Népújság, 1975. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-07 / 235. szám

/. Még mindig lanyhulás A tőkés világ makacs gaz­dasági válsága jelenleg há­rom tényezőből tevődik össze: az egy időben jelentkező ter­melés-visszaesésből, illetve Stagnálásból; a tartós inflá­cióból és a politikai vesaély- *óna határán lassan átlépő munkanélküliségből. Ami az első tényezőt, a gaz­dasági visszaesést, illetve stagnálást illeti, itt döntő sze­repe van az Egyesült Álla­mok és Ny ugat-Németország helyzetének. Korábban a Ford elnök mellett működő gazdasági tanácsadó bizott­ság úgy vélte, hogy 1975 má­sodik felében a kilenc hónap­ja tarló recesszió, amelynek során az Egyesült Államok ipari termelése mintegy 10 százalékkal csökkent, nem­csak megfordul, hanem gyors javulás következik. Tagadha­tatlan, hogy az Egyesült Ál­lamokban vannak bizonyos jelei a recesszió „ellaposodá- sának”, tehát annak, hogy elérte a mélyppntot Ez azon­ban a jelek Szerint távolról sem az, amit még néhány hó­nappal ezelőtt vártak. Jú­niusban és júliusban kilenc hónapos recesszió xután va­lóban növekedett az ipari termelés. A növekedés azon­ban rendkívül lassú és a je­lenlegi előrejelzések szerint 1975-ben az ipari termelés a legjobb esetben is csak any- nyi lesz, mint a megelőző esztendőben. Tehát: az Egye­sült Államok eljuthat a re­cesszió, a gazdasági visszaesés állapotából a stagnálásig. A szakértők most 1976-ra várják az élénkülést. Ezúttal azonban már bankkörök is óvatosságra intenek. A' First National City Bank 1976-ra vonatkozó előrejelzése pél­dául a következő pontokra hívja fel a figyelmet. 1. A re­cesszió átmenete a stagnálás­ba még nem jelenti a gazda­ság megélénkülését. 2. 1976 a legjobb esetben is olyan? át­meneti év lesz, amelyben egyes iparágak már a kon­junkturális fellendülés je­gyeit mutatják, mások stag­nálnak, Ismét másokban pe­dig tovább tart a visszaesés. Az Egyesült Államoknak ez a bizonytalan helyzete egy­ben azt, is jelenti, hogy meg­maradnak az amerikai ke­reskedelemnek a tőkés kon­kurensekkel szemben hozott korlátozó intézkedései. Ezek viszont nehezítik Nyugat- Európa kiemelkedését a gaz­gazdasági visszaesés idősza­kából. Az NSZK-ban még mindig tart a termelési vál­ság. Az ipar jelenleg 15 szá­zalékkal kevesebbet termel, mint egy esztendővel ezelőtt. Mindez azt is jelenti, hogy a Schmidt-kormány által az év elején hozott óvatos gazda­ságélénkítő intézkedések nem bizonyultak kielégítőnek. Ezért a legutóbbi napokban Bonn új konjunktúraélénkítő programot jelentett be, afnely körülbelül hatmilliárd már­kányi hitelt' injekcióz a gazdaságba. Különösképpen a legmélyebb válságban levő iparág, az építőipar konjunk­túrájának életre keltésével: próbálják megfordítani a helyzetet. Az Egyesült Államok és: Nyugat-Németország gazda­sági stagnálása, illetve re-' cessziója jóformán meghatá-’ rozza a többi európai tőkés ország gazdaságának helyze-: tét. Hiszen az amerikai és nyugatnémet piac összeszű­külése önmagában is megne­hezíti a többi ország számára a konjunktúra élénkítését. Különcsen érezhető ez Fran­ciaországban, amely jelenleg; a „nulla gazdasági növeke­dés”, tehát a stagnálás állapo­tába jutott. Sőt, júniusban és júliusban az ipari termelés csökkenni kezdett, mégpedig évi rátára átszámítva 9 szá­zalékos ütemben. Olaszor­szágban 13 százalékkal ala-1 csonyabb az ipari termelés, mint egy évvel korábban. A kormány ugyan itt is kidolgo- ! zott egy gazdaságélénkítési tervet, ennek a hatása azon­ban bizonytalan. Az egyik legiileiékcsebb olasz megfi­gyelő. Agnelli, a Fiat főnöke és a gyáriparos szövetség el­nöke úgy véli, hogy „1976 nyara előtt nem várható a ■ konjunktúra élénkülése”. Nagyjából hasonló a helyzet •Nagy-Britanniában, ahol e pillanatban 3 százalékkal ki­sebb az ipari termelés, mint egy évvel ezelőtt. ‘ Végül Távol-Keleten az 1949 óta tartó látványos gaz­dasági növekedés j után Japán továbbra is a gazdasági visz- szaesés hullámvölgyében van. Jelenleg 4 százalékkal termel kevesebbet az ipar, mint egy .évvel ézelőtt, a csökkenés üteme azonban júniusban és júliusban itt is felgyorsult. Japánban az optimistább bankszakemberek az utolsó évnegyedben élénkülést vár­nak, ennek alapján is legfel­jebb a „nulla gazdasági növe­kedést”, azaz a stagnálást tartják lehetségesnek. A kibontakozó összkép mindenképpen az, hogy az első negyedév végén vért konjunktúraélénkülés nem következett be. A tőkés világ legfontosabb országaiban to­vább tart a gazdasági vissza­esés. legjobb esetben a stag­nálás, A „hivatalos reménykedők” célpontja most az 1976-os esz_? tendő. 2. Inflációs lázgörbe Ha a tőkés konjunktúra alakulásával kapcsolatban 1975 második félévére „beter­vezett” reménységeket a jövő esztendőre kellett halasztani — még inkább így van ez az inflációval. A tőkés világ vezető közgazdászait már az rendkívüli módon megzavar­ta, hogy az infláció a gazda­sági visszaeséssel párhuzamo­san jelentkezett. Ez történel­mileg merőben szokatlan: a tőkés túltermelési válságok ugyanis eddig mindig az árak stagnálásával vagy esésével párosultak. (Az árubőséggel egyidőben csökkent a fizető­képes kereslet.) ( Most egy rendkívül 'makacs inflációs időszak tanúi va­gyunk a tőkés világban, amely mór évekkel megelőzte a gazdasági egy helyben -kopo­gást, illetve a visszaesést — és jóval megelőzte az olaj­árak robbanásszerű növeke­dését is. Itt tehát valami „szerkezeti zavarról” van szó, amelyre eddig még nem tud­tak kielégítő magyarázatot találni! 1975 elején főképpen az Egyesült Államokban úgy vélték, hogy az 1974-ben ta­pasztalt 11 százalékos inflá­ciós ütemet körülbelül 8 szá­zalékra, 1976 első félévében pedig évi ritmusban számol­va körülbelül 6 százalékosra tudják lassítani. A július— augusztusban lezajlott ta­pasztalatok ezeket a remény­ségeket elsodorták. Júliusban 1,2 százalékkal emelkedett a létfenntartási költségek in­dexe, ami 14,4 százalékos, évi inflációs rátának felel meg és ma már a legoptimistább becslések szerint is legfeljebb 10 százalékosra lassulhat év végére az infláció. Ez azt je­lenti, hogy 1975 a maga egé­szében magasabb inflációval A szűk folyosón az átjáró­ban jól láthatóan kiállt egy szög a falból. A dolgozók, akik mindennap eljártak mel. lette, a