Népújság, 1975. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-05 / 234. szám

(//%%#€*****

. ...hogy hiába esik szó róla: a „né” marad. Hiába akarjuk mi, férfiak, biztosítani abban is a női egyenjogúságot, hogy hozzájárulunk — már aki, persze — feleségünk jogainak érvényesítéséhez: használják

leánykori nevüket, mint asszonyok is. Hiába, Vehemens gyorsasággal, mint divatjamúlt, megunt holmit, úgy dobják el leánynevüket az anyakönyvvezető előtt az arából asszonnyá jogosodott gyengébb nem tagjai. „Ne”-k lesznek. A Hajnalkából, Erzsikéből, Marikából, Ágiból és Évából valamilyen Sándorné, Józsefné, Töhötömné, vagy Gáborné lesz. Hiába esik szó róla: a „né” marad.

Ami még lehet az asszonyt odaadás, hűség, a férj iránti feltétlen odaadás és a női szerénység, az alázat j^le. S amit ezért még éppen lehet dicsérni is, elismerni, sőt megérteni, meg egyetérteni is vele. Ha Széppataki Júliának jobban tetszik, hogy Petzl Hugónénak hívják ezentúl, ez az ő legszemélyesebb magánügye, ehhez senkinek semmi köze, legkevésbé e sorok írójának. Így hát joggal merülhet fel az olvasóban, hogyha ez a „né”-ügy nem is ügy, vagy legfeljebb magánügy, amivel a saját bevallása szerint sem óhajt foglalkozni a cikkíró: akkor mivel akar foglalkozni?

A „né"-veL

Az igazgatónéval, a párttitkárnéval, az osztály- és főosztályvezetőnéval, sőt, még az újságírónéval is.

Világos?

Mert, hogy valaki hordja-e vagy sem a férje nevét, és hogyan hordja e nevet, az lehet magánügye, vagy legfeljebb szűkebb családi ügye, de hogy a feleség hogyan hordja a férje funkcióját, az már semmiképpen sem magánügy, az már a legteljesebb mértékben közügy. A régi jó békevilágban volt divatos cím a patir- kusné, a bankámé, a tanácsosné, a gyárosné, vagy a boltosné. Amelyből nyilvánvalóan kiderült, hogy az illető nőszemély egy tanácsosnak, vagy egy bankárnak a felesége, s ezért a tényért már önmagában is megkülönböztetett tisztelet járt a számára.

A férje után.

tévén, hogy önmaga aligha kapott volna tiszteletet egy olyan világban, ahol a nők kétszeres elnyomat fásban éltek, s ahol a „né”-ság az egzisztenciát, az ^életet, a révbejutást, a nőből az emberré válást jelentette. Jószeri rat hogyan is lehetne legalábbis nem megérteni egy letűnt világ férjük miatti rangkórságban szenvedő asszonyait, ha egyáltalán volt valamiféle rangja a férjuramnak, vagy csak egyszerűen a „né"- hez való ragaszkodást, amely a teljes jogtalanság állapotából a félig-meddig jogokat biztosító életbe való átaseraekülést jelentette.

Egyik üzeműnkben hangzott ét egy1 vállalat! muri keretei között, hogy Ikszipszilonné a vállalat második asszonya, ö mondta ezt: a második asszony. Hogy miért második? Mert szerény és reális asszonynak véli magát, az első az igazgató félesége, az igazgatóné ugyanis, a párttitkámé csak a második. Lehetne, hogyne lehetne ezen jóízűt derülni, lehetne, hogyne lehetne erről akár még zenés bohózatot is írni, meg még tragikomédiát is. Ám képzeljük él azt a vállalati légkört, ahol az üzem életéhez legfeljebb a férj munkáján keresztül kötődő feleség, magatartásában az egykori gyárosné stílusát veszi fel. És közben munkás volt ő is, az a férje is!

De nem, mégsem munkásné őt Áz nem. Hanem igazgatóné, párttitkámé, elnökné: tudatosan, vagy tudatlanul, de a férj társadalmi beosztását önös célokra kisajátító asszonyi átok ez. Fel lehetne tenni a kérdést, és teljes joggal, miért, olyan eset nem fordult még elő, hogy a feleség a „valaki”, s a férj él vissza asszonya beosztásával, a férjből lesz „né”? De igen, előfordult már, nem is egy esetben. Ám miután a történelem utolsó évtizedeiben is még ügy alakult a helyzet, hogy lényegesen több a férfi vezető, mint a női, — ez a rossz ízű kispolgári nyavalya objektíve sokkal inkább a nők közül szedi az áldozatát.

