Népújság, 1975. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-18 / 245. szám

Anyukák klubja 20 50: Ez is operett, az is operett Ráionyi Róbert műsora ezen a napon egy jeles ösz- szeállítással jelentkezik: az Ez is operett-műsorok legsi­keresebb számait ismétlik meg, új összekötő szöveggel. Az összeállítás sikeréről a szerzők és az operettek cí­mei máris előrejelzést ad­hatnak. Ábrahám Pál ope­rettjéből Kibédi Ervin és Csonka Endre ad elő vidám jelenetet. Káltnán Imre Montmartre! ibolya című ope­rettjének slágere — Ma ön­ről álmodtam megint... — Farkas Bálint előadásában hangzik fel. Fali Pompaddur- jából Házy Erzsébet énekel. A vidámságot képviseli Csa- la Zsuzsa és Zana József duettje Buday Három hu­szárjából: Szép hely, jó hely Teherán. Strauss-melódiákat énekel Kovács József, majd Zentay Anna és Rátonyi Róbert előadásában Eise- mann Mihály Bástyasétány 77 című operettjéből hang­zanak el részletek. Amíg / —■ Sütök, főzök, mosoga­tok helyetted, reggelig akár haza se gyere. De aztán más­kor ám én is így kérem a kimenőt. — Ezzel engedett el az uram, amikor említettem neki, hogy este eljönnék — meséli a barna, nádszálnyi asszonyka, Gyenes Istvánná a terem végén. Aztán móká­san, sopánkodva teszi hozzá: — NO, hiszen, ha ők azt ennyire..., kérnék, fejem serr) fájdulna meg. Fölcsattan az egyetértő ne­vetés, huncut női hangok keverednek a tányérok fe­lett. Az étteremben asztal kö­rül szőke, barna, fekete fejek ritmikus sora, arcok egymás mellett, mosolyok, tekintetek kapcsolódnak össze — jórészt még egymásnak is ismeretle­nek. De a hangulat már most, a barátkozás elején is igazán kitűnő az egri fiatal anyukák klubjában, ahová mint mond­ják, nem könnyű bejutni, hi­szen a belépő: legalább egy gyerek Ilyen klub talán négy van az országban. Egerben a Me­gyei Művelődési Központban az idén másodszor alakult meg. A meghívólevelekre ta­valy 14, most 21 válasz érke­zett. És a többiek? A közművelődési párthatározat végrehajtásáért Tanfolyam szövetkezeti kuHúrmurtkásoknak Pénteken délután fejező­dött be Parádíürdőn a Heves megyei MÉSZÖV szervezésé­ben megtartott egyhetes tan­folyam, amelyen a megye fo­gyasztási szövetkezeteiben te­vékenykedő kulturális bizott­ságok tisztségviselői, vala­mint - -a szövetkezetpolitikai előadók vettek részt. A tan­folyam célja az volt, hogy a szövetkezeti kultúrmunká- sok, akik társadalmi munká­ban végzik feladataikat, ala­posan megismerjék a köz- művelődési párthatározat szövetkezeti célkitűzéseit, feladatait. E fontos témáról Polgár Miklós, a megyei pártbizottság osztályvezetője és Bőle Dezső. a SZÖVOSjZ osztályvezetője tartott nagy érdeklődéssel kísért előadást. E két előadás mellett átfogó képet nyújtott a tanfolyam hallgatóinak, Ballner Károly­nálc, a megyei tanács közmű­velődési csoportvezetőjének és Szívós Józsefnek, a gyöngyösi járási-városi művelődési központ igazgatójának a me­gye közművelődési feladatai­ról, illetve a művészeti cso­portok szervezésének és mű­ködésének megyei tapaszta­latairól szóló előadása is. A tanfolyam résztvevői megbeszélték a jövő évi szö­vetkezeti közművelődési ter­vek elkészítésének feladatait és az október végén kezdődő megyei szövetkezeti ifjúsági napokra, a könyvhetekre va­ló felkészülés tennivalóit. a féri mosogat — Lehet, hogy kicsi még a baba. Vagy máshová jár az