények is mutatják, hogy az infláció éppen olyan makacs vagy még makacsabb jellegzetessége a tőkés gazVIKTOR MARKEJEV:1 dasági ciklus jelenlegi szakaszának, mint a konjunkturális visszaesés! A a tény pedig, hogy minden gazdaságélénkítő intézkedés (beruházások állami támogatósa, közmunkák, termelési hitel megkönnyítése) egyben az inflációt fokozza, különleges nehézségeket állít a vezető tőkés országok gazdasági vezetése elé. Számolniuk kell ugyanis azzal, hogy mihelyt rálépnek a konjunkturális „gázpedálra”, az inflációs lázgörbe az eddiginél is meredekebben emelkedik a magasba! 3. Gordiusi csomó A jelenlegi gazdasági helyzetben az „infláció vagy konjunktúra” dilemma megoldása is szinte megoldhatatlan problémát jelent a tőkés országok gazdasági vezetői számára. Még jobban bonyolítja, még nehezebben feloldhatóvá teszi ezt az ellentmondást a munkanélküliség helyzete. Ha a jelenlegi gazdasági visz- szaesés a régi „hagyományos” válságok képét mutatná, a munkanélküliség egy okkal több lenne arra, hogy gazdaságélénkítő programokat vezessenek be. Hiszen mér ez év elején körülbelül 15 millió volt a munkanélküliek száma a tizenkét legfejlettebb tőkés országban. Ebből több mint hétmillió az Egyesült Államokra, további ötmillió pedig a Közös Piac országaira jutott. Egészen mostanáig — nyár derekáig — a vezető tőkés országok mégis az inflációt tekintették a „fő veszélynek”. Vázlatosan kifejezve, az alapvető gazdasági érvelés az volt, hogy a munkanélküliség általában a dolgozó lakosság 3—8 százalékát érinti, viszont az infláció a társadalom egészét. Ügy vélték, hogy az előbbi jobban bomlasztja a tőkés társadalom szerkezetét, mint a munkanélküliség. Július—augusztusban azonban bizonyos szemléletváltozás következett be, mert néhány vezető tőkés országban a munkanélküliség arányszáma kezdte elérni vagy túlhaladni azt a határt, amelyet a politikusok és szociológusok társadalmilag robbanékonynak tekintenek! Az Egyesült Államokban például kiszámították, hogy miután a konjunkturális élénkülés bizonyos jeleinek hatására május és július között 9,2 százalékról 8,4-re csökkent a munkanélküliek arányszáma, augusztusban ismét 8,6 százalékra emelkedett! Az amerikai közgazdászok persze ma már messze túl vannak azon, hogy — mint valamikor — az 5 százalékos munkanélküliséget tekintsék a „tűrhetőség határának”. Az viszont az ország politikai és gazdasági vezetőit erősen elgondolkodtatta, hogy 1975 végére 8,5 százalék lesz a munkanélküliek aránya. 1976 tavaszán, ami* V. Markejev humorista. — csuvas vakítsanak bennünket a százalékok. Nálunk gyakran elfelejtkeznek az emberek elemi kényelmi szükségleteiről. A következő szakszervezeti gyűlésen okvetlen fel fogok szólalni. Itt van ez a szög is, csekélységnek látszik, de valójában fontos. Valamelyik nap is majdnem kiszakította az új zakómat. Mi meg közben itt vitatkozunk róla. Egyenesen nevetséges. Mit szól ehhez gondnok elvtárs? — A kritika helytálló — ismerte el zavart mosollyal a gondnok. — A jene egye meg, annyi a munka, hogy