túlsó falhoz lapultak, nehogy a rozsdás szög kisza­kítsa a kabátjukat. A szög nemegyszer volt té­ma az iroda dolgozói között, hol csípős, hol humoros meg­jegyzések hangzottak el vele kapcsolatban ' és messzemenő következtetést vontak le belő­le a felsőbb vezetés tehetet­lenségét illetően. Mindenki elmondta a véle. ményét. A termelési osztály vezetője például kerek-perec kijelentette: — Szégyen ez, elvtársak. Hogy az egész konfekció­üzemben nincs egy ember, aki ezt elintézze, vagy hogy ne legyen egy szerszám, ami­vel kihúzzák azt a szöget! Nehéz még elhinni is. — Ügy van, — csatlakozott hozzá Iván Petrovics, a pénz­táros, és kopasz fejét végig- simílva, még hozzáfűzte: — Sikeresen dolgozunk minden műhelyben. De elv­társak, nem szabad, hogy el. * zár majd az Egyesült Álla­mokban, mint a tavalyt esz­tendő. Egyebek között ez az inflációs ütem azt is jelenti, hogy a bérből és fizetésből élők reálbére immár hat egymást követő hónapban esett. Ilyen tartós reálbér- csökkenés a második világhá­ború óta nem volt az Egyesült Államokban. Akárcsak a termelési kon­junktúra vonatkozásában, az Egyesült Államok mellett itt is rendkívül nagy hatása van a nyugatnémet inflációs ráta alakulásának. Nyugat-Német- országban hagyományosan erős 'az inflációtól való rette­gés: 1974-ben ezért a nyugat­német gazdaságpolitika min­den pénzügyi és gazdasági eszköz bevetésével hét száza­lékos évi szinten tartotta az inflációt, ami tőkés viszony­latban a legalacsonyabb. 1975-re, az eredeti elképzelé­sek szerint 6 százalékra kel­lett volna leszorítani az inflá­ció ütemét. Év elején úgy tűnt, hogy ez elérhető. Már­cius végéig évi 5,8 százalé­kos volt az infláció ritmusa. Ettől kezdve azonban (azzal párhuzamosan, hogy elter­jedtek a kormány gazdaság­élénkítési politikájával kap­csolatos hírek) itt is meg­gyorsult az infláció. Május— júniusban mór 6,4 százalékos volt, július—augusztusban pedig meghaladta az évi 7 százalékos ütemet. A vissza- szoritási taktika tehát nem járt sikerrel. Ennél lényegesen kedve­zőtlenebb a helyzet az összes többi nyugat-európai tőkés országban. Franciaország a kormány Ígéretei ellenére sem tudta tartani a tavalyi 13 százalékos inflációs üte­met, és az előrejelzések sze­rint 15 százalék körül lesz 1975-ben az inflációs ráta. Olaszország, amely tavaly több mint 19 százalékos inflá­ciót „produkált”, idén aligha­nem 21 százalék fölött jár majd. A legkirívóbb példa Nagy-Britannia. Itt 1974-ben az egyébként stagnáló gazda­ság inflációs üteme 16 száza­lék volt. 1975 eddigi történe­te azt mutatja, hogy mire a szigetországban a naptári évet a statisztikusok lezárják, va­lahol 25 és 30 százalék között lesz az inflációs ráta. Jóformán az egyetlen el­lenpélda a vezető tőkés or­szágok között á Távol-Kelet legnagyobb ipari hatalma: Japán. Itt különös módon a feudális múlt, a munkáltatók és munkavállalók közötti pat­riarkális kapcsolat maradvá­nyai a tőkés óllamvezetés számára nagyobb beavatko­zási lehetőséget biztosítottak. Az amerikaitól és nyugat­európaitól eltérő mechaniz­mus lehetővé tette, hogy Ja­pánban a tavaly tapasztalt csaknem 25 