Népújság, 1975. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-04 / 233. szám
21.55 menyasszony A szovjet nemzetiségi filmművészetet bemutató sorozatban ezen az estén türkmén filmet léthatnak. A filmet Hodzsakull Narlijev rendezte, de két fivére is részt vette a film alkotómunkájában. Céljuk az volt, hogy édesanyjuknak állítsanak emléket és rajta keresztül minden nőnek, aki hűséggel várta vissza szeretteit a háborúból. A történet Türkméniában Játszódik. Egy jurtában együtt lakik egy fiatalasszony az apósával. Vége van már a második világháborúnak, s az asszony férjét várja vissza, férjét, akiről szinte bizonyos, hogy soha nem érkezik meg... A néprajzi hitelességű alkotásból nemcsak a történet cselekménye maradandó érvényű, hanem az a gondos, kidolgozott környezetrajz is, amellyel a türk- mén táj sivárságát, a mindennapok ezer apró gondját mutatják be: a türkmének hétköznapi küzdelmét a sivatagi homokkal, az állatok élelméért, a mindennapi kenyérért... Őszi / j megyei könyvhetek Az idén a Hajdú-Bihar megyei Berettyóújfaluban karül sor a hagyományos ősit megyei könyvhetek országos megnyitójára. E jelentős kulturális esemény keretében (október 5-től 26-ig) a szövetkezeti könyvterjesztés azon igyekszik, hogy az országban minél több új olvasót toborozzon, minél több könyvet juttasson el azokhoz, akik a nyári nagy mezőgazdasági munkák idején kevésbé érnek rá az olvasásra. Az őszi megyei könyvhetek idejére esik a politikai könyvnapok és a műszaki könyvhét megrendezése is. Nyilvánvaló tehát, hogy a könyvterjesztés nem szorítkozhat csupán a szépirodalmi művek ajánlására, hanem fel kell hívni a figyelmet az ismeretterjesztő irodalom, közötte a politikai és a műszaki irodalom fontosságára is. Az MSZMP XI. kongresszusának határozata is utal erre: „A folyamatos művelődés, önképzés keretében a növekvő szabad idő értelmes eltöltését is segítve fokozni kell az érdeklődést a korszerű társadalmi, természet- tudományos, műszaki ismeretek iránt.” A fogyasztási szövetkezetek mindig is nagy golidot fordítottak arra, hogy a vidéken élő embereket olvasnivalóval ellássák. A negyedik ötéves terv időszakában mintegy háromezer községben, városban, több mint 700 millió forint értékű könyvet adtak el. Ezzel a tevékenységükkel mintegy négy és fél millió ember kulturált könyvellátásához nyújtottak segítséget. Természetesen a könyvellátás rendszeres év közben is, a szövetkezeti boltok állandóan árusítanak könyveket, s a bizományosok is járják a falvakat, tanyákat. Az őszi megyei könyvhetek megrendezése azonban alkalmat ad arra, hogy a figyelmet a megszokottnál Hol töltőd a szombat estét? — Robi, mit csinálsz szombat este? — Fene tudja. Talán kiugróm a Daliba egy pofa sörre. — Tarts velemj — Hová? — Horton jó buli lesz. Pestről jön zenekar. — A múltkor nagy bunyó volt. — Miért, a Vorösmartyban nem? — Igazad van. Menjünk akkor oda. Máshol úgyse nagyon szórakozhatunk... ★ Majláti Györgyné, a hatvani Vörösmarty Művelődési Központ művészeti előadója: — Nem igaz, amit a fiatalok állítanak. Évek óta rendszeresen foglalkozunk az ifjúsággal. Zenés klubestjeinken, különösen nyaranta, mi is jó együtteseket léptetünk fel. Azontúl pedig igyekszik a művelődési ház ezeket az összejöveteleket tartalmasabbá tenni. Irodalmi vetélkedőket, máskor filmet iktatunk az est programjába. S nem ritka, amikor neves tudósokat hívunk a fiatalok közé. Nagy sikere volt Rockenbauer Pál sarkutazónak például. De az ideszokott fiatalok igencsak végignézik a Hatvani Galéria kiállításait is. Tessék a vendégkönyvbe tekinteni! Némelyik még a véleményét sem hallgatja el. — És a szomszédok, akik a fölerősített beatmuzsika miatt háborognak? — Ez a kor stílusához tartozik. Különben este tízkor lehúzzuk a rolót. Nyúlánk leányzó, farmerben. Srej Ágnes, a Bajza Gimnázium diákja. — Mostanában