mindig elfelejtkezem erről az átkozott szögről. Tegnap már ki is akartam húzni, de a harapófogót nem találtam. Űjat kell venni. Mit szól hozzá, anyagbeszerző elvtárs? — Semmit, — vonta meg a vállát az anyagbeszerző. — A varrodának nincs ugyan joga harapófogót venni, de majd kigondolunk valamit. — Mit kell itt gondolkozni? — heveskedett a raktáros. — Igaz, ami igaz, kopejkából lesz a rubel, de ha valakinek a szög kiszaktíja t ruháját, kor az elnökválasztási hadjárat megkezdődik, még mindig 7,6—8 százalék körüli munkanélküliséget várnak. Ennek politikai jelentőségét egy elnökválasztási évben aligha kell külön magyarázni. Ezért jelenleg úgy tűnik, hogy az! Egyesült Államok kormánya inkább hajlamos az Infláció bizonyos korlátozott növekedésének elfogadására, hogy ennek ellentételeképpen némileg megerősítse a konjunktúrát és valamennyire leszorítsa a munkanélküliséget. Igen súlyos a munkanélküli-helyzet az NSZK-ban, a gazdaságilag legszilárdabb nyugat-európai tőkés országban is. Egy évvel ezelőtt az NSZK-ban 500 ezer munka- nélküli volt és 950 ezren dolgoztak úgynevezett „rövidített munkaidőben” — ami a részleges munkanélküliség finom kifejezése. Jelenleg egymillió a munkanélküliek száma és 650 ezer a részleges munkanélküli. Hivatalos becslések szerint ez a szám az év végéig másfél millióra, illetve 550 ezerre változik. Ez azt jelenti, hogy a tavalyi 1,6 százalék helyett csaknem százalék lesz a munkanélküliek arányszáma. A különösen súlyos gazdasági helyzetben levő Angliában ugyancsak több mint egymillió munkanélküli van, amire harmincöt éve nem volt példa, a téli hónapokra pedig másfél millió munka nélkülit várnak. Az arány- , szám itt jelenleg 5,6 százalék. Ami Franciaországot Illeti, Itt a kormány 900 ezer munkanélkülit vall be. A szak. szervezeti tanács, a CGT azonban a maga szigorúbb és reálisabb fettételei alapján 1,2 millió munkanélküliről beszél. Ez azt jelenti, hogy j egy év alatt csaknem meg-j kétszereződött a munkanélküliek arányszáma: 2,6 százalékról 4,9 százalékra. Olaszországban a rejtett mezőgazdasági munkanélküliség miatt mindig nehéz volt a munkanélküliek tényleges számának feltárása. Annyi tény, hogy jelenleg kétmillió embernek fizetnek némi munkanélküli segélyt. A mezőgazdasági munkanélküliséggel együtt úgy számolják, hogy 3 millió a munkanélküliek teljes száma, ami az ország .munkaerő-állományának nem kevesebb mint 15 százaléka. A helyzetet súlyosbítja, hogy Nyugat-Európa legfejlettebb országaiban több mint ötmillió vendégmunkás dolgozik, s ezeknek a körében a munkanélküliség természetesen jóval nagyobb arányú. Jelenleg tehát voltaképpen szinte kibogozhatatlan gazdasági gordiusi csomó jellemzi a vezető tőkés országok gazdasági helyzetét. A feladat: gazdaságélénkítés és a munkanélküliség leszorítása, de úgy, hogy az infláció ne gyorsuljon tovább. Egyelőre még egyetlen sikeres kísérletező sem akadt. (-i-e) vagy a pulóverét, az már sok? pénzbe fog kerülni. Akkori már az illető követelheti a> vállalattól, hogy térítsék meg? a