százalékos inflá­ciót a jelek szerint az idén 14 százalék körüli szintre szo­rítsák le. Mindenesetre ezek a vázla­tos tények is mutatják, hogy az infláció éppen olyan ma­kacs vagy még makacsabb jellegzetessége a tőkés gaz­VIKTOR MARKEJEV:1 dasági ciklus jelenlegi szaka­szának, mint a konjunkturá­lis visszaesés! A a tény pedig, hogy min­den gazdaságélénkítő intézke­dés (beruházások állami tá­mogatósa, közmunkák, ter­melési hitel megkönnyíté­se) egyben az inflációt fokoz­za, különleges nehézségeket állít a vezető tőkés országok gazdasági vezetése elé. Szá­molniuk kell ugyanis azzal, hogy mihelyt rálépnek a konjunkturális „gázpedálra”, az inflációs lázgörbe az eddi­ginél is meredekebben emel­kedik a magasba! 3. Gordiusi csomó A jelenlegi gazdasági hely­zetben az „infláció vagy kon­junktúra” dilemma megoldá­sa is szinte megoldhatatlan problémát jelent a tőkés or­szágok gazdasági vezetői szá­mára. Még jobban bonyolítja, még nehezebben feloldhatóvá teszi ezt az ellentmondást a munkanélküliség helyzete. Ha a jelenlegi gazdasági visz- szaesés a régi „hagyomá­nyos” válságok képét mutat­ná, a munkanélküliség egy okkal több lenne arra, hogy gazdaságélénkítő programo­kat vezessenek be. Hiszen mér ez év elején körülbelül 15 millió volt a munkanél­küliek száma a tizenkét leg­fejlettebb tőkés országban. Ebből több mint hétmillió az Egyesült Államokra, további ötmillió pedig a Közös Piac országaira jutott. Egészen mostanáig — nyár derekáig — a vezető tőkés or­szágok mégis az inflációt te­kintették a „fő veszélynek”. Vázlatosan kifejezve, az alapvető gazdasági érvelés az volt, hogy a munkanélküliség általában a dolgozó lakosság 3—8 százalékát érinti, viszont az infláció a társadalom egé­szét. Ügy vélték, hogy az előbbi jobban bomlasztja a tőkés társadalom szerkezetét, mint a munkanélküliség. Jú­lius—augusztusban azonban bizonyos szemléletváltozás következett be, mert néhány vezető tőkés országban a munkanélküliség arányszáma kezdte elérni vagy túlhalad­ni azt a határt, amelyet a politikusok és szociológusok társadalmilag robbanékony­nak tekintenek! Az Egyesült Államokban például kiszámították, hogy miután a konjunkturális élénkülés bizonyos jeleinek hatására május és július kö­zött 9,2 százalékról 8,4-re csökkent a munkanélküliek arányszáma, augusztusban ismét 8,6 százalékra emelke­dett! Az amerikai közgazdá­szok persze ma már messze túl vannak azon, hogy — mint valamikor — az 5 szá­zalékos munkanélküliséget tekintsék a „tűrhetőség hatá­rának”. Az viszont az ország politikai és gazdasági veze­tőit erősen elgondolkodtatta, hogy 1975 végére 8,5 száza­lék lesz a munkanélküliek aránya. 