Népújság, 1975. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-25 / 251. szám

MAG AN BESZÉLGET CS Amerikai film Ennek a fiimnek sajátsá­gosán éles politikai töltést nem a rendezői szándék adott, hanem a Watergate- ügy Ügy is mondhatnánk, a történelem. Amikor ugyanis Francis Ford Coppola, a film rendezője és írója a forgatókönyvet megírta, még előszelei sem fújtak Nixon várható botrányának. Coppo- lában semmi politikai bot- rányakarási szándék nem volt, hacsak az nem, hogy a társadalom lelki gyötrelmeit a film szószékén akarta ki- prédikálni. Maga a téma annyira hét­köznapi és banális, egy nagy - pénzű ember személyi és szerelmi őrülete, féltékeny­sége, hogy ezért kár is len­ne rá szót vesztegetni. Sok­kal inkább izgalmasabb és feszélyezőbb az az ügyes ke­zű, középkorú, félértelmisé­gi, félgengszter, de érzéke­nyen vallásos lelkű fickó, aki ebben a történetben főhőssé lép elő. Császár ő a telefon- technikában. Mindenütt el tudja végezni a rábízott fel­adatot. Coppola be is bizo­nyítja róla a szemünk előtt, hogy nem hazudik, a hős bátran, magabiztos képpel kijelentheti: előtte nincs ti­tok, ha ő megbízást kap * felderítésre. De van az emberi lelki is­meret, van a magány, ez a kegyetlen páncél, amely előbb-utóbb nyomni kezdi az idegvégződéseket, kisebzi a bőrt, belerág a húsba, szorí­tása eljut az agyvelőig, hogy aztán a félelemnek minden rácson, minden falon átjutó fantomjáig hatalmasodjék. A főhős, Harry Caul ma­gánnyomoz. Megbízói jól megfizetik. Megtudja X vagy Y szándékát, dokumentálja magnószalaggal és fényké­pekkel, és már nem is törő­dik azzal, mi lesz az általa összegyűjtött bizonyítékok következménye. Igyekszik megnyugtatni is magát. Pén­zért teszi, ő senkihez sem nyúl, ellene nem lehet vádat emelni bűncselekményben való részvételért, mert hi­szen az az akció, amely majd az ő információi alapján kö­vetkezik. a tettes saját el­határozásán múlik. Valamit azért mégis érez. Elmegy egy csendes templomba, meggyónja a gyóntatószék csendjében és bízik Isten irgalmasságában. Sőt azért arról sem feledkezik meg, hogy a vele kapcsolatba ke­rülő nők talán valamit el­fecseghetnek. De benne is van egy lazítás, egy kis hiú­ság, és ha pityókásan letá­madja egy asszony érzékisé­ge, nem tud ellenállni. In­nen már egyenes az út a vértelen tragédiában a csaknem shakespeare-i mé­retű és) kissé színpadiasnak tűnő tébolyodásig. Felzaklató film. Ha mint szabvány mozinéző megyek be, morcos leszek attól, hogy engem egy különös lélektani szituációval, az amerikai fél­világ egy jellegzetes pasasá­val akarnak megtömni. Ha azonban a személyes szabad­ság és a társadalmi farkas­törvények oldaláról kisértem meg felfogni, ennek a lelki­ismeretet megtámadó film­nek a tartalmát, képsorait, a zenéjében néhol andalító, de a nyomasztó kedélyt és lel­kiállapotot jól kifejező film­alkotásban a személyiség és az emberi méltóság, az . er­kölcs és etika elveszni lát­szó követeléseit érzem meg­szólalni, akkor már sejtem, miért akarta ez a rendező, minden szakmai és társadal­mi akadályoztatás ellenére megcsinálni ezt a filmet. Harry Caul jól él abból, amit csinál. De csak eszköz És talán ez a tudat lehet az ember számára a legrettene­tesebb. Hogy csak megvásá­rolják és csak az ügyességét. Szabályos szerződést kötnek vele a tudására, a készségé­re, amely valóban kifino­mult. s amely szaktudás és készség embert is feltételez. De ennek az embernek nem szabad látszania, nem sza­bad jelentkeznie, mert az eszköz nem gondolkozhat, nem ítélkezhet, nem rendel­kezhet még maga felett sem. Harry Caul fellázadna saját maga ellen is. fellázadna megbízója ellen is, mert most már neki is elég a tra­gédiákból, amiket végül is ő segít meggyártani. De a lel­kiismeret gyötrődése nem ak­tív és nem tettel serkentő