kárát, hiszen a munkahe-í lyen történt a baleset. ? — No, elég, — avatkozottí bele a könyvelő. — Különbeni is nem fontos kihúzni a szö-l get. Rá kell verni vagy két-í szer a kalapáccsal és kész.i Hányódott itt egy kalapács, a< múltkor láttam. <j — Még tavaly elveszett —< szólt közbe a technikus. — Ahá, ez már komoly do-I log. Hát így viszonyulunk a\ köztulajdonhoz — komorodott> el a könyvelő. — No, látják,i ez már leltárhiány. — Miért kell elefántot csi-\ nálni a bolhából? — kiáltott< fel Iván Petrovics, a pénztá-k ros. í Néhányan ismét közbe-s szóltak, egymás szavába vág-i va hevesen vitatkoztak. Mégi tovább is folyt volna a késhe-i gyig menő vita, ha ki nemi nyílik az ajtó és be nem lépi Grunya, a takarítónő. Az asz-i tálhoz ment és ledobott vala-i mit. Egy rozsdás szöget. — Kihúztam — mondta. —> Kézzel. Alig tartotta valami. > Fordította: > Z. Henng Margit >. MAI műsorok: RÁDIÓ KOSSUTH 8.27 Tánczeno 9.00 A ludat világ» ».•JO Flotow operáiból 10.03 Iskola rádió 10.JS Zenekari muzsika 11.38 Hangjálék 111.30 KI nyer ma? 13.35 Melódiákoktól 13.10 Törvénykönyv 14.00 Ar. élő népdal 14.10 (zeregy délután 14.14 Éneklő Ifjúság 15.10 Mit rejt a térkép? 15.35 CílselH May énekel 15.44 Magyarán szólva . ., 10.05 Harson a kürtszó! 16.35 S/.tmfóntkus lányok 16.55 Közvetítés a VDK barátsági nagygyűlésről 19.15 Népi zone 30.03 Áriák 31.05 Húszas stúdió 33.30 Bartók zongoramüvei 33.13 Modltáeló 23.33 Könnyűzene PETŐFI «.ót Könnyűzene 8.33 Kórusok 8.50 A szakszervezet tárgyalja 9.00 JSépdalok 9.33 Derűre la derű 11.55 Látószög 12.00 Opercttrészletek 12.35 Versek 13.50 Balettzenc 13.33 Vivaldi: a-moll szonáta 14.00 Kettőtől — hatig ... 18.00 A Szabó család 18.35 Kamarazene 18.30 Opercttrészletek 19.15 Könyvismertető 19.30 Csak fiataloknak! 20.35 Kendelés (Bádlónovelia) 30.58 Cupido (Zenés Játék) 22.23 Fúvószene 22.33 Nóták 23.32 Szimfonikus zene üv MAGYAR 8.üá iskolatévé 17.25 Telizsák 17.50 Maghrebi utazás 18.20 Játék a betűkkel 18.45 Az NDK nemzeti ünnepén 19.80 Tv-hiradó 20.00 Tévétorna 20.05 Hová fussak? (Amerikai film) 21.20 Riporter kerestetik 22.20 Tv-hlradó 3 2. műsor 20.00 Matlileu műsora (Francia zenés film) 20.50 Quasimodo versei 21.05 Tv-híradó 2 21.25 Bezzeg az én időmben...! (Tv-Jálék) POZSONYI 9.30 Vivat, Benyovszky (Ism.) 19.00 Híradó 20.15 Egy óra múlva itt vagyok 22.05 Hírek EGRI VÖRÖS CSILLAG: (Telefon: 22-33) du. fél 4, fél 6 és 8 órakor örökbefogadás Magyar film Berek Kát! főszereplésével EGRI BRÓDY: (Telefon: 14-07) du. fél 4, fél 6 és fél I órakor özvegy aranyban Színes, szinkronizált francia-olasz bűnügyi filmvíg j áték Ifjúságl bérletszünet! 14 éven aluliaknak nem ajánlott! GYÖNGYÖSI PUSKIN: | du. fél 4 órakor A túsz du. fél 6 órakor Nyomorultak GYÖNGYÖSI SZABADSÁG: du. fél 4 órakor Nyomorultak Este fél 8 órakor A kalóz menyasszonya HATVANI VÖRÖS CSILLAG: du. fél 4 órakor Mágnás Miska du. fél 6 és fél 8 órakor Mr. Süket trükkjei HATVANI KOSSUTH: Ne sírj tele szájjal HEVES: Piedone, a zsaru FÜZESABONY: Mi van, doki? r Tőkés qazdasáa - 1975