anyuka hétfő délutánonként. Nem engedné a férj? — kez­dődik a tétova találgatás. — Esetleg nem meri a kicsit a főiskolás pótmamákra hagyni, pedig annyira rendesek! — Azt mondják, a háziasz- szonynak alig van dolga, hi­szen otthon ül. Jaj, pedig de ránk fér egy kis kikapcsoló­dás! — sóhajt föl egy klub­társ, Márton Józsefné. — Én például minden ál­dott nap hatkor kelek. Ké­szítem a reggelit a férjem­nek. Ütnak indítom, kicsit összepakolok, aztán a gye­rekek ennivalóját csinálom meg — hétkor már nagyon éhesek. Utána egy gyors mo­sogatás, nyolckor már mo­sok, kilenc óra, előveszem a porszívót, tízkor irány a piac. Ebédfőzés, etetés, délután egy rövid séta, vacsoratála­lás, egy fél óra ,,hancur”, és a tévé után még vasalni is lehet... — Hát még, ahol több a gyerek és ott vannak az öre­gek isi — El lehet azt a munkát egy hétre is osztani! — Hiába, mindig ugyanaz, — sóhajtanak föl többen — És a férjek olyan ritkán se­gítenek. — Bizony, nyolc éve nem volt egy szabpd estém — folytatja a szőke fiatalasz- szony. — A párom tervező­technikus, gyakran tízig dol­gozik. Néha egy hónapig sem jutottam be a városba Kanadából. Most meg, | havonta kétszer kimenő — Lányok, de jó dolog ez! — szégyenlősen teszi hozzá: — Legalább egy kicsit kipa­naszkodom magam. Elcsendesedik a beszélge­tés, csak a kések, villák csö­rögnek. De amint megérke­zik a sütemény, ismét meg­elevenedik a társaság. — Nem rossz, nem rossz, de hallgas­sátok csak ezt a receptet!: két csomag túrót, kevés lisz­tet, vajat. meg négy tojást összekeverek... meg mikulásestet, A fiamnak két napig nem kellett más étel, annyi süteményt meg­evett. Most meg a szabás­varrás tanfolyamnak örülök. Legalább ezentúl nem telnek üresen az esték, amelyeket Géza nélkül töltök. Tudjátok, vasutas, egyszer tizenkettő­zik, másszor 24 órát van a vágányok mellett. — A tanfolyamot én veze­tem — dicsekszik Gyenesné, mert hogy szabás-varrás a szakmám, — mondja s az ar­cán, a szeme táján ezer apró kis ránc jelenik meg. ahogy büszkén körülnéz. — Nem nagy dolog, csak egy-két óra, előbb a négyré­szes szoknyát, aztán majd a nehezebb blúzt tanuljuk meg. És készíthetünk gyerek- holmit is. Istvánkámnak is sok mindent megcsinálok, pedig még csak másfél éves. Kávézás közben már a fényképek is előkerülnek — Katika megszületett, ugye de ráncos? Itt meg az első nagy labdával, a Tomi gye­rek. — Aki nem hozott ké­pet, az mesél: „Janika rossz­csont, Erzsi nem issza a te­jet, csak a kakaót. Istvánka már szaladgál, pedig csak 'tízhónapos, és amikor híze­leg. .. ” Kipirulnak az arcok, meg- fényesednek a tekintetek, bi­zalmas, suttogások görögnek végig, össze-összehajolnak az asszony fejek. — Legközelebb színházba megyünk, — jelenti be a klubvezető, Feithné Krajcsik Ilonka. — Figyelem! Mit nézzünk meg? — A Luxemburg grófját — javasolják innen-onnan. — Azon könnyesre nevetjük magunkat. — És menjünk el egyszer kirándulni is! Meg tartsunk előszilvesztert! És levelez­zünk más klubokkal — hal­latszik egy-egy hirtelen ötlet. De aztán valaki az órájára néz, hirtelen szedelőzködni kezd: Jaj, csak hatig akar­tam maradni, s már hétre jái^ az idő. Egy félóra és fürdet­ni kell Klárikát. Indulnak az asszonyok kettesével, hármassával, kart karba öltve. Aztán mielőtt el­válnának, még valaki vissza­szól: — Akkor két hét múlva, lányok, pontosak