Van, amikor a férj nem is tud róla, (elég baj es is!), van, amikor tud róla, de nem mer szólni, lévén, hogy olyan értelemben alakult ki az egyenjogúság a családon belül, hogy a férj viseli a funkciót, a kalapot meg az asszony. És van, sajnos van, amikor a férj — vagy a feleség, a férj esetében — nemcsak tűri, de természetesnek is tartja, hogy feleségében nem az embert, az élettársat, hanem a vezetőnőt tisztelje és félje is tán a kisebb, vagy a nagyobb közösség. ^

Hát erről van sző.

És arról, hogy ne hiába essék szó erről, hogy az

effajta „né” ne maradjon terebélyesedő kísérője életünknek. Mert ez nem egy asszony és egy férj magánügye, hanem egy társadalom közügye.

Síház egy töbör szélén, a Nagymezőn

2*

Vajon melyik az ország legszebb vidéke?

Ha szépségversenyt rendeznének, én gondolkodás nélkül a Bükkre szavaznék. S bizonyos vagyok benne, velem szavaznának az éles szemű, tapasztalt turisták, a zúgó, sűrű rengetegek, rejtett források, vadregényes völgyek és csúcsok szépségeinek tudói. Szavaznának a motorosok, hegynek fel, völgybe le kígyózó szerpentinek dicséretével. Szavaznának a vajban sült, a füstölt szalonna zsírjában, faparázs fölött pirított pisztrángokra áhítozó ínyencek. Szavazna mindenki, akinek egyszer is része volt már a sehol másutt fel nem lelhető tájképi szépségek varázslatában. Szavaznának, akik itt éltek, akik itt élnek, s akiket fogva tart a jól isipert, de mégis mindig meglepetést, az újdonság varázsát tartogató vidék.

Minden szépségnek kútfeje

Szilvásváradról indulunk, s első állomás a Szalajka- völgy. „Minden szépségnek kútfeje” — így dicsérte rajongva egyik leírója, jókedvű ámulatában. Erdei kisvasút mozdonya kapaszkodik szuszogva, összeboruló fák alatt, a lombok színes alagútjában kanyargó síneken. A völgy alján zajosan, harsogva nyargal a virgonc- kodó, kristálytiszta, szép vizű hegyi patak. Az Istállós- kő sziklás, kőráncú szoknyája alól surran elő pajkos árulkodással, szemérmes bokrok takarják azt a helyet. A megkapó szépségű, regényes völgyben a fátyolvízesés, az erdei múzeum, s az istállóskői ősemberbarlang kínál látnivalót. Az Istállós- kő bükkerdővel koszorúzott boltozatos homloka a Bükk legmagasabb pontja (959 m). Aki gyalogosan nekivág, nehéz útra vállalkozik,* s hiába a gyakori szuszogtató pihenés, mire felkapaszkodik, reszket a láb és kihagy a szív. De <inegéri a fáradságot, minden orom és gerinc alattunk van, s körülöttünk az erdők végtelen hullámzása. Közvetlen szomszédságunkban van az emberi beavatkozástól érintetlen őserdő. Innét pihentető barangolásra indulhat az ember, aki egyedüli üdvözítő dolognak tartja, hogy gyalogszerrel járja be a fennsíkot, a frissítő, jó levegőjű, jó illatú erdőket, az útra nyíló ösvényeket.

Még több meglepetés várja a kíváncsi szemlélőt, ha a kényelmesebb autót választja utazásra Az erdő- gazdaság keskeny műútja a Tótfalu völgyéből szép szerpentineken kapaszkodik mind feljebb, s a sziklába robbantott Olasz-kapu hágóján áthaladva éri el a Bükk-fenn- síkot. A magaslati kitérőkön a járműből kiszállva feltárul a vidék ezernyi pompás részlete. Lent elvékonyodó ezüstfonál jelzi a Szalajka

vizének útját. Látni a tekinPataky Dezső riportja

Kincsünk:

*

a

Bükk

tét elől, a szél elől, az idő elől dombok közé bújó falucskákat. Mindegyik titkot rejteget: hajdani lázadások, félelmek vagy valamilyen irigyelni való öröm emlékét. A bujkáló faluk múltjából a táj történelmét lehetne megírni. Közelebb, alattunk, két szomszédos hegy csúcsán várak omladékáit rejtik a fák — Gerennavdr és Éleskővár pusztuló köveit. A monda szerint Éleskővár ura hajdan roppant szerelmes volt a gerennai várkisasszonyba és bőrszíjakból fonott lengő hidat feszíttetett ki a két vár között, a szakadékos mélységű völgy fölé, hogy kedve szerint bármely és bármily időben felkereshesse, láthassa szíve hölgyét

Páratlan értékek birodalma

A Bükk szíve —1 ezt a találó megnevezést adta egyik természetfestő írásában a Bükk-fennsíknák An- talffy Gyula. Találó, mert ez a fennsík a hegység legértékesebb, egyszersmind legérdekesebb része is. A fennsík tekintélyes kiterjedésű, 120 négyzetkilométernyi területű mészkőasztal. Óriások kőasztala. Fellegvárhoz hasonlatos, amelynek olyan mészkőszirtekből formált bástyái vannak, mint a Bél- kő, Istállóskő, Peskó, Tarkő, örvénykő és a Bálvány.

A fennsík szőnyege borzas fűmező, elnyújtózó „hímes rétek”, különleges virágok díszeivel. Olyan növények tenyésznek itt, amelyek csak a Kárpátokban, az Alpok havasi világában fellelhetők. Van itt havasi ikravirág, ha- vasi iszalag, havasi ribizli, bérei rózsa, macskatalp, négyfajta tárnics vagy encián, hölgy-estike, kardvirág, sisakvirág, szibériai nőszirom, vörösáfonya, győzedelmes hagyma, széles levelű pajzsika, poloskafű, évelő holdviola stb. Nem beszélve a több ezer évvel ezelőtt kialakult növényegyüttesekről, mohákról, s azokról az ősi növényfajokról, amelyek a jégkorszakot átvészelve ma is épségben élnek.

Szaknyelven szólva nemcsak a Bükk-fennsík. de az egész Bükk hegység „pregla- cialis es glaciális reliktagy

(Foto: Peri M.)

fajaival, dealpin, submedi- terrán és balkáni-dácikus flóraelemek találkozópontjaként, sőt kelet-kárpáti endé- mizmusok feltűnése révén a Magyar Középhegység nö- vénytanilag legérdekesebb része”.

A sik fűmezőt ligetek, bozótok foltjai teszik változatossá. Ugyanakkor pompás részlete a tájnak az itteni csodálatos töbör-viiág. Az Olasz-kapun belépve előbb csak egy-egy gyepes, borókás horpadás vonja magára a- figyelmet, de Jávorkút irányába haladva, a Nagymezőn a töbrök már szinte egymásba érnek. Ezek a töbrök valójában a nagy karsztfennsík víznyelői, vagy ahogyan az emberek egyszerűbben és -találóbban nevezik: „visszafolyók”. Az apróbb vízfolyások, forrásvizek, a lehullott csapadék ezeken a töbrökön visszafolyik a Bükk mélyébe, hogy újból előtörjön buzogó forrásként, bővizű patakként a Magas-Bükk lábainál. A hegység gyomrában valóságos barlangvárosokat, soksok kilométer hosszú folyosókat, öblös termeket találni, amelyeket a víz oldott és vájt ki a mészkőben.

Összefüggő szép bükkösök, dús tölgyesek koszorújába léphetünk a füves mezőről. Szinte karnyújtásnyira mindenütt az erdő. Lélegzik, él, mozog ez az erdő. S az életet nemcsak a Kissár völgyfőjéből égre kanyarodó füstoszlopok jelzik, a faszénégető boksák füstjelei mutatják. Ha csendben, jó takarásban fogunk leshelyet, az erdő vadjait is megláthatjuk. Szép állományt nevel a sűrűség, az emberi gondoskodás szarvasból, őzből, muflonból. Akinek szerencséje van, vaddisznót is láthat, A ritkaságnak számító szárnyasok közül megfigyeltek már e vidéken császármadarat, hollót és kerecsensólymot is.

Kutató táborok, expedíciók

Számtalanszor szerveztek már kutató tábort, végeztek különböző vizsgálatokat, megfigyeléseket a Bükkberu Az utóbbi években sűrűbb a „mozgás”. Azt mondhatni, hogy állandó jellegű tudományos műhellyé lett a hegység. Tudós diákok, egyetemisták — leendő erdőmérnökök, geológusok, vegyészek, hidrológusok, biológusok, orvosok — verik fel sátraikat nyaranta a Bükk különböző területeim Tavaly Hármaskúton, idén a Látó- kőnél szervezték meg a tudományos diákköri tábort. A tudós diákok — akiknek kutatási programját neves szakemberek segítik — feltérképezik azokat a páratlan értékeket, amelyeket hazánkban egyedül csak a Bükk vallhat magáénak. Annak a kormányrendeletnék a megvalósításán munkálkodnak, amely először mondta 3d 1971.-ben, hogy a Bükköt sédéti, körzetté kell alakít&i

ni. A látókői táborozők egyik fontos feladata volt Idén a Maria-forrás hoz közeli Sza- mentu-barlang feltárása. Az ország egyik leghatalmasabb barlangterme rejtőzik itt a hegység mélyében, s amint az előzetes vizsgálatok jelzik, a barlang klímája jótékony hatással van a különböző légzőszervi megbetegedésekre.

Neves szakemberek segítik- a kutatásokat. Közülük említhetjük például dr. Jakucs Pál professzort, a biológiai tudományok doktorát. A professzor, aki egyetemi oktatómunkája mellett az UNESCO hosszú távú tudományos programjának is irányítója az Eger közelében létesített ■ bioszféra-kutatóállomáson, szívesen szakított időt, hogy a Bükk hegység flóra-fauna bejárásán részt vegyen, A professzor számára nem ismeretlen terep a Bükk, hiszen tudós társaival több éven keresztül, 1952-től 1955- ig, Jávorkút körzetében végezte a vegetáció térképezését, amelyet erdőtipológiai eljárással készítettek.

— Legfontosabb feladat s több ezer éve létrejött növénytársulások megmentése és' oltalmazása. Ha nem vigyázunk ezekre, a jövő emberisége nem ismerheti meg őket, s joggal haragudhat majd ránk, az elődökre. A növények együttesével, « természet komplexitásában, védeni kell az erdőt. És nemcsak az egyes növényeket, az egyes fákat, állatokat vagy bogarakat, hanem teljes környezetüket is óvnunk kell. Ha valahol is megsértjük az erdő világát, helyrehozhatatlan hibákat követünk el nemcsak a természettel, hanem önmagunkkal szemben is. Azon kell hát lennünk,, hogy a környezetkultúrát sehol ne érje károsodás.

Harmadik nemzefí parkunk

Említettük, hogy 1971-ben mondta ki először az 1026-os kormányrendelet: védett körzetté kell alakítani a Bükköt A magas fokú tájvédelem megvalósítására fontos előzetes munkálatok kezdődtek. A tudományos felmérések, vizsgálatok, térképezések ugyan még tartanak, de nem titok már többé: mi lesz a Bükk sorsa, mi lesz a Bükk jövője. Rakonczay Zoltán, az Országos Természetvédelmi Hivatal elnöke hivatalosan is bejelentette: a Bükk-fennsík

lesz az ország harmadik nemzeti parkja. A bejelentést már jóval előbb, egyik tanulmányában is megokolta:

i— A Bükk-fennsíkon védelem alá helyezendő, 40 ezer hektárnyi, összefüggő, erdős fennsík, Magyarország egyetlen ilyen jellegű magas platója. A terület nagy része még érintetlen, beépítetlen, köny- nyen védhető térség, csak kisebb részén folyik erdőgazdálkodás. Ez a nemzeti park rövid időn belül kialakítható. A Bükk-fennsík hazánkban a maga nemében páratlan tájképi és geológiai értékű. ..

A 40 ezer hektár kiterjedésű Bükki Nemzeti Park elsődleges célja, feladata, hogy ezt a páratlanul értékes és érdekes természeti tájat — tudományos, ismeretterjesztő és idegenforgalmi szolgálattal — megőrizze. Mégpedig háborítatlanul!

Jövő év január elsejétől az eddigieknél is szigorúbb előírások szabnák gátat a Bükk körzetében minden tájrombo. lásnak. Minimálisra csökkentik a tájat megsebző kőbányá- szást, korlátozzák; a fakitermelést is. Semmiféle emberi beavatkozás nem károsíthatja a növényzetet, a vidék faunáját. Időben, s eredeti állapotában kap védettséget és oltalmát az ország legszebb hegysége — kincsünk: % ffűkk-., .