1976 tavaszán, ami­* V. Markejev humorista. — csuvas vakítsanak bennünket a szá­zalékok. Nálunk gyakran el­felejtkeznek az emberek ele­mi kényelmi szükségleteiről. A következő szakszervezeti gyűlésen okvetlen fel fogok szólalni. Itt van ez a szög is, csekélységnek látszik, de va­lójában fontos. Valamelyik nap is majdnem kiszakította az új zakómat. Mi meg közben itt vitatkozunk róla. Egyene­sen nevetséges. Mit szól ehhez gondnok elvtárs? — A kritika helytálló — is­merte el zavart mosollyal a gondnok. — A jene egye meg, annyi a munka, hogy mindig elfelejtkezem erről az átko­zott szögről. Tegnap már ki is akartam húzni, de a hara­pófogót nem találtam. Űjat kell venni. Mit szól hozzá, anyagbeszerző elvtárs? — Semmit, — vonta meg a vállát az anyagbeszerző. — A varrodának nincs ugyan joga harapófogót venni, de majd kigondolunk valamit. — Mit kell itt gondolkozni? — heveskedett a raktáros. — Igaz, ami igaz, kopejkából lesz a rubel, de ha valakinek a szög kiszaktíja t ruháját, kor az elnökválasztási had­járat megkezdődik, még min­dig 7,6—8 százalék körüli munkanélküliséget várnak. Ennek politikai jelentőségét egy elnökválasztási évben aligha kell külön magyaráz­ni. Ezért jelenleg úgy tűnik, hogy az! Egyesült Államok kormánya inkább hajlamos az Infláció bizonyos korláto­zott növekedésének elfoga­dására, hogy ennek ellenté­teleképpen némileg megerő­sítse a konjunktúrát és vala­mennyire leszorítsa a mun­kanélküliséget. Igen súlyos a munkanélkü­li-helyzet az NSZK-ban, a gazdaságilag legszilárdabb nyugat-európai tőkés ország­ban is. Egy évvel ezelőtt az NSZK-ban 500 ezer munka- nélküli volt és 950 ezren dol­goztak úgynevezett „rövidí­tett munkaidőben” — ami a részleges munkanélküliség finom kifejezése. Jelenleg egymillió a munkanélküliek száma és 650 ezer a részleges munkanélküli. Hivatalos becslések szerint ez a szám az év végéig másfél millióra, il­letve 550 ezerre változik. Ez azt jelenti, hogy a tavalyi 1,6 százalék helyett csaknem százalék lesz a munkanél­küliek arányszáma. A különösen súlyos gazda­sági helyzetben levő Angliá­ban ugyancsak több mint egymillió munkanélküli van, amire harmincöt éve nem volt példa, a téli hónapokra pedig másfél millió munka nélkülit várnak. Az arány- , szám itt jelenleg 5,6 száza­lék. Ami Franciaországot Illeti, Itt a kormány 900 ezer mun­kanélkülit vall be. A szak. szervezeti tanács, a CGT azonban a maga szigorúbb és reálisabb fettételei alapján 1,2 millió munkanélküliről beszél. Ez azt jelenti, hogy j egy év alatt csaknem meg-j kétszereződött a munkanél­küliek arányszáma: 2,6 szá­zalékról 4,9 százalékra. Olaszországban a rejtett mezőgazdasági munkanélkü­liség miatt mindig nehéz volt a munkanélküliek tényleges számának feltárása. Annyi tény, hogy jelenleg kétmillió embernek fizetnek némi munkanélküli segélyt. A me­zőgazdasági munkanélküli­séggel együtt úgy számolják, hogy 3 millió a munkanélkü­liek teljes száma, ami az or­szág .munkaerő-állományá­nak nem kevesebb mint 15 százaléka. A helyzetet súlyosbítja, hogy Nyugat-Európa legfej­lettebb országaiban több mint ötmillió vendégmunkás dol­gozik, s ezeknek a körében a munkanélküliség természete­sen jóval nagyobb arányú. Jelenleg tehát voltaképpen szinte kibogozhatatlan gazda­sági gordiusi csomó jellemzi a vezető tőkés országok gaz­dasági helyzetét. A feladat: gazdaságélénkítés és a mun­kanélküliség leszorítása, de úgy, hogy az infláció ne gyor­suljon tovább. Egyelőre még egyetlen si­keres kísérletező sem akadt. (-i-e) vagy a pulóverét, az már sok? pénzbe fog kerülni. Akkori már az illető követelheti