válasz. Segítséget nem tud kérni magánya, titkai miatt. Aki csak egymaga beszél egymagában, hasztalanul te­szi fel a kérdést, saját hang jától nem tud megszaba­dulni, saját életének logiká jától nem tud elrugaszkodni. Főképp, ha gyáva! Vállalnia kell ennek a Harry Caul- nak az önmagába roskgdást, mert még mindig ez a leg­jobb megoldás. És ezt még megteheti! Gene Hackman játssza vé gig ezt a nem mindennapi témát. Mértéktartása, közna­pi külseje a film első részé­ben szinte bánt. Kérdjük is egy ideig, miért nem viszi a rendező dinamikusabban ezt a színészt, a gond, a gondolatok felé. Aztán kide­rül hogy a lélek válságát, iszonyodását így is ki lehet alakítani, így is el lehet vi­selni, így is túl lehet élni. A moziból azzal a kérdés sei jöttem ki és ez a film igazi dicsérete: az emberi látszaton kívül olykor mi bennünk az emberi, ha eny- nyire bele tudunk vadulni egymás énjének kirablásá­ba? És hol is kezdődik ez a rablás? Talán az első plety­kánál ? Farkas András Ezen a napon a filmked­velő nézőknek kedvez a tévé műsora. Már 14 órától meg­nézhetnek egy 1952-ben ké­szült francia filmet, Fehér sörény címmel. Lamorisse költői hangvételű filmje gye­rekekről és állatokról szól. 15.10-kor kezdik vetíteni a Levelek című, amerikai filmet, amely egy régen» el­veszettnek hitt levél előke­rülését és a címzetthez ju­tását beszéli el. 21.15 a harmadik film kezdete, a Teatro 10 című, zenés olasz produkció éne­kessztárok egész sorát vo­nultatja fel. Figyelmet ér­demel az est műsorából a 18 órakor sugárzásra kerülő Felszabadult művészet című sorozat negyedik, A mű­vek élete címet viselő ré­sze. S bizonyára jól szóra­kozunk majd az Antal Im­re vezette, 20.15-kor kezdő­dő Hóvégi hajrá című nyil­vános adásból közvetített műsoron is. Gazdag lesz a politikai könyvnapok kínálata Több mint húsz mű jelenik meg megközelítőleg 750 (K)0 példányban. A politikai iro­dalom rangos seregszemléjé­ről Béréi Andor, a Kossuth Könyvkiadó igazgatója tájé­koztatta az újságírókat a ki­adóban. Előreláthatólag 4300 pártszervezetben, 2600 köz­ségben lesznek helyi rendez­vények. ahol kisebb kiállítá­sokon teszik szemlére a pártkiadó gondozásában meg­jelent köteteket s a legúj ób­ban megjelent kiadványokat. Az újdonságok között szere­pel például a háromkötetes Marx—Engels-válogatás, a különösen szép kivitelű könyvet Erdélyi János ter­vezte. Bizonyára nagy ér­deklődést kelt majd a „Ma­gyarország megyéi és váro­sai” „A tudományos-techni­kai forradalom és az oktatás forradalma” című kötet és néhány izgalmas történelmi eseményt szépirodalmi for­mában feldolgozó mű. (MTI) Játszadozom — Hová mégy, fiam? — A padlásra, anyám. Rosszallóan csóválja fejét, hogy a ruhámat összepiszkol- hatom, de nem ellenkezik öreg házunk padlása gyermekkorom csodavilága. Em­lékszem, egyszer apám is feljött a padlásra, és szinte elérzé- kenyülve mutogatott: — Nézd csak! Szegény nagyapád pipatóriuma. Ez a taj­tékpipából egy darab. Ez a háromlábú vadászszéke volt.. Nem is tudom miért, most kedvem szottyan a padlásra menni. Szú perceg az öreg szarufákban, a félhomályban pókhálóba ütközik az arcom. Valami feketeség suhan a sa­rokban, aztán eltűnik. Zsákra kiöntve a tavalyi dió, nagy cserépfazékban megkövesedett szilvalekvár. De ez még csak a kezdet. Az igazi értékek hátul vannak. A homály sötétté torzul, tapogatnom kell, hogy egy-két lépést haladni tudjak. Megállók. Erősen behunyom a szemem. így majd jobban megszokja a sötétet. Igen. Most már jobban látok. Régi ka­bátok, ruhák. Ráismerek hajdani nadrágomra. A szakadás még most is ott van a fenekén, a szárát már az egerek rág­ták össze. Jókora papírdoboz. — Mi lehet benne? Gyerekes kíváncsiság fog el. Egy gyors mozdulattal ki­zúdítom a tartalmát. — Ni csak! A régi palatáblám. Még a spongya