már mindenütt nagyon vegyes a társaság. Persze, azokra gondolok, akik csak azért mennek el valamelyik szórakozóhelyre, hogy balhét csináljanak. Én legszívesebben beülök a Jerevánba, a Rózsába, kérek egy kólát, s eldumálunk a srácokkal Míg nem volt iskola, tíz után elnéztünk az Aranyfácánba is táncolni. _ Persze, az sem az igazi! — Mit tart annak? — Ha felélesztenék az ifjúsági udvart, illetve a klubokat. De nem akárhogy. Han°m tagsági igazolványnyal. bérlettel. Azt hiszem, valamennyien áldoznánk rá a zsebpénzből, mert ' tudnánk. hová megyünk, s mit kapunk érte. Egy dolgot mindenképpen kikötnék. Ezek a klubok, klubestek szeszmen1975. október 4., szombat tesek legyenek. Aki pedig piásan érkezik, tessék kire- keszteni! Uj-Hatvan. Dali. Azaz: vasutasok művelődési otthona. A söntés zajos, habzik a sör. — A nagyterem? — Most nincs semmi benne. Legutóbb valamilyen operettet játszottak Jenő bácsiék. De hát az sem a régi már. A műkedvelőket túlhaladta az idő, meg a televízió. Kiisszuk a pohár italt, otthagyom asztalánál az öreg vasutast. Sorsom rövidesen Kocsis István közművelődési felügyelővel hoz Ö6sze. — Ügy érzem, gyökeres változás várható a vasutasoknál — mondja szokott lelkességgel. — Függetlenített művelődésiotthon-igaz- gatö beállításáról tárgyaltunk már az illetékesekkel. Űj-Hatvanban tízezer ember él, művelésüket a fiókkönyvtár mellett ennek az intézménynek kellene ellátnia, de hát tiszteletdíjasként kitől remélhet az ember átfogó, sokr&tű munkát? Teliéi elvtárs így is önmagát sokszorozza, s igyekszik produkálni. — Döntés? — A szakszervezet kezében. Nagyon bízom, hogy a cukor- és konzervgyárak mintájára itt is előbb-utóbb dűlőre viszik a dolgot. lal, de a megyei tanács' határozata óta egyetlen lépést sem tettek az ügyben. — Telefonon érdeKlődtünk a vezetőnél, ő azt mondta, hogy a nyáron próbálkoztak vele — mondja a városi tanács kereskedelmi csoportjának munkatársnője. — Talán háromhetenként csinálták az ifjúsági összejöveteleket. Ezt nevezik dezinformálás- nak. vagyis, amikor tévesen tájékoztatják felügyeleti szervüket az intézmények. Mert változatlanul fenntartjuk: a Park egyelőre inkább italos társaságok randalírozá- sától hangos, mintsem — akár csak heti egy alkalommal — a jó ízlésű ifjúság otthona lehetne. íme, egy körséta, különböző benyomásokkal. Az összkép nem a legkedvezőbb. Talán a közeljövő...?! Moldvay Győző jobban a könyvvásárlásra irányítsa. A tapasztalatok szerint az eredmény nem is marad el. Egy-egy őszi könyvhét alkalmával több millió forint értékű könyv jut a falun élő olvasók kezébe. Nyilvánvaló, hogy a megyei könyvhetek sikere két alapvető fontosságú tényezőn múlik. Az egyik az, hogy legyen mit kínálni, legyenek kaphatók friss, érdekes, tartalmas olvasmányok. Az idei könyvtermés — akár a közelmúlt napokban megjelent könyvekre is gondolhatunk — gazdag, van miből választani. A másik dolog a hatásos propaganda és a körültekintő szervezés. Ennek mar jó hagyományai vannak. A szövetkezeti könyvterjesztők mellett bekapcsolódnak a könyvhetek megszervezésébe a Hazafias Népfront bizottságai, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat szervezetei. a KISZ-szervezetek és az úttörőcsapatok is. Országszerte ünnepélyes megnyitókat rendeznek, ífó—olvasó találkozókra, irodalmi estekre hívják meg az érdeklődőket. Fontos az is, hogy a közönségnek — elsősorban a fiataloknak — aktív részvételt biztosítsanak az őszi megyei könyvhetek eseményeinek sorában. Ezt a célt szolgálják a szavalóversenyek, szellemi vetélkedők. A könyvhetek rendezése elsősorban új paraszti olvasórétegek kialakítását, megnyerését célozza. Az esemény azonban jó alkalom arra, hogy a fogyasztási szövetkezetek a vidéki ipari munkásság között is minél több új olvasót toborozzanak. Sok helyütt könyvakciókat szerveznek a