a> vállalattól, hogy térítsék meg? a kárát, hiszen a munkahe-í lyen történt a baleset. ? — No, elég, — avatkozottí bele a könyvelő. — Különbeni is nem fontos kihúzni a szö-l get. Rá kell verni vagy két-í szer a kalapáccsal és kész.i Hányódott itt egy kalapács, a< múltkor láttam. <j — Még tavaly elveszett —< szólt közbe a technikus. — Ahá, ez már komoly do-I log. Hát így viszonyulunk a\ köztulajdonhoz — komorodott> el a könyvelő. — No, látják,i ez már leltárhiány. — Miért kell elefántot csi-\ nálni a bolhából? — kiáltott< fel Iván Petrovics, a pénztá-k ros. í Néhányan ismét közbe-s szóltak, egymás szavába vág-i va hevesen vitatkoztak. Mégi tovább is folyt volna a késhe-i gyig menő vita, ha ki nemi nyílik az ajtó és be nem lépi Grunya, a takarítónő. Az asz-i tálhoz ment és ledobott vala-i mit. Egy rozsdás szöget. — Kihúztam — mondta. —> Kézzel. Alig tartotta valami. > Fordította: > Z. Henng Margit >. MAI műsorok: RÁDIÓ KOSSUTH 8.27 Tánczeno 9.00 A ludat világ» ».•JO Flotow operáiból 10.03 Iskola rádió 10.JS Zenekari muzsika 11.38 Hangjálék 111.30 KI nyer ma? 13.35 Melódiákoktól 13.10 Törvénykönyv 14.00 Ar. élő népdal 14.10 (zeregy délután 14.14 Éneklő Ifjúság 15.10 Mit rejt a térkép? 15.35 CílselH May énekel 15.44 Magyarán szólva . ., 10.05 Harson a kürtszó! 16.35 S/.tmfóntkus lányok 16.55 Közvetítés a VDK ba­rátsági nagygyűlésről 19.15 Népi zone 30.03 Áriák 31.05 Húszas stúdió 33.30 Bartók zongoramüvei 33.13 Modltáeló 23.33 Könnyűzene PETŐFI «.ót Könnyűzene 8.33 Kórusok 8.50 A szakszervezet tárgyalja 9.00 JSépdalok 9.33 Derűre la derű 11.55 Látószög 12.00 Opercttrészletek 12.35 Versek 13.50 Balettzenc 13.33 Vivaldi: a-moll szonáta 14.00 Kettőtől — hatig ... 18.00 A Szabó család 18.35 Kamarazene 18.30 Opercttrészletek 19.15 Könyvismertető 19.30 Csak fiataloknak! 20.35 Kendelés (Bádlónovelia) 30.58 Cupido (Zenés Játék) 22.23 Fúvószene 22.33 Nóták 23.32 Szimfonikus zene üv MAGYAR 8.üá iskolatévé 17.25 Telizsák 17.50 Maghrebi utazás 18.20 Játék a betűkkel 18.45 Az NDK nemzeti ünnepén 19.80 Tv-hiradó 20.00 Tévétorna 20.05 Hová fussak? (Amerikai film) 21.20 Riporter kerestetik 22.20 Tv-hlradó 3 2. műsor 20.00 Matlileu műsora (Francia zenés film) 20.50 Quasimodo versei 21.05 Tv-híradó 2 21.25 Bezzeg az én időmben...! (Tv-Jálék) POZSONYI 9.30 Vivat, Benyovszky (Ism.) 19.00 Híradó 20.15 Egy óra múlva itt vagyok 22.05 Hírek EGRI VÖRÖS CSILLAG: (Telefon: 22-33) du. fél 4, fél 6 és 8 órakor örökbefogadás Magyar film Berek Kát! főszereplésével EGRI BRÓDY: (Telefon: 14-07) du. fél 4, fél 6 és fél I órakor özvegy aranyban Színes, szinkronizált fran­cia-olasz bűnügyi film­víg j áték Ifjúságl bérletszünet! 14 éven aluliaknak nem ajánlott! GYÖNGYÖSI PUSKIN: | du. fél 4 órakor A túsz du. fél 6 órakor Nyomorultak GYÖNGYÖSI SZABADSÁG: du. fél 4 órakor Nyomorultak Este fél 8 órakor A kalóz menyasszonya HATVANI VÖRÖS CSILLAG: du. fél 4 órakor Mágnás Miska du. fél 6 és fél 8 órakor Mr. Süket trükkjei HATVANI KOSSUTH: Ne sírj tele szájjal HEVES: Piedone, a zsaru FÜZESABONY: Mi van, doki? r Tőkés qazdasáa - 1975

Next

/
Thumbnails
Contents