is ott fi­tyeg a léckereten. Leülök egy bádogdobozra és nézegetem a palatáblát. De jó lenne írni rá! Gyors, izgaSlmas kutatás következik. Végre a doboz ieg- sarkában találok egy kisujjnyi palavesszöt. Meghatottan ülök. ölemben kerek negyven évvel ezelőt­ti irószerszámom. A palavesszőm. Ráköpök a táblára, mint valamikor és tisztára törlőm a spongyával. Karikákat, vona­lakat húzogatok, azután betűk következnek. Leírom a nevem, lerajzolom a padlást. Azután gyárkéményt, repülőt varázso­lok. Játszom. És gondolkodom... Anyám hangját, hallom odalentről. — Gyere le, fiam! A ruhád! Milyen lett a ruhád? Törődöm is én most a ruhámmal. Boldogan csapom hó­nom alá a táblát és vágom zsebre a palavesszőt. — Mit nem találsz ki, drága fiam? Méghogy a padlás! És mi az ott a kezedben? — A palatáblám, anyám. Emlékszik? Negyven eszten­deje vették Kövesden, amikor először feladtak iskolába... Szegény anyám szemébe könny szökik és szipogva ke- félgeti a kabátomat. Alighogy bemegyek, jön a szomszédasszcpiy. — Képzeljék! Minden pénzem erre a gyerekre megy. Első osztályos. Könyv, füzetek, tollak, ceruzák. Szines kész­let. Persze, a legdrágább aktatáska kellett neki... Nem szólok semmit. Mit is szólnék? Elvégre így van ez jól. De azt elhatározom, hogy az unokámat — úgy mint aho­gyan velem apám tette — néha-néha felviszem majd a pad­lásra. Csak úgy, játékból.. I Szalay Istváa Felsőoktatás és közművelődés Az ifjúság önművelésére, közösségi aktivitására épít­ve szervezik meg a művelő­dési tevékenységet az egye­temeken és a főiskolákon. Mint az Oktatási Miniszté­rium és a KISZ-kb erre vo­natkozó irányelvtervezetéből kitűnik, ezentúl a szakkép­zéssé. összhangban, intenzí­vebben fejlesztik a hallga­tók műveltségét, ugyanakkor fejlesztik őket az értelmisé­gi hivatásból adódó közmű­velődési feladatok teljesíté­sére. Az irányelvtervezet — ame.yet az Országos Köz- művelődési Tanács elnöksé­ge nemrég fogadott el — többek között előírja, hogv az előadásokon, szemináriu­mokon, gyakorlatokon, tu­dományos diákkörökben, is­meretterjesztő előadások, vi­ták soiv'm fejlesszék a hall­gatók ’gond ol kodáskészségét. műveltségét. Á.talánossá te­szik a közművelődés kérdé­seivel foglalkozó fakultatív képzési formákat, amelyek elősegítik a hallgatók isme­reteinek kiegészítését, felké­szítenek a klubok, könyvtá­rak, körök és együttesek ve­sztésére. A TIT-e.őadóképző tanfolyamok részvevői már hallgató korukban bekap­csolódnak az ismeretterjesz­tő tevékenységbe. Az egye­temi és főiskolai könyvtá­rak ajánló bibliográfiák ké­szítésével, író—olvasó talál­kozók, ankétok szervezésével segítenek olvasóvá nevelni a hallgatókat, beavatják őket a könyvtári munkába. A művelődés váljék a mozgalmi munka szerves ré­szévé — hangsúlyozzák az irányelvek. A KlSZ-alap- szervezetek vezetői biztosít­sák a kulturálódás, a spor­tolás. a szabad idő hasznos eltöltésének lehetőségeit. Az egyetemi színpadok, művé­szeti csoportok, együttesek, az aktív művelődésre, a mű­vészetek megértésére nevel­jenek. Az oktatási elnökség ülésén javasolták az „Egye­temisták művelődéséért” ak- ^eió kiszélesítését, például szocialista brigádok és a munkásszáláson lakók mű­velődésének támogatását. E tevékenység formájának és módszereinek kialakítására hasznos lenne kísérletet szer­vezni néhány fővárosi és vi­déki egyetemen, főiskolán. Nem új gyakorlatról van szó, a haladó hagyományo­kat, az elmúlt évek eredmé- velődési bizottságot hoz lét- tovább, szervesen kapcsolód­janak be a város, a vidék közművelődésébe. Az Oktatási Minisztérium­nak az irányelvek végrehaj­tására vonatkozó utasítás- tervezete leszögezi, hogy a felsőoktatási művelődési te­vékenység irányításáért az i egyetemek, főiskolák állami vezetője felelős. Az elvi irá­nyítás és ellenőrzés felada­tainak