munkás- szállásokon, a szocialista brigádok pedig maguk rendeznek figyelemfelhívó szellemi vetélkedőket, könyvheti ösz- szejöveteleket. Ezek az események is mind azt a célt szolgálják, ami az őszi megyei könyvhetek lényege: az olvasás szeretetére és hasznára irányítani a figyelmet. M. I. Gyári művelődési otthon, este nyolc óra. Vancsik László azonban már haza tart. — Autószerelő vagyok Gödöllőn, hajnalban kell kelnem, nincs kecmec! — És szombat este? — Az más. Olyankor jobban kimaradok. Vagyunk tizenöten utcabeliek, együtt kószálunk. — Törzshely ? — A Jeró! Itt. inkább bi- liárdozni szoktam. — Kielégíti, amit Hatvanban talál? — Pillanatig sem. Ezért, ha igazán jól akarjuk tölteni a hét végét, elmegyünk a gyöngyösi ifjúsági parkba, az Orczy-kertbe, vagy felugrunk a Mátrába. Ott legalább lát is valamit az ember. A Vidróczky Együttes irtó klassz volt. .. A .Heves megyei Tanács ifjúsági bizottságának javaslatára kora tavasszal döntés született, hogy minden városunkban valamelyik vendéglátó üzletet meg kell nyitni a fiataloknak. Szeszmentes •n.-;’:::ól volt szó, s hogy ilyenkor üdítő mellett szórakozhat a népség-katonaság. Hatvanban a Park Éttermet jelölték meg ilyen cél HEINRICH BÖLL*: fmUM I. Életemnek egyik legemlékezetesebb szakasza kétségtelenül az, amelyet Alfred 'Wunsiedel gyárában töltöttem mint tisztviselő. Noha természetem szerint inkább elmélkedésre és semmittevésre vagyok hajlamos, mint a munkára, tartós pénzügyi nehézségeim (mivel az elmélkedés éppoly kevés jövedelmet hoz. mint a semmittevés) azonban időről időre rákényszerítettek, hogy *A háború utáni német írónemzedék * egyik legtehetségesebb tagja. 1917-ben született Kölnben. A háborúban megjárta mind a keleti, mind a nyugati frontot. Nagy sikerű humanista regényeiben (Ádám, hol voltál?; Magukra maradtak) bátran szembefordul a háborúval és a milita- ' rlzmussat. Széles bíráló kénét ad a nyugatnémet restaurációról a Biliárd fél tízkor c. regényében. Müveit 17 nyelvre fordították, több irodalmi díjjal tüntették ki. melyek közül a legrangosabb az 1912 es irodalmi Nobel dU. valamiféle úgynevezett á' lást keressek magamnak. Egyszer, amikor újból tönk szélén álltam, rábí; tam magam egy, munkakö: vetítő irQdára, amely h( más sorstársammal együ Wunsiedel gyárába irányítót ahol alkalmassági vizsgána vetettek alá minket. Már a gyár látványa b zalmatlanságot ébreszte bennem — üvegtéglából vo az egész; a csillogó épülete és a fényesen kivilágított ht lyisége.k iránt pedig éppé olyan erős ellenszenvet éi zek, mint a mi^nka irán Még jobban gyanakodr kezdtem, amikor rögtön világos, meleg színekkel k festett kantinba ■ vezettel ahol már várt bennünket reggeli. Csinos pincérlányo tojást, kávét, pirítóst szerv roztak, az asztal"a helyeze üvegek csord'j’íi ' " .'.k m rancslével; ara alacská szorították fásult ábrázati kát az akvárium /ilágoszöl üvegfalához. Tanyák Valamikor azt mondták, hogy Magyarország a tanyák országa. Így emlegették: alföldi tanyavilág. Igaz, napjainkban is több százezer ember él még tanyákon, ám — ahogyan egyik író mondta —-a tanyák elindultak a városok, a falvak felé. Alföld. Pontosabban a hevesi homokvidék. Az akácfa- sor közvetlenül a kukoricatábla végén húzódik. A piros cseréptetős ház udvarán egy idős házaspár dolgozgat — Mióta élnek itt, a tanyán? Egymásra nevetnek, mintha csaesiség lenne a kérdés. — Amióta megszülettünk! Tanyasiak vagyunk. — Villany, televízió, mosógép? — Nálunk nincs! — Nem hiányzik? A gazda fogára veszi a pipát és visszakérdez: — Magának hiányzik-e a pipa? Nagyot nézek. — Én nem pipázom! — Na, látja! Én meg világéletemben petróleummal világítottam. A kútgémen üres gólyaíészek, a háztetőn a vénasszonyok nyarát élvezik a tollászkodó galambok. — Hol élnek a gyermekek? — Hevesen, Budapesten, Baján. Kimentek, elrepültek, akár ezek az őszi vetésre járó galambok. Az eperfa alatt üldögélünk, a gyerekkéz faragta lócán. — Ha mondjuk valaki azt mondaná: itt egy ház ajándékba Hevesen, vagy Tarnamérán, költözzenek be... Az öregek összenéznek. — Nem mennénk! Tetszik tudni — az igazat megvallva — hívtak már a Józsi fiamék is, de... Nézelődöm. A vén ház még megjárja, de az istálló tetejébe bizony néhányszor már belekapott a szél. A sárral tapasztott vértelekről nagy időt látott deszkadarabok integetnek és meg-meg csikordulnak az ócska drótszögön, ha fújja őket a szél. A kert nagyobbik részét felverte a dudva, meg az árvacsalán. — Nem bírtunk az egész kerttel! Felét fogtuk fel csak, nehogy megerőltető legyen a kapálás. — Sütnek-e még kemencében kenyeret? — Mi még igen! Jó kemencénk van, egy kevéske száraz akácgallyal is beéri. — Látom, tehén, malacok, apró jószág van bőven. — A kis unokáim itthon, a tanyán eszik tavasszal a legelső rántott csirkét... Három-négyszáz méterre van a következő tanya. A két épület között romok. Házromok, vagy még azok sem. néhol csak egy ittfelejtett orgonabokor, vagy eperfa jelzi, hogy itt — nem is olyan régen — még emberek éltek... Szalay István Nyomban észrevettem, sorstársaim nem is sejtik, hogy a reggeli szintén a vizsga része. Én lassan rágtam, érzéssel, olyan ember módjára, aki világosan tudatában van annak, milyen értékes anyagokat juttat szervezetébe. A pirítós nagy részét a tányéron hagytam, érintetle-- nül maradt a tojás és a kávém is. Aztán felálltam és türelmetlen sétálgatásba kezdtem a kantinban, a cse- lekvésszomjtol pattanásig feszültem. Elsőnek léptem a szobába, ahol a vizsga folyt. A csinos asztalkákon kérdőívek feküdtek. A szobában nem volt senki, mindazonáltal biztos voltam benne, hogy figyelnek. Ügy viselkedtem tehát, amint egy tettre kész ember teszi, mikor egyedül érzi magát egy helyiségben. Zsebemből türelmetlenül előrántottam töltőtollamat, lecsavar- tam a kupakját, leültem a legközelebbi asztalhoz - és magam elé rántottam a kérdőívet — olyan heves mozdulattal," mint egy kolerikus egyén, akinek elhozták a kávéházi számláját. ' Első kérdés: Helyesnek tartja-e, hogy az embernek csak két keze, két lába, két szeme és füle van? Első alkalommal élvezhettem elmélkedéseim gyümölcsét ! Gondolkodás nélkül válaszoltam: Még négy kéz, négy láb és négy fül is kevés lenne, hogy csillapítsa cselekvésszomjamat. Az ember szánalmasan van megs’kotva! , Második kérdés: Hány telefont képes fteyideiűleg kezelni? Erre a kérdésre ugyanolyan könnyű volt felelni, mint egy elsőfokú egyenletet megoldani. Ha csak hét készülék áll előttem — írtam —, akkor egyszerűen elveszítem a türelmemet, csupán kilenc telefon esetén érzem magam teljesértékűen foglalkoztatva. Harmadik kérdés: Mivel tölti a -szabad idejét? Erre így válaszoltam: Én már régen nem tudom, mi az a szabad idő. Amikor betöltöttem a tizenötödik éve- met, egyszer s mindenkorra töröltem ezt a kifejezést a szótáramból, minthogy kezdetben volt a tett. Felvettek. Ténylegesen még kilenc telefon sem tudott teljesen lekötni. Fáradhatatlanul kiabáltam a kagylókba: „Cselekedjék!”, „Csináljon valamit!”. Okvetlenül tenni kell valamit!”, „Majd csinálunk valamit!”, „Már elkezdtünk intézkedni!” „Feltétlenül meg kell csinálni!” Ám a leggyakrabban, a vállalat általános légköréhez igazodva, felszólító módot használtam, ... Wunsiedel helyettese egy Broschek nevű pasas volt. Annak idején azzal szerzett hírnevet magának, hogy — noha még diák volt — el tudta tartani hét gyermekét és béna feleségét. Éjszaka dolgozott: négy kereskedelmi vállalat képviselőjének teendőit látta el, és ennek ellenére képes volt két- év alatt, kitűnő eredménnyel letenni az államvizsgáit. Amikor a riporterek megkérdezték tőle: „Tulajdonképpen mikor alszik ön. Broschek?”, azt válaszolta:: „Aludni bűn.” .(Folytatjuk,)