legyetek! Németi Zsuzsa Tovatűnt a nyár, itt vannak az embe’.'hónapok. A termé­szet még tartja magát, akárcsak a beteg, aki mindenáron el akarja érni az orvost. Am múlnak a napok, reggelente di- dergősen kapjuk magunkra a kabátot és a dér, tolvaj mód­jára megcsípi a fák leveleit. Csak apró hajnali tűszúrások ezek — dél felé még a napnak is ereje van —, de mindenki tudja, nincs messze a fagy. A kegyelemdöfés! Ezután már csak egy szél kell és levetkőzik az erdő. A kerékvágások megadva magukat szunnyadnak, a lehullott lombok alatt, a fiatal szálerdő fái. mint égnek meredő nyírágseprük inte­getnek fölfelé. — Kár, kááar! — kiáltják a varjak, mert ők bölcsebbek a fáknál, és tudjak, hogy a közelgő téltől úgysem lehet mást várni csak fagyot, meg havat. Vén, revés tuskó mellett szalonnát pirít egy ember Ne­kitérdel, kissé elörehajlik és belenéz a tűzbe. Osmozdulat ez, amit tökéletesen eljátszani nem tud a színész, lefesteni sem a piktor. Az időtől cserzett tenyérben akkurátusán fordul a nyárs, a tűz hevétől sercegve csöpög a kenyérre a zsír. — ősz van, bátyó! Nagyot harap a kenyérbe, mivel neki most éppenséggel nem a beszéd, hanem az evés a fontosabb, annál is inkánb. hogy az erdei ember kapkodni nem szeret. Az evéshez fogott, és most eszik! Mégis, hogy sértődés ne essék, félre int a fe­jével és helyet mutatva, odébb húzódik a rönkön. Amikor végez, becsappintja a bicskát. — Így van ez rendjén, — Színesedik az erdő, — toldom meg a szót, inkább csak magamnak. Félig kiforrott murcival kínál, majd alaposan meghúzza az üveget. A bikák eltűntek, mintha csak elnyelte volna őket a föld, Valahol messze fent sas kering, maja úgy tűnik, megáll egy ponton és a földre figyel. A róka fél szemmel a sast, másik szemével a rétet lesi. Arra gondol, jól jönne most egy sebzett fácán, vagy egy baktató nyúl, letudná velük a vacsoráját. De egyelőre semmi! Még a sas is megáll a levegőben, mintha üzenné a rókának: Nincs itt, pajtás, keresnivaló! Olyan üres az erdő, mint a kisöpört kamra. A. róka elindul. Alig tesz néhány lépést, a rigó máris jelzi, a mátyás pedig megkiáltja az erdőnek a hírt: Vigyázzatok! A róka éhes! Az öreg gallyat dob a tűzre. A füst kesernyés illata meg­üli a völgyet. — Egy esztendővel megint öregeboek lettünk, — mondja és botjával két hetes számot kapar a hamuba. Észre sem ve­szi, hogy kalapjára, mint leheletkönnyű aranypénzek, hulla­nak a sárguló falevelek... Szalay István Múzeum lett a lakóvali pasa dzsámija — Tavaly még úgy jöttem, ha mást nem is csinálunk, csak megbeszéljük, ki hogyan neveli a csemetéjét, már ak­kor is megéri, csak ragad rám valami, — fordul postás kol­léganőjéhez Csontos Gézáné. — De aztán, hogy mennyi program lett! Járt itt egy gondozónő, meg egy orvos is, hát azt képzeljétek. este nyolckor már a sok kérdés­től fáradtan csak úgy könyör- gött: „Hölgyeim, engedje­nek!” Aztán rendeztünk nők napját, meg anyák napját, Psota Irén Kossuth- és két­szeres Jászai-díjas művész előadóestet tart az egri Me­gyei Művelődési Központban Kovács István színművész közreműködésével október SZÜTS LÄSZLO: Fruzsinka fiai A Török Köztársaság aján­dékaival: egy szószékkel, gyertyatartókkal, szőnyegek­kel és feliratos táblákkal rendezték be Pécs legújabb múzeumát, a Kórház téren; álló, a XVI. század második', felében épült Jakovali Hasz- szán pasa dzsámit. A tárgyak a düdzséi\ dzsámi felszerelési tárgyai-,j nak másolatai. A város leg­újabb múzeumát már láto-i gathalja a közönség. !*m éltéi r* Bajkor Joncjj (Befejező rész) Este a cukrászda nyolcig van nyitva, ők tartózkodtak ott mindig a legtovább. Fru­zsinka meg a fiai. A lány már csak így hívta a fiúkat. Fruzsinka rengeteg fagy­laltot meg tudott enni. Mint­ha vacsorára fogyasztotta volna. Első esetben Lali fize­tett. Mikor a vasúti forgal­mistára került a sor, a lány még nagyobb számlát csinált. A forgalmista a következő héten elfelejtett ebédjegyet váltani. A vékonypénzű me­zőgazdászt pedig már Lali húzta ki a csávából. Akkor megegyezlek. hogy minden esetben együtt viselik a költ­ségeket. Egyformán mosoly­gott rájuk a lány, egyformán vették ki hát ebből is a ré­szüket. — Jobban be se biztosít­hatta volna magát — szoktál, mondani Fruzsinkának. — Miért? — nézett rájuk tudatlanul * un/ Mag;', nyílt tekintetű, csodálkozó szemei voltak. A fiúk nevettek. — Hát mert senkit se en­gedünk a közelébe. — Még egymásra is vigyá­zunk! — Mint három testőri S a három testőr egész a kapuig kísérte a lányi. A ka­puban Fruzsinka Lalihoz fordult. I— Von még barackjuké — Már a végét szedjük — mondta lehangoltan a fiú, s aztán bizonytalanul hozzá- teíte. — De azért... segíthetek az átvételnél. . . továbbra is. A forgalmista következett. — Holnap ne felejtsen el vagont biztosítani. — Hova gondol? — méltat­lankodott a forgalmista. A mezőgazdász nem szólt,# csak egy kicsit hosszabban tartotta kezében a-lány ke. xiZ. — jó éjszakát! — mondva Fruzsinka,,, . Az őszi nap olyan, mint a homályos ezüst. Elveszi csil­logását a köd meg a dér. Szürke fény csöpög még az állomás faláról is. A forgalmista jön. — No, már szállítjátok az almát? — Szállítjuk — dönnyög a fiatal mezőgazdász — de nem én intézem, hanem az elnök. — Es te? — Majd télen, mikor ára van — mondja Lali. S csak állnak a sínek előtt, akárha vonatra várnának. — Csúnya ősz lesz az idén! — ásít a forgalmista. Ál­matlanok a szemei nagyon, az arca meg gyűrött. Haja a nyakába nőtt már s gallérja olyan zsíros tőle, mintha sza- lonnázna rajta. — Mifelénk megint nagy a sár — bosszankodik a mező­gazdász. — Nyakig sáros lesz az ember! Csakugyan sáros nyakig A bakancs, a porkatMU — 19-én. vasarnap délután 5 é* este 8 órakor. A művésznő régi darabok­ból elevenít fel részleteket, s bemutat néhány hajdani nagy slágert. Zongorán kí­sér: Szentirmai Áko«. ugyanaz a porkabát van raj­ta — de még a keze is, mint­ha négykézláb kecmergett volna keresztül a tanyasi sá­ron. Az álla meg borotválat- lan, akárcsak Lalinak. Mert Lali is egyhetes szakállal áll ott. Egyébként rongyossá nyűtt bekecs van rajta, ke­nőcsöt rég nem látott csizma, meg egy kajla kalap. De azért azt mondja: — A nyár szép volt! Majd­nem kifogástalan. Mire a forgalmista mellbe böki a mezőgazdászt. — Neked se sikerült, mi? — Nem hát! — nevet eről- tetehen a mezőgazdász. — Pedig de csinos lány volt! — Az! — mondja Lali. —- Egyetemre jár. Pesten. — Hogyan került ide a nyá­ron? — A fene tudja! Ügyes lány! Dolgozott, meg azért nyaralt is... Hülyék vol­tunk!... S csak bólogatnak. Meg állnak. Elhanyagoltén, Sí^~ morúan. Olyanok, mintha magukra maradt árvák len- neoolú.. Töltsünk el egy édes órát... Psota Irén Egerben

Next

/
Thumbnails
Contents