ellátására, a tényle­ges igények megfogalmazá­sára az intézmény vezetőie tanácsadó testületet: közmű­velődési bizottságot hoz lét­re, a jelenlegi kulturális bi­zottság helyett, Az operatív feladatokat közmű vétód黫 titkárság végzi majd. A köz- művelődési tevékenység or­szágos irányítására felsőok­tatási közművelődési bizott­ság létesül az Országos Fel­sőoktatási Nevelési Munka- közösség szekciójaként. Az egyetemeken és főiskolákon 1977, szeptember , elsejéig megszervezik a fakultatív, speciálkollégiumi keretben a közművelődési ismeretek oktatását, A miniszteri utasítás és az irányelvek még ebben az évben érvénybe lépnek. (MTI) 83688^»$^ . ........ Ä> RÁKKUTATÁS A. KGST KERETÉBEN A Magyarországon folyó da^anatkutatás legnagyobb eredményeit a gyógyszeres kezelés tertt. létén erte el. Hazánk a KGST ke etében folyó daganatkutatási egyezményben a kísérletes és a klini­kai chemoterápia területén történő kutatások alkalmazását vállalta. A klinikai daganatkutatás a* Országos Onkológiai Intézetben, a kísérletes rákkutatás az Onkopaihológiai Kutató Irttézetben tör­ténik, amely a gyógyszeres kezelésből, valamint a kémiai anyagok rákkeltő hatásának vizsgálatából all. (MTI fotó) (5y/r»eS>> fiié»*­fitted LMOK (Befejező rész) Tíz óra után elnéptele­nedett az utca, a villamosok is ritkán jártak. Fehér csend ereszkedett a házak közé. Az asszony arra gondolt, hogy a gyerekek vajon alszanak-e már, s a térje otthon van-e velük. Elől, hátul végignézett a hajlongó soron. Hullámzó mozgással emelgették az em­berek a lapátokat. Közben itt is, ott i! megállt valaki cigarettázni, vagy csak ösz- szeveregetni a kezét. Egy­szer csak ott állít mellette az irhabundás nő: — Gyermekkoromban az apám egyszer fölvitt a vihar- iá tra. — Az valami nagy hegy? — kérdezte csendesen az asszony és beletúrt a hóba. — Azóta esz a fene — állt be melléje az irhabun­dás. jEgyszerre tették maguk elé a lapátokat és hasukkal tol­ták a járdaszegély mellett. — Van családod? — kér­dezte az alacsony asszony. — Még férjem sem volt. — Kivel élszl — A macskámmal. — A bundás nő nekifordult a jár­dának és földobott egy lapál havat. — Már teljesen kcsz ez útitervem. Először a Csor­ba-tóhoz megyek. — Van pénzed rá? — Akkor már elmentem volna. — Miből élsz? ——— Ilyesmikből. Meg kise­gíteni járok. Van öt hefyem. Két mozi, két eszpresszó, és egy kávéházi ruhatár. Az alacsony asszony meg­állt, lapátját beleszúrta a hóba és meglengette a ke­zét, hogy belemenjen a vér. Az irhabundás ott piszmo­gott mellette. — A Csorba-tótól azután elmegyek Tátra-Lomnicra. Tudod, onnan megy föl a kö­télpálya, a Lomnici-csúcsra. Ott fönt olyan ritka a leve­gő, hogy az ember úgy hall­ja, mintha ütögetnék a dob­hártyáját. Az asszony bólintott a bundás nőnek. Azután meg­fordult és végignézett a jár­dán: — Oda nézz, mennyit csi­náltunk már. A bundás nő rágyújtott, és a másikat is megkínálta: — Már azt is tudom, hogy milyen pulóver lesz rajtam. Egy amerikai uen láttam, valami téli olimpián. Persze, csak a híradóban. Ha a föld alól is, de addigra veszek egy olyant. Cigarettáztak. A leheletük is olyan felhőkben go- molygott a szájuk előtt, mint a kifújott füst. Már egészen meghalt az út, csak áz em­bersor hullámzott a járda mellett. A lapátok fáradt csikorgása megszorult a há­zak között, mintha nem bír­ná áttörni a megfagyott le­vegőt. Sokáig szívták a ciga­rettájukat, azután egyszerre dobták el és nekiláttak a la­pátolásnak. Az irhabundás nő megszólalt: — Ha megadod a címedet, majd küldök egy képeslapot. Lassan, szótlanul dolgoz­tak tovább. Tolták a hasuk­kal a lapátot, azután a jár­da felé fordultak vele és megemelték. Épültek a priz­mák. Rakták hegybe a feher havat és lelkűkben a fehéf álmokat.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents